Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-13 / 138. szám

1971. JÚNIUS 13.. VASÁRNAP nn jiccrii FALFESTMÉNY A világhírű románkori jáki templom „kistestvér e”-ként nyilvántartott csempszekopácsi templomot restaurálták. A XIII. században emelt kismé­retű egyházi épületben a tata­rozás sórán románkori falfes­tés-réteget fedeztek fel, amely az apostolokat ábrázolja. A későbbi művészettörténeti korokból is értékes alkotások kerültek elő. A hajót és a szentélyt elválasztó diadalíven gótikus és reneszánsz falfest­mény került napvilágra. A templom fafaragású barokk ol­tárát kémiai kamrában res­taurálták. Madárriasztó A takarmány- és kenyérga­bonabetakarító gépek éven­ként ezrével pusztítják a hasz­nos madarakat, elsősorban a tóidon fészkelő foglyokat, fá­cánokat. Ennek megelőzésére vadriasztó-berendezéseket ké­szítettek a Balkányi Állami Gazdaság gépműhelyében. A berendezések egyike gépekre szerelve csörgéssel, a másik kelepeléssel, míg a harmadik tükröző fénnyel riasztja a ma­darakat. Obszervatórium a Föld körül Ami ma a bolygó- és csil­lagvilág kutatásában folyik, joggal nevezhető a világmin­denség újra felfedezésének. Ez a munka néhány rendkívül je­lentős feliismeréssel kezdődött meg még a század első felé­ben. így századunk elején sike­rült először távoli extragalaxi­sokat fényképezni, sikerült fel­mérni az Univerzum belátható területének nagyságát, az égi­testek elhelyezkedésének rend­szerét. Ebben az évszázadban pillanthattunk igazán bele a csillagok belsejében folyó fizi­kai jelenségekbe, jutottunk egyre közelebb ahhoz, hogy a Földön is megismételjük azo­kat a folyamatokat, amelyek a csillagkohók mélyén lejátszód­nak. Oly mélységeibe pillant­hattunk a térnek, amely mély­ségeibe korábban még szabad­jára engedett fantázián]: sem juthatott volna el. Kidolgoztuk a világmindenség tágulására vonatkozó elméletet és megál­lapítást nyert, hogy kozmikus környezetünktől egyre távo­labb lépve, egyre nagyobb se­bességgel távolodnak tőlünk az extragalaxisok. Űj fogalmak kerültek bele a csili,agásziati szótárakba és a köztudatba egyaránt Legtöbbjük az űrku­tatással együtt érkezett. De ez már századunk második felé­nek körképéhez tartozik. hőmérsékleti zónákban ionizá­lódnak, a Napban ebben az 500 000 és kétmillió fok kö­zötti hőmérsékleti értékeket mutató tartományába mélység szerint látunk bele. Az ilyen felvételeken felragyog a Föld­ről csak napfogyatkozásokkor látható napkorona is. tl.olodás a iröiös felé Egyes távoli galaktikák is igen erős ultraibolya sugár­zást mutatnak. Ezek vizsgála­ta az Univerzum szerkezeté­nek jobb megismerését segíti elő. E nagyon távoli galaxisok ugyanis nagyon nagy sebesség­gel távolodnak, és színképük annyira a vörös felé tolódik el, hogy az ultraibolya tarto­mány átcsúszik a látható fénybe Ha pedig ez így van, akkor a fényesség alapján be­csült távolsági értékeket felül kell vizsgálni, így az ultraibo­lya csillagászat kozmogóniai és kozmológiai jelentőségre emel­kedik ... Csalt két terület a modem csillagászat problémái közül, és megannyi kérdés. El­döntésük az űrállomások rendszeresítésével mind köze­lebb kerül a tudományhoz. Schalk Gyula Csak a lég'őrön túlról „Isten veletek kedves gyermekeim... ” Bányászélel a múlt század dalaiban Dr. Kálmánfi Béla, az esz­tergomi Tanítóképző Intézet tanára feldolgozta Eszter­gom környéke tizenhárom nemzetiségi községének nép- költészetét. A gazdag gyűj­teményben nagy szerepet kap­nak a bányászélet emlékei. Ezen a tájon a múlt század végén kezdtek bányászkodni. A századfordulótól, az első vasút megépítésétől jelentős szerepet kapott ez a foglalko­zás. ...Érdekes néphagyomány., hogy ezen a vidéken elsőként egy sárisápi pásztor fedezett fel szenet. Számos dal őrzi a hajdani bányászok életének emlékeit. Egy részük a paraszti költé­szet dalaiból nőtt ki és fej­lődött tovább. Megtalálhatók bennük azok a sajátos képek, amelyek a paraszti népdal köl­tői elemeit alkották. Jól kife­jezik a bányászok munkáját, bemutatják a régi eszközöket, a bányászélet veszélyeit. Az egyik német faluban, Csolno- kon ezzel a dallal köszöntek el a bányászok munkába indu­láskor családjuktól: „Isten ve­letek, kedves gyermekeim és leveled, jámbor asszonyom, a bányába kell indulnom, isten tudja, hol maradok.” A bányászok régen gyakran vándoroltak. Ha egyik helyen elfogyott a munka vagy a tő­kés leállította a termelést, má­sutt kerestek kenyérre valót. Ilyenkor egy időre elbúcsúztak családjuktól. Ezeknek a ván­dorlásoknak az emlékét szlo­vák dalokból jegyezte fel a gyűjtő. Számos olyan éneket örökített meg, amelyekben a bányászok kifejezésre juttat­ták: munkájuk gyümölcsét el­veszik tőlük, a bányatulajdo­nos viszont gazdagodik. ,.A bá­nyászok számára nincs arany, csak a mindennapi kenyér” — mondja az egyik német dal zárósora. A közös munka, a közös sors fejlesztette ki a bányász mun­kástestvériséget, amely a né­met bányászok dalában így hangzott: „Mindnyájan testvé­rek vagyunk és örökké azt mondjuk: Szerencse fel! Glück auf!” Ennek örökségeként ma is jó szerencsét-tel köszönnek el a leszálló bányászok és így is viszonozzák köszönésüket: Jó szerencsét! Nemcsak a népköltéssel szerint Miért szőke a Tisza? Második legnagyobb folyóvi­zünket, a szeszélyesen ka­nyargó Tiszát nemcsak a nép- költészet ruházta fel a közis­mert szőke jelzővel, hanem tu­dományos szemszögből ilyen­nek tartja a geológus s a hid- rológus is. Púdcrfinomságií j E néha szelíd, máskor hara­gos szőkeség titkát már meg­fejtette a tudomány, s az utóbbi évek kutatásai mind pontosabb képet adnak sokszor megénekelt folyónl: színéről s időnkénti színváltozásáról. Mint a vizsgálatokból kide­rült, a Tisza roppant mennyi­ségű lösziszapot szállít. Lebeg­tetett hordalékának súlya, tö­mege is évi átlagban majdnem akkora, mint a Dunáé, ugyan­akkor azonban a Tisza köze­pes vízmennyisége csupán egy­negyede a Duna vízmennyisé­gének. Az ember nem is gon­dolná, milyen hihetetlen tö­megű púcerfinomságú horda­lékot utaztat a Tisza. Szeged­nél például köbméterenként nem kevesebb, mint 56 deka lebegő anyagot tartalmaz a víz, s éves átlagban mintegy 22 millió tonnányi, azaz 12 millió köbméternyi lebegő hordalékot ragad magával. A vízben egyenletesen eloszló, 2—6 századmilliméter szem­cséjű lösziszap sárgás alapszí­ne és fénytörése okozza a folyó sajátos szőkeségét. A szelíd költői szőkeség azonban néha haragossá, zava­ros barnává változik. Árvíz idején ugyanis a köbméteren­kénti 56 dekáról sokszor há­rom és fél kilóra nő a horda­lék tömege. Cá'ak közi is Az elmúlt évtizedek folyam­szabályozási munkái a Tisza szőkesége szempontjából nem sokat jelentettek, jóllehet a fo­lyó kanyargós medrének 140 helyen való átvágásával 464 kilométerrel rövidült meg a víz útja. A kutatók megállapí­tották, hogy a begátolt folyó az árvízgátak között még most is erőteljesen fejleszti kanya­rulatait. A számítások szerint az elmúlt fél évszázadban az oldalozó erózió következtében körülbelül 650—700 millió köbméter partanyagot mosott, rabolt el a Tisza. A legutóbbi évek partbizto­sító. partmegkötő munkálatai eredményeként a folyó rombo­ló munkája egyre csökken, de mindez nem jelenti azt, hogy egyre inkább megzabolázott Tiszánk belátható időn belül elvesztené romantikus szőke­ségét. A csillagászati kutatások — minden sikerük ellenére is — mind a mai napig küzdöttek néhány olyan problémával, amelyek megoldását csak a véglegesen és hosszú időn át a földi légkörön kívül tartózkodó műszerekkel végzett megfigye­lésekkel lehet megoldani. Az első űrállomás létrehozásával — a légkörön kívüli rendsze­res és hosszan tartó megfigye­lések problémája nyert és nyerhet a jövőben méginkább megoldást. Különösen két területen szá­míthatunk felbecsülheitetlenül jelentős eredményekre. Mind­két terület a csillagászat egy- egy újabb, az űrkutatás fenn­állása óta, létező ágát jelenti. Ezek az infravörös és az ultra­ibolya csillagászat. Az égites­tek, amelyek infravörösben és ultraibolyában sugároznak, csak akkor válhattak igazán ismertté, amikor az első mes­terséges égitestekkel elébe me­hettünk ezeknek, a földi lég­kör alsóbb rétegedbe csak rész­ben vagy egyáltalán el sem jutó, hullámtartományoknak. Az infravörös csillagászat olyan égitestek után kutat, amelyek sugárzásuk és ener­giatermelésük zömét nem látható fény hullámhosszán, hanem hősugárzásban bocsát­ják ki. Igen gyakran ezen csil­lagok nem is láthatói: fényben, így az infravörös égbolt — ha módunk volna e szemüvegen tekinteni az égre — szinte tel­jesen más képet mutat, mint a valódi, a számunkra megszo­kott fényhullámhosszon sugár­zó. Különösen izgalmas kérdé­se e témakörnek a rendkívül erős infravörös sugárzó, tehát szokatlanul hideg (sok esetben 1000 fok alaítti hőmérsékletű) csillagok kutatása. Ügy tűnik, hogy a Galaxis tömegének igen jelentős részét éppen az ilyen hideg csillagok, csak vö­rös fényt sugárzó és zömmel hőt kibocsátó égitestek, vala­mint az ugyancsak infravörös­ben sugárzó hideg ködök és porfelhők teszik ki. A keringő űrállomásról infravörös detek­torokkal, emberi irányítással és elgondolások szerint tetsző­leges méréseik végezhetők. így a hideg csillagok csillagászatá­nak tekinthető infravörös ég­bolttal foglalkozó csillagászat jövője szinte elképzelhetetlen távlatokat mutat. Az égbolt teljes egésze feltérképezhető lesz a színkép vörös oldalá­hoz csatlakozó, valójában lát­hatatlan vörösön túli sugárzás­tartományban. Kromoszféra, napkorona Az ultraibolya csillagászat a színkép ibolya oldalához csat­lakozó, tehát ibolyántúli su­gárzástartományában sugárzó égitestekkel foglalkozik. Ennek fő sugárforrása a Nap. A Nap energiakisugárzásának zöme a látható fény hullámhosszán történik ugyan, de jelentős az ultraibolya sugárzása is. E su­gárzásánál: azonban csak je­lentéktelen része érkezik le a Föld felszínére, ennek kémiai hatását érezzük, amikor lebar­nulunk. Nagyobb része elé azonban nagy magasságokig elébe kell menni e sugárzás­nak, mert a légkör ezt a su­gárzást különböző magasságok­ban elnyeli. Az orbitális űrál­lomás ultraibolya detektorai szünet nélkül mérhetik a Nap ultraibolya sugárzását. Ennek segítségével pedig páratlan ér­tékű lelethez: a Nap három- dimenziós képéhez juthatunk! Az ultraibolya sugárzást ugyanis a Nap legaktívabb vi­déke. a látható fénykorong fe­lett elhelyezkedő kromoszféra és napkorona bocsátja ki. ahol az egyes atomok ionizálódnak, egy vagy több elektronjukat elvesztik. Eközben szabadul fel az ultraibolya sugárzás. Mivel a különböző atomok' különböző A modem tudomány és technika lexikona KOD A kód olyan jelrendszer, amelynek elemeit vagy az ele­mekből képzett csoportokat meghatározott szabályok sze­rint egy információhoz hozzá­rendelik. Az egyik legegyszerűbb kód a morse ábécé. Ebben minden betűnek, minden számjegynek és a fontosabb írásjeleknek egy-egy jelkombináció felel meg. A morse ábécének ugyanis két jele van: a pont (.) és a vonás (-), amelyek kü­lönböző sorrendjével különböző betűket, számokat, írásjeleket vagy tetszőleges információkat kódolhatunk, így felel meg az á-nak a . -, vagy a 3-nak a ...--, illetőleg az SOS-nek a ... - - - *... Az elektronikus számítógépek kódja is nagyon hasonlít ehhez, éppen csak nem pontot meg vonást, hanem 0-át és 1-est használnak jelként. A kód jeleinek olyanoknak kell lenniük, hogy azok az in­formációk továbbítására, a hírközlésre alkalmasak le­gyenek. A kódolásnak igen gyakran csupán az a feladata, hogy a közlendő hírt továbbít­ható formába hozza: a pontot és a vonást továbbítani tudjuk a távíró hálózaton, a betűket stb. viszont csak ilyen kódolt formában. A kódolásnak, egy kód hasz­nálatának más szempontja is lehet: ez pedig a titkosítás. Amikor az a feladat, hogy a híranyag csak a feladónak és a címzettnek legyen hozzáfér­hető, akkor egy csupán általuk ismert kódrendszerbe téve át az információt, megvédhetik az illetéktelenektől. Ma már nemcsak az infor- ,r.acio eimeieteoen. a Híradás­technikában használják a kód fogalmát, hanem igen általá­nosan, pl. a biológiában is. Gondoljunk a DNS-re, az örök­lődés anyagára, amelyben négy alkotórész kombinációjából áll az a kód, amelyet a szervezet folyamatosan megfejtve mű­ködik és tartja fenn magát. De a kódról beszélünk akkor is, ha pl. a magyar nyelv rend­szeréről van szó. A SZIMULÁCIÓ Műszerekkel „teleaggatott" bábu helyettesíti a gépkocsi- vezetőt a szimulátor ülésében. A tudósok és mérnökök egy­re több olyan gépet és beren­dezést szerkesztenek, amellyel veszélyes folyamatok veszély­telen körülmények között ta­nulmányozhatók, vagy ame­lyek bonyolult és drága kí­sérletek leegyszerűsített ke­resztülviteléhez nyújtanak se­gítséget. Így született meg egy új kísérleti tudományág: a szimuláció. A modern technika szül.ötte lévén, alkalmazási területei is elsősorban itt találhatók: az aviatikában, az űrkuta­tásban és az atomtechniká­ban. De a szimulátorok hasz­nálata még más tudomány- területekre is kiterjeszthető. Szélcsatorna ban A repülőkonstruktőrök ma­mái’ a hangot 4—5-szörösen meghaladó sebességű gépek tervein dolgoznak. Ennek so­rán bonyolult hőtani és áram­lástani problémák vetődnek fel. amelyeket nem lehet csu­pán elméleti alapon megol­dani. Megépítik tehát a konst­rukció arányosan kisebbített modelljét, s azt mérő- es el­lenőrző műszerekkel ellátott kísérleti térségben — az úgy­nevezett szélcsatornában — helyezik el, melyet aerodi­namikai szimulátornak is hívhatunk. A modell körül a tervezett haladásnak megfele­lő légsebességet állítanak elő, miközben gondosan figyelik a modell minden porcikájának viselkedését és elváltozásait, hogy a tapasztalatokat a konstrukció végleges kialakí­tására hasznosíthassák. Más esetekben ágyúval be­lövik a modellt egy közel 100 méter hosszú ballisztikai alagútba, ahol az olyan fény­képezőgépek sorfala között repül, amelyek expozíciós ide­je mindössze negyvenmillio­mod másodperc. A felvétele­ken megörökített mozgásele­meket aztán gondos elemzés­nek vetik alá és értékelik a tapasztalatokat. Az űrfizikai hatások sok­félesége is mesterségesen előállítható a szimulátorok­ban. E bonyolult és drága be­rendezések a szélsőséges hő­mérsékletek gyors előállítá­sára épp úgy alkalmasak, mint mesterséges kozmikus sugár­zás keltésére, vagy a mikro- meteoritok becsapódásának utánzására. Más kísérleti berendezések segítségével a holdfelszín szerkezetének és hőmérsékle­ti viszonyainak szimulálására törekednek. De már vannak kísérleti egységek a Mars bolygó felszínén uralkodó kör­nyezeti viszonyok utánzására is. Az imitációk lehetősége Az atomtechnika területén az új kísérleti tudomány a reaktorok belsejében leját­szódó folyamatok vizsgálatát teszi lehetővé, veszélytelen körülmények között. E szimu­látorok automataberendezé­sein könnyűszerrel imitálha­tok olyan veszélyes folyama­tok, amelyek valóságos eset­ben a reaktor károsodását vagy megsemmisülését vonnák maguk után. Újabban a közúti közleke­dés biztonsága érdekében is szimulációs kísérletekhez fo­lyamodnak. A szándékosan előidézett összeütközések al­kalmával olyan bábu ül a gépkocsi kormánya mögött, amelynek műszerei az ember jelenlétét helyettesítik. A fantom érlökései A szimulátorok más irányú alkalmazásai közül említésre méltó az a berendezés, amely a klinikai halál állapotában alkalmazandó szívmasszázs gyakorlására szolgál az or­vosi oktatásban. Az ember­nagyságú bábu — az úgyne­vezett fantom — kezén és nyakán, helyes masszázstech­nika esetén, jól tapinthatók a szimulált érlökések. Ugyan­akkor műszerek segítségével mérhető a szívmasszázzsal létrehozott és fenntartott vér­nyomás is. A szimuláció rendkívül praktikus alkalmazására szol­gál az a berendezés is, amely a közgazdasági oktatásban vi­lágszerte egyre jobban elter­jed. A tanulók két-két, egy­mással versenyző csoportot alkotnak, majd kölcsönösen olyan kereskedelmi döntése­ket hoznak, amelyek a gaz­daságosságot, az eredményes­séget befolyásolják. A szi­mulátorba előre be vannak táplálva a legmegfelelőbb döntések adatai, így helyte­len lépések esetén korrigálni tudja a hibákat, meg tudja is­mertetni a hallgatókkal az optimumhoz vezető helyes utat. A szimuláció újabban a kí­sérleti lélektan területén is alkalmazásra talált. A kuta­tók ma már elektronikus szi­mulátorok segítségével vizs­gálják a,z állatok megkülön­böztető képességét és az ál­lati magatartás mechanizmu­sának törvényszerűségeit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents