Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-07 / 56. szám

1971. MÄRCITTS 7., VASÁRNAP 3 iSJcÄiWap PESTRŐL JÖNNEK VÁSÁROLNI 5 ÉV - 34 ÁRUHÁZ Gyors fejlődés, bővülő választék A SZÖVOSZ és a megye vezetőinek eszmecseréje Az elmúlt héten — mint er­ről beszámoltunk — a SZÖ­VOSZ elnöke, dr. Molnár Fri­gyes és helyettese, Bartolák Mihály Pest megye vendége volt Egy rövid és gyors tu­dósítás során természetesen csak tört részét lehet vissza­adni azoknak a közérdekű té­máknak, amelyek a beszélge­tés vagy az azt követő áruházi körút során elhangzottak. Ezért térünk vissza az eseményre, összefoglalva legfontosabb ta­nulságait, mondanivalóját. A vendégek és a megye veze­tői egyaránt érdeklődéssel hall­gatták a Pest megyei MÉSZÖV elnökének, Szikszói Sándor­nak a beszámolóját. Elmondta, hogy a fogyasztási szövetkeze­tek az elmúlt esztendőben négymilliárd forintos árbevé­telre tettek szert és 176 milliós nyereségt értek el. Ami a nagy- közönséget ennél jobban ér­dekli: a lepergett öt esztendő alatt közel 30 ezer négy­zetméterrel növelték bolt­hálózatukat, 17 ezer négyzetméterrel ven­déglátóipari egységeik alapte­rületét. Ez 135 új bolt, három nagyáruház és 11 ÁBC-áruház megnyitását jelenti. A fejlődés nyilvánvaló, és ugrásszerű az új gazdaságirányítás, illetve a korszerű szövetkezeti elvek tisztázása óta. Csak az elmúlt esztendőben új üzletek sora, áruházak; összesen 20 ezer négyzetméteres kereskedelmi hálózat gyarapodás bizonyítot­ta a nagy változást Természetesen az új ötéves program is magán viseli a ked­vező jeleket, mint azt a SZÖ­VOSZ elnöke, dr. Molnár Fri­gyes is megállapította Minde­nekelőtt szembetűnő, hogy a szövetkezetek fejlesztési ter­vei mennyire illeszkednek a pártbizottság és a megyei ta­nács elképzeléseihez, irányel­veihez. Szigetszentmiklóson, Vá­cott, Cegléden, Gödöllőn és Túrán nyílik áruház, ezen­érettségizett szóba sem áll az­zal, aki „csak” a tehenét ka­parja. Köszönni sem szíve­sen köszön neki. Lenézi. — Mikor volt először a mű­velődési házban? — Tegnap. A zárszámadá­son. — Barátok? — Kollégáim, a környéken dolgozó évfolyamtársak. — Dolgozna kutatóintézet­ben? — Volt, mikor úgy éreztem, abbahagyom ezt az életet, de rájöttem, nem tudnám. Mikor tavaszodik, fölülök a lovas ko­csira, itt a fácán, ott a nyúl, és ezt nekem a legjobb szín­érzékkel berendezett iroda sem tudja visszaadni. És itt inkább megbecsülnek, több a felelősségem, szükség van rám. — Közélet? ■— Nincs rá időm, ha szabad vagyok, inkább szakmai la­pokat olvasok, vagy pihenek. Viszont bármikor, amikor csak megkérnek, szívesen tartok előadást... — És ha majd itt él? — Magánéletem akkor is Pestre visz. t— Munkája? — Itt tart. Szeretem a fa­lut. És a szakmámat hivatás­inak tartom. SZENVEDÉLY Béki László, a monori Kos­suth Termelőszövetkezet fő- agronómusa. Ha éve, hogy itt dolgozik, most 31 éves. Fé­lesége a monori gyógyszertár vezetője. Szolgálati lakásban laknak. — Én is pesti vagyok, a fe­leségem is. — Kemény, férfias bajusza van Béki Lászlónak. Íróasz­tal mögött ül; nem illenek össze. kívül 29 ABC nyitja meg kapuit. Több mint felével nő a bolti, 50 százalékkal a vendéglátó­ipari