Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-20 / 43. szám
WTl. FEBRUÁR 20., SZOMBAT rt,s í 0 toréi sxMap BÚCSÚZKODNI KÉSZÜL A KÖZSÉGI TANÁCS Számadás eredményekről ér. teendőkről Február 25-én a négy éve választott községi tanács mandátuma lejárta előtt utoljára ül össze Tápiószőllősőn. A zülés napirendje: beszámoló a négy esztendő tanácsi munkájáról. Most pedig a tanácsházán Berényi Mihállyal, a vb elnökével és Kézér János községi | párttitkárral nem négy év, hanem két évtized tanácsi mun- I kájáról beszélgetünk, vagyis í sok mindenről, ami ebben az í összesen 24 éves községben fennállása óta történt. Tápió- szőllős csak ilyen rövid idő óta létezik, azt megelőzően Tápió- szele messzire nyúlt tamyavi- lágának volt része, egymáshoz közelebb-távolabb álló szétszórt épületekkel. — Akkor háramezerötszáz ember élt itt, több, mint1 amennyi ma, hiszen a legutal- j só népszámláláson csak há- romezerszázegynéhány lakost! írtak össze — jegyzi meg a j tanácselnök és a párttitkárral: együtt arról beszélnek, ami! ezen a tájon régen volt. Na- \ gyón tudják, mind a ketten | idevalósiak. Lassan már töredeznek a régi tanyai házak, a helyettük j emelit új épület sem mindig j kerül a régi helyére. Az utol- j só esztendőik során erre is, ar- ! ra is házcsoportok alakultak j lei, sőt utcasorok, ha nem isj egymással összefüggve. — öt négyzetkilométer a község területe, de a meglevő villanyhálózat hossza 22 kilométer és még mindig nem ér el minden egyes házig — mondja a párttitkár. — Sajnos, sokfelé világítanak még petróleumlámpával — szólal meg újra a tanácselnök, de mintha még mondani akarna valamit. Sok biztatásra elmeséli aztán, hogy — ez még a háború elején, gyermekkorában történt — majdnem megvakult, mert annyit olvasott a petróleum gyenge fénye mellett. Mit olvasott? Mindenfélét össze-vissza. Olcsó ponyvafüzetet, újságot, komolyabb irodalomhoz nem jutott hozzá, hol volt még akkor a mai négyezer kötetes községi könyvtár? , — Azt már a tanácsi korszakban létesítettük, ahogy az átalakított tágas, régi épületben a művelődési házat is. — Ami azt illeti, ebben és minden másban, ami a községben az utolsó húsz esztendő alatt történt, része van Berényi Mihálynak —. ezt megint a párttitkártól halljuk. — Ugyanis már az első tanácsválasztáskor bekerült a községi tanácsba és azóta minden alkalommal újra megválasztották. Akikor azonban a mindössze 22 éves fiatalembert távollétében jelölték és választották első ízben a tanácsba. Katonaidejét töltötte éppen. Hogy előzőleg részit vett-e a község közéletében? — Egészen fiatalon, ahogy akkoriban a legtöbb falusi ifjú. én sem foglalkoztam politikával, világnézetem sem volt A háború legvégén, amikor a nálam néhány évvel idősebb barátom, Hunka János, aki most állattenyésztési brigádvezető a tsz-ben, miközben figyeltük a közeledő ágyúdörejt, sokat beszélt nekem a szovjetről, meg arról, hogy valamit nekünk is tenni kellene. Tettünk is. Nyomban a felszabadulás után csatlakoztunk az akkori ifjúsági szervezethez, a MADISZ-hoz. Részt vettem az ifjúság megszervezésében, de ez még csak útkeresés volt nálam. Áz útra a honvédségnél találtam rá. Beléptem a pártba. Leszerelt, hazajött, néhány nap múlva ülést tartott a tanács. Két esztendővel megváMagyar élelmiszerhét Fehnuár 19. és 27. között a legnagyobb NSZK-beli áruházi konszern, a Heriie 68 áruházában magyar élalmi- szerhetet rendez a Hungexpo. Az áruházak egy-egy kirakatát magyar élelmiszerek és italok töltik meg, és a különböző osztályokon magyar termékeket árusítanak. Lasztása után először vett részt rajta Berényi Mihály. Akikor nyolcvanegy tagja volt a tá- piószőllősi tanácsnak, de mert a begyűjtést tárgyalták, sok meghívott is részt vett az ülésen, voltak összesen legalább kétszázan. Ráíkai Mihály tanácselnök Dévényire bízta az ülés vezetését. — Vagyis belelükött egyenesen a mélyvízbe. Szerencsére a katonaságnál csapatom ifjúsági titkára voltam és így valami jártasságra tettem már szart az ülésvazetésben. Nem vallottam szégyent, pedig iz- grhnas tanácsülés volt. Röviddel ezután vb-elnök- helyettes lett belőle, 57-ben meg tanácselnök, de az ötven- nyolcas választás után nem került be a tanács végrehajtó bizottságába. Tavaly óta megint a község élén áll, megválasztották, amikor elődje, Kertész Pál, közlekedési baleset következtében elhunyt. Párttitkár és községi tanácselnök egymás szavába vágva sorolja a sok tennivalót, mi mindenre van sürgősen szüksége a községnek. Iskolára például. A két régi iskola épületét ugyan két tanterem hozzáépítésével bővítették, de a tizenhat tanulócsoport akta' tása csak három műszakban lehetséges és napközi otthon is kellene. Az orvosi rendelő — még negyvenháromban a tanyasiak összefogásából épült — elavult, ahogy az 50-es években megnyitott gyógyszer- tár, de az egészségház is. Fogorvost sem kapnak, amíg lakást, rendelőt nem építenek neki. A villanydrótot tovább j kellene vezetni, ez is kell, az | is kellene, jegyezni sem lehet, annyi minden. A legsürgetőbb azonban vízvezeték. A tanácsi időben fúrt artézi kutakról'ma sokan négy kilométerre cipelhetik a vizet, amíg otthonukba jutnak vele. A vezeték elkészült terve szerint a legnagyobb tá volság csak két kilométer lesz. Van kivitelező, de a szükséges pénz csupán fele részben áll rendelkezésre. — A másik felét már az új tanácsnak kell előteremteni ■ jegyzi meg a párttitkár. Szokoly Endre Mérlegen a vasút (3) És holnapután? ka viszonya alatt. Belépett 1969. II. 19-én. Betegállományban: 1969. III. 28—IV. 3-ig, IV. 4—IV. 19-ig, VII. 10—1970. III. I2-ig, (itt táppénzjogosultsága lejárt), majd 1970. VI. 4- től VI. 30-ig, VII. 1—VIII. 25- ig, és IX. 12-től jelenleg is. Szívpanaszok, tüdőasztma, mondja K. L., valamint az orvosi papírok. Nem a munkába betegedett bele. © „T. szakszervezeti bizottság! Szíveskedjenek lakásomra sürgősen kijönni, mert helyzetem igen szomorú ... annyi pénzünk sincs, hogy a gyógyszeremet kiváltsam... Sürgős segítségüket kérem, mert ahová fordultam, azt mondták, hogy a vállalatnak kötelessége magukon segítenil Aláírás: 1970. IX. 22. Marattam elvtársi üdvözlettel: K. L.” Helyszíni szemle ennek hatására: © „K. L. negyedmagával lakik. ö, felesége, egy 16 év körüli lány, egy 4 hónapos csecsemő. A családhoz tartozik még egy fiúgyermek, aki idegen gondozás alatt van... A szegénység egy XIX. századi nyomortanyára hasonlít... A férj keresete 1800 Ft, a feleség szülési szabadságon, előző keresete kb. 1200 Ft. A lány nem áll munkába, idejét az utcán tölti... K. L. szakmailag igen gyenge, emiatt bére reális. (!) Munkahelyéről gyakran távoimarad ... nemcsak a saját fizetését issza el, hanem a feleségéét is... Az üzemvezetőség támogatta, engedményekkel, juttatásokkal; a család megsegítésére javasoljuk, hogy a lányt vegyük fel az anyja helyébe... Az szb felé javasoljuk, utaljon ki segélyt, valamint javasoljuk az üzemvezetőségnek, a párt- és szakszervezeti vezetőségnek, hogy kísérje figyelemmel K. L. és családja helyzetének alakulását. Jószerencsét! 1970. X. 8. Nagy László, mb-titkár.” Mármint abból a szempontból figyeljék, hogy kap-e elég segélyt, juttatást, engedményt? Hogy legyen mit elinnia? Meg is kérdezem Laky László személyzeti osztályvezetőt: mióta tudják, hogy munka- vállalójuk ilyen színes múltú. Hát — miután a cikk megjelent, utánanéztek... Nocsak! Ők is csak utána? Megkockáztatom: — Az asszony is ilyen előéletű? — őszintén szólva ... azt hiszem, vele nincs hiba. — Ha már itt tartunk — nézzük meg az ő munkakönyvét is! — Most már én is kíváncsi vagyok rá — mondja Laky László. És tíz perc múlva már közösen csodálkozunk tovább. A munkakönyv foszlott, csatakos lapjairól, 17 év alatt 19 munkahely olvasható le, nagyne- hezen. 17 év alatt 9 év munkaviszony. Végül, 1969. II. 19-től a Cement- és Mészművek Váci Gyárában. Ahol is. 1969. VIII. 19—VIII. 26-ig, IX. 3-tól X. 11-ig, XI. 13—XI. 19-ig, VI. 13—VI. 16-ig betegállományban, VII. 13-tól XI. 29-ig terhesállományban, XI. 30-tól gyermekgondozási segélyben. 1973-ig... — Tulajdonképpen hol lehet a fiú?... És vajon melyiküké a lány? — töpreng fennhangon a személyzeti osztályvezető. — Mert, ahogy most nézem, egyikük kartonján sem szerepel egyik gyerek sem. Csak a csecsemő, akivel karján az asz- szony fúhöz-fához szaladgál, előlegért, segélyért — aztán mindketten elisszák... És vajon hol a lemenőági rokon, aki miatt ült...? Még sok részletkérdés nyitva maradt. Bár, mint Laky László mondja, olyan nagy a munkaerőhiány, hogy nem lehetnek válogatósak —, de azért egy konzekvenciát mégis le kell vonni: az ember nem lehet eléggé körültekintő, ha újságíró, ha személyzeti osztályvezető. Mert bármilyen nagy a munkaerőhiány — ez a házaspár mélyen 'alatta van a „munkaerő" fogalomnak, a legszerényebb átszámítással is. És: bármilyen sanyarú a lakáshelyzet, bármennyire megdöbbentő, hogy egy hatvanéves ember csecsemőjével és négytagú (vagy ki tudja, hány- tagú) családjával esetleg utcára kerül — pártfogásba venni túlzás. Hiszen van éppen elég becsületes, dolgozó ember, akinek lakásproblémája van ... Vajon hányán élnek — élnek vissza így társadalmunk humanitásával? Pereli Gabriella Nincs általános, mindenütt érvényes mérce. Svájc vasútvonalainak 99,3 százaléka villamosított. Ehhez mérten nagyon rosszul állunk. Ám Angliához mérten, ahol a vonalak egyötödén” futnak villanymozdony vontatta szerelvények, már nem akad okunk rös- telkedésre. Csakhogy... Az ilyesfajta összevetések azért vihetnek tévutakra, rossz következtetésekre, mert azt hanyagolják el, ami a legfontosabb: egy-egy ország sajátos gazdasági fejlődését és helyzetét. S még valamit. Azt, hogy hol mi a — gazdaságos! A hazai vasútfejlesztésben a gazdaságossági vizsgálatok alapján születtek meg azok a döntések, amelyek bizonyos vonalakon a villamosítást, másutt a dieselesítést részesítették előnyben. A villamosítás ugyanis rendkívül beruházásigényes — felsővezetékek, alállomások stb. —, s így csak hosszabb távon, bizonyos vonalkihasználási szint, azaz személy- és áruforgalom-mennyiség felett válik gazdaságossá, míg energia- és javítási költségei kisebbek. (Azért, hogy érzékelhető legyen a fejlesztés szükségessége, illetve a fejlesztési döntések iránya, írjuk le: a villamos vontatás üzemköltségeit egynek véve, a Diesel-vontatás költségigénye annak 1,7-szerese, a gőzvontatásé pedig 3,8—4-szere- se.) Ezek a megfontolások játszottak szerepet abban, hogy a vontatásnemek összetétele a negyedik ötéves tervben az alábbiak szerint változik majd: Vontatásnem 1970 1975 Gőz 32,4 10,0 Villamos 27,9 40,8 Diesel 39,7 49,2 Az elmondottak megvilágítják, hogy miért „csak” 280 km hosszú vonal villamosítására kerül sor — a csehszlovák és a román határ kőzötti korszerű összeköttetést biztosító Szob—Budapest— Nagykáta—Lökösháza vonal, amelynek segítségével a három ország áruit mozdonycsere nélkül lehet szállítani — a negyedik ötéves tervben, s másutt, így például a Dunántúlon, miért a dieselesí- tés kerül megvalósításra. Kcr zeru hazai mozdonyok A negyedik ötéves terv esztendeiben nemcsak a vontatásnemek arányaiban, hanem a vontató járművek ösz- szetételében is jelentős arányú változás megy végbe, örvendetes, hogy a nagy hagyományú hazai vontatójármű-gyártás e változásban oroszlánrészt vállalt és vállal magára. Igaz, kiselejtezésre kerültek a Kandó-rend- szerű V 40-es és BOCO rendszerű mozdonyok, s sor kerül a Ward-Leonard típusokra is. Ám a Ganz-MÁVAG már készíti a 4800 lóerős, hattengelyes mozdonyt, amely minden tekintetben felülmúlja a most közlekedő típusokat, s ugyanakkor az új rendszerű vonóhorog alkalmazásával hosszabb szerelvények továbbítására is alkalmas. Biztató kísérletek folynak a szilícium-diódák helyett tirisz- toros egyenirányító-berendezésű mozdonyokkal, amelyek előnye — a szakaszossal szemben — a folyamatos vonóerőszabályozás. Ugyancsak hazai gyártmányú újdonság lesz a korszerű, fűtőberendezéssel ellátott 2700 lóerős Diesel-mozdony, amelynek a személyszállításban jut nagy szerep, ahogy a beszerzendő 3000 lóerős szovjet Diesel-mozdonyoknak is. A dieselesítés fejlesztését szolgálják a szárnyvonalakon üzembe állítandó — ebben a megye is érdekelt — hatrészes, MDa jelű Ganz- MÁVAG motorvonatok, s kísérletek folynak a Dieselmozdonyokat fordítás nélküli — inga — vontatásra képessé tevő vezérlőkocsikkal. A közlekedéspolitikai irányelvekben fontos helyet kapott keresztirányú — a fővárost nem érintő — vonalak fejlesztésében, mint amilyen például a Miskolc—Szeged, a Pécs— Szombathely, az ugyancsak magyar gyártmányú, 1800 lóerős, univerzális Diesel-mozdonyoknak jut fő szerep. Pályaépítés, gépekkel A műszaki haladás, akár másutt, a vasútnál sem képzelhető el másként, csak ösz- szetett, minden területre kiterjedő módon. Éppen ezért a negyedik ötéves tervben a vontató és a vontatott járműpark nagyfokú korszerűsítése mellett folytatják a többi között a pályaépítés gépesítését is. Elsősorban a nehéz fizikai munka — ágyazat rostálása, sín- anyag, vasbetonaljak mozgatása, vágányaláverés stb., mint tapasztalható ez éppen most a Rákos—Nagykáta—Üjszász közötti, második vágány építésénél — csökkentésére törekednek. Napjainkban már működik olyan, 15 egységből álló vágányépítő géplánc, amelynek teljesítménye műszakonként 700 méter, s ugyancsak dolgozik a Debrecenben konstruált, első, automata vezérlésű mozgó betonozó szerelvény, amely hatóránként 40 köbméter betont készít. A gépesítés nagymértékben közrejátszik abban, hogy a villamosítás mellett ä következő öt esztendőben 1900 km hosszúságban kerül sor pályakorszerűsítésre, így befejeződik a Balaton déli partján, Budapest—Pécs között a felújítás, s megkezdődik a hegyeshalmi vonal átépítése. Ez utóbbi kettő megint csak a megye jó néhány települését segíti gyorsabb, kényelmesebb közlekedéshez... Mindehhez természetesen pénz és pénz kell. A vasút korszerűsítése nagy anyagi befektetést követel. Egyetlen beruházás, mint például a szolnoki csomópont, rendező-pályaudvar korszerűsítése, 800 millió forintba kerül. Egyetlen évben, 1989-ben, csupán járművek — mozdonyok és vagonok — beszerzésére 2,1 milliárdot költött a vasút, s 1970-ben teljes beruházásainak megvalósítása 5,4 milliárdot emésztett fel! Első a biztonság A vasúti balesetek túlnyomó része napjainkban sem a berendezések hibájából, sokkal inkább emberi mulasztások miatt következik be. Ennek ellenére — a forgalom növekedése, a szerelvények sebessé1 gének emelkedése indokolja — a vasút nagy összegeket fordít a közlekedésbiztonságá berendezések és rendszerek fejlesztésére. A negyedik ötéves tervben jelentős mértékben bővül az automatikus biztosító berendezésekkel ellátott vonalak hossza, több száz vasúti-közúti kereszteződést látnak el automatikus jelzőberendezésekkel (jel- és fénysorompókkal). A távoli jövő pedig már kirajzolódik a negyedik ötéves tervben végrehajtott feladatok során. A kezdet a biztonság tökélyre fejlesztése, a zárópont pedig — külföldön előrehaladott kísérletek folynak — már a mozdonyvezető nélküli, automata vezérlésű ,szerelvények továbbítása ... Addig természetesen rengeteg a tennivaló. Elő kell készíteni a különböző részfolyamatok automatizálását, a számítógépekre támaszkodó üzemszervezést, a jegykiadás gépesítését stb. (Az automata vagon kapcsolásról, illetve annak általános bevezetéséről a hazai vasútnál is, éppen nemrég írt a sajtó, mivel nemzetközi egyezményekhez való csatlakozásunk kötelezővé teszi ezt.) Tárnok térségében és más helyeken már működik a kísérleti jellegű, folyamatos üzemű, automatikus vonatmegállító berendezés, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi az összeütközéseket. Tovább kell folytatni a körzeti állomások rendszerének kiépítését — a hazai vasutakon az állomások egymástól való átlagos távolsága mindössze hét kilométer! —, s ezzel a kis áruforgalmú állomások küldeményeinek ésszerű összegyűjtését. 1971-ben fejlesztési terveinek végrehajtására hatmil- liárd forintot költ a vasút. Szolgálatba állítanak 47 villamos és Diesel-mozdonyt, 257 új személy- és 2700 teherkocsit, 330; millió forintért korszerű távközlő és biztosító berendezéseket szerelnek fel... Rekonstrukciót valósítanak meg a Dunakeszi Járműjavító Vállalatnál, a hálózatfejlesztésre adott 2,8 milliárd forintból sok millió jut a Rákos—Tápió- szecső—Nagykáta—Üjszász vonal második vágányának építésére, a Budapest—Szob közötti szakasz villamosítására, átépítik a Déli pályaudvart... A vasút megkezdte a negyedik ötéves terv végrehajtását. Nem túlzás: az egész ország érdekelt abban, hogy a tervek megvalósítása maradéktalan legyen 1971-ben éppúgy, mint valamennyi elkövetkezendő esztendőben. Mészáros Ottó (Vége.) Nemcsak hirdetni, nevelni is Élelmiszer-kereskedelmi reklámkonferencia Az élelmiszer-, vegyi- és háztartási cikkek forgalmának fejlesztésével, a szakma negyedik ötéves tervével és az ebből adódó feladatokkal foglalkozó konferenciát nyitott meg péntek reggel dr. Sághy Vilmos, a belkereskedelmi miniszter első helyettese a KPVDSZ Jókai utcai színház- termében. A konferencián a tanácsok kereskedelmi vezetői, az állami és szövetkezeti élelmiszer- és vegyikereskedelem képviselői, elsősorban a szakma reklám- és propagandatevékenységének tennivalóit, módszereit vitatják meg. Molnár Károly, a minisztérium osztályvezetője' hangsúlyozta, hogy a legegyenletesebb, a legjobb — sok termékből a keresletet meghaladó — kínálatot nyújtó kereskedelmi ágazatban megnöv^tedik a reklám szerepe. A reklámnak egyebek között nemcsak az új cikkekre kell felhívnia a figyelmet, hanem elő kell segítenie élelmiszer-fogyasztásunk szerkezetének további javulását, a korszerű, egészségesebb táplálkozásra kell ösztönöznie a lakosságot. (MTI) Új tantárgyak az iskolatelevízióban Az iskolatelevízió csaknem teljesen kiépítette már a maga általános iskolai Oktató rendszerét. Jelenleg 612 adást sugároznak az általános iskola tanulóinak, 131-et a középiskolásoknak és 18-at a felsőfokú oktatásban résztvevőknek. Az elkövetkező évek új tantárgyakat is ígérnek a képernyőn. Már a következő tanévben megkezdődik a kémiaioktatás a középiskolások, elsősorban pedig a szakközépiskolások számára. 1972-ben már rendszeresen jelentkezik a tv- ben a „világnézetünk alapjai” is, amelynek kísérleti adásai még az idén megkezdődnek. A Művelődésügyi Minisztérium megfelelő határozatainak szellemében a televízió iskola- előkészítő tanfolyamokat indít.
