Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
IfW. ÁPRILIS 25.« VASÄRVÄP '“kJCivIop Csak rád gondoltam zott, amíg a végén csűfnév- ként maradt rajta a becsszó. Akkor este szükségem volt valakire, aki tud titkot őrizni! — Sokáig maradsz? — kérdezte a papa. — Á, húsz perc múlva itt vagyok! — mondtam neki és megcsókoltam. A ztán megcsókoltam a mamát is, valahogy úgy, mintha az Északi Sarkra, vagy a frontra indulnék. A mama és papa egymásra néztek. A bánat még nem ért el hozzájuk, de az előszele már megcsapta őket. Éreztem, hogy valamicskét már közeledtek egymáshoz. Ezzel elmentem Zsenykához. Olyan ábrázattal rontottam be hozzá, hogy rögtön azt kérdezte: — Megszöktél hazulról? — Meg... — Helyes. Már rég kellett volna. Ne izgulj, senki sem tudja meg. Becsszó! Zsenykának halvány fogalma sem volt arról, mi zajlik nálunk, de roppant szerette, ha a gyerekek megszöktek, elbújtak, eltűntek. — ötpercenként hívd fel a szüléimét, s mondd nekik, hogy már nagyon vársz, és ón még mindig nem vagyak itt... Érted? Amíg eszüket nem vesztik az izgalomtól. Persze, nem a szó szoros értelmében. — De mire jó mindez? Persze, én soha, senkinek! Hisz tudod... Becsszó! * Vasárnap. Délután két óra. A Dózsa György út Irányából ki Pannónia robogón, ki Ca- d'illacen, ki saját jó minőségű lábán igyekezett a Népstadion szélesre tárt kapui felé. Égy ballonkabátos fiatalember lépett mellém, és megvetően mosolyogva mutatott a meccsre igyekvők népes áradatára: — Látja, uram, ez minden vasárnap így megy a tavaszi futballidény kezdete óta. Ugye, nevetséges? Százezer ember azt lesi örült izgalommal, hogy a saját csapatának vagy az ellenfélnek rúgnak-e gólt. Mondja, mi van ebben szép, mi van ebben jó? — Nem tudom. De ha eny- nyien érdeklődnek utána, bizonyára lehet benne valami érdekes. ' — Kész röhej! Higgye él, kész röhej. Felnőtt, komoly ■emberek ebben találják meg a szórakozásukat Látja, ez a sok tízezer ember kapkodva dobálta magába a vasárnapi ■ebédet van aki a pörkölt utolsó falatját a lépcsőházban ette meg. Nem találja mulatságosnak, hogy ezért a másfél óráért várjuk egész héten a vasárnapot? Mi van ebben; szép, mi van ebben nemes?: Ezért törik így magukat az| ■emberek? — kérdezte gúnyosan. • — Nem tudom. Jómagam: •nem járok meccsre. Am el tu- i dóm kép ze Int hogy sokan ] ■örömüket lelhetik benne. . — Akkor maga nem tudja,! mennyi szebb, izgalmasabb, i felamelőibb szórakozás van a; földön. A futball helyett | •mennyivel kellemesebb pél- i dául ott ülni a Szabadság-hegy j pázsitján és egy jó Dürren-: matt-színdarabot olvasni, egy! félig elsötétített szobában\ pamlagom heverve, lehunyt i FR1DECZKY FRIGYES: Kerekes kiíton Kerekes kúton cseber lettem nyikorog rozsdás lánc felettem s én alászállok, majd fölszállok éjjel és nappal meg nem állok. Itatni kell a szomjas népet mindenkit aki elémtéved. Mert ki a száraz szomját oltja mintha maga az isten volna. Nyikorog rozsdás lánc felettem: ha már a kúton cseber lettem, cseber is lánc is még kitartson s viz elég: milliót itasson. De elmesélhettem-e én ezt még Becsszónak is? Zsenyka elkezdte a hívást. Hol a papa, hol a mama jelentkezett, attól függően, melyikük tartózkodott éppen a folyosón, a telefon közelében. Zsenyka ötödik hívása után már egyikük sem mozdult él a folyosóról. Sőt, akkor már ók kezdték hívni Zsenykát. — Még mindig nem ért oda? — kérdezte aggódva a mama. — Nem létezik! Akkor valami történhetett... — Én is izgulok — mondta Zsenyka. — Fontos ügyben kellett volna találkoznunk! De talán még életben van ... — Milyen ügyben ment hozzád? — Ez titok. Nem mondhatom el. Megesküdtem rá. Pedig nagyon sietett hozzám... Valaminek történnie kellett