Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-30 / 126. szám

4 “kúrián 1971. MÁJUS 30., VASÁRNAP Ön milyen tv-műsort szeret? Megnyitották a könyvhetet Szombaton megkezdődött az olvasókultúra hagyományos — évente ismétlődő — eseménye: az ünnepi könyvhét, amely jú­nius 4-ig tart. Budapesten Ady Endre szobránál — a Liszt Fe­renc téren — volt az országos megnyitó ünnepség, amelyen részt vett Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Ilku Pál művelő­désügyi miniszter. Nagy Mik­lós, az MSZMP KB osztályve­zetője, dr. Orbán László, a mű­velődésügyi miniszter első he­lyettese, Simó Jenő művelő­désügyi miniszterhelyettes. Dobozy Imre, a Magyar írók Szövetségének főtitkára mon­dott megnyitó beszédet, majd a Könyvklubban Pálos Endre, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésé­nek főtitkára átnyújtotta a ki­tüntető okleveleket és pénzju­talmakat azoknak a kiadók­nak, amelyek a tavalyi könyv- szépség versenyre könyvmfívé. szetileg legértékesebb kiadvá­nyaikat nevezték be. MIÉRT GYILKOLTAK meg a Nagydiófa utcai asszonyt? Nem érdektelen tudni, főleg ha a gyilkosság révén egy fél évszázaddal előbbi korba is bepillanthatok. S ha bepillan­tottam, tovább olvasok — mert ki az, akit nem érdekel a maga, a mások, a családja és a hazája múltja? Miért gyilkoltak bombával az Erzsébetvárosi Körben ? Miért gyilkol meg kilenc asz- szonyt egy eldobott cigaretta- csikk? Miért gyilkolnak meg egy rendőrt a Nemzeti Had­sereg tisztjei? Miért gyilkol­nak a csendőrök? S hogyan kapja vissza tiszti becsületét a ' „nagyüzemi” gyilkos: Pró- nay? S a legnagyobb szabású gyilkos, Hitler, miért áll köny. nyes szemmel a karlsbadi színház erkélyén? A harmincegy folytatás, amit megjelenés előtt elolvas­hatok, persze nemcsak embert (vagy lelket, emberséget) gyilkoló kétlábúakról szól. Be­leférnek a padokon alvók, be­lefér a razzia a garniszállóban. Belefér Jászai Mari. aki meg­csókolja az ifjú riportert. Folytassam ? Krimik, szen­zációk. Krimivé torzuló törté­nelem. És részvétel, az itt és most élménye — ezt kaptam, mint a harmincegy folytatást végighabzsoló olvasó. Aki a sorozatot írta: kollé­gám, Szokoly Endre. Tíz éve már írt erről a korról, riport­könyve, az ... és Gömbös Gyu­la, a kapitány című. ajánlott olvasmánya lett a történész je­lölteknek. Ez a riportsorozata, a Riport a riportról című, ön­A televízió az ország mozi­ja, színháza, revűje, hírforrá­sa, politikai fóruma, koncert­terme, cirkusza stb. A tévé műsora beszélgetések, fecsegé­sek, viták témája, másnapon­ként országnyi kritikus érté­keli, bírálja, becsmérli, égig- magasertalja produkcióit. A tévé életünk része, de nem mindegy, hogy milyen része. Vajon szórakozunk, kikap­csolódunk, gondolkozunk, ér­tékkel gazdagodunk-e a kép­ernyő előtt? ön milyen tévé-műsort sze­ret? A tanácselnök — Szeretem a tévét — kezdi a válaszadást Takács Gyula túrái tanácselnök. — Napközben nagyon sok min­dennel kell foglalkoznom, es­te a tévé kikapcsolódást nyújt, pihentet. Ha otthon vagyok, a híradótól kezdve végignézem életírásnak készült — de nem az lett, mert szerzője ma is újságíró. Újságíró, aki tudja, hogy nem az ő élete érdekes, hanem az, amit az élete folya­mán tapasztalt, összegyűjtött, megírt. Aki csak annyit ír ön­magáról, hogy erre a vékony szálra fölfűzhesse azokat a dől. gokat, a legjellemzőbb benyo­másokat és a legjellemzőbb szenzációkat, riportokat, ame­lyek híven láttatják: így él­tünk mi, magyarok, egyik leg­keserűbb korszakunkban. ÖTVEN ÉVE LESZ kedden, hogy a szerző, Szokoly Endre újságíró lett. Pontosabban: gyakornok; 1921. június elsejei hatállyal Az Újság szerkesztő­ségében. A „véres” műfajok­kal kezdte, s aztán is, már be­futott polgári ellenzéki újság­íróként rengeteg vérrel, mo­csokkal, botránnyal találko­zott. És most — sok egyéb dolog mellett — ezért is tisz­telem és becsülöm, hogy a „vé­res” iskola ellenére „vértelen” eszközökkel is tud érdekesen, figyelem-felkeltőn, olvasmá­nyosan írni. Hogy nem „az ol­vasónak” ír, hanem azoknak az embereknek, akik újságot olvasnak. Hogyha valami ér­tékes, szép, önmagán túlmu­tató, feltétlenül észreveszi — akkor is, ha látszatra érdek­telen, nincs benne semmi szen­zációs. Kedden, a jubileum napján kezdjük közölni a sorozatot. Sok lesz benne a gyilkos, sok a szenzáció, sok lesz benne a jellemző, olykor derűs érde­kesség — Szokoly pontos kró­nikás. Murányi József a műsort Minden adásnap be­kapcsoljuk a készüléket. Elő­re megnézem, mi várható? Az operát nem szeretem, annál inkább a filmet, a színházat, a vetélkedőket, mint a Teli­találatot és a barkochbát, a Röpülj páva-kör produkcióit a krimiket, télen a korcsolya­bajnokságot, nyáron pedig a labdarúgó -mérkőzéseket. Szí­vesen nézek dokumentum­filmeket, különösen az olya­nokat, amelyek üzemek éle­tével foglalkoznak. Érdekel, hogy egyes helyeken mi tör­ténik. Ezért is nézem érdek­lődéssel a Fórum és a Hét adásait. A tévékészülék a há­lószobában áll, kényelmes fo­teleket vásároltunk, a tévét úgy helyeztük el, hogy a szemmel egymagasságban le­gyen. A műsor után felesé­gemmel általában megvitat­juk, mit láttunk, s értékeljük, tetszett-e? Leggyakrabban egyező a véleményünk ... A háziasszony — Nekem a tévé olyan, mint a megváltás — mondja Barla Istvánná váci háziasz- szony, három gyermek édes­anyja. — Napközben mosok, főzök, takarítok, varrók, va­salok, egy percre nincs meg­állásom. Az egyik gyereket ebédeltetem, mert megy az is­kolába, a másik gyereknek később terítek, mert ő jön az iskolából. Estére olyan va­gyok, mint akit letaglóztak. Beesem a fotelbe, bekapcsol­juk a tévét és én pihenek. Teljesen mindegy, hogy mit látok a képernyőn, csak az a lényeg; nem kell kapkod­nom. Nem is szeretek gondol­kozni azon, hogy mit látok, örülök, ha az agyamat is pi­hentethetem. Nagy előnye a tévének, hogy a családot le­köti, a gyerekek nem zajon- ganak, nem rendetlenkednek, nem kémek állandóan vala­mit, nem zaklatnak kérdése­ikkel. A tévéműsor alatt tel­jes a nyugalom. Én azt sze­retném, ha hétfőn is lenne adás, sok szórakoztató, látvá­nyos, zenés filmet sugározná­nak, kevesebbet beszélnének, vitatkoznának a stúdióban. Mert, ha unalmas a műsor, oda a pihenésem, máris be­szélgetnek, rosszal lkodnak a gyerekek... A körzeti orvos — Egy héten átlag három­négy órát nézem a tévét — mondja dr. Tajti Károly, őr- bottyán egyik körzeti orvosa. — Ez hivatásommal is ma gyarázható: este hét-nyolc órakor fejezem be orvosi munkámat. Este nem nagyon hívnak beteghez, tehát, ha elhatározom, hogy egy műsort megnézek, ritkán kell félbe­szakítanom. Nekem a tévé szórakozást, pihenést, részben ismeretszerzést jelent. Általá­ban csak azt a műsort nézem meg, ami érdekel. Szeretem a rövid lélegzetű programo­kat, a riportfilmeket, amelyek politikai, társadalmi, szocioló­gia témákat dolgoznak fel. Emberek között élek, érdekel e téma. A híradó, a jobb ve­télkedő, néhány színházi elő­adás is kedvelt műsorom. Előfordult már, hogy hozzá- kezdtem egy sorozat nézésé­hez, aztán abbahagytam: így jártam a Daktarival is. A té­vé talán az olvasástól, a rá­dióhallgatástól veszi el az időt. Éppen ezért minden fel­szabaduló percemet ezekre fordítom, no és a társasáletre. Vasárnap van a legtöbb sza­bad időm, de ilyenkor felesé­gemmel nem szoktunk tévét nézni, inkább bemegyünk Pestre, moziba, színházba ... A bolti eladó — A tévét vagy tíz éve vá­sároltuk — válaszolja kérdé­sünkre Gergely Lászlóné, a taksonyi önkiszolgáló bolt vezetőhelyettese. Régeb­ben mindig néztem a műsort, most már hetente csak há­rom-négy alkalommal. Előre kiválasztom, hogy mit nézzek meg. It. a boltban megbe­széljük a lányokkal, hogy ér­demes-e? A híradót mindig megnézem, mert ez szüksé­ges, ha az ember nem ér rá újságot olvasni. Az útifilme- kiet szeretem, mint például az India felfedezése. Ügy lát­szik, öregszem, mert a sze- relmesfikneket már nem kedvelem. Operát keveset nézek, csak addig figyelem, ameddig meg nem tudom, hogy miről szól. A színházi közvetítések közül elsősorban a mai magyar darabokat sze­retem, s nem a kosztümös já­tékokat. Nem kedvelem a beatzenét, fáraszt, lehet, hogy nem is értem. A barkochba műsor alatt úgy érzem, hogy művelődöm. Nem szeretem a krimit, engem fáraszt. Ha lő­nek, szúrnak, akkor kimegyek a szobából, aztán megkérde­zem, hogy túljutottak-e már a gyilkoláson? A fociimeccse- ket csak azért nézem, hogy igazságot tegyek, ugyanis az egyik fiam Vasas-, a másik Fradi-, a harmadik Honvéd­drukker. Általában fekve né­zem a tévét, mert gyakran fáj a lábam. Ázt szeretem, ha nem kell különösebben figyel­ni a műsorra, hanem mást is lehet csinálni közben, például kötni... A televízió az ország mozi­ja, színháza, revűje, hírforrá­sa, politikai fóruma, koncert­terme, cirkusza stb. Több millió embert, sok százezer féle igényt kellene kielégíte­nie. Az elvárások skálája rendkívül széles. Egy fontos kérdés még válaszra vár: va­jon a nézők elvárását tükrö- zi-e a műsorpolititoa, vagy a műsorpolitikát tükrözik visz- sza a nézők elvárásai ?... Fóti Péter Cegléd „Aranyéréül1 földrajzból A művelődésügyi miniszter — az illetékes bizottságok ja­vaslata alapján — megállapí­totta az 1970—71-es tanévi országos középiskolai tanul­mányi verseny eredményét és odaítélte a díjakat. Földrajzból az I. díjat Vág- völgyi Márta, a ceglédi Kos­suth Lajos Gimnázium tanu­lója nyerte el. A III. díjat ugyancsak Pest megyei diák kapta: Lehota Magdolna, a 'monori József Attila Gimná- 'zium tanulója. Vasfüggöny Az újjáépített Fővárosi Ope­rettszínház vasfüggöny-beren­dezése pénteken este megtré- fálta a közönséget, a művé­szeket és a színház műszaki dolgozóit. Darvas Ferenc: A lóváteft lovagok című musi­caljének második részét mint­egy 30 percig nem tudták folytatni: a szünet után ugyanis a vasfüggöny nem en­gedelmeskedett a műszakiak parancsának. Csupán a szak­emberek leleményességén mű. lőtt, hogy a hibát elhárították, s az előadás folytatódhatott. Csaknem háromezer hely­beli úttörő és kisdobos gyüle­kezett tegnap délután a váci stadionban. Az úttörőmozga­lom megalakulásának negyed- százados évfordulóját és a gyermeknapot a vidámság, a jókedv jegyében köszöntötték a gyerekek a Duna-parti város­ban is. S velük együtt ünne­pelt Balogh László, a vád já­rási pártbizottság első titkára, valamint Lukács Ferenc, a vá­ci városi tanács elnöke is. A jubileumi program első részében — Nagy Sándornak, a vád városi KISZ-bizottság titkárának megnyitó szavait követően — 350 úttörőt és 400 kisdobost avattak fel; Nyolcas István honvéd alezredes mond­ta el a pajtások előtt a foga­dalomtétel szövegét. S okszor leírtuk már gyermeknapi kö­szöntőkben és másutt, hogy legdrágább kincsünk a gyermek. Vajon így érez- zük-e mindig mi, felnőt­tek, s így érzik-e gyereke­ink is? Sose felejtem el egy be­szélgetésemet a fóti gyer­mekvárosban. A kislány a gyermekfelügyelő-képző szakközépiskola harmadi­kos növendéke volt. El­magyarázta, mit tanulnak, hogyan készülnek a pályá­ra, majd arról mesélt, hogy mindegyikőjük választott magának három-négy ki­sebbet az óvodások közül, akiknek ők a pótmamáik. Együtt töltik a szabad ide­jüket, vasárnap fagylal- tozni mennek a cukrászdá­ba. Aztán megkérdezte: van fogalma arról, hogy ezek a kicsik mennyire áhítoznak a szeretetre? Egy anya, aki boldog, hogy gyermeket hoz a vi­lágra, a fájdalmas percek­ben is úgy érzi, hogy ez a legszebb az életben. Va­jon, mire gondolhat az, aki igyekszik megszabadulni a jövevénytől, vagy az állam­ra bízza rögtön gyermeke nevelését. De szóljunk az apákról is. Azokról, akik nem törődnek leendő gyer­mekük és az anya további sorsával. Vagy azokról, akik fizetésüket az italra költik. Eszébe jut-e az ilyen apáknak, hogy csa­Ezután Máté Imre, a váci városi pártbizottság osztályve­zetője átadta a városi pártbi­zottság vándorzászlaját az Ár­pád úti általános iskola út­törőcsapatának. Tavaly is ők nyerték el ezt a zászlót, s így továbbra is őrizhetik. Nagy Erzsébet megbízott vá­rosi úttörőtitkár Kiváló úttörő­vezető kitüntetést nyújtott át Mosonyi Máriának, a Hámán Kató úti iskola csapatvezetőjé­nek. Négyen kaptak Kiváló ifivezető kitüntetést: Győri Judit, a Sztáron Sándor Gim­názium KISZ vezetőségi tag­ja, Farkas József és Tömöri Gyula, az Árpád úti iskola ifi­vezetői, valamint Rozmis László, a Báthory úti iskola ifivezetője. További 20—20 út­törő, illetve kisdobos kapott ládjuk azt szeretné: ne kelljen többé a szomszéd­ba menekülniük, ha haza­tért. S a szülők együtt? Akik úgy döntenek, hogy „nem tartják meg” a gyer­meket, számolnak-e azzal, hogy kockára teszik leen­dő gyermekeik életét. Sokszor eszembe jutott a vietnami háborúról szóló hírek hallatán, hogy az a pilóta, aki ledobja a gyil­kos bombát, gondolt-e köz­ben arra, hogy most ártat­lan gyermekek életét olt­ja ki? Olyanokét, akik bé­kében élhetnének, felnőve nagyot, maradandót alkot­hatnának a társadalom számára, hasznos munká­sai lennének korunknak? Nálunk a gyermeknap igazán a gyermekeké. Ez az ünnepnap is — és a gyermekeké a többi sok­sok hétköznap is. Értük emelkednek az új lakóte­lepek, az új gyárak. Értük szépül a város és a falu. Értük épülnek az óvodák és bölcsődék. Szép gyer­mekkoruk biztosításáért kapnak anyasági segélyt, szabadságot három eszten­dőre az anyák. A gyerekek ma a szí­nes léggömböknek, az ajándékba kapott mesekönyveknek, babák­nak örülnek. Csak a mát látják; azért gyerekek. A mi dolgunk, hogy gondol­junk a holnapjukra. Soós Ibolya eredményes munkája elismeré. séül kitüntetést. Ezután három, hidrogénnel töltött hatalmas léggömb — amelyet a Meteorológiai Inté­zettől kaptak a váciak — emel­kedett a magasba, vörös fel­irattal : az úttörőmozgalom megalakulásának negyedszá­zados évfordulóját hirdette a 25-ös szám. A programot szórakoztató műsor zárta. S végezetül: nem szabad megfeledkeznünk a „láthatat­lan” szereplőkről sem. Bahil János honvéd alezredes veze-j tésével a helybeli katonák fáj radságos munkával készítet^ ték el a színpadot, s a műsor hibátlan technikai lebonyolítá­sa is — a többi rendezővel együtt — őket dicséri. F. G. Ipari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ACS-ALLVANYOZÖ, VAS- ÉS FÉMSZERKEZETI LAKATOS, ÉPÜLETASZTALOS, FAPADLŐZŐ ÉS MOANYAGBURKOLO, VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ, ÉPÜLETBURKOLÓ (hidegburkolatok), MŰKÖKÉSZITŐ. VASBETONSZERELŐ, VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ. Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndíjat a vállalat ad. Jelentkezés levélben vagy személyesen a következő címen: Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXL, (Csepel) Kiss János altábornagy u. 19-21. Szenzációk és gyilkosok Riport a riportról Léggömb a stadion felett

Next

/
Thumbnails
Contents