forgalom, összesen 56 ezer négyzetméterrel bővül a hálózat. Mivel akarnak az eddiginél erőteljesebben foglalkozni? El­engedhetetlennek tartják a tag­ság szorosabb kapcsolatát a vezetőséggel, elvárják, hogy hallassák szavukat a tervezés­nél csakúgy, mint a különbö­ző gondok napi megoldásánál. Az eddiginél határozottabb vállalati gazdálkodásra van szükség. A megyei adottságok kedveznek a mindenekelőtt kisállattenyésztéssel foglalkozó, egyszerű társulásoknak és a kertszövetkezeteknek. Kívána­tos, hogy újabbak alakuljanak. A megyei központi szervezet, a MÉSZÖV dolga és célja, hogy ezeket tápanyagok, felszerelé­sek, növényvédőszerek biztosí­tásával segítse. Általában kí­vánatos az, hogy a ház kö­rüli gazdaságok gyarapodja­nak. vagy éppen újak létesül­jenek, mert így nem fogyasz­tóként, hanem a termékek elő­állítójaként több ember szük­ségletét fedezhetik, javíthatják az ellátást. A SZÖVOSZ elnöke és he­lyettese egyaránt jónak tartot­ta és szorgalmazta a munkás­fogyasztási szövetkezetek lét­rehozására tett erőfeszítése­két. Százhalombattán most te­szik le alapjait, s többek kö­zött Vácott is tervezik, hogy részjegyek vásárlásával munkások szövetkezése is módot ad­jon boltok, vendéglők nyi­tására. Az ÁFÉSZ-eknek tovább kell lépniük más téren is; egyre széleseob skálájúvá tenni a kereskedelmi szolgáltatáso­kat. Tlyen a tüzelőfélék, olaj, gáz és nagyobb értékű, terje­delmű árucikkek hazaszál­lítása. Elismeréssel szólt dr. Molnár Frigyes arról, hogy az ÁFÉSZ-ek terveik elkészítésé­nél igyekeztek összpontosítani — Alig várom a tavaszt. És itt mindenki alig várja. Ne­hezen ülünk mi ilyenkor a fenekünkön... 1963-ban végzett Magyar­óváron — -agrármérnök. Or­vos szeretett volna lenni, min­dent megtett azért, két évig műtős is volt, de nem vették fél. Egyébként az agrármér­nökség náluk családi tradíció: apja, nagyapja is földhöz kö­tött ember volt. — Akadály? — A beilleszkedéssel nekem soha semmi akadályom nem volt. Mióta tsz-tag vagyok, azóta családtag vagyok. A be­illeszkedéssel még a gyakor­noki időm alatt sem volt baj Abonyban, a József Attila Tsz-ben. A vezetők miatt hagytam ott akkor a közsé­get. — Mégis mi volt a legnehe­zebb? — A beilleszkedésben nin­csenek állomások. Az ember vagy megérti a paraszti gon­dolkodást, megérzi a paraszti világot, vagy sem. Akkor pe­dig legjobb, ha veszi a ka­lapját, mert ilyesmire szü­letni kelL A termelőszövetkezet 4000 holdja idén 1 munkanapra 80 forintot adott. Az itteniek bíz­nak a vezetőkben és azok is a munkáskezekben. Béki László azt mondja, anélkül nincs jó termelőszövetkezet. — Monorinak vagy pesti­nek vallja magát? — Egyértelműen monorinak. Mindenem ideköt és örülök, hogy mások is inkább mono­rinak tartanak, mint pestinek. Egyébként azért még feljá­rok Pestre: színházba leg­többször. Szenvedélyem a munka: ha éve nem voltam tiszte'--Agesen szabadságon. Itt nincs munkaidő, az idénymun­káknál hosszúra nyúlik a nap. | az anyagi javakat, kevesebb, i de nagyobb, korszerűbb léte­sítményt hoznak tető alá. Ugyanakkor még jobban kell vigyázni ama, hogy az egész­séges verseny ne növeljen vad­hajtásokat. „Egymásra építe­ni”, hasonló rendeltetésű bol­tokat, hogy legyen konkurren- cia, de ugyanakkor üzlet és ellátás nélkül hagyni jelentős településrészeket, ésszerűtlen és káros dolog. Általában el­mondható, ami nem szolgálja közvet­lenül a tagság, illetve a lakosság érdekeit az senki­nek sem tesz jó szolgála­tot. A megyei ÁFÉSZ-ek dina­mikus fejlődése, az országos­nál nagyobb tempójú forga­lomnövekedése már önmagá­ban is sokat mond. A vendég­látók mégis elégedetten nyug­tázhatták a vendégek elisme­rését- a meglátogatott szép áruházakról. Pilisen különösen tetszett, hogy azt a szövetke­zet brigádja építette fel, ter­mészetesen jóval olcsóbban, mintha valakit megbízott vol­na ezzel. Másutt is, de különö­sen a gödöllői nagyáruházban látszott, hogy milyen nagy e. választék. Az igen jó kenyér, a tsz-ektől érkező feldolgozott húsáru, a spanyol cipő, a fran­cia pulóver, az olasz kardigán, a helyi és hazai készítésű kö­töttáru csak szerény jelzője az áruskála szélességének. Az igazság az, hogy ma már Pestről jönnek vásárolni például Gödöl­lőre, mert híre futott, hogy ott min­den van. Szakszerűbben fo­galmazva; jól áttekinthető és nagy a választék. Márpedig a szövetkezetek sok lépése, anyagi erőfeszítése erre irá­nyul, s a látogatás során ezt nyugtázták nagy örömmel a SZÖVOSZ vezetői. A megye vezetőivel folytatott együttes eszmecsere és áruházi körút ennek a mindenkit érintő és érdeklő célnak a szolgálatá­ban állt. Tóth György — Mi volt élete legfőbb vá­gya? — Mindig imádtam a termé­szetet. Vágyam az volt, hogy munkám ezzel kapcsoljam össze. Ha orvos lettem volna, az is aktív szerepet adott vol­na, hiszen az ember is termé­szet. A vágyam, hogy hobbym legyen a munkám. És ez tel­jesült. — Szereti az embereket? — Álig van termelőszövet­kezeti tag, akinek ne lettem volna a lakásán, mindenkivel tegező viszonyban vagyok. — Nehéz a munkája? — Itt mindent csak egyszer lehet csinálni. Egyszer: jól, vagy rosszul. Állni kell az embernek a lábán, mert egy­két pofon után hamar meg­szédül. Ebben a szakmában óriási pofon, ha valami nem sikerül, mert itt nem lehet új­ra kezdeni, csak kínlódni. — Közélet? — Elvégeztem a marxista egyetemet, érdekelt a filozó­fia, önkéntes rendőr vagyok, politikai tanfolyamokat veze­tek, a Hazafias Népfront köz­ségi bizottságának is tagja vagyok... Nekem itt minden­ki a barátom. És minden ta­vasz, az én tavaszom. Ez a leg­fontosabb. UTÓSZÓ Fiatal értelmiség a mező- gazdaságban . . Ezzel a cím­mel indultam el, hogy ripor­tot írjak azokról az emberek­ről, akik földről tanultak, ál­latról, s most sáros csizmában a határt járják. A riportban készakarva nem szólaltattam meg kezdő szakembereket. Olyan fiata­lokat kerestem, akik már túl vannak az első lépéseken. És vállalták a sarat. Tamás Ervin A kultúra helye és rangja Ilku Pál művelődésügyi miniszter előadása és a vita a megyei pártbizottság aktívaülésén NÉHÁNY NAPPAL EZ­ELŐTT, mint arról már hírt adtunk lapunkban, kulturá­lis aktivaülést rendezett az MSZMP Pest megyei Bizottsá­ga, amelynek előadója llku Pál, a Központi Bizottság tagja, művelődésügyi minisz­ter volt. A közel tízórás meg­beszélés témája pártunk ideo­lógiai és kulturális politiká­jának sokrétű és