Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-26 / 48. szám
rrnr SjP r sr 2 1 r‘ 1971. FEBRUÁR M„ PŰVTTK Péter János a koppenhágai értéktőzsdén Péter János külügyminiszter a Koppenhágai Kereskedelmi Kamara meghívására látogatást tett az értéktőzsdén. Képünkön: a külügyminiszter a kereskedelmi kamara elnökével (baloldalt) és egyik magasrangu képviselőjével beszélget. Az Apollo-15 módosított menetrendje A Houstoni Űrközpont közzétette az Apollo—15 amerikai űrhajó módosított, de még mindig csak ideiglenes programját. A program szerint az Apollo—15 nem július 25-én, hanem július 26-án, hétfőn, magyar idő szerint a kora délutáni órákban indul a Hold felé, fedélzetén David Scott, Alfred Worden és James Irwin űrhajósokkal. Az űrhajósok közül kettő július 30-án száll le a Holdon, ahol összesen 67 órát tölt, tehát kétszer annyit, mint az Apollo—14 utasai. Az Apollo—15 augusztus 8-án érkezik vissza a Csendes-óceán kijelölt leszállási helyére. Ha meteorológiai vagy műszaki okokból a július 26-i startot el kellene halasztani, az Apollo—15 legközelebb csak augusztus 24-én indulhatna. ÜLÉSEZETT A MINISZTERTANÁCS (Folytatás az 1. oldalról.) sói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek február 18 —19-én megtartott bukaresti tanácskozásáról. A kormány megtárgyalta a külkereskedelmi miniszter jelentését a szocialista országokkal kötött 1971—1975. évi hosz- szú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodásokról, valamint az 1971. évi árucsere-forgalmi jegyzőkönyvek megkötéséről. Az új hosszú lejáratú államközi megállapodások a korábbiakhoz képest mintegy 68 százalékos növekedést irányoznak elő. Az 1971. évi árucsere-forgalomra vonatkozó jegyzőkönyvek pedig átlagosan 12 ■százalékos forgalomnövekedést. A kormány megvitatta és elfogadta a külkereskedelmi miniszter jelentését az idei Budapesti Nemzetközi Vásár előkészítéséről. A kormányhatározat értelmében a magyar rendező szerveknek arra kell törekedniük, hogy a vásár új üzleti lehetőségek feltárásával tovább bővítse nemzetközi gazdasági kapcsolatainkat. A nehézipari miniszter jelentést tett a szénbányászat helyzetéről, valamint a szénigények kielégítése érdekében szükséges fejlesztési és munkaügyi intézkedésekről. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke jelentést terjesztett elő a főálláson kívüli foglalkoztatások helyzetéről. A másodállások, a mellék- foglalkozások, a szakértői és egyéb megbízatások vállalásáról folytatott vizsgálat megállapította, hogy a munkavállalásnak ez a formája sok tekintetben előnyös, viszont a különböző intézkedések ellenére évek óta nagy számban fordulnak elő jogilag és erkölcsileg kifogásolható esetek, visszaélések. A Minisztertanács a jelentést elfogadta, és határozatot hozott a főálláson kívüli foglalkoztatásokkal kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálatára, illetve azok szükség szerinti korszerűsítésére. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt MEDOSZ-küldöttértekezlet (Folytatás az 1. oldalról.) szolgálati lakás biztosítása. S bár számuk évről évre nő a mezőgazdasági üzemekben, a helyzet mégsem javul, hiszen a lakások egyharmadában olyanok laknak, akik már nem a gazdaság dolgozói. A Gépkísérleti Intézet küldötte követésre méltó kezdeményezésről számolt be. Két házat — 36 lakást — építették dolgozóiknak. Ide ideiglenesen beköltözhetnek azok, akiknek tízezer forintos takarékkönyvük van és vállalják, hogy lakásra havonta ötszáz forintot félretesznek. Öt éven belül elkészül saiát lakásuk, amelyhez az in. .t is hozzájárul húszezer iorint- tál. Sokan laknak a mezőgazdaságban dolgozók közül munkásszálláson. Ezek korszerűsítésére több mint tízmillió forintot fordítottak az elmúlt években, de még mindig zsúfoltak a szobák, s berendezésük, felszerelésük alapján az utolsó kategóriába sorolhatók. A kisebb üzemekben ma is szögre akasztják ruháikat a dolgozók s munka után nem tudnak tisztálkodni. Az utóbbi időben létesült tsz-vállalkozá- soknál a legalapvetőbb szociális követelmények sincsenek biztosítva. A munkaidő-csökkentés is napirenden szerepelt. A mező- gazdasági munka szezonális jellege nem ad módot a heti negyvennégy órára. Eredmény, hogy évi átlagban sikerült a heti 55 órát 48-ra lerövidíteni. A kutatóintézetek képviselői felvetették, jó lenne náluk is bevezetni a 44 órás munkahetet, annál inkább, mert az el- ! sősorban az adminisztratív személyzetet, a dolgozó nőket érintené, hiszen a kutatók kötetlen munkaidőben dolgoznak. A részt vevők végül megválasztották a MEDOSZ tizenhárom tagú megyebizottságát, melynek elnöke Ragó Antal, titkára Major Péter lett. A MEDOSZ XXIII. kongresszusára huszonnégy küldöttet delegáltak, az SZMT küldöttértekezletén húszán képviselik a szakmáit. s. i. Stoph levele SchStzhöz Az időtényezők függvényei Indokínában Berlinben csütörtökön nyíl- i vánosságra hozták Willi Stoph- I nak, az NDK miniszterelnökének Klaus Schützhöz, a nyugat-berlini kormányzó polgár- mesterhez intézett levelét, melyet szerdán délelőtt adták át Nyugat-Berlinben. Stoph javasolja, hogy az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus kezdjen tárgyalásokat egymással a nyugat-berlini lakosok NDK-beld utazásáról, ideértve az NDK fővárosának meglátogatását is. Nyugat- Berlin polgárainak az NDK ugyanolyan vendégjogot kíván biztosítani, mint az NDK más látogatóinak. A levél azt is megemlíti, ha húsvétiig nem is fejezik be a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos tárgyalásokat, az NDK kormánya mérlegelni fogja, hogy lehetővé teszi nyugat-berlini lakosok számára a húsvét alkalmából az NDK meglátogatását. Stoph levelével kapcsolatban párhuzamosan lázas tárgyalások kezdődtek Bonn és Nyugat-Berlin, valamint Bonn és a három nyugati nagyhatalom között. Bonnban a levelet úgy fogadták, mint a legfontosabb kezdeményezést, amelyet az NDK kormánya eddig Nyugat-Berlin irányában tett A nyugat-berlini tárgyalásokat holtpontról kimozdító Stoph-levél mellett tegnap ismét döntő módon Indokína felé fordult a világ figyelme. Thieu, a saigoni rezsim elnöke ugyanis szerdán egy gyűlésen állítólag kijelentette, hogy csák idő kérdése, mikor törnek be a dél-vietnami csapatok Eszak-Vietnam területére is. Más verzió szerint Thieu ezt mondta: „Az Észak-Viet- nam ellen intézendő támadás most már csak az időtényező függvénye.” Nixon amerikai elnök csütörtökön terjesztette áz amerikai kongresszus elé 65 ezer szavas külpolitikai üzenetét, melyben a folyamatban levő laoszi invázióról csupán a „vietnamizálási” program keretében szólt. Az elnöki jelentés a vietnamizálás sikerének és az „amerikai terhek' fokozatos átvállalásának” tünteti fel azt, hogy a saigoni rezsim csapatai a kambodzsai invázió után „önállóan” törtek be Laosz területére. Nixon, egy órával a külpolitikai kongresszusi üzenet nyilvánosságra hozatala előtt, 20 perces rádiószózatában azonban annál többet beszélt Indokínáról. Statisztikai adatok tömegével próbálta igazolni „vietnamizálási” politikája sikerét, majd hangoztatta, hogy ami a párizsi tárgyalásokat illeti, „Hanoi kifut az időből” és végül „nem lesz más választása, minthogy egyedül a dél-vietnami kormánnyal tárgyaljon”. Hogy valójában ki van időzavarban Indokínában, erről szólt a párizsi négyes értekezlet 104. ülése előtt Xuan Thuy, a VDK küldöttségének vezetője s a szovjet kormány tegnapi nyilatkozata, mely szerint nem kétséges, hogy Vietnam, Kambodzsa és Laosz népeinek igazságos ügye diadalmaskodni fog, bármennyire is próbál az USA az „ázsiaiak kezével harcolni az ázsiaiak ellen”. Közben a legújabb hadi jelentések szerint újabb súlyos vereséget szenvedtek az intervenciósok Laoszban, a határtól 24 kilométerre, a VDK hatóságai pedig csütörtökön felszólították az ország lakosságát: vértezze fel magát egy esetleges invázióval szemben. A. B. T. A FÖLD ALATTI nukleáris robbantások számszerű csökkentését, majd fokozatos teljes betiltását sürgette csütörtökön a genfi leszerelési konferencián résztvevő kanadai és angol küldöttség. Bumedien véget vetett a francia-algériai olajvitának Párizsban vegyes visszhangot keltett az algériai kormánynak az az elhatározása, hogy átyeszi — megfelelő, kártalanítás ellenében r— aa Algériában működő francia olaj- társaságok részvénytöbbségét (a részvények 51 százalékát), államosítja a kőolajvezetékhálózatot és a szaharai földgázlelőhelyeket. Kormánykörökben mindenekelőtt hangsúlyozták, hogy Bumedien elnök döntése nem jött váratlanul, mert az elnök beszédei és nyilatkozatai már sejtettél., hogy Algéria erre az útra lép. Az elnöki palotához közel álló körökben egyelőre annak kijelentésére szorítkoznak, hogy Algéria elhatározása ,.egyoldalú cselekedet” volt, francia részről mindenesetre méltányos kártalanítást várnak, vagy közös megegyezést — esetleg döntőbíráskodási eljárás alapján — és a francia kormány fenntartja magának az 1965-ben kötött szerződésből fakadó jogokat. Képünkön Bumedien algériai elnök bejelenti az államosítást. A MONT BLANC CSÚCSÁN.Egy helikopter és mentőosztag csütörtökön rábukkant Desmaison világhírű alpinistára, aki 16 nappal ezelőtt társával, Serge Gousseaulttal arra vállalkozott, hogy megmássza a Mont Blanc északi bérceit. A 24 éves Gousseault már halott volt, amikor a mentőgárda rájuk talált. A 41 éves Desmaisont, aki már egy hete étlen-szom- jan várakozott egy keskeny sziklaperemen, alig 200 méternyire a csúcstól. Cha- monixba érkezése után azonnal orvosi vizsgálatnak vetették alá. Az alpinisták csupán egy hétre való élelmiszert vittek magukkal, s nem számítottak arra. hogy vállalkozásukat lehetetlenné teszi a kíméletlen időjárás. GMár emelés? J. M. Roche, a General Motors autógyár elnöke Chicagóban bejelentette: az inflációra való tekintettel nincs kizárva annak lehetősége, hogy a General Motors 1971. évi személygépkocsi típusai árának ismételt emelésére kényszerül. A General Motors, valamint az Egyesült Államok más autógyártó vállalatai nemrég kétszer emelték — összesen 6 százalékkal — autótípusaik árát. J. M. Roche az Egyesült Államok autógyártó iparában jelenleg nagy vitát kiváltó négynapos munkahét (napi 10 órás munkaidő) ellen foglalt állást. URHO KEKKONEN, a Finn Köztársaság elnöke csütörtökön hazaérkezett Moszkvából. NEGYVEN halálos áldozata van eddig a kolerának Felső- Voltában, közölték csütörtökön az afrikai ország fővárosában. A kórházakban 88 kolerás beteget ápolnak. Francia utazás kezdőknek és haladóknak (4.) Amikor a rendőrök megindulnak Délután bemondta a rádió, hogy este 7-kor tüntetés lesz a Champs-Élysées-n. Este 7-kor az egész út szélességében, az autókat kiszorítva, a forgalmat megbénítva, hömpölygő tömeg menetelt. Rendezett sorokban, lépéseiket a jelszavakhoz igazítva, vagy az időnként felkapott és hangosan zúgó indulókhoz. Az ütemesen ismételt kiáltások: „Franco tűnjön el! Le a fasizmussal! Szabadságot Spanyolországnak!” Az arcokon meggyőződés és jókedv, az erő tudata, az egyszerre lépésben, az egymásba fűzött karokban, a fölemelt, jelszavakkal teleírt táblákban, vörös zászlókban, s a mellékutcák felé nyújtott, ökölben végződő, megfeszült karokban. A rendőrség már délelőtt felkészült a tüntetésre, a bulvár valamennyi mellékutcáját lezárta, ezzel mintegy meghatározta a tüntető menet útját. A felemelt öklök az árnyékban feketéllő rendőrsoroknak szóltak. A kirakatok enyhén remegtek, kihívó villogásuk mintha tompult volna. A tüntető menet egyre duzzadt, egyre több kíváncsi, vagy szimpatizáns kísérte kétoldalt; csatlakozni nem lehet, mert a tüntetők mellett kétoldalt sorfal áll, egymás karjába kapaszkodva, végig az úton. Velük szemben, a tüntetőkkel haladva, egymásba kapaszkodva egy másik sor, kettős sorfal: védelem az esetleges támadás ellen, a rendezett menet biztosítására. A kiáltások gyorsabbak, a lépések szaporábbak, a tömeg meglódul; kitörő fiatalok egy csoportja egy parkoló Rolls-Roysnak esik neki botokkal, husángokkal; akinek nincs fegyvere, az csak rugdossa az ajtókat, ablakokat, a lámpákat; újabb kiváló csoportok, megfékezik a rendbontókat; sodródunk tovább, a tömeg a Szajna partra kanyarodik, az egyik csoport előtt haladó vezető a nyakába akasztott mikrofonba beszél, lelkesít, és jelszavakat ad: az Invalidusok hídja előtt a kocsiútról a rakpartra húzódnak, és becsavarják a zászlókat; néhányan elkezdenek visszafelé futni, á szabadon hagyott úttesten nyomban meginduló autóforgalomba vetik magukat, megállítják és kővel dobálják a kocsikat; a kirakatok és üzleti irodák ablakait is betörik — gyors reagálás, karszalagos tüntetők állnak be a forgalomba, és a kocsikat a mellékutcákba terelik, s a jelszó végig- visszhangzdk a Szajna mindkét partján: „Le a provokátorokkal!”; egy rendbontót ketten-hárman is lefognak, ne tehessen több kárt, szabad utat engednek a kocsiknak, a tüntetők többsége már az Invalidusok hídján menetel, most már csendben, a tőlük leszakadt csoportok újra egységbe rendeződve a hídfőnél állnak; menni már nem mehetnek, mert a rendőrkordon elzárja előlük az utat. A sisakokon fenyegetően tükröződik az utcai világítás, a fekete egyenruhákat most félig eltakarják a hatalmas műanyag pajzsok; az arcokat nem látni, vagy talán nincs is arcuk, mert elől-hátul fehér műanyag védőborító a sisakon; legjobban a lengő fehér gumibotok világítanak ahogy a hídon menetelők után, hátulról, elindulnak szépen, nyugodtan, kötelességüket végezni, hogy megszolgálják a fizetést. S az álló csoporttal szemben és az egyik mellékutcából hátulról is kövek röpülnek feléjük; onnan, ahol az imént a provokációkat fékezték meg, arrafelé is elindul egy rendőrsor. van tartalék, mögöttük még ott állnak a géppisztolyo- sok is, lábhoz támasztott fegyverrel, a hatalmas fekete rabomobil kocsik védelmében. / A félelem és a tehetetlenség kiáltása talán a legszörnyűbb minden kiáltás között; mintha a föld is futni kezdene; néhányan a megfutamodók elé állnak, kémek és meggyőznek: nem érdemes, nem szabad elfutni, ne féljetek, ha féltek; már ők az erősebbek — de nem lehetnek ők az erősebbek, öt perc múlva üres az egész rakpart, csak a négy sávos útra ömlik be az autóforgalom, és halad feltartóztathatatlanul, mert az emberek sietnek a dolguk után. A tüntetést a Francia Kommunista Párt, a CGT és a baloldali pártok szervezték a burgosi perben halálraítéltek felmentéséért, Franco fasiszta diktatúrái 1 ellen. A másnapi France Soir (az egyik legnépszerűbb bulvárlap) híradásában arról olvashattunk, hogy öt rendőr megsebesült, kórházba kellett őket szállítani, a Dior divatház kirakatait betörték, és két Rolls-Roys kocsit szétvertek, az egyik a volt angol miniszteré, Duncan Sandysé. Árról nem tettek említést, hogy az összecsapásban, az öt (állig felfegyverzett) rendőrön kívül a fegyvertelen tömegből hányán sebesültek meg. Körülbelül negyvenezer ember tüntetett azon a pénteki estén. Hűvös volt, de legtöbben kiskabátban, felöltőben voltak; munkások, idősebbek, sok asz- szony, lány, és főleg fiatalok. A tüntetés egész időtartama alatt rendkívül fegyelmezetten, és jókedvűen viselkedtek, az egész demonstrációt láthatóan, jól megszervezték, s a résztvevők, mindig •új izgalommal, természetesen, de szinte gyakorlottan, nagy nyugalommal és határozottsággal tették, amit meggyőződésük diktált; egymásban, és az ügyben bízva, amiért az utcára mentek, egymásba kapaszkodva, énekelve és menetelve. A tüntetés nem ritka jelenség Párizsban. A rádió hírére odaérkezett kíváncsiskodók, a hiénák, (így hívják a fotóriportereket és az újságírókat, persze itt is embere válogatja, mert könnyű mesterség, ha tudjuk, hogy összeütközés alkalmával a rendőrök leginkább rájuk vadásznak, kezükből kiverik és összetörik, tapossák a gépieket), éppenúgy hozzátartoznak a képhez, mint a provokátorok. akik Igyekeznek alkalmat adni, ürügyet szolgáltatni a rendőrségnek a beavatkozásra. Párizsban sok a tüntetés. Megszokott; nyomait azonnal eltüntetik. Másnap kicserélik a kirakatüvegeket és a biztosító fizet a megrongált autó tulajdonosának. És a tüntetések mindig megismétlődnek, valahányszor a világban olyasmi történik, mint a burgosi per volt 'Spanyolországban; és méginkább. ha a francia kormány hoz a tömegeknek nem tetsző intézkedést. Sok a tüntetés. És pontosan látszik, hogy a hatalom fél. Nevetségesen nagy erőket vonultat fel a tüntetések ellen, mert még elevenen él 1968 májusa. És akárhány diákvezetót tartóztatnak le, nem tartóztathatnak le valamennyi diákot és munkást, akik időről időre megintcsak tüntetnek, és a fasizmus- ellenességtől a „Le Pompiduval” és „Szocialista Párizst” jelszaváig jutnak el. Varga Vera (VÉGE)