vele! — Nem kell azért annyira elrémíteni őket! — figyelmeztettem Becsszót. — Remeg a mama hangja? — Remeg. — Nagyon remeg? — Eddig még nem nagyon remegett, de most már igen. Nekem elhiheted. Én már meg is... — Meg ne próbáld! S ajnáltam a mamát és a papát. Különösen a mamát A papák ilyenkor valahogy nyugodtabbak szoktak lenni, ezt rég észrevettem. A mama viszont... De én most nemes cél érdekében cselek- £ szem. Megmentettem a csa- ^ ládunkat Éppen ezért mellőz- £ nőm kell a szánalmat! ^ Egy óra hosszat bírtam. ^ — Mit mondott? — kérdez- í tem Zsenykát a mama követ- ^ kező hívásakor. — Megőrülünk! — újságolta elragadtatással. • $! — Azt mondta: „Megőrü- ^ lünk....”? Nem azt, hogy ^ „megőrülök”? Jól értetted? ^ — Esküszöm! De gyötörni á kéne még egy kicsit őket! — ? javasolta Zsenyka. — Hadd íj telefonálnának a rendőrségre. í y — Egyéb se hiányzik! 4 Rohantam haza. í y Az ajtót zajtalanul nyitót- íj tam ki a saját kulcsommal, és ^ lábbujjhegyen osontam be a ^ folyosóra. ^ A maína és a papa a telefon 'j két oldalán ültek, sápadtan, eL í, gyötörten. És egymás szemébe fj néztek... Együtt szenved- fj tek, kettesben. Ez gyönyörű í volt! \ Mikor észrevették, felugrót- íj tak... Megöleltek, összevissza íj csókoltak. Aztán egymás nya- ^ kába borultak. j Hát ez lett az én vakációm íj legboldogabb napja. A szívem könnyű lett, és ^ másnap nekiültem a fogalma- j zásnak. Megirtam, hogy azj volt a legboldogabb napom, í, amikor elmentem a Tretyakov íj képtárba. Tényleg jártam ott, íj de jó fél évvel ezelőtt... í y (Fordította: Antal Miklós) '/. szemmel, áhítattal Beethoven V. szimfóniáját hallgatni. Esetleg moziba menni, s amíg a film pereg, porhanyós savanyú cukrot enni. Megállni a Szépművészeti Múzeumban egy sötét tónusú Rembrandt- kép előtt, leülni a Zeneakadémián ünnepi sötétkék ruhában és Baohot hallgatni orgonán, míg a lelkünk szinte megmosdik a hangok lágy hullámaiban — suttogta átszellemültem majd így folytatta: — Ezt nevezem szórakozásnak, ezt nevezem időtöltésnek, nem pedig a futballt. Na, megyek — nyújtott kéziét —, mert a végén lekésem, S már fél lábbal belépett azon a bizonyos szélesre tárt kapun. Utánaszóltam: — De hát, ha ennyire ellenszenves önnek a futball, miért jár a meccsre? Méla utálattal, kedvetlenül legyintett: — Sajnos, ott kell lennem. Balszélső vagyok a KRSC- ben! Galambos Szilveszter Vasárnap KISS DÉNES: Őröl Őröl az idő őröl Arcom letörli kőről kezem nyomait vasról magamat önmagámról Egén nem látszik lábnyom Föld arcán én sem látszom Mi sem él tovább nálam csak amit kitaláltam. AffSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS, Kezét a kezemen végigsdmí- totta és azt mondta: — Te tényleg azt gondolod?... Pedig, hidd el, semmi, de semmi, nékem a legkínosabb. Ott dolgozik mellettem egy új ember és nem hagy békén. Múltkor egy levelet csempészett a ^sebembe. Képzeld: hogy szerelmes belém, és hogy hazakíséme! Mit szólsz? — A kapu alatt megcsókolt? — Hogy gondolsz ilyet?! Te tényleg azt hiszed? Hogy engem hazakísérhet? Nem is jöttem ki ötkor, másfél órát direkt még bennmaradtam, legalább behoztam a restanciát De mit csináljak? Várt, 'megvárt az utcán! Másfél óráig várt... Oly kínos. Hiába mondtam az egész úton, hogy kedves Sándor, ez olyan bolondság, ezt verje ki a fejéből, ezt nem lehet hisz ez oly lehetetlenség, hisz te, te, ugye, itt vagy, te megérted... És kezemet a kezébe fogta, és úgy könyörgött, hogy higgyek neki, valami fontos, nagyon fontosat akar mondani, üljünk be ide egy kávéra, csak egy percre. Te tudod, milyen kellemetlen volt ez az egész? Mondtam néki, hogy hát ki vele, mit akar, erre azt mondja: nem mond le rólam, ő mindent megtesz