Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-27 / 150. szám
4 «*T UliCVEI 19*1. JÚNIUS 27., VASÁRNAP A poznaui opera vendégjátéka Lengyel Kékszakállú és Mandarin Jelenet A csodálatos mandarinból. Nem túlságosan gyakori, hogy Operaházunikba külföldi dalszínházak teljes társulatai látogassanak. S ha sor kerül is vendégjátékokra, legtöbbször vagy az operairodalom klasz- szikus repertoárdarabjaival, vagy a vendégek nemzeti daljátékkincsének valamely darabjával mutatkoznak be a magyar közönségnek. A póznám Stanislaw Moniuszko Opera mostani felléptének külön érdekességet ad — az együttes hazáján belüli és a lengyel határokon túli, jogos jó hírén túl —, hogy Bartók- műsort hoztak el Budapestre. Az 1919-ben létrejött, s azóta, a háborús időszak kényszerű megszakítását leszámítva, folyamatosan működő poz- nani opera a Bartók-évíorduló tiszteletére vállalkozott arra, hogy A Kékszakállú herceg vára, a Divertimento és A csodálatos mandarin bemutatásával lerója hódolatát a világhírű magyar mester emléke előtt. Mint az együttes kiváló koreográfusa, Canrad Drze- wieczki elmondta, választásuk azért esett éppen a Diverti- mentóra — s nem a harmadik színpadi műre, A fából faragott királyfira —, mert a két komor hangvételű mű közé derűsebb színfoltot kívántak iktatni, de úgy, hogy elkerüljék az „egy estére három mese” szerintük túl egysíkú megoldását. A koreográfiái megvalósítás mindenesetre igazolja a választást, s ehhez járul, hogy Olga Sawiczka és Wieslaw Koscielski, a két szólótáncos személyében két kitűnő technikájú művészeket ismertünk meg. Az est meglepetését a nálunk szokatlan koncepcióval, szokatlan formai-táncos elemek felhasználásával színpadra állított A csodálatos mandarin jelentette, Drzewieczká a helyszínt egy teljesen időn-té- ren kívüli, emberalatti szintű, szeméttelepre hasonlító térségre teszi, ahol a mellékalakok már nem is emberi formájú lények, hanem — a három csavargóé például — valamiféle patkányokra emlékeztető figurák; ugyanakkor a Mandarin külsejében sem egzotikus figura, hanem afféle mai fiatalember, aki egyedül tűnik embernek, külsejével is, ebben a komor, szürrealista álomvilágban. Ebből a koncepcióból kö- vetkezik, hogy a pózna,ni Mandarin-előadás sokkal közelebb áll a mához, sokkal egzaltál- tabb, sokkal erotikusabb és kegyetlenebb, embertelenebb vízió, mint ahogyan mi szoktuk színpadra vinni. Fő gondolata azonban így sem halványul el: a tiszta emberi érzések beteljesülése válthatja (^sak meg a szenvedéstől az embert, emelheti önmaga fölé. Ezt a két nagyszerű táncos, Lubomira Wojtkowiak (a leány) és Prze- myslaw Sliva (a mandarin) virtuóz, helyenként akrobatikus m egoi dósokkal brillírozó tánca erőteljesen közvetítette. Az est nyitó darabja, A kékszakállú herceg vára is tar- •tagatptt újdonságot: a nálunk általában elhagyott prózai prológ itt megszólalt, s prózai- deklamáló szöveg zárta az előadást. A rendezés pedig eredeti és hatásos módon hangsúlyozta, mint ereszkedik egyre lejjebb a férfilélek redőiben a hét ajtót' felnyitó Judit és'a Kékszakállú. Mieczyslaw No- wakowski, az opera igazgatójának dirigálását itt érezhettük a legdrámaibbnak a három mű közül. Elismerés illeti a Kékszakállút igen szépen éneklő Andrzej Kizetwettert, s Zofia Baranowiczot, Judit szerepében. A poznanialk vendégszereplése, amely ízelítőt adott a lengyel opera- és balettkultúrából, meg a lengyel színpadi művészet elismert eredményeiből, s egy kicsit lengyelre hangolt Bartók-élménnyel ismertetett meg bennünket, érdekes és színvonalas eseménye volt az évad végének. Takács István 32 ezer pedagógus üdülő A Pedagógusok Szakszervezete az idén mintegy tízmillió forintot fordít üdültetésre; s így 32 ezer oktatásügyi dolgozó és családtagja vehet részt kedvezményes nyaraláson. A balatonfüredi, földvári és a soproni pedagógus-üdülő korszerűsítése mellett bővítették a mátraszentlászlói üdülőt is. ÜZEMI KONYHA 71 Primőrre nem futja Mini menü ? Üzemi konyha. Összekarcolt fenekű műanyag tányérok, kanálcsörgés, párás meleg, ételszag. Vaslábú székek, negyedbe vágott papírszalvéták, üvegvázákban fakult művirágok. Lárma, levesszürcsölés, méltatlankodás: „Már megint kelkáposzta? Hányszor mondjuk még, hogy nemkellkáposzta?!," Az asztaltársak már el sem mosolyodnak: századszor hallják... i zatos, az adagok kicsik, a minőség romlik. Ha csitítom őket, azt mondják, „lepaktál- tam” a konyhavezetővel. Le- paktáltam?! Naponta összeveszünk meg kibékülünk. Mit tehet? Csodákat — 5 forint 67 fillérből?! Pernyész Andrásáé, a Pestvidéki Vendéglátó (üzemélelmezési) Vállalat konyhavezetője felvilágosít: 5,67 forint a kétfogásos menü nyersanyag- normája. Ha túllépi, a hónap végéig ki kell gazdálkodnia, különben baj van. Panaszkodik. Az árak évről évre emelkednek, a beszerzés egyre több gondot okoz, a konyhán rosszak a munkakörülmények, a kisegítő személyzetnél nagy a fluktuáció. Egyetlen villanytűzhelyük van, a többi vegyes tüzelésű, emiatt a konyhán szinte kibírhatatlan a hőség. Az egész étkezde régen megérett a tatarozásra, korszerűsítésre. Az étrendet egy hétre kell elkészítenie. Aztán — menet közben — nem győzi változtatni. — A zöldárut a MÉK szentendrei kirendeltségétől kapjuk. Hol a minőséggel van baj — fás a retek, csípős a csemege zöldhagyma, pedig az óvodásoknak rendeljük, vén a fejes saláta, fonnyadt a zöldborsó, hol pedig nem kapjuk meg, amit rendeltünk. Június lö-ára például tölteni való paprikát kért. Nem küldték. Az árakról jobb nem is beszélni; azok olyan magasak, hogy a menüben primőrárut számításba sem vehetnek. A dolgozók pedjg ezt is kifogásolják: miért főznek kon- zervleesót, -tököt, -paradicsomot, szárazbabot, borsópürél még június derekán is? Beszéljenek a könyvelési okmányok. íme, a június 7-étől 12-éig terjedő heti érrend. Hétfő: magyaros burgonyaleves, borsőpüré-főzelék, vagdalt. Kedd: Húsgaluska- leves, piskóta csokoládéöntettel. Szerda: csurgatott leves, tejfölös burgonyafőzelék, sertéssült. Csütörtök: karalábéleves, párizsi szelet párolt rizs- zsel, fejes saláta. Péntek: szemesbableves, káposztás kocka. Szabad szombat lévén, a hatodik napon cáak a napköziseknek főztek. — Látja? Semmi primőr, semmi különlegesség, és mégis négy nap alatt 1080 forinttal túlléptem a keretet — magyarázza a konyhavezeiő. — Pénteken már kénytelen voltam bablevest, káposztás kockát főzni, hogy valamit behozzak a költekezésből. A hónap végére úgy kell lezárnom a könyvelést, hogy sem túllépésem, sem megtakarításom nem lehet. Egy szerdán az ebédlőben 1971 június, szerdai nap. Ebédidő a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárában. Az étkezdében kanálcsörgés, párás meleg, ételszag. Kétféle étrend: menü és a la carte. A menü 7,77 forintos árából 4,10-et a dolgozó, 3,67-et a vállalat fizet. Az a la carte 6 forintos zseton ellenében kapható; ebből 2,15 forintot fedez a dolgozó meg a különbözetet, ha a választott étel hat forintnál többe kerül. Rendszerint többe kerül. A mai ebéd: menü: csurgatott leves, kelkáposzta főzelék, kolbásszal; a la carte: húsleves, marhapörkölt vagy töltött sertésrolád burgonyapürével. A gyáregység 1500 dolgozója közül legfeljebb öt-hatszázan étkeznek az üzemi konyhán, főként műszakiak és irodai dolgozók. Azok, akiknek munkaideje reggel fél nyolctól délután fél négyig tart. A fizikád munkásoknál délután két órakor van műszakváltás; a délelőttösök sietnek vonatukhoz, a délutánosok pedig már otthon megebédeltek. Az ebédelők többsége az a la carte-ot választja. Inkább fizet 1—2 forinttal többet, csak fogáravalót ehessen. Elvileg igen, gyakorlatban nem ?! Laborfalusi Róbert, a vállalat számviteli osztályvezetője ismerteti az üzemi konyha „életrajzát”. — 1943-tól — az ötvenfilléres egytálételtől — 1967-ig többször változott a beszerzési norma és a rezsikeret. Aztán — egyévi költségeket véve alapul — 1967-ben központilag rögzítették az étkezési létszámot és a felhasználható forint- összeget. Ez az összeg a vállalat önköltségét terheli; 'minden fillér viszont, amivel túllépjük, a kifizethető részesedési alapot. — Mi okozhat túllépést? — Például az, ha emelkedik az üzemi étkezést igénybe vevők száma. — Ügy tudom, a kollektív szerződés minden dolgozónak biztosítja az üzemi étkezés lehetőségét ... — Elvileg. A gyakorlatban azonban ha az 1967-ben rögzített létszámnál többen élnek e lehetőséggel, azt valameny- nyiünk zsebe megérzi. Furcsa helyzet. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a gyár krónikus létszámhiányát, a munkaerő-utánpótlás gondjait egyre távolabbi vidékekről toborzott fiatalokkal igyekszik enyhíteni, akik — természetesen — igényt tartanak az üzemi étkezésre. Örök „haragosok“ Somogyi Mária, a gyáregység munkásellátási előadója inkább vállal tíz munkaerővitát, mint egy menüpanaszt. — Sokan szidják a konyhát, hogy a menü nem elég váltollzenii konyhának drágább ? Könyvelési kartonokat mutat, amelyeken évekre visszamenőleg nyomon követheti) a nyersanyagok beszerzési ára. Meghökkentő. Egy kilogramm szemes bab 1933-ban 10 forintba került, most 16,11 forint; a zöldborsó kilóját tavaly június 16-án 5 forintért kapta, a mai napon 7,20-ért. A sertésköröm kinn, a piacon most szezonáron kapható: kilogrammja 8 forint, a konyha egész évben 11,10 forintot fizet érte. A tojás darabja — jelenleg — 1 forint; apróbbakat már 70—30 fillérért is lehet kapni, nekik a BOV egész évben 1,30 forintért szállítja. A húst központi elosztóból kapják. A szeletelhető marhát — rostélyost, felsált stb. — például 37 forintért. Ha csak tíz dekát számít egy adagra — kevesebbet pedig nem számít - hát, hiszen a, figyelem: süiési veszteség négy dekagramm, 40 százalék! — akkor is már 3,70-et elköltött az 5,67 forintos normából. S akkor még hol a leves, a körítés és a többi?! Nyíri Éva Ausztriába, Angliába Szombaton Ausztriába utazott kétnapos vendégszereplésre a kőszegi Hámán Kató mezőgazdasági szakközépiskola népi tánccsoportja. Kéthetes angliai vendégszereplésre utazott szombaton a dombóvári Kapos táncegyüttes, Bodai József koreográfus vezetésével. A Tolna megyei együttes az Angol—Magyar Baráti Társaság és a londoni szövetkezetek társaságának meghívására, Londonban és a környező nagyvárosokban mutatja be műsorát. Fidelio A fertőrákosi barlangszín- házban szombaton este az Állami Operaház művészei Beethoven Fidelio című operáját adták elő. A sok száz hazai és külföldi vendég — akiket Sopronból külön autóbuszjáratok szállítottak Fertőrákosra —, melegen ünnepelte az érdekes természeti környezetben fellépő művészeket. Vigyázat! A kutya harap! FURCSA EGYKEDVŰSÉG E zúttal mellőzzük a helyszín és a szereplők megnevezését, hiszen cikkünk célja nem a megszégyenítés, hanem intés: eny- nyire könnyelmű nem lehet senki. Az egyik Duna menti községben egy fiatal mama, aki egyesztendős kicsinye mellett otthon tartózkodik szülési szabadságon — elvállalta a községben lakó másik fiatal mama kétéves kisfiát gondozásra. Alig néhány hétig volt nála a kis Jancsika, amikor kutyájuk olyan csúnyán összemarta, hogy a mentők vitték el a gyereket a pesti szemklinikára. A községben felháborodást keltett az eset, annál inkább, mert azt mondják: ez a kutya már azelőtt is megharapott valakit, s egyszerűen nem értik, hogyan tűrhette meg a fiatalasszony a két kicsi mellett a harapós kutyát. És ami még különösebb: úgy tudják, hogy a kutya még mindig náluk van. A kétqsztendős Jancsikát édesanyja már kihozta a klinikáról; most ott szaladgál, pancsol édesanyja mellett — annak munkahelyén. Mert már nem meri odaadni senkinek. Egyelőre nem is tudja, mit csináljon a kicsivel. Férjével együtt Királyréten dolgoznak, az Express ifjúsági táborban, tiszta szerencse, hogy most alig van vendég; de mi lesz, ha nagyobb a forgalom, több munka gyűlik össze? Most úgy intézték, hogy egy itt üdülő fiatal házaspár ügyel Jancsikára a saját kicsijük mellett. Jancsika már vidám, pedig csúnyán összemarta a kutya fél arcát, orrát, száját — hajszálon múlt a szeme világa, szó szerint egy hajszálon. Mondom is a mamának, hogy még jó sokáig kontrollra kell vinnie a kisfiút, ha nyugodt akar lenni szeme épsége felől. — Mi nem akarunk ügyet csinálni ebből, semmiképpen nem akarunk haragot — mondja Jancsika édesanyja. Még azt is harapófogóval kell kiszedni belőle, hogy 1400 forintnyi fizetéséből 900-at adtak Jancsika gondozójának. — De oda nem adnánk egyelőre sehová sem. Nem is értjük, hogyan történhetett. Állítólag mindenki otthon volt — mi csak akkor tudtuk meg, mi történt, amikor Jancsikát már összevarrták, egész feje pólyában. Kilenc napig volt benn az Illés utcában, a szemklinikán. Egy hónap múlva kell megint bevinnünk, hogy megnézzék, teljesen rendbejött-e. Hogy mi történt, elvitték-e azóta a kutyát, nem tudom, gondolni sem' szeretek az egész ügyre. A másik fiatalasszonyt kertes házuk udvarán találom, a saját kicsinye mellett üldögél. A kapujukon ott a felirat: Vigyázat, harapós kutya! A kutya pedig ott van az egyesztendős kisgyerek járókájától kétméternyire. — Hát még mindig itt a kutya? A húsz év körüli fiatal- asszony meglepően egykedvű. — Még itt. — Nem félti a saját kicsijét? — Nem is értem, hogyan történt. A kutya meg volt kötve. Jancsika szaladhatott oda ... — Dehát ilyesmire nem gondolt? Egy ilyen apró gyerek, ha fél percig nem néznek rá, már magára borít valamit, vagy elesik, nem tud még vigyázni magára. — Ettöl a kutyától nem volt félnivalónk. Azt beszélik, régebben is megharapott valakit. — Melyik kutya tűri, ha idegenek simogatják? Erre járt valaki, a kerítésen keresztül benyúlt és megsimogatta. Hát megmarta a kezét! — Eszerint nem mindig kötik meg? — Akkor még nem volt nálunk gyerek, a miénk sem volt még meg ... Azóta pedig rövidebb pórázra fogtuk. Miután megállapítom, hogy ezt a fiatal mamát egészen rendkívüli egykedvűséggel . látta el a természet, hozzáteszem. — Mint egy egyéves kisgyerek édesanyját, nem idegesíti ez a kutya? Hajszál híján tragédia történt a másik kicsivel, az ember azt hinné, egy életre elege lett a kutyából. A fiatalasszony továbbra is csak olyasmit hajtogat, hogy előbb megvárja az állatorvost. Pedig az eset már több mint két hete történt — és a kutya eltávolítása nem függ attól, látta-e az állatorvos. Különös ez az egykedvűség. Annál iskább, mert a fiatalasszony foglalkozása — óvónő... P. G.
