Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-06 / 81. szám

2&" W Ü^,- » u fc- » 19*1. Április 6., redd Befejeződött az első két napirendi pont vitája (Folytatás az 1. oldalról.) munista Pártja Központi Bi­zottságának első titkára rá­mutatott: Nyugat-Németor­szágban a szovjet—nyugatné­met és lengyel—nyugatné­met szerződés ratifikálásáért vívott harc azt tanúsítja, hogy még erősek az antikommu- ■ nizmus és a revansizmus álláspontját képviselő re­akciós körök. Tevékenyen működnek a re­akciós és a militarista erők, amelyek fokozni akarják a fegyverkezési versenyt, el akarják húzni, vagy meg akarják hiúsítani az európai biztonsági értekezlet összehí­vását. Mi nem feledkezünk meg arról, hogy az NSZK-ban nagy aktivitást .fejtenek ki azok az erők, amelyek be akarnak hatolni a szocialista országokba, veszélyes kalan­dorterveket követve próbálják megvalósítani zsarolási poli­tikájukat. Leonyid Kulicsenko, a párt volgográdi területi bizottságá­nak első titkára elmondotta, hogy a volgográdi terület a Szovjetunió egyik jelentős ga­bonatermő vidéke. Az eltelt öt évben emelkedett a mező- gazdasági termékek hozama, rentábilisabbá vált a kolhozok és szovhozok tevékenysége. A szemes termények termesztése területén az összes munkála­tok 95—97 százalékát gépesí­tették. Vlagyimir Gyegtyarev, az Ukrán Kommunista Párt do- nyeci területi bizottságának első titkára, a terület dicső hagyományainak folytatódá­sáról beszélt. Közölte, hogy a donyeci terület, a vegyipar, a gépgyártás és az energetika fontos központja, a 8. ötéves tarvet határidő előtt teljesí­tette. Gilberto Vieira, a Kolum­biai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtitkára felszólalásában rámutatott, hogy az új szovjet ötéves terv nemzetközi jelentősége hatal­mas, hiszen „a Szovjetunió nemcsak a leghaladóbb társadalmi rendszer . megtestesítője, hanem a béke legyőzhe­tetlen bástyája is az im­perialista fenyegetéssel és agresszióval szemben, az SZKP pedig a proletár in­ternacionalizmus leghí­vebb és legkipróbáltabb kifejezője”. Alekszandr Csakovszkij író, a Lityeraturnaja Gazeta fő- szerkesztője, felszólalásában hangsúlyozta, hogy a szovjet kommunista írók, az egész szovjet művészeti társadalom őszintén helyesli a párt hatá­rozott lenini irányvonalát a művészi alkotótevékenység te­rületén. Csakovszkij a küldöt­tek tapsa közepette kijelentet­te: „csak egy olyan zászló van, amely alatt a szovjet ember­hez méltón lehet élni és al­kotni, ez a lenini párt zászla­ja”. A szónok leleplezte és pellengérre állította azokat a csaló • módszereket, amelyek­hez az úgynevezett „intellek­tuális kommunistaellenesség” dicsőitől folyamodnak. Egyik legelterjedtebb koncepciójuk annak propagálása, hogy állí­tólag minden igazi művész számára elkerülhetetlen a szembenállás azzal az állam­mal, amelyben él. Meg tudjuk érteni — mondotta Alekszandr Csakovszkij —, a becsületes művész ellenzékiségét az erő­szakon, az elnyomáson és a hazugságon alapuló burzsoá társadalommal és állammal szemben, sehogy sem tudjuk azonban elfogadni a kommu­nistaelleneseknek azokat a kí­sérleteit, amelyekkel ki akar­ják terjeszteni ezt a törvény- szerűséget a társadalmi igaz­ságon alapuló szocialista rend­szerre is — folytatta az író. Alekszandr Csakovszkij hang­súlyozta, hogy a kommunizmus ellensé­gei el akarják szakítani a szovjet alkotó értelmisé­get a párttól, meg akar­ják fosztani a szovjet iro­dalmat magvától, a pár­tosságtól. Tudjuk azonban — jelentette ki az író —, „ahogy az ókori Anteusz az anyafölddel való kapcsolatból merítette erejét, a szovjet művészeti értelmiséget a lenini párttal való összefor- rottság és a párt nagy ügyé­vel való eltéphetetlen kapcso­lat teszi erőssé és szellemileg legyőzhetetlenné”. Csakovsz- kij befejezésül a következőket mondotta: a történelem nagy feladatot tűzött ki a szovjet irodalom elé, a legnemesebb emberi tulajdonságokkal ren­delkező kommunista, a párt és a nép fia hősies alakjának megörökítését a kortársak és az utódok számára. Az előt­tünk álló sokrétű művészeti és alkotói feladatok között nincs számukra ennél magasztosabb feladat. Viktor Lomakin, Primőrje határterület bizottságának el­ső titkára kijelentette: „a szovjet Primőrje és a VDK kikötői között mű­ködik a Barátság hídja, amelyen át a távol-keleti Tengerhajózási Igazgató­ság hajóinak tucatjai szál­lítanak mindent, ami szükséges a vietnami nép­nek”. / John Collan, Nágy-Britan- nia Kommunista Pártjának főtitkára felszólalásában meg­jegyezte, hogy az új szovjet ötéves terv a reálbérek nagy­arányú emelését és a szocialis­ta ellátás átfogó fejlesztését irányozza elő. Ez élesen eltér attól, ami a kapitalista világ­ban végbe megy, majd leszö­gezte, hogy még jobban meg kell erősíteni a nemzetközi kommunista mozgalom sorai­nak egységét. Ebben a moz­galomban — mondotta Gollan —, bizonyos kérdésekben lé­tezhetnek és léteznek is kü­lönféle álláspontok. Pártunk álláspontját mi a kommunista és munkáspártok 1969-es nem­zetközi tanácskozásán kifejtet­tük. Ez azonban sohasem sér­tette és a jövőben sem sérti szolidaritásunkat az SZKP- vel, együttes fellépésünket az imperializmus ellen, a Skócia-, lizmusért vívott közös harc­ban. *. -r A béke világprogramját, amelyet az SZKP és a szovjet kormány javasol, lelkes öröm­mel fogadják majd más orszá­gok . népei — mondotta Jesus Faria, a Venezuelai Kommu­nista Párt főtitkára. Jesus Fa­ria köszönetét fejezte ki a Szovjetunió Kommunista Párt­jának, más testvérpártoknak és nemzeti felszabadító moz­galmaknak, mert szolidaritá­sukat nyilvánították olyan pil­lanatban, amikor a Petkov— Marquez csoport fellépett a (párt ellen. „A Venezuelai Kom­munista Párt IV. kongresszusa megtisztította a párt sorait és elfogadta a proletár inter­nacionalizmushoz való hűség következetes marxista—leni­nista irányvonalát.” Michael O’Riordan, Írország Kommunista Pártjának főtit­kára elítélte az angol im­perializmus politikáját Íror­szággal kapcsolatban. A kettészakadás következ­tében felmerült problé­mákért teljes mértékben az angol imperializmus a felelős. Írországban soha­sem lesz addig béke, amíg fel nem számolják az im­perializmus utolsó marad­ványait. William Kashtan, a Kanadai Kommunista Párt főtitkára megjegyezte, hogy „történelmi szempontból a XXIV. kong­resszus — a 24. foka annak a lépcsőnek, amely a kommuniz­mushoz vezet. A kapitalista világban ki­alakult helyzetet jellemezve Kashtan megállapította, hogy fokozódik a labilitás és a bi­zonytalanság, folytatódik az infláció és a munkanélküliség. Rámutatott, hogy az amerikai imperializmus egyre nagyobb nyomást gyakorol Kanadára, mert ellenőrzése alá ' akarja vonni annak óriási energetikai készleteit. Ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a kana­dai nép nagy része növekvő ellenállást tanúsít az amerikai uralommal szemben. A kom­munista párt vezetésével ép­pen a munkásosztálynak és szövetségeseinek kell helyreál­lítaniuk Kanada függetlensé­gét — mondotta Kashtan. Vlagyimir Mackevics, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere rámutatott, hogy tervbe vették az új technika széles körű bevezetését a me­zőgazdaságban. A tervek sze­rint öt év alatt több mint egy­millió mezőgazdasági szakem­ber kap kiképzést. Claude-Ernest Ndalla, a Kongói Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottságának első tit­kára felszólalásában kijelen­tette, hogy nemzeti demokra­tikus programjuk a szocializ­mushoz vezető út szakasza, „a Kongói Népi Köztársaság né­pe megértette, hogy csak ak­kor tud hatékonyan küzdeni a neokolonializmus ellen, ha a szocialista utat választja”. A délutáni ülésen a követ­kezők szólaltak fel: Nyikolaj Po nomarjov, a kusztanaji te­rület Komszomol kerülete pártbizottságának első titká­ra; Alvaro Cunhal, a Portugál KP főtitkára; Afanaszij Jesto­kin, a kemerevói területi pb első titkára; Khaled Bagdas, a Szír KP főtitkára; Midesat Sa- kirov, a baskír területi pártbi­zottság első titkára. Sakirov beszédének elhang­zása után az elnöklő Pjotr Se- leszt közölte, hogy 149 delegá­tus jelentkezett felszólalásra, közülük eddig 4G-an szólaltak fel. Feltette a kérdést a kong­resszusnak: folytassák-e to­vább, vagy pedig zárják le a vitát? A küldöttek egyhangúlag a vita befejezése mellett szavaztak. Ezután Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára lépett a szónoki emelvényre. Brezsnyev vitazáró beszédé­ben kijelentette: „Teljes jog­gal elmondhatjuk, • hogy a központi bizottság beszámoló jelentésének vitája elvien tárgyszerű, élénk és eredmé­nyes volt. A beszámoló jelen­tés vitájában részt vett vala­mennyi szovjet köztársaság kommunista pártjának, vala­mint a legnagyobb városok­nak, az ország ipari és mező- gazdasági központjainak — Moszkva, Leningrad, Gorkij, Szverdlovszk, Novoszibirszk, Kemerovo, Barnaul, Ufa, Do- nyeck és Orenburg városok pártszervezeteinek és az or­szág más legnagyobb párt- szervezeteinek küldöttei. Fel­szólaltak a dicsőséges munkás- osztály, a kolhozparasztság, az értelmiség, a hadseregben szolgáló kommunisták, 14 mil­liós taglétszámú pártunk va­lamennyi részének képviselői.” Brezsnyev kijelentette: „Azt, hogy valamennyi felszólaló küldött helyeslő­én elfogadta a beszámoló jelentést, a párt központi bizottságának politikai vo­nalát és gyakorlati tévé'1 kenységét, a jövőre nézve előirányzott bel- és kül­politikáját, joggal tekint­hetjük egész lenini pár­tunk véleményének.” „A kongresszusi küldöttek szavával egybecsendül az egész szovjet nép hangja. A kong­resszus és a központi bizott­ság címére már a megnyitás pillanatától kezdve több mint 250 000 levél és távirat érke­zett a kommunistáktól és pár- tonkívüliektől” — jegyezte meg a továbbiakban a köz­ponti bizottság főtitkára. „A szovjet emberek elismerő szavai, az az aktív támogatás, amelyben a párt politikáját részesítik, eleven érdeklődé­sük a párt ügyei iránt, lelke­sít bennünket, új erőt és ener­giát kölcsönöz nekünk, de még inkább erősíti meggyőződésün­ket, hogy a helyes úton já­runk” — mondotta ezután Brezsnyev. A kongresszus ne­vében mélységes elismerését fejezte ki, „mindazoknak, akik kifejezésre juttatták gondola­taikat és érzelmeiket kong­resszusunk munkájával kap­csolatban, mindazoknak, akik a párt politikáját támogatják". „Pártkongresszusunkon ki­domborodott a forró bolsevik nemzetközi szolidaritás a szo­cializmus minden országával, az egész világ kommunistái­val, mindazokkal, akik az im­perializmus ellen harcolnak. Ez Igen jó. ez maradéktalanul megfelel pártunk egész politi­kájának, a nagy Lenin hagya­tékának” — jelentette ki Brezsnyev. „A felszólaló elvtársak nagy vívmányunkként beszéltek a tárgyszerűségnek, az elvtársi kölcsönös megértésnek, az em­berek iránti figyelemnek, s egyúttal az emberek iránt tá­masztott magas fokú követel­ményeknek, elvszerűségnek és igényességnek a légköréről, amely szilárdan meghonoso­dott a pártban és az ország­ban. Azt hiszem, joggal el­mondhatjuk, hogy kongresszu­sunk ebben a légkörben fo­lyik és ez nem kis mértékben mozdítja elő munkájának si­kerét. Ez ismét bebizonyítot­ta, mennyire fontos, hogy to­vábbra is megőrizzük és meg­szilárdítsuk a pártszerveknek az utóbbi években kidolgozott munkastílusát”. Befejezésül Brezsnyev hang­súlyozta a központi bizottság beszámoló jelentésének meg­vitatásából fakadó fő követ­keztetést. „Ez a következtetés abban áll — mondotta, hogy pártunkban ma jobban, * mint valaha, az egység és az összeforrot tság uralko­dik, az a valóban elvtár- sias munkaszellem, ame­lyet Lenin oly állhatatosan sürgetett és amely pártun­kat erőssé és legyőzhetet- lenné teszi. Lenin hagyatékához híven, to­vábbra is őrizzük, mint sze­münk fényét és állandóan erő­sítjük pártunk sorainak az egységét”. Leonyid Brezsnyev vitazáró felszólalása után Pjotr Seleszt indítványozta, hogy a kong­resszus egészében hagyja jóvá a párt központi bizottságának politikai irányvonalát, és gya­korlati tevékenységét, vala­mint a beszámolóban foglalt javaslatokat és következteté­seket Az SZKP XXIV. kongresz- szusa teljes egészében jóvá­hagyta a párt központi bizott­ságának politikai irányvonalát és gyakorlati tevékenységét A kongresszus elfogadta az SZKP Központi Bizottsága be­számolójában kifejtett javasla­tokat és következtetéseket. A -kongresszus “Ugyancsak egyhangúlag elfogadta, hogy 150 tagú bizottságot küldjön ki a központi bizottsági beszá­moló alapján összeállítandó kongresszusi határozat terve­zetének kidolgozására. A delegátusok egyhangúlag fogadták el a központi revíziós bizottság beszámolóját is. Gennagyij Szizov, a revíziós bizottság elnöke, eltekintett zárszavának megtartásától. Az SZKP XXIV. kongresz- szusa ma folytatja munkáját: a harmadik napirendi pont­nak megfelelően Alekszej Ko­szigin miniszterelnök fogja előterjeszteni a IX. ötéves terv irányelveit. CHILE A Népi Egységfront napja Kommunista fiatalok felvonulása Santiagóijait. Salvador Allcndc elnök baloldali koalíciója a vasár­nap Chilében tartott köz­ségtanácsi választások után, lényegesen megszilárdította helyzetét — jelenti az AFP. Az ország 25 tartománya közül eddig 19-ben számlál­ták össze a leadott szava­zatokat és adtak ki róluk hivatalos jelentést. Ezekből kitűnik, hogy a Népi Egy­ségfront koalíciója a szava­zatok 19,6 százalékát kapta meg, tehát tavaly szeptem­ber óta 13,3 százalékkal nö­velte támogatói számát. A, Kereszténydemokrata Párt, a tavaly szeptember­ben tartott ejnökválasztók nagy vesztese, ezúttal sem talált magára. Szeptember­ben jelöltjei 27,8 százalékot kaptak, ezúttal azonban már csak 25,8 százalékot. Salvador Allende elége­detten nyilatkozott. a köz­ségtanácsi választások ered­ményeiről. „Ez a nap, a Népi Egységfront újabb győzelmének napja. To­vábbra is arra törekszünk, hogy határozottan és komo­lyan folytassuk prog­ramunk megvalósítását” — mondotta. Mint ismeretes, a község- tanácsi választásokat a kommunistákat, szocialistá­kat, radikálisokat és ..disszidens” keresztényde­mokratákat magában fog­laló Népi Egységfront első komoly próbatételének tar­tották. Gyorshírben közük a hír- ügynökségek a chilei köz­ségi tanácsi választások hi­vatalos végeredményét. E- szerint az Allende vezette Népi Egységfront 1 404 196 szavazatot kapott. Ezzel szemben valamennyi ellen­zőid pártnak összesen 1 356 929 szavazattal kellett megelégednie. Heath Heinemannál Edward Heath brit kormányfő kétnapos hivatalos látogatáson Bonnban tartózkodott. Képünkön: dr. Gustav Heinemann (bal­ról) üdvözli a brit miniszterelnököt. .KULCSOS GYEREKEK' Velem próbáljon csak kikezdeni... Cegléden .egy öregember el­ment a rendőrőrsre és védel­met kért egy kisfiú ellen. A gyerek a férfit minden előz­mény nélkül összerugdosta az udvaron. Tízéves, szőke, óriási barna szemekkel. Az arca mint a hamvas őszibarack. Fején fel­nőttnek való óriási füles sap­ka, a kabátja szőrmés, a nad­rágja foltozott, a lábán jó ba­kancs. Megkérem, üljön előre a kocsiba, mutassa az utat ha­záig. — Minálunk senkisem nincs otthon — mondja félrefordí­tott fejjel. Míg ezt elmondja, a zsebét tépi, szipog. A valamikor rangos ház hát­só bejáratánál felpattan egy rossz székre, a szakadt csa­tornában matat, onnan keríti elő a lakáskulcsot. Lakás... Televízió, elektromos kávé­főző, kukta, modem tárgyak, lim-lom, mocsok óriási káosz­ban elborít mindent. A tűz­hely jéghideg, az ágyak vetet- lenek. — Te, kisfiú, miért van nála­tok ilyen rendetlenség? Mi­kor szoktatok takarítani ? — Vasárnap. Akkor a ma­mám ki szók söpörni. Hol írod a leckédet? — Hát itt, a konyhában. Le­ülök erre a vaságyra és így. Széles lendülettel összébb- tólja az ecetesüvegből, tojás­héjból, kávéscsészéből, üres lábasokból álló halmazt, fel­szabadít egy tenyérnyi, tealé­ben ázó helyet és rámutat: na lássa már? , Tollat, papírt adok a kezé­be. — írd le, ami az eszedbe jut. Addig én szétnézek az udva­ron. Bogárfekete kutya ugrándo­zik vasláncon, csapzott kis­macska napozik a zűrzavaros szögletben, öt pete múlva visszamegyek, de a papír üres. — Nem jutott eszedbe sem­mi? Lediktálok egy mondatot, mindketten beleizzadunk, de a vártnál szebbre sikerült Megsimogatom lesúnyt kobak­ját, végül mégis megindul kö­zöttünk valamiféle viadal, amit jóakarattal beszélgetés­nek is lehetne nevezni. A gye­rek a válaszadásnál valóság­gal kínlódik, holott akarna be­szélni. Tökéletesen szokatlan a számára, hogy egyenrangú partnerként kezelik. A világért nem merne felnézni, cipőjét, zokniját rángatja, a padlón a csikkeket tapossa, míg a fe­leletet kiizzadja. Lassan azért kialakul a kép. Szülei, nagyobb testvére fél hét felé indulnák hazulról, ő egyedül marad. Teát iszik, a kamrából hoz ki ennivalót. Teheti, majd háromszáz kilós disznót vágtak. Ahogy leírja, mit szokott esténként főzni az anyja, ugyancsak jó konyhán élnek. Aztán felkel, kimegy játszani, „ide-odamén”, amíg eljön az idő az iskoláig. Mire délután hazaér, már otthon a nagyobb testvére, azzal várják az anyjukat, este hét körül le­fekszenek. A tv-t inkább csak akkor nézik a szobában, ha Angyal van, vagy „bunyó”. — Olvasni szoktál-e? — A mamámtól kaptam ka­rácsonyra egy könyvet, a „Bő­beszédű teknősbékát”, abból egy mesét már majdnem ki­olvastam. — Mondd csak, mi bajod van az iskolatársaiddal? És miért rúgtad meg a bácsit? — Mert a bácsi megrúgta az iskolatársaimat. — De te nem is vagy jóba velük, mégis megvédelmezed őket? Hallgat, hümmög, a logika megzavarja. Aztán hirtelen magától kezdi: — Velem próbáljanak csak kikezdeni. Majd meglássák..; De még a Bödöni sem mer bántani, pedig erősebb. Folyékonyan folytatja, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents