Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-09 / 84. szám

1971. ÁPRILIS 9., PÉNTEK

rt»T *f ti. » M

V;

lap

Kongresszus előtt

Érdekképviselet, minden területen

Beszélgetés dr. Dobi Ferenccel\ az SIMT vezető titkárával

Ismeretessé vált: május elejére összehívták a szakszervezetek országos kongresszusát. A kongresszust sokrétű előkészítő munka előzte meg. Újjáválasztották a szakszervezetek valamennyi tisztségviselőjét, bizalmiakat, műhely- és osztálybizottságokat, szakszervezeti bizottságokat és vállalati szakszervezeti tanácsokat, a szakmai megyebizottságokat s végül a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsát. Munkatársunk felkereste dr. Dobi Ferenc elvtársat, az SZMT vezető titkárát, hogy a szakszervezeti munka e fontos esemény- sprozatának tapasztalatairól interjút készítsen.

— Egészében hogyan értékeli az SZMT elnöksége a lezajlott választásokat, a legfőbb tapasztalatokat?

— Minden tekintetben jobbnak, tartalmasabbnak, mint a korábbi, ezt megelőző választások voltak. Megnőtt a szervezett dolgozók politikai érdeklődése — amit bizonyít, a felszólalók száma 22 ezer körül volt —, igényesebbek lettek, többet követelnek azoktól, akiknek bizalmukat megadják. A választások demokratizmusa, titkossága szinte kivétel nélkül mindenütt érvényesült, mindössze négy olyan hely akadt, ahol meg kellett ismételni a taggyűlést különböző hibák, mulasztások miatt.

— Milyen kérdésekkel foglalkoztak leginkább a felszólalók, gondolok akár helyi, akár általánosabb témákra?

— Sokan sürgették a jobb tájékoztatást, s elsősorban nem is az országos, hanem a helyi dolgokról. Majdnem mindenütt szó esett —j -bírálólag, sürgető- leg — a munkakörülményekről, javításuk szükségességéről, a gazdasági vezetés és a szak- szervezetek közötti, olykor zökkenőktől sem mentes kapcsolatokról, a műszaki fejlesztésről és az újítómozgalomról, akár fölsorolhatnám az élet minden területét, mert — s ezt nagy pozitívumnak tartjuk — a szervezett dolgozók figyelmét semmi nem kerüli el.

«— Akadtak- e olyan bírálatok, amelyeket „fölfelé’» címeztek, azaz a megoldás helyben aligha lehetséges?

— Szép számmal hangzottak el ilyen észrevételek, javaslatok is. Gondolom, nincs mód arra, hogy akárcsak tőmondatokban is, valamennyi fölsoroljam. Példákat említek csupán: több nagyvállalat gyáregységében bíirálták a nagyvállalati szakszervezeti bizottság munkáját, mert nem törődik a gyáregységek helyzetével eléggé, nem kéri ki az ott dolgozók véleményét, jogos kívánságaiét figyelmen kívül hagyják. Továbbá: sok vélemény hangzott el a bérezés, a bérpolitika ellentmondásairól, feszültségeiről, több olyan szakma van, ahol általános rendezést szeretnének elérni.

— Voltak irreális követelések is, akadt hangulatkeltés?

— Nem! Józan, mérlegelni tudó, tárgyilagos, a lehetőségeket tiszta fővel fölmérő magatartás jellemezte a tagságot. Annak a fölismerésnek a gyakorlati érvényesítése, hogy az érdekképviselet nem egyenlő egy-egy szűk, helyi, csoportérdek mindenáron való erőltetésével, hanem magába foglalja a kisebb és nagyobb közösségek érdekeinek összehangolását, az ésszerű sorrend kialakítását.

— Maguk a választások milyen fő tapasztalat leszűrését tették lehetővé?

— A legfontosabb: megnőtt a nők, a fiatalok, a fizikai dolgozók aránya a választott tisztségekben, s ez nagyon örvendetes. S nemcsak a helyi szakszervezeti testületekben, hanem a megyei bizottságokban s magában a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsában is. Egyetlen példát említek csupán. A szakmai megyebizottságok 161 tagja közül — az 1967-ben lezajlott választások alapján — a nők száma 46, a fizikai dolgozóké 13, a 30 éven aluliaké, azaz a fiataloké mindössze kettő volt. A mostani választásokon a 197 megyei bizottsági tag közül 80 nő, 52 fizikai dolgozó s 38 a fiatal. Gondolom, e néhány szám is kifejezi, hogy a szakszervezetek nemcsak munkájukkal, hanem magával a képviselettel is igyekeznek minden területet, korcsoportot összefogni, s ahogy a munkában, úgy a képviseletben is a nőknek megfelelő szerepet juttatni.

— Sokan voltak olyanok, akik korábban tisztséget viseltek, de most nem kapták meg újra a társak bizalmát?

— Néhány helyen megtörtént, hogy a többség új emberekből került ki, s ennek nagyon egyszerű oka volt: az előzők nem végezték el tisztességesen azt, amit vállaltak. Általánosságban azonban nem ez volt a jellemző, a cserélődés egészséges mértékű, szükséges frissítésként fogható fel. Az azonban biztos, hogy a jövőben a tagság nagyobb igényekkel bírálja el a tisztségviselők munkáját, mint tette eddig.

— A választások, s a vele járó gyűlések természetesen. — és elsősorban — nem formai, technikai feladatokat voltak hivatottak megoldani, hanem politikai fórumként kínálkoztak. Beváltották-e az ilyesfajta várakozásokat?

— Teljes mértékben. A szervezett dolgozók hitet tettek a párt politikája mellett — hiszen a választások a X. kongresszust közvetlenül követő időben kezdődtek, rendkívül friss volt tehát a hatás —, a szocialista építőmunka javítása mellett. Ugyanakkor politikai fórumként használták fel a gyűléseket arra is, hogy rámutassanak a visszás jelenségekre, a helyes politika helybeni alkalmazásának zökkenőire, olyan akadályokra, amelyek elhárítása a közös ügyet, az országépítő munka ügyét lendíti előbbre.

— Tükrözték-e a taggyűlések, küldöttértekezletek azt a megváltozott helyzetet, amelyet a szakszervezetek új feladatai, megnőtt szerepköre alakított ki?

— A tagság nagy figyelemmel kísérte mindenütt, hogyan élnek a szakszervezeti testületek megnőtt jogaikkal, nagyobb lehetőségeikkel, s helyesen állapították meg: a jövőben még bátrabb, kezdeményezőbb, önállóbb munkára van szükség. Kiderült ugyanis, hogy rendkívül bonyolultnak tartott s hosszú ideig húzódó problémák helyben, közös összefogással megoldhatók. Ez megint új vonás, a helyi kezdeményezés, a saját erő előtérbe kerülése.

— Az elmondottak nagy része értelemszerűen program a következő Időszakra, hiszen a

Kellemes

húsvéti ünnepeket kíván

és különlegesen finom, ízléses

AJÁNDÉK DÍSZDOBOZOKAT,

sok mós édességet,

és egy-egy csésze illatos, zamatos

AU BABA

AMIGO

ORIENT MOKKA

kávét kínál

minden kedves vásárlójának c MAGYAR ÉDESIPAR

választásokon elhangzottak sorsát — gondolom — figyelemmel kísérik.

— A programot teljessé természetesen a szakszervezetek májusi kongresszusa teszi majd, de a helyi teendők irányát, sorrendjét a választásokon elhangzottak figyelembevételével szükséges kimunkálni. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa megfelelő intézkedéseket tett és tesz, hogy a szakszervezeti testületek mindenütt dolgozzák fel a választásokon elhangzottakat. Mert igaz ugyan, hogy a választások lebonyolítása nagy munka volt, ám még igazabb, hogy a teendők serege most következik valamennyiünk, minden szakszervezeti tisztség- viselő számára — mondotta végezetül dr. Dobi Ferenc.

M. O.

A párt határozott, a kormány cselekedett (4)

Szándékok és forintok

A párt IX. kongresszusa határozatában a többi között megállapította: „Megértek a

feltételei annak, hogy oérrend- szerünket tovább javítsuk. A bérkategóriákat úgy kell szabályozni, hogy azokban jobban kifejeződjék a nehéz fizikai, a kvalifikált és a nagyobb felelősséggel járó munka megbecsülése. A vállalat dolgozói egyéni és kollektív erőíeszités- sel emeljék a vállalati jövedelmezőséget, s ehhez az eddiginél jobban kapcsolódjék saját személyi jövedelmük, egyszersmind meg kell teremtenünk a növekvő és differenciáltabb igények kielégítésének feltételeit." Az útmutatás ismét világos, ám a cselekedeteik ebben az esetben kevésbé egyértelműek, mint korábbi témáinknál. Igaz, 1966 —1970 között az egy keresőre jutó reálbér 18 százalékkal növekedett, s a termelőszövetkezeti parasztság jövedelme országos átlagban eléri» a munkásokét. Ám az is Igaz, hogy ma már — a vállalati bérpolitika előtérbe kerülésével — elsősorban nem a kormányintézkedések, a nagy, általános, sok rétegre, foglalkozási ágakra kiterjedő bérrendezések alkotják a követendő utat.

Gondok, ellentmondások, szakmák közötti és szakmán belüli bérfeszültségek ellenére öt esztendő alatt a lakosság bér és bérjellegű pénzbevételei jelentős mértékben emelkedtek. 1965-ben ezek a bevételek 75,7 milliárd forintra, 1967-ben 87,2, 1969-ben 101,1 milliárdra rúgtak, s 1970-ben további hét százalékkal növekedtek. A bér és bérjellegű bevételek gyarapodásának — több más tényező mellett — nagy szerepe volt abban, hogy míg 1967-ben a népesség 9.3 százaléka tartozott a aavi 600 forint alatti jövedelműek csoportjába, addig 1969-re arányuk 6,3, 1970-ben őt százalékra csökkent. Ugyancsak mérséklődött azok aránya, ahol az egy főre jutó jövedelem 600—1200 forint között mozog, s emelkedett azoké, akik ennél többet élveznek.

Képviselőjelöltek a ráckevei körzetben

Egyező adottságok,

ambíciók

# Kérem, mutassa be képviselőjelölt-társát.

Dörnbach Péter: Gyerekkorom óta ismerem Lacit Barátságunk, illetve ismeretségünk az általános iskolában kötődött, Laci két évvel felettem járt. Később elment ipari tanulónak, két év múlva én is ugyanebbe az intézetbe kerültem. Lacinak már híre volt: milyen kitűnő tanuló. Laci 1955-től a Pestvidéki Gépgyárban dolgozott, 1956-ban én is ott vállaltam munkát. Most már nemcsak mint lakóhelyi barátot, de mint munkatársat is megismertem. Laci kezdetben csoportvezető lett, egészen fiatal korában, aztán művezetőhelyettessé, üzem- technikussá, később üzemvezető-helyettessé nevezték ki.

Vígh László: Amikor segéd lettem, megtudtam, hogy Péter is ugyanarra a szakterületre került. Barátom kitűnő bizonyítvánnyal fejezte be a szakmunkástanuló éveket, majd a Pestvidéki Gépgyárban ő is kiváló munkájának köszönhette, hogy művezető lett.

• Milyen tulajdonságokat becsül képviselőjelölt-társa jellemében?

Vígh László: Péter már gyerekkorában Is nagyon emberszerető volt. Szolgálatkész, önzetlen és ezt a jó tulajdonságát a munkahelyén is kamatoztatja.

Dörnbach Péter: Laci tulajdonképpen sikerét magatartásával érte el, vezető beosztásában emberi és lelkiismeretes a beosztottaival.

0 'elyek a legfőbb hibáik?

Dörnbach Péter: Hogy mi Laci legfőbb hibája? Nem tudom. Önmagámról: Az új „pozícióban” meg kellene egy kicsit változnom. Zárkózott vagyok, egy országgyűlési képviselőnek nagyobb önbizalomra, az emberek között jobb mozgáskészségre van szüksége.

Vígh László: Talán Péter hibamentes, a legrosszabb indulattal sem tudnék rosszat mondani róla. Én is elég zárkózott vagyok, szinte kötelessége egy közéleti embernek hogy ezen változtasson.

0 Közéleti munkásságuk?

Diornbach Péter: Laci aktív KISZ-tag volt, négy éven át KISZ-titkári funkciót töltött be, a szakszervezetnek évek óta tagja. Mindketten párton- kívüliek vagyunk. Laci az újfalusi Vörös Meteor labdarúgócsapatának volt tagja, csapatkapitánya, tavaly még aktívan focizott.

Vígh László: Péter KISZ- tag volt, a szakszervezeti műhelybizottság aktivistája, sokat tesz a szocialista brigád- mozgalomért. Egyébként asziDornbach Péter

getújfalui sportkör budapesti képviselője.

0 Milyen közéleti tapasztalatokkal a tarsolyukban készülnek választókerületük képviseletére?

Dörnbach Péter: Bármelyikünk lesz a képviselő, nehéz feladat vár rá. Az egyéni problémák az országos igények növekedésével egyre fokozódnak. Súlyozni kell tehát a kéréseket, segíteni megvalósításukat, illetve meggyőzni az embereket arról, hogy bár amit kérnek^ az jogos, de mai lehetőségeink még nem teszik lehetővé a megoldást.

, Vígh László: A közéletben sók gyakorlatom nincs, műszaki problémák között töltöttük időnket. Fontos feladatomnak tartom — ha személyemet érné a megtiszteltetés —, hogy tájékozódjam, megismerjem a feladatokat, s a törvények figyelembevételével a lehetőségekhez mérten maximálisan segítsek. Sokszor ki szeretném kérni a községek párt- és állami vezetőinek tanácsait.

0 Milyen feladatokkal látták el önöket a jelölőgyűlések, a réteggyűlések választó- polgárai?

Dörnbach Péter: Van már feladat. Először azonban önmagunkat kell „helyre tenni”. Megismerni a problémákat és a lehetőségeket, hiába képzelünk mi el bármi jót, felelőtlenül nem fogok ígérgetni.

Vígh László: A jelölő- és réteggyűléseken, a gyűlések előtt és után sokan kérték: ebben- abban majd segítsek. Most is, megválasztásom esetén pedig fokozottan arra törekednék, nehogy megrendüljön bennem a választópolgárok bizalma.

Q Hogyan kívánnak dol- razni a legfontosabb állam•‘"!mi fórumon, az országúé ben?

[Dörnbach Péter: Az országVígh László

gyűlésben különböző szakbizottságok működnek, előkészítik a törvényjavaslatokat. Ezt a munkát legalább annyira lényegesnek tartom, mint a helyi ügyek intézését.

Vígh László: Az országos problémák szem előtt tartása döntő. Ügy szeretnék dolgozni, hogy minden szavazatomban a társadalmi érdekéje elsőbbsége legyen a meghatározó.

0 Hasonló az életútjuk, a

munkásságuk, talán nem túlzás: még a gondolkozásuk is. Vajon hogyan döntenek kettejük között a választópolgárok?

Vígh László: Ezen gondolkoztunk. Nehéz lesz azoknak dönteni, akik ismernek bennünket, jó és rossz tulajdonságainkat, annyira egyformák vagyunk. Talán sokan a szavazóhelyiségbe is bizonytalanul mennek. Biztos vagyok abban, hogy rendkívül kis különbség lesz kettőnk között, egy-két százalék fog dönteni.

Dörnbach Péter: Nagyon szoros lesz a versengés. Bizonyára a szimpátia is fontos szerepet kap a választásnál, s a szerencsének is lesz jelentősége.

0 Ha jelölttársa lesz a képviselő, milyen tanácsokat ad felelősségteljes munkájához?

Vígh László: Ha Pétert választják meg, bennem haragnak még a szikrája sem lesz, Én szeretnék neki elsőnek gratulálni. Legfontosabb tanácsom: nehogy eljátssza a bizalmat. Legyen megfontolt és tájékozott.

Dörnbach Péter: Ha Laci lesz a képviselő, azt mondom: nagyon jó kezekbe került ez a tisztség. Bennem sem lesz semmilyen rossz érzés. Azt tanácsolom Lacinak, legyen minél többet az egyszerű emberek között, nyerje és tartsa meg bizalmukat.

F. P.

Ne feledjük persze, hogy az áremelkedések levonnak valamennyit a pénzbeni gyarapodás hasznából, de ennek ellenére a reálbér emelkedése — azaz a vásárlóértékre átváltható növekedés — 1969-ben öt, s a múlt esztendőben négy százalék volt.

A tényék tehát egyértelműek. Ezt az egyértelműséget azonban, úgy tűnik, helyben nehezebb észrevenni, mint ipari, megyei vagy akár országos összességben. Mert például a Csepel Autógyárban, ahol a pártbizottság és a szakszervezeti bizottság alapos vizsgálata és felmérő munkája nyomán jelentős bérrendezést, pontosabban emelést hajtották végre a női dolgozók körében, az általánosságban helyeselt intézkedést jó néhányan helytelenítették, mondván, mién nem mások kaptak. A mások. a fiatalok, a törzsgárdaitagok stb., attól függően, hogy ki éppen melyik csoportba tartozott. Továbbá: az a helyes elv, hogy a több és minőségileg jobb munkát végző jövedelme nagyobb _ mértékben emelkedjék az átlagosnál, a Magyar Selyemipar Vállalat váci bélésszövő gyárában nagy vitát váltott ki, mert egyszeriben megnőtt a keresetek közötti különbség, s ezt azok tartották sérelmesnek, akik szavakban a differenciálás híveinek vallották magukat. S a példák így sorolhatók tovább. Mert miközben a keresetek emelkedtek, 1966—1970 között nem kevesebbel, mint hét százalékkal csökkent a szocialista iparban a teljesítménybérben ledolgozott órák száma, s helyükbe az időbér került... A bérszintek továbbra is eléggé kiegyenlítettek, s ezért a bérben rejlő húzóerő csak csekély mértékben érvényesül. 11

A keresetek, ha nem is lát- ványósan, de folyamatosan emelkedtek a legutóbbi esztendőkben. A szocialista iparban foglalkoztatottak havi átlagkeresete 1833 forint volt 1966-ban, 1919 forint 1968-ban, s 2102 forint 1970-ben. A munkások havi átlagkeresete az évek hasonló sorrendjében 1773, 1849, 2026 forintot tett ki, Ha most azt nézzük, hogy melyik iparág fizeti a „sztárgázsit”, az első helyen érthetően a bányászatot találjuk, 3008 forint havi átlagkeresettel. A legalacsonyabbat — a kézmű- és háziipart figyelmen kívül hagyva — a textilruházati ipar nyújtotta, 1898 forinttal. A havi átlagkeresetek növekedése 1966—1970 között gyorsnak mondható a gépiparban — a közlekedési eszközök gyártásában például az 1966. évi 1868 forintos havi átlag

1970-ben 2165 forintra emelkedett —, közepesnek az építőanyag- és vegyiparban, lassúnak a könnyűipari ágazatok többségében. (Az előbb már említett textilruházati iparban 1560 forint volt a havi átlag- kereset 1966-ban, s 1698 forint 1970-ben.) Az minden tekintetben indokolt, hogy a népgazdasági érdekeknek megfelelően a legdinamikusabban fejlődő ágazatok a bért is az átlagnál erőteljesebben növelhessék. Az már kevésbé, hogy még ezeken az ágazatokon belül is hódít az egyenlősdi, a mindenkinek egy keveset...

Az utóbbi esztendőkben végrehajtott bérrendezések — így a többi között az egészségügyi személyzet egy részénél megvalósított emelés —, valamint a tervezették — így a pedagógusoké — föloldottak, illetve föloldanak majd feszültségeket. Ám a párt IX. kongresszusán elhangzott útmutatás, amit bevezetőben idéztünk, semmit nem vesztett aktualitásából, s ezt elsősorban a termelő ágazatokba^ a vállalatoknak kell fölismerniük, megérteniük és — követniük.

Mészáros Ottó (Következik

amit a rövidítés rejt)

a