Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-09 / 33. szám
4-kMíHup 1971. FEBRUAR 9., KEDD Adalék egy vitához Úttörők nehéz úttörése Az úttörő kötelessége, hogy: a) megtartsa az úttörőélet törvényét — a 12 pontot és a fogadalmat, b) részt vegyen az őrs, a raj és a csapat munkájában, c) teljesítse úttörő megbízatásait, d) pontosan fizesse a tagsági díjat. A szabályokban, ha valódi tartalommal töltik meg azokat, minden szép és jó benne foglaltathatik, de ugyanígy elképzelhető, hogy semmit nem fejeznek ki. Tehát: az úttörőélet szabályai a szabályok meglétén túl jelentenek-e valamit, és ha igen, mit? Kováts Sándor, a váci Bá- thori utcai általános Iskola igazgatójának véleménye szerint is jogos a kérdés: az úttörőmozgalom jelenlegi felépítése, szervezete és módszerei, lépést tartanak-e a fejlődéssel, alkalmasak-e arra, hogy a megváltozott körülmények, feltételek között korszerű tartalmat nyújtsanak? Hogy választ adjon, hatalmas paksaméta papírban lapozgat: a kérdést novemberben tárgyalta a nevelőtestület. A korszerűsítésre elhangzott javaslatok: a szülői munkaközösség bevonása, vezessék szülőik az őrsi vagy rajkirándulásokat, mert ez új színfoltot jelent. A kérdésre: ez nem egyszerűen a terhek áthárítása? — nem-mel felel az igazgató, mert a szülő, aki vállalja e feladatot, saját szakmájának ismeretéből fakadóan plusz élményt tud nyújtani a gyerekeknek. Megjegyzése még: ezzel végre elérjük, hogy a szülők ne csak anyagiakkal támogassák az úttörőéletet. Fontosnak tartják az úttörő önkormányzat fejlesztését, mégpedig a diákok részéről, és pedagógiai megfontolásból is. Az igazgató szerint csak ezen az úton érhető el, hogy a mozgalom betöltse az életre nevelés szerepét, ha már az iskolában megszokják az alá- és fölérendeltségi viszonyt, nem jelent ez problémát az életben sem. A tantestület egyértelmű állásfoglalása, hogy ma rá lehet bízni a gyerekekre olyasmit, amit tíz évvel ezelőtt nem lehetett volna, sokkal fejlettebbek, érettebbek és önállóbbak a mai felsőtagozatosok. fonódott az iskolával, s hogy minden iskolai feladat egyúttal úttörő feladat is. Már egy hónapja készülünk, dekorációval, szervezéssel, egy vöröskeresztes versenyre, nem hiszem, hogy ez mindenképpen úttörő feladat. A szaktárgyi vetélkedőktől a kulturális seregszemléig, minden hozzánk tartózik. — önkormányzatról, vagy egy csapat önálló életéről neim lehet szó mindaddig, amíg az Üttörőszövetségtől minden úttörőcsapat részletesen kidolgozott feladattervet kap, amit végre kell hajtania, s ami olyan részletes, hogy ha végzünk vele, már semmi másra nem jut időnk. Túl sok a felső utasítás, én is túlságosan sok utasítást adok a gyerekeknek, de rá vagyok kényszerítve. Túl sok az adminisztráció, nem jut idő a nevelésre, a társadalmi érdeklődés, aktivitás fejlesztésére. — Nem valósulhat meg mindez addig, míg 500 tanulóból 500-an úttörők, szabályokat írunk elő, amit kötelezővé teszünk az úttörőszervezet tagjainak. E szabályokat úgy állították össze, hogy akaraterő, szorgalom, ügyesség, kitartás kell teljesítésükhöz, ám illúzió, hogy az imént felsorolt tulajdonságok mindenkiben meglegyenek. Marad tehát a mozgalom másik feladatának teljesítése, a/ úttörők szabad idejének szervezése. Miben áll ez? Versenyeket rendeznek, és úttörőpróbákat, kirándulnak és táboroznak, társadalmi munkát végeznek. Ezek valóban hasznos dolgok, a gyerekek nagy része szereti és lelkesedik értük. Zsinka János ehhez annyit fűz hozzá, hogy a táborozás sajnos, ma már csaknem egyenlő az üdültetéssel. — Minden gyerek úgyis azt csinálja — folytatja —, ami érdekli. Az érdeklődést csak akkor lehet kihasználni és kamatoztatni, ha az őrsök nem osztályonként szerveződnének, hanem szakok, érdeklődési körök szerint. Adzetről vagy hazánk gazdasági életéről szóló — előírt — beszámolók. A kérdésre, miért unják ezt, azt válaszolja: nem értik. Miért nem kérdeznek? — Mert az őrsvezető sem tud többet annál, amit elmond, nem tud magyarázni. Petöczi László hetedikes őrsvezető azt mondja, képtelenség olyan programot ösz- szeállítani, ami mindenkit érdekel. Ennek eredménye, hogy többen nem jönnek el az őrsgyűlésre, s a program elmarad. Teherként emlegeti a túl sok versenyt és próbát, nem mindenki tudja teljesíteni ezeket és a végén úgyis beírják mindenkinek. Csernák Gábor nyolcadikos, 6 a csapatzászlós, és ennek nagyon örül, mert megtisztelőnek tartja az egész csapat előtt zászlóval vonulni. Egyébként is jókedvű, az őrsben újra csak tag, az őrsvezetői tisztségről leváltották, mert romlott a tanulmányi eredménye ... A lényeget mondták el. Az Üttörővezető és a Köznevelés című lapban fél éve folyik vita az úttörőmozgalom korszerűsítéséről. Írásunk adalék a vitához. Varga Vera Filmtekercsek Londonból Lovagias ügy A Magyar FilmtudSmányi Intézet értékes és érdekes filmtekercseket kapott Londonból, az angol filmarchívumtól: Hunyadi Sándor 1937- ben filmre vitt színdarabjának, a Lovagias ügynek egy hibátlan példányát. A filmtörténeti szempontból értékes szerzemény Kabos Gyula szinte egyetlen nem vígjátéki szerepét őrzi. Kabos partnerei: Perczel Zita és Ráday Imre. A Lovagias ügy ugyancsak szerepel a Tanács körúti filmmúzeum idei programjában. Térkép Caesarhoz A közelmúltban a Bács me- gyei Tanács anyagi támogatásával rendezték a kecskeméti református egyház könyvtárát. Így derült fény arra, hogy itt őrzik hazánk egyik legértékesebb antik könyvgyűjteményét A nyilvántartott 50 ezer kötet többsége több évszázados. A gyűjteményben a legértékesebb az 1541-ben Sárváron nyomtatott magyar nyelvű Sylvester-biblia. Egyetlen példány van belőle Magyar- országon. Képünkön: Julius Caesarnak a gall háborúkról írt könyve, amelyet 1527-ben Velencében nyomtattak. BAJOR GIZI JÁTÉKAI — Szerintem nem arra kell várni — mondja —, hogy legyenek fejlettebbek, és akkor majd megkaphatják a feladatot, hanem rájuk 'kell bízni a feladatot hogy az nevelje őket. (Ritka pedagógiai éleslátásra vall a megjegyzés, és milyen ritkán alkalmazzák! Zsinka János tanár, az út- törcsőcsapat vezetője: — Az én véleményem sokak véleményével ellenkezik. Károsnak tartom, hogy az úttörőmozgalom teljesen összedig, amíg az első padsor a Gyöngyvirág, a második a Jegesmedve, a harmadik a Mókus őrs, nem lehet eredményes munkát végezni. Csalié Edit a VIII/B-ből a túlzsúfolt programra panaszkodik. Nincs idő játékra, szórakozásra, a gyerekek unják az őrsgyűléseken azokat a dolgokat, amelyeket utasításra kell elmondania az őrsvezetőnek. Csak nehezen árulja el, hogy ezek közé tartoznak a nemzetközi helyGALSA1 PONGRÁC: VII. Gizinek gyermekkora óta lét- szükséglete a szeretet: ha ingyen kapja, tudomásul veszi, ha meg kell küzdeni érte, kiharcolja, de a ráháramló sze- retetet nem tudja magában őrizgetni, mindjárt továbbadja,- szétosztogatja, elpazarolja. A csalódást még legtompább árnyalatában, alkalmilag sem viseli el. Ha valaki elhidegül tőle, akkor öncsalás árán is minden alkalmat megragad, hogy kiengesztelje. Ezért a hűség — amely másokról való lemondás nélkül elképzelhetetlen — csak erkölcsi ábrándként él benne. Vágyódik rá, de nem tudja gyakorolni. Beyer kisasszony udvarában Sztrakoniczky az egyetlen, aki Gizit nemcsak olvadékonyan, hanem kritikusan is szemléli. Ö érézteti leginkább, hogy- a féltékenységnek etimológiai köze van a féltéshez. „Emlékszik még arra, amikor először mondtam magának: legyen színésznő? — idézi egyik későbbi levelében barátságuk kezdetét. — Akkor vettem észre, hogy mit ér a maga hangja. Mert tele van lélekkel, s ha azt mondja, hogy „boldog vagyok”, az maga a boldogság. Én úgy hiszem, ez a színészi tehetség legértékesebb eleme, és ezért tudom biztosan, hogy semmi sem akadályozhatja meg a Maga feltétlen sikerét.’* De Karel nem mindig ilyen megnyugtató. Észreveszi és a lány szemére lobbantja művészi jövőjének veszélyeit is: hogy nem elég kitartó!, hogy pontatlan!, hogy hamar kedve szegül!, hogy sokba belekap, de semminek sem jár a végére! Mert a tehetség nem elég. Tehetséggel a felületes érzéseket is hatásosain vissza lehet adni: De ezek illő hatások. A művészi eredménj az érzések minőségétől is függ. „Öröm és öröm, fájdalom és fájdalom, szerelem és szerelem között óriási különbség van. S minél finomabb, különösebb, egyénibb a színész - belső világa, annál több művészetet hozhat létre. Minél differenciáltabban tud valaki érezni, annál több szépséget fedez fel és ad vissza!” Ezek is Sztrakoniczky Károly szavai. „Komolynak kell hát lenni, sokat gondolkozni, sokat olvasni!” S már-már így folytatja: És sokat szenvedni is! Mert a tehetség az ember legrejtélyesebb s legtöbb áldozatot kívánó tulajdonsága. Nem elég gondozni. Olykor ki kell rakni a fagyba is. Szobahőmérsékleten könnyen megrozsdásodnak a levelei. Míg zord éghajlatban rendszerint kizöldül. Ne féljen hát a szenvedéstől! Élje át azt is, szorítsa magához, ragaszkodjék hozzá, mintha csak szeZÁRSZÁMADÁSI IPARCIKKVASÁR! A zárszámadások idején szaküzleteink és vegyesipanikkboltjaink feltöltött raktárkészlettel váriák vásárlóinkat Nagy a választék rádiókból, televíziókból, csillárokból, háztartási gépekből, bútorokból, üveg- és porcelánárukból, sportcikkekből, járművekből stb. HÍVJUK ÉS VARJUK ONT IS PEST MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT TÉVÉ-FIGYELŐ Minden jó, Ii Döcögősen kezdődött a műsorhét. Az az izgalom, amelyet az Egy utca című film vitája keltett (vitázókiban és nézőkben) — inkább meghökkentő. Rejtély, miért serkentik ilyen heves vitára a részvevőket éppen az ehhez hasonló, álproblémákat feszegető filmzsengék. Érdemes alaposan elgondolkozni a közönségpszichózis e titkán, de még mielőtt, bárki rászánná magát a boncolgatásra: ideje felhagyni az álvitákat provokáló, álhelyzeteket szemléltető álfilmekkel. Annyi valódi probléma vár valódi feldolgozásra és megvitatásra! Vannak sorozatok, amelyek mindvégig egyenletesen jó színvonalúak, sosem okoznak kellemetlen csalódást. Fur~ csa-e, hogy e sikeres és sikerült sorozatok nem művészi, vagy szórakoztató céllal készültek —. mégis többet épül láttukon a# ember, mint a legtöbb „művészi” tévéprodukció láttán? Szerdán három ilyen adásban volt részünk: A biológia forradalma, a Radar és az India felfedezése alapján, jó lenne felfedezni azt is, hogy vajon mitől tartalmas és tömény élmény a valóság egy-egy szelete, mitől ásító és híg unalom egyre több „szórakoztató” műsor. Szerdán még egy kitűnő félórát nyújtott Szepesi György Kaján Tiborral és karikatúráival folytatott szellemes dialógusa. Forsyte Saga! Jóságos ég, még húsznál több folytatás — ha akarjuk, ha nem, nézni kell, mert ez van. Maga ez a kényszer is kínos, de különben sem érthető, mi késztette a magyar tévéseket a megvásárlásra. „Tetteink — s erre példa e film története is — időnként olyan láncreakciókat indítanak el, amelyek végső eredménye gyakran nem áll arányban az elkövetett hiba nagyságával” — mondja a Rádió-Tévé Üj- ság előzetesében A hetedik kocsi című tévéjáték szerzője Sosem válik be az ilyen előre- megmagyarázás. Ki tudja, mit akart a szerző. A filmből nem derült ki. Dóczi Lajos Csák című darabjának közvetítését csak Halász Judit és Tahi-Tóth bászló igyekezete tette úgyretné! Mert minél súlyosabb a szenvedés, annál könnyebbé, lebegőbbé teszi a művészetet. Ne akarjon mindenáron boldog lenni! ★ Beyer Gizella (Giza, sőt Gi- zelle, ahogy a régi színlapokra írták) 1911 szeptember elején jelentkezett felvételi vizsgára az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián. A Rákóczi út 21. számú bérház emeleti folyosóját már kora reggel benépesítették a felvételre jelentkezők. Izgatott csoportok szállták meg az ab- ■ lakzugokat. De egyelőre még nem lehetett tudni: ki az igazi ellenfél? Csak a ruhát nézték, és mustrálták egymást, a tárgyaktól valóban szokatlan ellenszenvvel. Emberi ellenszenvet egyedül Beyer Giziké matrózblúza kapott. Ki vagy te? — kérdezték a tekintetek. — Honnan jössz, és mit keresel itt? Az arca nem különösen szép, állapították meg haladéktalanul. Mongol vágású szemei mintha túl közel lennének egymáshoz. Szája finoman ívelt. De ezt jóváteendő, az arccsontja kissé kiugrik; vonásai a korához képest élesek. A feje tetején pedig, ahol a többieknél komolyabb építkezéseket végzett a sütővas, nagy sötétkék masni ül. Valóban, ki ez a furcsa gye- reklányszerzet? Azt mindenesetre gyorsan megjósolták róla, hogy tehetségtelen. A vizsgát tíz órára hirdették. A jelölteket Reszegi bácsi egyenként szólította a helyiségbe. Az öreg irodaaltiszt személytelen hangon ejtette kJ a nevea jó a vége? ahogy nézhetővé. Aztán következett a vasárnap. A Dakstarit, úgy hiszem, minden korosztály és minden „réteg” szívesen nézné bármeddig — bár az emberek kevésbé okoznak benne örömet, de hát ijt nem is róluk van szó. Azért mégis nyugtalanító, hogy miért ábrázolja a rendező a filmjében előforduló embereket vagy gügyeségig gyámoltalannak (a rezervátum orvosát és munkatársait), vagy féktelenül elvetemültnek. Ennyire szereti az állatokat, vagy így utálja az embereket? A filmben szereplő színészek is olyan egysíkú- ak, és úgy affektálnak, az ál- latszereplők pedig oly kedvesek, közvetlenek, élénkek és ötletesek — hogy az ember teljesen kiábrándul az emberekből. Talán jobb lett volna — mint ahogy sóik kritikus már megírta — csak állatokat szerepeltetni, bizonyára kevesebb lett volna a mesterkéltség, mese ben-játékban egyaránt. Judy újább kalandjait vasárnap este egyéb természetű izgalmak követték. A legnemesebb izgalom: a Váczi Mihály szavalóverseny. A Nagy László látomásos versét szívszorító átéléssel tolmácsoló Körmendi Lajosné ' tehetsége mellett a zsűritagként megszólaló Gobbi Hilda néhány mondata is élményt okozott „Okoskodás — a hiányzó érzelmek helyett: én nem szeretem az ilyen elidegenedett versmondást. A legtöbb — és megtanulhatatlan — az érzelmek kifejezni tudása.” Sok hivatásos színész is megszívlelhetné ezt a mondatot! Hitchcock. Ez az ő specialitása! A történet borzalmat súroló izgalmába valami morális bizonytalanság vegyül. Aki ezt szereti, annak bizonyára tetszett a vasárnap esti film, amelynek egy igazi értéke mindenképpen volt: Peter Fonda kitűnő alakítása. A nemzeti mozgalommá szélesedő barkochba-jábék is olyan, port ver fel mostanában, mint az elöljáróban említett álviita- filmek. Komlós János időszerű és szellemes kommentárja a „natúr”, valamint szellemi levegőszennyeződésről: mintha csak az elmarasztalt műsorokról szolt volna... (péreli) két, amelyeknek hallatán ma már fölkapnánk a fejünket: Bánki Judit, Greiner (Péchy) Blanka, Gombaszögi Ella, Tar- nay Margit, Földényi László, Mikovényi Attila. Beyer Gizi a felvételi vizsgán Szép Ernő Gyermekjáték című versét mondta eL Nyilván a vers tartalmához illően öltözött is a korához nem illő matrózblúzba és szoknyába. „Mikor én kis fiú voltam, Kis lovon nem lovagoltam, Nem volt nékem ponnüovam, Ponnilovam, Ponnilovam, Pedig de szép, mikor rohan.” A választás Sztrakoniczky Károly kritikusi leleménye volt. Hiszen Szép Ernő elbájo- lóan együgyű versét, amelyet Karinthy utóbb klasszikussá ficamított, akkor senki sem ismerte; a szerelméért buzgó kritikus a kéziratot még tintás-nedvesen húzta ki a Bá- thory-kávéházban a költő keze alól. Föltehetően arra gondolva, hogy a vers ijedt, dadogó hangneme megfelel majd az előadó vizsgadrukkjának. S ráadásul az ilyen verssorok: „Kérem, én még nem játszottam, Nem játszottam, Nem játszottam, Játszani szeretnék mostan!” — úgy hatottak, mint valami érzelmességbe burkolt provokáció. Igein, erről a tehetséges kislányról el kellett hinni, hogy egy naiv menyországba kívánkozik, ahol játszani is lehet; vagyis: be akar kerülni a szíeiakadé- miára. A bizottság tagjai ellenszavazat nélkül a fölvétel mellett döntöttek. (Folytatjuk)
