Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-06 / 81. szám

2&" W

Ü^,- » u fc- »

19*1. Április 6., redd

Befejeződött az első két napirendi pont vitája

(Folytatás az 1. oldalról.)

munista Pártja Központi Bizottságának első titkára rámutatott: Nyugat-Németországban a szovjet—nyugatnémet és lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálásáért vívott harc azt tanúsítja, hogy még erősek az antikommu- ■ nizmus és a revansizmus álláspontját képviselő reakciós körök.

Tevékenyen működnek a reakciós és a militarista erők, amelyek fokozni akarják a fegyverkezési versenyt, el akarják húzni, vagy meg akarják hiúsítani az európai biztonsági értekezlet összehívását. Mi nem feledkezünk meg arról, hogy az NSZK-ban nagy aktivitást .fejtenek ki azok az erők, amelyek be akarnak hatolni a szocialista országokba, veszélyes kalandorterveket követve próbálják megvalósítani zsarolási politikájukat.

Leonyid Kulicsenko, a párt volgográdi területi bizottságának első titkára elmondotta, hogy a volgográdi terület a Szovjetunió egyik jelentős gabonatermő vidéke. Az eltelt öt évben emelkedett a mező- gazdasági termékek hozama, rentábilisabbá vált a kolhozok és szovhozok tevékenysége. A szemes termények termesztése területén az összes munkálatok 95—97 százalékát gépesítették.

Vlagyimir Gyegtyarev, az Ukrán Kommunista Párt do- nyeci területi bizottságának első titkára, a terület dicső hagyományainak folytatódásáról beszélt. Közölte, hogy a donyeci terület, a vegyipar, a gépgyártás és az energetika fontos központja, a 8. ötéves tarvet határidő előtt teljesítette.

Gilberto Vieira, a Kolumbiai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára felszólalásában rámutatott, hogy az új szovjet ötéves terv nemzetközi jelentősége hatalmas, hiszen

„a Szovjetunió nemcsak a leghaladóbb társadalmi rendszer . megtestesítője, hanem a béke legyőzhetetlen bástyája is az imperialista fenyegetéssel és agresszióval szemben, az SZKP pedig a proletár internacionalizmus leghívebb és legkipróbáltabb kifejezője”.

Alekszandr Csakovszkij író, a Lityeraturnaja Gazeta fő- szerkesztője, felszólalásában hangsúlyozta, hogy a szovjet kommunista írók, az egész szovjet művészeti társadalom őszintén helyesli a párt határozott lenini irányvonalát a művészi alkotótevékenység területén. Csakovszkij a küldöttek tapsa közepette kijelentette: „csak egy olyan zászló van, amely alatt a szovjet emberhez méltón lehet élni és alkotni, ez a lenini párt zászlaja”. A szónok leleplezte és pellengérre állította azokat a csaló • módszereket, amelyekhez az úgynevezett „intellektuális kommunistaellenesség” dicsőitől folyamodnak. Egyik legelterjedtebb koncepciójuk annak propagálása, hogy állítólag minden igazi művész számára elkerülhetetlen a szembenállás azzal az állammal, amelyben él. Meg tudjuk érteni — mondotta Alekszandr Csakovszkij —, a becsületes művész ellenzékiségét az erőszakon, az elnyomáson és a hazugságon alapuló burzsoá társadalommal és állammal szemben, sehogy sem tudjuk azonban elfogadni a kommunistaelleneseknek azokat a kísérleteit, amelyekkel ki akarják terjeszteni ezt a törvény- szerűséget a társadalmi igazságon alapuló szocialista rendszerre is — folytatta az író. Alekszandr Csakovszkij hangsúlyozta, hogy a kommunizmus ellenségei el akarják szakítani a szovjet alkotó értelmiséget a párttól, meg akarják fosztani a szovjet irodalmat magvától, a pártosságtól.

