Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-23 / 45. szám
1971. FEBRUAR 23., KEDD "'^íirlap MII TENNE, HA MOSI EENNE 20 ÉVES? A TSZ-ELNÖK Rejtett rangsor Önként csökkentett fizetésünk Balázs Antal, a ceglédberceli Egyetértés Tsz elnöke 44 éves, 1946-ban került egyetemre, onnan egy állami gazdaságba. Jellemzője, hogy szereti a munkáját, amit az ő esetében külön érdemes kiemelni. Ha még egyszer élőiről kezdené, megint csak a mezőgazdasági, gyakorlati munkát választaná, ez az, ami vonzza, ahol érzése szerint a leghasznosabb tevékenységet végezheti. Az a fajta ember, aki nagy rutinnal és szaktudással végzi munkáját, s gyakorlati tapasztalatait általánosítja. Az embereket, és emberi, vagy társadalmi problémákat saját magáról, illetve saját cselekedetei után ítéli meg. A kérdésre, mit tenne, ha most lenne 20 éves? — habozva válaszol. A mai fiatalok helyzetét jóval könnyebbnek ítéli, mint a saját nemzedékének fiatal korszakát. Ezt elsősorban a mezőgazdaság fejlődésével, szocialistává válásával, és a technika fejlődésével indokolja. A jó szakemberben hiány van, ha valaki dolgozni akar, teheti. Tehát ha ma húszéves lenne, ismét ezen a pályán, nagy ambícióval, és könnyebb feltételek mellett: dolgozna. — Milyen perspektívát látna maga előtt? — Sok és jó munkát végez- mi. Nem hiszem, hogy azt a célt tűzném magam elé: tsz- elnök legyek, én ide is főagro- aómusnak jöttem. — Ez a cél tehát elérhető bármely fiatal számára? — Természetesen, annál is inkább, mert olyan közösségbe lép, akármelyik gazdaságra gondolok, ahol segítőkészséggel találkozik. Mikor én kezdtem a szakmát, nem így volt. A gazdaság vezetői, ahová kerültem, nagyon vigyáztak arra az ún. három lépés távolságra. Mindig éreztették, hogy nem közülük való vagyok, sohasem fogadtak be. A tudásomat sem használták ki. Talán oka volt ennek a ke- ayérféltés is. — Ma már nem találkozhatunk ilyen jelenségekkel? — Nem hiszem. Alapvetően DUNÁNTÚLI VÁLLALAT SZABAD MÁNGORLÓKAPACITÁSSAL RENDELKEZIK Vállal M8-tól M36-ig alap- csavar, tőcsavar, rúdcsavar, valamint 8 fm-ig vonórűdakra metrikus és finom, jobb, bal menetmángorlást, A-00-0-60 minőségű anyagokon. A maximális menethosszúság 400 mm. Egyedi, speciális rendeléseknek is rövid határidőre eleget teszünk. A megrendeléseket kérjük a dunaújvárosi hirdetőbe, „Dunántúli vállalat” jeligére. Kőműveseket, kőműves segédmunkásokat, kubikosokat KERESÜNK budapesti állandó . munkára jelentkezés: az Április 4. Ktsz munkaügyi osztályán, Budapest Vili., Auróra u. 23. sz. alatt. más a helyzet. A kollektívák egységesebbek, közvetlenebb a hangulat, más a légkör. — Vannak ennek ellentmondó tapasztalatok is. Ha ennyire rendben van minden, miért olvashatunk, hallhatunk annyit a fiatal szakemberek elégedetlenségéről? — Most mondjam azt, hogy .1 vannak kényeztetve? Nekem annak idején egy egerekkel zsúfolt szobában kellett laknom. Az egerek szétrágták a ruhámat. Meglehetősen megalázó volt. Ez ma már nem fordulhat elő. — Ez, véleményem szerint, nem kényeztetés. Ez a természetes. Vagy ennek kellene a természetesnek lennie. — Nekem is ez a véleményem. — Tehát nincs az elégedetlenkedésnek objektív oka, alapja? — Segíteni kell a fiatalokat, akkor nem lehet. A fiatal érzékenyebb, munkábaálláskor az első döntő benyomások érik az életben. Példát kell mutatni. Amit az idősebbek mar fel sem vesznek, az a fiatalnak fáj, rosszulesik. — Van különbség a mai és a SO évvel ezelőtti fiatalok között? — Van. Bátrabbak, kezdeményezőbbek. — Ha most lenne 20 éves, más lenne, mint fiatalkorában volt? — Talán. Talán bátrabb lennék. Valahogy mi akkor nagyon féltünk. Nem hold-, sem hektárszámra, hanem vagontételben. Persze, nem a jó zsíros szántóföldet, az neki is kell. Ellenben a festőknek úgynevezett piktorföldre van szükségük, ez pedig Farmoson, az Űj Élet Tsz birtokának olyan részén „terem”, ahol más semmi. Legfeljebb savanyú fűféle, az is gyéren, és olyan, hogy a jószág csak ím- mel-ámmal tépdesi, de még a juh is fintorog tőle. Rá se hajtják. Vagy 25 hold a szikes, vizenyős Rekettyés, a telekkönyvbe legelőnek írták be, biztosan csupán azért, hogy a rangját emeljék. Nos, ez az állat nem járta legelő tavasztól őszig most már markológépet táplál, mégpedig a múlt esztendő óta kettőt. Egy méter vastag szürke agyagból esznek a gépek. Ki hinné, hogy az ilyen föld micsoda érték? Csak halványan sejtették a farmosiak, nem egészen értéktelen a Rekety- tyés agyagja. Régen is volt, aki eladott belőle keveset, aztán később még az ÁFÉSZ is szedett belőle, de hagyományos kisüzemi technológiával. Hamarosan abba is hagyta, nem sokat hozott a konyhájára. Az — Mit csinálna bátrabban? — Például akkor nem lehe- tett odaállni egy főnük elé, fizetésemelést kérni. Ma lehet. Más a viszony. A fiatalok magabiztosabbak, van önbizalmuk. Én ezt jónak tartom. Kevésbé fáradtak. Nem kell hajnali négytől éjfélig dolgozniuk. Nem kell lekötni minden energiájukat. — Ha most lenne 20 éves, fölös energiákkal is rendelkezne. Mire fordítaná? — Művelődésre, szórakozásra. Ez is segíti az önbizalom megalapozását. Mi még véleményt is alig mertünk nyilvánítani. — Miért? — Lenézték, lebecsülték, atnit mondtunk. — Ez ma nem fordulhat elő? — Nem tudom. Lehet, ha a vezető olyan. Nekem semmi bajom a fiatalokkal. Sőt. Balázs Antal fiatal szakemberekkel vette magát körül, épít, számít a munkájukra. Balázs Antal az az ember, az a vezető, aki jól végzi a munkáját, és természetesen ehhez mindig a legmegfelelőbb eszközöket veszi igénybe. Tapasztalatból tudja, hogy a fiatal szakemberekre lehet, és kell is építeni. Tehát megteszi. Saját tapasztalatából általánosít. Jó, hogy ez a tapasztalat pozitív, és a vele dolgozók számára pozitív légkört jelent. Ha mindenki megtenne „csak” eny- nyit... Űj Élet Tsz vezetői viszont azt gondolták, mégiscsak meg kellene próbálni, hátha cseppen- csurran valami a semmire se használt legelő szürke földjéből. Harmadéve elkezdték hát az agyagbányászást. Kicsiben ugyan és csak kísérletképpen. Aztán, mert úgy ítélték, érdemes, múlt esztendőben már nagyüzemi módszerrel folytatták. Egy markolóhoz vettek még egyet. A kibányászott szürke agyagot beszállítják a központi majorba, ott iszapolják, kissé szikkadni hagyják, aztán nagy asztalokra borítják, és fürge asz- szonykezek fasablonokban az építőtéglánál kisebb, keskenyebb téglákat formálnak belőle. Ha aztán a nap úgyahogy megkeményitette, szín fedele alá halmozzák fel, ott szárítják ki. Ha pedig elkészül így a piktortégla, viszik a vasútra, elindítják Miskolcra, a Borsod megyei Vegyipari Nagykereskedelmi Vállalat címére. A hasonló Szolnok megyei vállalat nem is téglát, hanem csak magát a földet veszi meg a piktoroknak. Ekként válik keresett festékalapanyaggá a szürke agyag. Az Űj Élet Tsz agyagüzeméA megunt, agyonírt — de mindenkor csak felületén érintett — téma akikor késztetett alaposabb elgondolkozásra, majd később utánajárásra, amikor — valakire várva, az időt kitöltendő — összeszámoltam aznapi kiadásaimat. Meghökkentem. Nem azon, hogy mennyit költöttem. Sokkal inkább azon, hogy a kapott áruk és szolgáltatások fejében jóval többet adtam ki, mint amennyi indokolt lett volna, önként csökkentem fizetésem vásárlóerejét — gondoltam maliciózusan, s ekkor világosodott meg előttem, hogy jóval többről van szó, miint amit általában a hála- és csúszópénz, a borravaló, a maszek célprémium stb. alatt értünk. Többről: nemcsak erkölcsi kérdésekről, sokkal inkább gazdaságiakról. Maszek árszínvonal Lássuk csak: reggel borbély, hajvágás, 4,60. Kifizetve hét forint. (Törzshely, hosszú évek óta járok oda, ennyit illik adni, ez a bevett tarifa.) Riport előzetes megbeszélése valakivel, két kávé, két coca-cola, a számla 17,40. Fizetve húsz forint. (Törzshely, ennyi borravaló a minimális záloga annak, hogy a kávé ne langyos, hanem forró legyen, a cola meg langyos helyett hideg.) Benzinkút, tankolás, borravaló 4,80, így kerekedik az összeg 120 forintra ... Ebéd, borravaló 2,90. A pincér csak biccentett, amikor eltette... A számvetés végül is oda vezetett — pedig aznap nem akadt dolgom autó- és tv-szerelővel, nem jártam az üzleteket csak pult alól kapható áru után, nem kezelt orvos, nem kellett mestert hívni a csöpögő vízcsaphoz stb. —, hogy a valóságban átlagosan hét-nyolc százalékkal drágábban jutok mindenhez, mint amennyit a tényleges árak alapján fizetnem kellene. A maszek árszínvonal tehát alapos érvágást ejt az elkölthető pénz vásárlóértékén, s ha hozzászámítom azt is, hogy adót fizetek minden zsebre tett forint után, veszteségem — fizetésem értékének csökkenése — még nagyobb. Hogyan van ez? Először fölosztja a társadalom a jövedelmeket. E felosztásban igyekszik tükrözni a ban a múlt idény alatt 15—16 asszony, férfi dolgozott 8 forint órabér mellett. Ám miután a termelési tervüket teljesítették, mázsánként 24 forintra egészül ki keresetük. Akinek kedve van hozzá, kiszámíthatja, mit jövedelmezett az üzem dolgozóinak tavaly a piktorföldbányászás meg a -tégla-formázás: csak Borsodba 80 vagonnal vittek Farmosról. Az Űj Élet mérlegének bevételek rovatába, amint az a zárszámadáskor kiderült, a szürke agyagból egymillió-kétszázezer forintot írhattak be. Természetesen ez a bruttó bevétel, de hogy haszon is marad belőle, az bizonyos. Hát ennyi pénzt jövedelmezett egy év alatt az a mihaszna Rekettyés. Kérdéses azonban, még hány esztendeig hoz ilyen jól a szürke agyag. Azt mondják a tsz- nél, hogy ha a tavalyi ütemben termelik ki, méc 25—30 évig lesz agyagbánya ez a földdarab. És ahol már lehámozták róla a piktorföldet, ott mi lesz? Ezen még nem is gondolkoztak. Majd kisütik néhány évtized múlva az Űj Élet majdani tagjai. Szoholy Endre munka társadalmi hasznosságát, a tevékenység presztízs- értékét, a beosztást stb. E rangsor szerint ugyan jóval hátrább állok, miijit — a menő maszekokat most hagyjuk figyelmen kívül — egy művész, egy vállalati igazgató, de jóval előbbre — hangsúlyozom: fizetésről és nem jövedelemről beszélek —, miijt egy fodrász, benzinkutas, bolti eladó. A társadalom által felosztott jövedelem azonban átesik az „újrafelosztáson”. Bizonyos csoportok az újrafelosztás segítségével előbbre, nem ritkán sókkal előbbre kerülnek a rejtett, de létező ranglistán. Az újrafelosztás segítségével a fodrász, a bolti eladók egy csoportja — mert nem minden bolti eladó kap „jutalmat”! — stb. utoléri a szakmunkások élmezőnyét. A pincér, a benzinkutas, a taxisofőr nemcsak őket, de a diplomások nagy részét ás maga mögé utasítja, az orvos — vigyázzunk, nem minden orvos, mert a laborban, a röntgenben stb. egy fillér sincsen! — lépcsőfokok sokaságát átugorva, egyszeriben az élbolyban tűnik fel... Álljunk csak meg. Ha ez így van — márpedig így van —, akkor e láthatatlan, de létező rangsor vagy azt igazolja, hogy a hivatalos rangsor hamis, nem felel meg a tényleges helyzetnek, vagy azt, hogy szemben a társadalmi akarattal és értékítélettel, nem kívánatos kontra jött létre. És ez már nem bor- ravalóügy, ez már sokkal több annál. A lálhatallan ipar Saját szűkebb környezetéből mindenki könnyen gyűj tóét példatárat arra, hogy a legális — engedélyezett, adóztatott, statisztikákban feltüntetett — ipar mellett létezik egy láthatatlan ipar is. A fusiban készült szerszám, berendezési tárgy éppúgy e láthatatlan ipar terméke, mint az ipar- engedély nélkül működő kőműves által felhúzott családi ház. E láthatatlan ipar ott van a szolgáltatások területén is. A kontár javította tv-készülék, a maszek óvodában levő gyerek stb. bizonyítja e láthatatlan szolgáltatási ágazat létét. S akkor mindehhez számítsuk hozzá az ún. borravalós szakmákat, amelybe a temetői munkás éppúgy beletartozik, mint a kozmetikus, a szerelő... Megkíséreltem adatokat gyűjteni arra, hogy milyen mélységű, ki terjed tségű lehet ez a láthatatlan ipar. Csak kudarcokkal lettem gazdagabb, adatokkal nem. Ismerős fodrászom ugyan megmondta, hogy havi átlagban ezer-ezer- kétszáz forint a borravalója, s ezzel 2500—2700 a fizetése, az ismerős pincér is jóváhagyta az általam havi 2000 forintra taksált borravalóáitlagot, de ennél tovább jutni szinte lehetetlen. Gyárban, vállalatoknál dolgozó szerelők — általános lakatos, villanyszerelő, műszerész stb. — csak elnéző mosollyal nyugtázták . érdeklődésemet, vajon munkaidő alatt és után, fusiban mit hoznak össze, felelni azonban eszük ágában sem volt. Ahogy a három település tanácsán is csak a vál- lukat húzták s a kezüket tárták szét az illetékesek, amikor a kontárságról érdeklődtem, a kontárok végezte munka mennyiségéről és értékéről, különösen az építkezések, a lakáskarbantartások esetében. Nemcsak láthatatlan ipar ez. hanem — megfoghatatlan is. Közgazdászok számításai szerint a lakosság összes pénzbevételeinek — ami 150 milliárd forint — minimálisan két százalékát — hárommilliárd forintot! — adja ki ilyen formában, borravalóként, fusiban végzett munka ellenértékeként stb. S mivel a társadalomnak szinte az egésze ad, de kapni csak szűk csoportok kapnak, az újrafelosztás torzulásokhoz, társadalmi szándékok érvényesülésének megakadályozásához vezet. Ez az újrafelosztás az oka annak, hogy a 250 ezer forintért kiképzett diplomás — mert ennyibe kerül az államnak egy-egy felsőfokú végzettséget szerzett ember — végül is vendéglátóipari felszolgáló, azaz pincér lesz, hogy a köz- igazgatásban dolgozó jogász az íróasztalt fölcseréli a benzin- kúttal, a szakmunkás tüzelőhordónak megy, a gépkocsivezető beáll a maszek autószerelő műhelybe, s így tovább, vé- geérhetetlenül. Azaz nemcsak a pénz újrafelosztása történik meg, hanem a munkaerő ösz- szetételében is megindul egy társadalmilag káros újrafelosztás. Szükség és igazság Ezekben a kérdésekben örök csatát vív szükség és igazság. A szükség viszi rá a kontár igénybevételére az embereket, s rögtön csorbát szenved az igazság, hiszen a kontár legtöbbször „szerzett”, azaz állami anyagból dolgozik, s mivel nincs rezsije — az anyagért sem fizet, adót sem ró le —, olcsóbban vállalja a munkát. A szükség viszi rá a családot, hogy havi négy-ötszáz forintért maszek óvodába adja a gyereket, de ezzel máris csorbát szenvedett az igazság, hiszen az öt-hat, de nem ritkán még több gyermek felügyeletét vállaló maszek óvodás olyan jövedelemhez jut, amiből semmiféle kiadása, adója, kötelezettsége nincsen. S szükség, jog, igazság csatája tovább bonyolódik, hiszen a pincér táppénze, nyugdíja csak annyi, amennyi a törzsfizetése, holott — bevallva vagy bevallatlanul _— ebbe a fizetésbe a borravalót is bekalkulálták akkor, amikor megállapították... Ahogy a fodrászéba, a szolgáltató ipar szerelőinek fizetésébe stb. Ugyanakkor a havi 2500 forint borravalót zsebre tevő taxisofőr csak a törzsfizetése után adózik, fizeti gyermeke óvodai hozzájárulását... Ellenőrizhetetlen, káotikus rangsor jön tehát létre, ahol a diplomás kabinos jóval előkelőbb helyen áll, mint a tudományos kutató, ahol a szakmunkásból taxisofőrré lett ember a szemébe nevet azoknak, akik még nem hagyták ott a tmk-műhelyt... Ahol nem a munka hasznossága, társadalmi értéke határozza meg az egyéni boldogulást, hanem a pályaválasztás — az át- nyergelés — szerencséje, az ügyeskedés, a konjunktúra meglovaglása — lásd autójavítás, tüzelőolaj házhoz szállítást stb. —, s ahol a torz rangsorra, a sokszor elítélt helyzetre napról napra mi ütjük rá a jóváhagyás pecsétjét. Hivatalosan is, mert minden illetékes hallgatólagosan tudomásul veszi, hogy ez van, s szemet huny fölötte, s nem hivatalosan is, amikor leszurkoljuk a forintokat a már nem i udvariasan elénk nyújtott, he nem követelőzőén elénk tartói tenyerekbe. Mészáros Ottó A PEST-NÓGRÁD MEGYEI ÁLLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VÁLLALAT ceglédi gyáro az 1971/1972-es tanévre felvesz húsipari szakmunkástanulókat. Jelentkezés az általános iskolákban, illetve a ceglédi gyár munkaügyi irodájában: Cegléd, IV., Dohány utca 14 Varga Vera Otthon — a legkisebbeknek Erden, a modern gimnázium háta mögött a legkisebbek számára épít új otthont a tanács építöbrigádja. A 60 személyes bölcsőde november 7-re készül eL Foto: Gárdos Nem hektárszámra, hanem vagontételben Földet árul Farmoson a tsz
