Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-09 / 33. szám

1971. FEBRUAR 9.. KEDD "“i&Círlap Ml A HELYZET DUNAKESZIN? Világ vége a főváros mellett Dunakeszi község jói ormán határos a fővárossal. Autó­busszal a Bulcsú utcától 15 perc alatt elérhető a falu köz­pontja. És mégis az összegyűj­tött panaszok alapján úgy tű­nik, hogy Dunakeszi valahol a világ végén fekszik. KIK PANASZKODNAK? Velem szemben nyolc ember ült: a Dunakeszi Járműjavító Vállalat 8 pártalapszervezeté- nek titkára. Szervezetileg 400 párttagot képviseltek, ám mondanivalójuk háromezer ember bánata. Annak a há­romezer embernek a bánata, akiknek együttes munkája eredményeként lett a Jármű­javító az, ami. Vagyis hétsze­res élüzem, miniszteri dicsé­retben részesített vállalat és sorolhatnám tovább is. MI A PANASZUK? — Hajnali 4 óra, harapós a hideg, de a húsbolt előtt már ácsorognak páran. Az üzlet­nyitás ideje még messze van, de a sort állók tudják, a ké­sőn érkezők egy-egy ebédhez, vagy vacsorához szükséges húsmennyiségért 3 kilométert utazhatnak majd, mert itt délelőtt már nem lesz semmi­féle áru... — Háromszor háromméteres kis üzletben szorongunk, ez a csöppnyi hely van hivatva, hőgy a gyáriakat húsféleséggel ellássa... — Néha van hús az üzle­tekben, de olcsó hentesáru so­ha nem kapható... SZEMBESÍTÉS A Váci Húsipari Vállalat igazgatója: — Árukiszállításainkat a Váci Élelmiszerkereskedelmi Vállalat megrendeléseihez iga­zítjuk. amennyi árut rendel­nek, mi azt a húsáruellátásra vonatkozó keretszámok betar­tásával kivisszük a helyszínre. Miután konkrét panaszok hangzottak el, beszéljenek he­lyettem a kiszállítási karto­nok. Az 51-es bolt, például a kérdéses időszakban, vagyis január 5- és 14-e között 150 kilogramm különféle hentes­árut igényelt. Mi evvel szem­ben 153 kilót szállítottunk ki. De tény az is, hogy ez ideig .még nem érkezett be rendelés a 31-es, a 43-as, a 44-es, a 60-as, a 86-os, a 88-as és a 140-es boltokból. A 108-as boltba, a megjelöl időszakban 582 kilogramm marhahúst és 1324 kilogramm sertéshúst szállítottunk ki. TOVÁBBI panaszok — A község behajtja ugyan a szémétpénzt, de a hulladék mégis ott büdösödik a házak előtt... ISMÉT EGY VÁLASZ A dunakeszi tanács vb-el- nökhelyettese, Hegedűs János: — Amikor leesett a nagy hó, akkor valóban késett a szemét elszállítása, de egyébként el­hordják a szemetet. ÉS MÉG MINDIG A PANASZOK — Az üzleteik tisztaságával is baj van: a templom melletti boltban például a pénztárosnő ölében macskát tart, azt simo­gatja, közben élelmiszert is csomagol... Ipari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ACS-ALLVANYOZÓ, VAS- ÉS FÉMSZERKEZETI LAKATOS ÉPÜLETASZTALOS, FAPADLOZÓ ÉS MOANYAGBURKOLÓ KOZPONTIFŰTÉS-SZEREIÖ VIZ- ÉS GAZVEZETÉK-SZEREIO VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ ÉPULETBURKOLO (hidegburkolatok) MÜKÖKÉSZITŐ, VASBETONSZERELŐ VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ Tonulószóllást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndíjat a vállalat ad. Jelentkezés levélben vagy személyesen a következő címen: Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXL, (Csepel), Kiss János altábornagy utca 19-21. T U Z HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁS ROBBANÁS HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁS V I H A R HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁS Árvíz HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁS BETÖR ÉS HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁS ÜVEGTÖRÉS HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁS CSŐ. REPEDÉS HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁS BALESET HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁS SZAVATOSSÁG HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁS ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ — Fűtőolaj napi tíz-tízenkét- ezer liter kell, de az olaj táro­lására nincs lehetőség, ezért