Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-29 / 100. szám
Kinek kell a bagi borozó? SORBANÁLLÁS REGGEL, ESTE A törzsgárdáról tárgyilagosan '.; I „Bagón van egy vendéglő, ahol az ital mellé — újabban — ételt is lehet kapni. Ezenkívül három élelmiszerbolt és az eszpresszó árusít italt. Hincs hiány alkoholban, *kedvére válogathat mindenki. Ezekután azt kérdezem: miért szükséges még egy borozó? A Túra és Vidéke ÁFÉSZ — úgy hírlik — még ez évben borkóstolót nyit a húsbolt és a tanácsháza között. Nem borozó kellene egy olyan községben, ahol 4200 lakosnak egyetlen húsbolt és egyetlen zöldségüzlet áll rendelkezésére! Ahol állandóan baj van a tej-, kenyér-, hús- és zöldségellátással; ahol tavasztól őszig sorban állunk a tejért és egész évben a kenyérért. Húsvét szombatján is ott álltunk a mindennapiért, délután fél háromtól fél hatig. Akkor kiszóltak az üzletből, hogy kenyér csak vasárnap reggel lesz... Mi itt a megoldás? Hűtőszekrényt várnak — Élőszóban tovább sorolhatom a speciális bagi „hiánycikkeket" — mondja levélírónk, Balázs Gusztáváé, amikor otthonában felkeresem. — Hetek óta megint nem kapható rajzlap és felsőtagozatosoknak való füzet az iparcikk- szaküzletben. A szülők, pedagógusok kénytelenek Aszódon vagy Gödöllőn vásárolni. — Aztán a sorbanállás! Kenyérért, tejért Akik nem állnak oda reggel fél hétkor, azoknak később már nem jut tej. Aki este nem ér rá, nem kap kenyeret. A tejtermékek választéka kicsi, ami van, az is sokszor szombat este, zárás előtt érkezik. Inkább hűtőszekrényeket szerezne be az ÁFÉSZ azon a pénzen, amit borozóra akar költeni! Keresik a megoldást Tóth Mihály vb-titkár megerősíti a hallottakat: — Illetékesek szeretnek azzal védekezni, ha a zöldségellátás szóba jön, hogy „úgyis mindenkinek megterem a zöldség á kertjében.” Ez sem teljesen igaz: nincs minden bagi lakosnak háztáji földje vagy veteményeskertje; de ha van, ott is ugyanakkor terem a zöldség, amikor a tsz-bolt árusít. Az üzlet ugyanis csak három-négy hónapig tart nyitva évente. Azután bezár, éppen akkor, mikor elfogy a „háztáji termés.” Igaz, hogy az ÁFÉSZ is küld valamennyi zöldséget, gyümölcsöt az élelmiszerboltokba. de csak keveset, mert ott sem tudják tárolni. — Évek óta keressük a megoldást. Kérésünkre az ÁFÉSZ felajánlotta a helyi termelő- szövetkezetnek, hogy bérbe veszi a zöldségboltot és egész évben ellátja áruval. A tsz elutasította az ajánlatot. Akkor arra kértük a tsz vezetőit, hogy tartsák nyitva ők a boltot egész évben. Ha kevés a saját termésük, felvásárlással gondoskodjanak a szükséges árukészletről. Erre is nemet mondtak. — A másik nagy gondunk a kenyér. Amíg az aszódi gyártól kaptuk a kenyeret, jó, ha hetvenöt kiló elfogyott a községben, annyi panasz volt a minőségre. Mióta az ÁFÉSZ közvetítésével a túrái termelőszövetkezeti sütöde látja el a községet, 450 kilogramm is elfogy egy-egy üzletben. Most viszont a szállítással van baj. Legtöbbször késő délután, sőt estefelé érkezik meg a kenyér. Április 17-én, szombat délután még három órakor sem jött meg a kocsi. Hiába telefonáltam az ÁFÉSZ-irodára, ott már csak egy adminisztrátor tartózkodott — Gyenge a húsellátás is. Hetenként kétszer kellene húst szállítani a községbe, de többnyire csak egyszer kapunk: szombaton. Akkor aztán sorba- állunk érte. A végrehajtó bizottság 1963-ban határozatot fogadott el a húsbolt bővítéséről, és arról, hogy a bolt mellett pecsenyesütőt és borkóstolót kell' nyitni. A mandátumunk már lejárt, de a határozat máig sem öltött testet A pecsenyesütőről már szó sem esik, azt viszont bejelentették, hogy még ez évben megnyílik a fogyasztási szövetkezet borkóstolója. Ha engem kérdeznek: én sem ezt tartanám a legégetőbbnek... Nem értettek szót Gombos István, a Túra és Vidéke ÁFÉSZ vendéglátóosztály vezetője és pártititkára szótlanul hallgat végig. Igen, tud a kenyérpanaszokról — mondja —, hiszen április 19-én küldöttség is járt Túrán ez ügyben. — Milyen eredménnyel? — nyúlok a toliamért, hogy feljegyezzem a választ, ami — remélem — csakis pozitív lehet. — Nem vettem részt a tárgyaláson — szabadkozik. — A kenyér nem az én reszortom. Én a vendéglátó-osztály vezetője vagyok... És párttitkár... Szamosi Károly elnökhelyettes egyben főkönyvelője is a bagi Vörös Csillag Termelő- szövetkezetnek. No, ha valaki ő csak tudja, mi a helyzet a zöldségbolt körül?! — Volt valami tárgyalás az ÁFÉSZ-szel, de vem tudtunk megegyezni.... — Min? — kíváncsiskodom, s úgy érzem, joggal, hiszen nem mindennapi eset, hogy két szocialista szektor ne tudjon egymással szót érteni. — Nem is tudom... a haszon megosztásán?... De lehet, hogy rosszul emlékszem. Félek, hogy jól emlékszik! — És annak mi az akadálya, hogy a tsz egész évben nyitva tartsa a zöldségboltját? — A helyiség csak nyári szezonra épült, nem fűthető. A zöldségtárolást sem tudjuk megoldani, ezért termékeink nagy részét leszerződtük a MÉK-kel, a hűtőipamai és a konzervgyárral. A község pedig marad — ellátatlanul. — És ez a kis bolt talán megoldaná a község ellátását? — kérdezi a főkönyvelő-elnökhelyettes. Ügy látszik, mi sem tudunk szót érteni... Azért még próbálkozom: — Miért kevés a tej a községben ? — Hetvennyolc tehenet fejűnk, s a tejhozam 72 százalékát helyben értékesítjük, a többit a tejiparnak adjuk el. Mindig annyit szállítunk, amennyit az ÁFÉSZ — illetve a boltvezető — rendel. . — Akkor rosszul mérték fel az igényeket! Szó szót követ, és kiderül, hogy a téesznek nincs hűtőagg- regátja, a boltoknak pedig hűtőkapacitásuk. A téesz csupán vízzel hűti a tejet, úgy pedig nem tanácsos melegben tárolni. Ezért aztán mindegyik boltvezető csak annyit rendel, amennyiről biztosan tudja, hogy már a kora reggeli órákban elfogy. — A lábunkat is lejártuk az Agrokeroél egy TH 600-as hű- tőaggregátért, de hiába. Jóval drágább, monstre méretű berendezést tudnának adni, azt viszont nem tudjuk elhelyezni — panaszkodik Szamosi Mihály. — Pedig az az igazság, hogy ha aggregátunk lenne, a boltok hűtés nélkül is tovább tárolhatnák a tejet, illetve nagyobb mennyiséget rendelhetnének. Mi, miért kevés? Együtt summázzuk a hallottakat a vb-titkárral. Valahogy így: a téesznek nincs hűtöagg- regátja, a boltoknak nincs hűtőkapacitásuk, az ÁFÉSZ-nek nincs reális képe a bagi lakosság igényeiről, ezért kevés a tej. A téesznek nincs zöldségtárolója, a boltoknak nincs megfelelő raktárterük, ezért kevés a zöldség. Az ÁFÉSZ és a túrái téesz szállítási gondokkal küzd, ezért késik a kenyér. A húsbolt kicsi, az ellátás akadozik, ezért kevés a hús, Valamennyi probléma megoldása anyagi befektetéseket igényelne; olyan összegeket, amelyek lassan térülnének meg — ezért épül borkóstoló... Nyíri Éva Ma délután ünnepélyes termelési tanácskozásra jönnek össze a Pilis és Vidéke ÁFÉSZ dolgozói és tagjai, hogy átvegyék kitüntetéseiket. Az ÁFÉSZ kollektívája a szövetkezetek országos versenyében elnyerte a kiváló szövetkezet címet és a kongresszusi munkaversenyben megyei harmadik helyezett lett. Eredményeikért a MÉSZÖV, illetve a Monori Járási Pártbizottság oklevelét is kapják a vele járó pénzjutalommal. A fogyasztási szövetkezet évek óta egyenletesen fejlődik, 1970-ben százharmincmillió forintos évi forgalmat bonyolították le a hozzájuk tartozó hét községben, ötven kiskereskedelmi boltjuk, 19 éttermük, eszpresszójuk van, foglalkoznak darálással, szeszfőzéssel, szikvízüzemmel, szállítással, gépkölcsönzéssel. Létesítettek kerékpármegőrzőt, s nemrégiben Pilisen Patyolatfelvevőhelyet adtak át. Az idén több üzletet korszerűsítenek, Pilisen, a Kossuth-telepen élelmiszerboltot, Bényén bisztrót nyitnak; Káva zöldségüzletet, Gomba gázcseretelepet A közlekedésbiztonság érdekében ismét megrendezi a fény szór ó-beállító napokat a Magyar Autóklub. A szolgáltatás minden magánautós számára — függetlenül attól, hogy tagja-e a klubnak — díjtalan. Az ország különböző területein az egyes megyei klubszervek hirdetik meg a beállítás helyi időpontjait. Budapesten május 2-től, vasárnaptól május 9-lg állítják be a fényszórókat, a pesti oldalon az Engels téri parkolóhelyen, a budai oldalon pedig a .Műszaki Egyetem előtti rakparton, hétköznapokon 17-től 20 óráig, szombaton és vasárnap 10-től 18 óráig. Az autóklub kéri a magánautósokat, hogy a közlekedésbiztonság érdekében vegyék Automata „idegenvezető” Csehszlovák gyártmányú automata „idegenvezetőt” próbáltak ki Veszprémben. Pénz bedobása után, gombnyomásra magyarul, angolul, franciául, vagy németül mondja el a betáplált szöveget. Az automata „idegenvezető” rövidesen a veszprémi vár egyik legszebb műemlékében, a 700 éves freskókkal díszített Gizella kápolnában működik majd. Fülhallgató, valamint hangszóró tájékoztatja a turistákat. Nemcsak a gazdálkodási eredmények tették méltóvá a fogyasztási szövetkezetei a kiváló címre. Része volt ebben a szocialistabrigád-mozgalom- nak, a munka versenynek és annak a humánus szemléletnek is, amely a pilisi szövetkezetei jellemzi. Nemcsak a helyi ellátás javításánál, a szolgáltatások bővítésénél gondolnak mindig az emberekre, törődnek saját dolgozóikkal is. Megvizsgálták például a nagycsaládosok \ helyzetét és gyorssegélyként ezer forintot utaltak ki nekik. Nem feledkeznek meg az idős, kétszáz- hatvan forintból élő szövetkezeti tagokról sem: az idén har- minchatan számíthatnak közülük segélyre. Az ünnepségen ketten kiváló szövetkezeti munkáért kitüntetést kapnak. Egyikük, Csikós János elnök, 1949 óta dolgozik eredményesen a szövetkezeti mozgalomban, a másik kitüntetett: Cselovszki Pál segédmunkás, tüzelőtelepi rakodó, aki munkájával és emberi magatartásával érdemelte ki az elismerést S. L igénybe a díjtalan szolgáltatást Dunára kerül a Gemenc Kirándulóhajót építtet a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal. A 44 személyes kishajó teste már elkészült a MAHART siófoki üzemében, s júliusban bocsátják vízre. A turistahajó a „Gemenc” nevet kapja, s a Dunán Esztergomtól a Gemenci erdőig szállítja majd nyaranként a turistákat. Avatására a Gemenci erdőben kerül sor a Vadászati Világkiállítás vendégeit viszi majd le a Dunán és a Sión át a gemenci vadrezervátumba. Kizet.ek a nyereségrészesedést— már ahol volt —, s lezárult az évi bér- és fizetés- emelések első szakasza is, s ezzel ismét föllángolt a régóta parázsként hunyó, időről időre azután lángra kapó vita. Mert ahol pénzt osztanak — mondjak tréfásan a munkahelyeken, s némi öniróniával —, ott vitát is rejt a boríték. Igaz. Ám nemesedi akkor, ha bankó jelzi az elismerést. Kavarodik vita akkor is, amikor lakásról, jutalomüdülésről, óvodai helyről döntenek, amikor a dicsérő szót, a kitüntetést, az elismerő oklevelet adják. Mindenkinek jó „igazság" nincsen. Igazság csak egyféle van, szemben a sokféle emberrel. Mert akad-e — s ha akad, nem fehér holló-e? — olyan ember, aki berzenkedés nélkül beismeri, hogy a másik jobb, igyekvőbb, rátermettebb, hozzáértőbb, mint ő? Az ifjú azért érzi jogosnak a több pénzt, mert tanult, iskolákat járt végig, az idősebb a tapasztalatok miatt, aki régi ember a munkahelyén, azért, a másik meg éppen annak okán, hogy a többért jött el az előző munkahelyéről. Lehet-e a sokféle igényt, óhajt, kívánságot, sőt nem ritkán követelést igazságosan egyeztetni? Lehet-e anyagiakban és erkölcsiekben olyan elismerési rendszert kialakítani, amelyben leginkább megközelíthető az igazság? Azaz: mit jutalmazzon, ismerjen el anyagiakkal, erkölcsiekkel egyaránt a vezetés, a vezető? A megyében sokféle próbálkozás, kezdeményezés akad arra, hogy a törzsgárda tapasztalhassa a fokozott törődést. A Mechanikai Művek kollektív szerződése évei arányában százalékosan meghatározott nyereségrészesedés-többletet biztosít a törzsgárdatagnak; a Csepel Autógyárban hasonló szisztémát követnék, a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál az ésszerűen és bátran alkalmazott differenciálás fejezi ki a hű emberek megbecsülését.- Igen ám, de ugyanakkor s emellett a Nagykőrösi Konzervgyárnak arra is ’ gondolnia kellett, hogy a nők bérhelyzetén javítsanak, ahogy a Csepel Autógyárban is a béremelési összeg jelentős hányadát ugyanez kötötte le a múlt esztendőben. Másutt viszont a jó szakmunkásoknali adott rendkívüli emelés — így Diós- don, a Magyar Gördülőcsapágy Művek gyárában, Ikladon, az Ipari Műszergyárban, Vácott az Egyesült Izzó Tv-képcső és Alkatrészgyárában — tette csak lehetővé, hogy elkerüljék a súlyos buktatót, a kulcsemberek távozását egy- egy műhelyből, termelési részlegből... Tegyük fel tehát a kérdést, amelyet oly’ sűrűn s kínlódva kénytelen föltenni magának minden vezető: m i t ismerjen el a javadalmazás? A válasz kézenfekvőnek tűnik: a tényleges teljesítményt. Ám nehezebb a válasz, ha tovább kérdezünk: mi a tényleges teljesítmény? Ugyanazt a munkát végzi, ugyanolyan minőségben egész éven át két ember. Az egyik egy éve, a másik huszonkét éve van a gyárban. Mivel darabbérben dolgoznak, abban nincs vita. Ám már vita kerekedik a nyereségrészesedéskor — mert t régi ember minden év után egy százalékkal többet kapott, azaz huszonegy százalékkal többet —, a társadalmi ösztöndíj odaítélésekor, mert azt a régi dolgozó gyereke nyerte el, s nem a másiké, holott az is pályázott rá... Tehát? Van valami, ami nagyon igaz, mégis nehéz elfogadtatni. A régi helyben dolgozó nem pusztán azzal érdemli ki a többet, a nagyobb elismerést, hogy régóta ott van. (Akad ugyan példa, hogy valaki nem a munkájából, csupán évei száma után formál magának jogot előnyökre, de nem ez a jellemző.) Hanem — és csak például, mert sok más tényezője is van ennek — azzal, hogy vele biztonságosan számolhat termelési és létszámterveiben agyár. Ö nem fogja egyik napról a másikra otthagyni a gépsorba szerelőszalagot, megakasztva tíz vagy ötven másik ember munkáját. Továbbá: nagy előnye az újakkal szemben, hogy helyismerete, az olt levő berendezésekhez, gépekhez, munkákhoz kötődő tapasztalata, azaz rutinja van, könnyebben kiismeri magát, megleli a célravezető megoldásokat stb. (Egy-egy öreg karbantartó lakatos nagy és bonyolult géphibánál is azonnal megmondja, mi lehet a baji) Azután: a régi ember, azaz a törzsgárda tagja hosszú évek munkájának értékét fektette be az adott munkahely fejlesztésébe, tökéletesítésébe, társaival együtt megtermelte a haladás anyagi és erkölcsi fedezetét. Ha elismerjük, hogy a föntebb írtak igazak — s az élet adta tapasztalat ösztökél minden józan gondolkozású embert ennek elismerésére —, akkor már azt sem nehéz belátni, hogy a törzsgárda, a régóta együtt dolgozók alapvető tényezői a termelői kollektíva jelenének és holnapjának, de akár egy tervezőintézet, kutatóhely, szállítási vállalat közösségének is. (Fél esztendő a minimum, rníg az új gépkocsivezető megismeri az adott körzet szállítási útvonalait, íuvarcéljait!) Ott ugyanis, ahol nagyon kevés a régi, helyi tapasztalattal rendelkező ember — kivéve természetesen az újonnan épült, létrehozott egységeket —, könnyen megfigyelhető a betanítási, betanulási idő meghosszabbodása, a közösség tétova útkeresése, a viták, veszekedések állandó jelenléte, a bizonytalan, ideges légkör. S mindez azért, mert nincs egy mag, amely köré fölrakódna a hús; az összetartó erő nincs meg a kollektívában. E fölismerés — s hozzátehetjük: rendkívül fontos fölismerés — szerencsére ma már nem ritka a munkahelyeken, a vezetők körében, s gyarapodik a gyakorlati cselekvés száma is. Egyre több munkahely teremt törvényes kereteket a kollektív szerződés által arra — főként most, amikor öt év- ■ re készülnek e vállalati okmányok —, hogy többet adjon azoknak, akik évek hosszú sorának munkájával bizonyították e többre való érdemességüket Bérben, jutalomban, nyereségrészesedésben, a szövetkezeti, vállalati lakásépítéskor való előny megadásában, üdültetésben, külföldi kiküldetésben, s ezer más dologban egyre fontosabb szerep jut annak, hogy ki mióta dolgozik a vállalatnál, a gyárban, az intézménynél, s ezzel együtt persze, milyen munkát végez. Ahogy az utóbbi időben a dicsérő szót a nyilvános elismerést is könnyebben kapják ezek az emberek. Rengeteg m^g a teendő, sok a mulasztás a hűség, a munkahelyhez való ragaszkodás megbecsülésében. Mégis, valami biztató, sokat ígérő folyamat elkezdődött. Ha ma még csak néhány helyen is, de már kezd lábra kapni az az ítélkezés, amely félti a munkahely rangját a rossz munkát végzőktől, a terveket a vándormadaraktól, a holnapot a könnyen továbbállóktóL Kezd becsülete lenni a hűségnek,. a hosszú ideig egy helyben dolgozásnak, a közösséghez való ragaszkodásnak. S ahol magot teremtenek, ott a gyümölcsre is biztosan számíthatnak! M. O. Ünnepi készülődés A váci Máricus 15. téren szorgos kezek ácsolják már a dísztribünt. Kovács János és Papp János, a Pest megyei Tanács Építőipari Vállalata ácsai a tribün merevítéseit szögelik. Foto: Gárdos „ Kiváló szövetkezet" a Pilisi ÁFÉSZ kap. Fényszóró-beállító napok ember, a hosszú évek óta egy
