Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-04 / 53. szám

4 1971. MÁRCIUS 4., CSÜTÖRTÖK *“*b t§lap A Dunakanyar múzeumainak rekonstrukciója Múlt évi eredmények — Idei tervek Pest megyei képzőművészek nyári bemutatója FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTÉK BEMUTATÓHULLÁM BUDAPESTEN Számok, eredmények, tervek. Ezt a címet viselheti az a be­számoló, amelyet Verő Gábor múzeumi főosztályvezető tar­tott a Nemzeti Múzeumban. Hazánk általános kultúráló- dásának eredménye nemcsak az, hogy 183 állandó múzeumá­ban, 434 állandó és 993 idő­szaki kiállítást rendeztek, ha­nem az is, hogy ezt több mint hétmillióan látogatták! A hi­ba csak az — körölte az elő­adó —, hogy a statisztikák sze­rint az érdeklődők főleg az értelmiség köréből kerülnek ki. A jelenleginél hatásosabb propaganda szükséges a munkásság és a parasztság körében. Nagyon fontos, hogy a diáko­kat időben ráneveljék a tár­latok látogatására, legyen ez olyan természetes szükségle­tük, mint például az olvasás. Érdekes a statisztika, amit a múzeumok látogatásáról készí­tettek. Továbbra is leglátoga­tottabb a Hadtörténeti Mú­zeum (több mint félmillió ér­deklődővel), utána a Szépmű­vészeti és az egri Dobó István vármúzeum következik, majd a siklósi és a székesfehérvári múzeum, míg a sort negyed- millió látogatóval a tihanyi múzeum zárja. 1970-ben négy új múzeum létesült és mintegy 250 ezer egyedi tárggyal gyarapodott a gyűjteményük. Ez idő alatt nyílt meg Vi- segrádon az ásatások so­rán előkerült római kori pékműhely bemutató. Az idei tervekről és felada­tokról szólva megtudjuk, hogy megkezdik a magyar műszaki­technikatörténeti és építészeti múzeum tervezését, kivitelezé­sét, előreláthatóan Budapesten, a Csörsz utcában. Általában azonban az az elgondolás, hogy nem új múzeumokat kell ma már létrehozni, hanem inkább a régieket kell erősíteni, gaz­dagítani, az épületeket a kö­vetelményeknek megfelelően átalakítani. Fokozottan gondoskodnak a Dunakanyar múzeumi­műemléki értékeinek mű­szaki-művészeti helyreállí­tásáról és fejlesztéséről, jóváhagyott tervek alapján. Ugyancsak jóváhagyott terv alapján valósul meg a múzeu­mi műtárgyvédelem ötéves XXVI. „Bajor-szanatórium”. így hívták — tán a híres Pajor­szanatórium mintájára a Ba­ross utcai lakást, ahol Zilahy és Vajda fordult meg leggyak­rabban. A két férfi — az elköltözött férj és a szerelmes férj-jelölt — ugyanis a legjobb barátság­ba került egymással. Ez is az asszony műve volt. Ez, a múl­tat a jelennel megbékítő, rendbontó cimboraság. Hiszen Gizi nemcsak a magánytól ide­genkedett, hanem a páros egyedülléttől is: a „te az enyém, én a tiéd” múlandó pásztor-idilljétől, ahol a sze­relmesek előző kapcsolatukat megtagadva falják fel érzel­meiket; ő a familiáris, társa­sági légkört kedvelte, amely­ben jókedvű egyetértésben él­nek mindazok, akiket szeret. Vajda Ödön, különválásuk óta a Bíró utcában lakott, Zi­lahy meg nem messze tőle, a Bimbó utcában. Így sűrűn át­ugrottak egymáshoz. Sőt, rö- videbb időre össze is költöz­tek. * De legényéletüket nem tud­ták megszervezni. Vajdának egy tönkrement bárónő viselte gondját, aki az­előtt még a hamutartót sem ürítette ki. Az ügyvéd úr kö- nyörületből vette magához. S a hölgy büntetésből főzött is neki. Egyszer Vajda ebédre programja és folytatódik a Szépművészeti Múzeum re­konstrukciója is. Az idén ismét sok jelentős kiállítást rendeznek. Kiemel­kedő lesz a párizsi kommün 100 éves évfordulóján nyíló, s emlékét megörökítő tárlat, amelyet a Magyar Munkás­mozgalmi Múzeum rendez a Nemzeti Múzeumban. Folytatják a magyar művé­szetet külföldön reprezentáló kiállítássorozatot is: többek között a régi magyar művésze­tet bemutató tárlat nyílik Ró­mában. Moszkvában és Le- ningrádban 1000 év magyar művészete címmel rendeznek tárlatot, Prágában és Drezdá­ban Derkovite emlékkiállítás lesz, Ungváron Munkácsy Mi­hály festményeit mutatják be. Koranyáron a Nemzeti Ga­lériában kerül sor a Pest megyei képzőművészet reprezentatív bemutatko- kozására. Június végén Szentendrén nyí­lik képzőművészeti tártait, míg Cegléden a Pest megye nép­művészete sorozat első kiállítá­Onnep volt hétfőn Tahitót- faluban: felavatták az új könyvtárat — erről tudósít Soós Árpád. Csaknem félmil­lió forintba került az építés, amelyhez az Országos Népmű­velési Tanács is hozzájárult 100 ezer forinttal, Rádió, le­mezjátszó, magnó, tv — min­den megtalálható itt, amire csak szükség van. hívta a barátját. De már a lépcsőházban valami kannibáli bűz vágta orron őket. Benyi­tottak a konyhába, s elképed­ve látták: a koronás gazda- asszony nem bontotta fel a csirkét, hanem tollastól-zsige- restől megsütötte pecsenyé­nek. Zilahy ekkor tréfával vi­szonozta az éhkoppot. Félre­vonta a hölgyet, s közölte ve­le: ha a doktor úrnak kedvez­ni óhajt, legközelebb muskát­lifőzeléket készítsen neki. S a botcsinálta szakácsnő — hogy hibáját jóvátegye — másnap kiütött a cserépből egy bokor muskátlit, lefosztot­ta róla a leveleket, megfőzte és föltálalta vacsorára. így élt hát Vajda meg Zi­lahy, vidáman és vadon, a le­gényélet „collége”-szellemé- ben. Igazán otthon csak a Baross utcában érezték magukat. A Baross utcai lakást, mióta bérlője egyedül élt benne, so­se zárták kulcsra, csak kilincs­re. Hiszen Gizi félt a magány­tól, s mindig biztosította, hogy legyen, aki körülveszi, élkiből emóciókat válthat ki, a hatá­sokból rögtönzésszerűen újítva meg és élvezve önmagát. Ott­honában néha tizenöt-húszán is összegyűltek. S a színésznő ilyenkor nagy, egzotikus lep­keként röpködött a szobák­ban, a parfőm és púder eny­he virág- vagy hímpor illatát terjesztve maga körül, és min-; Nílus menti táncok A Reda sajtótájékoztatója Az Egyesült Arab Köztársa­ság hazánkban vendégszereplő 70 tagú népi táncegyüttesének vezetői és szólistái szerdán magyar újságírókkal találkoz­tak a MUOSZ székházában. Mahmoud Reda igazgató a többi között elmondotta: ki­terjedt gyűjtőmunkát végeztek az EAK különböző vidékeinek sajátos népi dalai, táncai, ha­gyományai, öltözékei felkuta­tására. Ezeket azután művészi feldolgozásban állították szín­padra. Ebből nyújtanak át egy csokorravalót magyarországi vendégszereplésük alkalmával. A Reda népi táncegyüttes csütörtökön és pénteken a fő­városban mutatkozik be, majd az azt követő estén Salgótar­jánban lép a közönség elé. Műbőr vadászkosztümök A győri Graboplast Pamut­szövő- és Műbőrgyár minden eddiginél nagyobb méretű ön­álló termékbemutatóval vesz részt a Budapesten augusztus­ban megrendezendő vadászati világkiállításon. Mintegy 80— 90 cikket állít ki: vadászház és vadászszoba berendezéseket, műbőrhuzatú bútorokat és a hagyományos bőr vadászöltö­zeteket, felszereléseket kivá­lóan helyettesítő műbőráru­Könyvből sincs hiány, több mint ötezer kötet áll a pol­cokon. S az idén még 20 ezer forint értékű könyvvel gazda­gítják a könyvtárat, lesz mi­ből válogatni a népes olvasó­tábornak. Reméljük, nemcsak a könyvek, az olvasók száma is nő ezután.., (—di) denkit megajándékozott szer­telen kedvességével. De a la­kás, amikor az alkalom úgy kívánta, az intimitás légköré­vel is megtelt. Ez is egy faj­tája a varázslatnak. A Baross utcai lakásban ma bohémta­nyát rendeztek be, holnap kis­polgári otthont; most zajos háziszínpadot, majd meghitt beszélgetések fészkét. Sőt, úgy tetszik, Gizi akkor is je­len volt, amikor még haza sem érkezett: jelen volt Filu éber kutya-szemében, mert ő egyet­len érintésével még az állato­kat is meg tudta hipnotizálni, valami rég elsorvadt, vagy ki sem fejlődött, ösztön-mélyi értelmet mozgatva meg ben­nük; a bútorokban, amelyek a háziasszony kedve szerint, mindig más rendbe tolattak- kocsikáztak; a szeszélyes kí­váncsisággal fölhalmozott könyvtárban, amelyet Bálint Lajos „vegyes felvágatlannak” nevezett, mivel tulajdonosa a kötetek jó részét föl sem vág­ta; a mindennemű szőnyegek­ben, amelyek macskatalp- puhává lágyították a lépést, hogy a ház úrnője meg ne ijedjen saját mozgása zajá­tól; a sokféle hímzett párnák­ban, puffokban, népi szőttesek­ben, amelyeket egy játékos kéz úgy igazított el, mintha csak szétszórta volna őket; a toilette-asztalka tükrében, a rengeteg pipereholmikban, szépítőszerekben, porzó púder­pamacsokban és arckrémes té­gelyekben ... Az új kapcsolatból nem hi­ányzott, amit a fiatalasszony­nak a házasságban nélkülöz­nie kellett. De emiatt nyugta­lanítóbb is volt a korábbinál. Az idei fővárosi színházi évad legmozgalmasabb idősza­kának lehetünk most tanúi: valósággal premierhullám zajr lott a múlt hét második felé-, ben. Három nap alatt nyolc színházban volt premier. Az Operaház nagy sikerű Rózsaíomg-felújítását keddi lapunkban már értékeltük. A Nemzeti Színház Romeo és Ju- lia-előadása (Mészöly Dezső fordítása) Major Tamás újsze­rű rendezésében máris a leg­élesebb viták, kritikusok, szín­házi szakemberek legellentéte­sebb véleményeinek össztüzé­be került. Ezúttal — saját kri­tikánk megjelenése előtt — csak annyit, hogy az .Átütő si­ker”, „a tragédia diadala”, „újra felfedezése”, másfelől a „látványos kudarc” megállapí­tások jelzik a vita szélsőséges pólusait Shakespeare-t — és talán nem is ő az egyetlen ilyen klasszikus — némileg divatos napjainkra adaptálni, ami magában véve helyes, hi­szen mondanivalója ma is kor­szerű. A kérdés viszont az, hogy mindebből mi a mű ma­gyarázása és mi a belemagya- rázás. A kiváló színházkultú­rájú Major Tamás rendezői koncepcióját természetesen méltatlan lenne csupán egy divatos áramlat részeként fel­fognunk, amikor őszintén akarja az élő Shakespeare-t felmutatni. (Nem érdektelen talán elmondanunk ennek kap­csán, hogy egy sajátságosán mai rendezői megközelítésről külföldi híradást éppen e na­pokban olvashattunk. Egy fia­tal francia rendező, Marcelo Marechal, a párizsi Odeon színházban beatfiúként állítot­ta színre Rómeót, aki azért küzd Júliája kezéért, hogy szétrombolja a lány szüleinek valamiféle kispolgári komple­xusát.) Tartalmilag is színes képet nyújtanak az új budapesti be­mutatók, amelyekre még visz- szatérünk lapunkban. Ez al­kalommal csak felsorolásként álljon itt a Vígszínház kiemel­kedő eseményt jelentő négy­órás, értékes szuperprodukciója, O’Neill: Eljő a jeges című tár­sadalmi drámájának előadása, Horvai István rendezésében; az Irodalmi Színpad két egy- felvonásosból álló bemutatója, amellyel Georg Büchnernek, a múlt század első felében élt és fiatalon elhunyt forradalmár német drámaírónak kívánt em­léket állítani, két kis remek­műve, az operából is ismert Zilahy Lajost, az