ha bármi okból késik vagy kima­rad a szállítás, itt állunk fűtő­olaj nélkül... — A múlt évben 6 halálos kimenetelű baleset történt a templom és az ABC áruház kö­zötti részen. Miért nem kap ez az átjáróhely „zebrát”? __ — Nincs a községben Patyo­lat, sem bútorüzlet... — Ha a cipő- vagy a ruháza­ti bolt volt vezetője megbeteg­szik,. vagy bármi más okból nincs az üzletben, a bolt zár­va marad ... — Az OTP délután 3 órakor bezár... SZEMBESÍTÉS Az üzletek tisztaságára vo­natkozólag nem kérdeztünk meg senkit. A múlt évi 6 ha­lálos baleset ugyancsak súlyos intő példa kell hogy legyen. Róbert Miklós, a Pest me­gyei OTP hálózatiosztály-ve- zetője: — Országos központunk ren­delkezése alapján valóban vi­déken mindenütt három óráig van pénztárforgalom a fiókok­ban. Ezen a rendeletén, termé­szetesen, csak a központ vál­toztathat. Megjegyezni kívá­nom, hogy ma már az áruvá­sárláshoz az üzletben, illetőleg a vállalatnál is beszerezhető a szükséges nyomtatvány, és a két hely segítségével lebonyo­lítható a vásárlás. Kalmár István, a Pest mé­rvéi Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója: — Az üzletvezető betegsége vagy egyéb elfoglaltsága miatt az üzlet valóban zárva marad, azok ugyanis egyszemélyes boltok, egy személyt terhelő fe­lelősséggel. Az eddigi csekély forgalom nem teszi indokolttá, hogy ezekben a kis üzletekben újabb eladókat állítsunk be. A panaszok és az azokra adott válaszok elhangzottak, és most már írásban vannak. Ez biztos. De az nem biztos, hogy mindez elég is. A vásárló min dig, minden körülmények kő' zött vásárolni akar. Ez jogos igénye. A vásárló csak vásá­rolhat, ha pedig nem tud, pa­naszkodhat. Ám a panaszok megoldása az érintett területek vezetőinek a feladata — köte­lessége. Különösen betegség ideje alatt nem tarthat zárva az üzlet. Értekezlet miatt sem, mert a vásárló kiszolgálása az elsődleges kereskedelmi fel­adat. \ Ha helyettest nem tud­nak biztosítani, akkor az érte kéziét maradjon el! K. I. NDK műszaki hét A Technika Házában tegnap ünnepélyesen megnyílt a Né­met Demokratikus Köztársa­ság műszaki hete, amelynek alkalmából az NDK-beli szak­emberek 25 előadásban szá­molnak be a legújabb műsza­ki-tudományos eredményekről. A megnyitó ünnepségen részt vett dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete. Dr. Ajtai Miklós, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, az OMFB elnöke mondott meg­nyitó beszédet. SZAKSZERVEZETI VÁLASZTÁSOK A szakmák parlamentje Hely a csatornának A dabasi vízgazdálkodási társulathoz tartozó Alsópa- kony határában húzódó 12 kilométer hosszú vízlevezető csatornát felújítják. Nagytelje­sítményű árokásógép mélyíti, szélesíti majd. Zavartalan üzemeltetéséhez először a csa­torna két oldalát kell megtisz­títani. A Faragó-brigád a csa­torna két partján kidönti a fákat, kiássa a rönköket, hogy áprilisban, mire a gcp ideér­kezik, már ne zavarja semmi. A 21-es csatorna felújítási munkáira mintegy kétmillió forintot költenek, s elkészülte után sok fölösleges belvizet vezet le. Fotó: Gárdos B efejeződtek a gyárakban, a vállalatoknál, intézmé­nyeknél a szakszervezeti választások, megkezdődtek a szakmák parlamentjeinek ta­nácskozásai. Összegyűlnek a vas- és fémmunkások, az épí­tő- és építőanyag-ipar, az élel­miszeripar dolgozóinak kül­döttei, az egészségügy, a he­lyiipar és városgazdálkodás, a pedagógusok s minden szakma képviselői, hogy megvitassák a megtett utat s a jövőbeni teendőket, megválasszák a szakma terüleü irányító testü­letét, a megyebizottságot. Egy-egy szakma szervezett dolgozóinak képviselői olyan testületet alkotnak, amely ta­pasztalatainál, a gyakorlatban szerzett ismereteinél fogva al­kalmas arra, hogy felelősség­gel, nagy alapossággal készít­sen mérleget a végzett munká­ról, a szakma helyzetéről, s ugyanakkor meghatározza a további teendőket is. Jogos te­hát az a követelmény, amely a szakmák parlamentjétől az elmélyültséget, az összefüggé­sek feltárását várja, azt, hogy e tanácskozások elsősorban ne a tények összegezésével, ha­nem a fő jellemzők és első­rendű teendők megmutatásá­val feleljenek meg rendelteté­süknek. Igényesség, az aktivitás emelkedése jellemezte az alap- szervezeti választásokat min­den szakmában. Megnőtt a szakszervezeti munka jelentő­sége, a szakszervezeti testüle­tek szerepe, fokozódtak tehát a követelmények is — éz a legfőbb tanulsága a lezajlott választásoknak. A korábbiak­nál jobban előtérbe kerültek egy-egy szakmai terület általá­nos, tipikus problémái. így pél­dául a megye textilipari üze­meiben, mintha „összebeszél­tek volna”, mindenütt szó esett a negyedik ötéves tervben vég­rehajtandó rekonstrukció kap­csán a munkakörülmények ha­laszthatatlan javításáról. Ar­ról, hogy nem elég korszerű gépeket munkába állítani, nem elég tökéletesíteni a technoló­giát, hanem elengedhetetlenül szükség van arra is, hogy emelkedjék a munkásvédelem színvonala, amibe a szellőzte­tőberendezések felállítása épp­úgy beletartozik, mint a zaj­ártalom csökkentése. A vas- és fémiparban a többi között a túlórák számának gyors emel­kedése miatt a termelés szer­vezettsége, az irányítás töké­letlensége kapott sok bírálatot, valamint a termékkibocsátás egyenetlensége, hétköznapi A megmaradott Ez a csslédkönyvem, látja, megőriztem. Amikor a kezem­be kaptam, az édesanyám Bu­dapesten szolgált, családoknál, a bátyám pedig itt Vác mel­lett, Hubertpusztán cselédes- kedett. Ö ajánlott be ugyan­oda, lehettem vagy tizenhárom éves. Nagyobbrészt tehenésze­tekben dolgoztam. Tizenhat év alatt, ha megszámoljuk, hu­szonegy helyen megfordultam. A szájam miatt. Volt, ahol csak huszonnégy óráig marad­hattam. Igaz, csupán öt elemit jártam, de kerestem a köny­vet mindenfelé. Először a cse­lédkönyvből olvastam ki, mi jár az alkalmazónak, mi a cselédnek, ahhoz ragaszkod­tam, arra hivatkoztam min­dig, azért nem tűrtek meg sok helyen. Aztán más könyveket olvastam, amelyekhez hozzá tudtam jutni. Abban, hogy kommunista lettem, azt hiszem része volt a bibliának is. Mondjuk, úgy karácsonykor, húsvétkor el is mentem leg­többször a templomba, a fel- szabadulás után is. Egyszer felhozták ellenem, hogy én agitálok, közben keresztet tar­tok a lakásomban, de nem vettem le — engem nem za­vart, még biztatott is az a pléhkrisztus a falon. Harminchat éves koromtól azután az iparban dolgoztam, itt Vácott. Voltam öntő, vol­tam tűzoltó. A feleségem mos­ni járt. Először a városban él­tünk, aztán külső területen vállaltam másfél holdat fe­lesbe, ott is laktunk. Ha min­dig lett volna munka a gyár­ban, nem lett volna baj, de ha nem akadt, akkor legfeljebb főtt krumplit ettünk, fekete kenyeret. Négy gyermekünk született, de az egyik meghalt tüdőbajban. Negyvenötben rögtön belép­tem a kommunisták közé, ők pedig a földosztó bizottságba küldtek, mint volt földnélkü­lit, hogy képviseljem a többi nincstelen érdekét. Tulajdon­képpen negyvenhétben is ez volt a feladatom, csak már a Parlamentben, mert ország- szággyűlési képviselőnek dele­gáltak. Én nem szólaltam fel egyszer sem, hiszen tudtam, vannak ott a vélem egyfor­mán gondolkozók közül, ná­lam sokkal okosabb, művel­tebb, a beszédre hivatottabb emberek. De azt tudtam jól, milyen nagy dolog a jelenlé­tem, hogy ott vagyok. Vácon segítettem megalakí­tani egy bérlői szövetkezetei, — harminc hold egyházi föl­det bérelt közösen vagy húsz­huszonöt szegényparaszt, az ő csoportjukból alakult meg negyvennyolcban az első vá­rosi téeszcsé, a Kossuth. Negy­venkilencben magam is belép­tem a négy holdammal a má­sodik váci szövetkezetbe, a Micsurinba — lehettünk vagy harmincötén, tagok. Ez egye­sült később a Kossuthtal, s a közös szövetkezetnek két évig később az elnöke voltam. Hetvenéves múltam. Minde­nem megvan. Van házam. Nyugdíjam. Van egy hold sző­lőm. Régen, aki cseléd volt, mindig azt forgatta a fejében, ha neki földje volna, mi min­dent csinálna azon, hát én most megmutatom. Van há­rom rendes gyerekem, a két lányom munkásnő, a fiam ön­tő. Vannak unokáim. Egyidős vagyok a századdal, — kilencszázban születtem, április elsején. Még a Felvidé­ken, egy uradalomban, ahol a szüleim cselédek voltak. Az apám meghalt hároméves ko­romban. Mi tizenegyen lettünk volna, testvérek, de csak hár­man nőttünk fel, a többi meg­halt csecsemőkorban, vagy gyerekkorában. Az egyik, megmaradt bátyám meg meg­halt kilencszáztizenötben, tü­dőbajban, a másik bátyám pe­dig az első világháborúban. Elmondta: Madarász László Feljegyezte: Padányi Anna nyelven a még mindig uralko­dó hó végi, negyedév végi haj­rá. A heiyiiparban a szociális körülményeket marasztalták el a felszólalók, teljes joggal, hi­szen ezen a területen hosszú évek óta nem sikerült sok ter­melőhelyen lépésnyi javulást sem elérni. Az az általános kép tehát, amely az alapszervezeti választásokon elhangzottak alapján kirajzolható, azt mu­tatja: a szervezett dolgozók nemcsak várják, hanem meg­követelik érdekképviseletük minél tökéletesebb ellátását A bérkérdésekben éppúgy, mint a munkafeltételek javításában, az életszínvonal emelésében, az egyéni, a vállalati és a nép- gazdasági érdekek egyeztetésé­ben. H iba lenne azonban a fön­tebb leírtak alapján úgy vélekedni: a szakmák parlamentjének nincs is más dolga, mint az alapszervezeti választásokon elhangzottak alapján összeállítani a — kí­vánságlistákat ... A felszóla­lók sem ezt tették, nagyon rit­ka kivétel volt — bérkérdések­ben — a realitásokat félretóló demagógia, a követelődzés. Az azonban jogos igény — s a szakmák parlamentjének ta­nácskozásain is ezt kell szem előtt tartani —, hogy az adott lehetőségeken belül ésszerűbb sorrend jöjjön létre Mód van erre minden tekintetben. Nem­csak olyan, kézenfekvő terüle­tekre gondolunk, mint a kul­turális, szociális alap felosztá­sa — ahol az ünnepségek meg bankettek helyett célszerűbb például a gyermekintézménye­ket támogatni... —, hanem olyan területekre is, mint a bé­rezés, a munkaerő-gazdálkodás s így tovább. Mert ez utóbbi kérdésekben is itt az ideje, hogy rend és világosság terem­tődjék, vége szakadjon a rög­tönzésnek, a „rések betömésé­nek”, létrejöjjön a távlatot és biztonságot kínáló elvszerűség. Az eredmények fénye vilá­gítja meg élesen a mulasztá­sokat, a hibákat — s ez nem ellentmondás. Természetes, hogy a jó eredmények mellett kirívóbbá válnak a hibák, szembetűnőbbé a mulasztások, mintha magukat az ereame­nyeket is lámpással kellene kutatni. Természetes az k hogy a szakmák parlamentjé­nek képviselői társaiktól azt a megbízatást kapták: az ered­mények tömör összegezése mellett elsősorban azzal fog­lalkozzanak, ami gond, hiba, amin javítani szükséges a jö­vőben, ami jobbá, könnyebbé teheti a munkát, a mindenna­pi életet. Az önáltatás veszé­lyes ingoványára tévednének azok, akik úgy vélnék: a jó eredmények mellett a hibáik, bajok másodlagosak, nem so­kat kell törődni azokkal. Reá­lis mérlegre van szükség, a megtehető és a megtett össze­vetésére, az adott feltételek és a jogos kívánságok minél jobb összhangjának megteremtésé­re. Arra, hogy egy-egy szakma tanácskozása a szakma egé­szének legyen képes utat mu­tatni. T ömegeket mozgató ese­ménysorozat a szákszer­vezetek számvetése, a tisztségviselők megválasztása. A megjelentek száma, a fel­szólalók aránya, a megválasz­tottak jelentős tábora egyaránt azt bizonyítja, hogy a gazda­sági reform hatásaként előtér­be került a szakszervezetek te­vékenysége, s ez jó dolog, fon­tos változás rögzítése. Arra van szükség, hogy a szakmák parlamentjének tanácskozásai tovább járják ezt az utat, öregbítve a szakszervezeti munka rangját, hírét, öregbít­ve: nagy felelősséggel végzett mérlegeléssel, reális helyzetkép megrajzolásával, a tervek, teendők, a következő esztendők feladatainak világos meghatá­rozásával. M. O.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents