Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-13 / 138. szám
"WfiHíip 1971. JÜNIÜS 13., VASARNAP Hurokdetektoros forgalomirányító lámpa Tiszta öröm és sok gond Anyák és gyermekek Soha egyetlen társadalmi rend nem tett annyit az anyák és gyermekek anyagi biztonságáért, erkölcsi megbecsüléséért, egészségének védelméért, mint a szocialista társadalom. Soha egyetlen állam nem osztozott ilyen intézményesen az anyák gondjaiban, felelősségében, mint a szocialista állam. És még így is mennyi gond felhőzi olykor az anyaság tiszta örömét... A főváros egyre fokozódó forgalma új megoldásokat követel a forgalomirányításban. Ezt szolgálja az úttestbe beépített — egyszerű dróthuzalból készített hurok, amely detektorhoz csatlakozik. A dróthuzal fölött elhaladó járművek ún. elhangolást idéznek elő a detektorban és az jelzéseiket továbbít. A detektorok segítségével az irányítási program a forgalom ütemének megfele„Fö a változatosság” — jelszóval a Petőfi gőzösön, rendezik meg holnap a Pest megyei szakmunkástanuló versenyt. A hajókiránduláson, amely fél 9-kor kezdődik, ezer fiatal vesz részt. Alig indul el a hajó a budapesti Vigadó térről, máris versenyre készen állnak a női fodrászok, hogy a már hagyományos tanév végi versenyen összemérjék tudásukat. Ez idő alatt a részvevők egy másik csoportja részt vehet a Pest megyei Hírlap Slágerlista rovatának vetélkedőjén. A lap munkatársainak kérdései a komoly és könnyűzenére vonatkoznak, sia legjobbak természetesen jutalomban részesülnek. Délután két órakor Visegrálően változtatható, sőt később a számítógépes forgalomirányítás számára is szolgáltathat majd adatokat. Ilyen forgalomirányító berendezések budapesti alkalmazását készíti elő a Villamos Automatáik Intézet és ilyen berendezés működik majd a vadászati világikiállítás megnyitásakor a Kerepesi és Mexikói út kereszteződésében. don, a Nagyvillám kilátónál honvédelmi, illetve polgári védelmi verseny lesz. A kérdésekre a Pest megyei szakmunkástanuló csapatok válaszolnak. Ám nem elég az elmélet... A vetélkedők ízelítőt kapnak a gyakorlatból is a versenyt követő katonai és polgári védelmi bemutatón. Ezt követően békésebb programok következnek; séta a Fellegvárhoz, majd a polgári védelmi kiállítás megtekintése. A Petőfi gőzös fél 8-kor indul vissza Budapestre, azért ilyen későn, hogy a részvevők Vác mellett megcsodálhassák a tiszteletükre rendezett tűzijátékot. Kellemesnek ígérkezik a visszaút is, kitűnő zenére lehet táncolni. M. S. KINEVEZÉS A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Nagy János rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet érdemeinek elismerése mellett felmentette a Magyar Népköztársaság washingtoni nagykövetsége vezetésére kapott megbízatás alól. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány Nagy János rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet külügyminiszter-helyettessé kinevezte. Tanévzáró ünnepségek Az általános és középiskolákban szombaton országszerte ünnepséget tartottak. A most zárult 1970—71-es oktatási évben az általános iskolákban 152 ezer, a középiskolákban több mint 50 ezer fiatal fejezte be tanulmányait nappali tagozaton. A javítóra utasított tanulók — akik egy vagy két tárgyból megbuktak — augusztus végén tehetnek javítóvizsgát. A pontos dátumot mindenütt az igazgatók állapítják meg, s a javítóvizsga időpontját az iskola hirdető- táblájára is kiírják. Az időpontról és a vizsgával kapcsolatos tudnivalókról az iskola köteles az érdekelt tanulók szüleit (gondviselőit) értesíteni, azzal a figyelmeztetéssel, hogy ha a tanuló a javító- vizsgát indokolatlanul elmulasztja, tanulmányait csak az osztály megismétlésével folytathatja. A középiskolák első osztályosainak beírására június 14-én és 15-én kerül sor mind a fővárosban, mind vidéken. Bizonyífvan/osztás után — Rendőr bácsi, személyi biztonságom érdekében, tessék engem hazakísérni!... (Zsoldos rajza) Szlávik Krisztina előrehajol a kocsiban, párnás kezével elveszi a felé nyújtott lángosda- rabkát, s egérfogacskáival apró morzsákat harap belőle. Édesanyja, Szlávik Kálmánná — szinte maga is gyerek még — árnyékba tolja a kocsit. Bevásárolni voltak az új ABC áruházban. — Meddig marad otthon a kicsivel? — Azt hiszem, három évig... Sok mindentől függ. Felveszik-e majd óvodába, bírjuk-e addig anyagilag egy fizetésből és a 600 forintos segélyből, hol tudok elhelyezkedni?... Nem vagyok ismerős Gödöllőn, mindössze egy éve kerültem ide. A Szlávik házaspár a Német Demokratikus Köztársaságban ismerkedett össze, ahova mindkét fiatalt hároméves munkaszerződés kötötte. Ismeretségükből két év után házasság lett. — Két és fél év után hazajöttem, hogy Kriszti itthon születhessen. — Hol dolgozott azelőtt? — A Mechanikai Laborban Dunakeszin. Onnan jöttem el szülési, illetve gyermekgondozási szabadságra. Lakásunk nem volt, ezért költöztünk Gödöllőre, a férjem szüleihez. Szerettem a munkahelyemet, de innen nem tudok Dunakeszire utazgatni, tehát itt kell majd munkát keresnem. — A férje hol dolgozik? — A Ganz Árammérőben. Másfél hónapja... — Es előtte mit csinált? Csaknem elsírja magát: — Betegállományban volt. Négy hónapig! Autóbaleset érte. A történet szomorú. A Szlávik házaspár Karl-Marx- Stadtban évekig élire rakta a pfenniget, hogy hazatérés előtt megvehesse a használt Zaporozsecet. Decemberben aztán Szlávik Kálmán — két fivérével — autón elindult Budapestre, hogy az előírt műszaki vizsga után megkaphassa kocsijára a forgalmi rendszámot. Az Üllői úton, az Ügető előtt az Alumíniumtröszt gépkocsija beléjük ütközött. A három Szlávik fivér megsebesült, a legsúlyosabban Kálmán, a vezető. Operálni kellett a térdét. — Az összetört kocsi azóta is ott áll egy fővárosi kisiparos műhelyének udvarán; biztosításunk, Cascónk nincs — rendszám nélkül nem is lehetett —, a kisiparos napi 15 forintot kér a kocsi megőrzéséért; ehhez a típushoz Magyarországon még nem lehet alkatrészt kapni, s a vétkes gépkocsivezető és vállalata elzárkózik az okozott kár megtérítésétől — panaszolja egy lélegzetre a fiatalasszony. A baba nyűgösködni kezd, aludni szeretne. Kívánsága parancs, elbúcsúzunk. Szívből remélem, az ügyvéd végre érvényt szerez a Szlávik házaspár igazának. Kevéssel arrébb, a gödöllői MÁV-állomás Utasellátójában alkalmam van egy elégedett édesanyával beszélgetni, Tihon József né üzletvezető személyében. A csendes iroda ablakából, ahova betessékel, odalátni az agráregyetem bölcsődéjére, ahol húszhónapos Stella lánya most éppen ebéd utáni sziesztáját tartja. — Szerencsés ember vagyok — jelenti ki Tihonné —, a lakásom itt van, a síneken túl, néhány percre munkahelyemtől és a bölcsődétől. A kicsit nem kell korán költenem, és autóbuszon vagy HEV-en cipelnem a bölcsődébe. Otthon j áltora kertben játszhat Egészséges, szépen fejlődik, édesapja szemefénye. — Gondja-baja ezek szerint nines is a gyerekkel? — Apró bosszúságok a vásárlásoknál. — Például? — Például a gyerekcipővel. A legszebb, legpraktikusabb ruhácskákban válogathatok, de gyerekcipőt — miért, miért nem — ma sem tudunk gyártani. ; o Az isaszegi TÜZÉP-telep előtt vékony kismama kerülgeti a tócsákat a gyerekkocsival: Palicska Jánosné, a Centrum Áruházak nagykereskedelmi részlegének gyermekgondozási szabadságon levő könyvelője. Tizenöt hónapos Tomi fia Raffaello angyalkáihoz ülhetne modellt fürtös hajával és dundiságával — ha Raffaello élne, és ha Tomi hajlandó lenne sokáig egyhelyben üldögélni. Most éppen a fekete Volgával támadt afférja: fél tőle. Szája sírásra görbül, s a kezében tartott pléhkanállal tiltakozó- an hadonászik. A kanál a kedvenc játékszere. Azzal riogatja maga körül otthon a kutyát, macskát. Jogos önvédelemből. — Mit eszik ez a masszív kislegény? — Mindent, amit magunknak főzök. — Hűha! Pörköltöt is, no- kedlivel? — Hát, azt nem adok neki. De levest, főtt tésztát, főzeléket, mindent szeret. — És a bébiételt? — Azt ritkán lehet kapni errefelé. Legalábbis abban a boltban, ahová én vásárolni járok. — Ha rendszeresen kaphatna, megvenné? — Természetesen! Legalább olyankor nem kellene külön főznöm neki, amikor magunknak zsíros-hagymás ételt készítek. Az bizony jó lenne ... — Két gyermekem van — feleli kérdésemre Krebsz Hu- góné, a Kismarosi Községi Tanács pénzügyi előadója —, egyik kicsi, másik pici. Tizenhat hónap a korkülönbség közöttük. Bátor asszonyka! Nemcsak azért, mert vállalta a gyermeknevelés gondját-nyűgét miközben éppen építkezésbe kezdtek, hanem azért is, mert volt bátorsága második gyereknek is életet adni, dacolva a közvéleménnyel. Kismaroson ugyanis, égy gyerek a divat. Még manapság is, amikor a vagyon, a földéhség már nem játszik szerepet. Meg is szólták a fiatalasszonyt a második terhességért: ilyet, hiszen még szoptatja az elsőt?! — Nem bánta meg? — Mit? Hogy két szép gyermek anyja lettem? Hogy ha sok gonddal, munkával is, de felépült a háromszobás otthonunk? — Elégedett? , — Az vagyok, pedig nem élünk könnyen. OTP-kölcsönt törlesztünk, bútorra gyűjtünk, nagyon be kell osztani a pénzt. Mégsem ez bánt, hanem ami a munkakönyvemmel történt. Évekig Budapesten dolgoztam, az AKÖV-nél, érettségi után ez volt az első munkahelyem. Amikor közeledett a második gyermekgondozási szabadság letelte, kértem, engedjenek el áthelyezéssel a Váci Kötöttárugyárba, közelebb a lakóhelyemhez. Beleegyeztek. Sajnos, ez a megoldás sem volt jó. Reggel hat órakor indultam a vonathoz, az óvoda pedig csak nyolckor nyit. Minden reggel rázártam az ajtót a két alvó gyerekre; hét órakor édesanyám eljött, felkeltette őket és elvitte az óvodába. Nyugtalanított ez a helyzet... Idén május elsején a tanács pénzügyi előadói státuszt kapott, és kikérő levelet írt az üzemnek. A személyzetis — meghallva az indokaimat — megígérte, hogy hozzájárulnak az áthelyezésemhez. Az ígéretből nem lett sem- mij „Munkaviszonya megszűnt” bejegyzéssel engedtek el. Még örülhettem, hogy nem kilépőként kezeltek, és nem ragaszkodtak a felmondási idő letöltéséhez. Még nem tudom, milyen hátrányom származhat ebből a bejegyzésből, de nagyon bánt az eset. Nézzen rám: így néz ki egy vándor-; madár? Nem tudom, szabad-e munkakönyvi bejegyzéseket utólag korrigálni. Ha szabad, azt hiszem, Krebsz Hugóné két gyermeke megérne annyit... Nyíri Éva SZOKOLY ENDRE: Riport a riportról (12.) Bó'rsisakos riporter Mióta az iskolábajárást törvény teszi kötelezővé, az emberek jó része megtanulja az abc-t és annak ismerete sokakban azt a hiedelmet kelti, hogy írni is tudnak. Mármint regényt, novellát, de legfőképpen verset. Ahogy manapság, akkor is a régi időkben költő költőnek, igazat szólva, fűzfapoéta rímfaragónak adja kezébe a szerkesztőségi kilincset. A különbség csak az, hogy mostanában ezek a költők személy szerint engem szerencsére elkerülnek, akkoriban azonban — az ördög tudja, miért — elárasztottak és hiába szabadkoztam, sehogysem akarták elhinni, nem bírálhatom el költeményeiket, mert nem értek a poétikához. Nagyon sokan, még újságírók is, azt gondolták, sőt gondolják különben, hogy valamennyi újságíró egyben esztéta is, ami persze nem áll. De nem erről a tévhitről akarok értekezni, hanem egy tűzoltó poétáról, Pál József segédcsővezetőről beszélek, aki nyomtatásban szerette volna viszontlátni költeményeit. Jeleztem már egynéhányszor, hogy naponta többször kell telefonon érdeklődnöm a tűzoltóknál. Másnaponként mindig Ugyanazzal a hanggal beszélek és úgy két hónap múltán a hang tulajdonosa közli, hogy ha már ilyen régen ismerjük egymást, személyesen is találkozni akar velem, s e célból másnap felkeres. Mondom, hogy nagyon örülök a szerencsének, mégis, amikor íróasztalomhoz lép, nem érzek semmi örömet. Halomnyi verset tesz elém, saját műveit, közöljem le belőlük a legjobbakat, de olvassam el valamennyit. Kezembe veszek egyet, belső izgalma bajsza rezgésén meglátszik, merően néz rám, kémleli a hatást. Közlöm vele, hagyja nálam a verseit, majd átadom annak, aki ilyesmihez ért. Otthagyja, én is teljesítem ígéretemet, végül is kénytelen vagyok udvarias levél kíséretében visszaküldeni valamennyit, óvatosan kerülve a jelzőt: közölhetet- lenek. Attól kezdve szomorú hangon vá- laszolgat a telefonba, de nem haragszik, már hogy is tenné, amikor személyes ismerősök vagyunk. Sőt, egyszer késő délután felhív. — Ég a Silos! Tessék odamenni, nagy tűz van. Ki hinné, hogy alig ötven éve a Pozsonyi úton, egészen a már akkor is beépített mai Hegedűs Gyula utcáig egyetlen hatalmas telken több raktárépületből álló gabonatároló állott. Hatalmas lánggal égett, nézem lángjait, s egyszerre csak valaki azt mondja, hogy a Csáki utcában (ez a Hegedűs Gyula utca) a házak világítóudvari ablakkeretei is tüzet fogtak. Odaszaladok. Az egyik ház előtt éppen megáll a gőzfecskendő, tartalékszer már akkor. Lehet, hogy évek óta nem is ment tűzhöz ez a gőzenergiával dolgozó 6zívó-nyomó fecskendő, csak két ember volt rá beosztva. Civilruhás, kövérkés férfi dirigálja őket. Szabadnapos tűzoltótiszt, a nagy tűzről valahol hallott, odasietett. Bemutatkozom, mondja a nevét: Szilvay Kornél és parancsoláshoz szokott hangon rámszól: — Jöjjön velem! Révülten megyek és mire felocsúdom, egy lakás konyhájából vederben hordom a vizet a nagyon fontos kis helyiség lángoló ablakkeretét locsolom vele. Még akkor is, ámikor már nem is füstöl. — Jól van, hagyja már abba! Menjen a szomszéd lakásba! Még másik három égő ablakkeret tüzét eloltom. Megdicsér érte, sőt: — Holnap szolgálatban vagyok, jöjjön be hozzám, ha van kedve, vacsorára. így kezdődik egy életre szóló barátságunk. Tizennégy éve halt meg, nála rendesebb, igazabb embert egyet sem ismertem. Apja, a Schlick —Nicolson gyár munkása egyben tagja volt a gyár tűzőrségének. Fiait is beszervezte. Kornél négy polgári után egy évig a gyárban dolgozott, onnan ment a technológiára, ahogy egykor a technikumot nevezték. Egy- re-másra feltalál mindenfélét, ami fillért sem hoz neki, csak a tűzoltóság készültségét fejleszti. Egészen fiatal gyakornok még, amikor valami szellemes szerkezetet készít és azzal automatikusan kinyílik a szertár utcai ajtaja, amikor tűz esetén megszólal a riasztócsengő. Aztán a világon először szabadalmaztat szárazoltógépet. Porral és gázzal oltja el a tüzet, elkerülhető tehát a vízkár, de még nagyobb a jelentősége áramfejlesztők vagy transzformátorok vízzel elolthatatlan égésénél. Annak idején két ilyen autót használ a fővárosi tűzoltóság, a maiak persze korszerűbbek, de azt hiszem, ugyanazon az elven alapulnak. Az első vacsorát különben még sok követi. Aztán hetenként többször, még ha Szilvay nincs is szolgálatban, a Kun utcában a tűzoltóknál töltöm az éjszakát, vasárnap és ünnepnap is gyakran bejárok. Egyenruhát adnak rám és bőrsisakot, megyek velük a tűzbe, oltani. Aztán megírom a lapnak élményeimet Egyik karácsony másodnapján már reggeltől fogva vendégeskedem Szilvái Kornélnál, aki ügyeletes. Délután szólal meg először a riasztócsöngő. A Ferenc József (ma Szabadság) híd turulmadarára felmászott egy férfi, azt kell leszedni. Revolver van nála, fenyegetőzik, lelövi, aki felmegy érte. Az egyik csővezető önként jelentkezik, nem fél. — Hát te? — kérdi tőlem Szilvay, mire máris ugróm a tolólétra fokára, felmászom másodiknak, és míg a csővezető a férfit derekára kötött kötéllel, a létrán lecsúsztatja, nekem a lábát kell fognom. Lent mentők várják, bolondházba viszik. Jobb hely az mindenesetre a Markónál, ahová később kerül. Kiderül ugyanis róla, hogy Pödör a neve, és egyik gyilkosa a telefonikönyvben színésznőként szereplő Leyrer Amáliának, akit holtan találtak Teréz körúti lakásán. A szerencse lábát életemben nem sokszor fogtam meg, gyilkos lábát sem többé. De gyilkossal kezet kellett fognom. Riport miatt. (Következik: Ostromzáron át) FODRASZVERSENY A PETŐFIN Katonai bemutató
