Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-21 / 68. szám

nm. március 21., vasárnap syc&,top v Ha ötöt kondul a sziget harangja A sokcélú nyersolaj , útja Igazi „boszorkánykonyha”, motorizált századunk nélkü­lözhetetlen kelléke a kőolajfinomító. ' Pitcairn szigetén felfedezték a „Bounty” tengerészeinek le- 1 számlázottjait. (Újsághír.) A Bounty történetéből a ki- ; tűnő Goncourt-díjas francia i fró, Robert Merle „A sziget” címmel kitűnő regényt írt, í amely hazánkban is megjelent. ; Adamót, a regény főhősét j valószínűleg a könyv minden I olvasója szivébe zárta. Leg­I utóbb Amerikában film Is ké­szült a regény nyomán a ná­lunk is ismert Marion Bran- dóval a főszerepben. „A sziget” cselekménye köz- j Ismert, dehát a regény nem i azért regény, hogy mindenben I pontosan megfeleljen a való- , ságnak. Éppen ezért talán nem érdektelen a hiteles történet, ha másként nem, dióhéjban. 1789. április 28-án a trópusi tton haladó „Bounty”-n zen­dülés tört ki, s a lázadók a kapitányt és 18 hű emberét a nyílt tengeren kiteszik egy csónakba. Miután kitöltöt­ték kegyetlen bosszújukat kapitányukon, a hajón ma­radottakra nehezebb feladat vár. Olyan helyet kellett ta- lálniok, ahol elkerülhetik a tengeri zendülőkre váró akasztófát. Olyan helyre akar­tak jutni, ahova nem ér el az angol hatóságok keze. Először Tahitire gondoltak, de ez nem mutatott különösebb vendég­szeretetet. Az ausztráliai szi­getekhez tartozó Tubuai szige­tén sem találtak menedéket. Ezután Christian főhadnagy­nak, a zendülők vezetőjének irányításával visszahajóztak Tahitibe, hogy néhány embert, akik nem akarták folytatni az utat, partra tehessenek. Tahiti­ben egyben behajóztak hét ta­hiti férfit és 12 tahiti asszonyt és különböző házi állatokat is a fedélzetre vettek. A Bounty ezutáa resm. A zendülők most már mindőSsZé csak kilencen ma­radtak: Fletcher Christian fő­hadnagy, Edward Young zász­lós, Alexander Smith (akit ké­sőbb John Adamsnak nevez­nek), William McKoy, Matt­hew Quintal, John Williams, Isaac Martin matrózok, John Mills ágyúkezelő és William Brown botanikus. Christian, aki olvasta Coock kapitány útijegyzeteit, úgy határoz, hogy megkeresi Pitcairn szigetét. A sziget a tengerről nézve bujának és temékenynek lát­szott, területe ugyan kicsiny, de vizet és letelepedésre al­kalmas helyet is találnak. Éle­lem is volt, csak el kellett venni a természettől. A lakat­lan Pitcairnnek számukra az Volt a legfontosabb tulajdonsá­ga, hogy kiesett a hajójáratok útirányából. Miután elfoglalták a szige­tet, a kilenc angol kilenc egyenlő részre osztja fel terü­letét, — a tahitieket kihagyva a osztozkodásból. A tahitiek ebbe még nagynehezen bele­nyugodtak, de amikor John Williams özvegyen maradt és egy tahiti férfi feleségét akar­ta, kirobbant az ellenségeske­dés. Ez mészárláshoz vezetett, melynek során öt angol pusz­tult el. Smith és Young életben maradtak, vissza is térhettek a faluba, ők jártak közben a tahitieknél, hogy McKoy-t és Quintalt is fogadják vissza. Nyugalmuk rövid életű, mert McKoy megtanulja az alkohol lepárlását egy bizonyos gyö­kérből és részegen leesik egy szikláról. Quintalt pedig, aki a korábbiakhoz hasonlóan egy tahiti feleségét akarja, Young és Smith egy baltával meg­ölik. Tíz évvel a partraszállás után csak Alexander Smith derékvitorlakezelő marad élet­ben, John Adams néven egy igen furcsa család élén, amely tíz tahiti asszonyból és szá­mos, angol apák vonásait őr­ző gyerekből áll. Mielőtt Ed­ward Young zászlós meghal, megosztja tudását Smithhel. Megtanítja őt olvasni, felru­házza bizonyos ismeretekkel. 1808-ban, az amerikai Fol­ger kapitány véletlenül kiköt i a Pitcairnon és megtalálja Alexander Smitht, illetve most már John Adamsot, és először fedi fel a Bounty sorsát. Ami­kor Sir Thomas Staines angol kapitány 1814-ben kiköt a szi­geten, az admiralitáshoz kül­dött jelentésében ezt írja Adamsról: „Ez a tiszteletre méltó öregember az egyetlen angol, aki életben maradt a Bounty legénységéből. Cso­dálom a kis közösség iránti példamutató atyai gondosko­dását, akik mint családfőt tisz­telik őt.” A szigeten napjainkban nyugalom van. Csupán John Adams és társainak sírjai jel­zik a halál és félelem korsza­kát. ® A mai Pitcairnnek 94 lakója van, s ugyanúgy nincs kikö­tésre alkalmas hely, mint a Bounty lázadó matrózainak partraszállása idején. Az oda­érkezőt a szárazföldről elin­duló bárka szállítja a sziget­re, amely három kilométer hosszú és két kilométer szé­les, területe tíz négyzetkilomé­ter. A tenger felől két-három- száz méter magas sziklák öve­zik, s a partról a fennsíkra csak egy kezdetleges drótkö­télpálya segítségével lehet fel­jutni. A zendülők örökösei nem is­merik a pénzt. A munkát kö­zösen folytatják. Földet mű­velnek, csónakokat építenek, fát vágnak, ők működtetik a drótkötélpályát, és javítják a település házait. A szigeten egy kis bolt áll, ahol szükség­leteiket bevásárolhatják, s ahol listát vezetnek bevásár­lásaikról. A kívánt cikkekhez szükséges pénzt úgy teremtik elő, hogy bélyeggyűjtők szá­mára a sziget bélyegzőjével ellátott borítékokat árulnak, a hajóknak gyümölcsöt adnak el, s a maguk készítette em­léktárgyakkal is hozzájutnak bizonyos összeghez. Ha hajó tűnik fel a látha­táron, ötöt kondul a sziget ha­rangja. A jelre minden férfi­lakó a drótkötélpályához siet, hogy vízre eresszék a csóna­kokat az eladandó termékek­kel. A szigetet, amely a Pana­ma—Űjzéland vonalon helyez­kedik el, hetenként két-három hajó érinti. Az utánpótlási ha­jó bonyolítja le, három havon­ta egyszer. Olykor megesik, hogy a beteg öt hónapot is vár orvosra. Addig rádió adó-vevő készüléken kapják az instruk­ciókat a beteg kezelésére. A természet rendkívül gazdag, a kenyérfa, a kókusz, a banán, a narancs és a mangófa gazda­gon kínálják termésüket. A te­lepülés központjának Adams- townnak főterén helyezték el a Bounty horgonyát, amelyet 1957-ben halásztak ki a ten­gerből. Ez a horgony, Young bibliája és a hajó harangja képezik ennek a majdnem 200 éves közösségnek minden tör­ténelmi örökségét. A sziget ve­zetője Young leszármazottja. Fletcher Christian utódja a rádiótávirász, Brown-é pedig faszobrász. A magas sziklákkal övezett szigeten, ahol közel két évszá­zaddal ezelőtt a Bounty re­ményvesztett tengerészeinek véres tragédiája lezajlott, ma békésen élnek kései utódaik. Az erőszak: múltjuk történe­te, ami csak regények és ka­landfilmek nyomán él az em­berek emlékezetében. Tragikus és kedves Ä tanácsháza egyik repre­zentatív helyiségében emlék­szobát rendezett be az ököri- tófülpösi Községi Tanács. Eb­ben a község újkori történel­me egy tragikus és egy kedves eseményének emlékeit állítot­ták ki. A tragikus esemény 1910-ben történt, amikor az ismert tűzvész következtében 312 ember lelte halálát. A má­sik esemény évszáma 1937, Né­meth Lili ekkor készítette el a szatmári községekben gyűjtött népi táncok motívumainak fel- használásával az azóta orszá­gosan híres „fergeteges” tánc­kompozíció koreográfiáját Vasi példa Négymillió forint pedagóguslakásokra Vas megyében az utóbbi időben jelentősen javult a pe­dagógusok lakáshelyzete. Az oktatásügy érdekeivel össz­hangban alapvető feladatnak tartják, hogy a pedagógusokat a szolgálati helyükön telepít­sék le. A megyében három év alatt csaknem négymillió fo­rintot költöttek szolgálati la­kások vásárlására és 142 pe­dagógus kapott lakásépítési kölcsönt. A lakáshelyzet javí­tásával sok községben szilárd nevelőtestület alakult ki. Erdő a kopároson Fenyő- és nyárfaerdő veszi körül néhány év múlva a móri borvidék legnagyobb szőlős­gazdájának, a Móri Állami Gazdaságnak birtokait. Az idei tavaszon ugyanis nagyarányú erdősítésbe kezd a gazdaság. Kétszázhatvan hold, egyéb cé­lokra már nem használható le­gelőre, kopárosra erdőt telepí­tenek. A fásításnak kettős haszna lesz: részben zöld ko­szorúként veszi körül a szőlős­dombot, részben komoly hasz­not hoz majd a gazdaságnak. Értékes dokumentumként őrzi a Szabolcs-Szatmár me­gye: levéltár az anarcsi Czó- beZ-család több ezer darabból álló levelezését. A Czóbel-csa- lád a múlt század második fe­lében elsősorban gazdasági A vegyi vizsgálatok azt mu­tatják, hogy a különböző he­lyekről származó olajak össze­tétele igen hasonló, és mole­kuláik kivétel nélkül 80—87 százalék elemi szénből és 10— 14 százalék hidrogénből te­vődnek össze, ha a kis meny- nyiségű kísérőanyagoktól, mint legfeljebb 5 százalék kéntől és 3 százalék oxigéntől eltekin­tünk. A hidrogénnek csak egy kötési lehetősége van, a szén­nek négy, amelyek egymással is kötésbe léphetnek. A két elem kötési lehetősége igen változatos. Ha a szénatomok láncszerűen kötődnek, akkor gázalakú vagy folyékony pa- raffinek keletkeznek. Ha a két szénatom egymással is kötő­dött, olefinekhez jutunk. Ha hat szénatom gyűrűalakú kö­tésben van, akkor nafténeket kapunk. Ily módon a szénből természetű kezdeményezései­vel hívta fel magára a figyel­met. Tagjai szorgalmazták többek között a Lónyai-csator- na és a Kisvárda—Baklaló- rántháza közötti gazdasági vasút építését. Közéleti te­vékenységükkel összefüggés­ben állandó levelezést foly­tattak haladó gondolkodású politikusokkal. A gyűjtemény, amelyet az 1947-ben elhunyt Czóbel Minka írónő hagyott az intézményre, száz éven át hiteles rögzítője a család krónikájának, a megye társa­dalmi, politikai eseményeinek. A család utolsó leszárma­zottja, a 80 éves Czóbel Mar­git a csehszlovákiai Strasky- ban él. Ott kereste fel őt az elmúlt napokban dr. Balogh István, a megyei levéltár igazgatója és dr. Németh Pe­temé muzeológus, hogy a ve­le folytatott beszélgetés alap­ján kiegészítéseket szerezze­nek a gazdag levélgyűjte­ményhez. Ütjük teljes siker­re1 járt. Nemcsak a levelek­ben szereplő személyekre vo­natkozóan kaptak értékes kiegészítéseket, hanem mag- netofonszalagon is megörökí­tették a Czóbel-család utolsó tagjának visszaemlékezéseit. Egri pénzek Egerben feledésbe ment ér­dekes bankjegyeket találtak, amelyeket 1849. augusztus 15-i dátummal a város nyomdája készített. Megállapították, hogy a szabadságharc leveré­se után a váltópénzhiány eny­hítésére Egerben a városi ta­nács papírpénzeket nyomtatott 5, 10, 15 pengőkrajcáros címle­tekben. Az egri szükségpénzt a Kossuth-bankókkal együtt vonták ki annak idején a for­galomból. A most előkerült pengőkrajcáros bankjegyek múzeumba kerültek. és hidrogénből álló szénhidro. gének a nyersolajok alkotói­ként számtalan változatban vesznek részit Az olajipar feladata az, hogy, a változatos összetételű szén. hidrogénmolekulákat a fel- használás szempontja szerint szétválassza és megfelelően át­alakítsa. Ennek a feladatnak a megvalósítására négy alap­vető művelet áll az olajipar rendelkezésére, a desztillálás, a krakkolás, a reformálás és a hidrofinálá6. A desztillálásnál a moleku­lákat súlyuk szerint választják szét. Miután az egyes szénhid­rogének különböző hőmérsék­leten mennek át folyékony, halmazállapotból a gázállapot­ba, a hőmérséklet emelésével azokat el lehet egymástól vá­lasztani. Ily módon nyerik benzint, a fűtőolajat, a kenő­olajakat és a bitument. Desz-1 tillálással azonban csak olyan mennyiségben kaphatjuk meg ezeket a párlatokat, amilyen mennyiségben azok a nyers­olajban jelen vannak. A krakkolás nagyobb súlyú molekulákat kisebb súlyúakra bontja szét, a több benzin ki­nyerése céljából. A krakkolás 600 C°-os térben, a bomlást elősegítő anyagok, katalizáto­rok jelenlétében folyik le. A kapott krakkgázolaj kéntelení­tő berendezésekbe kerül, a nagy molekulasúlyú maradék­olajakat, pedig légritkított terű kemencében gázolajra, nehéz fűtőolajra és bitumenre vá­lasztják szét. A reformálás hidroformáló készülékekben történik, me­lyeknek az a rendeltetése, hogy a desztillációs benzinter­mékeket molekuláik átalakítá­sával értékesebbé, motorhaj­tásra alkalmassá tegyék. A re­formáló készülékben 500 C°-os térben a benzin hidrogénben gazdag gázárammal találkozik katalizátor jelenlétében. Igen tiszta benzin, úgynevezett hid­roformát keletkezik, ami a nagy kompresszióid motorok hajtóanyaga. A kéntartalmú gázolajakat hidrogénkezelésnek vetik alá. A hidrogén a kénnel kénhid­rogénné egyesül, a kénmentes gázolaj pedig további tisztítás után Diesel-olajnak használa­tos. Ezt a műveletet nevezzük hidrofinálásnak. < A desztillálóval elkülönített párlatokat légritkított térben tovább bontják gép-, orsó-, hengerolajokká, és savas vagy lúgos kezeléssel tisztítják őket, A nyersolaj feldolgozásánál gázalakú termékek is keletkez­nek, amiket a vegyipar értéke­sít A gázok felhasználásával a petrolkémia foglalkozik. A gázokból vegyi kezeléssel fon­tos „melléktermékeket”: mű­gyantákat, műgumit, oldósze­reket, műszálakat, rovarirtó-’ szereket stb. gyártanak. A nyersolaj feldolgozása ha­talmas területű gyártelepeken történik. A megszámlálhatat­lan, ezüstösen csillogó tartá­lyok, égbenyúló tornyok, ke­mencék sokaságát a sok száz kilométeres csővezetékeket, szivattyúkat a szem alig tudja áttekinteni. E-302-es kotrógépre vizsgázott gépkezelőt és kenőt, vizsgázott kompresszorkezelőt, könnyűgépkezelőt, szakvizsgázott ív- és lánghegesztőt, nehézgépekhez szerelőt, dömpervezetőt, gépkocsiszerelőt, rakodómunkásokat, raktári kiadókat; kőműves, ács, asztalos, villanyszerelő tetőfedő, bádogos, lágyszigetelő, diszműbádogos, parkettás, festő, viz-fűtésszerelő, épület- és géplakatos szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), éjjeliőröket, takarítónőket AZONNALI BELÉPÉSRE FELVESZÜNK Jelentkezni lehet a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola utca 45. (s — a) Lépjen a szolgálatába! A MÁV Budapesti Igazgatóság azonnali belépéssel felvesz érettségizett vagy az általános iskola 8 osztályát elvégzett 18-45 év közötti dolgozókat budapesti és nagyobb vidéki állomásokra:- kocsirendezőket- a vasúti kocsik sebességét, megállítását szabályozó sarukezelőket- technikusi képzettségű váltó- és jelzőberendezés-kezelőket- tehervonatokhoz kocsikísérőket- állomások és személykocsik tisztításához, takarításhoz női dolgozókat. Ma már a vasúti szolgálat nem jelent erős fizikai igénybevételt, mert egyre inkább a korszerű technikai berendezéseket kezelő ember szellemi tevékenysége váltja fel. Várjuk jelentkezését a lakóhelyéhez közeli, nagy állomásokon. Amennyiben budapesti pályaudvarokon kíván dolgozni, a Keleti pályaudvaron levő Központi Munkaerő Felvételi Irodán jelentkezzék! magyar Államvasutak BUDAPESTI IGAZGATÓSAGA CZOBEL-EMLEKEK

Next

/
Thumbnails
Contents