Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-21 / 44. szám

4

1971. FEBRUAR 21., VASÁRNAP

„Felkéredzkedett a nap az égre és anyját kereste, a vizet. De a vizet nem találta, nád volt arra — csak a nádvágók kaszáját nézhette, ahogy magasba fut és visz- szacsülantja arcát..

A Dunántúli Nádgazdasági Vállalat dumaharaszti üzemvezetőjét, Hollósi Ferencnét kérdezem: van-e története a nád- rágásnak, régen hogyan élteik erre az emberek? Mondja, a múltat itt keressem, a jelenben. Beszéljek a nádaratókkal; kiöregedőben a szakma, beszéljek velük és nézzem őket. Megismerhetem a múltat: csak beszéljek velük és nézzem őket.

A motoros ladikba külön deszkáit raknak, letakarják pléddel, kint a vizen hideg van. Füredi Mihály munkavezető hangját alig hallom a motor zúgásáltól: "

— Ronda egy munka az övéké... — int a nádasok felé —. Nem csinálnám semmi pénzért

A legidősebb nádarató, az 58 íves Nagy Antal egy napja: „Szigetszentmiklósoin lakom, ötkor kelek, az orromig se látok. Tejesikávét iszom, üres kenyérrel, úgy egészséges iiaj- nalban. Fogom magúin, elindulok, aztán a csónakkal oda megyek, ahol legsűrűbb a nád és egész napon át dolgozhatom. A csizmámba drótköteget teszek, azzal kötöm a kévékét. Rövid kasza a mienk, jobb kezembe fogom, ha talajon állok, nyalábba karolom a nádat, ha csónakból nyúlok ki, marokba veszem és vágom. Minél alacsonyabb a Duna, annál nagyobb a nád. Hideg kéne. Jég. Hogy lábon lehessek. Ügy ölelkezhetnék a náddal, így csak marokra foghatom. Naplementekor leteszem a szerszámot és érzem, hogy elzsibbadt a balfeiLem. Este televíziót nézek, de rendszerint a fotelben alszom eL’t.

Az idény október elsejétől április utolsó napjáig tart. Addig a 14 nádarató Dömsödről, Dunaharasztiból, Szigetcsépről és Ráckevéról hosszú szárú gumicsizmákban, ladikon 120 ezer kéve nádat vág. A terület hossza 45 kilométer — a csepeli hídtól a tassi zsilipig. Dunaharasztin dolgozik nád- feldolgozó is: géppel 65 ezer, kézzel 21 ezer préseit nádlemez, fagyvédő nád, 4800 tekercs mennyezeti nádszövet készül itt egy évben.

Nagy Lajos nádhordó elmeséli, hogyan fürdött kétszer a vízben, először január harmadik napján, másodszor most két hete.

„Ebben az idényben dolgozom először itt. Nincs még rutinom. Először a jég szakadt be alattam és derékig ellepett a Duna. Miikor az iroda felé futottam melegedni, zörgött rajtam a ruha. Másodszor, most két hete a parttól ellöktem a csónakot, ugrottam volna bele, de megcsúsztam valamin és derékig a Dunába szakadtam.

Így történt, hogy Nagy Lajos kétszer fürdött az idei télen a hideg folyóban. Tüdő- gyulladást nem kapott, náthás sem lett, mosolyog, ahogy a történeteket meséli.

Ha jég van, 30—40 embert is felvesznek. Idén csak 14 kellett, akik minden télen megfordulnak erre. Enyhe az idő. Nem kedvez az aratásnak.. Káft>mköSnalf 1 ~ nSdaráfök,’ dupla munka, fele pénz.

Borbély Károly egy dekád alatt (tíz nap) 1300 kévét adott be, mindet szabályosan összekötve, nyolcvanöt centi vastagon. Egy kéve ára: egy forint hetven. Borbély Károly megdolgözik a pénzéért, minden naplementén patakokban folyik róla a víz, egymás után szívja a cigarettákat, karját behaj látva tartja, mintha csak kaszálna. Nyáron kőműves. A kerékpár ott pihen csónakjában, azzal indul haza. remeg a lába a pedálon. Kaszáját munkaidő alatt négyszer élesíti.

Hollósi Ferencné sorolja az adatokat.

— Húsz éve is így voltunk, kis terület ez, nem tudjuk gépesíteni. A Velencei-tavon és a Balatonon már nádkombájnnal dolgoznák, meg Pelikán aratógéppel. Az háromezer kévét vág ki naponta. Nálunk a húsz év alatt annyi történt, hogy a távolabbi nádszigetekre motorcsónak húzza ki a hat ladikot. A motorcsónak négyszer fordul egy nap — 400 kévét hoz, amit aztán osztályoSürgős belépésre keresünk:

villanyszerelőket szerszá mkészitőket szerkezeti és géplakatosokat műszerészeket

forgácsoló és sajtoló gépmunkásokat női és férfi segédmunkásokat takarítónőket

FŐVÁROSI GÁZKÉSZÜLÉKGYÁRTÓ VÁLLALAT

Budapest XIII., Révész utca 27/31.

zunk hossz és minőség szerint. Kifelé a motorcsónakon dolgozó munkavezető teát és szappant visz az embereknek.

Füredi Mihály:

— Hat általánost végeztem, közbeszólt a háború, 19 éve vagyok itt. Nem szeretek négy fal között lenni, a gépeket sem szeretem, csak a vizet és a békességet. Jó dolog szétnézni, megbámulni a madarakat és megmosni az arcom a Duná ban. Kifagytunk mi már, nem félünk a hidegtől...

Laczkó László:

„Maszek kőműves vagyok. Idén tizenkét disznót adtam el, tenyésztek tengeri malacot, nyulat, kereskedem mindennel, nem kéne idejárnom. A víz és a szorgalom hív minden évben vissza. Hajtani nem hajtom magam, a legutóbbi de kádban is csak 130 kévét szedtem. Csak szorgalomból jövök, meg hogy a vizet lássam

A Dunántúli Nádgazdasági Vállalat dunaharaszti üzemének büszkesége, hogy az innen induló nádkötegek ott voltak a Duna-Intercontínental építkezőénél. _ _

“Äz itt dolgozók még nem voltak a csodaszállóban, nem is vágynak arra, nekik itt a világuk: halászcsizmában vágni rendre a nádszigetek közepén, ahonnan a folyót alig látni, ülni lihegve a ladikban, cigarettát szívni és felnézni az égre, hogy úgy érezzék — a nap csak őket süti.

Tamás Ervin

A fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulásáért

VÁC PÉLDÁT MUTAT

„Nálunk a művelődés intézményei, mindenféle megkülönböztetés nélkül, nyitva állnak valamennyi fiatal előtt, aki szorgalmas és tehetséges. Ezen belül a párt elvi-politikai kérdésnek tartja továbbra is, hogy a fizikai dolgozók gyermekei a tanulás minden fokán megfelelő külön támogatást kapjanak”. (Kádár János kongresz- szusi beszámolójából.)

Figyelmeztető jelzések — újságcikkek, tanulmányok, felmérések — adták tudtul az elmúlt években: baj van a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulásával. Az egyetemeken, főiskolákon, felsőfokú technikumokon aggasztóan csökkent a munkás és paraszt szülők gyermekeinek számaránya. A jelzések — szerencsére — nem korlátozódtak a tünetek megállapítására; keresték az okokat is. Ezeket — gyűjtőnéven —

hátrányos helyzetnek

szokás definiálni. A X. párt- kongresszus valamennyi kommunista feladatává tette, hogy minden eszközzel segítsen elhárítani az akadályokat a hátrányos helyzetben levő fiatalok továbbtanulásának útjá- ból.

— A fizikai dolgozók gyermekeinek hátrányos helyzetét nem lehet rendeletekkel, jó szándékú adminisztratív intézkedésekkel megszüntetni — mondja beszélgetésünk kezdetén Szüts Lajos, a Váci Városi Pártbizottság propaganda-művelődési osztályának vezetője. — Azt a tényt például, hogy az alacsonyabb képzettségű fizikai munkás szülők már a felsőtagozatos általános iskolás gyermeküknek sem tudnak segíteni a tanulásban, nem lehet rendeletekkel megváltoztatni. A szaktanárhiánnyal küzdő tanyasi iskola tanulója akkor is jelentős hátrányokkal „startol” a középiskolában, ha egyébként jó eszű, tehetséges gyerek. A kétgyermekes család otthonában kétségkívül jobbak. zavartalanabbak a tanulás feltételei, mint egy sok- gyermekes családban. A mindig délelőtt dolgozó értelmiségi vagy alkalmazott szülő feltétlenül többet foglalkozhat gyermekével, mint a három műszakban dolgozó munkás anya és apa. i

— Mindez nem jelenti azt, hogy fel kell adni a harcot,

hogy semmit sem tehetünk a hátrányos helyzetben levő gyermekekért. Ahol a szülő nem elegendő, ott jó szolgálatot tehet a napközi otthon, a gyermek anulmányi segítségénél, ellenőrzésénél. A zsúfolt családi otthonban nélkülözött nyugalmat pótolja a tanulószoba. A tanulmányi nehézségek leküzdését segíti a korrepetálás, az idegen nyelv tanulását a nyelvtanfolyam, az egyéni képességek kibontakoztatását, a pályaválasztás megkönnyítését az iskolai szakkör.

Vác — ez a gyors ütemben fejlődő iparváros — érdekes és követendő példákkal szolgálhat e tekintetben. Valameny- nyi iskolában működik napközi otthon és tanulószoba; ezekben az általános- és középiskolai tanulók 35 százalékának — 1200 gyermeknek — jut hely. A pedagógusok felügyelete mellett folytatott közös tanulás, az egyéni korrepetálás j előnyét bizonyítja, hogy a napközis diákok tanulmányi I eredménye általában egy tizeddel jobb az iskolai átlagnál.

A váci általános iskolások közül 603 kisdiák részesül rendszeres egyéni korrepetálásban. A műveltségbeli hátrányok felszámolását 26 iskolai és 18 úttörőházi szakkör, valamint 29 nyelvtanfolyam segíti.

— A hátrányos helyzetnek gyakran lehetnek anyagi okai is — mondja Szüts Lajos. — Ezért tartjuk követendő példának

a DCM kezdeményezését,

ahol elhatározták, hogy a jövő tanévtől megvásárolják a könyveket, tanszereket a nagy- családos és egyedül álló anyák gyermekeinek. A szociális segítség szándéka vezette a deákvári általános iskola tantestületét is, amikor az idei tanévben — kísérletképpen — az első osztályok , rászorult gyermekéinek megszervezte az egésznapos iskolai foglalkozást. A tanítási órák felét délelőtt, felét délután tartják, közöttük játékos, feloldó foglalkozások vannak: a lecke megtanulása ugyanazoknak a pedagógusoknak vezetésével történik, kik az órákat tartják, a gyerekek a táskát egész héten haza sem viszik. Ezekbe az

osztályokba elsősorban a fizikai dolgozok gyermekei kerültek.

— Külön feladatunk a tehetséges munkás és paraszt származású gyermekek továbbtanulásának támogatása, lehetőleg anyagilag is. A Pest megyei Tanács VB, a szakmaközi bizottság és a Hazafias Népfront által alapított társa] dalmi ösztöndíjból városunk- ' ban 29 középiskolai tanuló ré-. szesül.

Imre György, a Lőwy Sándor Gépipari Technikum és Szakközépiskola pedagógus- párttitkára szerint, iskolájukban egyaránt figyelmet fordítanak a derékhad tanulmányi segítségére és a tehetséges gyermekek támogatására.

Povázsai Sándor, a városi tanács vb művelődési osztály- vezetője elmondja: annak ellenére, hogy Vácott százszázalékos az általános iskolák szaktanári ellátottsága, mégis hasznosnak bizonyult négy általános iskolának az a kezdeményezése, amikor a Sztáron Sándor és a Géza király téri gimnázium tanárainak közreműködésével gimnáziumi előkészítő tanfolyamokat szerveztek, elsősorban a fizikai dolgozók gyermekei számára. Ennek eredményeit a statisztikák is igazolják: az elmúlt tanévben összesen 226 végzett tanuló került ki az általános iskolákból, s közülük 201 tanul tovább szakmunkásképző vagy középiskolában. Az utóbbiakban továbbtanulók 87 százaléka (!)

fizikai dolgozók gyermeke.

— A tehetséges, munkásparaszt származású gyermekek továbbtanulásának elősegítését nemcsak az öt pedagógus pártszervezet tekinti városunkban szívügyének, hanem valamennyi . tantestület — mondotta befejezésül. — Mesz- szemenő segítőkészségük, egyrészt a párt politikájával való egyetértésükön alapszik, másrészt azon, hogy pedagógusaink többsége olyan munkás vagy paraszt származású fiatal, aki maga is népi államunk gondoskodásával szerezte meg diplomáját. >

Nyíri Éva

Nagy családok

Tizenöt teríték

— Lesz szíves megmondani, merre laknak Bugyiék? Akiknél az a sok gyerek van...

— Abba az utcába tessenek befordulni, aztán már el sem tévesztik: kinn szárad a te- méntelen holmi, oda tessenek bemenni.

Az útbaigazítás pontos. Hamarjában meg sem tudom számlálni, hányán tódulnak ki a zöldrefestett kiskapun a mo- torberregésre.

— Vagytok-e még? — evic- kélek közöttük nevetve, át a sáron a tomáclépcsőig.

— Vagyunk hát, odabenn még a testvéreim — kiáltja egy csupa élet, csupa piros, csupa szőkeség kislány. A giccsfestők ilyenre szokták „sikeríteni” az angyalkákat. Később kiderült, csalt a leányzó, mivelhogy Bugyi Józsefék családjában ő az unoka tisztét tölti be. Abban viszont igaza van, hogy jócskán vannak még odabenn a melegben. Kíváncsian veszik körül a kiságyban trónoló legifjabb családtagot: Évikét.

A kíváncsiság indokolt. Évike pontosan egy hete látta meg a napvilágot és reggel hozta haza őket a mentő a hatvani kórházból. Vele lett ki az — egy tucat...

— Ügy leszek már én is, mint a nótabeli Csicsóné — invitál örömmel-kedvesen a szépszál asszony befelé a tisztaszobába. — Kiállók este a kapuba, oszt csak énekelem: Erzsi, Margit, Manci, Lonka, Kati, Ibi, Évi, gyertek vacsorázni. S hol vannak akkor még a fiúk? A Pista, a Józsi, a Mihály, az Árpi, és Zoli? A tizenkettőből plusz Ildi unokával együtt tizenegy Bugyigyereket láttam. (A lányok kardoskodnak, változtassák át a nevüket Békésire.) Nehéz lenne választani, melyik a szebb, élénkebb, jóltápláltabb? Egyben egyek: a tisztelettudásban.

Bugyi József tűzoltóhadnagy Kartalról, nagyon szegény ember, mint ahogy az a felesége is. Szegények? Ha a keresetet nézzük, igen. Mert szőrös tül-bőröstül, hozzáadva a nagyobbak fizetését, még azt is, hogy a Józsi gyerek esténként átmegy a maszek pékségbe kovászolni, nem jön be havonta több hétezer forintnál. Abból kosztra kerek hatezer kell. Egy árva ezres jut minden másra, villanyra, előfizetésekre, betegségre, utazásra. — És ha telne — mondja az asz- szony kicsit elfelhősödve —, ruhára. Nőnek szépen a gyerekek, jönnek a lányok, cipő kéne, hol ez, hol az. Bíztatom őket, hogy majd a földből, ősszel.

— Enni kell, azt nem vonhatjuk el a szájuktól. Akkor nem lesz ember belőlük — bizonygatja a pirosképű, őszes- hajú apa. ötvenhat éves. Felesége tízzel fiatalabb.

Megragadom az alkalmat, készítsünk együtt gyorsan költségvetést, mennyi pénzt hagynak naponta a boltban. Pontosan kétszáz forintot.

— Pénteken megkért az asz- szony, hozzak húst haza Pestről, combot, az a legkiadósabb — meséli az ember. — Bemegyek a henteshez, leméretek három kilót egybe. Azt mondja egy férfi, minek viszek én falura ennyi húst. Ök hárman vannak, aztán csak egy kilót vesz. Na, látja, válaszoltam. Maga hármójukra vesz egy kilót. Mi ebből tizenöten eszünk, számolja ki.

Fél kiló zsír, négy kiló kenyér, kétnaponként kiló cukor az adag. Ma este vacsorára két és fél kiló hurkát hoztak hetvenhat forintért, de ahhoz

krumpli-savanyúság-kenyér kell bőven, hogy jóllakjanak vele.

— Gondolom, baromfi is-van hátul az udvarban, disznó az ólban, az csak besegít!? Egy kis bab, krumpli megterem ...

— Cserépben, az ablakban. Nincs nekünk tenyérnyi földünk sehol, így jószágot sem tarthatunk. Volt három és fél holdunk, az asszonynak is földje, de azt beadtuk a tsz-be. Aj, hányszor jártam én oda az elnökhöz, vegyenek be tagnak, nem kellettem. Tudom is, miért. Félnek a sokcsaládostól. Ilyen nagy família nincs is több Kartalon. Csakhát mi megszoktuk odahazulról, hogy sokan legyünk. A férjérnék tizenheten, mi tizenhatan voltunk testvérek.

Dehát akkor mégis, mi segít

hozzá a megélhetéshez — erősködöm. — Nekem azt mondták, hogy a tsz-be jár dolgozni.

— Járunk is, minden évben, aki csak mozdítani tudija magát. Odaátról, a vérségiektől vállalom fel a munkát. Tavaly húszezer forintot hoztunk össze. Idén is dolgozunk majd az uborkában, szerződéses kukoricában, répában. Ott miég becsületünk is van a jó munkánkért.

— Itt a faluban miért nem vették fel tagnak? Itt dolgozik a termelőszövetkezetben a Feketéné, az Országos Nőtanács tagja, ö nem. segít az ekkora nagy családon?

— Dehogynem segítene, ő aztán igen. De mit tehet egyedül, ha azt mondják, nem kell már több tag. A huszonötéves nagyfiam is hiába jelentkezett.

— Mondok én cifrábbat — veszi át a szót a férj. — Megindult itt a faluban a konzervüzem. Aki tehette, ment jelentkezni. Tőlünk is mentek a lányok, a tízienhatéves Ilonkám is, hogy ne kellene naponta négy órát vonatozni. Jobban tudna' segíteni itthon az anyjának. Felvettek valami hatvan nőt, de a mieinket mind kihagyták. Még csak azt sem mondták, miért...

— Valami kis földet kapnak-e a tsz-től vagy a tanácstól?

— Egy kapavágásnyit sem. Kértünk már nagyon sokszor csak egy fél holdnyit, hogy tíz zsák krumpli, vagy néhány állatnak való kukorica megteremjen rajta, ne kelljen még a tojást is a boltból hozni. Aztán valahogy mindág úgy jött ki, hogy ide küldtek, meg oda, mondván, nincs rá törvény.

.Valamit nem értek. Nekem