Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-18 / 91. szám
m 1971. Április is., vasárnap MST «feni ’&£írlap M U AZ ELSŐ N KAH ELYE N Iskolás bevezetőt írni a témához felesleges. Kiég arra utalni, mit jelent mindenkinek az életében a munka, tehát a munkahely. És elég emlékeztetni az olvasót arra, hogy munkábaállásának első hónapjai, a környezet, az emberek, az őt ért hatások hogyan határozták meg, vagy befolyásolták későbbi életét, gondolkozásmódját, viselkedését. Az érdekek harca Szatmári Lajos, a szigethalmi Pestvidéki Gépgyár párt- bizottságának titkára teljesen egyet ért azzal, hogy a munká- baállás körülményei, a fogadtatás, a fiatalok gondolkozásmódjának kialakulására döntően hatnak. Személyes tapasztalataikat hajlamosak gyarsah általánosítani, s ezért még csak el sem ítélhetők. Mert nem az általánosításra való hajlamot, hanem a rossz példák számát kell csökkenteni. — Három évvel ezelőtt elég súlyos volt a helyzet. A speciális szakmákban dolgozó idősebbek közel sem akarták engedni a fiatalokat a munkához. Mondván: úgysem tudnák megcsinálni, hiszen még zöldfülűek, tapasztalatlanok. Végezzenek csak részfeladatokat, amíg „meg nem érnek”. A bibi ott volt, hogy az idősebbeknek, igaz, hogy 15, 20 éves tapasztalat volt a hátuk .mögött, de az elméleti tudásuk többnyire nagyon kevés, a fiatalok pedig magas szintű elméleti képzést kaptak, s ha a kezük még nem is állt rá olyan hamar a fogásokra, a komplexebb feladatokat általában sokkal gyorsabban, kevesebb gondolkozás! idővel tudták megoldani. — Hozzáértésüket valóban nem ismerte el az idősebbek egy része, vagy érdekükben állt azt letagadni? — Érdekükben állt. Hiszen a speciális munkák jól fizetnek. Érthető féltékenységgel őrizték „titkukat”, rém akartak kicsöppenni a helyükről. Egyszóval kenyé.rkarcról volt szó. — A vállalatnak érdeke, hogy minél több hozzáértő, szakmáját jól ismerő munkása legyen. Nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy — korra való tekintet nélkül — képzett szakmunkásait ne a tudásuknak megfejelő feladatokkal foglalkoztassa. Hogyan próbálták kiegyenlíteni az érdekek különbségét? — A pártbizottság rábeszéléssel, nevelő munkával. Megmagyaráztuk a régebben itt dolgozóknak, semmi bajuk nem lesz, ha a fiatal is tud és csinál valamit; hogy annak a fiatalnak is szüksége van a pénzre, most alapít családot, vagy szeretne, s sok tekintetben nehezebb a helyzete, mint az idősebbeknek, ne nehezítsék hát tovább. — Volt ennek eredménye? — Igen, de végül is nem ez oldotta meg a problémát. A gazdasági reform bevezetésével megkezdődő munkaerővándorlás. Egyszeriben kevés lett a? ember az elvégzendő feladatokhoz képest. Ellentétek általában Biró József 19 éves, öt hónapja dolgozik a Pestvidékiben. — Én nem panaszkodha- tom. A gyár iparitanuló-inté- zetébe jártam két évig, mire letettem a szakmunkásvizsgát, mindenkit jól ismertem. Géplakatos vagyok és a brigádban mindenki a haverom. Rádig István, 1970 júniusában lett szakmunkás, de mar februártól teljesítménybérben dolgozott. Esztergályos, 19 éves. Órabére 8 forint 40 fillér. — Engem meglepetés ért, mert arra számítottam, hogy a fiatalokkal szemben, előítélettel viseltetnek. Annyi mindent lehet hallani. Ezzel szemben itt külön megkönnyítették a beilleszkedést, a munkám megfelel a képesítésemnek. Kodelka