Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-24 / 46. szám

ffST IfECVKf kMMw* 1971. FEBRUAR 24., SZERDA Ilaynau vendégségben Nyársapá tra'. — Thália szekerén A fiatal testőrtiszt író, Bes­senyei György, Fertődön Esz- terházy herceg vendégeiként megcsodálta az urak kedvtelé­sét, zenészeit, színészek játé­kát és egy szép bécsi táncos­lánynak, Delfinnek „lejtését”. A felvilágosodás irodalmának képviselője azonban nagyon megdöbbent, mikor meglátta a palota kerítésén kívül szoron­gó, rongyos, pompára kíváncsi pómépet. Ezt a látványt még „bihari remete” korában sem felejtette el. Benyomásait: „Eszterházi vigasságok” című írásában örökítette meg. Bizony isten, felderülne az öreg arca, ha a nyársapáti vi­gasságokat látná. Pedig ez a falu messze esik a herceg kas­télyától. Megtörténhetett az Észter- házán, ami itt, a Haladás Tsz zárszámadásán? Azt mondták: — A föld meghálálta a hűséget. Mivel a tagság nem fordított hátat a‘fejlődésnek: „bevágott a pulyka” is. • Egy főre 22 000 Ft évi jövedelem esik a háztá­jin kívül. A tagok lekezeltek a vezető­séggel, a szemekből bizalom sugárzott. Egyesek már arra is gondoltak, módosítani kellene Nyársapát címerét, melyen szőlőfürt és kis hordó van. — Utóbb még egy hízott pulyka kerül a hordóra! — A tagok indulnának is kifelé. De szói az elnök: — Volna még egy-két kere­setlen szavam, tisztelt elvttár- sak: — A tavalyi esztendő bevé­tele megengedi, hogy tagjaink­nak, évi jövedelmükön felül, még keresetük 10 százalékát kifizethessük. örülök, hogy ezt az Eszter- házy-kastélyban is megtudják. Hogyan? Úgy, hogy a pazar épületben most mezőgazdákat képeznek, ahová Nyársapát is elküldte követeit A jó hírre leghamarább a falu diplomatája: Takács Im- réné kultúrigazgiatónő reagált. — Ne csak a test, a lélek is táplálkozzék — elve alapján, levelet menesztett az ORI-hoz. Küldjék „A kőszívű em­ber fiait” (Ez a mi tár­sulatunk!) Lapunktól kér­tünk egy kis tüzérségi tá­mogatást, míg Thália szekerén Nyársapát felé gördülünk. A hírközlés időben történt (két­szer ad, ki gyorsan ad) s a kulitúrigazgatónő, pedagógus lévén, felolvasta az újsághírt az iskolában. A hatodikosok­nak azért ajánlotta a darabot, mert jövőre tanulni fogják, a hetedikeseknek, mert kötelező olvasmány, s a nyolcadikosok se felejtsék, amit tanultaik! Nyársapát művelődési háza öregebb, mint az országút, ob- sitot érdemel. Mégis varázsa van. A tanyákról 10-*-14 kilo­métert gyalogolnak egy-egy előadásra az emberek, s kez­dés előtt egy órával megérkez­nek. (A közeliek iftt is kés­nek, mint Pesten.) „A kőszívűre” zsúfolásig Kőműveseket, kőműves segédmunkásokat, kubikosokat KERESÜNK budapesti állandó munkára l Jelentkezés: az Április 4. Ktsz munkaügyi osztályán, Budapest Vili., Auróra u. 23. sz. alatt. megtelt a ház. Az igazgatónő az örömtől „beesik” az öltöző ajtaján: — Ennyien még Aradszkiék, Kovács Katiék estjére sem jötték el. — Lám.: Jókai Mór nyárs­apáti diadala! A színpad függönyét csak a nézőtérről lehet húzni. Horn Lacit kértük meg kezelésére. De Laci már az első képnél el­vétette a végszót: belefeledke­zett a játékba, későn ocsúdott. Kapaszkodott a függönyzsinór után, de nem találta a végét. A „vérpad“ végszóra nagy nevetésbe tört ki a kö­zönség. A kisfiú a továbbiak­ban kifogott mindenkin: szá­jába vette a madzagot és az előadás végéig fogai közt szo­rította. Pedig szegényt hány­szor fojtogatta a köhögés. Szünetben feketét főz a kul- túrigazgatónő; boldog, hogy közönsége is elégedett. Richard és a véntestiszt se­besülten lép színpadra a kö­vetkező felvonásban. Ügyetlenkedve kötözzük őket, mire közbeszól az igaz­gatónő 11 éves kislánya: — Nem jól van, majd én be­kötöm a Tibi bácsit meg a másik művész bácsit. A kislány olyan, szakszerűen végezte a kötözést, akár egy szanitéc. Meg is siratta a két „sebesültet” a közönség. — Hol tanultad ezt? — Anyukától, a védőnőktől, a doktor bácsitól. Holnap vö­röskeresztes vetélkedőn indu­lok. Jön még négy bátor fiú is. Beszélni kell a falusi egész­ségügy történetéről, a tüdőszű­rés fontosságáról, aztán „sebe­sültet” kell kötözni ... — Bízunk a sikerben — mondjuk. — Én is! Gyakoroltam a kö­tést a babámon is, a mackón ■meg az apuka fején is, de csak úgy... . A d arab végén a szabadság­hősök nagyobb tapsot kaptak, mint a császár hívei. Csel} , László tsz-gazda otthonában ^azonban minden színész egy­formán élvezhette a baráti vendéglátást A háziasszony ugyan megmondta az osztrák, bárónőnek, hogy úgy haragud­tam magára a színpadon, de hogy itt van, most szeretem. Poharazunk, csillag a homok aranya, lijssan a szemünk is. Hallgatjuk a házigazdát: — Nyársapát támogatja, sze­reti a színházat. A művészet valahogy... élteti az embert — Nagyon érdeklődő embe­rek laknak itt — pergeti a szót a kultúrigazgatónő. — Cseh László is járt nemrég Jugo­szláviában, aztán a gyerekek is sokat utaznak. Legközelebb száz gyereket viszek áz „Erkel­be”. A' szíves vendéglátástól ne­héz elszakadni. A házigazda még koccint Haynau tábornok­kal is. Erre a sarokból meg­szólal kisfia, Laci: — Csak ne hozott volna any- nyi bajt a bácsi a szegény ma­gyar népre! ■— Jól van, Lacika; történelemből jeles — simogatja meg a gyereket a tanárnő. Búcsúzunk. Integetünk a kocsiból. Amint távolodunk, nézzük a határt, á csillagok fé­nyében tündöklő nyársapáti szőlőskertet. Ezt a Pest megyei Provence-ot. Éjfél van. Itt-ott még látjuk s elhagyjuk a hazafelé gyalog­ló nézők öregebbjét, fiatalját Valami szorongat. Radnóti so­raival oldom fel: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, Tüdőül, hogy merre mennek, kik mennek az úton." Akik mennek, azokban „megnőtt az értelem”. Áldoza­tot hoznak, sürgetik, hogy élte­tésükre, vígasságaikra a mú­zsák is új, szép hajlékot kap­janak Nyársapáton. Galgóczy Imre HOBBY Vidrakölyök pórázon Az utóbbi időben Pécs egyik mindennapos szenzációja Csil­la, a pórázon sétáló vidrakö­lyök. A vidra — vagy ahogyan még nevezik: a vizek farkasa — a legnehezebben idomítha­tó állatok egyike. A Mecseki Állatkert állatnevelője, Al­pári Alfrédné egyedülálló kí­sérletet folytat ezekkel a rit­ka ragadozókkal. Az állatkert­ben élő hétéves vidrát — az európai állatkertek legöregebb vidráját — például annyira megszelídítette, hogy az 9 szavára hallgat és a kezéből eszik. Ha Alpárinénak nem lenne hobbyja a hivatása, nem ért volna el ilyen ered­ményt. A szerelés még nem minden­A győztesek: GEMffll, MAISAI MÁRIA, CORAL, ANDRÁS TAMÁS Az y. országos amatőr köny- nyűzenei fesztivál jegyében zajlott le vasárnap a Csepel Autógyárban a Pest megyei tánczenekarok és táncdialéne- kesek vetélkedője. Igaz, az énekesek nem nagyon vetél­kedhettek egymással, hiszen csak egyetlen eggyel találkoz­hattunk: Majsai Máriával, aki Dunakesziről jött. A 'zeneka­rok között már nagyobb volt a versengés, hiszen tíz együttes játszott. A ceglédi Arthur és Lowers, a budaörsi Gemler, a budakeszi Viktória, a halász­telki Rain Bow, az érdi Coral, a Csepel Autógyár művelődési házának együttese a Pax, a budakalászi Mustang és a Fe­hér Hold, amely a péteri-ma- jori tangazdaságból érkezett. András Tamás, a ceglédi Kos­suth gimnázium 16 esztendős tanulója hangszerszólistaként nevezett a megyei döntőre. Délelőtt a zsűri előtt mutat­ták be az együttesek tudásu­kat — nem nagy sikerrel. Sajnos elég‘gyenge színvona­lúak — tisztelet a kivételnek — a megyei zenekarok, s nem vagyunk meggyőződve arról, hogy valamennyi részvevő együttes rendelkezik alapvető zeneelméleti ismeretekkel. Márpedig enélkül még a köny- nyű műfajban sem lehet elfo­gadhatót produkálni. Számta­lanszor leírtuk már, s most — e verseny kapcsán, s nem ün­neprontásként ’ — újból el­mondjuk: a jó felszerelés, jó játék nélkül mit sem ér. Pártában maradtak a lányok. Rönkhúzást rendeztek a Vas mégyéi Katafán és Felsőber- kin. Ezen a tájon olyankor elevenítik fel az ősi népszo­kást, amikor a farsang esküvő nélkül múlik el. Katafán is, Berkifaluban is pártában ma­radtak az idén az eladó- lá­nyok — ezért álmenyasszonyt és álvőlegényt ültettek egy ha­talmas rönkre s végighúzrták óikét a falun. Maskarákba öl­tözött , „násznép” kísérte az „utazó’’ párt, s rigmusok­kal, dalokkal, tréfákkal szóra­koztatták a nézőket. A község szélén összeadták a rönkön ér­kezett fiatalokat, s lakodalom helyett jókedvű községi mulat­sággal ért véget a jeles far­sangvégi nap. FALSAI PONGRÁC: BAJOR GIZI JÁTÉKAI XIX. A fiatal pár előadás után a Pannóniában vacsorázik. • A Rákóczi út elején, a' régi Nemzeti Színház mellett épült Pannónia szálló étterme (az épület ma diákkollégium, s földszintjét üzlethelyiségekre bontották) irodalmi találkahe­lye a huszas évek konzervatí­vabb művészrétegének. Glück úr, a tulajdonos — az ismert műgyűjtő, Petrovics Elek jóba­rátja —, különtermet tart fenn a művészeknek; a bejá­rat nem az utcáról, hanem a szálloda halijából szolgál, s e nyilvános „lakrész” szép képei, szőnyegei és házias pattogású cserépkályhája egy magánla­kás intimitásával marasztalja a vendégeket. A Pannónia-beli társaság rang- és korelmöke különben a hivatalos irodalom feje is: Herczeg Ferenc. E mértéktar­tóan közepes író fiatalsága még a múlt századé: a hajda­ni versed „aranyifjú”, ^ tükör­zúzó éjszakás bohém és pár­bajhős, — akkor már élő klasszikusnak számít; mindent megkapott, amivel egy kis nemzet úriosztálya legkedve­sebb szerzőjének hízeleghet. Herczeg jól érzi magát a si­kerben, de fölényessé sohasem merevedik: szíves, de tartóz­kodó örömmel fogadja az ün­neplést; magatartása, ha mély­re nem lát is, a szemlélődő íróé; ellenfeleit sohasem falja fel, irodalmi harcokba nem keveredik — s bár fontosnak véli szerepét, kissé a túlmére­tezett dicsőség szégyenét Is érezteti. Ez alakját, korlátái­hoz képest, rokonszenvessé teszi. A társaságot meg éppen jól tartja. A zárkózott „írófe­jedelem” hol ;egy hanyatlás­korabeli latin filozófus, hol egy kockázatokra kész, bókoló lovag, hol meg egy jókedvű anekdotahős színében tűnik fel. Aztán a Pannóniában ül es­ténként Csathó Kálmán is, aki rendezői munkája mellett re­gényeket ír, megbocsájtó, de­rűs és haszontalan története­ket a dzsentrivilágból, azokra az időkre, amikor a legutóbbi Herczeg-könyvet már kiolvas­ták, de az új még nem jelent meg a piacon; itt található a fiatal Zilahy Lajos, Beöthy Zsolt fölfedezettje és a Ma­gyarország munkatársa, aki eddig egy füzefcnyi verset, meg néhány apró komédiát adott ki; de kisvártatva meg fogja váltani a világot, s folyton az­zal vesződik, hogy jómódorát egyensúlyban tartsa az indu­lataival; ide jár olykor Pékár Gyula, aki alighanem Közép- Európa legrosszabb írója, eb­ben verhetetlen, hiszen drá­máiban a forradalmi néptri- bunt csak a jelmeze különböz­teti meg a velencei dögétől, a kínai császártól, vagy egy hon­foglaló közvitéztől: s e szű- kebb körhöz tartozik Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért, Hevesi Sándor, Balassa Imre, Cs. Aczél Ilona és 3ajor Gizi is. A társaság tehát vegyes ösz- szetételű. De ezt még kevesen tudják. Hiszen a jobbszeműek látását is megzavarják a tár­sadalmi és anyagi siker fény­törései. Az irodalmi jelenből nehéz megjósolni az irodalom- történeti jövőt. A Pannónia-beli asztaltársaság „fejedelme”: Herczegh Fe­renc. Bajor Gizi legtöbbször fér­jével jelenik meg a Pannóniá­ban. S ő lesz a gyülekezet köz­pontja. / Tízóra után az irodalmi té­mák már kókadoznak. Az anekdóták is álmosak. A te­kintetek pedig az ajtót lesik, amelyen át a színésznő be szo­kott lépni a terembe. A férfiak titkon szerelmesek belé. S Herczeg sejti már, hogy lesz ennek a vonzalomnak némi eredménye is. A nők meg örülnének, ha gyűlölhetnék. De „ördöngős kedvessége” megvonja tőlük ezt az örö­möt. Bajor ebben *az időben — a Tanácsköztársaság bukásától Ambrus leváltásáig —. négy' klasszikus szerepet játszik: Kisfaludy Károly: Cső 'oiások című vígjátékában Lidit, Shakespeare Vihar-jában Mi­randát. a Szentivánéji álom­ban Titánát és a Figaró há- zasságá-ban Cherubin apródot De mindegyik szerephez hoz valami meghökkentőt; a kriti­kának a Csalódások-ban Lidi szókimondó fiatalsága, a Szent­ivánéji óiom-ban Titána me­seillusztrációhoz hasonló, rajz- szerűen finom lírája, a Figaró házasságá-ban Cherubin érzel- gőst mímelő s közben magát gúnyoló természete tűnik fel. Bajor most találja meg végle­ges stílusát: azt a barokkos, dekoratív és szépelgő játékstí­lust, amelyből oly váratlan élességgel ugratja ki a hős egy-egy valódi tulajdonságát; s miközben „önfeledten” ját­szik, hol egy cinkos, a közön­séggel kontaktust teremtő szemcsippentéssel, hol egy mu­latságosan önismétlő mozdu­lattal mindig a véleményét is elmondja hőséről: a tetszetős látszaton belül egyszerre te­remtve meg a karaktert s an­nak kritikáját. Csak a fenség idegen tőle. De ez még szerencse is. (Folytatjuk)' Persze azért hallottunk ki­váló zenét is, hiszen egyik­másik együttes, ha nem is mindhárom, de legalább egy vagy két számált becsülettel megtanulta. Például a Mus­tang együttes első két száma után felcsillant a szemünk, de sajnos a harmadik számra már nem futotta erejükből. Nem vigasztalta a hallgatósá­got az sem, hogy ennek oka az erősítőben vagy a mikrofonban keletkezett technikai zavar volt... No, de számoljunk be az eredményekről. Sorrendben utolsóként lépett színpadra, de az eredményhirdetés után biz­tosan az első helyen állt a budaörsi Gemler-együttes, amely valóban kimagaslott a mezőnyből. Méltán nyerték el az arany oklevelet, s joggal utazhatnak a területi döntőre. Ugyancsak aranyoklevelet ka­pott a Coral együttes, zenei szakemberek szerint pusztán a rutin hiányzott az együttes já­tékából. Minden bizonnyal — ha ugyanilyen lelkesedéssel folytatják a játékot — még so­kat hallunk az érdi fiúkról. Aranyoklevelet kapott mind­két szólista: Majsai Mária meglepően jól énekelt A dzsessz-zongorisita, András Ta­más, ugyancsak méltán került az első helyre. A dzsessz ha­zánkban különben is egy ki­csit mostohagyerekként kezelt zenei műfaj. Egyébként nemcsak a nyer­tesek, hanem az ezüst- és a bronzoklevél-tulajdonosok is kaptak ajándékokat amelye­ket Pest megye különböző szervei, vállalatai ajánlottak fel. A jövő héten kezdjük a nyertesek bemutatását Végezetül hadd idézzük Mé­száros Péternek, a zsűri egyik tagjának tanácsát, amelyet megszívlelhet valamennyi részvevő: — Minden együttest fenn­tartó szerv — vagy maguk a zenészek is — áldozhatnának azért, hogy szakképzett oktató foglalkozzon velük. Kár lenne sajnálni a ráfordított összeget, hiszen ez minden bizonnyal hamar megitérülne. Ellenkező esetben viszont ezek az itt hallható fiatalok örökké félig- képzett zenészek maradnak...’ E heti nyerteseink: Bakos Imréné (Tápiósüly, Petőfi u. 25.), Molnár Mária (Perőcsény, Diófa u. 5,), Vígh László (Öcsa, Némedi u. 15.). Slágerlistánk : Művészlemezek: 1. (5) Bach: Or­gonamüvek. 2. (—) Beethoven: IX. szimfónia. 3. (1) Liszt—Paganini: La Campanella. 4. (2) Bartók: Cantata Profana. 5. (4) Beethoven: Für Elise. . Tánclemezek: 1. (1) Kócos ördö­gök (Metró).'2. (2) Kégli-dal (Il­lés). 3. (7) Ülök a hóban (Omega), 4. (5) Csinn-bumm cirkusz (Hun­gária). 5. (—) Fázom (Bergendi). 6. (8) Füttyös Pepi (Echo). 7. (3) Ment az utcán hazafelé (toeoton). 8. (6) És közben szólt a colt (Met­ró). 9. (9) Családi vacsora a Kova- csovicséknál (Koós János). 10. (—) Párizsi udvar (Scampoló). Sunyó — Falus — Tamás Vágja ki, töltse ki, tegye borí­tékba vagy ragassza levelezőlapra szelvényünket és úgy küldje be szerkesztőségünkbe: Pest megyei Hírlap (Budapest VIII. kér., So­mogyi B. u. 6.). A borítékra ne fe­ledje felírni: „Kedvenc lemezem**. Szavazóink között minden héten három hanglemezt sorsolunk ki, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ajándékát. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents