Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-25 / 97. szám

1971. ÁPRILIS 25., VASÁRNAP '“'^tfíriap 3 TOGLIATTI MÁJUS ELSEJEN Ahol a Zsigulik születnek S;b“ HENRY FORD VÉLEMÉNYE - A SZERELŐSZALAGON VÉGIG PARKERDŐ VÉDI A MODERN VÁROST - A STAFÉTABOT MEGY TOVÁBB... A Magyar Népköztársaság i Kohó- és Gépipari Minisztériu- 1 ma, valamint Külkereskedelmi Minisztériuma megállapodást kötött a Szovjetunió Gépkocsi- gyártási Minisztériumával és Külkereskedelmi Minisztériu­mával arról, hogy Magyaror­szág is részt vesz a szovjet Zsi­guli gépkocsik gyártásában. Eszerint évente összesen 300 000 darab, 18 féle alkatrészt szállít a Szovjetuniónak. Cse­rében a Szovjetunió öt év alatt százhúszezer Zsiguli személy- gépkocsit ad. Az elegáns kocsik hűtőjén Fégi volgai bárka, a „volgai autógyártó óriás” emblémája. Az idézőjelbe tett elismerő szavakat az elmúlt évben ott járt amerikai mondotta, aki­nek a véleménye az autógyár­tást illetően hitelt érdemel: II. Henry Ford. Elismerte; nincs olyan kapitalista vállalat, le­gyen akár a leggazdagabb, akár olyan, mint az övé, amely képes lenne ilyen gyors ütemű és ilyen roppant arányú épít­kezésre, mint amilyet itt a Volgánál látott. — A hazai ipar történeté­ben nem fordult még elő ilyen kolosszális méretű munka, amelyet ennyire rövid idő alatt kellett volna elvégezni, mint a Volgád Autógyárnál — mondja Viktor Poljakov, a gyár vezérigazgatója. — Az építkezésen naponta egyidejű­leg több mint harmincezer ember dolgozott... , Alig több, mint négy esz­tendeje, hogy 1967 szeles ja­nuárjában a volgai sztyeppé­ből karókkal elkerített hatal­mas térségre megérkezett az Ilja Seveljov vezette exkavá­tor és kiásta az első köbmé­ternyi fagyos földeit Az első markolásnyi földet az első köbméter beton, az első be­szerelt szerszámgép követte... Mindössze jó három év telt el, és a futószalagot elhagyta az első gépkocsi. A gyár összkölt­sége 1973 első felében megté­rül. Trolibusszal a szereidében , II. Amíg a trolibusz végig­halad a fő futószalag men­tén, hat megállója van. A me­chanikai szerelőcsarnok hosz- sza kis híján két kilométer, szélessége mintegy ötszáz mé­ter. Ötezernél többen dolgoz­nak itt Közülük 700 mérnök és 1500 technikus. A 75 hek­tárnyi területen több mint 150 automatikus gépsor és 5000 gépegység kapott helyet. . Gyalog indulunk onnan, ahol az emelők felkapják a Zsigu­lik karosszériáját és átadják a szerelőknek. Amint a szalag mellett lépésről lépésre hala­dunk, látjuk, hogyan gyarap­szik új és új alkatrészekkel a születő kocsi. Néhány lépés — és már beszerelték az elekt­romos vezetékeket. Még egy lépés — helyén a sebességvál­tó, aztán a különböző műsze­rek, a kormány. Már itt van­nak az ülések, az oldalablakok és a szélvédőüveg, a hűtő, a fényszórók. A másodpercmu­tató alig tett meg néhány fordulatot óránk számlapján, mire megbízható módon besze­relték a motort, s a kardán- tengelyt is. Ezernyi kézen — ‘általában fiatalok kézién — át, szakadatlan folyamban halad­nak a gyári végállomás felé a különböző színű Zsigulik. A szalag legvégén az emelők le- bocsátják a már benzin haj­totta kocsikat, amelyekben el­foglalják helyüket a próbaso­főrök. Az idei terv 160 ezer, az 1972. évi 320 ezer. Egyelőre csak egy szalagsor üzemel, a másodikat és a harmadikat szerelik. Három év múlva a gyár eléri a tervezett kapaci­tást, az