Lászlóné 21 éves, augusztus elsejétől dolgozik. Szakmája műszerész, de jelenlegi munkája festés, ragasztás. — Egyszóval segédmunka. Azt mondták, nincs hely ab- báh az üzemben, ahová kerülnöm kellett volna. Aztán megtudtam, hogy az utcáról vettek fel oda embereket. Nekem meg csak ígérgetnek. Az Arabérem a legalacsonyabbak között van, és ezek után joggal teszem föl a kérdést, minek tanultam hat évig. Négy év gimnázium, két év a szakmai. Pedig itt állítólag segítik a fiatalokat. Gulyás Sándor szerelő, június óta dolgozik, 19 éves. — Nagy nehézségek árán és külön könyörgésre kerültem olyan munkára, amilyen megfelel a tudásomnak. Az idősebbek nem fogadtak valami jól, az az álláspontjuk mindenben, hogy a fiatalok véleménye, szemlélete nem mérvadó. Szakmai féltékenységet tapasztaltam nem egyszer, bár ezt nem értem, hiszen brigádban dolgozunk, és mindenkinek az lenne az érdeke, bogy a munka jól menjen. Ehhez az kell, hogy értsünk bozzá. Tislér Gábor műszerész több •mint fél éve dolgozik a gyárban: — Nem panaszkodhatom a bánásmódra, de az tény, hogy a fizetésünk kevés, és hiába méltatlankodunk, a termelési értekezleteken nemcsak a vezetők intenek le, hogy mit akarunk, hiszen csak most kezdtük a munkát, hanem az idősebbek is felszólalnak, mondván, előbb bizonyítsunk, azután követelőzzünk. Csak őzt nem tudom, meddig kell' bizonyítanunk... Varró István tanműhelyi KISZ-titkár: — A vállalatnak az az álláspontja, hogy 5—6 évig megkapja a fiatal a minimális, vagy árinál! valamivel magasabb órabért, tehát 7, 7.40, •7.80 forintot, ez alatt az idő alatt megismeri, hogy milyen munkás, mit ér. S azután hirtelen ugrik meg a bére 11, 112, 13 forintra. Csakhogy a legtöbb fiatal ezt nem tudja kivárni. Legtöbbjük vidéki, albérletben lakik, kifizet érte 4—500 forintot, ebből a pénzből, világos, hogy még' félretenni sem tud. Úgy érzi, nem értik meg a problémáit, nem «egítik. Hiszen más üzemek két-három forintot is ráígértnek, ha átmegy oda ... Paulhein István, 8 hónapja dolgozik az üzemben. — Én elégedett vagyok, de szerencsém is van. A munkatársaim valamennyien fiatalok, nálam csak 3—4 évvel Nincs összeütközéTermelőszövetkezetek, állami gazdaságok! MEGVÉTELRE AJÁNLUNK ráfutófékes, 2,5-3 tonno teherbírású PÓTKOCSIKAT, valamint üzemképes, forgalmi rendszámmal ellátott 3,5-4 tonnás CSEPEL TEHERGÉPKOCSIKAT. * Bővebb felvilágosítás: üzemegységünk; IX., Máriássy u. 1—3. sz. alatti forgalmi telepén, Joczkó Andor műszaki vezetőnél. idősebbek. ai felület. A megoldás módszerei Reich Ferenc, az üzemi KlSZ-bizottság titkára : — Mindenkire szükségünk van, leginkább a fiatalokra, akiket mi képeztünk ki. Természetesen nem minden .problémájukat tudjuk megoldani. De ha legalább elmondhatják, ha demokratikus formák között hangot adhatnak neki, látják, érzik a törődést. Ha sérelmeiket orvosoljuk, ha munkájuk megbecsülésével éreztetjük, hogy fontosak, megtanulnak lemondani is. Nálunk ezért nem is olyan rossz a helyzet. Varga Vera NEGYEVES SZÁMVETÉS A dinamizmus meghonosodása Érdekes terület ez a dabasi járás: 20 ezren járnak el innen dolgozni, főleg a fővárosba, helyben csak 15 ezren keresik kenyerüket, ebből is csak valamivel többen mint négyezren a mezőgazdaságban, mégis a járás jellemzője a mezőgazdaság. Igaz, a modern mezőgazdaságban egyre kevesebb a munkaerő, s