Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-23 / 120. szám

ÜGYESEK VOLTAK A LÁNYOK! Kloss kapitány, Skorpió, Uccu neki Honvédelmi napok a kiserdőben ex* tMá "• ÄÄ- ­*• *-.<&.*« x;>%. \ Repül a gránát, minden centiméter távolság: számít! Foto: Apáti-Tóth Sándor A héten a törteti úti erdőben tartotta meg az „Április 4” Közgazdasági Szakközépiskola a honvédelmi napokat. Először a lövészetet bonyolították le, majd ezt követte a rajverseny. Nagy izgalommal készülőd­tek a lányok a rajthoz. Az el­ső három évfolyam 18 rajjal indult. Egymás után harsant fel a „start" vezényszó. Az el­ső állomáshoz erdőben vezetett az út. Frissen futottak a ver­senyzők. Urh-készüléken jött a hír: befutott a tereptanhoz az első raj. Villámkérdések és kitűnő feleletek röpködtek. Indulás tovább! A következő állomáson gráná­tokat kellett célba dobni. A nap élesen tűzött a mezőre. De a terepfutás legnehezebb szakaszát is sikerrel legyőz­ték a lányok. Ezután lőelmé- letből vizsgáztak. Közben kö­zölték a részidőket, és elkezdő­dött a hajrá. Az utolsó állo­máson akadályokat kellett le­küzdeni. Még egy rövid vágta és — kipirulva futottak be a célba. A versenybírók azonnal hoz­záláttak az értékeléshez. Nagy ! taps köszöntötte az eredmény- ‘ hirdetést. Az első osztályok versenyé­ben a rajok helyezése: 1. „Uc­cu neki” (I. b), 2. „Előre” (I. b), 3. „Skorpió” (I. a). A másodikos rajok közül: 1. „Szivárvány” (II. b), 2—3—4. „Kozma István” (II. a), „Kloss kapitány” (II. a), „Szirén” (II. b). A harmadik évfolyam raj­versenyében: 1—2. „Apolló” (III. a), és „Osztyapenkó” (III. b), 3—4. „Mars” és „Orion” (III. b). A rajok kitűnő szereplését igazolja, hogy mindegyik elérte az arany, illetve ezüst fokoza­tot, bronz jel vény eket nem ad­tak ki. A verseny után rövid nyilat­kozatokat kértünk. Szilágyi Lajos őrnagy: — Nagyon tetszett a lányok lelkesedése. Tavaly is itt vol­tam, és mondhatom, hogy a mostani versenyzők jobban felkészültek, komolyan vették a feladatokat. Dr. Vámosi Nándor igazga­tó: — A szép sikerek hazafias és honvédelmi nevelőmunkánk eredményét dicsérik. Lelekiis- meretesen készültek fel a diá­kok, a tanárok, a honvédség és az MHSZ irányításával. Biró Éva , a „Skorpió”-raj parancsnoka: — Mi futottuk a rekordidőt: 13 perc 15 másodperc alatt „gyűrtük le” a pályát. Ezt az alapos előkészületnek, a jó csapatszellemnek és az ügye­sen kidolgozott taktikának kö­szönhetjük. Kernács Zsuzsa, az „Uccu neki"-raj vezetője: — Minden állomáson a ma­ximális pontszámot szereztük meg. A raj kiváló sportolókból áll, így könnyen mondhattuk, hogy ,jUccu neki”, nem jelen­tett nagy megerőltetést a ne­héz pályán végigfutni. A verseny fáradtsága és iz­galma után, játék, napozás kö­vetkezett. Vidám hangulatban fejeződött be a honvédelmi nap. K. A. MA ESTE: Abonyi finálé Május 8-án nyitották meg ünnepélyesen az abonyi kul­A Ceglédi Városgazdálkodási Vállalat FELVÉTELRE KERES kertészeti szakmunkásokat és segédmunkásokat, kőműveseket, építőiperi segéd­munkásokat, kubikosokat, útkövezőket, építőipari technikusokat, vizsgázott művezetőket, ceglédi munkahelyié. letentkezés a Városi fanácsházán, II. emelet, Munkaügy. turális napokat. Volt hang­verseny, ankét és kiállítás, színyonalas, figyelemre méltó műsor — s igen gyorsan el­futott a két hét. Ma már a záróünnepségek napja van. Délelőtt a „Röpülj, páva” kör megalakul a zeneiskola nagy­termében. Délután három óra­kor bemutatóval a néptánco­sok és népzenészek találkoz­nak. A találkozóra a tápiósze- csői népi együttest, a nagyká- tai ifjúsági és úttörő-tánc­együttest, a ceglédi és a törte- li táncegyüttest várják, s fel­lépnek az abonyi „Rozmarin­gok” is. Délután az együttesek vezetői szakmai tanácskozást tarmnak, este pedig, ha jó az idő, a szabadtéri színpadon rendeznek bemutatót a tánco­sok és a muzsikusok. CEGLÉDI APROHIRDETESEK Eladó szőlőprés, da­ráló, kád, puttony, töldöklő és boros­hordók. Hátkai Já­nos. XI. kér. 664. sz. Gerjeárok Part. A DÉMASZ Ceglédi Kirendeltsége üzemi takarítót felvesz. Je­lentkezés: Cegléd, tossuth F. u. 61. sz. jatt. ________ Jó állapotban levő Danuvia 125-ös el­adó. Megtekinthető: Teleki utca ílO/a. Építőipari technikust, raktárost, művezetőt, kőművest, vízvezetékszerelőt, segédmunkást, villanyszerelőt felvesz a ceglédi Vörös Csillag Mg. Tsz. építésvezetősége, Cegléd, xill. kér. Jászberényi utca (OS. A Ceglédi Vasipari Ktsz., Cegléd, Déli út 23. sz. alatti részlegé­be {elveszünk hori­zont- és vasesztergá­lyos szakmunkásokat. Jelentkezés a részleg­ben, fizetés megegye­zés szerint. HIRDESSEN A CEGLÉDI HÍRLAPBAN! Közkívánatra: lesz kakaó! A kezdet kezdetén, amikor a kőröstetétleni polipacktej- üzem bemutatkozott a közön­ségnek, a tasakos tej mellett kakaót is forgalomba hoztak — sajnos, régóta nem kapható. Mint megtudtuk, hamarosan ismét lehetőség nyílik, hogy a kalcaót is tasakba töltve szállíthassák a boltokba. PEST MEGYEI hIpLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CE6LÉD VÁROS RÉSZ. XV. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM 1971. MÁJUS 23., VASÁRNAP Esemény dús tavasz Á MSI mindig képviseltette) magát... ÜNNEPI KÖNYVHÉTRE, SZAVALÓ VERSENYRE KÉSZÜLNEK Értekezletet tartott a na­pokban a KISZ ceglédi városi bizottságának kulturális osz­tálya. Két figyelemre méltó té­makörrel foglalkoztak: érté­kelték az év első hónapjaiban végzett kulturális tevékenysé­get, annak eredményeit, és megbeszélték az ünnepi könyv­hét és a tervekben szereplő szavalóverseny rendezését. Mozgalmas napok voltak az év eddig eltelt napjai a KISZ-fiatalok számára. Ünnepség ünnepséget, rendez­vény rendezvényt ért. Az elő­készítésben, szervezésben fon­tos szerepe volt a kulturális osztálynak. Saját maguk szá­mára és az alapszervezeteknek is munkatervet, illetve tervja­vaslatot készítettek, ennek alapján dolgoztak. A tervek megvalósításának köszönhető, hogy a mozgalmi és a kulturá­lis élettel kapcsolatos ese­ményeken mindig képviseltet­te magát a KISZ. A jó előké­szítés mellett sokat köszönhet­nek a párttól kapott támoga­tásnak is, ami igen sokszor könnyített a munkában. A tavaszi forradalmi ifjúsá­gi napok, a középiskolások szavalóversenye, az irodalmi színpad tavaszi szereplése, a KíSZ-fogadalom tételék, -tag7 gyűlések a várakozásnál jobban si­kerültek. A ceglédi fiata­lok kitettek magukért a Tanácsköztársaság megala­kulása évfordulóján rendezett ünnepségeken, felszabadulá­sunk ünnepén, május 1-én a felvonuláson. Jól sikerült az Április 4. Közgazdasági Szak- középiskolában az önálló KÍSZ-hét, a szakmunkáskép­zőben az emléktábla-avatás és az új iskola átadásának ün­nepsége, a szavalóverseny. Mindent egybevetve: lelkiis­merettel eleget tett kötelezett­ségének a kulturális osztály, amiben a város ifjúságának megértő igyekezete sokat se­gített. A június elején kezdődő ün­nepi könyvhét alkalmából iró- olvasó találkozó lesz Cegléden a Kossuth Művelődési Házban június 1-én este fél 8 órai kez­dettel. A találkozóra a KISZ szintén védnöksé­get vállalt — rendezésé­ben, szervezésében egy­aránt tevékenyen részt vesz. Június 2-án városi szavaló­versenyt rendez a KISZ este 8 órai kezdettel a Berda ifjúsági klubban — így döntött a kul­turális bizottság. A verseny feltételeiben körlevélben és az újságban is tájékoztatják a ceglédi fiatalokat. E. K. Bódé a Rákóczi úton Ml ÚJSÁG? Dohány — Monorról A KIS BŐDÉ szerényen hú­zódik félre a Rákóczi úton. Ablakában újságok, cukorkák, golyóstollak, színészek fényké­pei, cigaretták, óraszíjak. Mö­göttük várja egész nap vá­sárlóit Túri Károly bácsi. A környék lakói ismerik, szere­tik. A doboz Fecske mellé né­hány kedves, érdeklődő szót is kapnak tőle. „Élőújsággal” is szolgál néha, hiszen sokan megfordulnak nála, mindenről tud, ami a városban történik. — Mi újság, Túri bácsi? — kukkantok be a kis ablakon. — Amit itt lát — mutat a lapokra. — És ezeken kívül? — Most nincs semmi külö­nös. — Én mégis arra kérem, me­séljen! — Szívesen, de miről? — Magáról. Nevetve néz rám. Tréfának véli a dolgot. — Az újság igazi újságot mondjon. Csak úgy érdekes. De ha rólam ír... Félreállok, mert vevő érke­zik. Idős néni kér pipadohányt az „öregének”. — Látom, nem tágít — mo­solyog Túri bácsi. — No, nem bánom. Mesélni kezd. — A CSALÁD 1929 óta fog­lalkozik árusítással. Én 36 évig pénzügyőr voltam. Nyugdíja­zásom óta segítek itt a felesé­gemnek. Most beteg szegény, otthon fekszik, így egyedül lá­tom el a munkát. — Mi a legkelendőbb? — Az újságok közül az Esti Hírlap, a Ludas és a Füles. So­kan vesznek lottót, cigarettát, cukorkát. — Mindenféle lapot árusít. Maga szokott-e olvasni? — Nincs rá idő. Nagy ám a forgalom! A nyugalmasabb percekben azért belepislantok a „ceglédibe” és a Magyaror­szágba. — Reggeltől estig itt van. Nem fárasztó? — Hát bizony sokat kivesz az emberből. Mielőtt kinyitok, ellátom otthon a ház körüli teendőket. Zárás után. folyta­tom. Egyedül élünk, nehéz már rendben tartani mindent. Növelte a bajunkat az is, hogy megszűnt Cegléden a dohány­elosztó. így most Monorról kell beszerezni az árut. — Milyenek a vásárlók? — Kedvesek, udvariasak. Néha akad azért türelmetlen természetű is. Sietnek a vo­natra, alig győzik megvárni, amíg kiszolgálom őket. BŰCSÜZOUL huncutkodva kacsint Túri bácsi: — Azt kérdezte, hogy mi új­ság. Hát például: Ceglédi Hír­lap. Néha... — Ez nem újság! — legyin­tek, és gyorsan eltűnők. (kohlmayer) Hat hangszer, egy fából Dávid mester citerái A „liallgatós” dalok a legkedvesebbek HOMOKOT FOG az akáco­sok gyökere, méhrajokat ma­rasztal bódító illatú virága a jászkarai határban. Búcsú­zik a májusi délután, a zöld zöldebbnek látszik, hosszabb az árnyék, fénylőbb a tocso­gó vize, ahol néhány kiskö­lyök pecázik, halfogásban re­ménykedve. De ha nincs hal, az sem baj: hiszen lehetne. A gyerekek fantáziája széle­sebb a sík vidéknél, dúsabb a növekvő vetésnél. A Petőfi utca vége felől kocsideréknyi purdé trappol a porban. Egyik kis társukat kísérik, aki gi­tárt cipel a nyakába akaszt­va. Nagyobb a gitár, mint a gyerek, de tiszta a dallam, pattogó a ritmus. Ezen a vi­déken mindenki szereti a szép dalt, a zenét — legyen akár falusi, akár „szélvégi”. Üveges verandás, bordó­piros falú ház Dávid József kőművesmester háza. Virá­gos kertjében a növények pompájukkal és illatukkal há­lálják meg a velük való fog­lalkozást, ami főleg Dávid néni hivatala. De a szép, fa­ragott, léces zöld kerítés már a kőművesmester, a házigaz­da kezét dicséri. Nem a fel­hők járásában gyönyörködik szabad idejében Dávid Jó­zsef, pedig erősen hatvan felé jár már élete útján. In­kább fúr-farag, vagy éppen ci- terázik. Citerázik, maga fa­ragta citerán. Felesége szíve­sen mutatja meg a nylonba csomagolt hangszert. A mes­ter még nem érkezett haza. Hosszúak a napok, a kőmű­vesnek most van a szezonja: Dávid mester Tetétlenen dol­gozik éppen. — ÜGYES KEZŰ EMBER az én uram — bólogat elis­merően a vékony, pici asz- szony. — Ezt az asztalt is ő faragta. A virágállványt is. Minden a kezéhez áll, mindig szerette a dolgot, soha a tét­lenséget. Most, ugye, citerá- kat faragott a télen. A köz­ségben megalakult a Röpülj, páva kör, abban pedig egy citerazenekar alakult, hat ci- terással. Az én emberem fa­ragta nekik a hangszereket, velük szerepel, a testvérével együtt. Az is tud szépen ci- terázni. — Engem is tanít- gattak, Szerettem, de most valahogy nem áll már hoz­zá az ujjam — rejti hátra ki­dolgozott kezét Dávid néni. Kőröstetétlenen vakolásra vár már az új épület, Dávid József műve. Ha valaki az építkezés felől érdeklődne, az természetes lenne, a mester pedig beszédesebb. No, de d- teráról beszélni? Miért fon­tos az? — Már gyermekkoromban sem szerettem unatkozni. Mindig fúrtam, faragtam va­lamit. A citera érdekelt, hát jól megnéztem, miből, ho­gyan lehet olyat csinálni. Az­után csináltam magamnak ci- terát. Ezt a hangszert csak most kaptak szárnyra megint a hír, mióta a Röpülj, páva a televízió műsorára került. A faluban, a művelődési házban a télen alakult a Röpülj, páva kör. Alakítottunk is egy ci- terazenekart, gyakorolunk nagy igyekezettel. — A zenekar hat citerá- ját én faragtam. Egy fából, egy méretre, hogy a hangjuk teljesen egyforma legyenj Népdalokat tanulunk, taníta-i ni Győré József tanár úr jár át, Abonyból. Április 4-én, léptünk föl először, az tin-i népségén. Az utolsó szám-; ban szerepeltünk. Nem is hagyta el senki a termet* annyira kíváncsiak voltak a muzsikánkra. Azután meg azért nem ment senki, hogy, játsszunk még! Sokan meg-í kerestek mostanában azzalj hogy faragjak nekik citerát. Mondtam, szívesen, ha lesz hozzá megfelelő fa, no, meg időm. Mert időm az csak télen van. A többi évszak a munkáé, az iparé. Ebből éli az ember, ía család. ESTÉNKÉNT CITERASZÖ hangzik a házból. Szép dallal mok, nem pattogósak, inkább a hallgatósak. A mester, Dá-j vid József inkább ezeket sze­reti. Eszes Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents