Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 80. szám

ml. ÁPRILIS 4., VASÁRNAP 7 ! Vagy nagyon könnyű, vagy nagyon nehéz dolga van a vá­rosi tanácstagoknak, az or­szággyűlési képviselőnek Száz­halombattán, ha az elmúlt négy év eredményeiről adnak számot. Könnyű a dolguk, mert elmondhatják büszkén: Százhalombatta város lett 1970. április 1-én, s ebben az idő­szakban fejezték be a 760 la­kásos lakótelep építését, majd újabb 547 lakást adtak át négy év alatt olyan házakban, ame­lyek valódi várossá avatták Százhalombattát. A modern lakótelep tovább korszerűsö­dött — lehet azt is mondani, városiasodobt —, hiszen csak 1969—70-ben 61 millió forintot fordítottak kommunális fej­lesztésre, hogy tovább bővít­sék 800 méterrel a vízvezeték- hálózat építését, 500 méterrel a szennyvízcsatornát, 850 mé­terrel a csapadékvíz-csatornát, S00 méterrel a távfűtési háló­zatot, 1800 méterrel a gázveze­téket. Íme, a száraz adatok, amelyek egy várost tükröznek. Ám miért lehetett város ez a nyolcezer lakosú település, amikor a szomszédos, 35 ezres Érd ma is község? Erre talán még kézenfekvőbb és még könnyebb a válasz: két ipari óriás telepedett itt meg, a Du- namenti Hőerőmű Vállalat és a Dunai Kőolajipari Vállalat. Európai mérce szerint is kort szerű üzemek ezek, a modern technológia, a magasan kép­zett munkás-műszaki gárda, és termékeiknek — olaj, villamos áram — hazai jelentősége és mennyisége várost teremtett. A hőerőmű 1970-ben az or- szág villamos energia terme­lésének 25,9 százalékát adta, 630 megawattjával a legna­gyobb erőmű az országban. A finomító dolgozta fel 1970-ben az ország nyersolajának ’ 51,4 kereskedelem és szolgáltatások városiasodása mellett dicse­kedhet a város gyarapodó ok­tatási intézményeivel is. Csak­nem félmilliót fordítottak az elmúlt négy évben az új isko­la felszerelésének modernizá­lására és a napközi otthon na- gyobbítására. A három óvodá­ban szinte minden gyerek szá­mára jut hely, a három böl­csődében szintén, fenntartá­sukra a két ipari óriás évente egymillió 300 ezer forintot ál­doz. gozhat majd fel, teljes befeje­zésekor pedig kilencmillió tonnát; a hőerőmű teljes ki­építésekor kapacitását 1900— 2000 megawattra növeli, és már 1976-ra megháromszoroz­za termelését. Mindezek fényében eltörpül­het a téglagyár teljes rekonst­rukciója, amelynek során a legmodernebb gépeket szerelik be itt, de mégsem törpül el, mert a város újabb korszerű üzemmel gazdagodik. Megte­remtenek egy modern halgaz­Bartha Antal: Újváros meg Óváros... százalékát 3,1 millió tonnás teljesítményével; az olaj a Barátság-vezetéken át érkezik. Ezekért az üzemekért bizony érdemes — és szükséges — volt a tanács fejlesztési alap­ját az 1967. évi 294 ezer fo­rintról hárommillió 600 ezer forintra emelni 1970-ben. így megépülhetett a gázcseretelep, 10 ezer négyzetméter járda, nyolcezer méter út, 16 ezer méteres új villanyhálózat. Megnyílhatott a ruházati szaküzlet, egy önkiszolgáló­bolt, vas- és műszaki üzlet, új bisztró, korszerű élelmiszerüz­let, a szolgáltatóház — Patyo­lat-felvevővel, Gelkával, ci­pésszel, fodrásszal, szabóval. A finomító: nyújtózó óriás Megvalósult a lakótelepen a a körzeti orvosi rendelés, és néhány újabb szakorvosi ren­delést vezettek be, megnyílt az első állandó gyógyszertár és az új, korszerű mentőállomás. Bárki eredménynek köny­velheti el, hogy felújították a könyvtárat, a mozit, két klu­bot alapítottak — az ifjúsági és a délszláv klubot — a DKV művelődési háza pedig biztató anyagi körülményei mellett szervezetileg is előrelépett — a városi tanáccsal közösen tartják fenn —, az egész vá­rosé lehet. Mindezek biztató eredmény­ként jelzik e fiatal település városiasodását, amiről számot adni szép feladat, kellemes kö­telesség. Aki azonban jól ismeri a város múltját, az előállhat ké­nyesebb kérdésekkel, s azokra a válasz már nem olyan hálás feladat. Mondhatnánk azt is, hogy a fejlődéssel járó rend­ellenességek, „gyerekkori” visszamaradt betegségek soka­kat bánthatnak, főleg azokat, akik nem az új lakótelepen laknak. Mert hiszen Százha­lombatta nemcsak korszerű, emeletes és kertes családi há­zakból áll, hanem ott van Ófa­lu — bocsánat, Óváros és Du- nafüred is. Ezek még minden tekintetben falusiasak és el­maradottak, pedig a lakosság­nak több mint a fele itt él. Barth a Antal vb-elnök, saj­nos, elmondhatja, hogy Óváros és Dunafüred vízellátása meg­oldatlan, két-fiárom kút kivé­telével a víz fertőzött, csator­na errefelé nincs. Beszélhet kapacitáshiányról is, amely megakadályozta, hogy néhány fontos létesítményt elkezdje­nek vagy befejezzenek. A következő években azon­ban olyan erőforrások állnak rendelkezésre, amelyek ismét jelentős fejlődést biztosíthat­nak. Ennek az alapja termé­szetesen a két mammut üzem fejlődése: a DKV 1975-re 6,5 daságot is, az erőmű meleg vi­zére alapozva. Az ipar ilyen gyors fejlődé­se újabb munkaerőt vonz majd a városba, s hogy a fő­város elszívó hatása kevésbé érvényesüljön, újabb 900 la­kást építenek 1975-ig, hogy letelepítsék az embereket. Természetesen főleg fiata­lokra számítanak, s ahol fia­talok laknak, ott gyakoribb — remélik — a gyerekáldás is, ezért újabb 60 személyes böl­csődét, 100 gyerekre mérete­zett óvodát és még egy 12 tantermes iskolát szándékoz­nak építeni. A növekvő város szaporodó lakossága rendelőintézetet is követel — és kap is 17 orvos­sal. ígérik, hogy kiépítik Óváros, és Dunafüred víz­vezeték-hálózatát is. Űjabb 100 személyt befo­gadó munkásszállót tervez­nek és szeretnék elérni, hogy a város művelődési háza és sporttelepe is megépülhessen — de ez még bizonytalan. Az üzlethálózat, egy üzlet­házzal, egy ÁBC-áruházzal, valamint négy újabb üzlettel gyarapodik előreláthatólag. Postaépületet és 1000 vonalas telefonközpontot is kap a vá­ros. IBUSZ, biztosító, OTP- fiók nyílik. A negyedik ötéves tervben mindez legalább 50 milliós be­ruházást követel. Mindezek a robbanásszerű fejlődés jelei, éltető erejük a villamosáram és az olaj ter­melése, ezek az energiák te­remtették meg a várost a haj­dani „száz halmon” épült kis faluban, ahol 1930-ban még csak 1573-an laktak, 1949- ben ugyanennyien és 1960- ban sem többen, mint 2000-en. Százhalombatta történetének legnevezetesebb dátuma: 1960. augusztus 26. Ekkor kezdték meg az ipartelepek építését. Másik nevezetes dátum 1962, amikor az első lakások fa­lainak alapját rakták le, har­madik nevezetes dátum 1963, amikor beköltöztek az első lakók, akkor még mindössze 97-en. Az új lakótelep 1970-ig ösz- szesen 235 millió forintba ke­rült. A nagyobb arányú beván­dorlás 1965-ben kezdődött, a? legtöbben 1966-ban érkez­tek, több mint 1200-an. Tavaly még mindig 2000 ideiglenes bejelentővel — al­bérletben, vagy munkásszál­láson — itt élő munkást tar­tottak nyilván. Százhalombatta ma „kis­kamasz” város. Lakótelepe üdítő látvány, kellemesen sé­tálgathat az ember a néhány aszfaltozott utcán. Könnyen a település határaihoz ér ilyenkor a sétáló, és előtűnik a két gyáróriás, mint valami absztrakt vagy inkább konst­ruktív festmény. A város még nagyonis véges. Persze, a vé­ge Óváros végénél, vagy Du­nafüred határánál található. Óváros igazi falu, a város ár­nyékában. A százhalombattai emberek Tovább épül a hőerőmű. közül kevés a százhalombat­tai. Bevándoroltak, s munkát vállaltak itt. Az újonnan jöttek igazi lakótelepi em­berek: csendesek, lakásukba húzódók, de a szomszéd laká­sok lakóival, az egy emeleten élőkkel, vagy az ugyanabban a házban lakókkal ismeretsé­geket és barátságokat kötnek. Ha ritkán is mozdulnak ki összkomfortos, kényelmes la­kásukból munka után, egy­máshoz szívesen átjárnak' egy kis társalgásra. Közös téma bőven akad, hiszen többnyi­re ' Ugyanannál a Tállalathál dolgoznak--'■-« -vagy ha nem, akkor a szomszédnál — renge­teg a közös ismerősük, kö­zös a munkájuk, közös az ügyük. Így érdeklődésük is egymáséval rokon. A gyere­kek már igazi százhalombat- taiak. Itt minden gyerek is­meri egymást, ha a városnak ugyanabban a részében lakik. Még talán jobban, mint egy faluban, hiszen ez a város olyan kis területen fekszik — különösen a lakótelep —, hogy egy ugrás, s a lakótelep másik végében van az ember. Csendes ez a város; dol­goznak, laknak és lassan meg- szokját az új életkörülmé­nyeket az emberek, mindezt csendesen csinálják, vagy azért, mert fáradtak, vagy azért, mert új szomszédaik­nál nem akarnak rossz be­nyomást kelteni. Persze, jött ide mindenféle ember, mint más hasonlóan hirtelen épült városba — mint Dunaújvá­rosba, Komlóra, Kazincbar­cikára — de itt negyedannyi baj sem volt, mint azokban a városokban. Kicsi a tele­pülés, s amennyivel kisebb mint az előbb felsoroltak, legalább annyival szolidabb is. Hétvégeken is csendes. Aki­nek kocsija van, az a főváros felé veszi az útját, akinek nincs' és fáradt utazni, ottho-4' marad és — főleg — tv-t néz* Ilyenkor látszik, hogy meny­nyi gyerek van itt. A hétvégé a gyerekeké, akik a házak kö­zötti zöld területeket birtok­ba veszik. Városi gyerekek, mégis elég zöld jut nekik. Nem keresnek rosszul itt. az emberek, takarékoskodnak is szorgalmasan, be is rendez­kednek szépen, szaporodnak a kocsik is. És öntudatosak. Nem vé­letlenül, hiszen hazánk két olyan ipari üzemében dol­goznak, amelyek a legkor­szerűbbek és legnagyobbak közül valók. Szöveg: Berkovits György Foto: Gábor Viktor J Tegnap — ma — holnap í Százhalombatta A kommunális fejlődés, a millió tonna nyersolajat dol­A lakótelepre 1963-ban érkeztek az első honfoglalók.

Next

/
Thumbnails
Contents