Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-27 / 150. szám
1971. JTÜNIUS 87., VASÄRNAP s“i&C(rÍap NEMCSAK PAPÍRON Határozat, tettekben mérve Egy gyár, amely a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetének javításáról szóló párt- és kormányhatározat végrehajtására figyelemre méltó kezdeményezéseket tett: a Mechanikai Laboratórium alagi telepe. Körülbelül hétszáz nő dolgozik itt, többségük műszerész jellegű betanított munkán. Keresetük havi ezemégyszáz-ezemyolcszáz forint. Közülük ma már minden gyárbeli pártszervezetben találunk nőfelelőst, s a nők a szakszervezetben most már kellő számban, megfelelő poszton képviseltetik magukat. Tanuló nők Egy társadalmi-politikai aktívákból szervezett csoport egyenként megvizsgálta a nők bérezését, s az alacsony keresetek növelésére javaslatot tett a gazdasági vezetésnek; különösen ott szorgalmazzák a béremelést, ahol ezt a családi, szociális helyzet sürgeti, például nagy családos vagy gyermeküket egyedül nevelő asszonyoknál, nyugdíjazás előtt álló idősebbeknél. Nemrég egy takarítónőjük délelőtti műszakra kérte magát: felettesei ezt nem tették lehetővé, s az illető már ki akart lépni. A nők helyzetével foglalkozó gyárbeli csoport tagjainak tudomására jutott az ügy: utánanéztek, s kiderült, az illető mezőgazdasági technikus. (Most betanított munkásként, magasabb órabérrel dolgozik.) Az esetből is okulva, a vállalatnál megpróbálják előmozdítani, hogy egyrészt az iskolázottabbak megfelelő munkakörbe kerüljenek, másrészt pedig, hogy továbbtanulásra bírják a vállalkozó, rátermett lányokat, asszonyokat. Nem ez az első év, hogy felmérik, hányán nem fejezték be a nyolc általánost, az ő számuk pillanatnyilag száznyolcvan. Ügy a dolgozók általános iskolájához, mint az esti s levelezői tagozatos középiskolákhoz munkaidőkedvezményt és vállalati buszt ajánlottak fel. S noha a Mechanika- Laboratórium alagi telepén dolgozó nők közül százhúszan végeztek középiskolát, még több érettségizettre lenne szükségük, hiszen egyes szakmákra, így elektroműszerésznek, csak érettségi bizonyítvánnyal rendelkezőket képezhetnek ki. Más szakmákra, például mechanikai műszerésznek mű- anyagipari szakmunkásnak, már hároméves gyakorlattal jelentkezni leh^t. A vállalatnál több szakmunkásra lenne szükség, jelenleg nyolcvan női szakmunkásuk van, s ezért üzemen belül, felnőttoktatás keretében is folyik/ szakmai képzés. Elégedettségre még nincs okuk: sok asszony, lány vonakodik a továbbtanulástól, az iskolába járók száma a nők körében jelenleg mindössze húsz fő. Gyerekes anyák A legtöbbet a gyermekes anyákért szeretnének tenni. Valamennyi anyának biztosítani kívánják a szabad szombatot. Megszervezik a terhestanácsadást. Kimondták, azt, akinek két gyermeke van, nem szabad túlóráztatni, pedig szorítja őket a munkaerőhiány. Azoknak, akik gyermekgondozási szabadságról térnek vissza — s náluk majdnem valamennyi szülő nő igénybe veszi a gyermekgondozási se- gényt —, biztosítják az átlagos üzemi órabért. Hozzájárulnak a gyermeküket egyedül nevelő nők karácsonyi kiadásaihoz. Formális anyák napja, .nők napja helyett valóban kedvessé, emlékezetessé, személyessé teszik ezeket az ünnepségeket: a községbeli óvodások, saját gyerekeik szerepelnek ilyenkor az üzemekben Két dunakeszi óvoda, s egy bölcsőde költségvetéséhez különben anyagilag is tetemesen hozzájárulnak, ezenkívül a gyárbeli szocialista brigádok társadalmi munkában elvégzik az ott szükséges, javító, szerelő, építési munkát. A községbeli óvodákból a gyerekeket, s nemcsak azokat, akiknek a szülei a gyárban dolgoznak, a vállalati busz budapesti kirándulásra viszi. Szerették volna megszervezni az előfizetéses vacsorát, hogy a konyhájukról maximum nyolc, kilenc forintért friss ételt vihessenek haza a dolgozóig de nem akadt elég jelentkező... Azt viszont a nők kérték, intézze el a vállalat, hogy szomszédságukban nyíljon élelmiszerbolt. Állami, szövetkezeti vállalatokkal nem tudtak dűlőre jutni, ellenben egy magán zöldséggyümölcs kereskedő már megnyitotta a gyárkapu előtt üzletét ... Még tovább lépni Sorolhatnánk tovább kezdeményezéseiket. Elérték, hogy rákszűrésre a nők kilencven százaléka jelentkezik; hogy hivatalos, tanácsi, OTP- s egyéb ügyeiket a vállalat jogászaiból, adminisztrátoraiból alakult csoport intézi; hogy nemsokára a legkorszerűbb szociális létesítmények fogadják a dolgozókat. Korántsem elégedettek, hiszen az üzemekben, irodákban sok példát találni arra, hogy magasabb végzettségű nők azonos vagy kisebb fizetésért, vagy alacsonyabb munCSALÁDIHÁZ-ÉPÍTŐK! Mindenfajta épiiletüvegezési munkát leszállított egységáron vállalunk: 2 mm-es húzott üveg 50 Ft/m2 3 mm-es húzott üveg 60 Ft/m2 3,5 mm-es katedrálüveg 70 Ft/m2 6 mm-es drótbetétes üveg 150 Ft/m2 Megrendelés személyesen vagy írásban: MNORt ÉPÍTŐIPARI Monor, Vörös Hadsereg útja 21. Telefon; 96. kakörben dolgoznak, mint férfi kollégáik. A műszerészek körében a nők még a csoport- vezetői beosztásig is nehezen jutnak el... De, ha az eddig megvalósultakat tekintjük, valamint a szándékot, hogy olyan sok oldalról kezdtek hozzá a nők helyzetének javításához — s hogy a nők segítésére hozott határozatokat már beveszik az új kollektív szerződésbe —, akkor két kimagasló tendenciát is találunk. Az egyik, a munkájában tehetségével, szorgalmával többre törő nők nagyobb becsülése, a másik pedig az anyaság tisztelete. Padányi Anna Megbeszélés Moszkvában SZOT-küldöttség utazott a finn szakszervezetek kongresszusára Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának vezetésével szombaton szakszervezeti küldöttség utazott Helsinkibe, a finn szakszervezetek június 29-én kezdődő X. kongresszusára. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren a SZOT titkárságának tagjai búcsúztatták. A delegáció a Szovjet Szak- szervezetek Központi Tanácsának meghívására útját Moszkvában megszakította, ahol a két szakszervezet vezetői megbeszélést folytattak a szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről. A hagyományos is lehet modern Visegrádi piros kolóniái A jó bornak nem kell cégér — tartja a régi mondás, de a jó bútornak sem — vallják a Visegrádi Faipari Ktsz-ben. A szövetkezet kolóniái garnitúrái ismertek és keresettek itthon és külföldön egyaránt. Termékeik kétharmadát exportálják, főleg Nyugat-Euró- pában vásárolják stílbútorainkat, mert nemcsak szépek, hanem időt állóak is. Ott jártunkkor kötöttek üzletet egy nyugatnémet kereskedővel, aki kolóniái tévészekrényből kívánt tucatnyit vásárolni. A visegrádiak azonban — kapacitás híján — csak a felét tudták vállalni a megrendelésnek. A kis szekrény praktikusabb a tv-asztaloknál, ezért van sikere: alsó része bárszekrényként használható, felső része pedig bármilyen irányban elfordítható. A szövetkezetben értik a módját, hogyan kell egyesíteni a modern irányzatokat a hagyományos stílussal. A napokban szállítottak az Artex közvetítésével Kuwaitba egy négyméteres szekrényfalat, amelynek érdekessége: a ma divatos varia-elemeket kolóniái stílusban készítették el. Ennek a törekvésnek szép példája volt az a berendezés is, amely most már a moszkvai Metropol szállóban látható, ahol tanácstermet rendeztek be hagyományos kolóniái stílusban. A pirosra pácolt, fekete díszítésű bútor nagy elismerést aratott:- Kaptak már megrendelést Ausztriából is., Hazai piacra kolóniái, reneszánsz és újabban neorene- szánsz garnitúrákat készítenek. Nagy gond azonban a szövetkezetben, hogy helyszűkében vannak, és sokszor nem férnek a bútoroktól. Az egykori vendéglő termeinek falait áttörték, hogy nagyobb műhelyt alakíthassanak ki, de a gyalupadok így is szinte egymásba érnek. Az épület műemléki területen fekszik, bővítésére, fejlesztésére nincs mód. A megoldás csak az elköltözés lehet. s. i. Nem maradunk ki semmiből K edves és lelkes fiú, telve buzgósággal, tenni akarással, s azzal a képességgel, hogy másokba is átplántálja a cselekvés igényét. Alapszervezeti KISZ-titkár a Csepel Autógyárban, mégpedig olyan munkaterületen, ahol az elmúlt hónapok, sőt,- évek alaposan próbára tettek mindenkit a rekonstrukció végrehajtása közben. Sorolja, hogy mi mindenben vettek részt, hogyan gyarapította eredményeiket, s végül, mondandója summázataként leszögezi: „nem maradtunk ki semmiből’’. Hiszi, hogy ez így természetes, így kell lennie, s hite diktálja a gyakorlatot is; nem isrner lehetetlent, mozgósít mindenre. A fiú szimpatikus, lelkesedése méginkább, ám abban való hite, hogy valóban benne kell lenniük mindenben, gondolkodóba ejt. Mert nem ő, s nemcsak egyetlen példa bizonyítja, hogy sűrűn és sok dologban kelleténél többet markolunk. Próbára tenni az ifjúságot nemcsak helyes, hanem szükséges is. A maguk érdekében mérjék meg erejüket, szervezőképességüket, találékonyságukat, de e próba ürügyén rávenni őket, hogy legyenek benne mindenben, a szándékot fonákjára fordítja. Ha minden fontos, akkor nem fontos semmi sem. Sajnos, nem szabályt erősítő kivétel, hogy a gyárakban, a vállalatoknál akkor hivatkoznak a fiatalok lelkesedésére, akkor hívják őket segítségül, amikor — a felnőttek eltoltak valamit... Akkor „verjenek rá” az ifjúsági brigádok, amikor a szervezetlenség, a kapkodás miatt veszélybe került az exportterv teljesítése, akkor jusson eszükbe önkéntes műszakot tartani, amikor •egyébként már nem sikerülne eleget tenni a készáru-kiszállítási tervnek, akkor ajánljanak fel társadalmi munkát tereprendezésre, amikor .már gyülekezni kezdenek a vendégek az új létesítmény avatására... Ilyen helyzetben tapasztalható azután, hogy ugrál mindenki, egyik óráról a másikra kellene helyrehozni a hetek mulasztásait. S zép példákban, okos feladatokban nincs hiány. A Dunai Kőolajipari Vállalatnál, ahol a beruházás egésze az ifjúsági szövetség védnöksége alatt áll, a KISZ egy év alatt 47 esetben lépett föl, „zöld utat” kérve egyébként kátyúba jutott munkák elvégzésére a kooperációs partnerek KISZ-fiataljaitól, s sikerrel. A Nagykőrösi Konzervgyárban a fiataloknak döntő része volt abban, hogy a „televíziót minden iskolának” mozgalom keré- tén belül 23 készüléket adhattak át, s hogy a húsz családi ház fölépítésénél több mint 53 ezer óra társadalmi munka segítette a mielőbbi befejezést. Az sem kicsiség — mert sokféle erőfeszítés sűrűsödik benne —, hogy három év alatt a megyében a „szakma ifjú mestere” címet elnyertek száma 240-nel emelkedett, a kiváló ifjú mérnök, közgazdász, technikus címet megszerzők száma pedig megnégyszereződött. Éppen mert sok a jó példa, az okos feladat, a fiatalok energiájának elapró- zása nemcsak visszásnak tűnik, hanem visszás is. Amikor hol udvart seper- tetnek velük, hol külpolitikai előadásra mozgósítják őket, amikor egyik percben még az üzemi óvoda bútorait kell társadalmi munkaként megjavítani, de a másik percben már túlóráznak az ifjúsági brigádok, akkor ugyan hihetik a fiatalok, s hihetik a fiatalokról, hogy benne vannak mindenben, de valójában a legrosszabbat teszik s tetetik velük. Mert nem lehet és nem kell benne lenni mindenben. A céltudatosság, az erőkkel való okos gazdálkodás, a tettvágy megbecsülése sehol nem olyan fontos, mint éppen a fiatalok, az élettapasztalatok megszerzését kezdő ifjak esetében. A tettek szülte eredménynél ugyanis fontosabb aí erkölcsi hatás, a gondolati következmény. Mert hiábavaló büszkélke- dés az exportterv teljesítését hangoztatni, ha eközben a fiatalok látták, tapasztalták, hogy semmi nem drága alapon pocsékolódott az anyag, nagyértékű szerszámok törtek el, s ami a termékből silányabbra sikerült, azt gondolkodás nélkül átvitték a másik raktárba, hogy onnét kerüljön — belföldi értékesítésre ... N em lehet gyermeket nevelni úgy, hogy örökösen csak azt tudatják vele, amit nem szabad, ami tilos. Nem lehet tehát a fiatalok ösztönös tenni akarását sem ürügyként használni arra, hogy ugorjának bele mindenbe, mert „számítanak a lelkesedésükre”. Ne így számítsanak arra! Akik úgy vélik, hogy ma is ez a követendő út, lényegében huszonöt évvel ezelőtti helyzetet próbálnak átörökíteni a jelenbe, holott közben a társadalmi-gazdasági környezet alapvetően megváltozott. Akkor elsősorban politikai demonstráció jellege volt a fiatalok feladatainak, ma az okos józanság, a szocializmust építő társadalom követelte észszerűség szabja meg a teendőket. Mert sűrűn elhangzik, hogy fiataljaink — s így is van — nagy tettekre képesek, s hogy hatalmas energiák rejlenek bennük. Ehhez igazodva kapjanak teret, feladatot, próbatételre lehetőséget, legyenek benne mindenben, aminek válóban értelme, szépsége, alkotó öröme van. Mészáros Ottó Dunakanyar kertészeti kiállítás Szombaton reggel a szentendrei járás vezetői jelenlétében megnyitották Pomázon a II. Dunakanyar kertészeti kiállítást, amely vasárnap estig tart nyitva.' A kiállításon Császár Ferenc, az MSZMP szentendrei járási bizottságának első titkára mondott beszédet, hangsúlyozva a ’kertbarátok mozgalmának jelentőségét a járásban, ahol a kertkultúra, a bogyósgyümölcsűek termesztése régi hagyomány. Ezt fejlesztik most tovább új utakon, összefogással. A tanácsháza emeleti dísztermében pompás kép fogadta a látogatókat. Gyümölcsök— virágok, konzervek és készítmények bizonyították a járás fejlett kertkultúráját. A díjakat S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának titkára, ország- gyűlési képviselő nyújtotta át. Első helyezést ért el az Ültetvénytervező és Szaporítóanyag Forgalmazó Vállalat, míg a második díj a Pomázi Hazafias Népfront Porpáczy Aladár kertbarátok klubjának jutott. A harmadik díjat a perőcsényi Április 4. Tsz vitte el. Ezen kívül külön díjakat és okleveleket osztottak ki. k. ni. Lakástextil, csipkeszövet Szombaton, az NDK Deák Ferenc téri kulturális centrumában dr. Kurt Rödiger kereskedelmi tanácsos jelenlétében megnyílt a berlini GIRA- TEX külkereskedelmi vállalat árubemutatója. Az egy hétig tartó szakmai kiállításon főként lakástextiliákat, dederon és nylon fehérneműket, csipkeszöveteket és szabadidő-öltözékeket mutatnak be. A KONSUMEX Külkeres-j kedelmi Vállalat közreműködésével egyébként a magyar üzletekben évente mintegy 400—500 millió forint értékű, az NDK-ban gyártott textiláru kerül forgalomba.
