Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
6 s^fírtoP 1971. FEBRUAR 21., VASÄRNAP Meghalt egy lány Egy huszonegy éves, szelíd arcú, kedves, szép kislány karácsony másodnapján bevett ötven Tardilt és néhány napi iszonyatos küzdelem után meghalt A Korányiban azt mondták a szüleinek: ha már így történt, jobb, hogy nem maradt meg, mert az agyát ért nagyfokú károsodás miatt úgysem lett volna ép soha többé. — Ez a seb nem múlhat el «oha — mondja halkan Lívia nagyanyja. Tésztát gyúr, a könnye belehullik. — Van pedig három unokám, de Líviát egyikük sem pótolhatja. Nézze, milyen finom arcú kislány volt. Istenem, és annyira tisztán gondolkodó, reális lány! Megfoghatatlan, hogyan tehette! Hogyan is okozhatott nekünk ilyen rettenetes fájdalmat! Gyuri már két éve udvarolt neki — ő a szomszéd községben élt a szüleivel, akárcsak itt Lívia; mindkét família komoly, köztiszteletben álló értelmiségi család. — De a fiú anyja nem nézte jó szemmel a szerelmüket. Lenézte Líviát; ha náluk volt, keresztülnézett rajta. Mert Livi nem szeretett tanulni és érettségi után nyomban elhelyezkedett Később mégis beiratkozott a számviteli tanfolyamra; akkor így fanyalgott a fiú anyja: — Ez is valami, ha nem is ér föl egy diplomával! Mert az ő fia már orvosnak készült ötödéves volt. Falujukban úgy mondják: mindenáron azt tűzték ki célul, hogy az orvosfiú professzorlányt vegyen feleségül. — Gőgös az asszony. És olyan dresszúrát tart otthon, hogy amikor jónak látták, bezárták a fiukat a házba, nehogy valami meggondolatlanságot kövessen el. Nem is ment el még a Korányiba sem; még Lívia temetésére lem. ■ _ — Jobban is tette, mert agyonverték volna! — mondják a fiú saját falujában is. Ha az ember kérdezősködik, a történet részleteit vagy a megkérdezett véleményét tudakolja: a válasz sokféle árnyalatú, a történet váza azonban egyértelmű. Gyuri rendszeresen átjárt egy szemben lakó házaspár csinos, huszonegynéhány éves lányához. Arról volt szó, hogy megesküsznek. Aztán a lány teherbe esett, de Gyurinak sikerült rábeszélnie, hogy vétesse el a gyereket. — Nem gondolhatod, hogy ftagy hassal elveszlek. Majd ha tisztán állsz az emberek előtt! És talált valakit, aki elintézte a dolgot, bár a leány — állítólag — már négyhómapos terhes volt. És miután a lány átesett a csöppet sem veszélytelen műtéten, a fiú azzal hárította el a lány kérdését, hogy sajnos, elkötelezte magát a szomszéd községben. Líviára utalt. Líviával is rendszeresen találkoztak, s bár a fiú anyjának nagyravágyása sértette a kislányt, a szerelem tartósnak látszott, a fiú szándéka véglegesnek. Mindenki úgy hitte: házasság lesz belőle. — Karácsonykor nagyon várta az unokám a fiút. Biztosra vette, hogy jön, hiszen megbeszélték. De hiába várta karácsony este; még nem jött első nap, másodnapon sem. Sem egyetlen sornyi hír, levél, üzeneit! És... tulajdoniképpen valami mendemonda szivárgott az utóbbi időben, hogy Gyuri nemcsak idejár... és kezdték mondogatni, hogy nemcsak oda, ahhoz a másik lányhoz, hanem ^mág valakije van ... Pletykának vettük, de Livi, úgy látszik, ekkor már elhitte... Mi ugyan nem vettünk észre a viselkedésén semmit Igaz, nem is volt ő olyan túlzottan közlékeny. Aztán... karácsony másodnapján estefelé azt mondja: elmegy. Felöltözött, indult, de még azt is mondta: a szobakulcsot az ajtófélfára teszi, hogy ha később mi is elmegyünk, ott találja. Mert ennek a legszélső szobának két bejárata van: egy a folyosóról, egy innen, a mellettünk levő szobából... Elment. Később mi is elmentünk. de amikor hazajöttünk, a kulcsot nem találtuk ott, ahol megbeszéltük. A szoba mindkét oldalról be volt zárva. Hol lehet? Ilyen későn nem szokott elmenni! Talán megjött a fiú, vagy valamelyik barátnőjével mentek el? Később nyugtalankodni kezdtünk, kerestük mindenütt, még az eszpresszóban is, pedig nem jár oda. Aztán megnyugodtunk abban, hogy talán a kórházban dolgozó barátnőjéhez ment. Vártunk, majd csak hazajön. — És néztük a tévét. A Bás- ti-műsort adták, utána meg egy showműsort. Amikor a műsor véget ért, lezártuk a tévét. És akkor azt mondja csöndben a kisunokám: Livi ott bent nyöszörög... — ö, istenem, ha előbb meghalljuk! Ha előbb ér véget a tévéműsor ... Megpróbáltuk feltépni a zárt ajtót Nem engedett. Segítség után futottunk. Mire feltörtük az ajtót, már ott feküdt a kommód előtt, a padlón, furcsán, féloldalasán, és csak motyogott, mintha részeg lenne, vagy álmában beszélne... Két búcsúlevelet írt, ott feküdtek mellette. Az egyiket nekünk, a másikat a fiúnak. Szinte filmszerűen követte a levélben a gyógyszer hatását .........Nagyon la ssan hat a gyógyszer... várok ... már kezdem érezni... most már nagyon elálmosod- tam... abbahagyom...” — Nagyon sok Tardilt vett be. Elképzelhetetlen, hogy honnan szedte össze. Hihetetlen, • hogy előre készült rá, és gyűjtögette. Sehol nem találtunk tégelyt, vagy bármit, ami elárulná, honnan van... És mennyi szerencsétlen véletlen ... ha a tévéműsor előbb véget ér... ha a szomszédban lakó körzeti orvost otthon találjuk. Aztán beszállították a váci kórházba. Az édesapja a mentőautóban pofozgatta, megpróbálta életre kelteni, felébreszteni de a rengeteg Tardiltól teljes eszméletlenségbe zuhant. Ilyen állapotban vitték előbb Vácra, aztán Pestre, a Korányiba. És ott is csak néhány percen múlt... de már nem sikerült életet önteni bele. Napokig gyötrődött szegényke. A fiú itt sem látogatta meg. — Furcsa dolog, ez, kérem — mondja a fiú és a másik, a megesett lány lakóhelyének tanácselnöke. — Ez a két szomszédos község: egymáshoz hasonló, derék, igyekvő, tiszta nép, egymással jó viszonyban vannak. De amióta ez történt, ellenségeskednek. A Lívia falujabeliek azt hajtogatják: náluk ilyen alak, mint ez az orvos, ez a Gyuri, nem maradhatna meg. Igaz, ide sem mert hazajönni, nem mutatkozott azóta sem. A mi községünkből nagyon sokan ott voltak a kislány temetésén. A fiú nem ment el. Szét is verik a fejét, ha ott mutatkozni mer! — Hogy milyen orvos a Gyuri? Jól ismerem, kitűnő tanuló volt végig. Vág az esze, mint a beretva. Már nem gyerek: huszonnyolc éves. Most egy év óta kész orvosként dolgozik a szegedi belgyógyászati klinikáin. ★ Egy falun élő fiatal lányt a község szeme előtt teherbe ejt, aztán utolsó percben „segít rajta”. A hírén már aligha segíthet. Egy másik lányt közben kétévi udvarlás után úgy hagy magára, hogy egyetlen sornyi életjelt nem ad. Egyiknél a másikra, másiknál az egyikre hivatkozik — de a szóbeszéd szerint e kettőn kívül volt neki még más is. A kislány nem volt hisztériás, sem elveszett — csak nagyon szerette a fiút, és az akkoriban már itt-ott hallott híreket bebizonyosodni látva — magárah agy ottan öngyilkosságba menekült. M. György dr„ mint mondják, eminens tanuló volt; az esze vágott, mint a borotva. Kitűnő feje van. De választott hivatásához nem elég a fej. Szív és becsület is kell hozzá. Ugyan, milyen orvos lehet? Pereli Gabriella' GALS AI PONGRÁC: BAJOR GIZI JÁTÉKAI XVII. Közben tart a világháború. Egyre több az érdemrend és a hősi halott. Magyarország vezetői híven teszik a dolgukat: siettetik az ország összeomlását. Beyer Rudolf utászfőhadnagyot, harminchat havi frontszolgálat jutalmául, kitüntetik a Károly csapatkereszttel. Ezt majd mindenki megkapja. A kitüntetés annyiba kerül, amekkora az érem gyártásához felhasznált réz súlya. Vajda Ödön tüzérzászlóst dicső- szentmártoni, védettebb helyzetéből az orosz frontra dobják. S ahogy nő a távolság, úgy lesz erősebb a szív húzása is. Vajda a halálveszélyben is megőrzi spleenes fölényét és higgadtságát. De a szerelemben telbizanytalanodik. Egyik levelét a municiósládán, zseblámpa fényben írja. A másikat a hajnali árokparton, tűzszünetben. A harmadikat állig a földbe ásva, oly siketítő robbanások közben, hogy a jobb fülére átmenetileg el is veszti a hallását. Ám ezekben a levelekben a közvetlen halálveszélyt meg sem említi; nem állapota reménytelen voltáról, csupán a rámért viszontagságokról panaszkodik; s félelem helyett csak féltést érez.’ Ahogy Sztrakoniczky Karel megjósolta korai vesztét, úgy bízik Vajda a személyes jó- szerencsében. De fölénye nem elég ahhoz, hogy feledtetni tudja a sikeres színésznő s a lövészárokban veszteglő frontkatona sorsának kontraszitját: „Te mégy előre, mint egy üstökös, és én mint egy vakondok, csak éjjel bújhatok elő a gödörből.” Vajda a tűfonalból is tüzesen udvarol. De az udvarlás charmeaur-fogásai mögül előtetszenek a szenvedő ember arcrándulásai. Ezekben a felfűtött bókokban a féltékenység nem holmi stílusfordulat többé. 1918 tavaszán, amikor a Jú- lia-szerepre sor kerül, már a színésznő ellenségei is elnémultak. A remekművek arról ismer- szenek meg, hogy koronként újra föl lehet fedezni őket. Hiszen elődeink akárhány kérdésére adtak választ, számunkra is-van még közölnivalójuk. Shakespeare Júliá-ját sem lehet tökéletesen kiismerni. Ebben a tizenegynéhány éves Segédüzemág és bűnszövetség rt Bevételi forrás: a tsz-kassza E bűnügy szálai három évvel ezelőttre nyúlnak vissza, pontosan 1967 augusztusára, amikor a tinnyei Üj Élet Tsz létrehozta vasipari és vertikális üzemét. Az előző egy-két év gyenge gazdasági eredményei késztették e lépésre a szövetkezet vezetőit, akik a se- gédüzemágtól reméltek nyereséget. Nos, a várt eredmények nem is maradtak el. Az üzem az első évben 8—900 ezer forint tiszta hasznot hozott. Ám nemcsak a szövetkezetnek, hanem néhány ügyeskedő embernek is. Szerződés — csalásra Az üzem lakatos, kőműves, festő, villanyszerelő, vízvezeték-szerelő, burkoló szakmunkásokat és segédmunkásokat foglalkoztatott. A pesti iroda élére Berki Tivadart nevezték ki. Róla csak annyit: 1963- ban társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett csalásért egyA legfinomabb Mint már megírtuk, az idén ünnepli 100. születésnapját a magyar borítékgyártás. A szentendrei papírgyárban a legmodernebb gépek dolgoznak, az ősi módszer — a kézzel hajtogatás — mégis elkerülhetetlen, a legfinomabb borítékok így készülnek. Foto: Gábor gyermeklányban ugyanis az író potenciálisan elrejtette a női lélekről szerzett, legigazibb és legravaszabb ismereteit. Hogy milyen is volt Júlia? A romantika korában csak a szerelem heroináját látták benne; költői felmagasztalását a nem is evilági, időtlen érzelemnek, amely a pusztulás tudatából oly embertelenül szép és megindító. A múlt század Júliáit a jó értelemben vett teátralitás jellemezte. Aztán Shakespeare hősnője a realista kísérletezők színpadán kilépett a holdfényből. Nappali megvilágításba került. S lábujjhegyről a talpára állt Bajor Gizi a százötvenedik előadáson veszi át Júlia szerepét A színháztörténet Bajor alakítását tartja a polgáriasabb, közvetlenebb Júlia-ábrázolás kezdetének. Shakespeare hősnője nem a régi heroina többé, akinek „emberfeletti” szenvedélyét tán csodáljuk, ámde nem követhetjük, s aki megszállottságában már-már szerelmi kóreset is. Bajor megőrzi Júlia átszellemültségét, de szellemalakká egy pillanatra sem légiesíti; az ő szerelme csak annyi elszántságot kíván, amennyire a fiatalság — legalább az idősebb nemzedék képzeletében — bármikor kész lehet A kritikák a Rómeóval szer már elítélték. E tény azonban — mint oly sok esetben — most sem zavart senkit abban, hogy kétes erkölcsű embert nevezzenek ki felelős pozícióba, a segédüzemág főnökének. Berki jó barátra és egyben tettestársra talált Jusz- kó Sándor műszaki vezető személyében, együtt terveitek ki, hajtották végre bonyolult machinációikat. Tehették jó ideig és szabadon, s ebben része volt Mézes Lajos főkönyvelőnek is, aki felületesen ellenőrizve munkájukat, tulajdonképpen fedezte a pénzügyi szabálytalanságok sorozatát. A laza ellenőrzés sugallta az ötletet: az üzem munkájába szerződéssel bekapcsolnak egy kisiparost, s formális munkája után pénzt vesznek fel. Hamarosan adódott az alkalom: a balatonfüredi Községfejlesztési Vállalat a tihanyi sportpályákhoz vasoszlopokat rendelt. A szövetkezet lakatosbrigádja annak rendje és módja szerint elvégezte a munkát, a vállalat kifizetett több mint 15 ezer forintot. Berkiék ugyanekkor hasonló összeget fizettettek ki Bereczki Sándor kisiparosnak, akinek ehhez a munkához semmi köze sem volt... Leleményesen jártak el akkor is, amikor a szövetkezet központi telepének kerítését kellett elkészíttetniük. Berki és Juszkó különféle ürügyekkel elintézte, hogy a munkát a tsz lakatosbrigádja helyett kisiparosokra bízzák. Megállapodás szerint a kerítéshez szükséges közoszlopok előállítási költsége 35 forint volt. Kétszázötven oszlop elkészülte után az eredeti, darabonkénti 35 forintos árat Berki kifizettette a kisiparosoknak, akik viszont kérésére 65 forintos egységárat számláztak a tsz- nek. A két összeg közötti különbség természetesen a segédüzemág főnökét és a műszaki vezetőt illette. Nagykapuk és kiskapuk Berki mindig számíthatott Bereczki Sándor aktív közreműködésére, ha a tsz megkárosításáról volt szó. Amikor a szövetkezetnek 200 kerítésoszlopra, két nagykapura és két kiskapura volt szüksége, természetszerűleg ő kapott az üzemtől megrendelést. Alaposan megdrágítva az árat, a tényleges ráfordításnál többszörös munkaidőt állapított meg, s annak tudatában, hogy tettestársai leplezik, 200 százalékos rezsiköltségét számított fel. Bérmunkájáért, a jogos honoráriumon felül, így kért és kapott is 34 ezer forinttal többet Egy alkalommal a Lábodi Állami Gazdaság megrendevaló találkozás pillanatát, az erkélyjelenetet és a méregivás mozzanatát emelik ki leginkább. Bajor egy tapasztalatlan gyermek kíváncsiságával néz Rómeóra, mitsem tudva, s mégis borzongó sejtelemmel; sőt pillantásában felvillan az az érzéki öröm is, amellyel később az áldozatot, szenvedést és halált vállalja. Az erkélyjelenet úgy artisztikus, hogy tele van színészi leleménnyel. A méregivási mozzanat pedig a napihírekben olvasható öngyilkossági esetek realitásával hat a nézőre. Igaz, a kritikák megállapítják, hogy Bajor játéka nem egyenletes. Művészi felfogását csak töredékesen tudja megvalósítani. Ott, ahol a belső elragadtatás úrrá lesz bizonyos játékosan kedveskedő, csengettyűző modoron. „Csak azokon a helyeken szerettem volna kissé keményebbnek és erősebbnek látni ezt az új és érdekes színésznőt — írja Kosztolányi —, amikor a szenvedély hangja elcsuklik és a pátosz kiabál. Az aranyhoz és az ezüsthöz kis ércet kellett volna hozzáadni.” De Bajor Júlia-alakjából nő ki az a teljesebb Júlia, aki Shakespeare módján már nemcsak érezni tud, hanem emberien szenvedni is. (Folytatjuk) léssel jelentkezett: Somogytar- nócon csővázas pavilonokat kellett összeszerelni. A segédüzemág vezetőjének első dolga volt, hogy megbeszélje Be- reczkivel: a felszámítható munkabér nagyobb részét megpróbálják saját pénztárcájukba utalni. Csakhogy a kisiparos egyszál egymagában aligha tudta volna összerakni a pavilonokat, ezért Berki kölcsön adta az egész lakatosbri- gádot A szakmunkások le- utazbak a faluba, és a tervek szerint szorgalmasan dolgozva, felállították a pavilonokat. Ezután csak be kellett hajtani az összeget a megrendelőtől és kifizetni több mint 54 ezer forintot — Bereczkinek... A szövetkezet vezetői jóval később és nem kis meglepetéssel tudták meg; ezt a munkát tulajdonképpen saját embereik végezték eL A bűnszövetség szellemi vezére úgy tarthatta, sok kicsi sokra megy, olykor ugyanis kisebb üzleteikkel is megelégedett. Amikor például a tsz-el- nöknak vásárolt egy 4 ezer forintos motorkerékpárt, a pénzt az üzemi ellátmányból fizette ki, az elnöktől kapott összeget pedig zsebre vágta. Berki jövedelme egyébként „jó munkája” elismeréseként ekkorra már meghaladta a havi tízezer forintot... Nincs mentség A sok kisebb-nagyobb csalás végül valóban sokra ment, már ami a büntetési tételeket illeti. A szövetkezet vizsgálatot indított, ennek lezárása előtt Berki és Juszkó sértődötten kilépett a tsz-ből. Az érzékeny főnök és munkatársa azonban nem kerülhette el a felel ősségrevon ást A bűnszövetség ügyét'' másodfokon a Pest megyei Bíróság tárgyalta, amely Berki Tivadart visszaesőként, bűnszövetségben folytatólagosan elkövetett társadalmi tulajdont károsító csalásért halmazati büntetésül 4 év 4 hónapi szabadságvesztésre, Juszkó Sándort 3 év 6 hónapi, Bereczki Sándort 2 év 8 hónapi és Mézes Lajost 8 hónapi szabadság- vesztésre ítélte. A közkegyelem folytán az első és másodrendű vádlottaknak büntetésük fele részét nem kell letölteniük, s ez okból mentesült büntetése alól Mézes Lajos főkönyvelő. A Berki-ügy, a segédüzemág körüli panama, sajnos, nem egyedi eset Pesit megyében, ezért is tanulságos a bíróság néhány megjegyzése, amelyet az ítélet indoklásához fűzött. A társadalmi tulajdont szervezetben fosztogató, lényegében vezető beosztású emberekből álló csoport fokozott veszélyt jelent a társadalomra. Súlyosbítja tetteiket, hogy kitervelten, bűntetteiket elkendőzve, nem csekély összeggel, több mint 120 ezer forinttal károsították meg a népgazdaságot. A bíróság nem fogadhatta el enyhítő körülménynek, amire a vádlottak hivatkoztak, hogy egyébként jó munkát végeztek, nyereségessé tették a szövetkezetei A jó munka ugyanis nem egyeztethető össze bűnöző magatartásukkal, szándékaikkal, amelyek arra irányultak, hogy munka nélkül gyarapítsák jövedelmüket, jogtalanul jussanak magas haszonhoz. — Szitnyai — A Ceglédi Építőipari Vállalat FELVESZ SZOBAFESTŐ ÉS MAZOLO SZAKMUNKASOKAT Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán: Cegléd, Damjanich utca 5.