egyre több a gép, a járás mezőgazdasága pedig modernizálódott a legutóbbi négy esztendőben. Belterjesedés A modernizálódás első jelei az új telepítések, amelyek mindenhol előbukkannak; a vándor saját szemével bizonyosodhat meg erről, mivel az új szőlő-, gyümölcs-, spárgatelepek szemmel láthatóan eltérnek a régiektől, valahogy úgy, mint egy modem ház a szá- zadeleji bérháztól. Az új telepítések a fokozott hatékonyságú, belterjesebb gazdálkodás felé vezető utat jelzik. Ahogy a belterjesedés irányába mutat az is: a szántóterület több mint négyezer holddal csökkent az utóbbi esztendőkben, a termésátlagok viszont emelkedtek. A kenyérgabona vetésterülete' a legnagyobb a járásban, bár az utóbbi években vesztett hegemóniájából főleg a rozs, ugyanakkor a búza vetésterülete erőteljesen növekedett. A kifutóból ács lett A kész fényképet nézve tűnt Csak fel: Molnár István háta- mögött — teljesen véletlenül —, hazánk térképe lóg a falon. Akaratlan jelkép. Mert sok helyen megfordult a térkép rögzítette tájon, s a maga élete is térképre hasonlít; völgyek és emelkedők, komor szurdokok és szelíd rétek egyaránt föllel- hetők életútján. Pedig Molnár István nem több, mint az a sokat emlegetett „egyszerű ember”. Építőmunkás. Azaz, egész pontosan és nem oly’ régóta: építőipari szakmunkás. Negyvennégy éves fejjel szerezte meg a szakmunkás bizonyítványt Az állványozó fia — sok kitérő után — ács-állványozó szakmunkás lett. — Huszonhatos születésű vagyok. Apám állványozó volt sajnos, sokat ivott így amikor szegény édesanyám meghalt — még iskolába jártam —, nem sok választásom lehetett. Dolgozni kellett menni, nem a szakmát nem a holnapot hanem a mát a kenyeret nézni. Négyen voltunk testvérek, nehezen léteztünk. Kifutóskod- tam, majd öntödében lettem segédmunkás. A fölszabaduláskor hazaköltöztünk Hajdúszoboszlóra, parasztoknál dolgoztam, mert megint kellett a hamari kenyér, azután kocsis lettem... Sok mindenhez értettem, de úgy éreztem, semmit nem tudok igazán. — ötvenkettőben rendőrnek jelentkeztem, elvégeztem az alapfokú tanosztályt, tizedesként kezdtem szolgálni. Sűrűn helyezgettek egyik őrsről a másikra, ez megkeserített, s nem tagadom, az italtól sem húztam el mindig a kezem, s a kettő végül is odavezetett, hogy 1954-ben leszereltek. Akkor az építőiparba mentem dolgozni. Segédmunkásnak. Rokonom hívogatott, s 1958- ban a borsodi magasépítőktől így kerültem a Pest megyei Állami Építőipari Vállalathoz, tehát tizenhárom esztendeje, hogy itt vagyok. A lakatosüzemben húztam le két évet, utána kimentem építkezésre, kubikosokhoz, ott nyolc esztendő telt el. 1968-ban hívtak az állványozókhoz. Mentem. Hirtelen eszembe jutott, hogy hiszen az apám is... Molnár István szabatosan fejezi ki magát, mondatait gonddal formálja; az irodalmi szakkör vezetője a munkás- szálláson. Érdeklődő típusú ember, s olyan, aki a gondoktól, bajoktól nem keseredik meg. Szereti próbára tenni magát, s bízik abban, ami a legsajátubb tulajdona: szívósságában, két keze ügyességében, akarata erejében. Átment az állványozókhoz, mert több lett a pénze. Ám ott, az építkezőknek is a kezdő csapatában hirtelen föl támadt benne az akarat: szakmát szerezni, nemcsak érteni, de tudni is napi dolga ezer fogását, fortélyát. Két évet várt rá. Közben mehetett volna kőműves, épületlakatos átképzőre; nem és nem. Most már biztos volt abban, hogy nem valami szakmát, hanem ezt a szakmát akarja. Amit az apja csinált. Ami maga az örökös újrakezdés, mert hisz’ ők az elsők, bármi épüljön is. A szabad ég tágassága, a fa nyers szaga, a madarakkal feleselő vidám fütty bujócskája a gerendák, létrák, pallók, alumínium csuklók alkotta rengetegben — kívánatossá tette ezt a szakmát. Korelnök volt a tanfolyamon, osztálybizalmi lett ezért, s bár a hosszú heteken át reggeltől estig tartó tanulás meggyötörte, egy pillanatig sem jutott eszébe, hogy föladja. Jól sikerült a vizsga, megkapta a szakmunkás bizonyítványt. 1970 volt, beöltötte a negyvennégyet. Amikor az első reggel, most már szakmunkásként dolgozni kezdett, úgy érezte magát — szavai szerint —, „mint aki hazaérkezett”. — Nemcsak kellett, szerettem is dolgozni mindig. Mégis, egyre többször érezjem, hogy amikor megkérdik, mit csinálok, nehezen felelem: fogd meg munkát. No meg a pénzre is gondolni kellett A £ leségem régóta beteg, nem dott dolgozni, egy gyermekkel, elvált asszonyként vettem el, hárman voltunk hát egy keresetre. A kubikosoknál 6,20 volt az alapórabérem. Forinttal kaptam többet az állványozóknál. S akkor jött a főművezetőm, Dinnyés András, s azt mondta: indul a tanfolyam, arra gondoltunk ... Elvégeztem a tanfolyamot, s 9,20 lett a? órabérem. Pótlékkal, túlórával együtt havonta most háromezer forint körül keresek. Van, aki az összeg hallatára csodálkozva fölhúzza a szemöldökét, de annak csak azt tudom felelni: jöjjön ki a pallóra hóban, esőben, olykor még szabad szombaton is, s ha végigcsinálta, s még akkor is sajnálja ... Persze, nem a több pénztől Lesz más az ember, mert a pénzt én világéletemben utáltam, a sors utaltatta meg velem, mert mindig csak a pénzt, a kenyérrevalót és semmi mást nem lehetett nézni, mérgemben ezért rohadt pénznek is nevezem, de a szakmából következő több pénz biztonságérzetet ad, azt tanúsítja: értek valamihez hivatalosan elismerve is. — Kölyökkorom óta szerettem volna ide elérni, de soha nem volt annyi kitartásunk, hogy ne azonnal kellett volna a kenyér. Máról holnapra éltünk, s hiába mocorgott bennem a szándék, legyen szakmám, csak azt nézhettem: hol fizetnek azonnal, s hol valamivel többet Ez vitt, ez határozta meg, az országnak melyik részén vagyok. Ide Is az hozott, hogy több lett a pénzem, akkor, ötvennyolcban. A család maradt ott, ahová nősültem, a Szabolcs megyei En- csencsen. Kéthetente járok haza, de most már úgy érzem, így télik le a sorom. Jó volt velem a vállalat, hozzásegített ahhoz, amiről már-már végképp letettem, miért legyek én akkor rossz a vállalathoz? Meg a brigád is tart Tízen vagyunk, ezüst fokozatot elnyert szocialista brigád, régi emberek, akik szemmel is tudnak beszélgetni egymással. A magunkfajta ember nem irigykedik arra, aki megdolgozik a pénzéért, így hát a brigádban jól összeférünk. Igaz, most elmegy a bngádvezetőnk, a családjához közelebb talált munkát, de remélem, a közösség közösség marad, mert ha az ember már a családjától távol van, akkor, akikkel heteket, hónapokat dolgozik együtt, azok álljanak közel hozzá. — A munkásszálláson sem rossz, sokat költött rá a vállalat, kényelmesebb lett benne az élet. Én meg — pechemre, szerencsémre? — olyan „mindenben benne vagyok” típusként tagja lettem a szállás kultúrbizottságának, szakköri foglalkozásokon veszek részt, intézem, szervezem, amit kell, nem szeretem a • tétlenséget. Igaz, nem is nagyon próbálhattam ki az életben, milyen dolog ülni, ölhetett kézzel, s ahogy magam ismerem, meg ahogy a sorsom is adhatja, a jövőben sem lesz benne részem. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál 1969-ben tizenkilenc, 1970-ben kilencvenkilenc, 1971-ben — eddig — huszonhét segédmunkás végezte el az átképzés tanfolyamot, s szerzett szakmunkásbizonyítványt Mészáros Ottó Csökkent az ipari növények termelése és egyhelyben topog a burgonya, a zöldségfélék és a takarmánynövények termelése. A növénytermelési ágazat tehát — az új telepítések kivételével —, nagyobb arányú változáson ment át Telepek A legdinamikusabban az állattenyésztés változott, főleg a baromfitenyésztés, például a tyúkfélék állománya 20 százalékos növekedést mutat. Főleg azért, mert megteremtették a nagyüzemi iparszerű tartás feltételeit, és nagy gondot fordítottak arra, hogy a továbbfeldolgozó üzemekkel kapcsolatot keressenek, kialakítva ily módon a vertikalitást Az állattenyésztés két másik ágára mostanában sok a panasz, a sertés- és szarvasmarha-tenyésztés nem fejlődött kellő mértékben és gyorsasággal. A dabasi járásban a sertésállomány jelentősen, 20 százalékkal emelkedett, a kocák száma azonban csak kilenc százalékkal. A szarvasmarhaállomány 15 százlékkal több mint négy évvel ezelőtt; s jelentős modernizálást hajtottak végre, a korszerű férőhelyek száma ezerrel nőtt Jelenleg nagy építkezések folynak: Alsónémediben 640 férőhelyes, Örkényben 300 férőhelyes tehenészeti telepet, Dabason a Fehér Akác Tsz- ben egy, évente 15 ezer darab hízósertés kibocsátására alkalmas sertéstelepet‘építenek. Hitelek A fejlesztés, a beruházás hiteleket is igényel. A közös gazdaságok erősödését jól mutatja, hogy a járásban a legutóbbi években csaknem 300 millió forintot ruháztak be. Ennek nagy részét hitelekből fedezték, ami azt bizonyítja, hogy a gazdaságok hitelképessége növekedett. A közös gazdaságok állami támogatása — sok más mellett — abban is megmutatkozik, hogy a hitel- feltételek egy része igen kedvező, hiszen csaknem 55 millió forint beruházási hitel visszafizetését engedte el az állam a járás közös gazdaságaiban. A szövetkezetek megerősödését jól mutatja, hogy területük négy év alatt csak négyezer katasztrális holddal növekedett, árubevételük viszont ugyanezen idő alatt megnégyszereződött. Mindez lehetővé tette, hogy a számszerűen is gyarapodó tagság jövedelme is gyarapodjon. Ezek a tényezők elősegítették, hogy egyre jobban megerősödjön a téeszeknél a vállalatszerű, üzemszerű gazdálkodás, amely garantálja a személyi jövedelmeket, s állandó foglalkoztatottságot teremt Üzemszerűség A vállalatszerű gazdálkodás alapján a közös gazdaságok a dabasi járásban is bővíthették tevékenységüket, kiegészítő üzemágaikkal a szövetkezet üzemi jellegét erősítették és lehetővé tették, hogy az innen származó bevételekkel á mezőgazdasági alaptevékenységet fejlesszék. A téeszek árbevétele jelentős mértékben » kiegészítő üzemekből származott, csaknem az összes bevétel háromnegyed része volt. így a kiegészítő üzemek nagymértékben hozzájárultak, hogy a járás közös gazdaságai megerősödhessenek, s korszerűsíthessék alaptevékenységüket B. Gy.
