Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-20 / 144. szám
1971. JŰN1US 20., VASARNAP 9 NAGY LAJOS: VARGA RUDOLF: Az elszabadult oroszlán 1 z állatsereglet elhagyni készült a várost, hogy tovább menjen más városba, hogy új terepen rakják sorba a 'vasrácsos ketreceket, s az állatok szagával telített levegőben áj bámészkodóknak magyarázza a nádpálcás mutogató: „Itt látható a jaguár, a február, a március... és az összes ragadozó vadállatok”. A teherpályaudvaron egymás után rakták fel a ketreceket a vasúti kocsikra. Ment minden szép rendjén, csak az oroszlánnal történt baj. Ketrecének egyik széle már rajta nyugodott a teherkocsi párkányán, éppen a másik szélét emelték, hogy aztán az egész súlyos szerkezetet rálökjék a kocsira, amikor a ketrec visszazuhant, s ahogy a kövezetre vágódott, kinyílt az ajtaja. De nemcsak az ajtó nyílott ki, hanem az ajtón az oroszlán is kizuhant a szekrényből. „Hohó!” — gondolta az oroszlán, azzal a pillanatnyi dühvei, amit minden élőlény érez, amikor elvágódik. „Hohó!” — gondolta az oroszlán még egyszer, ahogy elszállt hirtelen ingerültsége. Es egyszerre félelem szorította meg a szívét, azt a szívet, amelyről az arabok és négerek azt tartják, hogy aki eszik belőle, az nem ismeri többé a félelem érzését. „Szent isten, ebből baj lesz, sőt alighanem végem van!” — állapította meg az oroszlán. Mert a szekrény felborult, mégpedig úgy, hogy az ajtó fenekére került. Az oroszlánnak visszamenni a szekrénybe nem lehetett. Az oroszlán elszabadult. Az oroszlán állt, reszketni kezdett, s irgalomért esdve nézett körül. Irgalom azonban nem volt sehol, mert a vele foglalatoskodó munkások eszeveszetten rohantak a szélrózsa minden irányába. Innen-onnan fenyegetően ijedt kiáltások hallatszottak. „Vigyázat! Mindenki meneABORTUSZ küljön! Be kell a kijáratokat zárni. Héj, ne menj arra! Jesszusom, Dóri!” Az oroszlán állt és nézett és reszketett. Ezt a helyzetet aligha lehet élve megúszni! Mégis, mit lehetne csinálni? Mert a végveszedelemben az oroszlánember mindent megpróbál, illetve a vízbefúló oroszlán még a szalmaszálba is belekapaszkodik. Még egyszer szemügyre vette a felborult ketrecet. Hiába, oda visszamenni már nem lehet. Azután arra gondolt, hogy lefekszik, behunyja a szemét, úgy marad mozdulatlanul. Dehát ez is céltalan lenne. Hirtelen eszébe jutott egy bútorkereskedés, amelyet egyszer valahol látott, amikor egy városon kérészül szállították, természetesen ketrecben. Milyen jó lenne egy ilyenbe menekülni, s a kirakatban szőnyeg gyanánt leheveredni. fi e nem lehetett tovább v morfondálnia, mert néhány száz lépésnyire emberek jelentek meg, kezükben kést, revolvert, puskát tartottak. Megnyílt egy emeleti ablak is, valaki fegyvert sütött el, hatalmas durranás, látni lehetett az elszálló lőporfüstöt. Fele sem tréfa a dolognak, innen menekülni kell. Hirtelen megfordult, s elkezdett a nyüt pályán kifelé cammogni. De még egyszer visszanézett, nem gondolták-e meg magukat az emberek, nem lobogtat-e valaki fehér zászlót. Nem bizony. Sőt, ellenkezőleg. Már futva közeledték feléje, „hajrá, utána, nem szabad kiengedni, agyon kell ütni” — ordítoztak, s újabb lövések dördültek el. Az oroszlán óriási ugrásokkal futni kezdett. A pályaház külső területén dolgozó munkások riadtan ugráltak föl az üresen álló vagonokra, volt, aki a kerekek közé bújt, volt, aki a tetőre mászott, aki bezárta maga után a fülke ajtaját > De volt, aki, mihelyt biztonságban érezte magát, azonnal támadólag lépett fel: a vagonok ablakaiból kalapács, széndarab, nyitott S okat cigarettázik ez a gyerek. Három és fél dobozzal szív naponta. Reggel hunyorogva kinyitom a szemem, már nyúl érte. Délelőtt kevesebbszer, aztán egyre gyakrabban gyújt rá. Attól félek, megárt neki. Estére füstszagú vagyok, mint a szénégetők. Sápadtságomat nézem a tükörben, összeszűkült szemmel. Másfél dobozzal már végzett A te éjszakai rossz magavise- leted zavaró? Nem lenne nyugalmunk? Lesz-e? A te babakocsid árából veszünk majd autót? Kisfiam... A te bölcsőd helyett új lakást? Anyukád fogom szeretni helyetted is? A szoptatásod ideje alatt majd kinyújtja fáradt lábait anyád ? Csak kérdezz, kisfiam. Mindenre meg foglak tanítani. Nem árt veled együtt újratanulni a világot. A füvek, madarak nevét, a csillagokét, az ábécét. A te pelenkáid árán zsebkendőket veszünk majd, legyen mibe sírni. Kisfiam... Ne mondj ilyet. Nem szabad ezt így felfogni. Hogy kire marad a föld? Kinek csináltuk az utakat, egyszer hozzánövünk. Földesülünk, szemhéjunk ala rejtőzünk majd. Már el is kezdtük az éjszakázást. Ezek a gyertyák nem neked, dehogy neked égnek. Hiszen te élsz. Kár, hogy egy fényképünk sincs rólad. Időnként elővennénk, megnéznénk, mondanánk: milyen szép fiunk van. Keresünk mindig téged. Az arcokat nézzük, igyekszünk összerakni a te arcodat. A gyerekek szemét nézzük anyáddal itt a földön. Mint a visszapillantótükrök, olyanok a gyerakszemek. Csendben élünk. Csendünk van, békénk nincs. Kihűl a beszéd is torkunkban. Hiába mondjuk azt, hogy eljössz, hazajössz; visszhanggá ürültél, hűtlen lettél hozzánk, öregjeidhez. Mindenkinek azt mondjuk: a fiunk pilóta. A felhők fölött jár. Már gyakran hazudj uk ezt egymásnak is anyáddal. Anyád azt mondta tegnap, hogy megtanítottunk téged imádkozni. Én tudom, hogy nem, de ráhagytam. Sokáig sírtunk utána ... Felidéztük azt az időt, amikor iskolába jártál. Kis garabonciás. H át így hordjuk ki a bánatot, kisfiam. Ne haragudj, nekünk már csak az maradsz. Négy égtájnyi a mi magányunk. Az életbiztosításunkat is lemondtulk, annyi év után.., Már befizettünk siratóasszonyokra ... Ne haragudj, arra gondoltunk, anyáddal, hogy ez ne kerüljön pénzbe majd neked. Ne is gyere el a temetésünkre. Kétezer fényévnyire vagy. Hosszú az út. Ma éjjel azt álmodtam, hoar egy dióhéjban dióbél vagy, és nem tudsz megszületni. Én pedig nem tudom feltörni a diót Se kővel, se kalapáccsal. Jó volt felébredni és tudni, hogy te már megszülettél. Szerettük volna, ha velünk töltötted volna a karácsonyt az idén. Majd a barátaiddal szilveszterezel. Mostanában furcsa dolgok történnek velem. Vagy egy hete lehet, találkoztam veled, de te nem ismertéi •neg. Egy lánnyal voltál. Anyáddal meg majdnem ösz- szevesztem, mert azt mondta egyik ismerősének, hogy te leestél a gépeddel, megsebesültél... Ne haragudj rá, összevissza beszél, öregasszony. Amit mondani akarok az, hogy akartunk neked egy élő testvérikét. Nem lehetett. Anyád nagyon beteg. Azt mondta, egy unoka kárpótolná... Én akikor bevallottam neki, hogy megöltünk téged. Sokat cigarettázik ez a gyerek. Három és fél dobozzal elszív naponta. A parázsló csikkről gyújtja meg az újabb rudacskákat... Jön az éjszakai két csomag, a parázsló csikkről gyújtja meg az újabb rudacskát. Már ösz- szefüggő seb a szám. Torkom kiszáradt. Szájpadlásomhoz tapad a nyelvem. Ujjaim sárgák a nikotintól. Elcigarettázom az életemet. Riasztott emlékek röppennek fel, mint a madár- rajok. Köröttem füstből ezüst- szárnyak verdesnek, ott villognak, vakítanak közte az ő fehér számyacskái is. Ezért hunyorítok mindig, ezért olyan kicsik a szemeim lárvaarcomon. Még szerencse, hogy így van. A dohányzás így minden figyelmét leköti. Pohárért nem nyúl, nem kábítószerezik a gyerek. De nagyon sokat szív. Hajnalra befüstöl mindent. A szag már beleitta ma- I gát a bútorokba, ágyneműbe, : ételbe, a vízbe, levegőbe is. Az í egész lakás az övé, és ő füs- ; töl. A dohányzáshoz sok le- i vegőre van szüksége. így el- | szívja a levegőt is. Légüres i térben élek. Ha arra gondo- i lók, hogy ez a füst a temetés : tömjénfüstje, nem hiszem eL i Pedig így van. : Egy műtőasztalon talán ép: pen ebben a pillanatban sza- ; kadt el az, ami hozzánk kö- j tötte a kisfiúnkat. Más nem. • Hiába is beszélnénk más kö- ! tésről, kötelékről. Hazudnánk, í Leszakadt. Pirosban. forgó í nagy kövek őrölnék kopo- ! nyámban. Szabad életet él, ! szabadon járkál köztünk, kö- ; röttem, szabadon rabolja ál- ! mainkat. Lépni sem tudok tő- ! le: a lábamra csimpaszkodik. ! yorsan megszülettél, kis- : vr fiam, mondom neki. Tu- ; dód, most nem volt idő hosz- ; szabb szülésre. Bólint. Érti, ; miről van szó. Nézzelek csak, ! kicsim, szőke a hajad? Anyuka \ is, én is feketék vagyunk. ! Hogy lehetsz te szőke? Nem í is. Ősz haja van a kisfiamnak. I Szép ősz haja van. Jaj, persze, \ csapok a homlokomra. Hiszen $ öregebb mindkettőnknél! Ha \ összeadjuk anyuka meg az én ^ életkoromat, te kettőnknél J is... Megelőztél minket, túl í jársz te már mindenen. § Mégis, nagyon sok mindent kérdezel. Nem tudok hirtelen mindenre válaszolni. A te csillogó szemed helyett fog fényleni majd anyuka gyűrűje? A te sírásodat utánozza az a rádió, amit belőled veszünk? miért emelkednek azok az állványok, vasak az ég felé? Tudod, anyukád még nagyon fiatal és szép. Nagyon szép anyukád van neked, kisfiam. Büszkék lehetünk rá. Énekel nekünk esténként. Mi pedig várjuk a vacsorát. Meghallod, milyen szép dalokat tud. Persze, mi is vele éneklünk, és vasárnaponként elmegyünk sétálni. Anyuka nagyon szeret téged. Látod, hogy sír most is? Kis ingeidet mossa fehérre. Az emlékedet. Ebben a mosásban, takarításban lassancskán elkopik. Segítsünk neki? Látod, milyen jól megvagyunk mi hárman. Csak úgy fáj, hogy te nem vagy. K isfiam, arra vigyázz mindig, hogy ne veszítsd el a talajt a lábad alól. így lépjél, vigyázva... Jálszál csak játékaiddal, engedd, hogy nézzem, milyen házat építesz ezekből a kockákból. Sejtjeidet, szerszámaidat tartsd rendben, sose nézd, ne kíméld magad. Felhúzod majd vascsizmáidat és elindulsz. Ha akarsz, hétmérföl- desat, az még jobb. Égignövő vagy te, kisfiam. Egy napon majd eljön, gyerekkorodtól elköt a szerelem. Fellázítja napjaidat. Nem fogsz senkitől, semmitől félni. Az évszakok? Hát igen, legszebb a tavasz... De az ősz is szép, csak meg kell barátkozni vele. Igen. A vadludak elszállnak, új évszakért ... A tél? Te föntről látod a felhőket, vadászgépeket. Igen, ml is meg fogunk őszülni. Hasonlítunk majd egymásra? Völggyé fáradnak hegyeink, kialszanak tűzhányóink. Fázni fogunk. Te akkor fogsz hiányozni legjobban, ítélkezz csak nyugodtan. Tudjuk mi azt. Szociális otthonba, öregek napközijébe dugj minket Ott jó lesz nekünk. Jó lesz, hidd eL Értünk nem jönnek az égből angyalok dobbal. Mi itt maradunk a földön, barátkozunk az éjszakával, s Wí\\>\\\\\\VK\>\\\V\\\\\\\^\\\\\\\\\\\\\\N\\\\\\VV\\\\V'\V^^ A BUDAI VAR (Foto: Urban Tamás) é bicska röpült az oroszlán felé,' s valami úgy az oldalába vágódott, hogy fájdalmában felordított: j — Hohoho-hó-ó-ó! De csak egyet, egy rövidet,' hangja hirtelen elhalt, mintha azt is megbánta volna, amit mondott, s szeretett volna letérdelni az emberek előtt, a fejét a földre hajtva, biztosítani őket legbékésebb szándékairól. De hat hiába, ez tiszta öngyilkosság lett volna, össze- • szedte tehát magát, egy óriásit ugrott előre, s megint szagul-/ dani akart, egyenes irányban,' ismeretien cél felé. De szem-; közt magával újabb embercso-J portot látott, dorongokkal, • puskákkal fölfegyverkezve. í Oldalt fordult hát, átugrott a ' deszkakerítésen. Egy népes ut- : cára zuhant, majdnem elgá-; zolta a villamos, de a kalauznak az utolsó percben mégis sikerült fékeznie, elég ügyetlenül persze; nem fog fizetésemelést kapni. ; I ett erre az utcán óriásig ^ rémület (a délutáni la-; pok úgy írták, hogy: pánik).; Az elszabadult oroszlán most; már nem is tudott volna egy J helyben megállni, futnia kel-; lett. Jobbra fusson, balra fus-J son? — ha már benn volt aj végső szerencsétlenségben, mij sem természetesebb, minthogy^ elkezdett cél nélkül vágtatni; a város belseje felé. Emberek,; járművek, menekülés, ordítás; és vészes sikolyok mindenfelé.; Az oroszlán félelme észbontó! izgalommá fokozódott, már! nem látott semmit, csak va-J lami zűrzavaros, mozgó, tarka; masszát. Életösztönének még; egy utolsó megnyilvánulásául; egy nehézkesen kacsázó kövér! asszonyságot a végső érvvel! akart meggyőzni arról, hogy! senkit nem akar bántani, csu-j pán élni szeretne, nem kell; tőle félni, nem kell menekül-; ni, nem kell az ijedtséget fo-j kozni és terjeszteni — ráve-j tette tehát magát, a földre te-: perte, és két első mancsával: erősen lefogta, hogy maradjon: már békében, ne is mozduljon, i De még ezzel az utolsó ma-: nővérrel sem volt szerencséje,: . mert az anyóka, szegény, szőr-: nyethalt — az ijedtségtől is,: no meg hát a tapintatlan érintések okozta halálos sérülé-; sektőd. |í ppen jókor érkezett a kétségbeesett oroszlánhoz két biciklista rendőr, akik revolverlövésekkel megölték. Utolsó fantáziája az volt, hogy egy szép, új, nyitott ajtajú ketrec előtt áll, ő beugrik a ketrecbe, s valami ügyes és kedves ember gyorsan becsapja, s bezárja utána az ajtót. (A Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelent hasonló című kötetből.) ZELK ZOLTÁN: . Visszhang, madarak szívébeit Fogai közt madárral fut a macska, cinkék, rigók szívében dübörög, visszhangzik néma talpú surranása — a földön fut és fut a fák fölött Borzong a csönd. Aztán egy gyáva fényű, halovány füttyszó mégis fölremeg, aztán kigyúl és lobog már egy másik — aztán tollak, trillák örvénylenek. És bólogatnak nagybölcsen a lombok, mintha rezgő szavakkal mondanák, mit kurta létű fivérük, az ember mondana most: Az élet megy tovább... BOÓR ANDRÁS: Nagyapó (Török Sándornak) Megrozsdált rajtad a borvirág Nagyapám — öreg zsivány Elfutott veled a nyolcvan év Lyukas vaskarikán A szürke tő is elfogyott Leballagott a hold Köszönni már csak azt tudod Hogy neked meghajolt. MmrMrmxM'j'sm'ssfssssfssfsssssssssssssfsssssssss/'ssss/ww'sssssfsssM SIPOS GYULA: Temetés Látványosan temetkeznek sokan. Gyűjtik a pénzt elsőosztályú koporsóra. Mi elvonulunk szelíden, csöndesen, akár az elefántok. Csak az utókor fedezi majd föl az őserdő mélyén, milyen hatalmas agyaraink voltak. Es csecsebecséket készít belőlük.