évi hatszázezer gép­kocsit A Volgai Autógyár ka­puján naponta körülbelül 2200 Zsiguli gördül majd ki. Mint ismeretes, a Volgai Autógyár technológiai ciklusát az olasz Fiat-céggel együttmű­ködésben terveztek. Minden egyéb a szovjet mérnökök munkája, amelyben több mint ctven intézet vett részt. Az új város szerencsésen el­kerülte az ösztönös építkezések veszélyét. A város növekedése rögtön nagyszabású, komfortos lakóépületekkel kezdődött. Magas, 5—9—12 emeletes há­zakból álló negyedeiben csak­hamar megjelennek a 16 eme­letes épületek is. Ha az országúton érkezünk, az útjelző nyilak a város felé egyenesen mutatnak, a gyár felé jobbra. A lakónegyedek és az ipari övezet között fél ki­lométer széles zöld sáv ma­radt. A száraz szelektől a vá­rost a Kujbisevi-tengerre tá­maszkodó parkerdőöv védi. Csónakállomások, jaohtiklub, művelődési házak és hangver­senytermek, stadionok és sportpaloták, áruházak, több emeletes garázsok... Széles­ségben és magasságban heves ütemben növekszik a már ma is több mint 350 ezer lakosú város, amelynek az a rendel­tetése, hogy a világ autóipará­nak egyik fővárosa legyen. A Kámáról is Togliatti — a nyolcadik öt­éves terv legnagyobb szovjet építkezésének jelképe. A ki­lencedik ötéves tervben a Vol­ga mentén szerzett gazdag ta­pasztalatokat a Rámánál hasz­nosítják majd. Ott, Naberezs- nije Csslninél most bontakoz­nak ki a világ legnagyobb te­herautógyárának építési mun­kái. A gyár nagy teherbírású kocsikat állít majd elő. A ká- mai autóváros tehát átveszi a volgai Togliattitól a stafétabo­tot. V. Zaharko Fővárosszerte javában zaj­lanak Május 1., a proletariátus nagy ünnepének előkészületei. A következő napokban dél­utánonként több ezer fiatal népesíti majd be a Felvonulá­si teret. Gyakorolnak a ne­gyedmilliós seregszemle élén haladó ifjú kommunisták, né­pi táncosok és sportolók, hogy május 1-én, a különböző cso­portok színes mozaikjaiból óramű pontossággal alakuljon ki a magyar ifjúság életét, tehetségét, ügyességét doku­mentáló élőkép. A kétnapos ünnepet köszöntve esténként ismét felragyog majd Buda­pest ünnepi díszkivilágítása: nagy fényerejű reflektorokkal világítják meg a központi épületeket, műemlékeket, a Duna-hidakat, a Gellért-hegyi felszabadulási emlékművet, a Tanácsköztársaság bronzkato­náját és a Felvonulás téri Lenin-szobrot. A szocializmus programjára Fölkészülés (Zsoldos rajza) Ha szobor van a hagyatékban A közjegyző A közjegyző leggyakrabban a következő ügyekkel foglal­kozik: hagyaték, örökösi minő­ség megállapítása, végrehajtá­si záradék, okiratok, szerződé­sek, nyilatkozatok, oklevélmá­solatok, névaláírás hitelesíté­se, idegen közjegyzőnek telek­könyvi szemle, takarékbetét- köny megsemmisítése. Dr. Illyés Endre ceglédi ál­lami közjegyző évente 6—700 hagyatéki ügyet, 50—100 vég­rehajtási záradékot, 300 egyéb ügyet intéz. Még elöljáróban annyit: a közjegyzőség a történelmi közhiteles helyekből, a közép­kori egyházi és polgári hite­les helyekből fejlődött ki, s hazánkban az osztrák polgári törvénykönyv a múlt század­ban állította fel a közjegyző- séget. Ma a közjegyző a járás- bíróság elnökének van aláren­delve. Ezerhatszáznyolcvanad rész Dr. Illyés Endre munkájá­nak zöme tehát a hagyatéki ügy. Régebben a közjegyző megcsinálta a hagyatéki terve­zetet, ma ő intézi a hagyaték átadását. — Hétoldalas meg félolda­las hagyatéki ügy is van. A legbonyolultabbak az úgyne­vezett elhanyagolt hagyatékok. Például: meghal valaki a csa­ládból, utána örökölnek, de az örökösök is elhalnak, s újabb örökösökre gyűrűzik tovább a hagyaték. Praxisomban volt ötszörös öröklés is, vagyis egy­más után öten haltak meg, s az örökösödési illetek kifizeté­sétől való tartózkodás miatt nem indították meg az eljá­rást. — A törteit, mintegy 30 ezer forint értékű ingatlant, plusz két tsz-ben levő ingatlant egy­más után öten örökölték, végül is 11 örökös lett, volt olyan, akire két-háromezer forint ju­tott. A hagyaték elosztása egy örökösre így festett: 196/1680­i ad rész: azaz az első örökha­gyótól 120/1680-ad, a második­tól 20/1680-ad, a harmadiktól 56/1680-ad részt kapott. Min­den örökösre elvégeztem így a számítást, amely ily módon kerül a telekkönyvbe. — A legnagyobb hagyatéki ügyem 450 ezer forint értékű volt, egy albertirsai telek, a legkisebb: épp tegnap intéz­tem, egy 695 forintos tsz-föld- megváltás öröklését — hét örökös között. — Ha vagyonról van szó, az emberek nem ismernek se is­tent, se embert, gyakran egy­másnak ugranak. Általában nem a 200 ezer forintért, ha­nem a kétszáz forintos teme­tési költségért Előfordul, hogy a testvérek halálosan gyűlölik egymást Mások az anyjuknak nem akarják megadni az öz­vegyi haszonélvezeti jogot Még szerencse, hogy nem raj­tuk múlik, a törvény biztosít­ja ... Munkában a „falu eszei” A hagyatéki ügyek általában végrendeletre alapozódnak. — Az emberek elmennek a „sarlatánhoz” végrendeletet készíteni. Olyanokhoz, akik negyven éve végezték az egyetemet, azóta joggal nem foglalkoztak, az új törvénye­ket egyáltalán nem ismerik, így aztán jogi képtelenségek kerülnek a végrendeletekbe. Végrendeleteket készítenek a „falu eszei” is,, aztán az ok­iratokról hiányzik a dátum, a helységmegjelölés, a két tanú aláírása — egyszóval, a leg­alapvetőbb dolgok. A közjegy­zőnek kötelessége, hogy az ilyen végrendeleteket elutasít­sa. — Ha a közjegyző készít végrendeletet, vigyáz, nehogy hiba kerüljön bele. Például az apa három éve összeveszett a fiával, mert az ifjú kijelentet­te; „nem ért maga ehhez, édesapám” — a végrendelkező ezért ki akarja tagadni a fiát. De a törvény pontosan meg­határozza, mikor hatályos a ki tagadás. Ebben az esetben: nem. Az idősebb emberekkel nyugodtan kell beszélni, el­magyarázni nekik, hogy ők ilyen okok miatt hiába tagad­ják ki a fiút, a bíróság úgyis megítéli a köteles részt Az emberek általában megértik, elfogadják a tanácsot, mert a közjegyzőnek nimbusza van. Görbe este és végrehajtás A közjegyző évente 50—100 végrehajtási záradékot ké­szít — Görbe este, a férfi be­rúg, beviszik a kórházba, jön a gyomormosás, aztán hazaen­gedik. Később megkapja a számlát a kórházból, s fütyül kifizetni a 150—200 forintot. Tizenöt nappal később a kór­ház hozzánk nyújtja be köve­telését, a közjegyző kiállítja a végrehajtási záradékot, aztán indulhat a végrehajtó... — Víz-, villanydíj, állami lakások bérét nem hajlandók befizetni. A tanács a felszólí­tó levél másolatát nekünk kül­di meg. Aztán íródik a végre­hajtási záradék. Dr. Illyés Endre közjegyző 53 éves, 1966 óta dolgozik je­lenlegi munkahelyén. Nem­csak jogi, művészettörténeti doktor is. Azt mondja, nincs is annyira távol e két hivatás egymástól. Ha a hagyatékban tizenhatodik századi szobor van, hiába mondják az örökö­sök, hogy 60 forintot ér... A két érdeklődési terület béké­sen megfér egymás mellett. A közjegyzőt írásban, szín­darabban, filmen szigorú em­bernek ábrázolják. — Ha a fiú azt mondja az anyjának: „a franc kell magá­nak”, akkor erélyesen kell szólnom. Mostanában nem is fordul elő, hogy felemeljem a hangom. Szép szóval próbál­kozom, azt mondom, amit a törvény... Fóti Péter E gy vagy több név a szavazólapon; vá­laszt az állampolgár. Országgyűlési képviselőt, tanácstagot, olyan tiszt be­töltőjét, aki négy, illetve — a tanácsok esetében — két éven át felelős testület tag­jaként tevékenykedik a köz, választói javára. A jelöl­tekre adott szavazatok a bizalom tanúsítói, ám több­ről, nagyobb dologról is ta­núskodnak. A szavazás — ne féljünk a kifejezéstől — egyben politikai demonst­ráció is, nemcsak a jelöl­tek, hanem a szocializmus ügye, a párt politikája, a társadalmi és gazdasági fej­lődés programja mellett. Annak beszédes, mert sza­vazatok millióira támasz­kodó bizonyítása, hogy az ország népének hatalmas többsége helyesli, támo­gatja a szocializmus építé­sét, magáénak vallja a megtett utat, s a holnapi terveket. Szavazunk, a szocializ­mus programjára adjuk le voksunkat. Arra a prog­ramra, amelynek éppúgy vagyunk meghatározói, mint végrehajtói, s egyben eredményeinek élvezői is. Jó program ez? Ritkán tesszük fel igy a kérdést, mert annyira természetes, magától értetődő, hogy hosszú évek óta ez a prog­ram — a mi programunk. A mienk, magunkénak vall­juk szóban és írásban, tet­tek seregével, vállaljuk gondjai^ is, nemcsak ered­ményeit'. A program megvalósítá­sának eddigi eredményei, akárcsak jövőbeni terveink, számokban is kifej ezhetők. Öt év alatt a nemzeti jö­vedelem 31 százalékkal nö­vekedett, az ipari termelés 35, a mezőgazdasági terme­lés 16 százalékkal nagyobb, mint volt öt esztendeje. A reáljövedelem a harmadik ötéves tervben 34 százalék­kal emelkedett, az egy ke­resőre jutó reálbér 18 szá­zalékkal nőtt Hasonlóan fölsorolhatok a negyedik ötéves terv legfőbb szám­szerű célkitűzései is, a nem­zeti jövedelem évi átlagban számított 5,5—6 százalékos gyarapítása, az ipari ter­melés évenkénti hatszáza­lékos növelése, az egy főre jutó reáljövedelem 25—27 százalékos emelkedése öt esztendő alatt Mégis, úgy véljük, az összefoglaló számadatoknál többet mond, beszédesebben bizo­nyít, ha mindenki a maga életének alakulását, min­dennapjainak változását veszi sorra, s így készít a legutóbbi esztendőkről mér­leget Ki tagadná, hogy a mérlegben a gondoknak is jut hely, ám ki vonhatná kétségbe, hogy eredmé­nyekben is van mit elhe­lyezni a mérleg serpenyő­jében?! T eljes joggal állapítot­ta meg Kádár János, a Kőbányán rende­zett választási nagygyűlé­sen: „Tiszta lelkiismerettel állíthatjuk, hogy a nép ál­tal négy évvel ezelőtt meg­választott emberek és tes­tületek, az országgyűlés, a kormány, a tanácsok és e testületek tagjai a legutób­bi választás alkalmával tett Ígéretükhöz hívén, az akkor meghirdetett politika alapján dolgoztak négy esz­tendőn át.” Ez a feladat vár a most megválasztásra kerülő testületek tagjaira is: a párt világos, töretlen politikájának valóra váltá­sa, a szocializmus építése, a népjólét emelése. Változat­lan program tehát — s jó, hogy változatlan — az alapelveket tekintve, a módszereket, a részleteket nézve azonban gazdagabb, korszerűbb, a jelen követel­ményeinek hűen megfele­lőbb. Mire gondolunk? Ar­ra, hogy az 1967-es válasz­tásokhoz képest napjaink­ban nagy mértékben meg­változott a tanácsok hely­zete, szerepe, feladatköre. Arra, hogy a négy esztendő­vel ezelőttihez mérten gaz­dagodott az országgyűlés törvényalkotói munkája, el­lenőrző, beszámoltató tevé­kenysége. Arra, hogy a szo­cialista demokrácia erősö­désével a választópolgárok magasabbra helyezték a mércét, többet várnak és követelnek azoktól, akiknek bizalmat adnak. A feladatok, teendők egé­szét nézve világos a köve­tendő út. A párt X. kong­resszusa, az országgyűlés által törvényerőre emelt ne­gyedik ötéves terv, a taná­csokról elfogadott törvény mint legfőbb iránytű, meg­határozza a teendők fontos­sági sorrendjét, egymással való összhangját, s a vég­rehajtás biztosítékait is megjelöli. Az országosan világos feladatok termé­szetesen nem részletezhe­tik a helyben, egy-egy te­lepülésen aktuális teendő­ket, s ezért, hogy a válasz­tópolgárok a korábbiaknál nagyobb várakozással te­kintenek a tanácsok tevé­kenysége elé. A választási előkészületek során lezaj­lott jelölő- és választási gyűléseken egyaránt han­got kapott ez a várakozás, az az igény, amelyet a helyi önállóság megnövekedése, az önkormányzat valós gya­korlása támaszt a tanácsi testületek minden tagjával szemben. Nehezebb, bonyo­lultabb, kiterjedtebb lesz a tanácstagi munka a követ­kező években, mint volt eddig, ám énoen ezért nem­csak a felelősség nagvobb, hanem a lehetőség is! M inden állampolgár- hajlamos arra, hogy legszűkebb környe­zete dolgait, eseményeit ál­talánosítsa, s azokból kö­vetkeztessen a nagy egész­re. Érthető mérce ez, ha nem is igazságos. A válasz­tásokat megelőző gyűlések legfőbb tapasztalata az volt, hogy e sajátos nézőpont alapján is egyre több ál­lampolgár érzi és fogadja el a fejlődés, a korszerűsödés diktálta változásokat, s mi­vel e változások saját ja­vát szolgálják, nemcsak szemlélőként, hanem köz­reműködőként is szerepet vállal végrehajtásukban. Ezt bizonyítja, hogy a „kí­vánságlisták” előterjeszté­se helyett — ami korábban nem volt ritka — a mos­tani választások előkészíté­se során döntő mértékben arról beszéltek az állampol­gárok, ami nem személyük­nek, vagy egy-egy utcarész­nek hasznos, előnyös, ha­nem a nagyobb közösség­nek, az egész településnek. Fokozatosan bővül azok kö­re, akik meglelik gondol­kodásukban éppúgy, mint cselekedeteikben az egyén­nek és közösnek egyaránt hasznosat, helyeset, akik képesek túllátni saját érde­keiken, s a közös érdeket — amelyben természetesen ott van a maguk érdekelt­sége is — teszik a fő hely­re. Hiba lenne erőltetni ezt a folyamatot, de még na­gyobb hiba lenne lemonda­ni ösztönzéséről. A legjobb ösztönző pedig az, ha az állampolgár látja, hogy sza­va meghallgatásra talál, észrevételeire, javaslatai­ra választ kap, bírálata nyomán intézkednek. Reggel hat órától hulla­nak a szavazólapok az ur­nákba, választ az ország. Sokat megért öregek, s vá­lasztójogukkal most elő­ször élő fiatalok voksol­nak, ahogy a „derékhad” tagjai is. Választ az ország, dönt a jelöltek felett, de szavazatai amellett is szól­nak, amiről már régen dön­tött, s amitől nem hagyja eltántorítani magát. A szo­cializmus programjára sza­vaz ismét sokmillió magyar állampolgár.

Next

/
Thumbnails
Contents