értem, és képzeld. azt mondta: legyek a felesége! Nem jópofa? Szegény...! Sajnáltam is, hogy mondtam: Sándorka, de hová gondol, tartozik hozzám valaki. Rád gondoltam, és én önálló, modem nö vagyok. Az én önállóságom! Fizettünk és mentünk, és szaladt mellettem, és könyörgött, hogy ne mondjak inkább még semmi véglegest, vissza nem vonhatót, ó inkább még vár, szenved, csak valami reménye legyen. — A sarkon, a kapu alatt csókolt meg először? — Csak nem gondolod? Én? Vele? Hidd el, nékem a legnehezebb. Lent hagytam az utcán. Felszaladtam és megmondtam a mamának, hpgy kicsit később jövök haza. Tudód, úgy könyörgött És fel-1 vettem a jerseyt. Folyton csak ^ rád gondoltam. Ha itt lennél! íj Milyen kinos helyzet. Hogy íj megszabadítanál. De nem vol- íj tál és vele kellett mennem. ^ Mentünk, mentünk, egy olyan íj táncos helyre. Képzeld, pezs- íj gőt rendelt! De nem igazit, íj csak habzóbort. Itt aztán be is í fejeztem. Végeztem. Sírt. Iga- ^ ziból. Egész vizes lett a ke- 'j zem. Úgy sajnáltam... á y — A házmester mit szólt? í. y — Az övéké? Nyitva volt íj már a kapu. De te tényleg azt ^ hiszed ? Haza kellett mennem íj vele. Tudod, a családja. Na- íj gyón finom család és minden- £ képp be akart mutatni. Azt íj mondta a papa, a papája: „Is- íj ten hozta, lányom!” Nem meg. ható? Oly tisztaság, béke, csa-| Iád... És ez a Sándor is! Kép- ^ zeld, nagy esküvőről beszélt. íj Bankettel, bérelt teremmel, ff sok vendéggel. Mondd, hát le- íj hét ilyet csinálni? ^ — És kezemet a kezébe fog- | ta és azt mondta még: „Na, ^ nézz a szemembe. Hát te tény- ^ leg azt gondolod?” Kőbányai György í A műfordítás nagy öregje Látogatóban Franyó Zoltánnál Mit is tudtam én a Romániában élő „nagy öregről”, Franyó Zoltánról? Olvastam néhány versét, esszéjét, sok remek műfordítását, tudtam, hogy aki Erdélyben jár, s írástudó, igyekszik fölkeresni. Hallottam, hogy a legmagasabb román kitüntetések mellé tavaly — ugyanakkor, amikor Becsben Gottfried von Herder-díjjal tüntették ki — megkapta a Magyar Népköztársaság Munka Érdemrendjének arany fokozatát is. Az egy évtizeddel ezelőtt megjelent Új Magyar Lexikonban néhány sor beszél eddigi munkásságáról, s neve mellett születési évének dátuma: 1877. Tíz évet tévedtek a lexikonszerkesztők, ez év júliusának harmincadik napján tölti be „még csak” 84. életévét. Ám tévedhettek volna még további húsz-harminc évet is ellenkező irányban, javára, mert energiája a negyven évesekét is megcsúfolja. Késő este érkeztünk egy Express-csoporttal — erdélyi kőrútunk utolsó előtti állomására — Temesvárra. A címét a telefonkönyvből keresltem ki és a kései zavarás ! miatt hosszas mentegetőzés ; után mondtam el, hogy ha I módja van rá és fogadni tud- |na reggel, szeretném fölkeresem. ( — Milyen volt az utatok? : Láttad-e Csíkszeredát? Hát ja székely múzeumot? És jár- i tál-e az Ady-múzeumban ? ■Kikkel találkoztál? Csak egy [órátok volt Nagyváradon? í Olyan kérdészuhatagot ön- ítött a nyakamba, hogy csak (kapkodtam a fejem. ! — Reggel fél kilencre érted (megyek — mondta —, nem (lesz korán az ébresztő? * ! Már nyolckor ott topogtam (a közeli pályaudvar újságos- (bódéja előtt, s negyed kilenc- j kor megérkezett. Átvette a í számára félretett újságköte- Jget, taxit hívott, s nem kel- ; lett a címét bemondani, a vá- ; rosban szinte mindenki is- j meri, szereti. Nemcsak azért, (mert képviselő, a kultúrbizott- (sár; elnökségének magyar tag- ja, az írószövetség helyi tagozatának díszelnöke, s mert \ tagja a román írószövetség \ elnökségének, hanem azért is, (mert mindig közéleti ember f volt és maradt. £ .A dolgozószobában csak ös- £ vényeken lehet közlekedni. (Körben roskadozó könyves- \ polcok, újság-, könyv-, kéz- \ irathegyek tornyosodnak a bú- $torok tetején, s a földön is \ derékmagasságig. Az asztalon $ már ott párolgott a rumostea, mellette szendvicsek, süteményeik. — Te csak egyél, addig én mutogatok. Neki dedikált Ady-kötetek, modern — s eredeti — kínai verseskönyvek, kefelevonavers, a görög lírikusok műveinek és Louise Lábé szonettjeinek fordítása. Ekkor fordítja magyarra és németre az új román költészet gyöngyeit, orosz és szovjet költőket tolmácsol románul, s befejezi a Faust magyar fordítását is. A felszabadulástól szárnyakat kap, megjelent könyveinek jegyzéke félszáz- nál több címet sorol fel. — Lásd — mutatja —, itt az első kézirata, hatszáz oldal. A Kriterionnál, a romániai magyar nyelvű kiadónál jelenik meg három év alatt hét kötetben összes műfordításom. Kapkodva jegyzem: az első kötetben hindu, perzsa, ógörög, latin, óegyiptomi, mezopotámiai és arab versek lesznek. A másodikban: német és osztrák" líra, a harmadikban: franciák, provánszok, vallonok, a negyedikben: angolok, írek, olaszok, az ötödikben: oroszok, lengyelek, csehek, a hatodikban: amerikaiak, a hetedikben: afrikaiak. Az utóbbiak kivételével mindent az eredeti nyelvből fordít, nem használ „nyersfordítókat”, a kínai nyelvet ugyanolyan fokon ismeri, mint a szanszkri- tot, a perzsát, s a többit. — A nyersfordításból dolgozó költőket nem kedvelem, kivétel persze van — teszi hozzá —, Garai Gábor, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes remekül csinálják. Igaz is. mondd meg Garatnak, hogy küldjön az újabb verseiből és jelölje meg, mit szeretne németül látni. Mert miután 1962-ben megjelent százötven Ady-fordításom, most a mai magyar költőket fogom bemutatni. Háromszázötven vers már kész, a legfiatalabbak hiányoznak még: Bellái Pista, Ágh Pista, Bari Károly és a többiek. Küldjétek nekem verseket... • Hosszan sorolja, ha Pestre érek, kinek telefonáljak, mit mondjak, kit kérjek a nevében. Könyveket, újságokat, minél többet, hogy dolgozhasson. Regei korán kel, késő estig ír, levelez, fordít, tárgyal, hajnalig olvas utána, hogy előkészítse másnapi munkáját. — Hajt, tudod, hogy kevés a maradék... a maradék időm. Egészséges vagyok, a szívem rendetlenkedik kicsit, de nagyobb panaszom nincs. Akis nyolcvannégy éves, an nála sietnie kell, hogy csináljon is valamit. Rengeteg még a dolgom... Szántó Gábor tok, kéziratok, régi fényképek elevenítették föl néhány rövid perc alatt egy hosszú és munkás élet állomásaik • Temesváron, Aradon tanult meg olvasni-írni, majd Sopronban, Budapesten folytatta tanulmányait, s aktív katonatiszt lett, de mind többet írt és fordított. Az irodalmi tevékenység, a szocialistákkal való állandó kapcsolat nem nyerte meg a vaskalapos KuK parancsnokság tetszését, s nem ellenezték leszerelését. 1910-ben már az aradi Függetlenség című ellenzéki lap belső munkatársa, majd a Nagyváradi Napló segédszerkesztője. Hamarosan Pestre hívják, a nagy hírű Hét szerkesztőségében dolgozik, 1912- ben a Tisza István politikáját ellenző tüntetésen lovas rendőrökkel verekszik, s érthető, hogy az elsők között vonultatják be katonának a világháború kitörésekor. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Lobogó főszerkesztője, a közoktatásügyi népbiztosság világirodalmi osztályának vezetője. A forradalom bukása után Bécsbe emigrál, 1923- ban költözik Aradra, s ott rögtön megindítja az első magyar nyelvű világirodalmi folyóiratot, a Geniust. A királyi román kormány mint „kommunista” orgánumot, betiltja a szerkesztésében megjelenő 6 Órai Újságot, őt pedig eltiltják az újságírástól. A fel- szabadulásig minden idejét a műfordítás tölti be, ekkor készült a legtöbb Eminescu-
