Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-14 / 62. szám
4 “icCírfap 1971. MÁRCIUS 14., VASÁRNAP A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem felvételi pályázata ÁPRILIS 1Ő-IG LEHET JELENTKEZNI A Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága az 1971—72-es tanévre felvételi pályázatot hirdet a marxizmus—leninizmus esti egyetem hároméves általános tagozatára. Hároméves általános tagozat A hallgatók az első tanévben filozófiát, a másodikban politikai gazdaságtant, a harmadikban magyar és nemzetközi munkásmozgalom-történetet tanulnak. Félévenként vizsgáznak. A tagozat befejezése után végbizonyítványt kapnak. A jelentkezés feltétele: középiskolai vagy marxizmus—leninizmus esti középiskolai végzettség. A jelentkezési korhatár 45 év. A tanulmányi idő három év. Az általános tagozatok a járási-városi párt- bizottságok mellett működnek. Speciális kollégiumok Megyénkben először indul magasszintű továbbképző tanfolyam. Feladata: párt-, állami, tömegszervezeti, gazdasági és egyéb szakterületek vezetőinek speciális marxista—leninista továbbképzése. A kollégiumok hallgatója lehet, aki a marxizmus—leninizmus esti egyetem 3 éves általános tagozatát elvégezte vagy ennek megfelelő végzettsége van. A tanulmányi idő minden kollégiumban egy év. Felvételi vizsga nincs, a jelentkezéseket a járási-varosa pártbizottságok továbbítják az esti' egyetem igazgatóságához. A hallgatók év végén beszámolón vesznek részt és végbizonyítványt kapnak. Speciális kollégium kezdődik: „A SZOCIALIZMUS GAZDÁLKODÁSI RENDSZERÉNEK FÖ KÉRDÉSEI” címmel a budai járásban és Vác városban kihelyezett tagozatok keretében. Ezt a kollégiumot az állami és tanácsi vállalatok, ipari és mezőgazdasági szövetkezetek gazdasági vezetőinek, gazdaságpolitikai vezető propagandistáknak ajánljuk. „ALLAMÉLET, SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA, POLITIKA” címmel megyei szinten az igazgatóság mellett Budapest székhellyel. Ezt a kollégiumot az államigazgatás és államhatalmi szervek vezető dolgozóinak ajánljuk. „PARTÉPiTÉS ÉS POLITIKAI VEZETÉSELMÉLET” címmel megyei szinten az igazgatóság mellett Budapest székhellyel. Ezt a kollégiumot a párt vezető szerveiben dolgozóknak ajánljuk. Általános tudnivalók A hároméves tagozatra jelentkezők felvételi vizsgát tesznek a marxizmus—leninizmus esti középfokú iskola anyagából. A felvételi vizsgákat 1971. április 20-tól május 15-ig tartjuk a járási-városi kihelyezett tagozatok székhelyén. A tanév a hároméves tagozaton és .a speciális kollégiumokban: szeptember 1-től július 30-ig tart. A hároméves általános tagozaton hetenként egyszer, a speciális kollégiumokban kéthetenként meghatározott napon és időben kötelező előadás, illetve foglalkozás van. A tandíj a hároméves tagozaton egy évre 170,— FI;, a speciális kollégiumokon 250,— Ft. Az évi tandíjat két részletben lehet befizetni. Nem nyerhet felvételt a hároméves tagozatra, aid a felvételi vizsgán nem felel meg, vagy egyidejűleg más egyetemre, tanfolyamra is jelentkezett. Mind a hároméves általános tagozatra, mind a speciális kollégiumokra kérhetne felvételüket pártonkívüliek is. A felvételi pályázatot mind a hároméves általános tagozatra, mind a speciális kollégiumokra április 15-ig a munkahely szerint illetékes járásivárosi pártbizottságokra kell beküldeni. Ugyanott szerezhetők be a jelentkezéshez szükséges kérdőívek is. A pályázathoz orvosi igazolás szükséges, melyet a kérdőívre kell rávezetni. Kétéves szakosító tagozatra jelentkezők felvételi kérelmüket a Budapesti Pártbizottság marxizmus—leninizmus esti egyeteméhez juttassák el (Budapest, VI. kér. Benczúr utca 33.), mivel a Pest megyei esti egyetemen szakosított tanfolyam nem indul. „Expressz*’ - mellékvonalra Fontos állomásához érkezett a vasúti mellékvonalak személyforgalmának javítására irányuló program végrehajtása: befutott Szigetvárról a kaposvári pályaudvarra az első korszerű, a mellékvonalak követelményeinek megfelelően kialakított speciális vasúti szerelvény. Kaposvárról Siófok irányába indították tovább. A négy kocsiból álló kényelmes szerelvény mindkét végén motor van, így a végállomásokon nem kell megfordulnia, illetve nem kell a motort lekapcsolni és tolatással az ellenkező irányba állítani. Az új mellékvonali „expressz” maximális sebessége 70 kilométer. A CEMENT-ÉS MÉSZMŰVE VÁCI GYÁRA (DCM) az 1971-1972-es tanévre gépszerelő (lakatos) villanyszerelő elektroműszerész (érettségizett) csőszerelő (berendezésszerelő) hegesztő szakmunkástanulókat szerződtet. Jelentkezés a gyár munkaügyi csoportjánál. (Ügyintéző: Lajtai) öt alkalommal öt családnál jártam a megye különböző községeiben. Öt nagy családot kerestem fel, ahol hét gyerektől felfelé, tizenkettőt nevelnek példamutatóan vagy elrettentőén. Rendezett anyagi körülmények között, vagy éppen csak tengődve. Jártam derűt, kultúrát sugárzó otthonban és teljes szellemi elmaradottságot eláruló nyomortanyán. öt család semmiképpen sem tekinthető felmérési alapnak, annál is inkább sem, mert nem is tudjuk pontosan, hány nagy család él a megyében. Hiszen még a fogalom sem tisztázódott: mit értünk nagy család alatt, illetve hány gyerek után jogos ez a besorolás? Ez is egyéni elbírálás dolga. Az egyik házaspár tiltakozott a nagy család elnevezés ellen, hiszen ők gyerekkorukban tizenöten voltak testvérek, azt érezték soknak, nem a saját hét gyereküket. Arra szerettem volna választ kapni, hogyan helyezkednek el a többi család között, hogyan élnek, milyen erkölcsi-anyagi segítséget várhatnak lakóhelyükön, szomszédjaiktól, az iskolától, ahova gv-ermekeik járnak, feletteseiktől, egyszóval a társadalomtól? Sok gyermeket nevelni napjainkban nem számít érdemnek, inkább furcsaságnak, esetleg elítélendőnek, jobbik esetben megmosolyognivalónak. Ha gondjaikra-bajaikra kerül a szó, rögtön kész a szentencia: minek van annyi gyerekük... A csak anyagiakkal mérőknek kétségtelenül igazuk van. A sok gyerektől, különösen ahol még aprók, az anya nem mehet dolgozni. A családi pótlékkal felkerekített jövedelem is, sokfélé elosztva, szerény ösz- szeg. Bizonyára van ilyen, de én sokirányú érdeklődésem ellenére sem találkoztam a szó köznapi értelmében vett jómódú nagy családdal. A Központi Statisztikai Hivatal legutolsó, 1968-bán végzett reprezentatív felmérése alapján, amikor kétezer munkás-alkalmazott és ugyanannyi parasztcsalád körében végzett kutatást, a következőket állapította meg az egy főre jutó jövedelem tekintetében a négy- vagy több gyermekes családok körében. Amíg a gyermektelen családoknál egy főre 1616 forint átlag jutott, egy gyermek esetén 1426, három gyerek esetén 936, négy vagy több gyerek esetén 729 forint. Ez az összeg a gyerekek számának szaporodásával csökken. A parasztcsaládoknál ez az összeg hasonló sorrendben 1462, 1183, illetve 746 forint. A többletet a háztáji gazdaság eredményezi. Gondolataimra, kérdéseimre a Művelődésügyi Minisztériumban kerestem választ, ahol Kovács Istvánnal, a gyermekvédelmi osztály gyámügyi csoportvezetőjével beszélgettem. A cikksorozatot olvasta, s ez biztosította, hogy kiindulási alapunk azonos legyen, hozzátéve még azt, hogy Kovács István mérhetetlenül több szakmai tudással, jogi ismerettel és tényanyaggal rendelkezik. — A riportsorozatban leírtak teljesen egyeznek a mi tapasztalatainkkal. Azonban,.. Külön olyan osztály, csoport, vagy hivatal nincs, amely a nagy családosok ügyeivel foglalkozna. Nekünk elsősorban a gyermek szempontjából kell nézni a család életét, hiszen minden körülmények között ő a védtelen. Ezért a gyámhatóság a kiskorúak hatósági érdekvédelmi szerve. A gyermekkorú népesség össz- arányához viszonyítva nem 'sok, harmincháromezer állami gondozottunk van. Ezeknek csak tizenöt százalékát kellett anyagi okok miatt elválasztani a családtól, sőt ide tartoznak az apátlan-anyátlan árvák is. A fennmaradók — á nagy többség — az úgynevezett veszélyeztetett kategóriából kerül ki, vagy olyanokból, akiknek már volt valamilyen összeütközésük a társadalommal. Az iszákos, börtönt megjárt szülők, gyakran a válások miatt széthullott családi élet áldozatai ezek a gyerekek, függetlenül attól, hogy a családban, egy, vagy kettő, vagy akár nyolc testvér volt. Nekünk kötelességünk őket táNagy családok A minisztériumban mogatni, egyrészt mint a társadalom tagjait, másrészt azért, hogy ne váljanak fertőző góccá. Tapasztalataink szerint általában nem a család anyagi helyzete, a sok vagy kevés gyerek miatt áll elő a veszélyeztetettség, hanem a szülök gondoskodása, életmódja miatt. Ha a gyereken akarunk segíteni, ameddig csak lehet, segíteni kell a családot, mert még a nagyon rossz anyagi körülmények között élő, de egyébként valódi családi légkörben tartott gyermekek neveltetése is teljesebb, mint a sokkal szakszerűbben gondozott intézeti gyermekeké. — Milyen konkrét, kézzelfogható erkölcsi-anyagi segítséget nyújthat a törvény a mi esetünkben a nagy családosoknak, az egyik és a másik kategóriában? — Végeredményben a támogatás módja — miután az elv az, hogy a gyerek ameddig csak lehetséges, maradjon családi körben — egy bizonyos fokig azonos. Ha mindez hatástalan, következik az állami gondozásba vétel. Azonban a sokgyermekes családokban nevelkedő gyerek helyzete általában még akkor is, ha a szülők erkölcsi állapota rendezett, hátrányos. Jóval kevesebb jövedelem jut egy főre, ezért esetleg gyengébb a táplálkozása, ruházata. Nincs olyan módja a tanulásra, kultúrálódásra, mint másnak, ezért az iskolában elmarad a többiektől és így tovább. — Rendeletek szabályozzák, hogy a bölcsődei-óvodai felvételnél feltétlenül ezeket a gyermekeket kell előnyben részesíteni progresszív térítés mellett. Az iskolai napközi otthonokban szintén övéké az elsőbbség. A sokféle segítőszándék meg kell, hogy nyilvánuljon, amit különben a pedagógusok számára az iskolai rendtartás szelleme is félreérthetetlenül leszögez az önhibájukon kívül nehéz anyagi körülmények között élők iránt. Előnyben kell őket részesíteni az ingyenes taneszközök szétosztásánál, a