Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-04 / 53. szám

1971. MÁRCIUS 4., CSÜTÖRTÖK "“^Míriap 3 „Interregnum” Dánszentmiklóson Hogy helyreálljon a bizalom... Dánszentmiklós úgy nőtt ki a földből — szinte szemünk láttára —, mint eső után a gomba. Egy-két évtizede még néhány tanya szerénykedett itt csupán ma pedig bárme­lyik nagyközség szívesen elfo­gadná a dánosiak szép, mo­dem ABC áruházát, tágas is­koláját, egészségházát. Lélek - számra ma sem nagy a község i — 2569 lakost írtak össze itt a j tavalyi népszámláláskor —, de j területe vetekszik egy nagy­községével is. Jókora telkek övezik a tágas családi háza­kat Senki nem tud semmit? Tévedésből a postán kere­sem a tanácsházát Fiatal pos- tásikisasszony igazít útba. Ha már itt vagyok, gondolom, megkérdezek tőle egyetmást. Hol találom a községi csúcs- ' pártszervezet titkárát? Nem 1 tudja. Hogy jutok el innen Mi- kebudára? Nem tudja. Hogy hívják a csúcstitkárt? Hogy is? . . . A tanácsházán hétköznapi I csend. Keresem az elnököt. Az bizony nincs. Lemondott és ja­nuár 31-ével elment a község­ből. És a titkár? Megromlott egészségi állapota miatt ő már tavaly szeptemberben le­mondott. Elnökhelyettes — ek­kora lélekszámú oz — nem jár. Ilyen lehetett az interreg­num a középkorban, az abszo­lút monarchiákban. Ki vezeti Vajon a végrehaj­tó bizottságot? A megbízott titkár. Akkor talán meg tudná mondani... — Sajnos, én csak február elseje óta vagyok itt — siet elébe vágni kérdéseimnek. — Körösiét étlenről jöttém, most ismerkedem az itteni problé­mákkal. — Szerencsés dolognak tart­ja ezt így? Elengedni az elnö­köt, néhány hónappal a taná­csi ciklus lejárta, a választá­sok élőtt? Akkor, amikor tit­kára sincs a végrehajtó bizott­ságnak. Udvarias mosoly a válasz: — Erről én nem nyilatkoz- haiom. Aki levonta a ta nil.ágot Nos, keressünk valakit, aki nyilatkozhat Cegléden meg is találom, Szít aki Péter, a járá­si tanács titkára személyében. — Dánszentmiklósról tudni kell, hogy módos község — kezdi, látszólag más vágány­ról elindulva. — Erős terme­lőszövetkezete, jól működő ál­lami gazdasága jó keresetet biztosít a község lakóinak. Nem véletlen, hogy Dánoson alig találni Pestre vngv Ceg­lédre bejáró munkást, oda vi­szont autóbuszok hordják még távolabbi községekből is a dol­gozókat. Ha igaz az, hogy a lét határozza meg a tudatot, ak­kor úgy is igaz, hogy az anya­gi jólát egy idő után egyéb igényeket is ébreszt: igénye­ket a még jobb egészségügyi ellátás, a korszerű gyermekin­tézmények, a villanyhálózat bővítése, a kövezett járda, a kulturált szórakozási-művelő­dési lehetőségek — egyszóval — a község gyorsabb ütemű fejlődése iránt. És a színvona­lasabb hatósági ügyintézés iránt. Ezeknek az igényeknek a kielégítése két feltételt köve­tel: a szükséges anyagiakat, és átgondolt, koncepciózus ve­zetést, jó szervezőkészséget. Meg kell mondanom, hogy a községi tanács végrehajtó bi­zottságának lemondott elnöke ezeknek a követelményeknek már nem tudott megfelelni: a feladatok meghaladták szerve­zési- vezetési képességeit. Le­vonta a tanulságot és kérte a felmentését. Hozzájárultunk, mert megfelelő irányítás mel­lett, másutt jól kamatoztathat­ja csaknem húszesztendei köz- igazgatási tapasztalatait. — De miért éppen a ta­nácsválasztások előtt? — Méltányosságból: új munkahelyét február elsejéig tudták fenntartani számára. — S most mi lesz a válasz­tásokig? — A tanácstörvény módot ad arra, hogy a végrehajtó bi­zottság megbízott elnököt ál­lítson a község élére. Ezt azon­ban nem szeretnénk elkapkod­ni. Olyan személyt keresünk, áld majd a választásokkor is elnyerheti a lakosság bizal­mát. Nem lesz könnyű... — Nem lesz könnyű ilyet ta­lálni — kapcsolódik be a be­szélgetésbe dr. Gaál Lajos, a járási tanács elnöke. Az az Igazság, hogy Dániszentmikló- son megrendült a tanácsi ve­zetés tekintélye. A gyökerek jó pár évre, egy sikkasztáshoz nyúlnak vissza, amit néhány tisztességes, de funkciójának ellátására alkalmatlan sze­mély tevékenysége követett. Idegenből nem volna célszerű elnököt vinni a községbe. Az arra alkalmas, politikailag- szakmailag képzett helybeliek pedig — éppen a megrendült tekintély és bizalom miatt — nem szívesen vállalják. Nem szívesen, mert Dán- szentmiklóson is az történt, ami ilyen esetben történni’szo­kott: a közvélemény est adott társadalmi-politikai kategóriát — ez esetben a tanácsrend­szert — személyekkel azonosí­totta. Az új községi vezetőkre tehát nem kisebb feladat há­rul, mint visszaszerezni a bi­zalmat, bebizonyítani, hogy nem a tanácsrendszer az alap­vetően rossz, elvetni való, ha­nem azokat illetheti elmarasz­talás, akik nem a kellő hoz­záértéssel látták el feladatu­kat. Az új tanácstörvény értel­mében a végrehajtó bizottsági titkárok ezentúl kinevezéssel kerülnek funkcióba. A jelen­legi megbízott titkár mind is­kolai végzettségét, mind pe­dig szakmai jártasságát tekint­ve alkalmasnak ígérkezik e fontos munkakör betöltésére. Egy megfelelő politikai-szak­mai képzettséggel és a szüksé­ges helyismerettel bíró elnök­kel ez a gomba módra nőtt község is elindulhat végre a fejlődésnek azon az útján, amelyet a lakosság jogos igé­nyei és saiát adottságai szá­mára kijelöltek. Nyíri Éva Horgos GyuJa H ukarestiben Horgos Gyula kohó- és gép­ipari miniszter szerdán loan Avram román gépipari mi­niszter meghívására Buka­restbe érkezett, hogy román kollégájával tárgyalásokat folytasson a két ország gép­ipari minisztériumai gazda­sági és műszaki együttműkö­désének fejlesztéséről. A magyar vendéget és kísé­retét a repülőtéren loan Av- ram, Martin Ferenc, hazánk bukaresti nagykövete és más személyiségek fogadták. Reflektorvizsga Mag Béla előadása Szerdán az Opus Pads in­tés» bizottsága és az Orszá­gos Béketanács katolikus bi­zottsága együttes ütést tar­tott, amelyen részt vettek: dr. Ijjas József kalocsai érsek, a püspöki kar, az Opus Pacis és az Országos Béketanács ka­tolikus bizottságának elnöke; dr. Brezanóczy Pál egri érsek, a püspöki kar titkára; több püspök, valamint az Opus Pacis intéző bizottságának és az Országos Béketanács ka­tolikus bizottságának tagjak Az ülést dr. Ijjas József nyi­totta meg, majd Mag Béla c. apátnak, az Opus Pacis ügy­vezető igazgatójának az elő­adása hangzott el az időszerű nemzetközi kérdésekről, a pa­pi békefeladatokról, vala­mint az országgyűlési és ta­nácsválasztásokkal kapcsola­tos tennivalókról. A beszámolót és az előter­jesztett határozati javaslatot a jelenlevők beható vita után egyhangúlag elfogadták. Az ülés dr. Iijas József érsek zá­rószavával ért, véget. Tokaji borok húsvétra A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság borkombinátjának mádi üzemében megkezdték a húsvétra szánt borok palac­kozását. Megközelítőleg mint­egy félmillió üveget töltenek meg a világhírű borvidéken termett asztali-, pecsenye és nemes borokkal. A vásárlók 12 különféle bor között válogat­hatnak majd. A korábbinál nagyobb mennyiségben hoz­nak forgalomba zöld színű raj­nai palackba töltött tokaji hárslevelűt és tolcsvai édes furmintot. Tavaly nyílt meg Szentend­rén az új szerviz, nem kis örö­mére az autósoknak: minden vizsgálatot elvégeznek itt. Ami a képen látható; modern be­rendezéssel vizsgálják: jól vi­lágít-e a fényszóró. Foto: Urbán zo Prémium libamájért A Sárvári Baromfifeldolgo- Vállalat az idén minden eddiginél több, összesen mint­egy 2100 vagon baromfit dol­goz fel. A mind keresettebb vágott libából például a múlt évi tíz vagonnyi helyett az idén 230 vagonnal értékesíte­nek. Ennek érdekében kör­mendi kacsatelepüket libane­velésre állították át, s ezen kívül több Vas, Veszprém és Zala megyei tsz-szel szerződ­tek nagyobb mennyiségű liba felvásárlására. A libamáj kü­lönösen kelendő. A sárváriak tapasztalata szerint azonban az eddig feldolgozott libák mája elég kicsi. Ennek meg­változtatására a vállalat is hozzájárul megfelelő geneti­kai adottságú „májlibák” ki- tenyésztéséhez, s „májprémiu­mot” fizet a közös gazdasá­goknak. JEGYZET „Pártoljuk a tisztes ipart!” Feltett kérdésünkre azt vá­laszolta a budakalászi tanács­elnök: igen, elegendő iparos működik a faluban, létszám és szakma szempontjából is; van „maszek” és' szövetkezeti iparos. Ami csak kell: általá­nos műszerész, villanyszerelő, háztartási gépjavító, kovács, lakatos, kőműves, rádió-tévé- javító, autószerelő, fodrász kettő is. De hozzátette: sajnos, működnek olyanok is, akiknek nem kellene. — Elkelne a községben kő­művesből még több is a meg­levőnél, de nem így. Sok a kontár. Nem szakértelem híjá­val vannak, hiszen legtöbbjü­ket kőművesmunkáért fizetik a munkaidejükben —, mert mindük rendes munkavi­szonyban áll. De a községben, munkaidőn kívül vállalt mun­kákat fusiznak. Nem jelentik be az ipart, nem kémek enge­délyt, nem fizetnek adót. Le­hetetlenség, hogy miattuk a tisztességes, bejegyzett kisipa­rosok húzzák a rövidebbet. Ez bizony valóban nem más, mint tisztességtelen verseny. Aki nem fizet adót, az olcsób­ban vállalhatja a munkát. — Mi most elhatároztuk — folytatta a tanácselnök —, hogy a legszigorúbb bírsággal sújtjuk azokat, akik továbbra is bejelentés, adófizetés nélkül dolgoznak. Felszólítottuk azo­kat, akikről tudjuk, hogy rendszeresen vállalnak kőmű­vesmunkát, holott iparengedé­lyük nincs: kérjenek. Ha pe­dig azt látjuk, hogy tavasszal ott folytatják, ahol abbahagy­ták, a maximális szabálysérté­si bírságot rójuk ki rájuk: há­rom—ötezer forintot. Az így összegyűlt összeget utaink kor­szerűsítésére akarjuk fordíta­ni. Az elképzelés nemcsak he­lyes, hanem szinte jelképes is: a jogtalan munkavállalás bír­ságából — utak korszerűsítése. Amerre az ember jár, új családi házak épülnek, a