Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-14 / 112. szám

1971. MÁJUS 14, PÉNTEK “SK^Cirlap 3 A Béke-világtanács közgyűlése (Folytatás az 1. oldalról.) ENSZ apartheid bizottsága delegációjának vezetője, Talib el Shibib, az ENSZ dekoloni­záció« bizottsága küldöttsé­gének vezetője, Krisna Me­nőn (India), Khalev Mohéin, az. EAK Béketanácsának fő­titkára szólalt fel ezután. A közgyűlés résztvevőinek me­leg ünneplése közepette érke­zett meg a tanácskozásra Ralph Abernathy lelkész, és keresetlen szavakkal köszön­tötte „testvéreit a humaniz­musban”. Juan Manirellu ku­bai professzor, Able Abdur Habi szíriai delegátus, J. F. Cairns ausztráliai küldött, Dos Santos mozambiki kül­dött felszólalása után felol­vasták Sekou Touré guinea! köztársasági elnöknek a köz­gyűléshez intézett üdvözle­tét A délutáni plenáris ülést megnyitó elnök Albert Nor­bert professzor (NDK), a Bé­ke-világtanács elnökségének tagja bejelentette, hogy a ta­nácskozás következő részét az indokínai kérdésnek szen­telik. Singkapo laoszi tábornok, Cham Seng kambodzsai mi­niszter, Nguein Van Hieu, a DVK béketanácsának főtit­kára, Dang Thai Mai pro­fesszor, a VDK Béketanácsá­nak alelnöke szólalt fel ez­után. Sidney Peck professzor (USA) szólalt fel, majd felol­vasták Nicolae Ceausescunak, az RKP főtitkárának, a ro­mán államtanács elnökének a BYT közgyűléséhez intézett üdvözlő táviratát. Ezután Kim Tál Hi, a koreai békebizottság alelnöke fejezte ki jókívánsá­gait, majd Ralph Abernathy lelkész lépett a mikrofonhoz. Délelőtt, amikor a közgyűlésre sietett, csupán rövid köszöntőit mondott, most viszont felszó­lalásában részletesen foglalko­zott a faji megkülönböztetés elleni küzdelemmel, amely szervesen kapcsolódik a béke- mozgalom céljaihoz. Ezután Romes Csandra, a Romes Csandra szóbeli kiegészítője Elöljáróban emlékeztetett a főtitkár arra, hogy 18 eszten­dővel ezelőtt, 1953-ban Buda­pesten ülésezett a Béke-világ- tar.ács, nem sokkal a nemzet­közi békemozgaíom szárny­bontása utáni időben. — Ezért kértük meg magyar barátain­kat, hogy legyenek vendéglá­tó házigazdái mostani köz­gyűlésünknek — mondta Ro­mes Csandra —, mert olyan helyet kerestünk tanácskozá­sunknak, ahol kedvező felté­telek között, jó légkörben dol­gozhatunk. Hálásak vagyunk a magyarországi békemozga­lomnak, barátainknak, a ve­lük együttműködő szerveze­teknek, hogy lehetővé tették közgyűlésünk budapesti ösz- szehívását. A következőkben a főtitkár részletes áttekintést adott a nemzetközi békemozgaíom te- rebviiyesedéséről, szervezeti és tartalmi megerősödéséről, kü­lönösen az utóbbi években tapasztalt kiteljesedéséről. — Az imperializmust az ag­resszió kiszélesedése, a világ­háború veszélyének növekedé­se, az agressziónak kitett né­pek szenvedése mind hozzájá­rul újabb és újabb mozgal­mak, szervezetek létrejötté­hez. Ezek a tények elősegítik annak elismerését, hogy csak­is akkor tudjuk hatékonyan visszaverni az imperialistákat, ha összehangoljuk erőfeszíté­seinket, együttműködünk, kö­zös alcciókat dolgozunk ki — hangsúlyozta Romes Csandra. A továbbiakban utalt arra, hogy különösen megerősödött a nemzetközi békemozgalom 1967-től, amikor az került elő­térbe, hogy a béke erői vesse­nek véget az USA vietnami agressziójának. Kitért beszámolójában ar­ra, hogy az amerikai imperia­lizmus indokínai gaztettei kí­sértetiesen hasonlítanak a hit­leri fasizmus szörnyű tetteire. Hozzátette, hogy az imperia­lizmus világuralmi törekvései fajgyűlölettel és elnyomással párosulnak. A közel-keleti kérdés kap­ban nemcsak elméleti, szer­vezési, vezetési és kiképzési kérdéseket vet fel. Szüntelenül növekednek a követelmények a harc megvívásához szüksé­ges haditechnikai eszközök tekintetében is. A tagországok e követelmények kielégítése érdekében eddig is nagy erő­feszítéseket tettek. Kutatták, keresték, hogy a rendelkezé­sükre álló lehetőségeket minél ésszerűbben, gazdaságosab­ban és egymással szoros együttműködésben hasznosít­sák. E téren is további lehe­tőségeket teremt a Varsói Szerződés szervezetén belül létrehozott haditechnikai koor­dináló szerv. Ennek segítségé­vel összehangoltabb, jobb elgondolásokat és javaslatokat tudunk kialakítani a haditech­nikai eszközök és fegyverrend­szerek további tökéletesítésé­re és egységesítésére. Alapvető törekvésünk, hogy a katonai célszerűség a gaz­daságossággal párosuljon. Szo­cialista államban elengedhe­tetlen követelmény — és meg is van minden feltétele annak —, hogy az össztársadalmi ter­melésből a védelemre fordít­ható eszközöket a lehető leg­nagyobb hatásfokkal, minél ésszerűbben hasznosítsuk. Ezért egyesített védelmi szer­vezetünkben maximálisan ar­ra törekszünk, hogy mind a kuta'ásban és fejlesztésben, mind a gyártásban minél kis- sebb ráfordítással minél na­gyobb hatékonyságot érjünk el. Nem szükséges bővebben magyarázni, hogy a kollekti­vitásban rejlő lehetőségek jobb kihasználása milyen elő­nyöket jelent hazánk népgaz­dasága szempontjából is. Az elmúlt tizenhat eszten­dőben a Varsói Szerződés or­szágai többször is kezdemé­nyezzen léptek fel az államok közötti vitás kérdések békés rendezéséért A népek re­ménnyel és elismeréssel te­kintenek a bukaresti, a Kar­lovy Vary-i és a budapesti felhívások aláíróira. A Varsói Szerződés tagállamai hazánk fővárosában, Budapesten fo­galmazták meg „Az európai országokhoz” című felhívást, amely az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó összeurópai érte­kezlet előkészítésére és meg­tartására szólítja fel földré­szünk országainak kormányait és népeit. Megelégedéssel szemlélhetjük a dolgok olyan alakulását, amelyben a buda­pesti felhívásban foglaltak — ha lassan, sok zökkenőn ke­resztül is — mégis közelednek a megvalósuláshoz. Az euró­pai biztonsági értekezlet szük­ségességét a népek megértet­ték, s a nyugati országok kor­mányai sem térhetnek ki so­káig előle. Természetes, hogy mindad­dig, amíg a Varsói Szerződés javaslatai nem valósulnak meg tagállamai kénytelenek katonai szervezetük további erősítésére is megfelelő intéz­kedéseket termi. Gondoskod­niuk kell arról, hogy a Var­sói Szerződés védelmi erejé­nek színvonala és készenléti foka mindig olyan legyen, amely az agresszort vissza­riasztja szándékától. Pártunk x kongresszusá­nak állásfoglalása a Varsói Szerződést illetően, a nép­frontpolitikának legutóbbi nagy győzelme méltóan fe­jezte ki, hogy népünk és fegy­veres erői a jövőben is készeit békénk, biztonságunk, a Var­sói Szerződés erősítésére. csán Romes Csandra emlé­keztetett arra, hogy az el­múlt hónapokban az Egyesüli Arab Köztársaság elismerésre méltó kezdeményezései új re­ményeket nyújtanak a politi­kai, a békés megoldásra. — Európa biztonsága élet- fontosságú az egész világ szá­mára — folytatta beszédét Ro­mes Csandra. Utalt arra, hogy az 1970-es év nagy terveket hozott az e kontinensen levő feszültség enyhítésére. A nemzetközi közvélemény örömmel üdvözölte az enyhü­lés konkrét jeleit, amelyek az előrehaladás új reményeit tá­masztották a béke útján. Min­denekelőtt az NSZK és a Szov­jetunió, valamint az NSZK és Lengyelország között aláírt egyezményeket említette. Majd hangsúlyozta e szerződések ra­tifikálásának szükségességét. Az európai biztonsági értekez­let megtartásával kapcsolat­ban emlékeztetett arra: a Var­sói Szerződés országai hozzájá­rultak ahhoz, hogy a tervezett konferencián — az eredetileg javasolt napirend szerint — vitassanak meg olyan széles problémakört, amely kiterjed a kontinens államai közötti kapcsolatokban az erőszak al­kalmazásának elvetésére, a ke­reskedelem kiterjesztésére, gazdasági-tudományos és kul­turális kapcsolatok kiépítésé­re. Az európai biztonsági érte­kezlet összehívását nehezítő akadályok elhárítása nem képzelhető el a kontinensen élő népek nagy tömegeinek aktív részvétele nélkül — mondotta. Foglalkozott a referátum a fajgyűlölet és a fajüldözés, a gyarmatosítás elleni küzdelem­mel is — azzal a harccal, amelynek az esztendeje 1971. Végezetül ismételten hang­súlyozta a Béke-világtanács főtitkára, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet sürgetően szükségessé teszi a Béke-vi­lágtanács • erőinek összefogá­sát minden olyan mozgalom­mal, amely elszántan harcol a békéért, a nemzeti független­ségért, az igiazságosságért és a társadalmi haladásért. Csák az együttműködés és az akció­közösség vezetheti el az embe­riséget a háborúmentes kor­szakba. A világ antiimperialis- ta népeinek ereje az egység­ben rejlik, s bizonyos, hogy ennek kiépítésében, erősítésé­ben rendkívül fontos esemény a nemzetközi békemozgaíom budapesti tanácskozása. Szünet következett, majd a késő esti órákban megalakult a közgyűlés 6 munkabizottsá­ga: az európai biztonsággal, a közel-keleti helyzettel, a faji megkülönböztetés és a gyar­matosítás elleni harccal, az in­dokínai kérdéssel, a leszere­léssel, valamint a fejlődő or­szágok problémáival foglalko­zó munkacsoport. Munka a szomszéd portán Sorra megkezdik munkáju­kat a nemrég választott közsé­gi, városi tanácsok, s tevé­kenységükhöz — több oldalról — sokféle várakozás fűződik. E várakozások egyike az, amit igy fogalmaznak meg a leg­több helyen: iparra van szük­ségünk, hogy fejlődhessünk, haladhassunk. Az elmúlt években ez a várakozás diva­tossá vált. Mindenki ipart szeretne, minden település, te­rület az iparban látja holnap­jának gazdagabbá válását A megye, — mint területi egész — valóban gyors léptekkel ha­ladt az iparosodás útján, amit a többi között az is bizonyít hogy míg 1965-ben 77 ezer, a múlt eszterdőben már több mint 110 ezer dolgozott a me­gye szocialista iparában. Bizo­nyítja, a haladást az is, hogy nagy termelési értéket produ­káló vállalatok kezdték meg, illetve bővítették tevékenysé­güket. Az elmúlt esztendőkben lépett a termelőüzemek sorá­ba a Dunai Kőolajipari Válla­lat a Dunamenti Hőerőmű Vállalat Dunakeszin a ház­gyár, a Dunai Cement és Mész­művek mészüzame, jelentős mértékben bővítette kapacitá­sát a Nagykőrösi Konzerv­gyár, a Híradástechnikai Anyagok Gyára, a Mechanikai Művek, a Forte Fotokémiai Iparvállalat, hogy csak néhá­nyat említsünk a gazdag pél­datárból. Az adottságok döntenek Éppen mert gazdag a példa­tár, kapott lábra az a nézet hogy az ipar létrehozására, il­letve fejlesztésére mindenütt lehetőség van, csak — követel­ni kell. E követelések észreve­hetően megsokasodtak az el­múlt években, több települé­sen a helyi vezetés mostoha­gyerekként sajnáltatta magát, mert nem óhajai, hanem a reális adottságok alapján dön­töttek az iparfejlesztésről. Bár­mennyire is igaz az, hogy a terület- és településfejlesztés­nek rendkívül fontos eszköze az ipar, nem szabad hallgatni arról, hogy egyik eszköze, s ennek az eszköznek a jó, ész­szerű felhasználásához adott­ságok, feltételek kellenek. Ahol az elmúlt években je­lentősebb iparfejlesztést haj­tottak végre, ott — néhány ki­vételtől eltekintve — a reá­lis feltételek sem hiányoztak ehhez, az alapvető adottságok megvoltak. Az alapvető adott­ságok sorába legkevésbé tar­tozik az óhaj, hogy legyen ipar, sokkal inkább az — a többi mellett —, hogy rendel­kezésre álljon az energia, víz, munkaerő, a szállítás, a tech­nológia megkövetelte környe­zet megszervezhető legyen, s Nagygyűlés Angyalföldön Angyalföldön csütörtök dél­után lelkes hangulatú nagy­gyűlést rendeztek. A részve­vőket, köztük a BVT közgyűlé­sére érkezett vendégeket Ká­rász Győző, a Szolidaritási Bi­zottság alelnöke üdvözölte. A nagygyűlésen több külföldi vendég is felszólalt. Hosszan­tartó taps köszöntötte a szóno­ki emelvényre lépő Ralph Abernathy lelkészt (a képen) az amerikai polgárjogi mozga­lom vezetőjét, aki a meggyil­kolt dr. Martin Luther King utóda és harcának tántorítha tatlan folytatója. Nagy tapssal fogadott felszólalása után Né­meth Géza érdi református lel­kész lépett a mikrofonhoz. Be­jelentette, hogy templomot építenek, amelyet dr. Martin Luther Kiugrói neveznek el. Közölte, hogy gyülekezetük ifjúsága elhatározta: a meg­gyilkolt King árváit jelliépe­így tovább. Nagyon egyszerű példával élve: hiába szorgal­mazza a tanács, hogy ipar — bármilyen ipar — települjön a városba, amikor csakis női munkaerő-forrás van, férfi munkaerőben már régóta hiány mutatkozik. Mi értelme ilyen helyre telepíteni egy vas­ipari stb. üzemet? Csak nem az öncél, hogy „van ipar”? A példák arra figyelmeztetnek, hogy létezik ilyen törekvés, amely összetéveszti a foglal­koztatás megoldását az iparte­lepítéssel vagy fejlesztéssel, s figyelmen kívül hagyja azt a hétköznapi igazságot, hogy le­hetetlen mindenkinek helyben munkalehetőséget nyújtani. A népgazdaság számára nem is súlyos, hanem egyenesen el­viselhetetlen terhet szülne az az állapot, hogy apró üzemecs- kék gombamódra növekedné­nek, miközben a jól felszerelt, nagy termelékenységű beren­dezésekkel, gépekkel ellátott gyáraik sorra csökkentenék ter­melésüket, mert nem lenne ember, aki dolgozzon. Ésszerű tehát csak az lehet, ami meg­felel a társadalmi munka ha­tékonysága követelményének, mert drága mulatság az, ami­kor ugyan helyben foglalkoz­tatnak újabb ötven vagy száz embert, de ennek fejében a népgazdasági veszteségek — akár közvetlen, akár közvetett formában jelentkezzenek is azok — milliókra rúgnak. A fejlesztés — folyamat Hibás az a nézőpont, amely szerint a fejlődés csakis ug­rásszerű változás. Ezért, hogy ipar alatt emberek százait fog­lalkoztató gyárakat értenek, s kirekesztik abból a valóban hasznosan és nyereséggel űz­hető élelmiszeripari tevékeny­séget, a szolgáltatás — vagy ha úgy tetszik, a tercier-ágazat — nyújtotta sokféle lehetősé­get, s végül, de nem utolsó­sorban az egyre inkább iparo­sodó mezőgazdaságot! Mindez foglalkoztatási lehetőség — amit például bizonyít a Daba- son létrehozott élelmiszeripari üzem, a Nagykőrösi Konzerv­gyár kiterjedt előfeldolgozó hálózata, vagy újabban a ter­melőszövetkezetek társulása tejfeldolgozók létesítésére —, s ha a fejlesztést, mint folya­matot fogják fel, akkor ebben is meglelik a járható, s nem is tűi rögös utat. Az ipar létesítése ugyanis — ha a feltételek nem eléggé szilárdak — gyakran bizonyul rögös útnak. Ügy tűnhet, olyan tipikusan mezőgazdasági terü­let, mint a dabasi vagy a nagykátai járás, a gödöllői já­rás úgynevezett felső része, ahol ugyanakkor a bejáró munkások száma is nagy, könnyen elláthat munkaerővel egy-egy nagyüzemet. A tapasz­talat szerint Ikladon, az Ipari Műszer gyár éppúgy munkaerő- hiánnyal küzd, mint a Telefon­gyár Bugyi községbeli üzeme, s létezik e gond Tápiószelén, a Kohászati Gyárépítő Vállalat egységében is. A magyarázat éppen abban található meg, hogy a munkaerőforrás elap­rózódik, a foglalkoztatási lehe­tőségek nem találkoznak a meglevő szabad munkaerő összetételével, s hogy a helyi érdekek és a népgazdasági ér­dekek összhangja még nem te­remtődött meg. Felelőtlenség lenne, s kárt okozna — min­denkinek. azoknak is, akik úgy hiszik, jót cselekednek a kö­vetelések ismétlésével — válo­gatás nélkül támogatni minden tervet, minden helyi elképze­lést A távlat: tervezés Éppen ezért távlatot nem az óhajok, a kívánságok összefog­lalása adhat, hanem a tárgyi­lagos tervezés, a lehetőségek szigorúan elemző felmérése. A kormány határozata a terület­fejlesztés irányelveiről, illetve a településfejlesztési koncep­cióról világosan kijelölte azo­kat a járható utakat, amelye­ken a gazdasági szervezetek­nek épúgy, mint az irányítás testületéinek, haladniuk kell. A településhálózat-fejlesztési koncepció a középfokú köz­pontok sorában jelölte meg Cegléd, Gödöllő, Monor, Nagy- káta, Ráckeve és Vác helyét, a részleges középfokú közpon­toknál pedig Dabasét, és Nagy­kőrösét Vajon azt jelentené ez, hogy a megye többi tele­pülése nem fejlődik? Aligha gondolhat komolyan ilyesmit bárki is. Arról van szó, hogy a fejlesztés célratörőbb, az anyagi és szellemi lehetősége­ket ésszerűbben fölhasználó legyen. Azaz: a tervezés hosz- szabb távon is képes legyen számolni egyes területrészek szerepével, helyzetével, adott­ságaival, s ne a véletlen, a sze­rencse döntsön például egy- egy iparfejlesztési feladat vég­rehajtásakor, hanem a min­denkinek hasznot hajtó józan­ság. A szomszéd portán található munka kizárólagossága éppen föntiek miatt gazdaságilag és társadalmilag is megvalósítha­tatlan, ésszerűtlen. Nem álmok dajkálására van szükség, ha­nem átgondolt tervezésre, a kis településeken éppúgy, mint a nagyközségekben, a városok­ban. A most munkát kezdő ta­nácsi testületek, az állandó bi­zottságok tagjai akkor csele­kednek helyesen, ha igent és nemet is tudnak mondani. Ne­met arra, ami ugyan jól hang­zana, de a feltételek híján szó­nál több nem is lenne belőle. Amire viszont alap van, ele­gendő erő és fedezet, arra bátran és messzehangzóaa mondják ki az igent. Mészáros Ottó sen testvérükké fogadják. Vé­gül egy emlékalbumot adott át Abernathynak azzal a kérés­sel, hogy továbbítsa Martin Luther King özvegyének. MÁJUS 23-TOL: NYÁRI Új menetrend, gyorsabb vonatok A nyári menetrendről tar­tott tegnap délelőtt sajtótájé­koztatót dr. Mészáros Károly miniszterhelyettes, a MÁV ve­zérigazgatója. Az új menet­rend május 23-án, vasárnap 0 órakor lép életbe és 1972. má­jus 27-én szombaton éjfélig lesz érvényben. . A nyári főidényben sűrítik a külföldi országok nagyobb vá­rosaiba induló vonatok szá­mát. Az új menetrend szerint a MÁV-nak csaknem vala­mennyi európai fővárossal lesz közvetlen vasúti összekötteté­se. A villamosítási program eredményeként elsősorban a budapest—nyíregyházi vona­lon lesznek menetrend-váltó, zások. Belföldi eszpresszvonai indul Budapestről Cegléden. Szolnokon keresztül Nyíregy házára. A Gödöllő—Aszód—Hatvan felé utazóknak kellemes meg­lepetés lesz, hogy a Budapest és Salgótarján között járó gyorsvonatokat ezentúl nem gőz-, hanem dieselmozdony húzza. A miniszterhelyettes beje­lentette azt is, hogy tovább csökken a menetidő a szegedi és a debreceni vonalon. Egy- egy út alkalmával 10 percet takaríthatnak meg az uta­sok. Kevesebb lesz a hosszú menetidejű, kényelmetlen éj­szakai személyvonat is. Meg­szűnik a Cegléden keresztül­haladó, Budapest—Debrecen között közlekedő 6720. és 6719. számú vonat. Helyettük nap­pal, kedvezőbb időben Indíta­nak szerelvényeket. A Bala­ton és Velencei-tó vasúti ösz- szeköttetését is javítják a fő­várossal; új kisegítő vonatok indításával. BVT főtitkára lépett a mik­rofonhoz, s rövid kiegészítést fűzött beszámolójához, amelyet I a közgyűlés valamennyi rész­vevője korábban írásban kéz- I hez kapott.

Next

/
Thumbnails
Contents