Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-14 / 38. szám
MTI- FEBRUAR 14., VASÄRNAP 5 ‘"zfCfrlap Megkérdeztük az illetékeseket a lakott állami kisházak sorsáré! Híres ételek — híres étvágyak Oorfmeister-freskókat találtak Sárvárott Újabb négy freskós teremre bukkantak a sárvári Nádasdy várban falkutatás közben. A képekre valószínűleg a XIX. * század első éveiben történt ; nagy belső átalakítások során ili áztak vakolatot A szakértői ■ vélemény szerint a freskók {Dorfmeister munkái és mi toll ógiai jeleneteket örökítenek meg. A rendkívül értékes képzőművészeti alkotásokat rövidesen teljesen feltárja és elővarázsolja az Országos Műemléki Felügyelőség. Ez- II tán kerül sor a restaurálásra. A termeket valószínűleg múzeumnak használják majd. Padok az ágyúállásban A múlt év októberében „bezárták” a diósgyőri várat, s a téli hónapokban a korabeli stílusban helyreállított toronyszobákban, rondellákban korszerűsítették a berendezést. Az egykor Nagy Lajos király lakóhelyéül szolgáló helyiségekben bevezették a rejtett világítást. A nagyméretű rondellában, a hajdani ágyúállásban a falak mentén fonott ülőpadokat helyeztek eL A miskolci Henman Ottó Múzeum több mint ötezer, a diósgyőri várból származó tárgyat adott át. Ezt az anyagot kiállításon mutatják be a közönségnek. Rádiós együttműködés Aláírták a magyar rádió és a csehszlovák rádió közötti együttműködési egyezményt, valamint az 1971—72. évre szóló munkatervet. Legutóbb megírtuk, mit mondanak a Pest megyei OTP központjában az eladásra szánt kisházakról. Témánk időszerűségét az 32/1969-es rendelet óta eltelt idő, valamint a lakásügy szüntelenül napirenden tartott és most új, átfogó rendelkezésekkel is megoldani kívánt volta adja. Az állami tulajdonú kisebb házak magánkézbe adása 12 lakásosig ugyanazt a célt szolgálja, ha nem is olyan maradéktalanul, mint az új lakás- építkezések. De van egy másik célja is: az állam képtelen anyagi és kapacitásbeli fedezetet nyújtani e szinte semmiféle haszonnal nem járó ingatlanok karbantartására, kezelésére, korszerűsítésére, felújítására. Ezért inkább kedvezményesen és hosszúlejáratú részletekre eladja, elsősorban (és olcsóbban) a bennlakóknak. Sajnos azonban az elvében ésszerű elgondolás és a gyakorlati megvalósulás között nagy az eltérés. Háziúr—lakóviszály Az ésszerű elv tehát dugába dől? Megkérdeztük a Pest megyei Tanács építési-közlekedési osztályának helyettes vezetőjét: Wächter Rolandot. — A megyében mintegy 270 ezer lakás van, ehhez mérten töredéknyi az állami tulajdonból magánkézbe adhatók száma. A városgazdálkodás kezében kb. 4800, a községi tanáalapvetően más lakásadottságok és -igények mellett, könnyebb a megoldás. Nagyobb telken, másképp elhelyezett, műszakilag is megnyugtatóan, az építési szabályok szerint is megosztható házak esetén nincs különösebb aggály. Vidéken általános igény a külön tulajdonú és használatú telekrész, ahol megoldható az állattartás is. Nem vigasz, ha megjegyzem: nem is ez a legsúlyosabb gondunk, hanem a személyi tulajdonú, de bérbeadás útján hasznosított, (azaz nem tulajdonos, hanem bérlő lakta) házak. A tulajdonos többnyire öreg, kisnyugdíjas, a kifejezés, hogy „bérbeadás útján hasznosítja” csak terminusz tech- nikusz, nincs köze a való helyzethez. A lakbér az adót sem fedezi sokszor. (Albérlet — az más. Ott a padlásfeljáróért is százakat kérnek.) Ilyenkor gyakorlatilag képtelenség végrehajtani az elrendelt tatarozási kötelezettséget. Elméleti a büntetés is: miből tiltsunk le, ahol nincs mit. Természetes logika: az esetek többségében anyagiak hiányában nem tataroznak. Mit tehetünk? Életveszély esetén elrendeljük a kényszertatarozást, ezt a helyi tanács hajtja végre, a felmerült költségeket áthárítja — azaz ráterheli az ingatlanra. A kör bezárul: egy vasa sem lett a tanácsnak, de a tatarozást ő finanszírozta. Pereli Gabriella Ez a szombat sokáig emlékezetes marad még az újhar- tyáni emberek számára. Szombat reggeltől vasárnap reggelig ünnepeltek — két felvonásban, ugyanazon a színpadon. A szó szó szerinti értelmében is. Mert mindkét felvonás színhelye a művelődési ház színház- terme és színpada volt. Első felvonás Reggel kilenc óra. A színházterem nézőterén öt faluból érkezett emberek. Az XJjhar- tyán és Vidéke ÁFÉSZ százhuszonöt küldötte várja az elnök, Forgács György beszámolóját az elmúlt esztendő eredményeiről. A közel háromezer-ötszáz tagot számláló szövetkezet elmúlt évi adatai kommentár nélkül is sokatmondóak. Az Üjhartyán és Vidéke ÁFÉSZ kiskereskedelmi forgalma az öt községben — Inárcs, Ka- kucs, Hernád, Újlengyel, Üjhartyán — egy esztendő alatt ötvenötmillióról hatvanhatmillióra nőtt. A vendéglátó- iparé másfél millióval, a felvásárlásé négy és fél millióval, az ipari tevékenységé — építőbrigád, szikvízüzem, szeszfőzde, autószerviz — pedig kétmillióval emelkedett. Ezzel a szövetkezet évi forgalma két és fél millió híján elérte a százmillió forintot a tavalyi hetvennyolc és fél millióval szemben. Ami jó a szövetkezetnek, jó öt falu lakosságának is. Bővülő üzlethálózat, jobb és gazdagabb, választékosabb áruellátás és szolgáltatás jelzi ezt. Hogyan érték el ezt? Bővítették beszerzési üzleti kapcsolataikat a megyén kívüli nagykereskedelmi vállalatokkal, ipari és mezőgazdasági termelőüzemekkel, erdőgazdaságokkal, termelőszövetkezetekkel és ktsz-ekkel. Igényként jelentkezett, hogy a húsellátás javítása érdekében az üzletekben árusítsanak élő és vágott baromJó ételeket csak ott érdemes főzni és készíteni, ahol jó étvágy is van. Ebben nincs hiány hazánkban, és a múltban sem voltunk sereghajtók e téren. A történetírás nem jegyzi olyan pontosan a nagyevők neveit, mint a csaták, sportversenyek vagy művészetek hőseit. Inkább anekdoták, legendák emlékeznek meg egyik-másik kiemelkedő teljesítményről. Voltak azonban közéleti szereplőink között is olyanok, akikre ezt szokták mondani, hogy „inkább ruháználak, mint etetnélek”. Ilyen volt például gróf Hadik János egykori köz- élelmezési miniszter. Róla beszélték. hogy ha megjelent az egykori híres Rákóczi úti vendéglőben, a mai Szabadságszálló helyén állott Debrecenben, így szólt a pincérnek: — Kérek egy malacból pörköltet! A szomszéd asztaloknál ülők esetleg nyelvbotlásnak vélték ezt a fogalmazást, ám a pincér tudta, hogy egy jól fejlett, egész malacról van szó. De nemcsak a malacot kedvelte. Szerette a különböző baromfit is. Kivéve talán a pulykát, melyről az volt a nézete, hogy reggelire sok — ebédre kevés. Különös szeszélye a sorsnak, hogy éppen ennek a hatalmas étvágyú embernek kellett betöltenie az első világháború végén, 1917 augusztusától J918 januárjáig a közélelmezési tárcát. Neki kellett aláírni a napi húsz-, majd tizenöt dekás kenyéradagokról szóló szigorú rendeleteket azzal a tudattal, hogy még az ilyen adagokat sem tudják valójában biztosítani. Miniszterelnökké is kinevezték 1918. fit, halat. Ennek érdekében az elmúlt év januárjában tojás- és baromfitenyésztő társulást hoztak létre, és az így megtermelt árut felvásárolják és értékesítik. Autószervizt létesítettek, sőt az esztendő végén bővítették is azt. sőt a szervizhez ma már benzin- és fűtő- olajkút is tartozik. Mindez öt falu lakosságának jó. De jó a szövetkezet közel háromezer-ötszáz tagjának is. A nagyobb forgalom eredményeképpen növekedett a béralap s a szövetkezet dolgozóinak átlagjövedelme: az 1969. évi 23 844 forintról 25 400 forintra. S ami szintén nem lebecsülendő dolog: a közeljövőben harmincnégy munkanap keresetét fizetik ki a dolgozóknak nyereségrészesedésként. A küldöttgyűlésen azonban nemcsak az elmúlt esztendő eredményeiről kaptak tájékoztatást a részvevők. Az idei év terveiről is. Három és fél millió forintot kívánnak hálózat- fejlesztésre fordítani. Hogy mi minden épül ebből? Fütőolaj- kút Kakucson, Újlengyelben, Hermádon és Inárcson. A Da- bas és Vidéke ÁFÉSZ-szel közösen áruház Dobáson. Üzletház és irodaház Űjhartyánban. Az Örkény és Vidéke ÁFÉSZ- szel közösen élelmiszer- és italbolt Hernádon. Gépesítik az újhartyáni autószervizt. És ha sikerül a megállapodás, a hernádi Március 15 Termelőszövetkezettel közösen ABC áruházát építenek Hernádon. Második felvonás Délután két óra. A színházterem zsúfolásig telve. Közel hatszázan gyűltek össze, hogy meghallgassák az Üj Élet Szakszövetkezet elnökének, Sásdi Antalnak zárszámadó közgyűlési beszámolóját. Jubileumi közgyűlésként hirdették a megbeszélést. Tíz esztendővel ezelőtt, ezekben a október 29-én, de mire átvette volna hivatalát, már kitört a forradalom. 1920-ban ugyancsak nehéz ellátási körülmények között lett az Országos Közélelmezési Tanács elnöke. 1933 decemberében halt meg, néhány nappal hetvenedik évének betöltése után. Két héttel halála előtt háziorvosa szigorú diétára szorította. Másnapi látogatásánál nem tapasztalta a várt hatást. Bizonyos aggodalommal érdeklődött: nem evett méltóságod többet az engedélyezettnél? — Hogy többet-e? Tréfás kedvében van a doktor úr. Kinek van kedve enni ilyen állapotban? Nem ettem én semmit, uram. Semmit! A részletezés során kiderült, hogy a semmi egy egész sült pulárdot is jelentett. Ez persze, érthetően elrémítette a kezelőorvost. A nagybeteg felesége igyekezett megnyugtatni, hogy nem mindennapi étvágyról van itt szó. Szegény férjemnek valamikor bizony nagyon is jó étvágya volt, egy ültében két libát is megevett. — Nem igaz! Kettőt sohasem ettem egyszerre. Azt csak a kaszinóban fogták rám! — mondotta méltatlankodva a nagybeteg. Ezzel viszont azt is beismerte, hogy egyet azért néha-néha megevett, és az sem lebecsülendő adag. Feltételezhető, hogy ő is tisztelte és követte a régi közmondást, miszerint: ha lúd, legyen kövér! Mondjuk el végül: a művészvilágból Újházi Ede és Csortos Gyula étvágyáról születtek legendák. napokban zajlott a „nagy szervezés”. Sáscli Antal tanító akkor — huszonegy éves pedagógus- múlttal a háta mögött — gondolni sem mert arra, hogy szinte egyik napról a másikra megváltozik majd az élete. Nem a maga akaratából lett elnök, a falu lakói akarták így. Ha már szövetkezetei kell csinálni — mondogatták —, akkor legalább értő ember legyen az elnökünk. Hogy miért éppen a tanító úrra esett a választásuk? Paraszti ősök, föld- szeretet, faluszerte híres min- tagazdaság — sorjázták az illetékeseknek az érveket. A jubileumi zárszámadás akaratlanul is az emlékezésé. Azoké a nehéz napoké, amikor például 1961 őszén még csak lófogatú eke kezdte meg a szántást, ma pedig már 32 gépjármű és 42 munkagép dolgozik. A közös vagyon meghaladja a tizennyolcmilliót. A nagyon nehéz gazdasági év ellenére is a szövetkezet százhét százalékra teljesítette tervét, és másfél milliós biztonsági alappal kezdte az idei évet. S még arra is jutott erejük, hogy százezer forint értékű segítséget nyújtsanak az árvízkárt szenvedett Tisza menti tibor- szállási szövetkezetnek. Arra sem gondolt még senki tíz esztendővel ezelőtt az újhartyáni gazdák közül, hogy száztizenhat hold szőlőt és kilencven hold gyümölcsöst te- 1 lepítenek, ami alapvetően megváltoztatja majd a vidék jellegét, termelési szerkezetét És sorolhatnánk még hosz- szan a változás jeleit, de ennél is többet mond a tervezett hárommillió forintos beruházás, amely lehetővé teszi majd a százötven holdas kertészet villamosítását, a sertéstelep bővítését, bekötőút építését. Finálé A finálé reggelig tartott víg muzsikaszó mellett. Jól megszolgált vigasság volt, egy fejlődő, gazdagodó falu lakosságának az ünnepe. És tanúságtétel: együtt, közösen boldogul csak igazán az ember. (prukner) FÉNY, TAVASZ Székely Lajos szentendrei felvételei Faluünnep - két felvonásban 34 nap nyereség Hogy állunk, tanító úr? csókéban mintegy 7000 ilyen lakás van. Megyei összesített adatunk nincs arról, milyen arányban áll egymással a személyi, állami, illetőleg vegyesen állami és személyi tulajdonban levő lakás. — Nem kelne el egy átfogó kimutatás? — A rendelet értelmében á helyi vb-töl kapta meg az OTP az elidegenítési (eladási) javaslatokat. — Milyen problémákkal találkozik a megyei építési osztály a régi építésű kisebb lakóházakkal kapcsolatban? — Kezdetben, az ötvenes évek végétől osztatlan közös tulajdonként vehették meg a kisházakat a bennüklakók. Ahol minden lakó megvette azt amiben lakott, ott alig volt baj. Kezdődött a baj olyasmivel, hogy leválasztgatták a lakrészeiket; az akkoriban nem túlzottan felkészült helyi építési hatóság pecsétjét sok- mindere ráütötte. Előfordult, olyan is, hogy a többlakásos házat az egyik bennelakó egészben megvette, előzőleg magánmegállapodást kötött a másik ottlakóval, hogy az készpénz ellenében kiköltözik, és építkezik — az utóbbi aztán meggondolta magát és maradt. Es maradt a viszálykodás, a „háziúr—lakó” viszony, a pereskedés, panasz. — A helyi tanácsoknak milyen terhet jelent az elrendelt eladás megakadása? — községekben minden költségvetési, gazdasági ügyet, házkezelést többnyire egy sze’ mély: a gazdálkodási előadó lát el, amennyire elláthat egyetlen személy ennyi mindent. Még ha van pénz — ami általában nincs, állami kivitelező nem vállal ilyen kisértékű tatarozást, felújítást. Kisiparos is csak elvétve. Nagyközségekben ezt még valamennyire megoldhatja a költségvetési üzemek szervezése, de különben ...! Társtulajok — A lakbérmódosítás vidéki viszonylatban, éppen e kisméretű, avult, túlnyomórészt komíortmentes lakások esetében számításom szerint észrevehetetlen bevételnövekedést jeleníthetnek. így van. Sajnos, nem találni megoldást. A túlhaladott technológiával épített, réges- régi lakóházak paradox helyzet elé állítják a helyi tanácsokat. Még ama ritka esetben is, ha van pénz. Aki a sajátjába él, gondját viseli, egyszerűbb felújítással is beéri, mint ameilyenre a tanács köteles, ha már felújítás alapját felhasználja. Akik ezeket a házakat megvették, többnyire igyekeztek is rendbehozni, szerényebb igényekkel és így ezekben a sokszor százéves épületekben is akár még száz évig elélhetnének. Az egylaká- sosakban. A többlakásos: az bizony kemény dió! — Emberileg érthető. Ha már van személyi tulajdon — akkor legyen valóban tulajdon. Sajátjának azt érzi az ember, ami körülhatárolható, földrajzilag is, lehetőségek szempontjából is. Ahol ha akar, nyulat, baromfit tarthat, ahol a gyerekére nem szól rá a „társtulaj”, ha beletipeg a virágágyba. Ahol a társtulajdonos nem ül az ő ablaka elé napozni alsónadrágban. Éppen ez a tapasztalati elv késztethette a rendelet alkotóit, hogy szűnjön meg az átkos eszmei közöstulajdon, csak társasházzá alakítva, azaz körülhatárolt, kimért, kimérve rögzített, külön telekkönyvezett tulajdon- részekként adják el az ingatlanokat. Csak ne játszana közre az a körülmény — hogy a helyes elv megvalósíthatatlan. Ki tatarozzon ? — Legalábbis megyei vonatkozásban. A fővárosban.
