Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
8 1911. ÁPRILIS 25.. VASÁRNAP ti ff. vA írí GWRFFY USZLO: ARANYPROBA TAVASZI HÁZASSÁG — Még nem kért fel. — Ami késik, az nem múlik. Telegdi még aznap valóban felhívott és lelkesen elmagyarázta, hogy most megtalálta az igazit, a tökéletes nőt és megkért: legyek az esküvői tanúja Amikor ismét elvállaltam a baráti feladatot, így búcsúzott: — Majd meglátod, hogy Mancika milyen csodálatos! Az esküvő után többször meghívott: nézzem meg, milyen remek nő a legújabb felesége. Mit, remek! Maga a tökély! Nos. én azt tapasztaltam, hogy Mancika rengeteget beszél, nem tud bánni a pénzzel. mindig összevész a bejárónőkkel, nem tud főzni, imádja a beat-zenét és mániája a takarítás. Az utóbbi tényt a padlóviasz orrfacsaró szaga is bizonyította. Csodálkozva néztem a barátomra, aki sugárzott a boldog- ; ságtól és szerelmes pillantó- ; sokkal simogatta Mancikát. ; Egyetlen hibáját sem vette \ észre. Palásti László MŰHELYBEN (Foto: Urban T.) MEZEI ANDRAS: Például Például pékszagot például bodza illatot aszfalt felett például kapucsöngöt mit el nem érhetek dühödt házmestert lakót például nagy futásokat az Almássy térig labdát és gombokat például szabad utcát és nyitott kapulcat v\\\\\\\\\v\\\\\\\\\v BOOR ANDRAS: Éjféli város Megvakult ablakok Kődoboz-világban Óriás-gyomor A tájat elnyeli Arcomra hullanak Ölet-kitártan Éjféli város Rabszolga-fényei rssfss/-ssrs?ffssssrssssssss/ssssssssssssssss*ssirsssssssss*sssssssss*ssssssssssssssssssssssfssssssssssftsfsssfj'Mirs*sfjwsJWf*fíVmMrf*rssfSf/-srsssrfSfrfSSssssssssss/s/vrsssrssssrfsssrsfsssfSSsfssssss/sssssssssssssssfSSM Anafolij Alekszin: sem történt volna. Én azonban ilyenkor mindig megérzem, hogy történt köztük valami. Amikor aztán vége annak, ami történt, az ördög tudja miért, nem is szólnak egymáshoz.... Szóval, a szünet első napján olyan csönd és nyugalom uralkodott nálunk, hogy elment a kedvem mindentől. Nagyon elszomorít, ha a maima és a papa veszekszenek, bár ilyenkor mindent megkapok tőlük, ami csak jólesik. Elég volt például lemondanom a vízisíről, a papa nyomban felajánlotta, hogy menjek el a planetáriumba. A mama meg azt mondta, szívesen kijönne velem az uszodába. Mint ilyen esetben mindig, most is arra törekedtek mindenáron, hogy veszekedésük ne legyen hatással rám. És mindenképpen tudomásomra akarták hozni, hogy veszekedésüknek nem én vagyok az oka. Másnap, sőt harmadnap is igyekeztem szemmel tartani őket. Amint hazajöttek a munkából, nyomban olyan kérésekkel álltam elő, amelyek otthon, sót egy szobában tartották mindkettőjüket. Kéréseimet feltétel nélkül teljesítették. Ebben szinte versenyeztek egymással! És szinte lopva meg-megsimogatták a fejem. „Sajnálnak, részvétet éreznek irántam ... — gondoltam —, ez azt jelenti, hogy valami komoly dolog történik!” Tanítónőm meg volt győződve arról, hogy szünidőm minden napja nagyon boldog lesz. Azt mondta: „Biztos vagyok benne!” De már öt nap múlt el, s a boldogságnak még se híre, se hamva. „Elszoknak a beszélgetéstől — gondoltam. — Aztán pedig ...” Szörnyű érzés fogott el. És akkor keményen megfogadta,m, hogy összebékítem őket. Gyorsan és határozottan kellett cselekedni. De hogyan? 