Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-04 / 130. szám

^K^driap 1971. JÜNTTTS 4., PÉNTEK ÜNNEPI KÖNYVHÉT Hernádi Gyula Tápiószelén Az ünnepi könyvhét ese­ménysorozata keretében tar­talmas, szép estben volt ré­szük a tápi ószelei községi könyvtárban rendezett író— olvasó találkozó résztvevői­nek. A nagykátai járási könyvtár meghívására Her­nádi Gyula író és Pomogáts Béla kritikus látogatott el hozzájuk. A televízióban köz­vetített érdekes futballmeccs ellenére is megteltek a szék­sorok. Terek József, a községi pártbizottság csúcstitkára kö­szöntötte a vendégeket, majd Pomogáts Béla néhány mon­dattal bemutatta Hernádi Gyulát. Amint később kide­rült, a tápiószeleiek ha sze­mélyesen nem is, de írásaiból jól ismerik a sikeres szerzőt. "Erre mutattak kérdéseik. Egy fiatalember afelől érdeklő­dött, ifjúkori lírája hogyan jelentkezik mai regényeiben. Mást az érdekelt, milyen a viszonya Lukács György filo­zófiájához? Kérdés kérdést követett, érdekes párbeszéd alakult ki, amelynek a kö­zönség mindvégig aktív ré­szese maradt. Nemcsak hat regénye és közel tizenhat — Jancsó Miklós rendezte, s ál­talában nagy vihart felkava­ró — filmforgatókönyve ke­rült itt megvitatásra, hanem áttértek egészen hétköznapi, sőt elvontabb gondolatok megvitatására is. Az ünnepi könyvhét továb­bi eseményei: ma este Túrán Hars László József Attila- díjas költő találkozik olvasói­val, míg Pócsmegyerre Fá­bián Zoltán József Attiía-dí- jas író látogat. Monoron, a já­rási könyvtárban Fehér Klá­rát és Nemes Lászlót vár­ják, Öcsának pedig Beremé- nyi Géza költő és Bata Imre irodalomtortéiiósz lesz a ven­dége. Hétfőn Leányfalun kezdődik a Dunakanyar nyári programja Június hetedikén, hétfőn Leányfalun, a pártházban dr. Czine Mihály egyetemi tanár tart előadást Gyulai Pál és Móricz Zsigmond emlékeinek nyomában címmel. Ez jelenti a Dunakanyar nyári prog­ramjának megnyitását. Aznap Szentendrén, a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont kezdeményezésére Bar­tók Béla emlékét idézik. A városi tanács dísztermében rendezendő emléknapot dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese nyitja meg, majd Denijs Dille ze­netudós idézi Bartók életét, munkásságát Emlékkiállítás, gyermekhangverseny és esti ünnepi hangverseny egészíti ki a nap műsorát. A júniusi eseménynaptár­ban szerepel a szentendrei térzene, a Kék-Duna presszó előtt. A nyugdíjasok klubja tatai veteránokat vár ven­dégül. 17-én tartják a szo­cialista brigádvezetők tanács­kozását. Minden vasárnap a Ki nyer ma? című képzőmű­vészeti fejtörő játék helye lesz a Művész-presszó. A Felszabadulás Filmszín­ház és a kertmozi júniusban 17 filmet mutat be a szent­endreieknek. író-olvasó találkozó A legnagyobb magyar gyűjtemény — Az ön műve orvosság számomra, mert minden este álomba ringat! Műszaki nyári egyetem Az idén hetedik alkalommal rendezik meg a műszaki tár­gyú nyári egyetemet Miskol­con, június 20 és 30 kö­zött. Az eseménysorozatra ed­dig három baráti országból hetvenen jelentkeztek. Részt vesznek a nyári egyetemen többek között a Miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetemmel baráti kapcsolatokat tartó magdeburgi, kassai, krakkói műszaki felsőoktatási intéz­mények oktatói is. Hermelin és Harmónia A tv nyári színházi közvetítései Érdekes színházi közvetíté­sek szerepelnek a tévé prog­ramjában. Láthatják a nézők a Thália Színház nagy nemzet­közi visszhangot keltett pro­dukcióját, a Kalevalát. Szeged­ről Gerhard Hauptmann drá­máját, a Naplemente előttöt sugározzák, Ajtay Andor fő­szereplésével. A vígjáték ked­velőinek Szomory Dezső Her­melin című művét közvetítik a Madách Színházból. Ugyan­csak jó szórakozást ígér Mol­nár Ferenc Harmónia című ko­médiája. Illyés Gyula neve fémjelzi a József Attila Szín­ház másik produkcióját, a Ma­lom a Séden című színművet. Kecskemétről Németh László alkotását, a Cseresznyést lát­hatjuk képernyőn. A követke­ző hónapokban kerül a né­zők elé Dreiser híres regénye, az Amerikai tragédia színpadi változata a miskolci színház együttesének előadásában. A nyári műsorban szerepel még Eugen Seribe vígjátéka, az Egy pohár víz zenés változata, amelyet Sakk-matt címmel játszott a budapesti Madách Színház, Tolnay Klárival, Dómján Edittel és Gábor Mik­lóssal a főszerepekben. Június­ban új számmal jelentkezik a Színházi Magazin, az áprilisi— júniusi fővárosi és vidéki pre­mierekből ad ízelítőt. Palota a Hősök terén Százezer, világviszonylatban is neves képzőművészeti alko­tást őriz a klasszicizáló rene­szánsz palota, a legnagyobb magyar gyűjtemény, a Szép- művészeti Múzeum, Budapes­ten, a Hősök terén. Amikor az 1896-os — a hon­alapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó mű­vekről szóló — törvénycikk kimondta, az Országos Szép- művészeti Múzeum létesítésé­nek szükségességét, már év­tizedek óta sürgették, szorgal­mazták a szakemberek, a la­pok ilyen intézmény felállítá­sát. Országos pályázatot hir­dettek, s a második díjas Schickedanz Albert és Herzog Fülöp némileg módosított ter­vei alapján 1900 nyarán meg­kezdik az építkezést. Még Széchényitől Korinthosz! oszlopok, dór pi- laszterek, antik timpanonok, az olympiai Zeusz-templom szoborcsoportjának másolata, az antik görög formák harmo­nizálva épültek egybe az új­reneszánsz stílusú épületcso­porttal. Bent nagy antik csar­nokok, márványoszlopos folyo­sók adnak helyet a műalkotá­soknak. A Szépművészeti Múzeumot 1906. december elsején nyitot­ták meg. S bár a Szépművé­szeti Múzeum épülete még csak 65 éves, a páratlan érté­kű gyűjtemény jóval korábbi. A mi első múzeumunk a Szé­chényi Ferenc által 1802-ben a nemzeti múzeum létesítésé­re felajánlott könyv-, címer- és éremgyűjteményből terem­tődött. Ebben a Széchényi-féie anyagban volt néhány fest­mény is — ezek a Nemzeti Múzeum képtárának első da­rabjai. Az 1832—36-os országgyűlés határozott a mai. Nemzeti Mú­zeum felépítéséről. És ugyan­ez az országgyűlés a képtárról is hozott határozatokat: meg­szavazta a nagyrészt régisége­ket, de köztük hatvan fest­ményt és szobrot is tartalmazó Jankovich-féle gyűjtemény megszerzéséhez szükséges ősz- szeget, és törvénybe iktatta Pyrker János egri érsek ado­mányát. Pyrker János 190 fest­ményből álló kollekciót aján­dékozott a Nemzeti Múzeum­nak, köztük számos olyan ké­pet, amely ma is a Szépmű­vészeti Múzeum legnagyobb értéke — Bellini Coroaro Ka­talinját, Giorgione Férfiportré­ját, Lorenzo Lotto, Palma Vecchio, Veronese, Strozzi, Guardi festményeit, s egy, a ..magyar képírást” képviselő Markó Károly-művet is. 1845-ben „egyesület állott össze — Kubinyi Ágostonnak, a Nemzeti Múzeum igazgató­jának indítására —, amely cél­jául tűzé ki egy, a Magyar Nemzeti Múzeum képgyűjte­ménye mellett felállítandó nemzeti képcsarnok alakítá­sát”, A szabadságharc idején, Kossuth utasítására a „ma­gyar kincstári elnöki lakhoz tartozott 78 olajfestmény” — került a múzeumba. Így Lu­cas Cranach három remekmű­ve, Dürer Férfi portréja, Tin­toretto két portréja. Képcsarnok és képtár A Nemzeti Képcsarnok ün­nepélyes megnyitására 1851- ben került sor, s ezzel meg­született az első állandó kiál­lítás hazánkban, amelyen ma­gyar festők alkotásaival ismer­kedhetett meg a közönség. Ek­kor 29 művész 52 képét mutat­ták be. Nagy változást jelentett egy másik gazdag gyűjtemény, az Országos Képtár megalakulá­sa, amely a Nemzeti Múzeum képtárától függetlenül jött létre. Gerincét a világhírű Esterházy-képtár alkotta, amely 1870-ben került állami tulajdonba. Az Esterházy csa­lád művészet iránt érdeklődő főurai már a 17. századtól gyűjtik a műalkotásokat. De a képtár igazi megalapítója Miklós herceg volt, aki egy­maga ezer festményt, három és fél ezer rajzot és ötvenezer metszetet vásárolt. Olaszorszá­gi útján szerezte meg Correg­gio Madonnáját, amelyről a korábban Nápolyban járt Goe­the is megemlékezik „Itáliai utazás”-ában. Gyűjteménye Raffael-, Leonardo-, Rem­brandt-, Vermeer-, Hals-, Claude Lorrain-, Cranach-fest- ményekkel dicsekedhet. Spa­nyol remekműveket szerez: Goya-, Ribera-, Murillo-, Ve­lasquez-, Tiepolo-, Alonso Ca­no-, Zurbaran-képeket. Az Esterházy-képtár 1815 óta Bécsben nyitva állt a nagyközönségnek. A magyar közvélemény már a Nemzeti S/OKOLY ENDRE: Riport a riportról (4.) Riportcrszerelem A memoárirodalom művelői, még nagy államférfiak és hadvezérek is általában megemlékeznek magán­életük intimitásairól. Ki többé, ki kevésbé. Szóval, szerelmi ügyeiket szintén beleszövik emlékiratukba, példájukat tehát magam is követem. Aki azonban ezek után azt várná, hogy ez a fejezet kész porno, téved. Ennyit mindenesetre előrebocsátok. nem szeretnék ugyanis csalódást kelteni senkiben. Nem mondom, sokoldalúságomtól bizonyára kitel­ne, írhatnék azt is, de Boccacio mes­terrel feltétlenül versenyre kelhet­nék. Sőt, a dekameron szűk keret lenne számomra, száz történet, mi az? Kilomaront, akár ezer történe­tet állíthatnék össze, éspedig nem is mások kalandjairól. Kérkedés nél­kül állítom, csupán azért, hogy el­lensúlyozzam azt, amit ezek után el­beszélek. Mert a szép nemnél elért sikereimről diszkréten hallgatok, effajta eredményeikről számoljanak be mások, olyanok, akik fiaskóink­ról megemlékezni gyávák. Tehát: X. Y.-né, családi állapota elvált, saját főbérleti lakással az egyik Duna-parti Palatínus házban. Szép nő, de rendkívül tartózkodó. Velem szemben mindenesetre. Meg­lehet azért, mert úgy tíz esztendő­vel vagyok nála fiatalabb. Én azon­ban majd megveszekszem érte. Hó­napok után talán nem is megnyerő egyéniségem, hanem a kezdődő ta­vasa az oka, megengedi végre, hogy egy kora este a lakásán felkeres­sem. Ott ülök tehát nála, mellette, egy­re inkább mellette és... a döntő pillanatban egyszerre csak azt ér­zem, hogy nekem most azonnal el keli mennem. Pedig még kilenc óra sincs és abból se lenne semmi baj, ha csak fél tizenegy tájt állítanék be a szerkesztőségbe. Felugróm, mormogok valami zagyvaságot és elrohanok, odalent a Körúton felkapok, egy villamosra. Megjegyzem, akkor még balra tarts volt a közlekedés törvénye, tehát ellenkező irányban járt a villamos is. Ott állok a peronon, a vezető mellett, már-már odaszólok neki, kapcsoljon rá, ne döcögjön olyan lassan. Nem értem, mi ez a nagy sietség bennem, nem mondok hát semmit. Közelgünk a Rákóczi úti megállóhoz és akkor a vezető még lassabbra fogja a kocsiját A Dohány utca torkolatában két lovasrendőr, meg több gyalogos tart­ja vissza az összegyűlt tömeget. Nem messze a saroktól, bent az ut­cában tűzoltóautó áll. Menten leug­rom, kordonátlépési igazolványom­nak szalutál a rendőr, ott vagyok máris az Erzsébetvárosi Kör egy­emeletes épülete előtt. Detektívek jönnek a Körút felöl, sietve belép­nek az épületbe, én meg utánuk. Az első emeleti nagyteremben szét­zilált székek, asztalok. Egyik-mási­kon ott a teríték, á legtöbb azonban felborult, tányér, pohár, palackcse­repek, kifolyt bor és vér borítja a padlót. Egy férfiholttest fekszik a csatakos parketten. Az első nemzetgyűlést nemrég fel­oszlatták, kiírták az új választáso­kat és azok előkészítésére Erzsébet­város kispolgárai vacsorára hívtak körükbe ellenzéki, liberális polgári politikusokat, Rassay Károlyt, Rup- pert Rezsőt, meg másokat. A vacso­ra résztvevői már asztalhoz ültek, de a politikusok még nem érkeztek meg, amikor óriási dörrenéssel idő­zített pokolgép robbant. Futva szé- ledtek el a bankettezők. Futva, már aki bírt. Több tucat sebesült fet- rengett a padlón. Amire odaértem, a sebesülteket már elvitték. Kifaggattam néhány pincért, aztán magam is futva tá­voztam a szerkesztőségbe, gépbe diktáltam a tudósítás elejét. Hama­rosan megint visszatértem, majd a Rókusba siettem, meg a Vas utcába, a Pajor szanatóriumba, a mostani Balassa kórházba, ahová a sebesül­tek kerültek. A nevüket, állapotukat kellett megtudnom. A műtőasztalon halt meg még három. Napokon be­lül további négy. A huszonnyolc többi sebesült felépült, de nem egy élete fogytáig nyomorék maradt. Nyolc áldozatot ravataloztak fel egymás mellett a rákoskeresztúri zsidó temetőben, ahol nagy ünnepé­lyességgel temették el őket. A merénylet éjszakáján pedig a kórházakból kengyelfutó sebességé­vel igyekeztem a szerkesztőségbe, máris diktáltam a megszerzett ada­tokat. Azután újra vissza a merény­let helyszínére. így pendliztem éj- félutánig. A nyomozás minden egyes új mozzanatáról a rendőrségi emberek még a helyszínen készséggel tájé­koztatták az újságírókat. Detektívek igyekeztek megtudni, kik jöttek ösz- sze bankettezni a körben, s felkeres­ték azokat a lakásukon. Mit láttak, mit hallottak, arról érdeklődtek ná­luk és amit megtudtak, azon me­legében mindjárt elmondták az új­ságíróknak. Az egyik nyomozó éppen most kö­zölte, hogy valakitől hallotta, ott volt a körben Ruttkai Antal, a Ma­gyar Divatcsarnok tulajdonosa is, aki mikor belépett a kapun, két gyanús embert látott kisietni, s azokról pontos személyleírást ad­hat. Detektívek siettek a fontos ta­nú lakására, én meg most már, mert hajnali egyre jár, slussz volt, vagyis lapzárta, egyenesen a néhány lépés­re, a Miksa utcában levő nyomdá­ba, ahol a segédszerkesztőt tájékoz­tattam a döntő fordulatról és uta­sítására egyenesen a szedőgépbe diktáltam néhány sort. Mégpedig olyanformán, mintha a tanút már ki is hallgatták volna és vallomása alapján a rendőrség a tettesek nyo­mában lenne. Egyedül az én Lapom­ban jelent meg ez a lényeges adat. Kár volt. Kiderült ugyanis, hogy a fontos tanú, nevezett Ruttkai Antal nem is volt az Erzsébetvárosi Körben a vacsorán. Akkor tanultam meg, hogy sietni muszáj, de elsietni sem­mit sem szabad. A nyomozás szálai különben az Ébredő Magyarok Egyesületéhez ve­zettek, a rendőrség talán már más­nap kiderítette, kik a tettesek, nem ezen múlott, hogy megérdemelt bün­tetésük szokás szerint megint csak elmaradt. Azaz, némelyik esetében csak elhalasztódott a felszabadulás utáni időre. Például az Erzsébetvá­rosi Kör elleni és valamennyi többi bombamerénylet értelmi szerzőjét és a Somogyi-Bacsó gyilkosság részesét, a húszas években még főhadnagyi rangot viselő, Szálasi alatt magas funkciót betöltő Kovarcz Emilt nép­ellenes bűntettért 45-ben vonta fele­lősségre a népbíróság. Régi és újabb keletű bűneiért felakasztották. Még a többszörös gyilkost is azonban csak egyszer lehet kivégezni. (Következik: Borzalom a pincé­ben) Múzeum alapítása után hangot ad kívánságának, a képtar ha­zahozataláról. Miklós herceg fia, Esterházy Pál, az 1848-as kormány külügyminisztere, a 60-as évek elején „maga és örökösei nevében beleegyezé­sét adja, hogy a gyűjtemény a Magyar Akadémia palotájá­ban őriztessék”. 1870-ben pe­dig eladják az államnak — s ettől fogva Országos Képtár nevet viselve „az ország elide­geníthetetlen javai közé sorol- tatik és Pest városából, mint az ország központjából soha el nem vitethetik”. Pulszky Ferencnek, a Nem­zeti Múzeum igazgatójának ja­vaslatára átrendezték a képtá­rakat. A Nemzeti Múzeum képtárába az újabbkori festmé­nyeket gyűjtötték, az Országos Képtárba a régi műveket. Az Országos Képtár 1878-as kiál­lításán már hótszázhuszonhat (XIV—XVIII. századbeli) fest­mény szerepelt. Pulszky Ká­roly, a képtár nagy képzettsé­gű igazgatója átrendezi a ki­állítást, ő a képtár első veze­tője, aki a gondjaira bízott műkincseket magas színvonalú műtörténeti előadások során ismerteti meg a közönséggel. Az időközben megnyílt Szép- művészeti Múzeum 1912-ben vette át a Pálfy János által adományozott gyűjteményt — Tizian, Veronese, Tintoretto, XVII. századi holland és bar- bizoni festők műveit „Valóságos varázslat” Közvetlenül az első világhá­ború Krtorese erőit l'ouovics -cdeaet nevezik ki a muzeurn igazgatojava. az a 21 ev, ame­lyet eooen a tiszteben eltöl­tött, a Szepmüveszeú Múzeum első fénykora. Múmiájának célja a gyűjteményen íejiesz- tese és tudományos renaezese volt. A múzeumnak új osztá­lyai, kiáliitasai születtem; meg­teremti a Régi Magyar Kép­tár alapjait. Kiveti a múzeumi vásárlások alkalmi jellegét. A kiegészítésnek magasabb és nemesebb értelmet keli ad- nunn; a megtevőnek es az új­nak olyan találkozása legyen az, amely a művészi hatást fo­kozza és a művészettörténeti tanulságokat mélyíti... — vallja. S ha nem volt fedezet, mindig megtalálta a módját, hogy a kiszemelt műtárgy a muzeum tulajdonába kerüljön. „Valóságos varázslat volt az — írja róla Szomory Dezső —, amelynek rejtélyes hatása alatt híres gyűjtők megváltak legszebb darabjaiktól, s boldo­gan vagy nem boldogan, de odaajándékozták neki ezeket a legszebb darabokat. Például Kohner Adolf Szinyei Pacsir­táját, Nemes Marcel Greco Magdolnáját és Mákonyi híres Rákóczi-portréját, Hatvány Ferenc Cezane Buffet-jét, Szé­chenyi Béla egész gyűjtemé­nyét ... Csakugyan, micsoda mágikus erő volt ez Petrovics- ban, hogy még a Nemzeti Bank is mellé állott és segítette, hogy egy Van Dycket vehes­sen ... Kollektív adakozók áll_ tak mellé, egész társaságok, hogy álmait, vágyait és remé­nyeit megvalósítsák. Ezeket név szerint nem is lehet felso­rolni. Ezekről csak egy Loren­zo Costa, egy Palma Vecchio, egy Ferrari Gaudenzio beszél­nek — egy Delacroix, egy Co­rot, egy Courbet, egy Manet, egy Monet, egy Carriére a Szépművészeti Múzeum falán, a Petrovics birodalmában!” A fasizálódó Magyarország urai nem tűrhették' Petrovics demokratikus művészetpoliti­káját — 1935-ben nyugdíjaz­ták* A háború vihara feldúlta a múzeum életét. A műkincseket csomagolás nélkül rakták va­gonokba, teherautókra. Egy ré­sze hónapokig hányódott a le­bombázott grázi pályaudvaron, más részét a szentgotthárdi apátság pincéjében őrizték. Az anyag teljes egészében csak 1947-ben került vissza a Szép- művészeti Múzeumba. A felszabadulás után az el­ső időszaki kiállítás 1946 ta­vaszán nyílt meg. Azóta — a Szépművészeti Múzeum szá­mos emlékezetes, értékes kiál­lítással örvendeztette meg a közönséget. Kádár Márta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents