Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-14 / 38. szám
6 ‘"^Mírlap 1971. FEBRUÁR 14., VASÁRNAP \ „világranglista” nyolcadik helyén Tízmilliárd alkoholra Akció a józanságért Az alkoholizmus elleni küzdelemről szóló jelentés — amelyet a Pest megyei Alkoholizmus elleni Társadalmi Bizottság tárt tagjai elé — sok megnyugtató, de még több elgondolkoztató adatot tartalmazott. Magyarországon — ahogy az egyik hozzászólásból megtudtuk —, emelkedett az egy főre jutó alkoholfogyasztás. A világlistán a nyolcadik helyen állunk, az egy főre jutó szeszfogyasztásunk 7.7 liter! Italféleségre egy év alatt 10 milliárd százötven milliót költöttünk, élelmiszerre ugyanakkor tízmilliárd száztizenegy milliót. A pohár bor sajnos sokaknál már nemcsak ünnepi alkalom, mindennapi, mindenáron való ivászattá fajul. Különösen akikor, ha intézményesen adnak módot rá. Dr. Bonta Mihály, az Országos Alkoholellenes Bizottság titkárságának vezetője olvasta fel az alábbi adatokat: a harmadik ötéves tervben 25.4 százalékkal növekedett a fejadag, a kiskereskedelmi áruforgalom 47 százalékát képezte. Ugyanakkor a negyedik ötéves tervben újabb emelkedést irányoztak elő, 9.7 literes fejadagot számítva. Agócs Dezső, a megyei tanács kereskedelmi osztálya nevében megint egy másik oldalára mutatott rá ennek a nehéz kérdéskomplexumnak. Az új telepítéseik még tovább növelik a borforgalmat, a termelőszövetkezeteknek szükségük van az ebből keletkező jövedelemre. Az sem áll, hogy ha a kereskedelem nem árusítaná az italt, nem lenne alkoholizmus. Járható út viszont, hpgy á jtap egy bizonyos, szakában tilqs legyen az* italozás, mint ahogy több skandináv államban most vezetik bej ezt a rendszert. Másik nagyon érdekes gondolatot dr. Bágyoni Attila vetett fel a Pest megyei Tanács egészségügyi osztálya képviseletében: ha szégyen lenne az alkoholizmus, könnyebb lenne ellene védekezni Ha a közhangulatot sikerül a megrögzött részegesek ellen fordítani máris nagyobb az esély, hogy elvonókúrára lehessen kötelezni őket. Dr. Hárdi István, a Pest megyei Tanács Idegbeteggondozó Intézetének vezető-főorvosa a bizottság titkáraként szólt arról, a megállást nem ismerő, munkáról, amit a Vöröskereszttel, újabban a Szakszervezetek Megyei Tanácsával, a rendőrséggel és az ügyészséggel az alkoholizmus eilen kifejtenék. Jellemzésül elég, ha tudjuk, hogy az öt alkoholelvonó rendelővel együtt több mint tizezernégyszáz esetben végeztek gyógyító munkát, az intézet egymaga több mint négyezer beteggel foglalkozott. Dr. Frischmann Edgár, a megyei főügyészség képviseletében beszámolt arról, hogy 71 esetben kezdeményeztek kötelező elvonókúrát. Ez a szám még magasabb lehetne, ha nem találkoznának új, igen aggasztó jelenséggel: az italozó emberek szervezete már annyira leromlott, hogy nem bírná el a szokványos alkoholelvonó kúrával járó megterhelést. A rendőrségi-bírósági statisztikák is igazolják az alkoholizmus terjedését. A megyében a testi sértések, sőt az emberölések nyolcvan százalékát ittasan követték el, de más bűncselekmények vizsgálatában is szinte ugyanilyen arányban lehet kimutatni az alkoholos befolyásoltságot. A bírósági bontóperekben is nagy számmal találkoznak az alkohol miatt csődbement házasságokkal, s tavaly az állami gondozásba vett gyerekek döntő többségénél a szülők botrányos életmódja volt a kiváltó ok. A bizottság tagjai éles szavakkal keltek ki az egyes vezetők rossz példamutatása ellen. A „szocialista ivászat” szokása mindinkább terjed. Helytelen, ha összejöveteleken, tárgyalásokon alkoholt szolgálnak fel, vagy ha itallal dúsítják az üzemi rendezvénye*• ......... :?r*r rtry »•» rR «ljSnösen elítélendő, hogy a középiskolákban az ünnepségeken szeszes italt szolgálnak ki. Az alkoholizmust ezek ellenére sem szabad végzetes népbetegségnek tekinteni. Vannak törvényeink, amelyeket azonban sokkal hatásosabban kell betartani és főleg erélyesebben alkalmazni. Igen üdvös lenne, ha megvalósíthatnák a kötelező munkaterápiás intézetekben való gyógykezelést és ugyanakkor az egészségügyi és társadalmi szervezetek megfelelő hatékonyságú propagandájával megváltoztatnák a társadalom szemléletét az alkoholizmussal szemben. Komáromi Magda halt. Itt volt Lendér Andrásné munkahelye. Tíz órakor K. alezredes, a Pest megyei gyilkossági ügyek intézője lép asztalunkhoz, az értekezletről jött. Megrendeli aznapi nyolcadik kávéját és azt mondja: — Borús Ernőt beszállítjuk a főkapitányságra. Gyilkosság alapos gyanúja miatt... Egy nyomozás története A monori utcán ismerősök szólítottak meg: — Mondd, tudják már, ki a gyilkos? Igaz, hogy a ... volt a tettes? Nem mondhattam mást, csak újsághírközhelyeket, „nagy apparátussal nyomoznak”, „kézrekerül a tettes” — és közben azok az emberek jutattak eszembe, akik akkor már 36 órája voltak talpon, s most kihallgatási jegyzőkönyveket diktálnak, bűnjeleket vizsgálnak laboratóriumban, ellenőrzik tucatnyi gyanúsított alibijét... A kérdezők a nyomozás mechanizmusáról nem sokat sejthettek. Csak azt tudták, ami mindannyiunkat nyugtalanított: a tettes még ismeretlen. Az első 24 óra legfontosabb eseményei: Február 1-én este, Monor, Csokonai utca 26. szám alatti lakásán brutális módon meggyilkolva, .holtan találják a 48 éves Lendér Andrásnét. A Pest megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának munkatársait lakásukon riasztják. A szemlebizottság — nyomozók, orvosszakértő, bűnügyi technikusok — 23 órakor érkezik a helyszínre. Hajnali 5 óráig dolgoznak a házban, majd késő estig tart a tanúk kihallgatása. Másnap folytatódik a nyomozás ... A monori kapitányság, a főhadiszállás egyik szobájában biztató hírekre várunk. Az ablakok az utcára nyílnak: a szemközti járdán csoportokba verődött járókelők. Akiknek erre vezet útja, meg-megálinak, az épület előtt sűrűn érkező, induló rendőrségi gépkocsikat, civilruhás utasaikat nézik. A gyilkosság híre futótűzként terjedt el Mo- noron. Mesélik: voltak, akik új, erősebb zárat szereltettek lakásuk ajtajára, idős, egyedülálló asszonyok költöztek ösz- sze. S most mindenki találgat, várakozik... A szomszéd szobába tanúk érkeznek kihallgatásra. A község több pontjára nyomozók rajzanak ki adatokat gyűjteni. kost? Erről a helyszínt kell „megszólaltatni”. Délután 6 órakor a nyomozócsoport vezetőjével, P. őrnaggyal indulunk a Csokonai utcába. A lakásban még mindig átható a füstszag. A kertes ház tornácáról a konyhán át jutni a nagyobbik szobába. A berendezés modem. Világosbarna szekrények, színes fotelek, televízió, magnetofon. S az otthonosság borzongató hangulati ellentéte: vértócsák a padlón, ajtón, bútorokon. Vér- cseppek a tükrön. Piros foltok az unoka fényképén. Égett papírok fekete pernyéi, elszenesedett szőnyegdarabok, ruha- foszlányok. A történtekről egy üvegcserép, hajszál, egy karcolás a szekrényen, egy mikroszkóppal vizsgált szövetszál is sok mindent elárul a szakembernek. P. őrnagy ismét rekonstruálja az eseményeket. Len- dérnét először a konyhában érte támadás. A tettes egy üveggel hétszer sújtotta fejbe menekülő áldozatát, aki bezuhant a szobába. Itt tovább dulakodtak. A gyilkos szinte eszét vesztve, le nem írható brutalitással cselekedett. Fojtogatott, szúrt, máglyát rakott a padlóra, megpróbálta elégetni áldozatát, de a tűz elaludt, vagy eloltotta. Aztán bezárta a lakásajtót, a kulcsot visszadobta a konyhába, és távozott. — Az asszony nem volt teljesen felöltözve, így csak közeli ismerősit, rokont fogadhatott — következtet az őrnagy. — A hozzátartozók állítják: a lakásból nem hiányzik semmi. A tettes tehát nem lehetett idegen, a gyilkosság oka nem anyagi haszonszerzés. Az indíték, valószínűleg veszekedés kiváltotta féktelen harag, kegyelmet nem ismerő bosszú. Hogy ki tette? Lendémé nem egy emberrel volt rossz viszonyban, pereskedett is. Sokan gyanúba jöhetnek, s nekünk mindenkit ellenőrizni kell. A kört már meghúztuk. S a körön belül már ott kell lenni a gyilkosnak is. Azt mondják: a nyomozó szavainál tíz lépéssel előbbre járnak gondolatai. A kör, estére, számunkra váratlanul gyorsan szűkült. Az áldozat veje már az első napon felkerült a gyanúsítottak listájára. A fiatalember kihallgatásakor ellentmondásokba keveredett, a gyilkosság napján kerek hét órára nem volt alibije. Kihallgatása után nem engedték el a kapitányságról. S most este 8 órakor a személyére vonatkozó legújabb adatok értékelésere gyülekezik a nyomozócsoport Amíg tart a tanácskozás, átmegyünk a kapitánysággal szemközti Hangulat presszóba. Elöl, a pultnál vendégek gyűrűjében hallani a kávéfőzőnő hangját: — Szeretnénk végre megnyugodni... A gyilkosságról beszélnek. Bent zene szól, ritmust kopog a dobverő. A ruhatár pultjára a vendégek maguk sorakoztatják kabátjaikat. Ruhatárosnő nincs. MegDélután 5 óra. Már fél órája tart a kihallgatás a szomszéd szobában. Borús Ernő a bűnügyi osztályvezető, P. őrnagy és K. alezredes kérdéseire válaszol. Az osztályon nem mozdul senki helyéről. A háromnapos hajszában egyik nyomozó arcán sem láttam olyan feszültséget mint ezekben a percekben, amikor hamutartók csüklkgyűj töményét szaporítva, szótlanul róják türelmetlen sétájukat az íróasztalok között. Vajon beismeri-e a bűntettet? Borús azt mondja: anyósa haláláról csak másnap értesült. S hogy a tett elkövetésének időpontjában 13 kilométerre volt Monortól. A felkutatott bizonyítékok ezt cáfolják. Borús anyósával rosszban volt. De képes-e ez a büntetlen előéletű fiatalember olyan könyörtelen gyilkosságot végrehajtani, amely a bűnügyi krónikák legsötétebb lapjaira kerül majd? Lassan múlnak a percek. A bizonyítékok fokozatos feltárása, a meggyőzés az őszinteségre, a kérdések taktikus feltevése — ez az idiegfeszítő lélektani párharc már több mint egy órája tart... Háromnegyed hatkor nyílik az ajtó. Két nyomozó kíséretében, bilincsbe szorított kézzel lép ki Borús Ernő. A fiú szeme végigfut rajtunk, arca keserű mosolyra rándúL Beismerte a bűntettet. A nyomozás negyedik napjának már rövid a története. A főkapitányságon folytatódott a kihallgatás. A bűnügyi technikusok, a Borús által megjelölt helyen, a Csokonai utcai házban megtalálták a gyilkos egyik szerszámát, a bárdot, amit a fiú óvatosan elrejtett. Tanúi voltunk azoknak a nehezen felejthető, drámai perceknek, amikor az áldozat hozzátartozóival közölték: ki volt Lendémé gyilkosa. Mindenki azt kérdezte: miért tette? Lendérné kezdettől fogva ellenezte, hogy lánya Borús Ernőhöz menjen feleségül. A házasság után tovább romlott a viszony, gyakran veszekedtek. A férj nagyon szerette feleségét, s úgy érezte, anyósa elválasztja tőle. Azon a napon kora reggel pálinkát ivott, 6 óira után elké- rezkedett munkahelyéről, s Lendéméhez ment, hogy felelősségre vonja. Vitatkoztak, veszekedtek. A fiú megütötte az asszonyt, s aztán a düh elborította agyát... Borús Ernő 20 éves. Felesége 19. A gyilkosság előtti napon ünnepelték házasságuk első évfordulóját. Szitnyai Jenő Foto: Urban Az egyik fontos kérdés már tisztázott: mikor történt a gyilkosság? A házban lakó albérlő, valamint Lendémé fia és menye aznap reggel 5 óra előtt távozott el hazulról, s csak este érkeztek meg, fedezték fel a gyilkosságot A tettesnek fél nap állt rendelkezésére. Közelebbi időpontot kelett meghatározni. A nyomozóknak feltűnt: a háznál nevelt tyúkokat a gyilkosság napján nem etették meg. Megtudták: Lendémé az állatokat rendszerint 11 óra tájban látta eh Ha erre most nem volt ideje, 11 előtt ölték meg. Az orvosszakértő megerősítette a feltételezést: a halál 10 és 11 óra között állt be ... A döntő kérdés: milyen körben kell keresni a gyilIpari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ACS-ALLVANYOZŐ, VAS- ÉS FÉMSZERKEZETI LAKATOS ÉPÜLETASZTALOS, FAPADLÓZÓ ÉS MOANYAGBURKOLÓ KÖZPONTIFŰTÉS-SZERELŐ VIZ- ÉS GÁZVEZETÉK-SZERELŐ VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ ÉPULETBURKOLÖ (hidegburkolatok) MOKŐKÉSZITŐ, VASBETONSZERELŐ VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndíjat a vállalat ad. Jelentkezés levélben vagy személyesen a következő címen: Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXL, (Csepel), Kiss János altábornagy utca 19-21.
