Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-20 / 144. szám

1971. JŰN1US 20., VASARNAP 9 NAGY LAJOS: VARGA RUDOLF: Az elszabadult oroszlán 1 z állatsereglet elhagyni készült a várost, hogy tovább menjen más városba, hogy új terepen rakják sorba a 'vasrácsos ketreceket, s az állatok szagával telített le­vegőben áj bámészkodóknak magyarázza a nádpálcás mu­togató: „Itt látható a jaguár, a február, a március... és az összes ragadozó vadállatok”. A teherpályaudvaron egy­más után rakták fel a ketre­ceket a vasúti kocsikra. Ment minden szép rendjén, csak az oroszlánnal történt baj. Ket­recének egyik széle már rajta nyugodott a teherkocsi pár­kányán, éppen a másik szé­lét emelték, hogy aztán az egész súlyos szerkezetet rá­lökjék a kocsira, amikor a ketrec visszazuhant, s ahogy a kövezetre vágódott, kinyílt az ajtaja. De nemcsak az ajtó nyílott ki, hanem az ajtón az oroszlán is kizuhant a szek­rényből. „Hohó!” — gondolta az oroszlán, azzal a pillanatnyi dühvei, amit minden élő­lény érez, amikor elvágódik. „Hohó!” — gondolta az oroszlán még egyszer, ahogy elszállt hirtelen ingerültsé­ge. Es egyszerre félelem szo­rította meg a szívét, azt a szí­vet, amelyről az arabok és négerek azt tartják, hogy aki eszik belőle, az nem ismeri többé a félelem érzését. „Szent isten, ebből baj lesz, sőt alighanem végem van!” — állapította meg az oroszlán. Mert a szekrény felborult, mégpedig úgy, hogy az ajtó fenekére került. Az oroszlán­nak visszamenni a szekrény­be nem lehetett. Az oroszlán elszabadult. Az oroszlán állt, reszketni kezdett, s irgalomért esdve nézett körül. Irgalom azon­ban nem volt sehol, mert a vele foglalatoskodó munká­sok eszeveszetten rohantak a szélrózsa minden irányába. Innen-onnan fenyegetően ijedt kiáltások hallatszottak. „Vigyázat! Mindenki mene­ABORTUSZ küljön! Be kell a kijáratokat zárni. Héj, ne menj arra! Jesszusom, Dóri!” Az oroszlán állt és nézett és reszketett. Ezt a helyzetet aligha lehet élve megúszni! Mégis, mit lehetne csinálni? Mert a végveszedelemben az oroszlánember mindent meg­próbál, illetve a vízbefúló oroszlán még a szalmaszálba is belekapaszkodik. Még egy­szer szemügyre vette a fel­borult ketrecet. Hiába, oda visszamenni már nem lehet. Azután arra gondolt, hogy le­fekszik, behunyja a szemét, úgy marad mozdulatlanul. Dehát ez is céltalan lenne. Hirtelen eszébe jutott egy bú­torkereskedés, amelyet egy­szer valahol látott, amikor egy városon kérészül szállítot­ták, természetesen ketrecben. Milyen jó lenne egy ilyenbe menekülni, s a kirakatban sző­nyeg gyanánt leheveredni. fi e nem lehetett tovább v morfondálnia, mert né­hány száz lépésnyire emberek jelentek meg, kezükben kést, revolvert, puskát tartottak. Megnyílt egy emeleti ablak is, valaki fegyvert sütött el, ha­talmas durranás, látni lehetett az elszálló lőporfüstöt. Fele sem tréfa a dolognak, innen menekülni kell. Hirte­len megfordult, s elkezdett a nyüt pályán kifelé cammogni. De még egyszer visszanézett, nem gondolták-e meg magu­kat az emberek, nem lobog­tat-e valaki fehér zászlót. Nem bizony. Sőt, ellenkezőleg. Már futva közeledték feléje, „haj­rá, utána, nem szabad kien­gedni, agyon kell ütni” — or­dítoztak, s újabb lövések dör­dültek el. Az oroszlán óriási ugrásokkal futni kezdett. A pályaház külső területén dol­gozó munkások riadtan ugrál­tak föl az üresen álló vago­nokra, volt, aki a kerekek kö­zé bújt, volt, aki a tetőre má­szott, aki bezárta maga után a fülke ajtaját > De volt, aki, mihelyt biztonságban érezte magát, azonnal támadólag lé­pett fel: a vagonok ablakaiból kalapács, széndarab, nyitott S okat cigarettázik ez a gye­rek. Három és fél dobozzal szív naponta. Reggel hunyo­rogva kinyitom a szemem, már nyúl érte. Délelőtt keve­sebbszer, aztán egyre gyak­rabban gyújt rá. Attól félek, megárt neki. Estére füstszagú vagyok, mint a szénégetők. Sápadtságomat nézem a tü­körben, összeszűkült szemmel. Másfél dobozzal már végzett A te éjszakai rossz magavise- leted zavaró? Nem lenne nyu­galmunk? Lesz-e? A te babakocsid árából ve­szünk majd autót? Kisfiam... A te bölcsőd helyett új lakást? Anyukád fogom szeretni he­lyetted is? A szoptatásod ide­je alatt majd kinyújtja fáradt lábait anyád ? Csak kérdezz, kisfiam. Min­denre meg foglak tanítani. Nem árt veled együtt újrata­nulni a világot. A füvek, ma­darak nevét, a csillagokét, az ábécét. A te pelenkáid árán zseb­kendőket veszünk majd, le­gyen mibe sírni. Kisfiam... Ne mondj ilyet. Nem szabad ezt így felfogni. Hogy kire marad a föld? Kinek csináltuk az utakat, egyszer hozzánövünk. Földesü­lünk, szemhéjunk ala rejtő­zünk majd. Már el is kezdtük az éjszakázást. Ezek a gyertyák nem neked, dehogy neked égnek. Hiszen te élsz. Kár, hogy egy fényké­pünk sincs rólad. Időnként elővennénk, megnéznénk, mondanánk: milyen szép fiunk van. Keresünk mindig téged. Az arcokat nézzük, igyekszünk összerakni a te arcodat. A gyerekek szemét nézzük anyáddal itt a földön. Mint a visszapillantótükrök, olyanok a gyerakszemek. Csendben élünk. Csendünk van, békénk nincs. Kihűl a beszéd is tor­kunkban. Hiába mondjuk azt, hogy eljössz, hazajössz; vissz­hanggá ürültél, hűtlen lettél hozzánk, öregjeidhez. Minden­kinek azt mondjuk: a fiunk pilóta. A felhők fölött jár. Már gyakran hazudj uk ezt egy­másnak is anyáddal. Anyád azt mondta tegnap, hogy megtanítottunk téged imádkozni. Én tudom, hogy nem, de ráhagytam. Sokáig sírtunk utána ... Felidéztük azt az időt, amikor iskolába jártál. Kis garabonciás. H át így hordjuk ki a bána­tot, kisfiam. Ne haragudj, nekünk már csak az maradsz. Négy égtájnyi a mi magá­nyunk. Az életbiztosításunkat is lemondtulk, annyi év után.., Már befizettünk siratóasszo­nyokra ... Ne haragudj, arra gondoltunk, anyáddal, hogy ez ne kerüljön pénzbe majd ne­ked. Ne is gyere el a temeté­sünkre. Kétezer fényévnyire vagy. Hosszú az út. Ma éjjel azt álmodtam, hoar egy dióhéjban dióbél vagy, és nem tudsz megszületni. Én pe­dig nem tudom feltörni a diót Se kővel, se kalapáccsal. Jó volt felébredni és tudni, hogy te már megszülettél. Szerettük volna, ha velünk töltötted volna a karácsonyt az idén. Majd a barátaiddal szilveszterezel. Mostanában furcsa dolgok történnek velem. Vagy egy hete lehet, találkoz­tam veled, de te nem ismertéi •neg. Egy lánnyal voltál. Anyáddal meg majdnem ösz- szevesztem, mert azt mondta egyik ismerősének, hogy te le­estél a gépeddel, megsebesül­tél... Ne haragudj rá, össze­vissza beszél, öregasszony. Amit mondani akarok az, hogy akartunk neked egy élő testvérikét. Nem lehetett. Anyád nagyon beteg. Azt mondta, egy unoka kárpótol­ná... Én akikor bevallottam neki, hogy megöltünk téged. Sokat cigarettázik ez a gye­rek. Három és fél dobozzal el­szív naponta. A parázsló csikk­ről gyújtja meg az újabb ru­dacskákat... Jön az éjszakai két csomag, a parázsló csikkről gyújtja meg az újabb rudacskát. Már ösz- szefüggő seb a szám. Torkom kiszáradt. Szájpadlásomhoz ta­pad a nyelvem. Ujjaim sárgák a nikotintól. Elcigarettázom az életemet. Riasztott emlékek röppennek fel, mint a madár- rajok. Köröttem füstből ezüst- szárnyak verdesnek, ott vil­lognak, vakítanak közte az ő fehér számyacskái is. Ezért hunyorítok mindig, ezért olyan kicsik a szemeim lárvaarco­mon. Még szerencse, hogy így van. A dohányzás így min­den figyelmét leköti. Pohárért nem nyúl, nem kábítószerezik a gyerek. De nagyon sokat szív. Hajnalra befüstöl min­dent. A szag már beleitta ma- I gát a bútorokba, ágyneműbe, : ételbe, a vízbe, levegőbe is. Az í egész lakás az övé, és ő füs- ; töl. A dohányzáshoz sok le- i vegőre van szüksége. így el- | szívja a levegőt is. Légüres i térben élek. Ha arra gondo- i lók, hogy ez a füst a temetés : tömjénfüstje, nem hiszem eL i Pedig így van. : Egy műtőasztalon talán ép­: pen ebben a pillanatban sza- ; kadt el az, ami hozzánk kö- j tötte a kisfiúnkat. Más nem. • Hiába is beszélnénk más kö- ! tésről, kötelékről. Hazudnánk, í Leszakadt. Pirosban. forgó í nagy kövek őrölnék kopo- ! nyámban. Szabad életet él, ! szabadon járkál köztünk, kö- ; röttem, szabadon rabolja ál- ! mainkat. Lépni sem tudok tő- ! le: a lábamra csimpaszkodik. ! yorsan megszülettél, kis- : vr fiam, mondom neki. Tu- ; dód, most nem volt idő hosz- ; szabb szülésre. Bólint. Érti, ; miről van szó. Nézzelek csak, ! kicsim, szőke a hajad? Anyuka \ is, én is feketék vagyunk. ! Hogy lehetsz te szőke? Nem í is. Ősz haja van a kisfiamnak. I Szép ősz haja van. Jaj, persze, \ csapok a homlokomra. Hiszen $ öregebb mindkettőnknél! Ha \ összeadjuk anyuka meg az én ^ életkoromat, te kettőnknél J is... Megelőztél minket, túl í jársz te már mindenen. § Mégis, nagyon sok mindent kérdezel. Nem tudok hirtelen mindenre válaszolni. A te csillogó szemed helyett fog fényleni majd anyuka gyűrű­je? A te sírásodat utánozza az a rádió, amit belőled veszünk? miért emelkednek azok az áll­ványok, vasak az ég felé? Tu­dod, anyukád még nagyon fia­tal és szép. Nagyon szép anyu­kád van neked, kisfiam. Büsz­kék lehetünk rá. Énekel ne­künk esténként. Mi pedig vár­juk a vacsorát. Meghallod, mi­lyen szép dalokat tud. Persze, mi is vele éneklünk, és vasár­naponként elmegyünk sétálni. Anyuka nagyon szeret téged. Látod, hogy sír most is? Kis ingeidet mossa fehérre. Az emlékedet. Ebben a mosásban, takarításban lassancskán elko­pik. Segítsünk neki? Látod, milyen jól megva­gyunk mi hárman. Csak úgy fáj, hogy te nem vagy. K isfiam, arra vigyázz min­dig, hogy ne veszítsd el a talajt a lábad alól. így lépjél, vigyázva... Jálszál csak játé­kaiddal, engedd, hogy nézzem, milyen házat építesz ezekből a kockákból. Sejtjeidet, szerszá­maidat tartsd rendben, sose nézd, ne kíméld magad. Felhú­zod majd vascsizmáidat és el­indulsz. Ha akarsz, hétmérföl- desat, az még jobb. Égignövő vagy te, kisfiam. Egy napon majd eljön, gyerekkorodtól el­köt a szerelem. Fellázítja nap­jaidat. Nem fogsz senkitől, semmitől félni. Az évszakok? Hát igen, legszebb a tavasz... De az ősz is szép, csak meg kell barátkozni vele. Igen. A vadludak elszállnak, új évsza­kért ... A tél? Te föntről lá­tod a felhőket, vadászgépeket. Igen, ml is meg fogunk őszülni. Hasonlítunk majd egy­másra? Völggyé fáradnak he­gyeink, kialszanak tűzhá­nyóink. Fázni fogunk. Te ak­kor fogsz hiányozni legjobban, ítélkezz csak nyugodtan. Tud­juk mi azt. Szociális otthonba, öregek napközijébe dugj min­ket Ott jó lesz nekünk. Jó lesz, hidd eL Értünk nem jön­nek az égből angyalok dobbal. Mi itt maradunk a földön, ba­rátkozunk az éjszakával, s Wí\\>\\\\\\VK\>\\\V\\\\\\\^\\\\\\\\\\\\\\N\\\\\\VV\\\\V'\V^^ A BUDAI VAR (Foto: Urban Tamás) é bicska röpült az oroszlán felé,' s valami úgy az oldalába vá­gódott, hogy fájdalmában fel­ordított: j — Hohoho-hó-ó-ó! De csak egyet, egy rövidet,' hangja hirtelen elhalt, mintha azt is megbánta volna, amit mondott, s szeretett volna le­térdelni az emberek előtt, a fejét a földre hajtva, biztosí­tani őket legbékésebb szándé­kairól. De hat hiába, ez tiszta öngyilkosság lett volna, össze- • szedte tehát magát, egy óriásit ugrott előre, s megint szagul-/ dani akart, egyenes irányban,' ismeretien cél felé. De szem-; közt magával újabb embercso-J portot látott, dorongokkal, • puskákkal fölfegyverkezve. í Oldalt fordult hát, átugrott a ' deszkakerítésen. Egy népes ut- : cára zuhant, majdnem elgá-; zolta a villamos, de a kalauz­nak az utolsó percben mégis sikerült fékeznie, elég ügyet­lenül persze; nem fog fizetés­emelést kapni. ; I ett erre az utcán óriásig ^ rémület (a délutáni la-; pok úgy írták, hogy: pánik).; Az elszabadult oroszlán most; már nem is tudott volna egy J helyben megállni, futnia kel-; lett. Jobbra fusson, balra fus-J son? — ha már benn volt aj végső szerencsétlenségben, mij sem természetesebb, minthogy^ elkezdett cél nélkül vágtatni; a város belseje felé. Emberek,; járművek, menekülés, ordítás; és vészes sikolyok mindenfelé.; Az oroszlán félelme észbontó! izgalommá fokozódott, már! nem látott semmit, csak va-J lami zűrzavaros, mozgó, tarka; masszát. Életösztönének még; egy utolsó megnyilvánulásául; egy nehézkesen kacsázó kövér! asszonyságot a végső érvvel! akart meggyőzni arról, hogy! senkit nem akar bántani, csu-j pán élni szeretne, nem kell; tőle félni, nem kell menekül-; ni, nem kell az ijedtséget fo-j kozni és terjeszteni — ráve-j tette tehát magát, a földre te-: perte, és két első mancsával: erősen lefogta, hogy maradjon: már békében, ne is mozduljon, i De még ezzel az utolsó ma-: nővérrel sem volt szerencséje,: . mert az anyóka, szegény, szőr-: nyethalt — az ijedtségtől is,: no meg hát a tapintatlan érin­tések okozta halálos sérülé-; sektőd. |í ppen jókor érkezett a két­ségbeesett oroszlánhoz két biciklista rendőr, akik re­volverlövésekkel megölték. Utolsó fantáziája az volt, hogy egy szép, új, nyitott ajtajú ketrec előtt áll, ő beugrik a ketrecbe, s valami ügyes és kedves ember gyorsan becsap­ja, s bezárja utána az ajtót. (A Szépirodalmi Könyvkiadó­nál megjelent hasonló című kö­tetből.) ZELK ZOLTÁN: . Visszhang, madarak szívébeit Fogai közt madárral fut a macska, cinkék, rigók szívében dübörög, visszhangzik néma talpú surranása — a földön fut és fut a fák fölött Borzong a csönd. Aztán egy gyáva fényű, halovány füttyszó mégis fölremeg, aztán kigyúl és lobog már egy másik — aztán tollak, trillák örvénylenek. És bólogatnak nagybölcsen a lombok, mintha rezgő szavakkal mondanák, mit kurta létű fivérük, az ember mondana most: Az élet megy tovább... BOÓR ANDRÁS: Nagyapó (Török Sándornak) Megrozsdált rajtad a borvirág Nagyapám — öreg zsivány Elfutott veled a nyolcvan év Lyukas vaskarikán A szürke tő is elfogyott Leballagott a hold Köszönni már csak azt tudod Hogy neked meghajolt. MmrMrmxM'j'sm'ssfssssfssfsssssssssssssfsssssssss/'ssss/ww'sssssfsssM SIPOS GYULA: Temetés Látványosan temetkeznek sokan. Gyűjtik a pénzt elsőosztályú koporsóra. Mi elvonulunk szelíden, csöndesen, akár az elefántok. Csak az utókor fedezi majd föl az őserdő mélyén, milyen hatalmas agyaraink voltak. Es csecsebecséket készít belőlük.

Next

/
Thumbnails
Contents