Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
8 nn secret 1971. FEBRUÁR 21., VASÁRNAP O’EHER KLARA: s Hihetetlen szerencse • _ 1 (Révész Napsugár rajra) ^ wswssfss/ss/s/ssssss/ssssf/sssssssssfs/ssfsss/s/smmmt>rrmrm7tmrrtrrf/^ Nyári szabadságomat társas- utazással töltöttem, bár az igazi pihenésnek a falusi csendben eltöltött időt tartom. Dohát az ember nem keresheti fel minden évben rokonait, nem keserítheti azok életért sem, így hát most ezt az utazást választottam. Hanem tavaly! Az volt az igazi pihenés! Én voltam az egyetlen vendég a faluban, és minthogy mindenki el volt foglalva a maga munkájával, velem nem ért rá senki törődni. Az unalom ásított minden sarokból, tehát az volt az ideális üdülés. Se lányok, se más szórakozás...! így teüt el két hét egymás után, míg végül is nagybácsim a második vasárnap megkérdezte; lenne-e kedvem elmenni vede horgászni? Felcsillant a szemem: — Mi az, hogy lenne! Dehált... van ennek a falunak olyan vize, ahol horgászni lehet? — kérdeztem hitetlenkedve. — Ha tónak lehet nevezni azt a pocsolyát, ami a falutól két kilométernyire van, ott szoktunk horgászni,,, — mondta bácsikám, és vasárnap el is indultunk. Mindjárt láttam, hogy pompás szórakozásra számíthatok, mert sokan jöttek utánunk, kerékpáron, ügy látszik, min- óeniki halat akar fogni... — gondoltam magamban, de nem szóltam. Bevetettük a horgot a vízbe és elkezdtünk türelmesen várakozni. Néhány óra telt így el, csendesen, szótlanul, várakozásban. Igazán megnyugtató volt Végül is valaki, az én horgászbotomra mutogatva, felkiáltott: — Megvan! Megvan! Pompás! Egyre többen kiabáltak körülöttem, szinte neki lelkesedve, én pedig arcpirulva, mellem kidüllesztve, büszkén emeltem ki zsákmányomat, egy gyönyörű, szép, nagy pontyot. ügy néztem nagybátyámra, mintha valami csodát műveltem volna. Nagybácsikéin kissé komor arccal lépett elém, gratulált, aztán óvatosan kiRALF SCHNEIDER: A falu pontya szabadította a pontyot a horgomról, s mielőtt felocsúdtam volna meglepetésemből, széles ívben visszadobta a vízbe. — Kitűnő horgász vagy... — mondta szűkszavúan. — Dehát... mit jelentsen ez? — kérdeztem edhűlve. Megveregette a váltamat és elmosolyodott. Langyos kávé BEGAZY CSABA: Anya m Anyám nem sirattam. Ö sem búcsúzott tőlem, emberi magasra nélküle nőttem. Nem láttam őt halva. Nem emlékszem szemfedőre, sem altató dalra. Nélküle élek, nélküle teszek araszt araszra. Szeretném átölelni. Nem lehet. Csak halva. 1 W//////////////////////////////Z/////////Z///Z/////////AV/////////////////////////.A csöt vegyünk? Egrest mártásnak? Vagy gö-i rögdinnyét? Banánt Is vehetnél... Látod, itt) mindent ehetsz, salátát, banánt, borjúmájat, Es családban élsz! Hát nem jó így neked? Ha eszembe jut az a pesti rozoga ház... És, ne felejtsd el, ezer dollár volt a repülőjegy,' tőlünk sem kívánhatod, hogy egy fél évért ennyit reszkírozzunk. Vacsora után a gyerekek tanultak, tévét néztek, saé«szóródtak a házban. Kerekes és Kerekesné vendégségbe készült. Kerekes bement a felesége szobájába: — Simán ment minden? — A legsimábban — felelte az asszony, —, Egyelőre hathónapos meghosszabbítás, az iá valami. Én nem szoktam ahhoz drágám, hogy nyolc szobát magam takarítsak, mossak, vasaljak, főzzek... — Ezer dollár nagy pénz.. I — Ledolgozza. A shopping center vagy négy mérföldnyi- re