Tudjuk azonban — jelentette ki az író —, „ahogy az ókori Anteusz az anyafölddel való kapcsolatból merítette erejét, a

szovjet művészeti értelmiséget a lenini párttal való összefor- rottság és a párt nagy ügyével való eltéphetetlen kapcsolat teszi erőssé és szellemileg legyőzhetetlenné”. Csakovsz- kij befejezésül a következőket mondotta: a történelem nagy feladatot tűzött ki a szovjet irodalom elé, a legnemesebb emberi tulajdonságokkal rendelkező kommunista, a párt és a nép fia hősies alakjának megörökítését a kortársak és az utódok számára. Az előttünk álló sokrétű művészeti és alkotói feladatok között nincs számukra ennél magasztosabb feladat.

Viktor Lomakin, Primőrje határterület bizottságának első titkára kijelentette:

„a szovjet Primőrje és a VDK kikötői között működik a Barátság hídja, amelyen át a távol-keleti Tengerhajózási Igazgatóság hajóinak tucatjai szállítanak mindent, ami szükséges a vietnami népnek”. /

John Collan, Nágy-Britan- nia Kommunista Pártjának főtitkára felszólalásában megjegyezte, hogy az új szovjet ötéves terv a reálbérek nagyarányú emelését és a szocialista ellátás átfogó fejlesztését irányozza elő. Ez élesen eltér attól, ami a kapitalista világban végbe megy, majd leszögezte, hogy még jobban meg kell erősíteni a nemzetközi kommunista mozgalom sorainak egységét. Ebben a mozgalomban — mondotta Gollan —, bizonyos kérdésekben létezhetnek és léteznek is különféle álláspontok. Pártunk álláspontját mi a kommunista és munkáspártok 1969-es nemzetközi tanácskozásán kifejtettük. Ez azonban sohasem sértette és a jövőben sem sérti szolidaritásunkat az SZKP- vel, együttes fellépésünket az imperializmus ellen, a Skócia-, lizmusért vívott közös harcban. *. -r

A béke világprogramját, amelyet az SZKP és a szovjet kormány javasol, lelkes örömmel fogadják majd más országok . népei — mondotta Jesus Faria, a Venezuelai Kommunista Párt főtitkára. Jesus Faria köszönetét fejezte ki a Szovjetunió Kommunista Pártjának, más testvérpártoknak és nemzeti felszabadító mozgalmaknak, mert szolidaritásukat nyilvánították olyan pillanatban, amikor a Petkov— Marquez csoport fellépett a (párt ellen. „A Venezuelai Kommunista Párt IV. kongresszusa megtisztította a párt sorait és elfogadta a proletár internacionalizmushoz való hűség következetes marxista—leninista irányvonalát.”

Michael O’Riordan, Írország Kommunista Pártjának főtitkára elítélte az angol imperializmus politikáját Írországgal kapcsolatban.

A kettészakadás következtében felmerült problémákért teljes mértékben az angol imperializmus a felelős. Írországban sohasem lesz addig béke, amíg fel nem számolják az imperializmus utolsó maradványait.

William Kashtan, a Kanadai Kommunista Párt főtitkára megjegyezte, hogy „történelmi szempontból a XXIV. kongresszus — a 24. foka annak a lépcsőnek, amely a kommunizmushoz vezet.

A kapitalista világban kialakult helyzetet jellemezve Kashtan megállapította, hogy fokozódik a labilitás és a bizonytalanság, folytatódik az infláció és a munkanélküliség. Rámutatott, hogy az amerikai imperializmus egyre nagyobb nyomást gyakorol Kanadára, mert ellenőrzése alá ' akarja vonni annak óriási energetikai készleteit. Ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a kanadai nép nagy része növekvő ellenállást tanúsít az amerikai uralommal szemben. A kommunista párt vezetésével éppen a munkásosztálynak és szövetségeseinek kell helyreállítaniuk Kanada függetlenségét — mondotta Kashtan.

Vlagyimir Mackevics, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere rámutatott, hogy tervbe vették az új technika

széles körű bevezetését a mezőgazdaságban. A tervek szerint öt év alatt több mint egymillió mezőgazdasági szakember kap kiképzést.

Claude-Ernest Ndalla, a Kongói Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkára felszólalásában kijelentette, hogy nemzeti demokratikus programjuk a szocializmushoz vezető út szakasza, „a Kongói Népi Köztársaság népe megértette, hogy csak akkor tud hatékonyan küzdeni a neokolonializmus ellen, ha a szocialista utat választja”.

A délutáni ülésen a következők szólaltak fel: Nyikolaj Po nomarjov, a kusztanaji terület Komszomol kerülete pártbizottságának első titkára; Alvaro Cunhal, a Portugál KP főtitkára; Afanaszij Jestokin, a kemerevói területi pb első titkára; Khaled Bagdas, a Szír KP főtitkára; Midesat Sa- kirov, a baskír területi pártbizottság első titkára.

Sakirov beszédének elhangzása után az elnöklő Pjotr Se- leszt közölte, hogy 149 delegátus jelentkezett felszólalásra, közülük eddig 4G-an szólaltak fel. Feltette a kérdést a kongresszusnak: folytassák-e tovább, vagy pedig zárják le a vitát?

A küldöttek egyhangúlag a vita befejezése mellett szavaztak.

Ezután Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára lépett a szónoki emelvényre.

Brezsnyev vitazáró beszédében kijelentette: „Teljes joggal elmondhatjuk, • hogy a központi bizottság beszámoló jelentésének vitája elvien tárgyszerű, élénk és eredményes volt. A beszámoló jelentés vitájában részt vett valamennyi szovjet köztársaság kommunista pártjának, valamint a legnagyobb városoknak, az ország ipari és mező- gazdasági központjainak — Moszkva, Leningrad, Gorkij, Szverdlovszk, Novoszibirszk, Kemerovo, Barnaul, Ufa, Do- nyeck és Orenburg városok pártszervezeteinek és az ország más legnagyobb párt- szervezeteinek küldöttei. Felszólaltak a dicsőséges munkás- osztály, a kolhozparasztság, az értelmiség, a hadseregben szolgáló kommunisták, 14 milliós taglétszámú pártunk valamennyi részének képviselői.” Brezsnyev kijelentette:

„Azt, hogy valamennyi felszólaló küldött helyeslőén elfogadta a beszámoló jelentést, a párt központi bizottságának politikai vonalát és gyakorlati tévé'1 kenységét, a jövőre nézve előirányzott bel- és külpolitikáját, joggal tekinthetjük egész lenini pártunk véleményének.”

„A kongresszusi küldöttek szavával egybecsendül az egész szovjet nép hangja. A kongresszus és a központi bizottság címére már a megnyitás pillanatától kezdve több mint 250 000 levél és távirat érkezett a kommunistáktól és pár- tonkívüliektől” — jegyezte meg a továbbiakban a központi bizottság főtitkára.

„A szovjet emberek elismerő szavai, az az aktív támogatás, amelyben a párt politikáját részesítik, eleven érdeklődésük a párt ügyei iránt, lelkesít bennünket, új erőt és energiát kölcsönöz nekünk, de még inkább erősíti meggyőződésünket, hogy a helyes úton járunk” — mondotta ezután Brezsnyev. A kongresszus nevében mélységes elismerését fejezte ki, „mindazoknak, akik kifejezésre juttatták gondolataikat és érzelmeiket kongresszusunk munkájával kapcsolatban, mindazoknak, akik a párt politikáját támogatják".

„Pártkongresszusunkon kidomborodott a forró bolsevik nemzetközi szolidaritás a szocializmus minden országával, az egész világ kommunistáival, mindazokkal, akik az imperializmus ellen harcolnak. Ez Igen jó. ez maradéktalanul megfelel pártunk egész politikájának, a nagy Lenin hagyatékának” — jelentette ki Brezsnyev.

„A felszólaló elvtársak nagy vívmányunkként beszéltek a tárgyszerűségnek, az elvtársi kölcsönös megértésnek, az emberek iránti figyelemnek, s egyúttal az emberek iránt támasztott magas fokú követelményeknek, elvszerűségnek és igényességnek a légköréről, amely szilárdan meghonosodott a pártban és az országban. Azt hiszem, joggal elmondhatjuk, hogy kongresszusunk ebben a légkörben folyik és ez nem kis mértékben mozdítja elő munkájának sikerét. Ez ismét bebizonyította, mennyire fontos, hogy továbbra is megőrizzük és megszilárdítsuk a pártszerveknek az utóbbi években kidolgozott munkastílusát”.

Befejezésül Brezsnyev hangsúlyozta a központi bizottság beszámoló jelentésének megvitatásából fakadó fő következtetést.

„Ez a következtetés abban áll — mondotta, hogy pártunkban ma jobban, * mint valaha, az egység és az összeforrot tság uralkodik, az a valóban elvtár- sias munkaszellem, amelyet Lenin oly állhatatosan sürgetett és amely pártunkat erőssé és legyőzhetet- lenné teszi.

Lenin hagyatékához híven, továbbra is őrizzük, mint szemünk fényét és állandóan erősítjük pártunk sorainak az egységét”.

Leonyid Brezsnyev vitazáró felszólalása után Pjotr Seleszt indítványozta, hogy a kongresszus egészében hagyja jóvá a párt központi bizottságának politikai irányvonalát, és gyakorlati tevékenységét, valamint a beszámolóban foglalt javaslatokat és következtetéseket

Az SZKP XXIV. kongresz- szusa teljes egészében jóváhagyta a párt központi bizottságának politikai irányvonalát és gyakorlati tevékenységét A kongresszus elfogadta az SZKP Központi Bizottsága beszámolójában kifejtett javaslatokat és következtetéseket.

A -kongresszus “Ugyancsak egyhangúlag elfogadta, hogy 150 tagú bizottságot küldjön ki a központi bizottsági beszámoló alapján összeállítandó kongresszusi határozat tervezetének kidolgozására.

A delegátusok egyhangúlag fogadták el a központi revíziós bizottság beszámolóját is.

Gennagyij Szizov, a revíziós bizottság elnöke, eltekintett

zárszavának megtartásától.

Az SZKP XXIV. kongresz- szusa ma folytatja munkáját: a harmadik napirendi pontnak megfelelően Alekszej Koszigin miniszterelnök fogja előterjeszteni a IX. ötéves terv irányelveit.

CHILE

A Népi Egységfront napja

Kommunista fiatalok felvonulása Santiagóijait.

Salvador Allcndc elnök baloldali koalíciója a vasárnap Chilében tartott községtanácsi választások után, lényegesen megszilárdította helyzetét — jelenti az AFP.

Az ország 25 tartománya közül eddig 19-ben számlálták össze a leadott szavazatokat és adtak ki róluk hivatalos jelentést. Ezekből kitűnik, hogy a Népi Egységfront koalíciója a szavazatok 19,6 százalékát kapta meg, tehát tavaly szeptember óta 13,3 százalékkal növelte támogatói számát.

A, Kereszténydemokrata Párt, a tavaly szeptemberben tartott ejnökválasztók nagy vesztese, ezúttal sem talált magára. Szeptemberben jelöltjei 27,8 százalékot kaptak, ezúttal azonban már csak 25,8 százalékot.

Salvador Allende elégedetten nyilatkozott. a községtanácsi választások eredményeiről. „Ez a nap, a Népi Egységfront újabb

győzelmének napja. Továbbra is arra törekszünk, hogy határozottan és komolyan folytassuk programunk megvalósítását” — mondotta.

Mint ismeretes, a község- tanácsi választásokat a kommunistákat, szocialistákat, radikálisokat és

..disszidens” kereszténydemokratákat magában foglaló Népi Egységfront első komoly próbatételének tartották.

Gyorshírben közük a hír- ügynökségek a chilei községi tanácsi választások hivatalos végeredményét. E- szerint az Allende vezette Népi Egységfront 1 404 196 szavazatot kapott. Ezzel szemben valamennyi ellenzőid pártnak összesen 1 356 929 szavazattal kellett megelégednie.

Heath Heinemannál

Edward Heath brit kormányfő kétnapos hivatalos látogatáson Bonnban tartózkodott. Képünkön: dr. Gustav Heinemann (balról) üdvözli a brit miniszterelnököt.

.KULCSOS GYEREKEK'

Velem próbáljon csak kikezdeni...

Cegléden .egy öregember elment a rendőrőrsre és védelmet kért egy kisfiú ellen. A gyerek a férfit minden előzmény nélkül összerugdosta az udvaron.

Tízéves, szőke, óriási barna szemekkel. Az arca mint a hamvas őszibarack. Fején felnőttnek való óriási füles sapka, a kabátja szőrmés, a nadrágja foltozott, a lábán jó bakancs. Megkérem, üljön előre a kocsiba, mutassa az utat hazáig.

— Minálunk senkisem nincs otthon — mondja félrefordított fejjel. Míg ezt elmondja, a zsebét tépi, szipog.

A valamikor rangos ház hátsó bejáratánál felpattan egy rossz székre, a szakadt csatornában matat, onnan keríti elő a lakáskulcsot. Lakás... Televízió, elektromos kávéfőző, kukta, modem tárgyak, lim-lom, mocsok óriási káoszban elborít mindent. A tűzhely jéghideg, az ágyak vetet- lenek.

— Te, kisfiú, miért van nálatok ilyen rendetlenség? Mikor szoktatok takarítani ?

— Vasárnap. Akkor a mamám ki szók söpörni.

Hol írod a leckédet?

— Hát itt, a konyhában. Leülök erre a vaságyra és így.

Széles lendülettel összébb- tólja az ecetesüvegből, tojáshéjból, kávéscsészéből, üres lábasokból álló halmazt, felszabadít egy tenyérnyi, tealében ázó helyet és rámutat: na lássa már? ,

Tollat, papírt adok a kezébe.

— írd le, ami az eszedbe jut. Addig én szétnézek az udvaron.

Bogárfekete kutya ugrándozik vasláncon, csapzott kismacska napozik a zűrzavaros szögletben, öt pete múlva visszamegyek, de a papír üres.

— Nem jutott eszedbe semmi?

Lediktálok egy mondatot, mindketten beleizzadunk, de a vártnál szebbre sikerült Megsimogatom lesúnyt kobakját, végül mégis megindul közöttünk valamiféle viadal, amit jóakarattal beszélgetésnek is lehetne nevezni. A gyerek a válaszadásnál valósággal kínlódik, holott akarna beszélni. Tökéletesen szokatlan a számára, hogy egyenrangú partnerként kezelik. A világért nem merne felnézni, cipőjét, zokniját rángatja, a padlón a csikkeket tapossa, míg a feleletet kiizzadja.

Lassan azért kialakul a kép.

Szülei, nagyobb testvére fél hét felé indulnák hazulról, ő egyedül marad. Teát iszik, a kamrából hoz ki ennivalót. Teheti, majd háromszáz kilós disznót vágtak. Ahogy leírja, mit szokott esténként főzni az anyja, ugyancsak jó konyhán élnek. Aztán felkel, kimegy játszani, „ide-odamén”, amíg eljön az idő az iskoláig. Mire délután hazaér, már otthon a nagyobb testvére, azzal várják az anyjukat, este hét körül lefekszenek. A tv-t inkább csak akkor nézik a szobában, ha Angyal van, vagy „bunyó”.

— Olvasni szoktál-e?

— A mamámtól kaptam karácsonyra egy könyvet, a „Bőbeszédű teknősbékát”, abból egy mesét már majdnem kiolvastam.

— Mondd csak, mi bajod van az iskolatársaiddal? És miért rúgtad meg a bácsit?

— Mert a bácsi megrúgta az iskolatársaimat.

— De te nem is vagy jóba velük, mégis megvédelmezed őket?

Hallgat, hümmög, a logika megzavarja. Aztán hirtelen magától kezdi:

— Velem próbáljanak csak kikezdeni. Majd meglássák..; De még a Bödöni sem mer bántani, pedig erősebb.

Folyékonyan folytatja, hogy