írót le­fegyverezte Gizi szerep játszó készsége. Míg Zilahyt, a ma­gánembert ugyanaz a képesség fölbosszantotta. Ö szolgálatot várt a nőktől. Nem szüntelen ragyogást. Zilahy maga is érezhette, hogy választottja legalább olyan szuverén egyé­niség, mint ő; s bár karakte­rének alakzatát, színét és for­máját szüntelenül variálja, cseréli, lénye legmélyén til­takozik mindennemű erőszak ellen. Amit tehát alkalmazko­dásban teljesít, az is csak nagyszerű játék. Ebből a felismerésből sok villongás származott. De több éves kapcsolatuk az anyagi természetű vitáktól is elvásott. Hiszen Gizi nem adta fel családistápoló szerepét. Hozzátartozóit aprólékos tü­relemmel foglalta érzelmi lel­tárába. Nem, nemcsak egy főúri kedvtelésnek hódolt. Ide­gi szükséglete volt, hogy ada­kozó-készségét mindig a leg­nagyobb kapacitással üzemel­tesse. S filléres gondokkal teli házassága után kevesellte azt a függetlenséget, amit a fia­tal író nyújtani tudott neki. Igaz, pénzéhségében csak any- nyi volt az önzés, amennyire a szenvedéllyé fajuló önzetlen­ség is önzővé tehet valakit. De Zilahy értetlenül állt szem­ben Gizi misszionárius haj­lamaival. Tőle származik a mondás: „Ha venne magának egy autót, akkor a Mamának is kellene kapnia. S ha a Ma­mának már lenne, akkor Ru­di sem járhatna villamo­son ...” (Folytatjuk) Woyzeck című drámájának, valamint Leonce és Léna cí­mű komédiájának előadásával. A Fővárosi Operettszínház új művet avatott: Békeffi István —Szenes Iván zenés vígjáté­kát, Fényes Szabolcs muzsiká­jával, Marton László rendezé­sében Mit vesztett el, kisasz- szony? címmel, a századfordu­ló utáni Budapest világát idéz­ve parádés szereposztásban. Az ország legfiatalabb színhá­za, a különleges csemegékkel biztató Huszonötödik Színház immár harmadik bemutatójá­val jelentkezett: Kuan Han- csing 13. századi kínai drámá­ját Tou O igaztalan halála címmel egy rendezőegyüttes — Berek Kati, Mezei Éva, Szige­ti Károly — állította színre. A Mikroszkóp Színpad új lapot nyitott történetében: ifjúsági Egy cseppet sem von le a közismert népszerű költő, Weöres Sándor értékéből, ha a Tháliában bemutatott művé­nek nemcsak rendezőjeként, hanem társszerzőiéként vagy legalábbis társalkotójaként mutatjuk be a bravúros szín­padi megvalósításairól híres Kazimir Károlyt. A szerelmes költői játék, A holdbéli csó­nakos ugyanis — és ez megint semmiféle értékből nem von le semmit — eredeti szándéká­ban nem színpadra termett al­kotás, sőt elemeiben valóság­gal ellentmond a dramaturgiá­nak. Mintegy három évtizede szerzője tulajdonképpen báb­színpadi előadásra szánta a szorosabban vett alapcselek- ményt. Most mégis színházi si­ker lett, és ez a tény a finom költőiséggel, gondolatisággal szőtt anyag megejtően szép ér­tékeit bizonyítja, amellyel az invenciózus, ötletgazdag ren­dező kedve szerint elábrándoz­hatott, szintetizálhatott és ana­lizálhatott. Ez a kedves költői játék a képzelet világában bonyolódik, de valóságkerete van, és a me­seburok belsejéből valóságos mondanivaló bukkan elő. Per­sze, ezt a mondanivalót és a cselekmény t sem szabad a két­szer kettő szigorú következe­tességével mérni és számon kérni. Legjobban tesszük, ha belefelejtkezünk a költői sorok gyönyörűségébe, a játékba, a mesébe, ami nem is olyan ne­héz a derűs, lírai és groteszk elemekből oly változatosan felépített előadáson. S amikor nagyon belefelejtkezünk a versek, dalok, bohóctréfák, mesehősök, szerelmükért epe­dé fiatalok világának színes kavargásába, akkor vesszük szinte észrevétlenül észre, hogy mire is irányítja figyel­münket a költő és a rendező. Valami ilyesfélére: járj e vi­lágon, a magad valóságában keresd boldogságodat, ne hold­kóros álmokban, de azért ta­nulj meg küzdeni is érte. Ez a mondanivaló általános vonu­lata, de máris sajnálom, hogy leírtam e szürke summázást, aminél többről is, kevesebbről is van szó, és mi sem áll távo­labb az előadástól, mint efféle konkrét, moralizáló fogalma­zás. Mégis valamiképpen ezt sugallja az a különös mese, amelyben egy mai kislány — álomban-e, képzeletben-e vagy előadássorozatba kezdett Da- nyil Alj dokumentumdráma- szerű művét Elbert János for­dításában Komlós János átdol­gozásában adták elő. A fiatal szovjet állaim elleni interven­ció számos ismeretlen vagy alig ismert dokumentuma alapján igyekeznek időszerű gondolatokat kelteni fiatal né­zőikben, nyomban állásfogla­lásra is késztetve őket. (Teg­nap este egyébként újabb pre­miert is tartott a Mikroszkóp: Akt néző akar lenni címmel politikai kabaréműsort muta­tott be.) A gazdag új színházi válasz­ték között — az operettszín­házon kívül — a Tháliában is mai magyar szerző premierjén tapsolhattunk: Weöres Sándor költői játékának bemutatóján, mesehősként? — mint Páva­szem kisasszony vágyódik a táncdalénekesként fel-feltüne­dező álomhős, a holdbéli csó­nakos után, míg végül is iz­galmas kalandozások, bujdo- sások, menekülések, varázsla­tos megpróbáltatások, csalódá­sok múltán a földi szerelemben. Medvefia lapp herceg oldalán találja meg az égi vágyak reá­lis, e világi megvalósulását, tiszta örömét. Megkapóan költői mesevilág él a színpadon, játékos ötvö­zeteként Weöres Sándor köl­tészete máshonnan ismert da­rabjainak, részleteinek is. A színház együttese láthatóan ugyancsak kedvteléssel, színe­sen követte a költő és a rende­ző elgondolásait egy-egy re­mekbe sikerült figurával szí­nesítve, népesítve be Rajkai György remek fantáziadíszle­teit. A címszereplő Kozák András és ellenpólusaként Csíkos Gábor mindent legyőző lapp királyfija, valamint Venczel Vera pasztellfinom- ságú Pávaszeme jelenti az előadás hármas tartópillérét, de hasonló értékű, pompás fi­guraalkotás a mesebábok hár­masa is, különösen Esztergá­lyos Cecília Paprika Jancsija. Kiemelkednek még Harsányt Gábor és Szilágyi Tibor jele­netei a mesejáték hangulatát kiválóan szolgáló együttes kö­zös, szép élményt nyújtó elő­adásából. Lőkös Zoltán Kétezer népdal egy csokorban Vajda József, a zalaegersze­gi Liszt Ferenc zenei általá­nos iskola igazgatója peda­gógus pályafutása nagyobb részét a göcseji tájegység központjában, Nován töltötte. Szabad idejében a göcseji táj­egység néprajzával, ezen be­lül népdalgyűjtéssel foglal­kozott. Az évek folyamán va­lamivel több, mint 2000 gö­cseji népdalt gyűjtött össze, s dolgozott fel. Egy részüket kiadványban is megjelentette. A Vajda József által gyűjtött népdalok most új életre kel­nek: a zalaegerszegi zenei általános iskolában a zeneok­tatás alapját képezik. sa nyílik októberben. K. M. kát. BORBÉLY TIBOR: Változó idő A zord idő szeszélyesen enyhére váltott. Olvad a hó, eső zuhog. Szaporodnak a szennyes tócsák körülöttem. Elnehezülten zuhannak beléjük s elmerülnek, , — a pillangó szárnyú, nyári álmok. AVATÁS GALSAI PONGRÁC: BAJOR GIZI JÁTÉKAI A holdbéli csónakos A holdbéli csónakosban életre kel gyermekkorunk három kedves bábfigurája: Bolond Istók, Vitéz László és Paprikajan­csi is (Monori Lili, Szabó Gyula, Esztergályos Cecília).

Next

/
Thumbnails
Contents