lehetett Kerekesék házától. Kerekesné egyszer egy héten autón vitte ide Petrónét, akkor vásároltak meg mindent: húst, olajat, rizst, egész hétre valót. Mindig autón, mindig nappal. M ost egészen más volt az út: holdfényben, éjszaka, gyalog, egyedül. Lehet, hogy nem is fog odatalálni... Lehet, hogy nem is fog visszatalálni. De mindegy. Petróné kisurrant a házból, elindult a poros, homokos úton, a szétszórt villák között. Az utcának csak egyik oldalán voltak házak, a másik oldalon vad és átláthatatlan erdős bozót. Kint járt az ausztráliai vadonban, negyven mérföldnyire a város központjától, az új, elegáns, gazdag negyedben, ahol se autóbusz, se vonat, se villamos, ahol nappal autókon suhantak a lakók, este pedig behúzódtak a házaikba, ittak és nézték a tévét. A holdfényben még félelmesebbre nőttek az eukaliptusz-fák. A kúszó árnyék Petróné ijedt képzeletében kígyóvá változott. Kerekesné eleget mesélt a mérges pókokról, kígyókról, cápákról. „Sose menj ki a házból egyedül, Máriám. De hová is mennél?” Hová is mennél? Csakhogy a házban minek, van? A tévét nem érti, a gyerekek már alig tudnak magyarul. Kerekesné beül reggel az ura mellé az autóba, ő ott marad a lakásban! Nem is tudja, hogy történt. Először csak egy kicsit segített a főzésnél, azután megtanulta, az automata mosógép fortélyait, azután Kerekesek nagy vacsorát adtak és a vendégeknek őt is bemutatták, „a kedves, budapesti Mária, aki ezt a remek tortát sütötte...” A repülőjegyét is akikor vette el tőle Kerekes- né. „Még elveszíted. Jobb, ha bezárom ide, ebbe a fiákba az irataidat.” És azután a múlt heti veszekedés. „Ó, te hálátlan! Kiruháztunk, felhizlaltunk, a sok költség! És most, amikor egy kis segítségre van szükség...” A hosszú, erdős mellékútnak vége szakadt. Rohanó autók, villanó fények. Merre is? Jobbra? Balra? Nappal látszott egy kis fehér templom. De most mindent eltakarnak a lila virágú jacarandafák. Találomra indult el, ment, ment. Hiszen egy fél évig maradna is még. de mi van ott-i hon a lakással? Az otthoni emberekkel, utcákkal, ízekkel? Most még a télre is vágyva gondolt, a hó fehér táncára, a keringő pelvijeikre, a duruzsoló kályhára, a rossz tévéműsorra, amit legalább ért. Még egy fél évig maradna is. De ha azután se engedik? Ha azután se? Tegnap egy kézitáskát vett neki Kerekesné. Nem kellett volna elfogadni. Már azt hitte, hogy eltévedt, amikor előtűntek a shopping center fényei. Egy késő estig nyitva tartó fodrász-szalon, kis vendéglőik, egy csemegeüzlet — sokszor vásároltak itt Kerekesnével. Fiatal fiú állt a kiszolgálópultnál. — Mániámé? Petróné egy cédulát szedett elő a zsebéből. A cédulán angolul a magyar főkonzulá- tus neve állt. Ügy, ahogy azt a hivatali várakozás alatt emlékébe rögzített» és ahogy, emlékezetből le tudta írni. A cédulát mutatta a fiúnak te ismételgette: „Telefon! Telefon!” A fiú értetlenül bámult. Petróné meglátta a piros telefonkészüléket. — Telefoni... Vágy úgy. Azután aat is megértette, hogy Petróné nem tudja a számot kikeresni a telefonkönyvből. Azt is, hogy nincs húsz centje, telefonra. — Nem baj — intett a fiú. Kikereste a számot, tárcsázott. — Segítség! — kiabált Petróné a telefonba. — Haza akarok menni. Ne tessék nekem semmit meghosszabbítani. Ha legközelebb megyünk, tessék azt mondani, hogy nem lehet .., Itthon dr. Bérczy jogtanácsos feleségének Petróné odaadta a lila ruhát, amit első nap kapott, te amit egyetlen egyszer sen viselt. A házban mindenkinek jutott valami: kombiné, kézitáska. Még azt a műanyag só- te borstartócskát is elajándékozta, amit a repülőgépen tálalt vacsoránál adtak. És a szomszédok álmélkodva, irigyen hallgatták, az útibeszámolót, pálmafákról, jacaranda fákról, kengurukról, shopping centerről, Kerekesék két autójáról, ötven terítékes estélyről, arról, hogy Kerekesné sírt, amikor a repülőtéren elbúcsúztak. .Micsoda szerencséjük van egyeseknek” — mondogatták a ház lakói. „És mi mindent kaphatott még Petróné, amiről nem is mesél!...” < « : A £ egész ház irigyelte Petrónét. Hogy va- i .ex lakinek ekkora szerencséje legyen! Aa «elegáns, hosszú légipostaboríték kézről kézre «járt, a levelet már mindenki kívülről tudta. ( „Drága Máriám... nekünk itt igen jól : megy a sorunk. Sohasem fogom elfelejteni, ! hogy amikor influenzában feküdtem, te mos- ; dattad, iskolába vitted a gyerekeket... Nem i fogom elfelejteni a sok szíves szót, barátsá- ; got. Boldog lennék, ha meghívásunkat elfogadnád. Otthonunkban vendégszoba vár, kü- ; lön fürdőszobával, tévével. Addig maradsz, «ameddig jól esik. Igenlő válaszodra repülő> jegyet boldogan küldök. Szeretettel ölelünk: «Erzsiké, Sándor és a gyerekek.” i Hát hitte ezt valaki? Hiszen egy ilyen re- ; pülőjegy ezer dollár. Még testvér a testvér-i «neik is ritkán küld ilyet. 5 : Es a magányos, mogorva Petróné körül S egyszerre átmelegedett a világ. A szornszé- ;dok beszaladgáltak hozzá, ki egy szeletke j frissen sütött kaláccsal, ki egy tányér pör- j kelttel kedveskedett neki. És hallgatták és g mesélhették és ámuldoztak. És Petróné most > már maga is emlékezett rá, hogy milyen jó ! barátságban volt Kerekesnével. A legkisebb ! gyereknek ő volt a keresztanyja és amikor : Kerekesék tíz évvel ezelőtt kivándoroltak, az :asszony zokogva mondta neki: „Semmiért, [senkiért nem fáj a szívem Máriám, egyedül ■ érted. De hiszen csak forduljon jóra a so- |runk, te leszel az első, akit ídhozatunk!” A háziban lakó nyugalmazott jogtanácsos ! javaslatára Petróné az egész repülőúton. egy I papírlapot tartott a kezében: „I don’t speak [English. I want to Sydney.” Akárki akármit kérdezett, Petróné felmutatta ezt a lapot, j Hogy mi áll rajta, azt nem értette, de mindenesetre csoda történt. Hordárok elvették tőle a bőröndöt, jegyeket, kartonlapokat nyomtak a kezébe és vettek el tőle.A stewardess enni adott: sültet, süteményt, ananászkrémet. És kávét, teát, narancslét töltött a poharába, és kispárnát tett a feje alá és éjszaka pokróccal betakarta, és lesegítették a repülőgép lépcsőjén és irányították... Az öreg Bérczy doktornak valami nagyon szép ajándékot viszek majd haza — gondolta Petróné meghatottam És a többieknek is, a házbelieknek mind, akik oly lelkesen kísérték ki a repülőtérre, akik bőröndöt adtak kölcsön, akik útravalót sütöttek... Kerekesné tíz év alatt tizet fiatalodott, öszes haja szőke lett, kabátja divatosabb, szoknyája kurtább, saempillája hosszabb. Viharosan összecsókolta Petrónét, az autóhoz tessékelte. „Erzsikéin, én nem is tudom, hogy köszönjem meg” — rebegte Petróné elfullad- va. — „Nem is tudom, mivel érdemiem meg ezt.” „Azzal, hogy jói érzed magad nálunk, és vissza se mész!” — mondta Mária. „Énnekem se barátnőm, se testvérem, én úgy vágyódtam utánad, hogy azt el se mondhatom.” P etróné szédült. A kétnapos repülés, az otthoni lucskos, szürke november után a csendes-óceáni ragyogó kékség, az eddig csak moziban látott vidék: pálmafák, felhőkarcolók, irtózatos forgalom, színes, különös virágok, az üzletekből ömlő árucsodák, az érthetetlen feliratok! És Kerekesné, aki odahaza fűzőkészítő kisiparos volt, itt úgy vezette az autót, olyan elegánsan ült a volánnál, olyan nagyvilágiam csevegett és olyan barátságos volt, hogy Petróné csak hallgatott, hápogott, szédült a gyönyörűségtől. Az autó rohant, rohant és rohant Útközben egyszer megálltak egy vendéglőnél. „Nemi vagyok éhes” — szabódott Petróné. De Erzsiké rendelt. És már hoztak is két gyönyörű sültcsirkét, salátákkal, narancsszeletekkel» ananásszal körítve. Utána egy áruháznál álltak meg. „Itt most nyár van” — mondta Kerekesné. — „Nem járhatsz ezekben a nehéz göncökben. Tessék. Vegyük meg ezt... meg ezt... meg ezt.” Petróné nem a Másat vette volna, hanem inkább a narancsszínűt, a ruha szabása sem egészen olyan volt, mint amilyen neki tetszett, de magyarázatra nem maradt idő. Cslák gyűlt a holmi az autóban; És Kerekesné beszélt és beszélt, hogy majdi nézheti a tévét, és el fognak menni moziba, és levizitelnek a szomszédolónál, és kirándulnak ... És Petrónét olyan hála fogta el, hogy Kerekesné nyakába borult és hirtelen megcsókolta a kezét. A magyar főkonzulátuson udvarias fiatalember fogadta az ügyfeleket. — Kívánságuk? — Mrs. Elisa Kerekes vagyok, sydneyi lakos. A hölgy, legjobb barátnőm, hat hónapja a vendégem. Nagyon jól érzi itt magát, és ugye, egy ilyen utazás nem kis költség. Isten tudja, sikerülne-e még egyszer az életben, özvegy, nyugdíjas, hatvankét éves ... szeretne még velünk maradni. Mód volna-e rá, hogy útlevelét meghosszabbítsák? A tisztviselő rámosolygott Petrónéra. — Olyan jól érzi itt magát? — Ö, igen — felelte Petróné. — Értesítést küldünk. A főkonzulátusról hazafelé térve Kerekeslé megállította az autót a legközelebbi shopping cen :er előtt. — No, mit vásároljunk? Borjúmáját, mar- íafelsált? Vegyünk egy szép pulykát is? Holnapra főzhetnél karfiolos borjúbecsináltat. 3s tudod mit? Papri'káscsirkét, jó magyarosan. Istenien főzöl, Máriám! Milyen gyümül! Délszláv népművészet | | A pécsi Janus Pannonius\ ^ Múzeum páratlan értékű dél-« 8 szláv néprajzi gyűjteménnyel; | gazdagodott. A Budapesten! 8 múlt évben elhunyt Baranyai j ^ Ilona szobrászművész a pécsi; $ múzeumra hagyta a délszlávi § falvakban gyűjtött textíliát és! ^ egyéb tárgyait, valamint dél-i 8 szláv vonatkozású könyvtárát.: ^ Baranyai Ilona délszláv ha-; 8 gyatéka 370 színpompás főkö-j | tőt, övét, ingdíszt és egyéb ru-j 8 hadarabot, továbbá tíz eredeti; $ népi üvegfestményt tartalmaz! ^ ; sssssssssssssssssssssssss | A múlt év tv-sikerei s Sikeres esztendőnek bizo-i | nyúlt a tavalyi, a Magyar Te- 8 levízdó számára a nemzetközi 8 fesztiválokon: tizenkét meghí- e vás, 5 nemzetközi dij jelzi ai § magyar tv-szakemberek jó hí-; | rét. Az egyik legrangosabb el-! 8 ismerés, a monte-carlói Arany ] $ Nimfa-díj, a Sántha Ferenci ^ novellájából, Szinetár Miklósi \ rendezésében készült „Halál- j J nak halálát” jutalmazta a leg-i J jobb eredeti forgatókönyvnek« | járó díjjal. i ...........................i s — Persze, te még nem tud-1 hatod. Ez ugyanis a falu pon- 5 tya. Sajnos, csak egyetlen van: ebben a pocsolyában, és azt: minden vasárnap kifogja vaLa-; ki. Akinek a horgára alkad, es- ; te a vendéglőben egy kört fi-; zet a többieknek. Na, ma este« rajtad a sor...! Fordította Antalfy István \ \ A kávé nagyon langyos volt ! és közöltem a felszolgálóval, : hogy én vagy a jégbehűtött, ! vagy a jó meleg kávét szere- S tem. Azt a választ kaptam, i hogy kérjem a panaszkönyvet. : Eredetileg eszem ágában sem I volt a piszlicsár ügyben fü- • zetbe írkálni, de a rideg hang > felmérgesített. Beírtam a pa- ! naszkönyvbe, hogy a kávé lan- igyos volt. Ezzel ki is adtam ! a mérgemet, de mivel más- inap Is langyos volt a kávé, j elmentem a kerületi Vendég- ! látóipari Vállalathoz, ahol imegígérték, hogy intézkedni fognak: ezentúl forrón ka- ipom a kávét. Igen ám, de I amikor legközelebb újra le- i tették elém a kávét, ismét : langyos volt. Most már na- ! gyón mérges lettem és felke- [ restem a tanács kereskedel- ; mi osztályát, ahol jegyző- i könyvet vettek fel a pana- I szómról és sürgős orvoslást ! ígértek. Az intézkedésről jmásnap írásbeli értesítést is jkaptam, amelynek végén jó [étvágyat kívántak a forró ká- ;véhoz. A levél birtokában ■ magabiztosan mentem be az « eszpresszóba és kértem a ká- ! vémat. Megint csak langyost ! adtak... Meg se ittam, kifizettem és pulykavörös arc- Ical kerestem fel a Belkeres- l kedelmi Minisztérium ven- i déglátóipari főosztályát, ahol elmondottam, hogy már három napot töltöttem el a ’an-j gyos kávé ügyében, min-j denütt megígérték, hogy segí- ! ter.ek rajtam, de mindhiába, i mindig csak langyos kávét í kaptam. Nagyon sajnálták a dolgot,! és kézfogással biztosítottak, | hogy lángforró lesz a kávé.« Kézfogás ide, kézfogás oda, | megint csak langyosat hozott! a felszolgáló. Most már nem i hagytam annyiban a dolgot és ! elmentem a hágai Interparla- i mentális Unió elnökéhez, aki! öt titkárral, öt nyelven vett! fel jegyzőkönyvet. Egy kicsit! hűvösen fogadtak, ezért nem I bíztam abban, hogy elégté-! telt kapok a langyos kávé : miatt. Felültem egy óceán- $ járó repülőgépre és felke- $ restem az ENSZ nemzetközi « kereskedelmi osztályát, ahol $ zárt ülésen foglalkoztak az $ ügyemmel. Határozott ígéret $ birtokában utaztam vissza $ Budapestre, de megint csak « langyos kávét kaptam. Mit tehettem mást, felke- ? restem. Szent Péter titkársá-S gát, ahol nagyon örültek meg- | jelenésemnek, mert ebben a $ hónapban kevés panasz érke- $ zett hozzájuk és nélkülem $ nem teljesítették volna tervü- $ két. Az én esetem még $ hiányzott a tervhez. Mivel 5 azonban azt láttam, hogy az $ angyalok is bürokraták, el- $ mentem magához az atyaúr- $ istenhez is. Nagyon kedve- $ sen meghallgatott és közöl- $ te: ő se szereti a langyos ká- $ vét és nagyon megérti, hogy $ panaszkodni jöttem. Ezután $ csengetett és a szolgálattevő ^ arkangyaltól kért két csésze $ forró kávét, hogy megkínál- 8 jón. | Előre örültem a finom, me- $ leg kávénak, de sajnos, nagy 8 csalódás ért. A kávé még tan- § gyosabb volt, mint az eszpresz- 8 szobán. Az atyaúristen is $ dühös lett és a szférák fő- 8 zeneigazgatójával megfúvatta 5 a harsonát, amelyre Gábriel S arkangyal sietett elő. Az atya- § úristen rákiáltott: ■— Megint langyos volt a | kávé! Kérem a panaszköny- 8 vet! § Palásti László 5
