Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-21 / 93. szám
2 ”t/6Víiip 1971. ÁPRILIS 21., SZERDA A párt és a népfront politikája Kadar János beszéde ' Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársnők! Elvtársak! Őszintén köszönöm az elvtársi fogadtatást, s szívből üdvözlöm a nagygyűlés résztvevőit, az Északi Járműjavító, Kőbánya dolgozóit, a Ganz- MÁVAG dolgozóit, Budapest dolgozóinak képviselőit. Köszöntőm az Önök személyében a magyar munkásosztály, a parasztság és az értelmiség a magyar nép fiait, minden honfitársunkat, s egyben átadom önöknek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Hazafias Íí épfront Országos Tanácsának szívből jövő, forró elvtársi üdvözletét, legjobb kívánságait. Kedves Elvtársak! Azért jöttünk össze, hogy szót ejtsünk közös dolgainkról, hiszen április 25-én választ az ország. Ami az előkészületeket illeti: a választások eddigi menetében a 352 képviselői helyre 402, a mintegy 69 000 tanácstagi helyre pedig csaknem 72 000 embert jelölt két és fél millió választópolgár, azaz a szavazásra jogosultak több mint egyharmada. A jelöltek — a nép jelöltjei. Vannak közöttük idősek, középkorúak és fiatalok, férfiak és nők. Öröm számiunkra, hogy növekvő közéleti szerepüknek megfelelően a képviselőjelöltek 25 százaléka nő. A jelöltek foglalkozás szerint is különbözőek: munkások, parasztok, értelmiségiek, köztisztviselők és tudósok, írók és művészek, vasutasok, pedagógusok és katonatisztek, lelkészek, háztartásbeliek; pártállásukat illetően pedig kommunisták és pártonkívüli- ek. Eltérő a természetük is. Vannak közöttük ékesszólóak és kevésszavúak —■ a munkában azonban helytállnak önmagukért. Ez közös bennük és közös az, hogy valamennyien a Hazafias Népfront programját vallják és szolgálják. A választásoknál nagyon fontosak a személyek, a jelöltek. A legfontosabb, a döntő azonban a politika, a program. Jelöltjeink politikája és programja a párt és a Hazafias Népfront politikája és programja. Ez a politika szocialista politika, a munkás- osztály, a nép politikája; a magyarság nemzeti programja. A választási felhívás arra szólít mindnyájunkat, hogy ‘április 25-én, a választás napján népünk szavazatával is támogassa e politikát, a szo- -cializmus építésének programját! Válassza meg a népszuverenitás testületének, legfőbb államhatalmi testületünknek, az országgyűlésnek, valamint a tanácsoknak a .tagjait; válassza meg azokat az embereket, akik a legközelebbi esztendőkben az ország, a dolgozók ügyeit intézik; akik a nép nevében a nép hatalmát gyakorolják. Jelöltjeink egy része egy vagy több választási cikluson át már tagja volt az ország- gyűlésnek, illetve a tanácsoknak. Másokat első ízben jelöltek e tisztségekre, mégis valamennyien számadással tartoznak az ország népének a végzett munkáról, mivel mindnyájan a Hazafias Népfront jelöltjei. Mérlegen a végzett munka egésze Ha a népfront számadásáról szólunk, engedjék meg, hogy azt ajánljam: ezúttal térjünk el a mindennapi gyakorlattól. Ha köznapokon szólunk a közügyekrol és a felelősökről, akkor — a szocialista demokrácia törvényeinek és szabályainak megfelelően — beszélünk az eredményekről, a hibákról; beszélünk a megoldatlan vagy rosszul megoldott kérdésekről, s a nehéz és nagy feladatokról. Ha pedig az emberekről szólunk, elismeréssel illetjük munkájukban azt, ami elismerésre érdemes és nyíltan bíráljuk azt, ami munkájukban, magatartásukban bírálatra szorul. Ez a hétköznapok gyakorlata. Kell azonban lennie olyan alkalomnak — s az általános választások ilyen alkalmat jelentenek —, amikor a végzett munka egészét kell mérlegre tenni, s arra kell választ adni, hogy alapjában helyes-e a követett irány, alapjában pozitív-e a végzett munka mérlege? — Most természetesen a párt is, s maga a Hazafias Népfront is számot ad a népnek a végzett munkáról. Tiszta lelkiismerettel állíthatjuk, hogy a nép által négy évvel ezelőtt megválasztott emberek és testületek, az országgyűlés, a kormány, a tanácsok és e testületek tagjai a legutóbbi választás alkalmával tett ígéretükhöz híven, az akkor meghirdetett politika alapján dolgoztak négy esztendőn át. Egyszer sem mondtuk, s úgy lehet, még egy ideig nem is mondhatjuk Petőfi szavaival, hogy „... megálljunk, mert itt van már a Kánaán!’’ gondok, problémák, feladatok bőven vannak. Most, ez alkalommal azonban azt kell hangsúlyoznunk — hiszen tudnunk kell, hogy a nép harcának, munkájának van-e értelme —, hogy a politika, az irányvonal jó; hogy az elmúlt négy esztendőben nagy utat tettünk meg, munkánknak szép eredményei vannak. Nagyot változott az ország! Ha körültekintünk, láthatjuk, hogy szerte az országban. mindenütt szinte szemünk láttára születnek, növekednek az új alkotások. Üj, hatalmas erőművek, gyárak, mezőgazda- sági üzemek, kutatólaboratóriumok, kulturális intézmények, gátak, utak, vasutak, vasúti főműhelyek épültek; elkészült a földalatti első szakasza, új lakótelepek, városrészek nőttek ki a földből. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy szebb lett az ország és jobb lett az élet hazánkban. Közösen keressük a boldogságot Kedves elvtársak! Elvtárs- nök! Tisztelt nagygyűlés! Számon kell tartanunk, meg kell jegyeznünk a munka mérhető eredményeit, a fejlődésnek azokat a mutatóit, amelyeket a statisztika méterben, kilóban, százalékban, az épületek számában vagy egyéb formában ki tud fejezni. Én azonban azt mondom, hogy mindezeken túl vannak fontosabb eredményeink, amelyeket statisztikailag ugyan nem tudunk kimutatni, de amelyek bizonyíthatóan ott sorakoznak munkánk, harcink sikerei között Miket tekintünk ilyen eredményeknek? Az elmúlt négy-öt év vagy hosszabb időszak munkájának, harcának legfontosabb eredményét abban látjuk, hogy erősödött a párt és a tömegek összefor- rottsága; létrejött, erősödik a szocialista nemzeti egység; megszilárdult a munkáshatalom, munkás-paraszt államunk, a Magyar Népköztársaság. Ezek legnagyobb eredményeink, mert az erő és egység, amelyet a szocialista eszme körüli tömörülés, rendszerünk és államunk ereje jelent mindent létre tud hozni, mindent meg tud terem* teni. Ha erre az erőre vigyázunk, ha ezt növeljük, mindazt az építkezést termelési beruházást, kulturális vívmányt amit tervezünk, meg tudjuk valósítani, s meg is tudjuk védeni bárkivel szemben. Mostanában a sajtóban, a rádióban, a televízióban és az emberek egymás közötti beszélgetésében gyakran szó esik arról, hogy sokakban erősödött az önzés, a pénz- sóvárság, és a többiek rovására menő élösködési hajlam. Nagyon nehéz ezt számszerűleg mérni, de lehetséges, sőt bizonyos, hogy így van, hiszen tízmillió ember nem lehet ”ak, ha valamit észlelnek, akkor valaminek lennie is kell. Én azonban azt hiszem, inkább az érzékenység erősödött közgondolkodásunkban az önző emberek magatartásával és tetteivel szemben. A negatív jelenségeket meg kell látnunk, s mindennap harcolni kell ellenük, mert az önzés, az egyes emberek anyagiassága, a nép számára nem hoz boldogságot és fejlődést Mi azt valljuk és hirdetjük, hogy az emberek joggal gondolhatnak önmagukra, családjukra, hozzátartozóikra; s a természet törvénye az, hogy keressék a boldogságot önmaguk, családjuk számára, de ennek igazi útja csak a néppel, a közösséggel, az összes dolgozóval való együttes felemelkedés lehet, s nem történhet a kölodik, és azokkal foglalkozik, tanúsíthatja, hogy aktivisták százezrei dolgoznak a Hazafias Népfront-mozgalomban önzetlenül, egy fillér jutalom vagy térítés nélkül a közösség, a nép javárd; százezernyi aktivista dolgozik minden nagy tömegszervezetünkben — a szakszervezetekben, az ifjúsági szövetségben, a nőbizottsá- gok hálózatában, a vöröskeresztes mozgalomban — önzetlenül, odaadóan és ingyenesen a nép, a közösség érdekében. A milliós létszámot is meghaladta már a szocialista brigádmozgalom; a munkásőrök tízezrei önzetlenül, térítés nélkül látják el feladatukat, azt a munkát, amelyet magukra vállaltak a munkáshatalom és vívmányai védelmében. Ilyen önkéntes segítők ezrével és tízezrével tevékenykednek számos más szervezet keretében is. A szocialista murikaverseny szelleme erősödött, mélyült, kiszélesedett a hatása. A párt X. kongresszusának tiszteletére született ezernyi' szocialista felajánlást szinte nem lehet szavakban eléggé méltatni, olyan nagyszerű megnyilvánulása ez a szocialista öntudatnak, közgondolkodásnak. A szocialista brigádmozgalomba, a szocialista versenybe olyan emberek is bekapcsolódnak, akiknek talán eszükbe sem jut, hogy pártszempontból ezt hogyan is kell megítélni, de értik és tudják, hogy ez a szocializmus és a haza javát szolgálja. Tudjuk azt is, hogy a szocialista munkaversenyeredményeinek elbírálásában is változás történt a régebbi gyakorlathoz képest: most a szocialista munkaverseny helyezéseit nem „sorshúzás”, nem „ismeretség” alapján, nem „gondolom-formán” és nem „testületi képviselet” szerint osztogatják, most ennék olyan Ha mindezt végiggondoljuk, kiderül, hogy harcunknak van egy olyan vívmánya, amely talán minden másnál fontosabb. Éspedig az, hogy annyi vihar, s hosszú évtizedek után a szocializmus eszméje mély és kitéphetetlen gyökeret vert a magyar népben; megvalósult és erőteljesen fejlődik a magyar földön. Most becsülete van a magyar népnek. A világ most más, mint régen volt. Modem korban élünk, a hírközlő eszközök gyorsak, ha valami történik bárhol a világon, másnap reggel már mindenki tud róla. A magyar népet most szerte a világon mint szocializmust építő, s jelentős eredményeket elérő népet ismerik. Nemzetünk lélekszáma kicsiny, hazánk sem nagy, s talán éppen ezért még inkább becsületünkre válik, hogy most a haladás élenjáró országai közé számitavak bennünket. A különböző nemzetközi összejövetelek alkalmával, amikor szinte a világ minden tájáról érkezett emberekkel találkozunk, ismételten bebizonyosodik, hogy tőlünk igen távol eső országokban is vannak őszinte barátaink, akik újabb sikereket kívánva buzdítanak: csak így tovább, elvtársak!, mert azt Engedjék meg, hogy egy kissé rendhagyóan most azt mondjam: ezekben a napokban tegyük félre ezt a gondot, és vegyünk észre mást is, ami ennél sokkal jelentősebb és fontosabb számunkra, lássuk meg azt is, amivel ezt a negatívumot le tudjuk és végső fokon le is fogjuk küzdeni: teljes bizonyossággal állíthatjuk — és ez nem szemfényvesztés, nem is téves helyzetmegítélés —, hagy az utóbbi esztendőkben éppen a jó munkának, a helyes politikának, a közerkölcs megfelelő alakulásának eredményeképpen hatónkban határozottan erősödött a dolgozó emberek öntudata, a szocialista közgondolkodás. Ezt bizonyítani lehet. pontos normái és szabályai vannak, hogy sokszor tizedszázalékokon múlik az eredmény, az, hogy például a X. kongresszus kapcsán felajánlott kongresszusi zászlókat vagy okleveleket mely üzemek fogják kapni, és bizonyára lesznek üzemek, amelyek nem kapnak, pedig nagyszerűen dolgoztak a szocialista mun- kavereenyben. Egyben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében, és természetesen a magam személyében is szeretnék őszinte köszönetét mondani mindazoknak a dolgozóknak, akik a X. pártkongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyben részt vettek: tehát gratulálunk a győzteseknek, ugyanakkor elismerésünket, köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik ennek a szocialista munkaversenynek részesei voltak. Amikor a zsámokkal nem mérhető, de életbevágóan fontos eredményekről szólunk, az ember gondolatában felvillan pártunk, 1 munkásosztályunk története, népünk újabbkori története is. Az idősebbek átélték, a fiatalok iskolai tananyagból tudják, hogy az utóbbi öt-hat évtized igen viharos időszak volt. A magyar forradalmárok, a legöntudatosabb magyar munkások elsőként csatlakoztak a szocialista forradalomhoz, de rövid hősies harc után leverték őket, s akkor negyedszázados sötét ellenforradalom következett. Aztán jött a felszabadulás, a hatalomért folytatott harc, s már-már úgy tűnt, hogy minden egyenesben van, a dolgok jól haladnak, s akkor az ismert okok miatt következett 1956 és sok mindent újból — hogy ne mondjam — élőiről kellett kezdeni. vallják, hogy őfc maguk is érdekeltek a mi sikereinkben. Ez egyébként teljesen érthető, hiszen a magyar földön megvalósult szocializmust példaként tudják otthón említeni. De gondoljunk arra, hogy nemzetközi visszhangja van nemcsak eredményeinknek, hanem hibátoknak is, amelyek bizony nekünk is kellemetlenek és haragszunk is értük. Mert a burzsoázia is beszél a Magyar Népköztársaságról, s nem erényeinket, hanem gyengeségeinket állítja előtérbe. Jól felfogott érdekünk, s egyben a világ haladó emberei iránti becsületbeli kötelességünk Is, hogy minél jobban, minél nagyobb hatásfokkal dolgozzunk, hogy a A békés egymás mellett élés politikájának vannak bizonyos feltételei, amelyek szóba jöhető partnereink számára nem jelentenek külön terhet, de részünkről elengedhetetlenek és feladhatatlanak. Mi normális viszonyra, békés egymás mellett élésre törekszünk minden olyan kapitaszocializmius világméretű — szükségszerű és elkerülhetetlen — győzelmét tőlünk telhetőén segítsük, meggyorsítsuk. Természetesen nemcsak itthon vannak tennivalóink. Napjainkban a nemzetköz» élet elevenen zajlik, s nekünk magunknak is — ez természetes és szükségszerű — részt kell vennünk a nemzetközi tevékenységben. Ezzel kapcsolatban magától értetődő, hogy szocialista belpolitikánknak megfelelő a külpolitikánk is. Nemzetközi tevékenységünk fontos vonása, hogy egyértelmű, tiszta és világos. Külpolitikánk következetes harcot jelent a szocializmusért, a nemzetek szabadságáért, a békéért. Szocialista elveinknek, az új társadalmi rendet építő magyar nép nemzeti érdekeinek megfelelően a nemzetközi küzdőtéren mindenkor a haladás oldalán állunk. , Hatónk, népünk támogatta és támogatja Vietnam, Indokína népetoék igazságos harcát az amerikai imperialisták és csatlósaik ellen. Köztudott, hogy lehetőségeinkhez képest politikai, gazdasági és katonai támogatást nyújtunk a harcoló vietnami népnek, s mély meggyőződésünk, hogy Vietnam, Indokína népeinek igazságos ügye győzedelmeskedni fog. Az imperialisták soha nem tudják akaratukat rákényszeríteni a szabadságukért bátran küzdő, semmiféle áldozattól vissza nem riadó, s a nemzetközi haladó erők támogatását élvező vietnami, indokínai népekre. Ismeretes, hogy a Magyar Népköztársaság egyértelműen támogatja a Közel-Kelet arab népeinek igazságos harcát, s minden lehetséges és rendelkezésre álló erővel támogatni fogja a jövőben is, mert harcuk Igazságos. Mély meggyőződésünk, hogy az imperialisták a Közel-Keleten sem tudják megvalósítani terheiket, az itteni népek szabadon élnek majd, s maguk határozzák meg további fejlődésük útját. Lehetőségeinkhez képest, és nem kevés munkát végezve dolgozunk az európai biztonság ügyéért; harcolunk a kibontakozást fékező erők ellen, és támaszkodunk mindazokra, akiknek érdeke és akarata, hogy kontinensünkön a tartós béke és biztonság legyen a népek sorsa és jövője. Küzdünk és dolgozunk minden szocialista, haladó és anti- imperialista erő egységéért. Harcolunk a népek szabadságáért, a békéért, a békés egymás mellett élés elvének érvényesüléséért. Ismeretes, hogy a Magyar Népköztársaság minden állammal — beleértve az Amerikai Egyesült Államokat, Nyugat- Európa fejlett tőkésországadt, a Német Szövetségi Köztársaságot is — rendezett viszonyra, békés egymás mellett élésre törekszik, ami egyben a kölcsönösen előnyös kapcsolatok építését is jelenti. Ez a szándékunk változatlan, következetes és a jövőben is ez vezet bennünket külpolitikai lépéseinknél. Köztudott, hogy még a római katolikus egyház világi államával, a Vatikánnal is kapcsolatot tartunk. Szeretnénk előmozdítani bizonyos kérdések rendezését. Mi tudomásul vettük, hogy itt vannak egyházak, és az egyházak legfőbb irányítóinak is tudomásul kell venniük, hogy itt szocializmus épül. Együttműködésre törekszünk — és erre bizonyos lehetőséget látunk -— az európai biztonság és a béke védelmében. lista állammal, amely szintén kész erre, és tudomásul veszi, hogy mi sohasem fogjuk elárulni elveinket és barátainkat. El kell fogadniuk a Magyar Népköztársaságot úgy, ahogy van, tudomásul kell venniök, hogy hazánk az épülő szocializmus országa, a hogy népünk saját rendje szezösség rovására. Szocialista munkaverseny új formában Aki a közügyek iránt érdekA haladás élenjáró országainak sorában 0 Állhatatosan dolgozunk a magyar—szovjet barátság erősítéséért