helyi tanácsok sorra parcellázzák az olcsó házhelyeket — elkel az ügyes kőműves mindenütt. De ezt a keresletkampányt nem szabad meglovagolni, és na­gyon helyes, hogy az iparos­munkát vállalókat — ha más­képp nem megy — maximális bírsággal terhelik a simább útra. Vagyis a kontárkodás, ami eddig a becsületes iparosok Dragutin Haramiia a győri vagongyárban A hazánkban tartózkodó Dragutin Haramija, a Horvát Szocialista Köztársaság Vég­rehajtó Tanácsának elnöke szerdán délelőtt Győrbe érke­zett és felkereste a Magyar Vagon- és Gépgyárat. Az elnö­köt győri útjára elkísérte Du­sán Reljics, a Horvát Végre­hajtó Tanács elnökhelyettese, Mladen Buljevac, a gazdasági titkárság helyettes vezetője, Tóth Elek, hazánk belgrádi nagykövete és Géza Tikvicki, Jugoszlávia budapesti nagykö­vete. A vendégeket Horváth Ede, a Magyar Vagon- és Gép­gyár vezérigazgatója fogadta, majd tájékoztatta a nagyüzem 75 éves múltjáról és fejlődésé­ről. A vendégek a tájékoztató után megtekintették a motor­gyárat, a fogaskeréküzemet és a futóműgyárat. Mamaszabadság után SOKÁIG A LEGKISEBB EREDMÉNYEK IS óriásira nagyíttattak, hatalmas hírve­réssel párosultak, hogy az­után szerénység övezzen va­lóban komoly produktumokat. Pedig a gyermekgondozási szabadság lehetővé tételére, megadására, gyermekgondozá­si segély folyósítására, egy nem túl gazdag ország fiai, méltán büszkék lehetünk. N agy dolog! Ám a munkaerő ilyesfajta hiányának, a munka megsza­kításának vonzatai: gondo­kat okoznak a gyárakban, úgy a termelés, az üzemi érdek szempontjából, mint a gyer­mekgondozási szabadságról visszatérő nők egyéni szem­szögéből. Ezt a témát néztük meg közelebbről a Gyapjúmo­só- és Szövőgyár pomázi gyár­egységében. Itt, mint a textiliparban ál­talában, egyébként is mun­kaerőhiány van. Nyolcszáz, kilencszáz ember lenne a lét­számigény, de csak ötszáz- nyolcvanan dolgoznak. Az idősebb törzsgárda marad, inkább a fiatalok mennek el, nem bánva, hogy az ő szá­mukra is, de a gyárnak is, kárbavész a három-, hat-, ti­zenkét hónapos betanulási idő. S nem : a rossz kereset miatt távoznak. Egy jó ki var­rónő a pomázi gyárban ezer- hétszáz-kétezer forintot kap, a szövődében a jövedelem ezernyolcszáztól kétezerötszáz forintig terjed. A szö­vőiparbeli munkaerőhiány eredője ismert: zajárta­lom, három műszak, fizikailag is megterhelő munka ... És hiába az alapbéremelés a ne­hezebb munkaterületeken, hiába fizetnek pótlékot az éj­szakai műszakra... A GYÁRBÓL TAVALY száztizenhárom asszony (!) volt gyermekgondozási szabadsá­gon. Ugyancsak tavaly öt­venkét munkásnőnek, alkal­mazottnak járt le a gyermek­számára jelentett veszélyt, eb­ben a községben ezután a kon­tárokra lesz veszélyes. , Ez azonban az ügynek csak az egyik oldala. Mert igaz ugyan, hogy — mint legutóbb a Pénzügymi­nisztériumban a megyei taná­csok elnökhelyetteseivel is megvitatták ■— a nagyobb ön­állóságot nyert helyi taná­csoknak elsősorban a spekulá­cióval szerzett konjunkturális jövedelmeket kell megakadá­lyoznia. De ez önmagában nem elég. Az adómorál erőteljes hely- rebillentése csak akkor jelent előbbrelépést, hasznot a lakos­ságnak, a tanácsnak és az ipa­rosoknak, ha nemcsak a nega­tívumok üldözését szorgal­mazzák a helyi tanácsok, ha­nem minden erejükkel segítik a kisipar fellendülését is. A szolgáltatás szinte azóta szüntelen gond, amióta ez a kifejezés divatba jött. Közis­merten ritka az olyan község, vagy város, ahol az itt idézett tanácselnökéhez hasonló elége­dettséggel beszélhetnének a helyi szolgáltatásróL Szüksé­ges tehát hangsúlyozni, hogy a szabálytalanságok elleni retor­zió csak úgy vezet igazi ered­ményre, ha ezzel párhuzamo­san minden segítséget megkap az, aki megengedett keretek között, közmegelégedésre szol­gálja ki a lakosságot. Ilyen esetben a tisztes iparhoz ked­vet csináló minden értelmes kedvezmény helyénvaló. Pereli Gabriella gondozási segély ideje. Negy­ven százalékuk munkába állt, hatvan százalékuk, harminc­egy asszony, kilépett. Az utóbbiak útja is nyomon követhető. Tizenhármán ott­honmaradtak. (Általában olyan családokban, ahol nincs la­kásprobléma, s ahol a feleség fizetéskiesését a kert, a ház­táji, a családfő másodállása pótolja. Közülük páran be­dolgozást vállaltak háziipari szövetkezetekben.) A többiek lakásukhoz közelebb eső, le­hetőleg egyműszakos munka­helyet kerestek, sokan ter­melőszövetkezetek kiegészítő üzemágaiban helyezkedtek el — tájékoztat Kas L ászióné munkaügyi osztályvezető. Azoknak beilleszkedését, akik ismét a szövőgyárban dolgoznak, az üzem megpró­bálja könnyíteni. Ezek az asz- szonyok két, három hónapig átlagbért kapnak, amíg újból belejönnek a régi munkába. Nagy segítség számukra, hogy nem gond gyermekeiket nap­közben elhelyezni: a gyár 1969-ben kétszázötvenezer fo­rintot költött a bölcsőde, óvo­da felújítására. Orvosi ren­delőjüket szakorvosi rende­lőkkel bővítették. Ha csak lehet, a kisgyermekes anyá- *fartfelmentik az éjszakai mű­szak alól — így Preizner Gyu­la igazgató. A KŐVETKEZŐ ESZTEN­DŐKBEN, ha megvalósul a tervezett rekonstrukció, lénye­gesen könnyebbé válik a szö­vőnők, fonónők munkája. Az összes korszerűtlen gépet ki­cserélik. (Fonógépparkjuk het­venéves!) A fotocellás nyu­gatnémet automata gépek be­állításával csökken a zaj, s a fizikai megterhelés. E rekonst­rukció által, miközben két­szeresére nő a termelés, ki- sebbedik a létszámigény. Épp a több gyermekes asz- szonyok foglalkoztatása kap­csán vetődött fel a gyárban, hogy bővítik a bedolgozó rend­szert. (Eddig is volt bedolgo­zás a kivarrásnál, a fonalmen­tésnél és a maradékfeldolgo­zásnál.) Mindenesetre úgy tűnik: a lakásviszonyok, az életszínvo­nal fokozatos javulásával, a társadalom családvédelmi in­tézkedéseinek örvendetes nö­vekedésével a textiliparban is számolni kell azzal, hogy több gyermekes asszonyok esetleg csak harminc, har­mincöt éves korban térnek vissza a termelőmunkába. P. A. Megfordult a mad: rvándorlás A zordra fordult időjárás megtorpantotta és visszafor­dította az északra tartó mada­rakat- Azok a madárcsopor­tok — különösen a téli pinty­félék —, amelyek februárban átrepültek felettünk, most visszatérnek délre. Nem kö­vette a derékhad a melegebb tájakról februárban hozzánk érkezett előhírnököket, s kö­zülük is csak a „bátrabbak” maradtak itt. Néhány baráz­dabillegető a nyílt vizek köze­lében látható, s a Dunán is több sirály van, mint pár hét­tel ezelőtt.

Next

/
Thumbnails
Contents