kirándulásoknál, nyaráltatásoknál, s minden más iskolai juttatásnál. — A nagy családosok milyen anyagi segítséget kaphatnak? — Erről is sok jogszabály rendelkezik, kezdve a sokgyermekes anyák jutalmazásán és kitüntetésén a tanácsoktól kapott rendszeres segélyig és a munkahelyektől kapott juttatásokig. Mondani sem kell, hogy szorult lakáshelyzetük- bői elsősorban őket kell kiemelni. Visszatérve a szociális segélyezésre, a legfrissebb adatok nem állnak rendelkezésre, de az biztos, hogy ez az összeg nem sok. Járásonként évi huszonöt-harmincezer forint, községenként tehát két- háromezer forint. — Van azonban egy mód, amellyel a nagyközségi gyámhatóságok nem élnek, holott jelentős segítséget nyújthatna a máskülönben kifogástalan életvitelű sokgyermekeseknek. Ez pedig az állami gondozásba vétel, a vérszerinti szülőhöz való kihelyezéssel. A kellő, mindenre kiterjedő környezettanulmány után a szükséges segítés mértékének megfelelően egy-két, vagy több gyermeket lehet ilyen módon gondozásba adni a szülőhöz. A gyerek az államtól kapja a ruházatot és a nemrégiben felemelt nevelőszülői gondozási díjat. Nem sorolom fel a teljes skálát, de vegyük példának a kartali családot. A gyerekek egészségesek, tehát különleges gondozást nem igényelnek. Közülük, ha a három legkisebbet állami gondozásba veszik, az Évike után havi négyszázharminc, Zolika és Árpi után összesen kilenc- százhatvan, a három gyerek után ezerháromszázkilencven forintot adnak. Ebből már telne ruházkodásra a többieknek is. Ennek a módnak egyetlen hátránya, hogy a gyermek fölötti gyámkodás joga az államé. A szülőket rendszeresen ellenőrzik, viszont például az iskolatípus megválasztásánál, pályaválasztásnál a két fél kölcsönösen meghallgatja egymás kívánságát. A nagy családosok életét bemutató sorozat sem buzdítás, sem elriasztás nem akart lenni, hiszen a családtervezés mindenkinek legbensőbb magánügye. Csupán ablak, amelyen betekintettünk az élet sűrűjébe. Komáromi Magda Nem minden út — tanulmányút Megszaporodtak a mezőgazdasági szakemberek külföldi tanulmányútjai, egyre több tsz-elnök, főmezőgazdász, főkönyvelő utazik a szocialista országokba és Nyugatra egyaránt, hogy tapasztalatokat szerezzen, és bővítse ismereteit, látókörét. A külföldi tanulmányutak rendkívül hasznosak lehetnek, hiszen a mezőgazdaságban olyan „technológiai robbanás” bontakozik ki, amilyen még soha. Mezőgazdaságunk legutóbbi évtizedben megtett útja, az utóbbi esztendőkben bekövetkezett fejlődése nemcsak a szervezeti és termelési viszonybeli átalakulásnak az eredménye, hanem ennek egyenes következményeként a technológiai korszerűsödésnek is köszönhető. Néhány példa a ráckevei járásból: újabb almafajtákat honosítanak meg francia kísérletek nyomán; korszerű öntözési formákkal próbálkoznak olasz példa nyomán; újabb technológiákkal modernizálták a tehenészetet dán tapasztalat alapján. A tanulmányutaknak tehát hasznuk van. De nem minden út — tanulmányút A dömsödi nagyközségi MSZMP-csúcsvezetőség egyik jelentésében olvasható, hogy néhány tanulmányútnak nincs akkora haszna, mint amennyibe kerül. Előfordul, hogy az utazás tapasztalatairól ódig tud számot adni — nemhogy a gyakorlatban, de beszámolójában sem — az, aki részt vett a tanulmányúton. Nemcsak a legfőbb tsz-vezetőknek kellene utazniuk, hanem azoknak a középvezetőknek is, akik közvetlenül abban az ágazatban dolgoznak, amelynek tanulmányozására szerveződött az utazás. A szociális és kulturális alapból fedezett utakra szigorúan csak a szabadság ideje alatt mehet bárki, ezt be kell tartani, sőt az ilyen utazást még kell beszélni a tsz szociális bizottságával. — Külföldi tanulmányútjaik milyen eredményt hoztak? — kérdeztük Mihalik Lászlótól, a dömsödi Dózsa Tsz főkönyvelőjétől. — Még három évvel ezelőtt egy 324 állatra tervezett szakosított modern tehenészet megteremtését határoztuk el, ahol 65 ember dolgozott volna. Aztán 69-ben a Szovjetunióban, 70-ben Jugoszláviában és Dániában tettünk tanulmányutat, s az ctt szerzett tapasztalatok alapján változtattunk a terveken, először 424 állatra terveztük át a tehenészetet, majd a dán és jugoszláv tapasztalatok alapján 514 férőhelyesre, mégpedig úgy, hogy az épületek nagyságán nem változtattunk, csupán belső elrendezésén. Ha ezt nem a tanulmányutak során látottak alapján végezzük, akkor a változtatás kétmillióba került volna. Ez a mostani technológia 750 ezer forinttal drágább, de megéri. Azután lengyel tanul- mányutunkon a halgazdaságokban tapasztalt módszerek szerint modernizáltuk halgazdaságunkat, amely így összkomfortossá és gazdaságossá vált — Most egy spanyol útra készülődnek, a zaragozai nemzetközi mezőgazdasági gépkiállításra. Miért szükséges ez az út? — Ezt a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa szervezi. felhívta a mi figyelmünket is, hogy ilyen lehetőség van. Szerintünk nagyon fontos, hogy megismerjük azokat a gépeket, amelyeket ott kiállítanak, amelyek majd öttíz év múlva terjednek el a mezőgazdaságban, nekünk tudnunk kell, hogy a jövőben milyen gépekkel számolhatunk, hiszen a fejlesztéssel nem állhatunk le, mert az a végünket jelentené. — Olyan fejlettségű már a tsz, hogy azok a gépek is érdekelhetik, amelyeket egyszer talán bevezetnek, h* megfelelnek a követelményeknek? — Éppen meglevő elmaradásunk követeli, hogy bizonyos gépesítési fokozatokat átugorva, a legmodernebb eszközöket vegyük használatba, mert ha nem ezt csináljuk, elmaradásunk állandósul. Távlati tervünk: öt év alatt 55 milliós gépi és épületberuházás. — Miből fedezik a külföldi utakat? — Nem a szociális és kulturális alap terhére utazunk, hanem a termelési költségek terhére. O A már idézett dömsödi csúcsvezetőségi jelentésben az is benne foglaltatik, hogy nemcsak nyugati kapitalista országok külföldi tanulmány- útjain lehetne tapasztalatot szerezni, hanem a legnevesebb hazai mezőgazdasági szakemberekkel, tudósokkal való eszmecserék árán is, s e lehetőséget a tsz-ek alig használják ki. Sőt, a hazai tanul- mányutakra is nagyobb súlyt kellene helyezni, hiszen rendkívül fejlett, korszerű gazdaságok már nálunk is találhatók. A Ráckevei Járási Párt- bizottság véleménye az, hogy több súlyos devizáért szervezett külföldi út szükségessége vitatható, még akkor is,‘ ha arra inspirációt felsőbb gazdasági szervektől kapnak a tsz-ek. Azt is meg kell válogatni,1 hogy milyen országban milyen tapasztalatot szerezhet tünk — megfelel-e sajátossá-!) gainknak —, mert semmi ér-' telme az öncélú — nem hasznosítható — ismereteknek) Ezért ellenzik például a spanyol utat és egy — meglepő — japán utat is, ahová néhá- nyan szeretnének a termelő- szövetkezetből elutazni... Berkovits György
