Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-21 / 44. szám

i*n. február sí. vasárnap 5 “‘7&C(rlap Balaton Nagykörösön A hét végén új termék so­rozatgyártását kezdték meg a Nagykőrösi Konzervgyárban. Az újdonság neve: Balaton. Nyers vöröshagymából, zöld paradicsomból, sárgarépából készül, s különlegesség — hogy olajban. A tíznapos megfigye­lés után nemcsak a hasai bol­tokban jelenik meg, hanem néhány nyugati országban is megkóstolhatják, ezt a vegyes­salátát az ínyencek. Egy mű­szak alatt 10 ezer üveggel gyártanak a Balatonból Nagy­körösön. Foto: Urban Fa 9 országba A zalai erdő- és fafeldolgo­zó gazdaság az elmúlt évben 8 európai országba és Indiába szállított ipari feldolgozásra lát. A most elkészült évzáró jelentés szerint kapós a zalai erdők terméke. Külföldön: egy ev alatt összesen 40 000 köb­méter fát szállítottak a 9 or­szágba. Az idén a mar megkötött szállítási megállapodások sze­rint az elmúlt évihez hasonló mennyiségű faanyagot továbbít külföldre a zalai erdő- és la­feldolgozó gazdaság. a tariácsháizán a titkár csak szépet, jót mondott erről a családról. Azt, hogy szorgal­masaik, józan életűek, példá­san nevelik gyermekeiket. Bossz szó nem érheti őket. Akkor hogyan gondolják a segítést, annál is inkább, mert egyetlenek a faluban. Az é' snte egyszer adott ezeröt- s-áz forintos szociális jutta­tással mindent letudtak? Nem _>o’oet érő lenne, ha a községi artalékföldekből irunen-on- i'-'.n egy darabkát adnának uekik használatra ? Ha a ter­melőszövetkezetben őszintén megmondanák — ha ok van rá —, miért nem veszik fél ; ignak, vagy miért nem kői­nek velük legalább munika- •állalási szerződést? Nem furcsa, hogy a munkás korú Bugyi-gyerekekből egynek sem jut a saját falujában ke­nyér? Bár legyünk tárgyila­gosak: a titkár azt is elmond­ta, tudomása szerint Bugyiék építkezni akarnak s akkor a községi tanács valamilyen módon ehhez hozzájárul majd. Hogyan is laknak Bugyiék? Volt idő, két-három évvel ez­előtt, amikor még a nagyszü­lők is éltek, hogy tizenheten aludtak a szoba-konyhában. ;>la tizennégyen fekszenek öt ágyon. Csak a kis Évi alszik egyedül, amíg ki nem növi a rácsoságyat. Emellett szobá­ban, konyhában példás rend. Lám, mennyire nem a jöve­delemtől, a személyek számá­tól függ a vakító ablak, a mo­sott ruha a szekrényben! — Nem másolóiak mosunk, takarítunk örökkön, de ne­künk jobban kell ügyelni erre is. Ha azt látnák, hogy az én Gyáregység és önállóság REKONSTRUKCIÓ - FEJLŐDÉS Egymilliárd a vízügyi szerveknek ,yA rekonstrukció robban­totta ki a problémákat I" — mondták a Beton- és Vasbe­tonipari Művek szentendrei gyáregységében. Múltkori cikkünkben leírtuk, _ hogy látszólagos érdekellentét fe­szül a vezérigazgatóság és a gyár között. Csuha Pál vezérigazgató-he­lyettes a cikkre először így reagált: „Eléggé szentendrei ez a szemszög ...” A szentendrei gyárban 400 milliós rekonstrukciót hajta­nak végre, s közben termelnek is. Ellentmondásokkal terhes ez a helyzet. Tamás László, az állóesz­köz-fejlesztési iroda vezető­je: „A szentendrei gyár ki­tűnő adottságokkal rendelke­zik, ezért döntöttünk úgy, hogy itt valósítjuk meg a ki­emelt beruházást. A rekonst­rukció bonyolult feladat, har­minc vállalat precíz együtt­működéséből születik a nagy alkotás. Az ellentmondás va­lós: a beruházóknak az lenne az érdekük, hogy ne legyen termelés, a központ és a gyár célja: a termelés lehetséges fenntartása. Késélen való tán­colás ez, természetes, hogy a gyár a szenvedő alany. Az is igaz, hogy ez az állapot már nem tart sokáig: a ter­vek szerint március 31-gyel a berendezések üzembe he­lyezése következik.” A műszaki vezérigazgató­helyettes a rekonstrukciót sürgeti, a termelési helyet­tes a termelést kéri számon. A gyári vezetőket „rángatják”, nem tudják, hogy melyik igényt elégítsék ki. Csuha Pál műszaki vezér­igazgató-helyettes: „A cél na­gyon is egységes, s az érdek azonos a gyáréval — idejében befejezni a rekonstrukciót, párhuzamosan a lehető leg­optimálisabb termeléssel. Ná­lunk egyetlen vezető nem „hadakozik” külön-külön”, nem lép elő külön igényekkel — egységes a koncepció.” Reméljük, a jövőben a gyá­riak is ezt tapasztalják. Szentendrén elmondották, hogy a központban megkér­dezésük nélkül jelentősen mó­dosították idei tervüket. A veszteség csökentésének mód­járól azonban nem tájékoz­tatták őket. Szabó Gyula, az üzemgaz­gyerekeim elhanyagoltabbak, mint mások, mindjárt szállna a szó, hogy na persze.,. Va­lahogy közszemlére vagyunk téve. Sokan kajánul figyelik az életünket. Volt már baj a családunkban, de ilyesmi ott is megesik, ahol az egykére két szülő vigyáz. Nem divat ma már a sok gyerek, egy ki­csit bizonytalanok is velünk szemben, csodabogárnak tar­tanak, ha nem éppen bolond­nak. Négy évvel ezelőtt televí­ziót vettek. — Ügy sajnáltam az enyéi­met — emlékszik vissza az apa — amikor más ablaka alá jártak tv-t nézni. Azt mond­tuk, ezek is érnek annyit, hogy a kenyéren, cipőn túl valamit nyújthassunk nekik. Akkor megvettük a készüléket és a mosógépet Az esti mese után alómars, az aprónép megy ki a konyhába aludni, a nagyja meg végignézi a műsort. Köz­ben ábrándozunk. Valameny. nyien arról, hogy milyen lesz, ha összegyűlik nyolcvanezer forint és átépítjük a családi házat. Már a tervrajz is elkészült. Az udvar felé még egy szoba lesz, hozzá lakókonyha, egy kis kamra és fürdőszoba! Csakhogy itt, ilyen kereset mellett nyolcvanezer míg ösz- szejön.,. — OTP-kölcsönt vesznek fel? — Mire? — És miből fizet­nénk a részletet? Elsoroltuk már, hogy havonta valameny- nyiünk összkeresetéből meg­marad négy-ötszáz forint Ha csak egy kidől közöttünk, már vége mindennek. Azt nézzük, hogy’ tudunk különmunká­hoz jutni? A szabadságunk dasági osztály csoportveze­tője: „A gyár először 203 mil­lió forintos évi termelési ér­téket ígért Ezt sokalltuk, s kértük a szentendrei vezető­ket, gondolják meg újra a dol­got. Megérkezett a második terv is, ez a végösszeget 180 millióra redukálta, de olyan termékcsoport gyártását hagy­ták ki, amelyet tőlünk a la­kásépítés megkövetel. Igaz, több termék veszteséges, de ettől még kell házat építeni. Így készült el a harmadik terv.. A veszteség csökkentésének módjáról azonban nem tájé­koztatták őket. Szluka Ferenc, a művek számviteli osztályának vezető­je: „Nem tételes tervet adunk ki, orientációs elvárásokat, mindössze három tételt (alap­bérszínvonal, hatékonysági mutató, két-három előírt fontosabb termék) határozunk meg. A gyár önállóan tervez. A veszteséget azonban az egész kollektíva viseli, érthe­tő, hogy igyekszünk leszo­rítani. A terv — vitaalap, ha meggyőznek bennünket az el­lenkezőjéről, már más a dön­tés. De a terv nem harc, ha­nem pontos számítások kér­dése. A gyár és a központ vezetői rövidesen egyeztető tár«valásra jönnek össze, megvitatjuk, hol tér el a ve­zérigazgatóság és a gyár szá­mítása .. Reméljük, meglelik a gyár, a művel: és a népgazdaság érdekazonosságát. Korszerűsödik a szentend­rei gyár, kvalifikáltabb dol­gozókra van szükség — s a következmény: nagyobb bér­ltet etre! Szabó Gyula csoportvezető: „A szentendrei gyár a múlt évihez loépest 14,5 százalékos fejlesztést kapott, tehát a ma­gasabb szakképzettség szük­ségességét már figyelembe vettük. Érthető a gyár har­ca a több pénzért, azt sze­retnék, ha a „munkaerőpia­con” egyenlő partnerként tud­nának fellépni... De hát a bérszínvonalat a műveknek is előírják!" A szentendrei gyárban egy­re több műszakira van szük­ség. A műszakiak alkalma­zotti kategóriában szerepel­nek. A művek vezérigazgató­sága úgy intézkedett, hogy az alatt és esténként megyünk a földre. Összejön talán ismét húszezer forint. Én, a nagy­íjam, és még három lány az Országos Gumiipari Válla­latnál dolgozunk. Ha valaki­nek hálával tartozunk, úgy a gyárnak, igen. Pesti Tamás az igazgató. Nagyon igyek­szem dolgozni, mégis néha úgy érzem, ennyi gondoskodást már meg sem érdemiünk. Ma is kaptam kétszáz- forint ju­talmat. Az asszony még nem is tud róla. Majd este lefek­véskor a párnájára teszem. Meglesz az Évikének a má­sodik rend pólyahuzat belőle, amire vágyik. A nagyobbak után már nem maradt semmi, halálra mostuk őket. — Valaki mondta, kérjek anyagot az óbudai bontások­ból. Kedvező választ kaptam. A gyár fuvarral fog segíteni. Pénzt is adnak, van valami­féle alap, amiből segítik a törzsgárdatagokat, ha építkez­nek. Tizenötezerre számít­hatok. Namármost. Az ala­pot máris megkezdjük be­lőle. Amint jövőre megint keresünk hozzá a nyári mun­kán, építjük tovább. A bútor már nem számít, egy-fcét év múlva lesz, addigra már töb­bem keresünk. o Az Ady Endre utcában, a házzal átellenben kis ve­gyesbolt. Vizslatom a pultot, mit látok rajta? — Ugye, a gyerekeknek vin­né — találgatja a boltosné. — Sportszelet van. ötöt vegyen, annyi odaát az aprója... Komáromi Magda A Pénzügyminisztérium elszámolása az árvízkárok rendezésére befizetett összegekről alkalmazotti létszám arányai­ban nem változhat. Szabó Gyula csoportvezető: „Az alkalmazotti arány a művek szintjén nem változ­hat, ez nem jelenti azt, hogy a gyárban sem. Erre a rendelkezésre azért volt szük­ség, mert csak ezzel a szigo­rítással javíthatjuk a haté­konysági mutatót. A szentend­rei gyárban azonban elkép­zelhető arányeltolódás, a ma­gasabb technikai szint miatt. Már az orientációs tervben figyelembe vettük ezt a tényt, míg többi üzemünkben az alkalmazott—munkás arány átlag 20 százalékos, Szent­endrén 30 feletti. Magyarán mondva: míg a gyárakban négy munkásra jut egy alkal­mazott, addig Szentendrén három fizikai dolgozóra egy szellemi. Egyébként itt is nagy az önállóság: szentend­rei gyárunk úgy módosít, ahogy akar. a vezetők kezét csak a hatékonyság köti meg.” A változtatás — a gazdasá­gosság kereteiben adott! Feltettük a szentendrei gyár­ban megfogalmazott főbb kér­déseket. i Csuha Pál vezérigazgató­helyettes gondolata mérvadó lehet a vállalat és a gyáregy­ség harmonikus kapcsolatá­nak biztositásához: „Az or­szágos igényeket össze kell kapcsolni a helyi lehetőségek­kel!” Ez az az alap, amelyen rendezni lehet a rekonstruk­ció-robbanás problémáit. Hogy már a közeljövőben igazzá váljon a címben írt gondolat: „Rekonstrukció — fejlődés!” Fóti Péter A Pénzügyminisztérium el­számolt azokkal az összegek­kel, amelyeket a közületek az 1970. évi árvíz- és belvízkárok enyhítésére befizettek és — egy korábbi kormányrendel­kezésnek megfelelően — tájé­koztatja erről a lakosságot. A központi költségvetési szervek, a tanácsok, a mi­nisztériumi és tanácsi vállalatok és egyéb szer­vek összesen 1505 millió forintot fizettek be. Ebből Szabolcs megye 227,5 millió, Csongrád megye 51,1 millió, Borsod és Békés me­gye 13,3, illetve 13,1 millió, Szolnok megye 11,8 millió, Hajdú megye 5,9 millió, Sze­ged város pedig 5,8 millió fo­rintot kapott az árvíz elleni védekezésre, illetve a károk helyreállítására. Az említett befizetésekből térült meg a vízügyi szervek védekezési és helyreállítási költségeiből kö­rülbelül egymilliárd forint, ezen kívül több tízmillió fo­rintos támogatást nyújtottak súlyosan károsult állami és társadalmi szerveknek, illetve mezőgazdasági termelőszövet­kezeteknek. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa kezdemé­nyezésére a mezőgazdasági tsz-ek 145 millió forint pénz- beni és természetbeni támoga­tást ajánlottak fel. Ebből eddig 105 millió fo­rintot már megkaptak a károsultak. Az akció még tart, és várható, hogy március végéig a felaján­lások realizálódnak. Az OKISZ-akcióban a ká­rosult kisipari szövetkezetek társszövetkezeteik fejlesztési alapjából és kölcsönös támo­gatási alapjából pénzben és természetben 22 millió forin­tot kaptak. Ezen felül az OKISZ 2,9 millió forinttal se­gítette a károsultakat saját megtakarításaiból. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek fej­lesztési forrásaikból 25,2 mil­lió, kölcsönös támogatási alapjukból pedig 35,9 millió forinttal járultak hozzá társ- szövetkezeteik kárainak ren­dezéséhez. A lakosság befizetéseiből a Magyar Vöröskereszt már ko­rábban tájékoztatást adott Hidrofix Űj eljárást dolgoztak ki a veszprémi vegyipari egyetem fizikai, kémiai tanszékének kutatói a betonfelületek víz­záróvá tételére az Ot- és Vas­útépítő Vállalat megbízásából. A hidrofix elnevezésű fedőré­teg alapanyaga műgyanta, amely tömíti a beton legap­róbb pórusait is, s ellenáll a víz mindennemű kémiai és fi­zikai hatásának. Az új eljárás segítségével megnövelhetik a víztartályok, vízvezetékcsövek, siló- és úszómedencék élettar­tamát. • • Ötmillió köbméter — „lencsékben” Az őrbottyáni gáz Két egykori fénykép a Képes Újságból: dolgozik a fúrógép. Azt, hogy pontosan mikor bukkantak rá a régebbi Or- szentmiklóson — Vácbottyán- nal való tavalyi egyesítése után: Örbottyán — Viczián Antal szőlőbirtokos téglagyá­rában a földgázra, holott csak vizet kerestek, azt még Petrik István, az első községbeli ter­melőszövetkezet alapító-elnöke sem tudná könnyen megmon­dani. De arra már emlékszik, hogy talajmintát vettek, labo­ratóriumokban „kóstolták a földet”, majd geofizikusok robbantással is keresték a gázt, a földalatti visszhangból, rezgésszámból következtetvén a földgáz mennyiségére. A kitermelésre csak a harmin­cas évek elején került sor: ezerkétszáz méter mélyre fúr­tak a bányában, s egy évig a téglagyári kemencéket gázzal fűtötték, s a közeli, téglagyári szolgálati lakásokba is beve­zették. Nagy erővel áramlott a vezetéken, — „olykor a falu­ban, este, olvasni lehetett vol­na a fényénél” —, le kellett fojtani. Később vezetéket fek­tettek le a Vasútállomásig, és onnan tartályokban szállítot­ták a mai Landler Jenő Jár­műjavítóba ... A felszabadu­lás után, az ötvenes években a volt hegyközségi pálinkafőz­őét az akkori Alkotmány Ter­melőszövetkezet üzemeltette: oda is elvitték a gázt. Azután a tartalék kezdett kimerülni, a további kiaknázás költsége túl nagy lett volna... örbotyánnak azonban egye­bet is hozott a földgáz: hévi­zet. Annak idején, hogy föld­gázt már találtak, olajat is kerestek. A falu főterén nyolc- százhúsz méter mélyre fúrtak, s olaj helyett magas sótartal­mú meleg vizet találtak. (Kég sót is párolt belőle néhány ügyes ember.) A vizet, más­ként, mindmáig nem hasznosí­tották: de a következő évek­ben tanulmánytervet készíttet­nek gyógyászati, fürdőbeli föl- használására. (örbottyán amúgyis üdülőtelepet fejleszt: a termelőszövetkezet öntöző­művének tartozéka, egy tizen­ötholdas, mesterséges tó mel­lett tavsűy már száznégy tel­ket parcelláztak.) Az őrbottyáni földgáz törté­nete azonban nem zárult le a gáz kitermelésével. A felsza­badulás után a fővárosi gáz­gyárak — amelyekben szén­ből ámították elő a gázt — már nem tudták ellátni a bu­dapesti igényeket. A Dunán­túlról, majd az Alföldről meg­épültek az első vezetékek, s a fővárosi ipari és háztartási fogyasztásba fokozatosan be­került a földgáz: ma már Bu­Földgáz sütötte tészta a tég­lagyári házban — negyven év­vel ezelőtt. dapest napi fogyasztása több­millió köbméter. Az ötvenes években felmerült egy tároló igénye: magától adódott a ja­vaslat, használják a célra az őrbottyáni természetes tárolót, az akkorra kiürült „lencséket”. Vagy tizenöt éve megépült a vezeték, s azóta a községben összesen ötmillió-százhúszezer köbméter gázt tárolnak a fő­város számára — ez mintegy másfél napra elegendő meny- nyiség. Általában nyáron töl­tik fel a lencsét, amikor ki­sebb a fogyasztás, és télen fel­felhasználnak a tartalékból. Az országban ez az egyetlen igénybevett földgáztároló len­cse! — tájékoztat Dankó Jó­zsef, a Siófoki Kőolajvezeték Vállalathoz tartozó Vecsésf Földgázüzemi Központ vezető­je. Önkéntelen adódik azon­ban a kérdés, miért nem tö­mörül gáztársulásba, miért nem hasznosítja azt a ritka lehetőséget a község, hogy máris kiépült hozzájuk a költ­séges gerincvezeték? Csak az utcai vezeték kiépí­tése hat-nyolcmillió forintba kerülne — mondja Zimmer-' mann György, községi tanács­elnök. Vajon ez pont vagy csak vessző az őrbottyáni gáz kró­nikájában? (padányi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents