Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-30 / 152. szám

rfcí»i H írfop 1971. JŰXTÜS 30.. SZERDA Szovjet író kongresszus Kedden délelőtt a Nagy Kreml pa­lotájában, szovjet vezetők jelenlété­ben, megnyílt a szovjet írók V. kongresszusa. A nagy jelentő­ségű tanácskozá­son több mint hét­ezer szovjet író képviseletében vi­tatják meg a kül­döttek a szovjet irodalomnak a négy évvel ezelőtt megtartott író- kongresszus óta elért fejlődését, az irodalmi kritika kérdéseit, az írók­nak a színházhoz, a filmhez és a te­levízióhoz fűződő alkotói kapcsola­tát. Külön vita­pontként sze-epel a gyermek- és az ifjúsági ircda'om, valamint a műfor­dítás is. A kongresszus elvi értékelést ad az irodalmi élet jelenségeiről, s az SZKP XXIV. kongresszusa tör­ténelmi jelentősé­gű határozatainak fényében világítja meg a szovjet írók magas fokú felelősségét és fel­adatait. A szovjet írók tanácskozá­sán a magyar írókat Darvas József író, a Magyar írószö­vetség elnöke és Garai Gábor költő, az írószövetség titkára képviseli. A tanácskozás Nyikolaj Tyihonov, az egyik legidősebb szovjet költő megnyitó beszé­dével vette kezdetét. Hang­súlyozta: „A kommunista pár­tosság és 'iiépiess'ég elve volt és marad a síüi'Jet művészei és irodalom sarkköve”. Tyiho­nov felhívással fordult a világ íróihoz, hogy minden erejük­A szónoki emelvényen G. Markov, a szövetség titkára. A háttérben, a második sorban balról jobbra: Ny. Podgornij, A. Koszigin és L. Brezsnyev. kel és energiájukkal küzdje­nek a bélkéért, a szabadságért és a népek függetlenségéért. _ Georgij Markov, a Szovjet írószövetség vezetőségének tit­kára a kongresszus keddi ülé­sén elhangzott beszámolójá­ban leszögezte: „A szovjet iro­dalom társadalmunk eritölcsi- politiltai egységének, a szovjet népek megbonthatatlan testvé­riségének megtestesülése. Az internacionalizmus lenini esz­méi hatják át irodalmunkat, besugározzák ■azt a humaniz­mus fényével, kedve sséés kö­zelállóvá fésült ezt "iáz irodal­mat minden dolgozó ember számára.” Angélát elszigetelték Több hetes szünet után hétfőn folytatódott az elő­zetes bírósági vizsgálat An­gela Davis néger polgárjo­gi harcos ügyében. A filozó­fusnő védőügyvédéi az első tárgyalási napon tiltakoztak amiatt, hogy védencüket em­bertelen körülmények között tartják fogva, úgy bánnak ve­le, mintha nem gyanúsított, hanem máris elítélt lenne. Davist teljesen elszigetelték a külvilágtól és lehetetlenné te­szik számára, hogy kellőkép­pen felkészülhessen a véde­kezésre. CSALÁDIHÁZ-ÉPÍTŐK! Mindenfajta épületüvegezést munkát leszállított egységáron vállalunk: 2 mm-es húzott üveg , 50 Ft/m2 3 mm-es húzott üveg 60 Ft/m2 3,5 mm-es katedrái üveg 70 Ft/m2 6 mm-es drótbetétes üveg 150 Ft/m2 Megrendelés személyesen vagy írásban: MONOM ÉPÍTŐIPARI SlÖVtTKElíT Monor, Vörös Hadsereg útja 21. Telefon: 96. Munkába állítjuk AD 63-2 típusú Panther autódarunkat, július 1 -töl a megrendeléseket felvesszük. MONORI ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET Monor, Vörös Hadsereg u. 21. Telefon: Monor 96. CSAK RÖVIDEN GENFBEN kedden megnyílt a 25 hatalmi leszerelési bi­zottság nyári ülésszaka. NICOLAE CEAUSESCU, a Romén Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke ked­den hivatalos látogatásra Hel­sinkibe érkezett. SPIRO AGNEW amerikai e l elnök kedden reggel meg­érkezett világkörüli útjának első állomására. Szöulba. SZERDÁN HÁROMNAPOS LÁTOG. TÄ.SRA feleségével együtt Szófiába érkezik Hrisz- tosz Xantopulosz-Palamasz görög ügyvezető külügymi­niszter. WILLY BRANDT nyugat­német kancellár július 9-én rövid látogatást tesz Nyugat- Berlinben. A kancellár terve­zett látogatása során egyrészt Klaus Schütz-cel, Nyugat Berlin kormányzó polgármes­terével, másrészt nyugat-ber lini lapszerkesztőkkel találko­zik. HÉTFŐN ESTE AMMAN- BA érkezett Anvar Szadat el­nök, illetve Fejszal szaud-ará- biai uralkodó különmegbízott- ja, hogy átadja a két arab államfő üzenetét Husszein ki­rálynak. ANDJELKO BRAJKOVICS és Miro Baresics hétfőn mo­solyogva ismerték be a stock­holmi bíróság előtt, hogy ők gyilkolták meg Rolovicsot, Jugoszlávia stockholmi nagy­követét. Megkezdődtek a magyar-osztrák tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) fan Koren, az Osztrák Nép­párt és Friedrich Peter, az Osztrák Szabadság Párt par­lamenti frakciójának elnöké­vel. Ezen a találkozáson és megbeszélésen több képviselő is részt vett. Tíz óra előtt néhány perc­cel érkezett a Losoncéi Pál vezette magyar delegáció a parlamentből a Hofburgba, a hivatalos magyar—osztrák tárgyalás színhelyére.. A palota Lipót-szárnyi részében Losonczi Pált és kíséretének tagjait elsőnek Franz Jonas köztársasági elnök köszöntöt­te, majd Kreisky kancellár fogadta a vendégeket. Néhány perccel tíz óra után foglalta el helyét a két kül­döttség á Lipót-szárny va­dásztermének zöld borítású tárgyalóasztalánál. A tárgyaláson magyar részről a következők vettek részt: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Vályi Péter, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese, Pú­ja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Kurtán Sán­dor. a Magyar Népköztársaság bécsi nagykövete, Esztergályos Ferenc nagykövet, a Külügy­minisztérium főosztályveze­tője, dr. Nagy Lajos nagykö­vet, a Külügyminisztérium Olajlángok A varsói rádió kedd reggeli . jelentése szerint Czeehowicc- | Dziedzicen folytatódik a küz- j delem a „Warski” olajfino- | mítóban szombaton keletke­zeti tűz maradványaival. Zygmunt Jarosz, lengyel tűzoltó-főparancsnok nyilat­kozatában elmondotta, hogy a felszabadulás óta ez volt a legnagyobb tűz az országban. Oltásában 1700 tűzoltó, több katonai egység és sok mun­kás vett részt. A finomítóban egymásután négy nagy olaj­tartály robbant fel. Közülük : hétfő délután már csak egy égett. Az üzem területén elszige- ! telten még olaj-, petróleum- és különböző vegyianyag- maradványok égnek. Az épen maradt tartályokat és beren­dezéseket gondosan védik. A tűzeset okait vizsgáló kor­mánybizottság folytatja mun­káját. A ^helyszíneli tartózkodik TYojcfech Jaruzelski vezérez­redes, nemzetvédelmi minisz­ter. A kormány intézkedéseket foganatosított, hogy azonnal megkezdhessék a finomító újjáépítését és hogy termelé­sének átmeneti kiesése ne okozzon fennakadásokat a népgazdaságban. protokollosztályának vezető­je, Lakatos Ernő, a kormány Tájékoztatási Hivatalának el­nökhelyettese. Osztrák részről a követke­zők foglaltak helyet a tár­gyalóasztalnál: Franz Jonas köztársasági elnök, Bruno Kreisky kancellár, Rudolf Häuser alkancellár, Rudolf Kirchschläger külügyminisz­ter, Oskar Weihs földművelés- ügyi, Joseph Staribacher ke­reskedelem- és iparügyi és Hannes Androsch pénzügymi­niszter. Csaknem másfél órán át tartott a tárgyalás, amely őszinte, közvetlen hangú, megértést tükröző és konst­ruktív volt. Illetékes helyről nyert értesülés szerint a tár­gyaló felek kifejtették véle­ményüket elsősorban az euró­pai biztonsági konferencia összehívásában, s ebben teljes nézetazonosságról tettek tanú­ságot. A magyar tárgyaló fél többek között kifejtette azt Is, hogy a létrehozandó konferen­cián minden, kérdést megtár­gyalhatnak, ami az európai békével és biztonsággal össze­függ. Ebben is egyezett az ál­láspont az osztrák partnerrel. Megbízható információk sze­rint a tárgyaló felek megálla­pították: Európában alig mu­tatkozik ellenállás a konfe­rencia összehívásával szem­ben. Az eszmecserén más nem­zetközi kérdéseket is felve­tettek, így elsősorban a lesze­relés problémáját, tekintet­tel a legutóbbi szovjet javas­latra. Tárgyaltak a két or­szág kapcsolatainak fejlődé­séről, amelyet abban a megfo­galmazásban örömmel nyug­táztak, hogy előremutatóan fejlődik; hangoztatták, még további lehetőségek vannak, amelyek tovább mélyíthetik a két ország jószomszédi, ba­ráti kapcsolatait. A tárgyalás végeztével Lo­sonczi Pár, az osztrák televí­ziónak és rádiónak adott nyi­latkozatában örömét fejezte ki, hogy a tárgyalás kedvező, nyílt és őszinte légkörben folyt, s elmondta: a magyar- osztrák kapcsolatok javításá­ra törekszik mindkét fél. Egv kérdésre válaszolva kijelen­tette, hogy a tárgyaláson meg­hívást adott át Jonas elnök részére, magyarországi láto­gatásra, s felújította azt a korábbi meghívást, . amelyet Kreisky kancellár kapott ugyancsak hivatalos látoga­tásra. Délben Losonczi Pál és a magyar delegáció tagjai a Szövetségi Kancellári Hiva­tal kongresszusi termében hivatalos ebéden vettek részt, amelyet Bruno Kreisky kan­cellár adott az osztrák kor­mány nevében. Losonczi Pál kíséretének tagjai délután városnéző sé­tára indultak. A rövid séta idején csakúgy, mint máskor, elsősorban a Bécsben tartóz­kodó magyar turisták ismer­ték fel, és üdvözölték a Nép­köztársa. ’.gunk Elnöki Taná­csának elnökét. Kedd délelőtt Losonczi Pál két látogatást tett Bécsber., Christa Hinteregger asszony­nak, a külügyminisztérium kabinetfőnöke feleségének társaságában. Először a Rai­mund Zoder-Gassén levő vá­rosi óvodát kereste fel, s a gyermekeket megajándékoz­ta. Ezután a Hofburgban, az egyházi és világi kincstárba ment, amelynek 14 termében állították ki a történelmi idők koronaékszereit és díszes tár­gyait. A keddi nap programja es­te a bécsi Állami Operaház­ban Verdi: Don Carlos című operájának díszelőadásával ért véget. A fehér-vörös-arany színekben pompázó operaház díszpáholyában foglalt helyet Losonczi Pál és felesége, Franz Jonas elnök és felesége társaságában.....A A díszelőadáson megjelen­tek az osztrák állami élet vezetői, a Bécsben akkreditált diplomáciai testületek veze­tői és képviselői, Bécs társa­dalmi és kulturális életének kiemelkedő személyiségei, meghívott vendégek. Az előadás után a színpa­don átadták a magyar állam­elnök virágkosarait a művé­szeknek. GYLRKO GÉZA: Ha péntek, akkor Firenze RÓMA Ha kedd, akkor ez Belgium — így a sikeres amerikai film cane, kaján kacsintással jelezve, nem az országról vélekszik a napra az, aki társasúton járja a világot, hanem a napról az országra. A magyar társasutazó turista, akinek az isten helyett a mégiscsak megbízhatóbb szakszervezet nyúl a hóna alá, ter­mészetesen nem világjáró, nem országokat lohol végig a min­dent magunkba gyűjtés fudokló, habzsoló szent dühével, ha­nem „csak” egy országot. Jelesen Olaszországot. Annak is egy darabját. Pontosabban néhány ékszerdarabját! Ha szerda, akkor Róma. Ha péntek, akkor Firenze. Ha szombat, akkor Rimini, a sós, a csodás, a félelmetes, az örökös tenger. Ha újra szombat — Velence. Ki lehet pipálni a napokat, a városokat. Csak az emlékeket nem. Ülünk a velencei National Szálló fölényesen vacak halijá­ban már a visszaindulásra várva­— Azt a Pittiben láttuk . — Nem. A Borghese palotában volt. Emlékszem, hogy ott baloldalt, a kuksizó tévékamera mellett... — Nyavalyát. Riminiben volt az ebédlő falán... — szól közbe egy harmadik. Lényegtelen, hogy miről folyt a vita, lényegtelen, hogy mi hol volt, vagy hol nem volt. Az emlékek kusza káosza a lé­nyeg. A rendszerezés későbbre marad. Egy sajátos, kicsit megfoghatatlan napfényt és szépséget ötvöző fantáziakép marad majd meg: Itália. Nem Olaszország! Itália! Tehát, ha szerda, akkor ez Róma. És nem egy „baedekker Róma”. Amiről én írni akarok, ami nekem ..fentmaradt” azon a bizonyos rostán, egy sztori az s egy öreg városrész. Egy öreg városrész modern sztorija­Ott, ahol a Tevere hátat fordít az Angyalvárnak, nyílván a sok kanyargástól s a bujkálástól a hidak alatt bosszút locsog az embernek: nem vesz fel a hátára több hajót — nos, ott, ahol Tevere hajózhatatlanná válik, mindjárt a part mellett egy csöppnyi városrész húzódik meg. Csendben, magába s a múlt­ba roskadtan, tengernyi ablakaiból nem is a világ, hanem a ko­ra középkor tükröződik vissza. Az a kor, amikor még nem tud­tak például Amerikáról­Aztán teltek az évszázadok, s felfedezték Amerikát. S e fel­fedezéstől függetlenül a Tevere partján, a kis városnegyed eme­letes, öreg házaiban, a szűk, széles csípőt is alig tűrő utcáiban, a sötét, vastag falú és egészségtelenül nyirkos szobák mélyén a nyomor vert tanyát. Róma, az „urbs”, az örök város nem szűkölködött sem a nyomornegyedekben, sem a romantikus városrészekben. E kettő sajátos veretű együttesét azonban csak talán itt lehetett megtalálni, ilyen tökéletes összhangban és pa­tinával. Itt, ahol vége a folyónak, mert a folyó élete egy a ha­bot verő hajókkal kötött nászával. — Kevés pénzzel is sokat lehet itt kezdeni — adták a taná­csot egy nem nagypénzű, de azért szép summa dollárral ren­delkező amerikainak —-, ezért hát a sok szó Amerika felfedezé­séről, persze —, akit nevezzünk mondjuk Joe-nak vagy Bili­nek. Nem a név a fontos, mint alább kivilágszik. S az ameri­kai, aki nem volt éppen nagypénzű, de annál inkább átkozot­tul ötletes fickó, rájött valamire. Nevezetesen: van annak va­lami megkapó varázsa, hogy olyan városrészben bukdácsol itt Róma százezernyi macskái közül az idevalósi százezer között, amely öregebb, mint az újvilág. Amelynek házai előbb álltak, előbb adtak otthont szenvedésnek és csóknak, halálnak és má­mornak, mintsem hogy a Santa Maria partot ért volna — odaát. Megvette a nyomornegyedet Róma szívében. Cákkumpakk. Macskástul, macskakövestül, mállott vakolatostul és omladozó köveistül együtt. Tíz esztendejénél alig több ideje. Mert nem volt olyan ostoba, hogy ne tudta volna: legjobb biznisz a ro­mantika. És az apró, kis szobákat itt-ott egybevágva mulató­kat rendezett be. Itt-ott nem vágatta egybe! A nyomornegyed­ből a mámor negyede lett. Ahol „á la Róma” heverőn lehetett heverni, és a monoklis felszolgálólányok nyakkarikáját meg­ragadni. Aztán mást is! Hallatlan híre keveredett az üzletnek. Jöttek a lányok és jöttek a fiúk. Az öreg és pénzes amerikai fiúk. Na, és persze, a fiatalabbjai is. És nemcsak az ameri­kaiak. Ügy és olyannyira, hogy a minden híreszteléstől elte­kintve is sokat, mindent békén eltűrő római rendőrség, annak is a legilletékesebb osztálya kénytelen volt bezáratni a nyo­mornegyed exkluzív bordélyait. Fuccs az üzletnek. Fuccs? Nem. Most mélyen, a nyomornegyed, pardon, a volt nyo­mornegyed alá. egy hatalmas katakombarendszerbe költözött az éjszakai lokál, ahol a legszerényebb, egy léggömbös fo­gyasztás — a léggömbök száma és nagysága elárulja, hogy me­lyik asztalnál mit és hogyan mulat a vendég! — is meghaladja az Olaszországot csodálni jött magyar turista egész zsebpénzét. És fönt, fönt a kis tréttóriák megmaradtak, kétségtelen hangu­lattal, gitárzenés varázsukkal, középkori milliővel. Percen­ként érkeznek az autók, a taxik, fél- és teljes világi hölgyek, szmokingos urak sőt uram bocsá', egy fehér galléros pap, de természetesen ő „fent” evett a kitűnő pastasutából, és ivott a vörös borból. Az öröm tanyája lett a nyomor tanyájából? A dollár csodája! Az üzleti szellem diadala, öreg, megfá­radt macska dörgölődzik a nála is öregebb ház falához. A fa­lak némák. Látták a letűnt századokat, és látni fogják a majd-, nem eltűnőket is. Amikor a megvásárolt nyomor fényei újra belevésznek az idő méhébe, de a falak, azok még mindig állnak majd. Makacsul szembeszegülve az enyészetnek. őket emberi munka teremtette, ott, Róma szivében, ahol a Tevere már nem veszi többé hátára a hajókat. (Következik: Toscana fővárosa)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents