Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-16 / 140. szám

"^JCíriap 1971. JÚNIUS 16., SZERDA 'S* Állatok a ház körül A hármasból valamelyik mindig hiányzik Milyen állatokat tartanak Kiskunlacházán és vidékén a háztáji, házkörüli gazdaságok­ban, milyenek a beszerzési le­hetőségek, mennyire jövedel­mező a tartás, milyen az érté­kesítés, hogyan alakul a tar­tási kedv? — erről érdeklőd­tünk először a helyi ÁFÉSZ illetékes előadójától, Aipli Sándortól. A legrégibb, közel két évti­zedes, Ráckevén és Kiskunlac- házán a méhész szakcsoport. Hetven főnyi tagságuk: ipari munkások, termelőszövetkeze­ti tagok, értelmiségiek. Azok­ban az években sem kisebb lelkesedéssel folytatják a mé­hészkedést, amikor számukra alig nyereséges: kedvtelésből űzik. A nyúltenyésztés, mint a kiskunlacházi Petőfi Termelő- szövetkezet tapasztalatai is bi­zonyítják, nagyüzemben egye­lőre kevésbé kifizetődő, mint a háztájiban — volt, legalább­is még tavaly, amikor a há­rom környékbeli nyúltenyész- tő szakcsoport tagjai összesen kétszázhetven mázsát adtak -el exportra. Csakhogy a nyúltáp kényes, romlandó, ezért a kis­kunlacházi keverőüzem az idén már nem szerződött ve­lük szállítására; a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutató In­tézet ugyan hajlandó lenne szerződést kötni erre, de a szakcsoportok tagjai egyelőre iucernaterülétet, kaszálót kap­tak bérbe kedvezményesen, ám ezzel együtt is a nyúltenyész- tési kedv a környéken alább­hagyott. Csökkent a galambtenyész­tők száma is a szakcsoportban, mivel a galambtartás költsé­ges, sok munkával, kiadással jár. A leginkább kifizetődő' » parlagi galamb, az olaszok vá­sárolják céllövészetre. Kiskunlacháza mellett, Ma­kádon is működött baromfi­tojástermelő szakcsoportjuk, az utóbbi máris elhalt, az előb­bi is elhalóban. Nézzük az okokat. A tojás ára rendkívül változékony: év elején ala­csony, később emelkedik, ün­nepek előtt felszökik, ilyen in­gadozás mellett a szerződése­ket — indokolják — nem tud­ják egész évre szóló egységes árral megkötni. A helyi ÁFÉSZ sem a szakcsoport tag­jaival, de a Kecskeméti Ba­romfiipari Vállalattal sem tud megegyezni. Ugyanakkor az is észrevehető, hogy a felvásár­lóknak már nem kifizetődő a háztól házig, utcáról utcára való fuvarozás kis tételekért. Az igazi ok mégis az lehet, hogy a háztáji baromfi már nehezebben állja a versenyt a I nagyüzemmel. A kiskunlachá- I zi Új Barázda Termelőszövet- I kezet is a fővárosból hozatja a baromfit a tagok konyhájá­ra... Köztudott, hogy a ház­táji baromfihús, a tojás kelen­dő. Kérdés, egy-egy ÁFÉSZ miért ne láthatná el „háztáji” emblémával a hűsít, a tojást, s értékesíthetné kedvezőbben, amit a szakcsoport tagsága termel? Mert a háziasszony csak a falusi piacozóknak hi­szi el... azoknak, akik napon­ta eljárnak árulni — általá­ban gépkocsitulajdonosok — még mindig nagyon is megéri a háztáji baromfival való fog­lalkozás. De ők nem lehetnek a szakcsoportok tagjai, s ez, minthogy tápot az idén már nemcsak az ÁFÉSZ-tól, ha­nem a keverőüzem lerákatától és esetleg a termelőszövetke­zettől is könnyen szerezhet­nek, nem is különösebb érde­kük. Sertéstartó szakcsoportjuk is volt, de megszűnt. „Nem jö­vedelmezett.” Nem jövedelmez? A háztáji sertéstartás az elmúlt egy, két évben ezen a vidéken is na­gyon megnövekedett: a kis­kunlacházi Űj Barázda Terme­lőszövetkezet tavaly is, az idén is hatszáz sertés átadására szerződött tagságával, de a ta­gok három-négyszázzal többet adnak át. A kiskunlacházi Pe­reg Termelőszövetkezet szerző­dés szerinti átadási terve a háztáji sertésállományból hét­száz darab; nyolc-tíz sertést jelent ez családonként! Pilla­natnyilag azonban az átvétel akadozik: a megyei adatfor­galmi vállalat a szűk vágóhídi kapacitásra hivatkozik. A felvásárlásnál csalt végző­dik' á gcrncL Valójában a ta­karmány biztosítása sem kömy- nyű. Itt van például a kiskun- lacházi Új Barázda Termelő­szövetkezet, amelytől tavaly a terményforgalmi vállalat két­százharminc forintért akarta ! megvásárolni a rendes, két- , százötven forintos ár helyett a kukoricát: a szövetkezet ekkor i inkább áttért az olajos növé­nyekre, ahol „nincsenek ki­szolgáltatva senkinek”. Bár a takarmány, mint a szövetkezet elnökasszonya felvilágosít, 1969-től szabadon adható el, illetve a kereskedelmi partner szabadom választható, a gabo­natröszt most mégis lekötné azt előre, illetve majd csak az ellenében ad tápot. Ugyanezt kifogásolja a Pereg Termelő- szövetkezet elnöke, Kovács Pál is. Kérdés, a takarmány hiány­zik inkább, vagy a táp? A he­Ipari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ACSALLVANYOZG. VAS- ÉS FÉMSZERKEZETI LAKATOS, ÉPÜLETASZTALOS, FAPADLOZO ÉS MÜANYAGBURKOLO, VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ, EPÜLETBURKOLO (hidegburkolatok), MÜKOKÉSZITÖ, VASBETONSZERELŐ, VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ. Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndijat a vállalat ad. \\\\\\\\\\\\\\\\^\^^^^ Jelentkezés levélben vagy személyesen a következő címen: Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXL, (Csepel) Kiss János altábornagy u. 19-21. lyi Pereg Termelőszövetkezet­ben mind a közös gazdaság, mind a háztáji számára vagy másfél hónapja nem tudnak tejport, malac-, süldő- és hízó­tápot szerezni. így azután a takarmányból többet használ­nak: az Űj Barázda Termelő­szövetkezetben például két­százhetven holdnyi háztáji ku­korica mellé eladnak öt vagon árpát, öt vagon lucernát, há­rom vagon takarmányrépát, nyolc vagon takarmányburgo­nyát. Bár a lucernaaratás U gépesített, mégis, részibe ka­szálta tják. A Pereg Termelő­szövetkezetben a közös kuko­ricát huszonöt százalékáért művelik részibe, s a tagok minden munkaegység után ve­hetnek egy kiló árpát és két kiló kukoricát. A táp hiány­zott előbb, vagy a takarmány? A szövetkezetek mindenesetre gondoskodnak az utóbbiról, a sertés így mégis lassabban fej­lődik. - * * Annyi biztos, ahhoz, hogy egy sertéstartási, vagy bármely más állattartási kampány sike­res legyen, a termelőknek há­rom dologra van szükségük: takarmányra, tápra és zökke­nőmentes, időbeni felvásárlás­ra. Amiből ma még valame­lyik mindig hiányzik ... Padányi Anna ésve érkezett, a töb- ST biek már ott ültek az asztal körül, az előt­* tűk fekvő iratokban lapozgattak, s Timár beszélt. „... az előterjesztés alapján javaslom a végrehajtó bizott- -tíúgnttk, hegy fogadja el a ve­zető óvónőre tett javaslatot, amelyet a csúcspártvezetőség- gel egyeztettünk..Timár a fejével feléje intett, mint aki megerősítést vár, s ő bólintott. Valóban, Boda Magdával megoldást találnak az áldat­lan helyzetre, mert a nők az óvodában két éve eszik egy­mást. Majd ez a lány rendet csinál, KISZ-titkár volt a fa­luban, mielőtt képzőre ment volna, ott kitüntetéssel vég­zett, s a falu, ahonnét most el­jön, sajnálja nagyon, ígértek neki mindent, csak maradjon. Magda azonban hazajön. így van ez rendjén. Innét indult, s ha mód van rá, térjen ide vissza. Tímár már a követke­ző napirendet gyűrte: „... az az indítvány, amelyet a kis­ipari szövetkezet telt a kon­fekcióüzem létesítésére, a fa­luban levő lányok, asszonyok számára kétszáz új munkahe­lyet is adhatna távlatban, ép­pen ezért támogatásra érde­mes ... Mondja ki a végrehaj­tó bizottság, hogy...” A szo­kott ritmus. Timár darálja fej­ből a dolgokat, csak a látszat kedvéért néz bele a papírba. Tizenöt éve elnök. Egy darab községtörténet. Á gondolatra elmosolyodott. Timár mint községtörténet... A kopasz, pocakos, szemüveges férfi már a szavazatokat söpörte be, megállapítva, hogy a végre­hajtó bizottság egyhangúlag elfogadta a kisipari szövetke­zet indítványát konfekcióüzem létesítésére a volt kisfalui is­kolában ... Amikor végeztek, Timár be­hozatta ugyan a megszokott kávét, de látszott, hogy nincs sok kedve az ilyenkor hagyo­mányos fecsegéshez. Máskor még egy órát is elbeszélgettek, most néhány perc múlva sze- delőzködni kezdtek, lekezel­tek, s mentek a többiek, csak ők maradtak ketten. Timár, az idősebb jogán, terelgette a szo­bája felé, „gyere, gyere, ko­mám, erre”, hajtogatta, mint­ha még soha nem járt volna a tanácsházán. Zavarban van — állapította meg, ezért a nagy udvariaskodás. Amikor azután leültek az elnöki szoba nyikorgó rugójú foteljaiba, végképp megbizonyosodott, hogy az öreg harcost valami megkeverte. Három gyufaszál Budakeszi lakásprogram Toronyházak Új vegyszer: a Buvinol Izotópos kísérlettel analizálják, ellenőrzik a Budapesti Vegyiművek új gyomirtó szerét, a Buvinolt a Keszthelyi Agrár- tudományi Egyetem mosonmagyaróvári izotóplaboratóriumá­ban. Az új vegyszert alkalmazás előtt alkotóelemeire bontják, vizsgálják, milyen arányban jelenik meg a növényben, s be- juthat-e az emberi szervezetbe. A kísérletet üvegházban ne­velt búzán és kukoricán végzik. r Uj szárny Sződligefen Huszonnégyen beköltöznek A budakeszi községi taná­cson Egyed Irén elnök infor­mál a község lakásfejlesztési tervéről. Idén, ősszel kezdődik a te­reprendezés a ma még Rigli utcaként emlegetett lakótelep környékén — amíg a „keresz­telőt” meg nem tartják, e né­ven emlegetik a 262 lakásos, négy darab tízemeletes to­ronyházból, és a (családiház- település és ezek közti lát­ványátmenetet nyújtó) 2—3 emeletes fűrészházakból meg­épülő majdani lakótelepet. Ennek, a 22-es busz jelenlegi végállomásánál létesülő OTP- lakótelepnek rendezésére Százhalombattát vettük min­tául. A két utcával arrébb, ta­valy átadott 80 cs-lakásos iker­házas lakótelep megoldotta a barlangokban és a volt kato­nai tábor épületeiben élők helyzetét. A községi tanács 43 darab, 150—200 négyszögöles házhe­lyet parcellázott — a terv ér­telmében itt egyszintes iker­házövezet kívánatos, a terep­hez leginkább illően. A negyedik ötéves tervben 1200 lakásos lakótelep építé­se fejeződik be a Fodor sza­natórium alatti részen, itt, a Lenin-lakótelepen részben már elkészültek a lakások. Az illetékesek 20—20 ezer forint­tal járulnak hozzá az itteni közművesítéshez, amelynek végösszege 28 millió forint. A hiányzó pénzt bankhitelből biztosítják — a visszafizetést pedig részben fedezi a továb­bi parcellázásból, és mintegy négyszáz állami lakás eladá­sából befolyó összeg. is elroppant a kezében, míg végül a negyedik lángra lob­bant, s hogy még időt nyerjen, fölugrott, s kiszólt Marikának, senkit se engedjen be. — Mondjad már — sietett segítségére. Timár tömzsi ujjaival a ká­véfoltos, foszló rojtd térítőt babrálta, s nem nézett fül. úgy mondta: — Darázsfészekbe nyúltunk, komám. Ennek a Szatmárinak sok a keresztapja. Hova akar kilyukadni? Szat­mári, a pincegazdaság vezető­je annyi disznóságot csinált, hogy a negyede is elég lenne a nyaktöréshez. Az ide-oda el­Még dolgoznak az építő­munkások a járási szociális otthon sződligeti épületének új szárnyán. Huszonnégy gondo­zott a napokban költözik a frissen festett szobákba. A műszaki átadás már — bár hathónapos késéssel — megtörtént. A 800 ezer forin­tos beruházást az tette szük­ségessé, hogy a szociális ott­hon felsőgödi épületét egész­mikor, napszámosként, bérlő lett a harmincas években. — A faluban is, az üzemben is a tisztesség tisztesség, a becstelenség becstelenség — mondta, hogy válaszoljon va­lamit, Tímár bólogatott, per­sze, persze, ezt fejezte ki a feje mozdulata, s megint a té­rítőt kezdte babrálni. — Gazembereket én soha nem védtem — mondta hirte­len jött méreggel Tímár, mint­egy válaszként az ő szavaira —, de a világot sem tudom megváltani...! Marika behozta a két kávét, s hogy valami haszna is legyen a dologból, gyorsan Timár elé ségügyi okokból be kellett zárni. Az új épületben olajjal fű- tenek, minden szobát parket­táztak. A szociális otthon új épületszárnyával azonban nem nőtt a férőhelyek száma. Mint Mikus Endréné járási főelő­adótól megtudtuk, 80 járásbe­li idős gondozásra szoruló vár beutalóra, de jogos kérésüket egyelőre nem tudják teljesíte­ni. tézkedés végett. F .atmári kö­szönés nélkül hagyta őket ott, s lám, néki adna igazat az eltelt idő? — Nem is mondtad, hogy bárki szólt volna. Tímár legyintett, miért mondta volna, nem akarta mérgesíteni. Elég régóta ül eb­bén : a szobában, elég régóta bontja a postát, emelgeti a telefont ahhoz, hogy minden dolgot a maga nagyságában lásson. — Sokan ittak ebben a pin­cében. Ügy mondta, mint aki va­lami újdonságot közöl. — Tudom. Ezért kell, hogy vége legyen. — Vége?! Tímár úgy nézett rá, mint felnőtt a gyerekre: — Idehallgass. Te otthagy­tad a gyárat, a munkádat, mert a párt azt mondta, kel­lene a faluban egy csúcstit­kár. Kisebb a pénzed, na­gyobb a gondod, de ha vál­laltad, akkor teszed is, igaz? Becsülettel, tiszta szívvel. Csakhát nem minden ember ilyen, még az sem, aki na­ponta tízszer elmondja, mi­lyen jó katonája ő a rendszer­nek ... — Öreg, ki üzeni? A kérdés megakasztotta Ti­márt a filozofálásban, s hogy kizökkent a gondolatból, ci­garettáért nyúlt, neki is oda­tolta a dobozt, de a gyufát már hagyta, két ujja között a meggyújtatlan cigarettát for­gatva felelt: — Ki? Először is: nehogy azt higgyed, bárki föl­veszi a telefont, s azt mondja, hallja-e Timár, vagy hallod-e Timár, mit szőröztök az én cimborám körül... Van en­nek finomabb módja is, hajaj, de mennyire! Megtanultam én tizenöt év alatt, hogy az a meg a b kiejtésekor a c-t meg a d-t is értsem... Másodszor: a telefonon jött szó elrepül, az üzenethozó meg ilyen esetek­ben csak arra emlékszik, mi­re akar ... bizonyíték nin­csen, senkit nem szedhetsz elő, még csak az kellene, megvádolni fontos embere­ket ... Ezt már méreggel mondta, de keserűen is, mint a gúzsba- kötött ember, akit szaladásra biztatnak. Az öreg kiállna a harcból? Két éve van a nyug­díjig, még haragudni sem le­het rá, ha azt mondja, elég volt. Lehet, hogy egyszer ő is eljut ide? S ha igen, csak ő maga hibáztatható érte? Mészáros Ottó AZT ÜZENTÉK folyó borok még hagyján, bár az sem kicsiség, hiszen az ál­laméból adja. Igaz, az elpoha- razott literek után a vendé­gek a demizsont sem üresen vitték vissza, de hát olyan nyavalya ez, amit aligha lehet kiirtani, mert nemcsak az kell hozzá, aki csinálja, hanem az is, aki hagyja. Hanem amit már a szőlő meg a bor átvé­telénél manipulált, az nem­csak disznóság, hanem csalás. Feketén, fehéren megállapítot­ta a népi ellenőrzés, ezt is, .tok mást is, mert ahogy az embe­rek hírét vették, Szatmári fö­lött beborul az ég, sorra-rend- re jelenteni kezdték a piszkos­ságait, — Kérsz egy kávét — kér­dezte váratlanul Timár, s vá­laszt sem várva, ment az ajtó­hoz, hogy Marikának szóljon. Ahogy visszaült, a feje búbját vakargatta, majd a gyufásdo- bozzal játszott, élére állította, hasára fektette, a szálakat zör­gette benne. — Nem vagy régi ember — mondja azután nagy sokára —, hát a konstellációkat sem na­gyon ismerheted. Tudom én, hogy jót akarsz, tisztesség, be­csület, meg minden, de más egy üzem, más egy falu. Legszívesebben ráförmedt volna, mondja már, amitakar, de legyűrte türelmetlenségét. Nemcsak a köztük lévő több mint húsz esztendő miatt, ha­nem azért is, mert három év alatt, amióta együtt dolgoznak, megismerte Timárt. Tudta, egy szalmaszálat nem szerzett ma­gának a tizenöt évi elnököskö- dés alatt, még tisztességes la­kást sem, ugyanabban a vá­lyogházban lakik, ahol vala­tett néhány aláírnivalót. Az öreg harcos akkurátus mozdu­latokkal csavarta le a töltő­toll kupakját, s míg a nevét írta a papírokra, látszott, fél szemmel őt figyeli. Amikor Marika kiment, mint aki fél, hogy nem tudja végigmonda­ni, egy szuszra elhadarta: — Nem tudom a világot megvál­tani, érted?! Én is torkig va­gyok a Szatmári disznóságai- val, de ma reggel már a har­madik üzenetet kapta-m, hogy miért piszkáljuk mi ezt az em- tert?! Piszkáljuk, érted?! Na, erről van szó, ez bántja az öreg harcost. Mit mondott nekik Szatmári, amikor a né­pi ellenőrzés vizsgálata után behívták? „Maguknak sincs jobb dolguk, mint utánam szaglászni?! Tegyék csak, de majd megbánják! Hát, mit gondolnak, miből lett volna nekem evésre, ivásra? Szat- márikám. külföldiek vannak itt... Szatmárikám, jön hoz­zánk két szomszédos megye néhány embere... Szatmári­kám, oldd meg a dolgot vala­hogy ... Ki kérdezte, miből, hogyan? Senki, csak legyen. Nekem egy tőke szőlőm sin­csen, de ha lenne, akkor sem...” Kiabált, ők meg vissza. Hogy nemcsak az elfolyt borról van szó. hanem a manipulációk­ról. az utólag kijavított belé- gekről, ahol a nyolc maligán- fokból tizenegy lett... Ezek­ből kerekedett a háromszáz- ezer forintos villa, a garázs, benne a Wartburggal. Mert aki potya pecsenyét talál, az meg­süti a maga húsát is... — valami ilyet mondott Szatmárinak ak­kor, s azt. hogy a jegyzőköny­vet elküldik a központnak, in­/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents