Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-11 / 136. szám

1971. JÚNIUS 11., PÉNTEK Pisi Aliit­'s^íírlap Miért akar mezőgazdasági szakmunkás lenni? Beszélgetés három jelölttel öt iskolába is betérek, egy­két perc múlva azonban már fordulok ki a kapun, akit ke­resek, mezőgazdasági szak­munkástanulónak jelentkezett nyolcadikost, egyikben sem találok. Hogy általános isko­lából kilépő falusi fiúk, lá­nyok között nagyon kevés vá­laszt mezőgazdasági pályát, köztudomású. Nem ez a je­lenség foglalkoztat azonban ezúttal, hanem arra lennék kíváncsi, hogy aki mégis, ugyan miért választotta ezt a pályát? Nevelni a virágokat i Péteri. Farlcas Mária a bi­nonyítványosztásig még álta­lános iskolai tanuló, szep­tember elsejétől a mezőgaz­dasági szakmunkásképző is­kolában folytatja tanulmá­nyait Budapesten, a Maglódi úton. Szöszke kislány, a sze­me akár a nefelejcs. Biztosan azt is termel majd, mivelhogy a dísznövénykertészeti szak­mát választotta. Az apja a helybeli Rákóczi Tsz-ben dolgozik, de sohasem foglalkozott mezőgazdaság­gal. Gépkocsivezető. Anyja bejáró, Pesten, az Orionban betanított elektroműszerész. Ősztől kezdve mama és lá­nya együtt ülnek reggelente buszra, mennek a vasúthoz, azon utaznak tovább. A ma­ma a gyárba, a lány az isko­lába. Csak nem a bejárás ked­véért választotta Mária a pes­ti mezőgazdasági iskolát? — Nem, hanem a virágo­kért. Hogy a szépségéért sze­retem-e a virágot? Azért is, de nevelni, meg ápolni is. Látni a munkám eredményét, ahogy fejlődnek, az az igazi gyönyörűség. Nem, ezt sem hallotta sen­kitől, saját maga jött rá. Okos kislány, pedig csak közepes tanuló. — Bérlakásban laktunk ed­dig, most lett kész a házunk. Kertünk se volt, majd ez­után csinálok odahaza virá­gos kertet, sok rózsát is ül­tetek, az az én kedvencem. Mostanáig a nagymama ud­varán kertészkedtem, de csak kardvirág, muskátli, őszirózsa van benne. A mi kertünkben sokkal többféle virág lesz. Már járt bent a Maglódi úti iskolában, ballívták, elbe­szélgettek vele. Az igazgató azt is mondta, ha befejezte, tanulmányait, ottmaradhat a gyakorlati gazdaságban, kez­detben megkereshet ezerhat- százat, később kétezernél is többet. Persze, hogy ott sze­retne dolgozni, de azért nem akar Pesten lakni, hanem ott­hon a szüleivel, testvéreivel. Pedig az ingázás oda-vissza három teljes óra naponta. Megszerette a tollasokat 1 Gomba. Kirnbauer Kati és Nagy Erzsi nemcsak osztály­társak, ugyanarra a pályára is készülnek. Baromíitenyész-' tők akarnak lenni, ősztől Pé- celre kerülnek a szakmunkás­képző iskolába, már felvették őket. Kati szüleivel csak négy éve került a községbe. Azelőtt a Bakony vidékén laktak, ap­ja eredetileg vájár volt, bauxitot bányászott. Most a tsz karbantartó részlegében hegesztő. Nem foglalkozott soha gazdálkodással. Anyja Pestre jár, szövőgyárban dol­gozik. Kati úgy ismerkedett meg közelebbről a tyúkok­kal, hogy két vakáción át a tsz-ben dolgozott és segédke­zett a tyúkok szállításánál is. Megszerette a tollasjószágot. — Meg aztán egyik nagyné- ném szintén a baromfiaknál dolgozik a tsz-ben. Sokszor mondta, mennyire szép a munka, és beszélt róla, milyen korszerűen gépesített min­den. Nem, egy szóval sem hí­vott a tsz-be. Megmondta ellenben Ka­tinak, hogy havonta kétezer­ötszáz forint körül keres. A kislány nem tagadja, ez is ha­tott rá, de senki, a szülei sem befolyásolták a pályaválasz­tásban. Tulajdonképpen el­sősorban női fodrásznak je­lentkezett, s csak második pá­lyának jelölte meg a barom­fitenyésztőt, fodrásztanulót azonban idén nem vesznek fel Monaron. — Nem is bánom. Azt hi­szem, jobb így. Maga választott Nagy Erzsi édesapja MÁV kocsirendező, édesanyjának sok a dolga otthon, sehová se mehet munkába, kilenc gyer­meket nevel, -.ibízták Erzsiré a pályaválasztást, nem szól­tak bele, de a döntését helyes­lik. Mástól sem kapott taná­csot. Hát akkor, hogyan gon­dolt mégis a baromfitenyész­tésre? — Odahaza vannak tyúk­jaink és már évek óta legtöb­bet én foglalkozom velük. Na­gyon szeretem a tyúkot. — Az állatot magát vagy a húsát? — A húsát is. — Nevet, az­tán komolyra fordítja a szót: — A tsz-ben megmondták, minket kettőnket, még szer­ződtetnek, azután jó ideig nem vesznek fel több baromfite­nyésztő-tanulóit. A két kislány családjában senki sem foglalkozik közvet­lenül mezőgazdasággal. Még­is, a gombai iskola nyolcadi­kosai közül csak ez a két leány készül mezőgazdasági szakmunkástanulónak... ßz. E. Közgazdász­vándorgyűlés Egerben csütörtök délelőtt megkezdődött a tizedik köz­gazdász-vándorgyűlés. A ju­bileumi rendezvénysorozaton több mint kétszázan vesznek részt. Dr. Garamvölgyi Károly, a pénzügyminiszter első helyet­tese, a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a tizedik közgazdász-vándor- gyűlés egyben jubileumi szám­vetés is az elmúlt évtized munkájáról. Dr. Tímár Mátyás, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese a kormány nevében köszön­tötte a nagy jelentőségű or­szágos esemény részvevőit. A plenáris ülésen ezután dr. Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhi­vatal elnöke, a Magyar Köz- gazdasági Társaság elnöke tartott, bevezető előadást Nép- gazdasági hatékonyság és vál­lalati jövedelmezőség címmel. A vándorgyűlés pénteken folytatja munkáját. Befejeződött a nemzetközi vöröskeresztes tanácskozás Befejeződött az európai szo­cialista országok Vöröskereszt- társaságainak budapesti ta­nácskozása. A napirenden sze­repelt kérdések megvitatása során a küldöttségek megálla­pították, hogy a testvérszerve­zetek munkája szempontjából a továbbiakban is hasznos lesz hasonló közös értekezletek megtartása. Búcsú Lukács Györgytől Csütörtökön, a Mező Imre úti temetőben nagy részvét­tel búcsúztatták el a 86 éves korában elhunyt Lukács Györgyöt, a Magyar Tanács- köztársaság volt népbizto­sát, kétszeres Kossuth-díjas akadémikust, a magyar és a nemzetközi forradalmi mun­kásmozgalom kiemelkedő sze­mélyiségét, a kiváló marxista filozófust és esztétát. Vörös szemfedéllel borított, virágok­kal és koszorúkkal övezett ravatalánál a hozzátartozó­kon kívül részt vettek, dísz­őrséget álltak a párt- és álla­mi vezetők, tudományos és kulturális életünk ismert sze­mélyiségei, a társadalmi szer­vezetek képviselői; eljött a végső tiszteletadásra a mun­kásmozgalom sok régi har­cosa, lerótták kegyeletüket az elhunyt egykori munkatár­sai, tanítványai, barátai és ismerősei, köztük számos külföldről érkezett tisztelője. A ravatalnál a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a Ma­gyar Tudományos Akadémia nevében Friss István, az MSZMP KB tagja, akadémi­kus búcsúzott Lukács György­től, akinek távozásával — mint mondotta — a magyar és a nemzetközi tudományos életet és a tudományon és a munkásmozgalmon túl a ma­gyar társadalmat érte nagy veszteség. Méltatta Lukács György rendkívül gazdag életét, és sokoldalú tevékenységét jel­lemezve elmondta, hogy az esztétikával korántsem me­rült ki érdeklődési köre. Mióta elsajátította a marxiz­A fiút otthon tanító bácsi­nak szólították. Érettségi után lett tanító egy falusi iskolá­ban, a számtan és fizika tu­dományára okított nebulókat. Mielőtt bevonult, az utolsó jegy, amit egy indexbe írt: ötös volt. Miklós, a 21 éves „tanító bácsi” most az áram- fejlesztő és elosztó kabin ke­zelőjeként pályázik hasonló jegyre. Homoksánc félkörében so­rakoznak egymás mellett a Duna 4. alegység irányító- rendszerének kerekeken álló, zöld színű kabinjai. Miklós bekapcsolja az áramfejlesztőt, felzúgnak a gépek. A mesz- szebb parkoló közelfelderítő lokátor antennahálózata las­san körözni kezd, láthatatlan hullámai körbetapogatják a légtért. A vezérlő kabin indi­kátorán sárga vonal kúszik körbe, tolmácsolja, amit a lo­kátor észlel: felhők elmosó­dott árnya jelenik meg a kép­ernyőn. A kabin félhomályá­ban izzadt arcú katona hőmé­rőt mutat fel: 48 fok. Az állásokban bemérik, el­lenőrzik a műszereket. Nem látványos, de annál fontosabb munkálatok ezek, a technika rendkívüli pontosságot igény­lő felkészítése szintén vizsga- feladat. A munkanap reggel 9-kor kezdődött, s délután ötig tart. Az oázisról, kanyargó homokúton, autóbuszok szál­lították csapatunkat az állá­sokhoz. A harcállásponton el­foglalták helyüket a törzstisz­tek, az egységparancsnok ve­zényletével ők a központi irá­nyítói minden műveletnek. Néhány száz méterre vannak innen a Duna 3. és Duna 4. névvel jelzett alegységek állá­sai: lokátorok, az irányító- rendszer kabinjai, s biztonsá­gos távolságban a még üres rakéta-indítóállványok. A Duna 4. irányítórendsze­rének parancsnoka 29 éves fő­hadnagy. Tíz egynéhány évvel ezelőtt újságcikket olvasott a rakétatechnikáról. A téma so­káig foglalkoztatta. A gimná­zium után tiszti iskolára je­lentkezett. Felesége gyermek- orvos. „Mindketten megszok­tuk az ugrásra kész életet...” Együtt járjuk végig az álláso­kat. Mindkét alegységnél „dol­goznak” a lokátorok. Felada­tuk döntő fontosságú: adato­kat szolgáltatnak a légkörben felbukkanó célokról, amelyek mozgását szinte méterenként kísérik figyelemmel a vezérlő kabinok és a harcálláspont indikátorai. Tervtáblán rög­zítik a cél irányát, magassá­gát, sebességét, s még egy sor adatot. A rakétát a vezérlő kabinban gombnyomásra, elektromos paranccsal indít­ják, a rakéta adó-vevőjével párbeszédet folytató lokátor, s egy számítórendszer automati­kájának segítségével irányít­ják, vezetik rá a célra. A sorkatonák többsége va­lamilyen műszaki végzettség­gel rendelkezik. Ki többel, ki kevesebbel. A Duna 3. loká­tornál az egyik fiú civilben hűtőgépszerelő, a másik laka­tos. A vezérlő kabinban a ti­zedes diszpécser volt, a társa autószerelő. Mesélik: amikor először megpillantották ezt a berendezést, elképzelhetetlen­nek tartották, hogy valaha is megtanulják kezelését. Most a műszerdzsungel közepén oly otthonosan mozognak, mint nemrég munkahelyükön: a gép, a satu vágy az autó mel­lett. Zubbonyuk átázik a ve­rejtéktől, rá se hederítenek. Rakétát szállító gépkocsi ke­rekei tapossák a homokot, húszéves vezető birkózik a volánnal. Ügyesen vezet, ott­hon hasonló terepen készült a feladatra. A gépkocsi verte homokfelhőben alig látszanak a mögötte rohanó katonák. Az autó stopol az indítóállvány előtt. A súlyos fegyvert má­sodpercek alatt fordítják rá az állványsínre. Alig lehet kö­vetni az izmos kezek villám­gyors munkáját, nincs egy fe­lesleges mozdulat, szó. A ra­kéta már „kilövésre” készen áll, előrelendül a gépkocsi, zi­hálva vetik magukat fedezék­be a katonák. Rátöltési gya­korlat — rekordidő alatt. És indul újra az autó a rakétá­val, száll a homok, dobognak a bakancsok — ismételnek másodszor, harmadszor, ne­gyedszer. A gyakorlat első napján a harcálláspont felett, kitűzték a magyar zászlót. Szitnyai Jenő (Folytatjuk) «ras tudományos módszerét, szenvedélyesen érdekelte, hogy a legszélesebb körben mi a valóság és ez a valóság hogyan tükröződik az ember fejében. Lukács György emberi tu­lajdonságairól szólva kiemelte rendkívüli szerénységét. Nem­csak családtagjai vagy bará­tai, de általában a körülötte levők iránt tisztelettel, tapin­tattal, munkájuk, elfoglaltsá­guk iránt a legnagyobb fi­gyelemmel viseltetett. — Ma már nem vitatható, hogy Lukács György nagyot alkotott. Megtermékenyítően hatott az utolsó évtizedek fi­lozófiai, esztétikai, társadal­mi-politikai, tudományos gon­dolkodására. Üj felismerések­kel gazdagította a marxiz­mus—leninizmust. Hatása messze túlterjedt hazája ha­tárain. Nemzete, a haladó tu­domány és a nemzetközi for­I radalmi mozgalom gyászol­ja benne nagy halottját — mondotta befejezésül. Az elhunyt barátai nevé­ben Déry Tibor író mondott búcsúszavakat. — Az emberi nagyság sok­féle alakban jelenik meg föl­dünkön, Lukács György azon­ban egészen kivételes válto­zatát személyesítette meg: a nagy gondolkodóét, aki agyá­nak alkotásait — mint a pa­raszt a maga termesztette magot — sajátkezűleg el is vetette köznapjaink valósá­gába, köznapjainknak, azaz a történelemnek a termőföld­jén — mondotta egyebek kö­zött. A gyászbeszédek elhangzása után a koporsót — amelyet el­borítottak a gyász és kegyelet virágai — a munkásmozgalmi Pantheon temetőjébe vitték, s az Internacionálé hangjai mellett bocsátották a sírba. AZ OftíFB ?Límm ELŐTT a vegyipar fejlesztésének koncepciója Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság csütörtökön plenáris ülésen vitatta meg a vegyipar fejlesztésének kon­cepcióját, amely a távlati ter­vezéshez és az üzemi dönté­sekhez tartalmaz előrelátható információkat. A 15 éves terv- javaslat értékeli az iparág je­lenlegi helyzetét, összevetve az iparilag fejlett államokéval, magába foglalja azokat a fel­méréseket, amelyek az 1085­re várható igényeket jelzik. A népgazdaság hatékony kemi- zálása érdekében megállapít­ja az egyes vegyipari ágaza­tok fejlesztésének mértékét és annak fontossági sorrend­jét is. Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság plénumán, a vita során észrevételekkel egé­szítette ki a kérnizáiási kon­cepció anyagát, s azt a továb­bi munka alapjául elfogadta. „löld ut" a kamionoknak Az IRU vezetőinek sajtótájékoztatója A Nemzetközi Közúti Fu­varozási Szervezet — az IRU — hazánkban tartózkodó el­nökével, dr. Rolf Schoberrel és a szervezet főtitkárával, P. Groenendiikkel találkoztak csütörtökön a magyar újság­írók, a Volán Elektronika Ka­rolina úti székházában. A tájékoztatón a tekintélyes nemzetközi szervezet képvise­lői elmondották, hogy igen előnyösnek találják a teher- és személyfuva­rozás hazánkban tapasz­talt koncentrációját. Tetszett a vendégeknek a Volán Tröszt gépjárműveze­tőinek kultúrált magatartása, s a kocsipark rendezettsége. Európai viszonylatban egye­dülállónak ismerték el a Vo­lán Elektronika ügyviteli gép­parkját, amely a 75 ezer főt foglalkoztató tröszt minden adatát feldolgozza. A vendégek a továbbiakban elmondották, hogy a genfi székhelyen működő Nemzet­közi Közúti Fuvarozási Szer­vezet — amelynek csaknem egy évtizede tagja hazánk is —mint érdekképviselet, igen sok előnyt biztosít tagjai szá­mára. Az egyik például a TIR- egyezmény, amelynek értel­mében a szabványoknak meg­felelően összeállított rako­mányt az induló helyen vizs­gálja meg a vámhatóság, a rakfelületet lezárják és ólom- zárral látják el. Emellé külön­leges vámigazolványt adnak. A sértetlen ólomzár és a vámigazolvány együtte­sen „zöld utat” biztosít a gépjárműveknek, s a szerződésben részt vevő országok határain a vámszer­vek csupán a zár sértetlensé­gét és az igazolvány szelvé­nyeit ellenőrzik. Így pillana­tok alatt — elsőbbséget is él­vezve — haladnak át a hatá­rokon ezek a szállítmányok. Rendelet a szakértői tevékenységről A korábbi jogosultság még egy évig érvényes A kormány rendeletet adott ki, amelyben újból szabályozza a szakértők működésével kap­csolatos egyes kérdéseket. Az új rendelet előírja, hogy csak az végezhet szakértői tevé­kenységiét, aki erre engedélyt kap, illetve akit az engedély alapján a szakértői nyilvántar­tásba bejegyeztek. A szakértői engedélyt köz­vetlenül a tevékenység szerint illetékes miniszté­riumtól kell kérni. A miniszterek a szakértői munka engedélyezését a szak­területnek megfelelő egyetemi, főiskolai végzettséghez, széles­körű szakmai gyakorlathoz, ki­emelkedő ismerethez kötik. Az új szakértői engedélyek öt évig érvényesek, — a korábbi ren­delet ilyen határidőt nem írt elő. Az új intézkedés azért vált szükségessé, mert az ismeretek viszonylag gyorsan elavulnak, s az újbóli engedélyt akkor adják ki, ha az illető lé­pést tart a követelmények­kel. A kormányrendelettel egy- időben megjelent a munkaügyi miniszter végrehajtási rende­leté is, amely a többi között kimondja, hogy a szakértők dí­jazásakor a műszaki-gazdasági tanácsadói munkakörre előírt bért kell alapul venni. A korábbi rendelkezés alapján kiadott szakértői jogosultság 1972. június 30-án megszűnik. A rendelet nem vonatkozik az igazságügyi szakértők és az államigazgatási eljárásban ki­rendelt szakértők működése, a külön jogszabályokban szabá­lyozott szakértői testületek, a felvonó szakértők, valamint az orvosok szakértői tevékenysé­gére; továbbá a művészeti al­kotások minősítésére megálla­pított rendelkezésekre.

Next

/
Thumbnails
Contents