összetett kérdéskomplexuma volt. A miniszter épp úgy, mint a résztvevők, egyöntetűen egyetértettek a párt X. kong­resszusának azon megállapí­tásával, amely szerint: „Az elmúlt években további te­ret hódítottak hazánk kultu­rális életében a szocialista tendenciák, gyarapodott, gaz­dagodott a kulturális, a művé­szeti élet, növekedett népünk műveltsége. Pártunk műve­lődéspolitikája alapvetően ér­vényesül, eredményesen se­gíti a művészetek fejlődését, s ezáltal nagy társadalmi cél­jaink megvalósítását.” Kulturális politikánk alap­vetően jó, hűen tükrözi pár­tunk helyes politikáját. En­nek eredményeként a kultu­rális munka módszerében alapvetően nem kell változ­tatnunk a jövőben sem. Az al­kotók számára olyan légkör teremtődött, amelyben szaba­don kibontakoztathatják te­hetségüket népünk és az em­beriség javára. A fejlődés azonban — természetszerűen — gyakran ellentmondások és viták közepette megy végbe. Ez elkerülhetetlen. Útkeresé­sek és kísérletezések nélkül nincs előbbrelépés. Teret kell tehát biztosítani a politikai­lag nem ellenséges, átmeneti képleteknek, ha nem is bírá­lat nélkül. S ez a marxista kritika feladata. Igent mondani az alkotók­nak már megtanultunk, de nemet mondani még mindig nem tudunk. Ebből fakad­nak azok a hibák < és torzulá­sok, amelyek az utóbbi idő­ben olykor a kultúra külön­böző területein jelentkeztek. , Bku Pál előadásában épp úgy, mint az ezt követő vi­tákban felszólalók egyaránt bírálták a kulturális életben tapasztalható kispolgári né­zetek és ízlésnormák jelent­kezését. Hogy mi az eredője ezen nézetek felélénkülésé­nek? Pártunk politikájának egyik lényeges vonása a békés egy­más mellett élés elve és gya­korlata, ami természetsze­rűen együtt jár a gazdasági, kulturális és idegenforgalmi kapcsolatok fokozódó bővü­lésével. Ez azonban azt is jelenti, hogy a szocializmus­tól idegen eszmék és ízlés­normák sem rekednek kívül határainkon. Ez pedig szük­ségszerűen megköveteli az eddiginél következetesebb, meggyőzőbb ideológiai harc fokozását. VALAMIÉRT HARCOLNI csak úgy lehet, ha közben va­lami ellen harcolunk. A szo­cialista kultúra,' a szocialista eszmék térhódításáért har­colni tehát annyit is jelent, hogy közben egyetlen pilla­natra sem mondunk le a szo­cializmustól idegen eszmék elleni ideológiai harcról. Nincs kulturális szabadság, mert nem lehet, korlátozás és megkötés nélkül, sőt tiltás és kirekesztés nélkül. Hatal­mi kérdésekben nincs és nem is lehet alku. Pártunk helyes kultúrpoli­tikáját tükrözi, hogy az íz­lést az alkotó egyéni ügyének tekinti mindaddig, amíg az nem sérti a szocializmus ér­dekeit, eszméit, a közerköl­csöt. Minden művésznek jo­gában áll, hogy saját ízlése és világnézete alapján alkos­son. De... és erről eddig ke­vesebb szó esett: o munkás­államnak viszont joga, sőt kö­telessége, hogy a művek kö­zött társadalmi és művészi értékük szerint válogasson. A megítélés mércéje: az al­kotás milyen eszmei és művé­szi erővel szolgálja a szocia­lizmus, a haladás ügyét. A dolgozó nép állama a közös­ség pénzén csak a szocialista társadalom érdekeit szolgáló alkotásnak lehet a mecénása. Vagyis: támogatást olyan alkotók számára biztosít, akik segítenek megérteni és cse­lekvőén formálni mind gaz­dagabb, de ugyanakkor mind bonyolultabb világunkat. Eb­ben a megítélésben sohasem az alkotó személye, hanem maga az alkotás tartalma és művészi értéke a döntő. A művészetek nem min­dig türözik a mai magyar va­lóságot. Mi az oka ennek? Elsősorban az, hogy egyes művészek közérzete rosszabb, mint a társadalom közérzete. Azok, akik régebben a leegy­szerűsítés sematizmusa ellen emelték fel szavukat, helye­sen, ma egy másfajta sema­tizmushoz jutottak el: társa­dalmi életünknek csupán a periférikus jelenségeit látják és mutatják be alkotásaikban. Ez abból ered, hogy nem elég élő a művészetek és a töme­gek kapcsolata. Az alkotók egy része nem ismeri a munkás- és parasztemberek életét, ezért leginkább csak annak a szőkébb társadalmi rétegnek a problematikájáról szólnak, amelyben maguk Is élnek. Milliók igénye: a munkás- és parasztemberek életének hétköznapjait viszontlátni, hallani, olvasni színházban, televízióban, könyvekben. Ez­zel azonban máig is adósak alkotóművészeink. AZ EGÉSZ NAPOS TA­NÁCSKOZÁSON a művészeti élet kérdései mellett sok szó esett a közoktatás és a köz­művelődés további tökélete­sítéséről, amely a szocializ­mus teljes felépítésének egyik alapkérdése. Milyen legyen a jövő isko­lája? Adja meg a tudás szi­lárd alapját, de ne keltse a be­fejezettség illúzióját senkiben. Neveljen önálló gondolkodás­ra, modern természettudomá­nyos szemléletre. Keltse fel egy életre a humán kultúra iránti fogékonyságot és igényt. Készítse fel a jelenleginél is jobban gyermekeinket, hogy felnőve is alkalmasak legye­nek új és új ismeretek befo­gadására és alkalmazására. Formálja a fiatalokat szocia­lista emberré. Mindennek érdekében na­gyon sokat tettünk már az ok­tatási reform bevezetése óta eltelt egy évtized során. Még­sem lehetünk elégedettek az elért eredményekkel. Ezért mondta ki a X. kongresszus határozata: „oktatási rendsze­rünk magasabb színvonalra emelése a társadalom szocia­lista fejlődésének egyik fő kö­vetelménye. Ezért szükséges, hogy a párt és a kormányzat vezető szervei megvizsgálják az állami oktatás rendszerét,' és gondoskodjanak annak megfelelő irányú továbbfej­lesztéséről.” Hogy ez mit jelent? Első­sorban azt, hogy a lexikális ismeretek halmozása helyett, ami a tanulók jelenlegi túlter­heltségének egyik oka, a nél­külözhetetlen alapismeretek elsajátítását kell biztosítani. De jelenti azt is; o pedagógu­sok anyagi és erkölcsi megbe­csülése sokkal jobban össz­hangban kell- hogy legyen megnöveltedet* feladataikkal és a társadalomban elfoglalt helyükkel, szerepükkel. A FELSZÓLALÓK KÖZÜL sokan szóltak a megye jelenle­gi közoktatási gondjairól. így a többi között az utóbbi évek­ben tapasztalható és sajnos egyre növekvő pedagógushi­ányról. Jelenleg a megye is­koláiban háromszáznál több képesítés nélküli pedagógus tanít, s ez kétségkívül akadá­lyozza a korszerű oktatási- nevelési célok hatékonyabb ér­vényesülését. Ugyancsak nagy nevelőhiánnyal küszködnek a megye óvodái is. Ezen mielőbb változtatni kell. Ebben minden bizonnyal nagy segítséget je­lent majd oktatási rendsze­rünk társadalompolitikai fe­lülvizsgálata. Természetesen a felszólalók nemcsak a megye oktatásügyi gondjairól tájékoztatták a mű­velődésügyi minisztert. Sokan és részletesen szóltak azokról az eredményekről is, amelye­ket az elmúlt esztendők so­rán a megye különböző álla­mi oktatási intézményeiben, éppen a reform eredménye­képpen, elértek. Ezek közé tartozik például a gimnázium és szakközépiskolák helyes arányának kialakítása, az egy­re növekvő érdeklődés a szak- középiskolák iránt és így to­vább. A KÖZMÜVELÖDÉSRÖL szólva llku Pál elmondotta: a legfőbb feladat, hogy közelebb vigyük a művészetet a töme­gekhez és a tömegeket a mű­vészethez. A közművelődés az egyéniség kibontakoztatásá­nak, a szocialista demokrácia erősítésének, a termelési kul­túra emelésének nélkülözhetet­len tényezője. Jelentőségét kü­lönösen fokozza a szabad idő növekedése, amely szintén az elmúlt esztendők eredményei közé tartozik. Nem lehet te­hát közömbös senki számára sem, hogy az emberek mivel töltik el megnövekedett sza­bad idejüket. Tudunk-e hasz­nos és kulturált szórakozást biztosítani a számukra vagy sem. Az elmúlt évtized során lét­rejött a magyar falu, mint szilárd gazdasági egység, de ugyanakkor mindmáig nem jött létre a művelődésügy egy­sége falun. Pedig a lehetősé-* gek sokkal inkább adottak, mint voltak a korábbi eszten­dőkben. Mi az oka ennek az ellent­mondásnak? Abból fakad, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és üzemek mindmáig külön-külön kíván­ják segíteni dolgozóik kultu­rális fejlődését abelygtt, hogy együtt, anyagi erőiket össze­adva törekednének erre. Ez annál is inkább szükségszerű lenne, mivel a cél közös: dol­gozóik — ma már lényegében az egész falu — általános és szakmai műveltségének egyre erőteljesebb gyarapítása. A változás folyamata, ha lassan is, de megkezdődött. A felszólalók közül többen már példákkal bizonyították, hogy ahol a tanács, a termelőszö­vetkezet vagy az ÁFÉSZ ösz- szefogott, például a művelődé­si ház közös fenntartására, ott máris számottevő az eredmény, KULTURÁLIS céljaink hűen tükrözik egész társadal­munk továbbfejlesztésének igényeit. Teljesítésük körülmé­nyei is sokkal jobbak, mint voltak eddig bármikor. A ter­vek azonban, a leglelkesítőbb tervek is, csak ' annyit érnek, amennyi megvalósul belőlük. Odaadó, együttes munka, min­den alkotó erő összefogása szükséges ahhoz, hogy ezek a lelkesítő feladatok mielőbb valósággá váljanak, egész né­pünk boldogulása, a szocializ­mus teljes felépítése érdeké­ben. A Nógrád megyei Állami Épí­tőipari vállalat a váci építés­vezetőségén, március 5-től március 30-lg folyamatosan kőművesátképző tanfolyamot Indít a Vácott és környékén lakók részére. Az átképzés ideje hat hónap. Utána a vállalat hivatalos bi­zonyítványt ad azoknak, akik a tanfolyamot sikeresen elvé­gezték. A tanfolyam Ideje alatt az át- képzősök 8,— Ft-os személyi besorolást, idénypótlékot és a rendeletnek megfelelően kü­lönélés! pótlékot kapnak. A munkahely Vác területén lesz. A vállalat étkezést és szállást ad. Jelentkezés: Mészáros Pál építésvezetőnél, Vác, deákvári lakásépítkezés. _________________________________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents