Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-14 / 112. szám
"“&Cirltw 1971. MÁJUS 14., PÉNTEK Feltárják a hadiutat A keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársai ismét munkához láttak Fenékpusztán. Folytatják az egykori római erődítmény feltárását. Az Aquincumot Itáliával összekötő hadi útvonal hajdani fontos erődítményét — amely a keleti gótok és számos nép- vándorláskorabeli nép emlékét és kultúrájának nyomait őrzi — 1947-től nagy gonddal és rendkívül körültekintő alapossággal folyamatosan tárják fel. Az erődváros feltárásával egyidőben több százezer forintos költséggel megkezdik az eddig felszínre került épületmaradványok konzerválását. A balatoni tárcaközi bizottság az idei ásatásokra és a romok bemutatására félmillió forint támogatást ajánlott feL Művelődési ház — közös kezelésben Az újhartyáni Űj Élet Szakszövetkezet legutóbbi közgyűlésén határozatot fogadott el, miszerint a helyi tanáccsal és az Újhartyán és Vidéke ÁFESZ-szel együtt a jövőben közösen kívánnak gondoskodni a falu művelődési házának anyagi fedezetéről. A tervek szerint az őszi évadtól kezdve már közös kezelésben folytathatja működését — lényegesen jobb anyagi körülmények között az újhartyáni művelődési ház. Folytatódott az MTA közgyűlése Tegnap reggel folytatta munkáját a Magyar Tudományos Akadémia idei közgyűlése. Az agrártudományok osztályának ülésén Láng Géza akadémikus tartott osztályelnöki beszámolót összegezte a múlt közgyűlés óta végzett munkát, a bizottságok működésének eredményeit. Az osztály több fontos elvi kérdéssel foglalkozott az utóbbi időben, egyebek között a földértékelés tudományos problémáival, az egyetemi kutatómunka helyzetével és fejlesztésének programjával és az országos távlati tudományos kutatási terv koncepciójának kidolgozásával. HÁROM RÉTEG - HÁROM CSALÁD — Három réteget különböztetek meg — kezdi a farmosi községi tanácselnök —, aki mezőgazdaságból él, aki az iparból és a mezőgazdaságból egyszerre, s aki csak az iparból. Az a család boldogul legjobban, amelynek tagjai üzembe is járnak, tsz-be is. Farmosnak négyezer lakója van. 1200-an eljárnak dolgozni, többnyire Budapestre — 60 kilométerre fekszik a község a fővárostól. A tsz-ben csaknem ötszázan keresik kenyerüket Sok az öreg is, mintegy 300 tsz-járadékos él a faluban. — A három réteg más-más fajta életformát folytat, az öregebb parasztemberek élére rakják a garast, keveset fogyasztanak mindenből — folytatja a tanácselnök —, és azok is, akik csak a mezőgazdaságból pénzelnek. A fiatalabbak fogyasztási igénye már városi jellegű, főleg azoknál a családoknál érezhető ez, amelyek minden tagja az iparban dolgozik. Az említett .három réteg” egy-egy családja így áll előttünk: — S maguknak mi kell, vágyódnak-e valamire? — Mi ugyan semmire, mi kellene már nekünk. Tv se, mert ugyan én nem fizetek érte havi ötven forintot. Miből fizetnénk, nemsokára nyugdíjba megy az uram, 500 forintot kap majd. — Lőszerraktárban dolgoztam három és fél évig 1939- től — mondja a bácsi —, nem akarják beszámítani a nyugdíjba. 12 holddal mentem be a tsz-be. Most vezetőségi tag vagyok. — Szóval nem kell nekünk semmi, se olajkályha, se hűtőgép, azt vegyék csak a fiatalok, mi azokat már nem tudjuk eltartani — folytatja a néni. — Amíg bírunk, dolgozunk ... Baranyi bácsi már menne tovább vetni a csalamádét, a néni szaladna az állatokhoz... A 65 éves Baranyi Elek bácsi kertje végében éppen csalamádét vet, hogy majd legyen eleség a tehénnek. Nagy udvara van, közepén gémeskút- tal, jobbra tekintélyes kukori- cagóréval, balra épületek az állatoknak — tehénnek, borjúnak, három disznónak, baromfinak —, az udvar végében a kis szántó és kert, főleg takarmányoknak. ( A 62 éves Baranyi néni éppen eteti az állatokat, majd beszalad a konyhába, megnézi, hogyan fő az étel. A ház hosz- szú, keskeny, 1913-ban épült, kétszoba-konyha, Baranyiék 41 éve laknak benne, a néni örökölte az édesanyjától. Barátságos és főleg tiszta ez a régi porta, bizonyos jómódról tanúskodik. — Ráfogjuk, hogy jól élünk — nevet a bácsi —, pedig mit keresek én a tsz-ben, semmit, darálós vagyok, kapók vagy 250—270 forintot, télidőben többet, ha sokat kell darálni, meg egy mázsa kukoricát havonta. — A mi korunkhoz képest jól megvagyunk — mondja a néni —, mert mi kell már ilyen öregeknek? Ha fiatalok lennénk, biztosan nem élnénk meg ennyiből. — No persze... de hát itt vannak az állatok meg a veteményesföld ... — vetem közbe. . — Hát enélkül nem is élnénk meg, most adtam el az üszőt, jó ára volt — lesz vidám azonnal a bácsi —, 12 ezer 500 forint. Aztán van egy kis szőlő is, 1200 négyszögöl. — És az öregség, arra kell spórolnunk, ha majd nem tudunk dolgozni — így a néni —, meg kívülről be akarjuk pucoltatni a házat, már ráfér. — Gyerekek nincsenek? — A lányunk férjhez ment, élik a maguk életét, amit keresnek, nekik kell. Fehér Ferencék a falu szélén laknak kicsi, de csinos, ápolt házban, körülötte gazdasági épületekkel, kerttel, néhány gyümölcsfával. Négyen élnek — férj, feleség, két gyerek — együtt, a ház eredetileg egyszoba-konyha, veranda, a konyhát szobának rendezték be, és a nyári konyha a konyha. A lakás kellemes légkört áraszt Fehér Ferenc a kertből kerül elő: — A MÁV Ferencvárosi pályaudvaron vezető váltóőr vagyok, 25 évvel ezelőtt lettem vasutas, 2500-at keresek. Feleségem az Üj Élet Tsz szőlészetében dolgozik, de csak idényben, átlagkeresete, mondjuk, havi 1300. A fiam 19 éves, segédmunkás Csepelen a csőszerelő vállalatnál, 1800-at hoz haza. A lányom Kőbányán konzervgyárban dolgozik, bérelszámoló 1400-ért — A feleségem kel fel először, negyed háromkor, hogy reggelit készítsen. A fiam fél háromkor kel, a lányom fél négykor, én is ilyen tájban, amikor nincs szünnapom, mert 12 órázom, s utána 24 óra szabad. 43 éve lakom Farmoson, árva gyerek voltam, idekerültem nevelőszülőkhöz, nem tanulhattam, szakmám se volt, elhatároztam, vasutas leszek, sikerült azóta bejárok. Mi ezt megszoktuk, bejáró család vagyunk, csak a feleségem nem utazgat. A munkám nem nehéz, inkább idegileg fárasztó. — A házat 1954-ben építettük, lassanként berendeztük. Nem mondhatnám, hogy gyűjtünk valamire. A piacról élünk mi is, sok megy élelemre, igaz, van egy-két disznó meg zöldség, gyümölcs. A ruházkodásra sok kell, főleg a lánynak, stafírungot gyűjtünk neki meg egy szobabútorra-valót, Itat igen, erre spórolunk, ez faluhelyen divat még. Mindenünk sose lesz, mindig hiányzik valami, kellene hűtőszekrény például. Más? Más nem nagyon. A tv-vel és a rádióval szórakozunk, erre jut időnk, a kevés szabad idő a pihenésre kell. Mi társadalmi életet nem élünk. Panaszom nincs, enni-, innivaló bőven van. Ha akarja, megkínálhatom egy pohár borraL Van 300 négyszögöl szőlőnk is. Nagyon sok a ház körül a munka. Most például trágyát pakoltam a disznóólból a kertbe, és szőlőt ültettem. Rózsavölgyi Gézáék háromkor kelnek hajnalban, az apa — a Gábor Áron Öntödében formázó —, az anya — konzervgyárban dolgozik —, a fiú — ipari tanuló, mintakészítő lesz. Együtt is utaznak napról napra a zsúfolt vonaton Pestre. Néhány évvel ezelőtt még szerettek volna a fővárosba költözni, nem sikerült, belenyugodtak, házat építettek 1964-ben Farmos egyik kis ho mokos utcájában. Van egy kis zöldségeskertjük is. A férfi 2200-at, az asszony 1700-at keres; a fiú még tanul. Rengeteget költenek élelemre, szinte mindent a piacról, üzletben vesznek. Aztán ruhára, a fiún a legmodernebb öltöny feszül gyapjú kötött inggel, tompa orrú cipővel. Gyűjteni nehezen tudnak. A fiú, ha majd keres, Philips magnót szeretne 10 ezerért. Különben bélyeggyűjtő. Kívánságaik, igényeik olyanok, mint a fővárosi munkásoknak, úgy is élnek, csalt korábban kelnek, és állandóan úton vannak. Kevés a szabad idejük. Berkovits György Bejelentette: az osztály még az idén napirendre tűzi az agrárkutatások jelenlegi helyzetének felmérését, és részletesen elemzik a rendezésre, megoldásra váró kérdéseket. A nyelv- és irodalomtudományok, a filozófia és történelemtudományok, a gazdaság- és jogtudományok osztályának együttes ülésén Kulcsár Kálmán, az állam- és jogtudományok doktora tartott előadást, amelyben részletesen beszélt a tudomány történeti fejlődésével kapcsolatos kérdésekről. az egyes szaktudományágak egymásra utaltságáról. — Mi, férfiak. Ez a címe annak a zenés vígjátéknak, melyet május 21-én mutat be az Állami Déryné Színház budapesti Színpadán. A darab szerzője Méhes György erdélyi író. Zenéjét Majláth Júlia szerezte. A rendező: Csongrádi Mária. ÜNNEPI KÖNYVHÉT Galambvadászat Vercors dedikál — Európa-est Mint arról már hírt adtunk, az idei ünnepi könyvhét megrendezésére május 29 — június 4 között kerül sor. Milyen érdekességekkel készül erre az alkalomra az Európa Könyvkiadó? — kérdeztük Csertői Oszkárt, a kiadó propagandistáját. — A sokéves hagyományhoz híven az Európa Könyvkiadó az idén is megjelenteti a szovjet prózaírók legfrissebb novelláinak gyűjteményét. A Galambvadászat című kötetben nyolc író — Suskin, Sim, Lavrov, Abramov, Baranszkaja, Nagibin, Voronov és Vasziljev — egy-egy műve kapott helyet kitűnő magyar fordításban. A kötet az Európa-zseb- könyvek sorozatban jelenik meg, és a könyvhét alatt féláron kapható. — Más művek? — Az egyik mű a Helikon gondozásában jelenik meg, Lenin: Állam és forradalom, bibliofil kiadásban. A másik mű nak, de később sor kerül az Készül a Nemzeti Galéria díszvilágítása. Egyelőre a homlokzat megvilágításán dolgoz- épület többi oldalára is. A világirodalom legszebb drámáinak kétkötetes gyűjteménye lesz. És lényegében a könyvhéten kerül piacra a Fiaváró öregpapó című mongol elbeszélésgyűjtemény, amelyet kiadónk a mongol népi forradalom 50. évfordulója alkalmából jelentet meg. — Más könyvheti események? — Május végén érkezik iámét hazánkban a magyar származású francia író, Vercors, akinek A medúza tutaja című regénye az elmúlt hetek egyik könyvslágere volt Az ünnepi könyvhét megnyitásának napján, május 29-én az Európa Könyvesboltban találkozik majd olvasóival, és dedikálja magyar nyelven megjelent műveit. A másik érdekes eseményünkre június 2-án kerül sor, amikor Európa-estet rendezünk az ÉVIG művelődési házában Kohut Magda és Bánfy György közreműködésével. — p — Hajdúsági szabadságlevelek A hajdúböszörményi városi tanács megbízása alapján dr. Szendrey István, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanára hosszú kutatómunka után összegyűjtötte a táj történelméhez szorosan kapcsolódó 230 hajdú szabadságlevelet A nagy hajdú városok és a kis hajdútelepek fejedelmi kiváltságlevelei mellett megtalálhatók az összegyűjtött dokumentumok között a magánföldesúri hajdú szabadság- levelek és a hajdúkatonák nemeslevelei is. Gölöncséripar A Mezőkövesdi Matyó Háziipari Szövetkezet az ősi mintákat alkalmazó népművészeti hímzések mellett most új életre támasztotta Borsod megye alföldi vidékének egykor híres gölöncsériparát is. Az ügyes kezű „pingálóasszonyok" megkezdték a matyó formakincs virágmintáival díszített népi kerámia tányérok készítését Elválik, ha leválik Nem tudom, hogy vásaróltdk-e mostanában férficipőt? Ha igen, úgy nyilván találkoztak önök is egyik cipőgyárunk elmés újításával. A dobozka alján egy figyelmeztető cédulácska olvasható, mely szerint kérik az igen tisztelt vevőt, hogy az újonnan vásárolt lábbelit se esőben, se hóban, se sárban ne viselje mert a talpa menten leválik. Eddig a felhívás. Többen bosszankodnak miatta, tulajdonképpen pedig éljent kellene kiáltani. Ez haladás, ez igen. Mert mi történt eddig? Megvásároltuk a cipőt. Mentem belegázoltunk sárba, pocsolyába topánkánkkal. Holott rendeltetése egészen más lett volna. Lehet szobadísznek, madáretetőnek vagy ereklyének is használni. Unokáink számára gondosan megőrizni: ezt viselte a nagypapa az atomkorszak küszöbén... Am félre a tréfával. Hasznos ez a figyelmeztetés. Bölcs és szívélyes. Megeshetett volna, hogy az ember elindul ragyogó napsütésben a Szigetre. Séta közben elér egy vihar. Felkészülten azonnal lehúzzuk a cipellőt, hiszen tudjuk, hogy percek múlva róngy- gyá ázik. Kezünkben szorongatva folytatjuk utunkat — mezítláb. Mintegy hirdetvén egyik színmű mondandójának életrevalóságát, mely szerint haladó dolog így haladni — mármint mezítláb a parkban. Igen, kétségtelen haladás ez, kérem. Egyesek még életrevalóbb ötletnek tartják, hogy gyártsanak például olyan cipőt, melyet az esővihar nem tép ronggyá. Ezeket leintem mohóságukról. Hol vagyunk még ettől. Ez a jövő század cipője lesz. Addig örüljünk az életrevaló ötletnek: jó előre figyelmeztettek, hogy beugrottunk, bóvlit vásároltunk. Az ötlet oly kitűnő, hogy véleményem szerint több gyár foglalkozik a gondolattal, íme ők is csatlakoznak e mozgalomhoz. Hiszen nekik sem mindegy, hogyan tudják megtartani a vevőt. Néhány példa máris rendelkezésre áll. Üj hűtőszekrényét így propagálja majd a gyártó cég: „Ez a hűtőgép nem hüt. Csak a doboz, öreg újságok, fényképek, kacatok tárolására alkalmas.” Más. Az újfajta lottószelvényeken majd ez olvasható: „Ezt a szelvényt kitöltheti és be is dobhatja. De húzására soha nem kerül sor..." Olyan televíziós készüléktípus gyártására is sor kerülhet majd, melynek dobozában az alábbi cédulácskát találja az új tulajdonos: „Ember! Ezt a készüléket hiába csavargatod. Semmilyen vételre nem alkalmas. Ezen se hangot, se képet nem kapsz. Kizárólag szobadísz. Porfogó. Ha szórakozni akarsz, menj moziba, színházba, meccsre __” Mi lyen csábító perspektívát indított a cipődobozokban meghúzódó figyelmeztető cédulácska? Lesz-e sikere a vásárlók között? Majd elválik, ha leválik. Abai Pál ÚJDONSÁG családiház- és társasház-épitőknek! Beszerezhető FAÉRT-, TUZÉP- és AFÉSZ-telepeken.