11 lvastam valahol, sőt a ’ rádióban is hallottam, hogy az öröm és a bánat ősz- szeköti az embereket. Persze, örömet nehezebb szerezni, mint bánatot. Ahhoz, hogy megörvendeztessünk, boldoggá tegyünk egy embert, sokat kell fáradozni. Annál viszont mi sem könnyebb, hogy a hangulatát elrontsuk! Ezt persze nem is akarom ... Elhatároztam hát, hogy kezdem az örömmel. Ha nincs éppen iskolai szünet, megtettem volna a lehetetlent: négyest szerzek geometriából! A matematika tanárnő azt mondta, egy szemernyi „térérzékem” sincs, sőt ezt meg is írta a papának. S ha ezek után beállítok egy négyessel! A mama és a papa összecsókolnak, aztán összecsóko- lóznak... De ez csak ábránd: szünidőben még senki sem kapott jegyet. Miféle örömet is tudnék szerezni most nekik? Elhatároztam, hogy kitakarítok. Sokáig buzgólkodtam a rongyokkal és kefékkel. Mikor este hazajöttek a szüleim, nem az ötlött a szemükbe, hogy a padló ragyog, hanem az, hogy én nyakig mocskos vagyok. — Kitakarítottam! — Derék dolog, hogy igyekszel segíteni a mamának. — mondta a papa, s rá sem nézett a mamára. Mama megcsókolt, s úgy simogatta meg a buksimat, mint valami apátlan-anyátlan árváét. Másnap, bár szünet volt, hétkor keltem, bekapcsoltam a rádiót, s elkezdtem tornázni, amit azelőtt sosem csináltam. Dongó léptekkel trappoltam a lakásban, jó hangosan nagyokat lélegeztem. — Apádnak sem ártana ez — jegyezte meg a mama, és persze rá se nézett a papára. A papa pedig végigsimította az arcomat. Majdnem elsírtam magam. Egyszóval, az öröm nem fűzte, nem békí tette össze őket. Ha örültek is, valahogy külön-külön, ki-ki magában. És ekkor elszántam magam a végső dologra: a bánat segítségével békítem össze őket! Természetesen, legjobb lett volna megbetegedni. Kész lettem volna ágyban tölteni az egész szünidőt, lázban hánykolódva zabáltam volna bármiféle orvosságot, csak a szüleim újra beszélni kezdjenek egymással. És legyen minden úgy, mint azelőtt... Ha lehetne, súlyos, szinte gyógyíthatatlan betegnek tettetném magam, de sajnos, hőmérő és orvos is létezik a világon. Nem maradt más, mint eltűnni, ideiglenesen elveszni. Aznap este azt mondtam: — Elmegyek Becsszóhoz. Fontos ügy! Becsszó a barátom, Zsenyka csúíneve volt. Bármiről beszélt, mindig igy kezdte: „Esküdj meg, hogy senkinek sem szólsz erről!” Megesküdtem. „Becsszó?” „Becsszó!” — mondtam. És bármit is mondtam Zsenykának, nyomban biztosított: „Soha, senkinek! Becsszó!” S addig-addig fogadkoAZ ASSZONY álla alatt bogra kötötte a kendőt. Időnként odakapott, és az állát előre tolva, a nyaka felé húzta a bogot. Fészkelődött, feszengett a férje mellett. Túl voltak már az ötvenen mind a ketten. A férfi kapatosán fecsegett. Tíz-tizenöt villanypózna melett is elrobogott a vonat, míg a zsebe felé indult keze előkotorászta a gyűrött cigarettád dobozt. Feltolta homlokán a sildes bársonysapkát, s mintha nagy munkát végzett volna, magában motyogott valamit és az asszonyra mosolygott. — Ne bagózz már annyit — mondta az asszony. — Mást se csinálsz egész úton. — Miért, odakint nem bagóznak? — Bagóznak, de nem folyvást — Én se mindig, csak most... — mondta az öreg és mosolyogva átkarolta az asszonyt. — Ej, hagyd már ezt — szisszent az asszony. — Magamba voltam mostanáig, miért baj ez — mondta az öreg, apróikat hunyorítva. Az egyik karjával az asszony vállát ölelte, amelyen furcsán feszült egy világoskék külföldi pulóver, a másikkal a kezét szorongatta. Halkan gügyögött is valamit, egész közel hajolva az asszony füléhez. — Hagyj már, te — mondta az asszony. — Ittál és részeg vág}'. Szépen vártál, mondhatom. — Várnak a többiek is az állomáson. Mondtam nekik, ma jössz haza. Kint vannak az állomáson mind. — És kezdte a neveket sorolni, akik az állomáson az asszonyt várják. — A disznót kifizetted? — kérdezte az asszony, mintha nem is érdekelné, ki várja az állomáson. — Ki — mondta az öreg. — Meg a padló is kész már az új házban, A nyárra be lehet költözni. Most aztán egész nap a lányod körül kujtorognak — és az öreg nevetgélve megpas- kolta az asszony kezét. — Egész nap kujtorognak körülötte — mondta még egyszer, aztán váratlanul összerándult szemöldökkel kérdezte: — Az Imréről miért nem szólsz? — Mit szoljait? Majd otthon sorjában... — mondta az asz- szony és az ablaküveg felé fordította a fejét. — Jól vannak? — Jól. Házuk is van, meg autójuk. Az öreg nem kérdezett tovább. Csendes rázkódás zárta össze őket. Bár csak a testüket: az asszony az üvegen át töprengve a szántók felé meredt, az öreg maga elé bámult, aztán mintha bóbiskolóiból ébredezne, visszakanyarodott az indulattalan fecsegéshez. — Egész nap a lányod körül kujtorognak — mondta és alig észrevehetően esuldott. — Szépen vártál — mondta az asszony, visszafordulva az ablaktól. — Minek jöttél eii- bóm? Otthon nem ittál volna. Ha vonatra szállsz, mindig iszol. — A lányod Is elmegy. A nyáron biztos elmegy. Este mindig ott kujtorog körülötte valamelyik kölök. De a Sanyit, azt nem engedem be. — Milyen Sanyit? — Hát a Bótáék Sanyiját. Lop, Én mondom, lop. — De miért lopna? — Mert lop. Azt mondják. Ez a betegsége. Lop. Pedig az apjának, a Bótának most tanúskodtam. — Mit mondtál, te? — Hát volt az a pere a házért. Hogy a négy gyerek örökölte a házat. A Sanyi apjáé is volt egy rész belőle. — Tudom — mondta az asz- szony. — HAT MOST eladták a többiek, neki meg nem akartak pénzt adni. Én is láttam annak idején a papírt. A Sanyi apja is örökösödött. Neki is jár. — Minek ártod bele magad ilyesmibe? Ha nincs melletted az ember, mindig beleütöd valamibe az orrod. — Mert ki akarták tagadni, hát én nem engedtem. Vagy öten is tanúskodtunk ott. — Minek neked mindig mással törődni? — kérdezte az asszony és fészkelőévé kibújt az öreg karja alól. — Mert kell — mondta az öreg dühösen. Az egész kocsiban lehetett hallani, amint megismételte: — Mert kell. — Ej, nem beszélek veled — mondta az asszony. — Részeg vagy — és ismét az ablak felé fordult. Az öreg felállt. — Hová mész most meg? Megint inni mész, te? — Az öreg válasz nélkül eldülöngélt az ülések között. Az asszony egy ideig az ablakon nézett kifelé, aztán átcsúszott az ülés másik oldalára, ahonnan csak vissza kellett fordulnia, hogy az ajtót lássa. Egy idő múlva felállt. A két ülés között toporgott, a támlába kapaszkodva, nehogy a rázkódó kocsin elbotoljék. Aztán elment az ajtóig, de nem lépett ki a peronra. Az üvegen át figyelt kifelé, át a másik kocsiba. — Hát nem jön — mondta félig magának, kicsit meg annak a férfinak, aki közvetlen az ajtó mellett ült. — Nem jön. Három hónapig nem látott, most meg elmegy inni. — A férfi mosolygott és bólogatott. — Ilyen ez a férfinép mind — folytatta az asszony a férfi arcába nézve. — A fiamnál voltam odakint. Itáliában. Az is részeg volt, mikor eljöttem. Ez meg így vár itthon ... Isznak, mind isznak. — És az asszony még egyszer kinézett a peronra, aztán visszament és leült a helyére. Lendült az ajtó, jött az öreg. Az asszony nem szólt hozzá. Az öreg átkarolta. — Magamba voltam mostanáig, te boszorkány. — Haggy már békét nekem! — mondta az asszony és eltolta a válláról a férfi kezét. Az öreg ószülő, borostás szakállú álla megrándult, és a szeme furcsán összehúzódott. Megint esetlenül a zsebe felé ^ tapogatott. & — Szépen vártál — mondta^ az asszony. A férfi csak tapo- ^ gáttá a zsebeit és összehúzódó $ szemével egyre gyorsabban $ pillogott. $ Az asszony, mert nem érke- $ zett válasz arra, amit mondott, $ az öreg felé fordult. Egy pilla- ^ natig az arcába nézett, aztán ^ megfogta a kabátzseb körül ^ kotorászó kezet. Széles, na- ^ gyón rövid körmű ujjai voltak § az öregnek, és amint az asz- $ szony ■ puffadt, párnás kezével $ átkulcsolta őket egy pillana- $ tig, tüstént megnyugodtak. $ — Ne ríjj már — mondta az. $ asszony és zavartan mosoly- $ gott. — Ekkora ember, aztán ^ rí, mint egy gyerek. Mint a 5 fiad. Mikor az állomáson fel- 5 léptem a vonatra, az is rítt. 5 Mert részeg volt, mint te. $ Mind ilyenek vagytok. Rítok $ és isztok. AZ ÖREG kihúzta kezét az $ asszonyéból és tovább kotorá- $ szott a zsebe körül. — Itt a cigarettád — mond- $ ta az asszony, és felvette a $ dobozt az ülésről, — Még a 5 bagóját se találja. Szépen vár- i tál, mondhatom. ^ — Kész van már a padló is $ — mondta az öreg és rágyúj- $ tott, rövid körmű, széles uj-! jaival takarva a lángot, mint- $ ha szélfújta utcán állna. — Aj nyárra kész az egész. Jöhet a! fiad is a családdal. Lesz he- j lyük. j — Nem ígérte biztosan —j mondta az asszony. ■ — Pedig jöhet Meg aztán! maradhat is, ha akar — mond-í ta az öreg. ! Az asszony nem szólt. Kife-j lé nézett az ablakon, s tapoga- ; tázva babrált az álla alatt. A< bogra kötött kendőt igazgatta,! aztán hirtelen könnybelábadt j szemét kezdte dörzsölni. Az; öreg megint átkarolta és egész j közel hajolt; az arcához. Kife-i lé néztek az ablakon, időnkénti egymáshoz ütődtek, és nemi szóltak egy szót sem. ; PILINSZKY JANOS: Gyermekkor Elsüppedek a hóesésben, eltűntem, eltűnök a fiatal intézeti lányok, ligetek, fák, első játszótársaim a fiatal és gyönyörű börtöntöltelékek áhitatos szemléletében. A szünidő előtti napon így : ** szólt hozzánk tanító; nőnk, Valentyina Georgijev- •na: — Holnap kezdődik a : nyári szünet. Biztos vagyok ; benne, hogy nagyon boldog ! lesz minden napotok. Vár | benneteket a kirándulás, a i múzeum, az uszoda. De lesz : egy legboldogabb napotok is. |'Ebben biztos vagyok! Hát éritől írjatok egy fogalmazást. A i legjobbat felolvasom majd az ; osztály előtt. Tehát: „A leg- jboldogabb napom!” i Rájöttem, Valentyina Geor- j gijevnának szinte bogara, ! hogy dolgozatainkban feltét- ílenül valami „leg”-ről írjunk: !'„Legmegbízhatóbb barátom”, í „Legkedvesebb könyvem”, - „Legboldogabb napom” ... í Történt, hogy egy este a ! mama és a papa összevesztek. ! .Nem tudom, min kaptak ösz- j sze, mert valahol ismerősök- l nél voltaik vendégségben és \ .nagyon későn tértek haza. \Elég az hozzá, hogy reggel j nem szóltak egymáshoz ... ; Ez a legszörnyűbb. Jobb len- \ ne, ha kiabálnának, veszekednének — aztán kitoékülné- £ nek. Ehelyett furcsa nyuga- £ lommal járkálnának, s olyan í halkan beszélnek, mintha mi Regi barátom, Telegdi Péter Pál, egy évvel ezelőtt megkért, legyek a házassági tanúja. — Megint? — csodálkoztam. — Kérlek, csalódtam Sáriban. Azt hittem, hogy nincs semmi hibája, de rájöttem: nem tud főzni, imádja a beatzenét és nagyon sokat beszél. — Erre elváltatok! — Igen. De most megtaláltam a hibátlan nőt: Lujzikát. Nem szereti a beat-muzsikái, remekül főz és csak annyit í beszél, amennyi éppen sziik- ; séges. — Tudtommal az első feleséged is rendelkezett ezekkel [a jó tulajdonságokkal? — Igen, de voltak rossz tulajdonságai is: Hajjaj! Az ol- ; vasás annyira szenvedélyévé |vált, hogy mindent elhanyagolt ; miatta. Hajnalig olvasott és j délig aludt. Mindennap fel- ; fordította a lakást, és a pad- ; lóviasz szagát már odakinn a [folyosón éreztem. Elmentem tanúnak, az esküvőn megkaptam a szokásos menyasszonyi csókot, részt vettem az esküvői ebéden, azután jó fél évig nem láttam őket. Két hónappal ezelőtt találkoztam Lujzikával. — Hogy van Péter Pál? — kérdeztem tőle. — Nem tudom. — Nem tudja? — Honnan tudnám? Elváltunk. — Hiszen csak fél éve volt az esküvőjük! — Hét hónapja. — S mi volt az ok? — Állandóan hibákat fedezett fel bennem és emiatt folyton veszekedtünk. — Milyen hibákat talált? — Megőrjítem a kérdéseimmel, nem tudok bánni a bejárónőkkel, szórom a pénzt, és ehhez hasonlók. Megúntam és javasoltam a válást. Beleegyezett. Hallom, a jövő héten újra nősül. Ismét maga lesz a tanú?
