Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-30 / 152. szám

1371. JÚNIUS ”0., SZERDA MS» UECV Kl riap Lakás: kicsiben és nagyban (2.) A szomszéd rétje Húsz esztendő alatt, 1950 és 1970 között egymillió la­kás épült fel. A negyedik öt­éves tervben 403 ezer lakás felépítése a cél, s ez a menyi- nyiség több, mint bármelyik tervidőszakban. Űj házgyárak létesülnek, az építőipar so­káig leghagyományosabb mó­don dolgozó ágazata, a la­kásépítés gyors és alapvető technológiai változáson megy át. Július elsején életibe lép a lakbérek új rendszere, foko­zatosan érvényesül a lakásel­osztás új módja. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1970. április 16-án tartott együttes ülésének ha­tározata hosszú időre meg­szabta a lakásépítés és -fenn­tartás, a lakáselosztás fej­lesztésének, tökéletesítésének teendőit. A lakásépítés s mindaz, ami a lakáskérdés­sel összefügg: közügy. A jjikáskérdés egyidős az ©szlíiytársad álmák kaL En­gels „A lakáskérdéshez” című tanulmányában megállapítja: „Az úgynevezett lakásínség, amely ma akkora szerepet játszik a sajtóban, nem abban áll, hogy a munkásosztály ál­talában rossz, túlzsúfolt, egészségtelen lakásokban él. Ez a lakásnyomor nem sajá­tos jellegzetessége a jelen kornak, még csak nem is azoknak a nyavalyáknak egyi­ke, amelyek a modern pro­letariátus minden korábbi el­nyomott osztálytól megkü­lönböztetik, ellenkezőleg, minden kőről:: minden elnyo­mott osztályát meglehetősen egyformán sújtotta. Amit ma lakásínségen értünk, az a munkások rossz lalcásviszo- nyainák sajátos kiéleződése az által, hogy a lakosság hir- telenül a nagyvárosokba tó­dul; a lakbérek roppant emelkedése, a lakók fokozot­tabb összezsúfőltsága az egyes házakban és az, hogy némelyek egyáltalán nem jutnak fedélhez.” Nemzetközi kategóriák Ahhoz, hogy hazai lakás- építési eredményeinkről, s -gondjainkról reális képet kapjunk, túl kell tekinteni határainkon. Elvben minden társadalom minden tagjának joga van a lakáshóz, ám a különböző társadalmak rend­kívül eltérő módon és ered­ménnyel elégítik ki a lakás­igényeket A lakáshelyzet megítélésé­nek nemzetközileg elfogadott szempontjai a következők: a különböző jövedelmű réte­gek lakásellátottsága; a csalá­dok — háztartások — átlagos nagysága; a lakások mérete és felszereltsége; a lakásállo­mány kora és állapota. Szám­szerűen : rossznak minősítik a szakemberek a lakáshely­zetet ha kétszáz lakásnál ke­vesebb jut ezer lakosra. Kö­zepesnek, ha az ezer lakosra jutó 1 állások száma két-há- romszáz között van, s jónak, ha háromszáz fölött. A lakás­építés erőteljes ott ahol évente nyolcnál több új. lakás jut ezer lakosra. Közepes, ha ez a szám öt-nyolc. Gyenge, ha öt alatt van. Az európai tőkésországok és hazánk adatait összevetve — a szocialista országok la­káshelyzetével a későbbiek­ben foglalkozunk — megálla­píthatjuk: az általános la­káshelyzetet tekintve a kö­zépmezőnyben helyezkedünk el, néhány mutatót figyelem­be véve azonban már a jók között sorakozunk. Magyar- országon — a többi ország el­érhető adatai miatt az 1968- as éveit választva — ezer la­kosra 309 lakás jutott. Ugyan­ez az adat Ausztriában 354, Nagy-3ri tanniában 337, Dá­niában 356, Hollandiában 