Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-12 / 137. szám
2 rest «£««' t 1971. JÚNIUS 12., SZOMBAT A kéke kilátásé és a fegyverkezési verseny CHILE Mkáosz elmaradt (Folytatás az 1. oldalról.) | tetett az SZKP főtitkára ar- j ra, hogy V. I. Lénia szüni clenül arra figyelmeztetett: következetes harcot kell vívni, a tanácsi hatalmi szervek munkájának bürokratikus torzítása ellen. Ennek legfőbb biztosítéka, ha a tanácsok a választók egész tömegével szorosra fűzik kapcsolataikat. Beszéde további részében Brezsnyev, az Oroszországi Föderatív Szovjet Szocialista Köztársaság további fejlődésének lehetőségeiről szólt, külön hangsúlyozva ezen belül, a párt állandó gondoskodásának tárgya, hogy a Szovjetunió gyönyörű fővárosa, Moszkva még szebbé váljon. Emlékeztetett arra, valamikor a szovjethatalom első éveiben Lenin arról szólt, Moszkvát úgy kell átépíteni, hogy művészileg átgondolt és az ember számára kényelmes ' várossá váljék. Moszkva új, általános fejlesztési terve, mely az 1985— 1999-es időszakot öleli fel, ennek a lenini útmutatásnak a beteljesítése lesz. Külpolitikai kérdésekről szólva Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy a kongresszus óta eltelt két hónapban a külpolitika összes fő irányában határozott lépéseket tett előre a Szovjetunió. Mindenekelőtt az Egyesült Arab Köztársasággal kötött barátsági és együttműködési szerződés jelentőségéről szólt, majd a fegyverkezési verseny megszüntetésének kérdését taglalta. Néhány évvel ezelőtt az imperialisták, mindenekelőtt az amerikaiak komolyan számítottak arra, hogy a fegyverkezési verseny segítségével sikerül megerősíteni helyzetüket a nemzetközi életben és ezzel egyidejűleg meggyengíte- niök a Szovjetunió és a többi szocialista ország gazdaságát, sikerül meghiusítaniok a békés építésre vonatkozó terveket. Most már teljesen nyilvánvalóvá vált ellenfeléink effajta számításainak ' kudarca — mondotta. — Most már mindannyian látják, a szocializmus van annyira hatalmas, hogy biztosítsa mind a megfelelő védelmet, mind pedig,a gazdaság fejlődését, habár természetesen az óriási honvédelmi kiadások nélkül Sokkal* gyorsabban fejleszthetnénk gazdaságunkat. Másrészt a hatalmas katonai kiadások krónikus inflációt keltenek a tőke országaiban, rendszeresen bekövetkező valutáris és pénzügyi válságokat idéznek elő, megnehezítik a kiéleződő belső problémák megoldását. Egyidejűleg növekszik a dolgozók felháborodása a milita- rizmus és az agresszió politikája miatt. Az USA-ban a háborúellenes mozgalom mindinkább tömegméreteket öli, súlyos nyomásként nehezedik a kormányra. Növekszik az ellenállás a katonai kiadások fokozásával szemben más NATO- j országokban is. Következés-! képpen már a nyugati államok egyes vezető köreiben sem teltintenek úgy a fegyverkezési versenyre, mint feltétlen jóra. Mindez természetesen megkönnyíti bizonyos mértékig a szocialista országok és a többi békeszerető országok harcát a fegyverkezési verseny ellen. Ez a harc ma már sokkal reálisabb ügy, mint a múltban volt. Ilyen körülmények között kétségkívül növekszik a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalások jelentősége. Ezek pozitív kibontakozása megfelelne mindkét ország népei érdekeinek és az egyetemes béke megerősítésének. A Szovjetunió kész megvitatni ez ügyben minden javaslatot. Mi a magunk részéről — hangsúlyozta az SZKP főtitkára :— égés?,,sor kezdeményezést terjesztettünk, elő a tömegpusztító fegyverek 'minden fajtájának betiltásáról, a katonai költségvetések csökkentéséről, az atomfegyverkísérletek teljes beszüntetéséről. Azt is javasoltuk, hogy hívják össze az öt nukleáris hatalom — a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — értekezletét. Várjuk a választ ezekre a javaslatokra, várja a választ a világ közvéleménye is — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev. Ezután felhívta a figyelmet, hogy a Szovjetunió javaslatai között szerepel az is, hogy csökkentsék Európában a fegyveres erőket és a fegyverzetet. Ez nagy és önálló kérdés, és ezzel kapcsolatban mi, valamint szövetségeseink — mutatott rá — számtalanszor ismertettük a megfelelő elgondolásokat. Megelégedéssel jegyezhetjük meg, hogy a Szovjetuniói álláspontját ebben a kérdésben határozot't érdeklődéssel fogadták a legtöbb nyugati országban. Foglalkozott ezzel a kérdéssel a közelmúltban a NATO lisszaboni tanácsülése is. Pontos választ azonban még nem kaptunk. Mi a magunk részéről újra kijelentjük — mondotta —, hogy készek vagyunk kellő figyelmet szentelni ennek a fontos kérdéskomplexumnak. Befejezésül Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány a jövőben is kitartóan és tevékenyen hajtja végre azt a külpolitikát, amely arra irányul, hogy biztosítsa a szovjet nép nyugodt, békés munkájának körülményeit, arra irányul, hogy megszilárduljanak az . egyetemes béke alapjai a földön. A csütörtök este (magyar idő szerint a péntek reggel) két dologban is segített közelebb jutni Chilében Zujovic volt belügyminiszter meggyilkolásának rejtélyéhez. Először is a szó szoros értelmében csak tűzharc árán tudott egérutat nyerni a rendőrök elől a feltételezett gyilkos. Másodszor a szenátus két házának rendkívüli ülésén napvilágra kerültek azok a szálak, amelyek a merénylőket a jobboldal csoportjához fűzik. A keddi gyilkosság után politikai megfigyelők azt találgatták: vajon kinek az érdekében állt a lényegében csekély politikai szerepet betöltő exbelügyminiszter életének kioltása? Ki szánhatta rá magát egy olyan ember meggyilkolására, aki életének aktív időszakában, Frei kereszténydemokrata kormányának belügyminisztereként aktívan küzdött az ultraradikális erők ellen? A választ a gyilkosságot követő napok adták meg. Az a hűhó, amelyet a jobboldal csapott a terrorcselekmény körül. A csütörtök esti szenátusi ülésen Tomas Reyes kereszténydemokrata szenátor azt állította: „a kormány képtelen megbirkózni a helyzettel, és Chile a káosz felé sodródik." Ezzel egy időben Gonzales chilei . belügyminiszter közölte, jobboldali összeesküvés nyomára bukkantak, amelynek célja az volt: a merényletet követő zűrzavarban kiszabadítani a börtönben ülő Viaux tábornokot, a szélső- jobboldal legaktívabb személyét. A terrorhangulatra, a pánikra spekulált a jobboldal. És arra, sikerül kimozdítani a kereszténydemokratákat a konstruktív ellenzék szerepköréből, sikerül a pártot a jobboldal erőivel közös frontba fogni Allende kormánya ellen. Ä. számítás nem vált be. A káosz elmaradt. A népi kormány határozott ellenintézkedései — a rendkívüli állapot, az éjszakai kijárási tilalom, a törvényjavaslat a, terrorista cselekmények elkövetőinek gyors, szigorú megbüntetéséről — megfékezte a zűrzavart. Ezzel egy időben a munkások, a szakszervezetek,'a népi egységet támogató társadalmi szervezetek határozottan védelmére keltek Allende kor-* mányának, és teljes egyetértésükről biztosították a terroristák ellen irányuló energikus lépéseket. Az egységes jobboldal helyett még szorosabbá záródott Chilében a baloldal egysége. A jobboldal ott csalódott. számításaiban, hogy nem vette figyelembe: a népi kormány nemcsak nevében „népi", hanem ténylegesen mögötte áll a chileiek döntő többsége. Monszunesők Nyugat-Bengáliában A kezdődő monszunesők pénteken még bonyolultabbá tették a helyzetet Nyugat-Ben- gália kolerával fertőzött területén. ahová a helyi lakosság mellett még körülbelül öt és fél millió kelet-pakisztáni menekült zsúfolódott össze. Hírügynökségi jelentések szerint a menekültek továbbra is áramlanak Kelet-Pakisztánból. naponta állítólag 60—100 000 ember lépi át a határt. Üj-Delhiben csütörtökön este az indiai egészség- ügyi minisztérium szóvivője megerősítette, hogy a becslések szerint a kolera járványnak ötezer menek it esett áldozatul, 18 000 beteget részesítettek kezelésben. Minthogy azonban távolról sem tudták az összes menekülteket tá- j borokban elhelyezni, a számok valóságban még ennél is magasabbak. Jelenleg a menekülttáborok körül 8 kilométeres körzetben minden lakost beoltanak. Pénteken a calcuttai repülőtérre újabb segélyszállítmányok érkeztek. Amerikai és szovjet szállítórepülőgépek közreműködésével a menekültek egy részét India más területeire szállítják. Moszkvába érkezett Kuba külügyminisztere, Raul Roa Garcia. A seremetyevói repülőtéren Gromiko szovjet külügyminiszter (képünkön balra) fogadta kubai kollégáját. Holdporcsere Miként már közöltük, kilenc gramm holdpor cserélt gazdát csütörtökön Moszkvában. Vinogradov akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia képviseletében mintát adott át a Luna—16 által Földünkre hozott kőzetből. Lee R. Scheremek, az Amerikai Országos Űrhajózási Hivatal (a NASA) igazgatójának. Scherer cserében a szovjet tudósnak átnyújtotta az amerikai Apolló— 11 és 12 űrhajók gyűjtötte kőzetminta töredékét. Képünkön Vinogradov akadémikus átveszi az amerikai mintát. 1970. január 11-én délután négy órakor a római Termini pályaudvaron szard népvise- , letbe öltözött asszonyok, férfiak csoportja várakozott a Piombino felől érkező vonatra. Ott voltak a lapok fényképészei, a tv kamerái is. A csarnokba befutó vonat egyik kocsijából hatvan év körüli, megtört arcú, aggodalmasan körültekintgető férfi szállt ki, kezében zsineggel átkötött bőrönd. Tétován nézelődött a peronon, s csak akkor gyorsította meg lépteit, amikor egy húszéves fiatalember sietett feléje. Szárd szokás szerint forrón megölelték és szájon csókolták egymást. A két férfi: apa és fia. — Szabadságom első napjának legnagyobb élménye, hogy viszontláthattam Antonio fiamat. Kisgyerek kora óta nem láttam. Egész nap karjaimban tartottam volna ... Ezeket a szavakat már a Via Veneto egyik szállodájának halijában mondta Antioco Satgia, az édesapa. S hogy miért nem láthatta fiát két évtizeden át? Hosszú, szomorú történet ★ 1937-ben kezdődött. Alikor, amikor Orgoso- lóban megöltek egy Pasquale Manea nevű banditát. Antioco Satgiát, a bandita feleségének testvérét gyanúsították a gyilkossággal. A terhelő tanúk: egy idős pásztor, alti állítólag látta Satgiát a sötétben és hallotta a lövést is, s egy borbély, aki szerint a bandita egyszer azt mondta néki: „Ha megölnek, a tettes biztosan a feleségem bátyja, Antioco Satgia lesz.” Satgiát elítélték. 1944-ben azonban, az amerikaiak bevonulásakor, kinyíltak a börtönök, s ő szabad lett. Azaz mégsem: bújdosósorsa kényszerült, hiszen bármikor visszavihették ar börtönbe. Elrejtőzött az orgosolói hegyek közé, s barlangokban élt. Közben azonban igyekezett bebizonyítani ártatlanságát, összehívta Doloisco falu vezetőit. Ott voltak az ellene tanúskodók is, akik most beismerték; annak idején hamisan tanúskodtak ellene. „Giura- mento di pace”, azaz „békeeskü” következett az ősi szárd szokás szerint, báránysütéssel és borivászattal. I Satgia ezután abban a reményben jelentkezett a rendőrségen, hogy sikerül bebizonyítania ártatlanságát. Perújrafelvétel! kérelmét azonban elutasították és ismét börtönbe zárták. Pedig még Nuoro püspöke is szót emelt mellette. Hiába. „A per teljesen szabályszerű volt” — ezt válaszolták az igazságügyi hatóságok. 1970-ben egy nuorói ügyvéd ismét perújrafelvételt kért. Ekkor már elfogadták a kérést, és így került feltételesen szabadlábra az ártatlan Antioco Satgia, hatvanéves korában. ★ S aki azt hiszi, egy szárdíniai „kuriózumot” meséltem el Satgia történetével — téved. Szardínián igen sokakat ítélnek el ártatlanul. A magyarázat-bonyolult, de alapjában mégis egyszerű: a nincstelenség, az éhség lopásra, emberrablásra kényszerít egyes pásztorokat. Az igazi tetteseket a legritkább esetben csípik el. (Öt év alatt negyvenegy emberrablás esetében mindössze egynél!) A rendőrség, a csendőrség tehetetlen. S mivel azok sem beszélnek, akik tudnak valamit a lopásokról, a gyilkosságokról, sorozatosan őrizetbe vesznek embereket, teljesen ártatlanokat is. A szárd ember számára viszont nincs elviselhetetlenebb dolog a börtönnél. S hogy elkerüljék a lefogást, inkább elbúj dósnak. Százával élnek a szigetein bújdosó pásztorok. Olaszul „latitanté”-nak nevezik őket. Többségük ártatlan, vagy csak az a bűnük, hogy tudnak valamit, es nem adják ki pásztortársaikat. És miről tudnak a „latitánté”-k? Például arról, hogy valaki állatot lopott, mert az aszály vagy a járvány miatt elpusztult a nyája. (Lopni, az ősi szárd törvények szerint, csak a saját falubelitől bűn.) A lopást meg kell torolni, lopással vagy gyilkossággal. (A gyilkosságot vérbosszú követi, s a vérbosszút újabb vérbosszú.) A tettesek keresése közben tűzpárbajt vívnak a csendőrök és banditák, vagy éppen a bújdosó pásztorók. Ha megölnek egy csendőrt, valóságos hajtóvadászat indul. Az igazi gyilkost rendszerint nem találják meg. De mivel a csendőrség mindenképpen bizonyítani akar, bíróság elé állíttatja azt, aki a leginkább gyanúsítható. így került bíróság elé Antioco Satgia is. Ártatlanul. Bűnösök-e tehát a bujdosók? Az esetek többségében nem. Mégis a bújdosást választják, mert el akarják kerülni, hogy olyan sorsra jussanak, mint Arutioco Satgia. Lehet, hogy néhány hónapig, néhány évig kell sínylődniük a börtönben, amíg ártatlanságuk kiderül. Nem vállalják. És nem vállalják azt sem, hogy a vizsgálat során esetleg bebizonyosodik: tudtak egy állatlopásról, egy emberrablásról, egy Antioco Satgia szabadulása után csendőrgyilkosságról. Mert ezekről sokan tudnak Szárdínián, csak hallgatnak. S aki semmiről sem tud, az a csendőrök szemében már eieve gyanús. ★ Bujdosók és bujdosók között is van azonban különbség. Bújdosó volt például Peppino Marotto is, aki ma Orgosolo egyik legnépszerűbb baloldali szakszervezeti vezetője. A katonaságnál egyik bolognai társa ismertette meg vele a szocializmus eszméit. Amikor leszerelt, sztrájkokat, tüntetéseket szervezett. S attól kezdvp szálka volt a csendőrök szemében. Hiába békítette össze egész Orgosolo lakossá#! az ünnepélyes „békeesküvel”, véget vetve a vérbosszúidnak, ahelyett, hogy tisztelték volna tettéért, egy gyilkosság nyomán letartóztatták. Hónapokat töltött börtönben — ártatlanul. 1954-ben megöltek egy csendőrt. Peppino Marotto tudta, hogy megint lefogják. Nem várta meg, inkább elbújdosott. S amikor egy idő után mégis feladta magát, száműzték a kontinensre, majd gyilkossággal vádolták. Nyolc évet ült börtönben — ártatlanul. Hogyan tekint a szárd pásztor a „latitanté”- ra? Nem tartja gonosznak, olyannak, akit ki kellene vetni a közösségből, „ő a szerencsétlenebb a szerencsétlenek között” — mondják a pásztorok: Nyomorúságosán, barlangokban él. Nem bántja a pásztori, sőt segíti. Ha embert rabolnak, csendőrt gyilkolnak, a bújdosó nyakába varrják, az igazi tettesek pedig megmenekülhetnek — gondolja a szárd pásztor. ..A bújdosó olyan fedő, amelyik mindegyik fazékra jó” — mondják a szigeten. Azt tartják róla: megbünteti az Igazságtalanokat, a csendőrségi besúgókot, az uzsorásokat, a fösvény gazdagokat. Persze, az igazságot osztó bujdosókról alkotott kép ma mar illuzórikus. Tény, hogy többségük ártatlan, de tény az is, hogy sok bújdosó egy idő után banditává válik. A banditák pedig már közönséges bűnözők. Ami mégis menti őket, az a hallatlan nyomor, s a velük szemben elkövetett igazságtalanságok. Az olasz kormány tévúton jár: szociális reformok helyett csendőrök, rendőrök ezreivel, speciálisan kiképzett büntető osztagokkal akarja megoldani a banditizmus problémáját. Sikertelenül. (Következik: Csendőrök, banditák, emberrablók) Faragó Jenő Szárdiniai jegyzetek (II.) Ártatlanul börtönben