280, a Német Szövetségi Köz­társaságban 348, Olaszország­ban 314, Spanyolországban 284, Svájcban 326. A legjobb a helyzet Svédországban, itt az ezer lakosra jutó lakások száma 371 volt 1963-ban. A legfőbb mérce Az adatok tények — s bár­mennyire is sok gondot okoz ma még a hazai lakáshelyzet, az összevetés szégyenkezésre mm ad okot —, de néhány fi­nomabb jellemzőt már nem képesek kifejezni. Azt például, hogy emberek tízezrei csak statisztikai értelemben lakás- tulajdonosok — például Spa­nyolországban, Nagy-Britan- niában —, mert a részükre elvben jutó lakások a gyakor­latban üresen állnak, míg ók a város peremén kialakult ba­rakktelepeken, „bádogvárosok­ban” — ahogy a szakirodalom találóan jelöli a hullámleme­zekből, benzineshordókból összeügyeskedett kalyibasoro­kat — élnek. Nem fejezik ki az adatok azt sem — ami vi­szont számunkra kedvezőtlen —, hogy mekkorák ezek a la­kások, s milyen felszereltsé- gűek stb. A kép megalkotása tehát nem olyan egyszerű, mint ál­talában a hétköznapi beszél­getések során tűnhet. A kiin­dulási alapot — például Svéd­ország, Svájc lakásállománya nem szenvedett háborús káro­kat — éppúgy nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni, mint azt, hogy a tömeges lakásépí­téshez széles technológiai hát­tér megteremtése szükséges. A legtöbb lakást nemcsak Európában, hanem a világon — számszerűen — a Szovjet­unióban építik. Az európai tő­késországok számszerű lakás- építési adatai erős — de ért­hető — eltéréseket mutatnak. Dániában 45 ezer, Ausztriában 51 ezer — hazánkban 67 ezer — lakás épült fel egy észtén­Új lakáskiutalási jegyzék A lakáskérelmek megítélé­sében már érvénybe léptek azok a helyi tanácsi rendelke­zések, amelyek a tanácsi bér­lakásra benyújtott kérelem elfogadását az igénylők rászo­rultságától, anyagi és szociá­lis helyzetétől teszik függővé. Vidéken általában 1200— 1500, Budapesten pedig 1500 forintnyi egy családtagra jutó jövedelemhatárig lehet a ta­nácsi bérlakást kiutalni, ha az igénylő vagyoni helyzete — nyaraló, gépkocsi, telek stb. — sem mond ellent a rászorult­ság megítélésének. A nagyobb jövedelmű igénylők kérelmét is anya­gi helyzetük szerint bí­rálják el és döntenek arról, hogy a ta­nácsi értékesítésű — szövet­kezeti — lakásépítés vagy a kedvezményes telepszerű tár- tasházépítés keretében kap­hatnak-e lakást. A jelenlegi Iskáskiutalási névjegyzék ér­vénye ma, június 30-án meg­szűnik, s ennek megfelelően július 1-ig mindenütt el kell készíteni az új lakáskiuta­lási névjegyzéket, de ezúttal nem a szokásos éves, hanem féléves időszakra, a július 1- lől december 31-ig tervezett kiutalásokra. Azok a kérelmezők, akiket a korábbi lakáskiutalási névjegyzékbe felvettek, de igényüket június 30-ig nem elégítették ki, legkésőbb július 31-ig megújíthatják kérelmüket Mint ismeretes, a régi ké­relmezőknek április 30-ig kellett megújítani igénylésü­ket, s így 178 000 lakáské­relmet ismételtek meg. Előre­láthatóan ez év végéig befejezik a feldolgozást. Ennek alapján minden igény­lőt értesítenek arról, hogy a negyedik ötéves terv idő­szakában, tehát 1975. decem­ber 31-ig számíthat-e lakásra, s ha igen, akkor milyen la­kásellátási formában. dő alatt, de Nagy-Britanniá­ban már 431 ezer, a Német Szövetségi Köztársaságban 542 ezer. Éppen ezért csak a nem­zetközileg elfogadott legfőbb mérce, az ezer lakosra jutó újonnan épített lakások száma adhat helyes tájékozíatást. Ma­gyarországon 1968-ban 6,5 újonnan épített lakás jutott ezer lakosra. Az ilyen érte­lemben is listavezető Svédor­szágban 13,4, Ausztriában 6,9. Amit a számok eltakarnak A folytatás logikus. Tudva, hol, mennyi lakás épül, arra kell választ kapni, ki és kinek milyen lakásokat épít, s e la­kásokhoz mi módon lehet hoz­zájutni ? (Spanyolországban például 7,7 az ezer lakosra jutó lakásépítés mutatója, s az épített lakások nagyobb része négy, vagy több szobás. Az épített lakások egyharmada azonban üresen áll, míg a hi­vatalos jelentések is hajlék­talanok százezres seregét is­merik el...) Tény: Angliát kivéve az európai tőkésországokban a Lakások túlnyomó többségét magánszemélyek, illetve ma­gánvállalatok építik, s az ál­lami lakásépítkezés nem tölt be jelentősebb szerepet. Auszt­riában például 9,9 százalék, Dániában 1,8, Hollandiában 0,5, a Német Szövetségi Köz­társaságban 3,0 százalék mind­össze az állam finanszírozta lakásépítkezések aránya a tel­jes mennyiségből. A magán­vállalatok természetesen szi­gorúan áruként értékesítik a lakást: aki megfizeti, azé. A látszat-demokráciák adta látszat-jogokat érzékeltető mondás tehát, miszerint ban­kárnak, koldúsnak egyaránt joga a híd alatt lakni, a maga tömörségében villantja fel a probléma bonyolultságát. Azt Hogy nem jogóktól, hanem a társadalomban elfoglalt hely­zetből következő tehetősségről van szó. Márpedig ez nagy különbség. S hogy mennyire az, azt legjobban az az egy­millió bérlő és tulajdonos tudná bizonyítani, aki az el­múlt húsz esztendőben hazánk­ban új Lakáshoz jutott... Mészáros Ottó Következik: CSIZMÁK ÉS LÉPTÜK Tanoncszabadulás helyett szakmunkásavató Aki megtanulja: megszereti * * ^ ^ \jjb Ünnepség Tápi ászéi én — Eddig amolyan „tanonc­szabadulás” volt, mikor a fia­tal kézhez kapta a szakmun­kás-bizonyítványát. A középis­kolások, az érettségizettek bú­csúja az iskolától hagyomány, pedig ma már más a helyzet az életbe lépéssel, mint ré­gen. Ma igazán a szakmun­kástanulók lépnek az életbe, a hétköznapokba, oklevelük át­vétele után. A gimnazisták közül rengetegen tanulnak to­vább ... Ezért örülök annak, hogy a megyében most elő­ször valóban emlékezetessé teszik a szakmunkás-bizo­nyítvány átadását. Rá ez János, az ipari szak­munkásképző-iskolák Pest Földvári János megyei igazgatója,,„^A’ende- zét.t így „a. .Kottassati, ,(Gyái;-; építő Vállalat tápiószelei gyáregységének szakmunkás­avató ünnepségén. A buda­pesti vállalatnak 1938-ban kezdett üzemelni, sorrend­ben a hetedik telepe, a tápió­szelei. A gépjavító helyére költözött, s három éven be­lül 35 millió forintos beru­házással fölépültek a nagy üzemcsarnokok. Jelenleg 500- an dolgoznak itt, s 120 szak­munkástanulót oktatnak. — Nem titkoljuk azt sem, hogy rendezvényünk kicsit propaganda célzatú — mond­ja Kormos István, a vállalat személyzeti igazgatóhelyettese — elhívtuk a környék álta­lános iskolásait, a szülőket, s a pedagógusokat, lássák: jó kezekbe kerülnek a gyerekek, szakember vált belőlük a há­rom év alatt. Tápiószelén vasszerkezeit! la­katosokat, szerkezeti lakato­sokat, s hegesztőket képez­nek. Az ünnepségen Hammer Ferenc, a Kohászati Gyár­építő Vállalat igazgatója zászlót adott az iskolának, megígérte: a szakmunkásava- tót ezentúl hagyományosan minden évben megrendezik. Idén 56-an kapták meg a szakmunkás-bizonyítványt — 1 közülük hármat mutatunk be 1 olvasóinknak ... Földvári János. Tápiószelén él, édesapja MÁV-alkalma- I zott, édesanyja a termelőszö­vetkezet tagja. Az általános is­kola elvégzése után, szakkö­zépiskolába jelentkezett, nem vették fel, s ide jött, hogy helyben tanulhasson. A gé­pek gyerekkorától érdeklik, szereti a változatosságot, s úgy érzi, szakmájában hiva­tását találta meg. Szeretne azonban estin, vagy levele­zőn leérettségizni és esetleg főiskolán tovább tanulni a gyár ösztöndíjasaként, j — Legjobban esztergapa­dot szeretek javítani, mert a olyan, hogy akkor gondol- ! kodni is kell, törni a fejet, úgy dolgozni, szétszedni, meg i| összerakni a gépet, hogy hasz­nálhassák is. Az első évet, meg a másodikat nem nagyon szerettem, mert heti 28 órá­ban kalapáltunk, meg reszel tünk, majd bele süketültünk, de hát,ez hozzátartozik a la­katossághoz. Rácz János vasszerkezeti la­katos, szintén szelei, egy évig gimnáziumba járt, az elsőt 3,5- ös eredménnyel végezte, mi­kor otthon bejelentette, meg­unta az iskolát — dolgozni akar. Szülei biztatták, foly­tassa tovább a gimnáziumot, lesz még ideje dolgozni, de ő hajthatatlan volt, s eljött szakmunkástanulónak. Nem bánta meg. Láttam itt az építkezése­ket, érdekeinek a szerkeze­tek, ide jöttem. Nyolc forint lesz az órabérem, most azon­ban jó tanulmányi eredmé­nyem jutalmául a vállalat Első helyen a szervezettség Aratási forgatókönyv Monorról A monorí Kossuth Tsz-ben az aratási előkészületeket már január első napjaiban meg­kezdték. Meglepődhetne az ember — hogy már január­ban? —, de aki tájékozott, az természetesnek veszi, hogy a gépalkatrészeket beszerezni nem gyerekjáték és a tsz ve­zetői január óta keresték az alkatrészeket. Ennek eredmé­nye is lett —, volt idejük az egész országot bejárni —, mert minden gépük aratásra kész. Négy kombájn, öt vontató, két teherkocsi, kilenc pótkocsi kifogástalan állapotban — ez ritka kivételnek számít Rend­re arató gépet is bevetnek — négy éve nem használták —, ezenkívül szalmalehúzó gépet, bálázógépet, két elevátort. Az aratás teljesen gépesített. Az első vezetőségi ülés, ame­lyen az aratással foglalkozta!:, május 27-én volt. Pontosan rögzítették az aratási sorren­det — repce, őszi árpa, len, rozs, búza, köles — megtartot­ták az aratási gépszemlét és elvégezték a termésbecslést, Holdanként őszi búzából 15 mázsát, rozsból 8 mázsát, triti- cáléból 9 mázsát, őszi árpából 17—13 mázsát várnak. Többet, mint az elmúlt esztendőben, bár a termés így is csak jó kö­zepesnek ígérkezik. A tavaly inál jobb termés an­nak eredménye, hogy gondo­sabban megmunkálták a talajt, s ezt az tette lehetővé, hogy több munkagépük volt. Több trágyát is használtak, holdan­ként öt mázsa vegyes műtrá­gyát — gz elmúlt évben csak 2,5 mázsát. Igaz, a termelési költségek is emelkedtek hol­danként 300—400 forinttal, de amikor közgazdasági elemzést végeztek, kiderült, hogy meg­éri, mert a gabona mázsáját 30—40 forinttal drágábban ad­hatják, mivel a termés hekto­litersúlya sokkal magasabb, s ez határozza meg az árai Talajlaboratórium vizsgála­tait vették igénybe, hogy tudo­mányosabban felmérhessék: mit kívánnak talajaik, hogyan kellene optimálisan művelni azokat. Azt is elhatározták, hogy az aratás után azonnal fertőtlení­tik a talajt, rögtön megszánt­ják a tarlót, s rövid időn belül tarlócsalamádét vetnek bele, mert ez jó takarmány a szarv asmarh óknak. A második vezetőségi ülést június 24-én tartották — az aratást 23-án kezdték —, ahol részleteiben még egyszer meg­állapították a tennivalókat. Az aratásban részt vevő em­bereknek kiemelt munkadíj a­zásit adnak. Pontosan rögzítet­ték a feltételeket: a kereset a betakarított gabona mennyisé­gétől, a tarló minőségétől, a szemveszteségtől függ. A főagronómus szerint egy jól dolgozó kombájnos akár hatezret is megkereshet az aratás ideje alatt. Az emberek munkáját igye­keznek megkönnyíteni. Aki gé­pen dolgozik, annak nagyobb az igénye. Étkezési költségéi megtérítik, naponta 31 forintot fizetnek. Hűsítőket, gyümölcs­levet, szódát szállítanak a helyszínre, mert az aratás „szomjaztató” munka. o A próbaaratásokat idejében elvégezték, s amint az előb­biekben leírtuk, fokozatosan és rendszeresen készültek fel a nyár legjelentősebb munkájá­ra. Ez az „aratási forgatókönyv” nélkülözhetetlen, mert annak, hogy minden rendben menjen, a jó munkaszervezés a felté­tele. A főagronómus, Béki László úgy adott tájékoztatót, mint az a filmrendező, aki — ha nem is teljesen önállóan írta a for­gatókönyvet — a forgatókönyv minden egyes betűjét kívülről tudja, magáévá tette. B. Gy. Rácz János üdültet Pécsett, s csak azután kezdek dolgozni. Mit várok az első munkanaptól? Hát, most már egyenrangú vagyok a többi szakmunkással, egyéni ötleteimet is inkább megvaló­síthatom, mert eddig bizony nehezebben értettük meg magunkat az öregebbekkel.. Az új üzemcsarnokban dol­gozom, majd igyekszem be­csülettel. Szeretnék majd to­vább tanulni. Veres László Tápiószőllős- ről került a vállalathoz tanu­Veres László lónak. Édesapja a tápiószől- lősi termelőszövetkezet el­nöke, édesanyja otthon dolgo­zik. A technikumi felvételi nem sikerült, apja tanácsol­ta, próbálja meg itt, hátha megszereti a szakmát. Meg­szerette. — Szakoktatóink közvetlen, lelkes, rendes emberek voltak, megértők vagy szigorúak, ha kellett, sokat tanultunk tő­lük. A vizsga nehéz volt, ti­zed, szazad milliméteres pon­tossággal kellett dolgozni, de az a fő — sikerült. Ügy bán­tak velünk, mint a Íiímes to­jással, ezért maradt minden­ki Szelén. Én már most be­adtam a jelentkezésemet a gépipari technikum esti tago­zatára, remélem, sikerül a felvételi... Mindenesetre örülök, hogy szakmunkás le­hetek, emberebb lettem a munkától. A végzősök szakvizsgaátla­ga 3,4 — az iskolai átlag 3,7 volt, a megye szakmunkás­iskolája közül az égjük leg­jobb eredmény az ittenieké. Szeptember 28-án kezdik, meg a szakma megismerését, kitanulását — a lakatosság ma nem divatos foglalkozás, de ők — az új szakmunkások — mondhatják, aki megtanul­ja: megszereti. T. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents