Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-14 / 38. szám

1971. FEBRUÁR 14., VASÁRNAP ^^Mtríap 3 r .. \ Ta nácstörvény Az elmúlt esztendőben ünnepeltük a tanácsok meg­alakulásának huszadik évfordulóját. Két évtizeddel ez­előtt úgy kezdték meg tevékenységüket, hogy egyetlen nagy cél lebegett előttük: előbbre vinni a község, a vá­ros, a járás, a megye, az egész szocialista Magyarország ügyét. A fejlődés eredményeként ma már a tanácsi és szak- igazgatási munkában egyaránt szültek a húsz év előtti keretek. A szocialista demokrácia kiteljesítése jegyében meg nagyobb hatáskörre,' még több önállóságra van szükség ahhoz, hogy maradéktalanul betölthessék hiva­tásukat. Államéletünk sokoldalú és rendszeres fejlesztése, erő­sítése, intézményeinek korszerűsítése, az állami munka hatékonyságának javítása egyaránt új tanácstörvény meghozatalát sürgette. A törvénytervezetet az elmúlt napokban az országgyűlés megtárgyalta, és törvény­erőre emelte. Az új tanácstörvény a tanácsok jellegét úgy határoz­za meg, hogy azok a nép hatalmát megvalósító szocia­lista államnak a demokratikus centralizmus alapján működő népképviseleti, önkormányzati és államigazga­tási szervei. Az új tanácstörvény korszerű jogi feltételeket teremt ahhoz, hogy növekedjék a tanácsi munka hatékonysá­ga, szakszerűsége és kulturáltsága, csökkenjenek az ügyintézésben még fellelhető bürokratikus vonások. Fokozatosan növeli a tanácsi szervek, különösen a he­lyi tanácsok önállóságát, bővíti hatáskörüket és gazda­sági lehetőségeiket. A jelzett feladatok végrehajtásával egyidejűleg erősíti a központi irányítás hatékonyságát. A tanácsok fejlesztésének egyik kulcskérdése ma s az elkövetkező években: gazdasági önállóságuk további fokozatos növelése, írja elő a többi között az új tanács- törvény. Ez azt jelenti, hogy ezután többségében köz­vetlenül kapják meg azokat az anyagi eszközöket, ame­lyekre feladataik ellátásához szükségük van. így a mű­ködési kiadásokat majdnem teljes egészében, a beruhá­zásokat pedig — a célcsoportos beruházások kivételével — döntően saját és az állam által tartósan, tehát végle­gesen átengedett bevételi forrásokból fedezik. Minden­nek eredményeképpen ezután a tanácsi testületek egyre átfogóbban foglalkozhatnak urbanizációs, kommunális, a lakosság életkörülményeit meghatározó kérdésekkel. A tanácsi szervek nap mint nap találkoznak a lakos­sággal, tevékenységük célja tehát nem lehet más, mint a lakosság szolgálata. Ez azt is jelenti, hogy az eddigi­nél fokozottabb mértékben hallgassák meg a lakosság véleményét, javaslatait. Vegyék azokat figyelembe, és vonják be az állampolgárokat a helyi feladatok meg­oldásába. A lakosság érdeklődésének, felelősségének felkeltése, társadalmi ellenőrzésének lehetővé tétele mind-mind fontos elemei ennek a munkának. Az új tanácstörvény kimondja: a tanácsi munka kor­szerűsítésének fő célja, hogy lehetőleg minél több ál­lamigazgatási feladat tartozzék a helyi tanácsokhoz, olyan feladat, amelynek megvalósulása közvetlenül az adott település, terület lakosságát érinti. E követel­ményből kiindulva változik a jövőben a tanácsok jel­lege, a tanácsi testület és tanácsi bizottsági munka tar­talma is. A nagyobb közigazgatási egységek — nagyközségek, közös tanácsú községek — létrehozása máris kedve­zőbb feltételeket teremtett a hatósági jogkörök decent­ralizálásához. Az elsőfokú ipari és kereskedelmi ható­sági jogkört a megyében valamennyi, az építési ható­sági jogkört pedig hetvenöt községi tanács kapta meg, ezenkívül decentralizálták az adótörlési-adómérséklési ügykört, a szabálysértési, valamint a közületi szervek elhelyezésére irányuló hatósági jogkörök egy részét. Az új tanácstörvény tovább kívánja segíteni azt a folyamatot, hogy egyre közelebb kerüljön az élethez a lakosság ügyeinek intézése. Ezért jelent elsősorban történelmi előbbrelépést a parlament által megszava­zott új törvény. munkájába, s így „oldottan” próbáljon hatni a fiatalokra. • — Mi a párt legfontosabb eszmei feladata az ifjúság szempontjából? — A marxista világnézetre nevelés, hogy a stafétabotot nyugodtan átnyújthassuk majd. Ehhez persze az is kell, hogy megkönnyítsük az ifjú­ság beilleszkedését, amikor az iskolapadokból kilép. Nekünk az egyes gazdasági egységekre, vagyis . a munkahelyeikre úgy keli hatnunk, hogy elősegítsük a fiatalság érvényesülését. Ez­zel együtt azonban azt is tu­datosítani kell ifjúságunkban, hogy választott szakmájukat vagy hivatásukat becsüljék meg és állandóan képezzék magukat tovább. Mi ígérhet­jük az ifjúságnak azt is, hogy segítjük őket az életben meg­tett első önálló lépéseikben, akár kedvezőbb anyagi lehető­ségek — például lakás — vagy a szabad idejük eltöltésének — klubok, ifjúsági házak — biz­tosításában. — A nők és az ifjúság után melyik az a legjelentő­sebb réteg, amelynek irányí­tása — a járás területén — a legtöbb munkát adja a párt számára? — A szövetkezeti mozgalom. Mi egységesen fogjuk fel a szövetkezeteket, legyenek azok téeszek, fogyasztási szövetke­zetek, kfcsz-ek. A járásban több mint 21 ezer ember dol­gozik ebben a szektorban, amely minden más szek­tortól különbözik Itt a mi irányításunk közvetett, a he­lyi pártalapszervezeteken át érvényesül. Mi operatíve nem avatkozunk be, csak akkor, ha túlságosan nagy nehézségekbe ütközünk. Az utóbbi időben a szövetkezetek ugrásszerűen fejlődtek, ezzel lépést tartott a politikai fejlődésük is, párt- alapszervezeteik ma szilárdak, egységesek és politikai veze­tésre alkalmasak. Hosszú idő munkájába került ezt elérni, óriási erőfeszítésbe. Nehezen álltak áj az alapszervezetek az önálló munkára, ma pedig már többségük így dolgozik. Véle­ményezési joguk van, beleszól­nak, irányítják a szövetkezetek életét, káderkérdésekben nél­külük nem történhet semmi. • — Milyen módszerek ér­vényesülnek a Hazafias Nép­front irányításában? — A népfrontirányításban most érik a változás, ugyanis a népfront közvetlenül a já­rási pártbizottság irányítása alá tartozik majd a jövőben, tehát a párt befolyása itt köz­vetlenebbé válik. Mi a nép­frontnak nagy jelentőséget tu­lajdonítunk, hiszen benne ölt testet a népi-nemzeti egység, korra, nemre, világnézetre, foglalkozásra nézve különböző elemeket tömörít, nem is tö­megszervezet, hanem mozga­lom. Olyan mozgalom, amelyre óriási feladatokat ró a szocia­lista demokratizmus kiszélesí­tése, az állampolgárok tevé­kenységének mozgalmi kerete, amelyre úgy akarunk hatni, hogy ne csak a választások al­kalmával aktivizálódjon, ha­nem mindig az állampolgárok közéleti fóruma legyen. Sze­retnénk — ez részben már meg is valósult —, hogy a kö­A város szabad lett M$ZMAR GRIICSKOV MMT HMM. Budapestet négyéves korom­ban láttam először. Levegővál­tozásit tanácsolt az orvos, a gyönge tüdejű munkásgyerme­kek ingyen gógyszerét. S ugyan hová küldhették volna szüleim a poros levegőjű alföldi vá­rosból? Természetesen a füstös gyárkémények világába, az angyalföldi munkásrokonok­hoz. Földszintes házakhoz ^zokott szemem valósággal itta a lát­ványt: a Nagykörút „égigérő” j három-négyemeletes házait, a kimérten döcögő, sárga villa­mosokat, a budai hegyek „szé­dítő” magasságát, a Duna szé­les, ezüst szalagját. A belvárosi kávéházakban rekedt hang fújta a harmincas évek slágerét: „Budapest, a Duna gyöngye, Budapest tün­dérek könnye..Az asztalok között fáradtan cikáztak a lúd- talpas pincérek, s a törzskö­zönség együtt dúdolta a ref­rént a repedt hanggal: „Igazi álomváros, Pest.” Az volt: igazi „álomváros". A lámpafűzéres hidak és nép­konyhák, az úri kaszinók és a külvárosi nyomortanyák, a Szent István napi fényes kör­menetek és a dzsumbujbeli sötét sikátiorok, a díszmagya­rok és az állástalan diplomá­sok, a Stefánián korzózók és a szeméttelepi guberálók, a tal­mi fények és a valódi nyomor városa. Tündérek könnye?! Hatéves koromban már törzsvendégnek számítottam a Krisztina körúti Palota Moz­góban, ahol házmester roko­nunk jóvoltából két héten át minden előadást végignéztem az első sorból. Ám az Angol Park céllövöldéjében nyert gipszmaáac sem tudta feledtet­ni velem csalódásomat, amikor nem engedtek be a Margitszi­getre. Ide ugyanis 50 fillér volt a belépődíj. Másfél kiló kenyér ára. Harmadszorra jókora szünet után kerültem Budapestre: 1945 tavaszán. Éhség és lázas nyugtalanság uralta a várost. Az utcákról már eltűntek a ki­égett gépkocsik és a temétet- len holtak, de szomorúan ásí- toztak az üzletek betört, üres kirakatai. A külvárosokban még rohammunkésok egyen­gették az elgörbült villamos­síneket, de a Nagykörúton már februárban 37 ezer em­ber utazott a villamoson. Az Ilkovitsnál delante forró bab­levest mértek, s a romeltaka- rítók fegyelmezetten várakoz­zéptávú tervek helyi megvaló­sítása érekében mozgósítsa a lakosságot. A — Hogyan irányítja a párt a szakszervezeti mozgalmat? — Közvetett módon, a helyi gazdasági egységek pártalap- szervezetein át Segítséget nyújtunk a szakszervezeti ok­tatásban, a választások előké­szítésében, lebonyolításában. Mindezek során egyre inkább megismerkedünk a szakszerve­zeti tagsággal, a helyi problé­mákkal, a szervezett munkás­sággal — amely a közelmúlt ipartelepítései során jelent meg a járásban —, az érdek- védelmi tevékenységgel, amelyben a pártszervezetek támogatják a szakszervezetet. ® — A tömegszervezetek so­rába tartozik még a Vöröske­reszt és az MHSZ is. Melyik­nél érzékel eredményesebb munkát a pártbizottság? — A Vöröskeresztet és az MHSZ-f közvetetten irányít­juk. Járásunkban a Vöröske­reszt munkájával vagyunk elé­gedettebbek, az MHSZ-nek többet kellene tenni... • — Milyen jelentőséget tu­lajdonit a tömegszervezetek pártirányításának? — Természetesen a párt egyik legfontosabb feladatá­nak tartom, hiszen a párt szá­mára elengedhetetlenek a tö­megkapcsolatok; és a szocialis­ta demokrácia sem fejlődhet a töraegszervezetek aktivizálása nélkül. Berkovits György tak szűkös adagjukra. A romo­kon itt-ott sárgászöld fű sar­jadt, s a bombától kettészelt la­kások épen maradt falán meg­látszott a családi fényképek porkoszorúzta nyoma. A be- deszkázott ablakon kidugott, rozsdás kályhacső kígyózó füstje szinte vidáman oszlott szét a tavaszi szélben: ez már a túlélés, az újrakezdés jele volt. Álltam a Duna partján és néztem a vízbe hullt hidakat. Hűvös eső szemelt és lyukas cipőm körül tócsákba gyűlt a víz a Bem rakpart aknaszag­gatta aszfaltján. Táskámból kivettem a lejárt vasúti jegyet és talpbélésnek raktam a ci­pőmbe. „Min nyet” — akna nincs — olvastam betűzve a szemközti ház falán. A vörös kréta felirat alá valaki fehér­rel másikat is rajzolt: „Dél­után 2 órakor krumpliosztás az MKP helyiségében. Az álomváros — szörnyű álomból ébredezett... A többit újságokból, film­híradókból, tankönyvekből tu­dom. Tudom, hogy a kommu­nisták hívó szavára Kőbánya 31 üzemében már februárban 17 ezer ember állt munkába. Csepelen egy tál meleg ételért napi tíz órán át gyártották a pontonokat a munkások. A Ganz Hajóban — áram híján — kézzel hajtották a gépeket. Az I. kerület négy, épségben maradt lakóházában tejet, ko­miszkenyeret osztottak a szov­jet katonák. Vagonok tucatjai hozták Békésből, Szalmáiból, Szabolcsból a borsót, lisztet, babot, burgonyát az éhező fő­városnál?. Márciusban megjött Moszkvából Is az első segít­ség: húszezer tonna élelmiszer és százmillió pengő kölcsön __ Hu szonhat esztendő telt el Budapest felszabadulása — 1945. február 13-a — óta. Mi lehet a mércéje a megtett út­nak? Ki tartja számon az új hidakat, gyárakat, lakásokat, játszótereket, gyermekotthono­kat, üzleteket. . iskolákat?. Ki tudná felsorolni, mit építet­tünk csupán az I. kerületben, ahol utolsónál? hallgattak el a fegyverek? Ki tudná forintra átszámítani azt a tényt, hogy a Mária Valéria főhercegnőről elnevezett nyomortelep helyén olyan új városnegyed épült, amelyet szívesen vállalna ma­gáénak a világ bármely ik met­ropolisa? Hogy lehet pénzben kifejezni, statisztikáiba szoríta­ni azt, hogy az úri Budapest exkluzív szórakozóhelyén, a Margitszigeten, ma munkás- és parasztgyerekek ezrei mérik össze ügyességüket az úttörő- stadion vörös salakján? Ki tudja fejből megmondani, hány boldog család él a Kelenföldi lakótelep összkomfortos laká­saiban? Az Erzsébet-híd ke­cses ívét, a külföldi szakem­berek csodálatát hogyan lehet forintban kifejezni? Elmúltak a negyedszázados jubileumok, a fényes külsősé­A TATABÁNYAI SZÉNBÁNYÁK F El VESZ 14—17 éves, az általános iskola 8. osztályát végzett fiúkat vájár szakmunkástanulónak. A képzési idő: 3 év. A tanulók kollégiumi elhelyezést, teljes ellátást és a tanulmányi eredménytől függően ösztöndíjat kapnak. A harmadik évben már a teljesítménybérezés is lehetséges. A tanulmányi ösztöndíjon és a teljesítménybéren felül a vállalat havi 250 Ft társadalmi ösztöndíjat fizet. A fenti feltételekkel építőipari tanulókat is felveszünk. Jelentkezni lehet a Tatabányai Szénbányák Személyzeti és Oktatási Osztályán, Tatabánya L, Vértanúk tere 1. gél? helyett Budapest most munkával ünnepel. Üj üzletek átadásával, a metró újabb mé­tereivel, néhány száz új lakás­sal, egy új parkkal, amelyben a legfiatalabbak és a legidő­sebbek találnak pihenést. Egy pillanatig azért emlé­kezzünk. Arra a vörös csilla­gos katonára, aki elsőnek nyi­tott be a nyirkos légópimce aj­taján és azt mondta, hogy „vojna kaput”. Az első szip­pantásra a szabadság levegőjé­ből. Az első nyugodt, félelem nélküli éjszakára. Az első villamosra. Az első tanítási napra. Arra a tiszta homlokú, égő tekintetű, Gat utcai proletár fiúra, aki Levegőt! című versé­ben ezt írta: „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat.” Eljött a szabadság. Huszon­hat esztendeje jött el, Keletről. Eljött és olyan rendet szült, amelyben tanulni, játsizani is érdemes. Nyíri Éva Alekszandar Grlicskov, a jugoszláv szövetségi végrehaj­tó tanács elnökhelyettese és kísérete szombat délután el­utazott hazánkból. Búcsúztatásukra a ferihegyi repülőtéren megjelent Tímár Mátyás, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Vályi Péter pénzügyminiszter, és jelen volt Géza Tikvicki, Jugoszlávia bu­dapesti nagykövete is. 100 helvre 109 óvodás Az ország 3110 tanácsi és 347 üzemi óvodájában az ösz- szesen 227 279 kisgyerekkel 12 481 óvónő foglalkozik. Kö­zülük 1510 képesítés nélküli. Bár az elmúlt esztendőben 93 új óvodát adtak át rendelte­tésének, helyhiány miatt az 1970—71-es felvételek elbírá­lásakor 30 ezer kérelmet kel­lett még elutasítani. Az ada­tok szerint 100 helyre átlago­san 109 óvodás jut. A KÉPVISELŐ HÉTKÖZNAPJAI Haladás ésszerű feltételekkel Kalmár János, a Dunakeszi Járműjavító Vállalat főmérnö­ke, a dunakeszi—fóti választá­si körzet országgyűlési képvi­selője, tizennyolc éve dolgozik vállalatánál. 1957-től annak főkonstruktőre, nyolc éve pe­dig főmérnöke. Legnevezete­sebb eddigi munkája: a BAH- kocsi alapkonstrukciója. Húsz éve tevékenykedik a Gépipari Tudományos ___E^esjMetben, am elynek vezetőségi tagja. Or­szággyűlési képviselőnek elő­ször 1967-ben választották — jelölése, mint mondja, várat­lanul érte. — Egy képviselő munkáját a választók többsége — helyesen vagy helytelenül — azon móri fel, mit tett, „adott” az illető közösségnek, az ott élő egyéneknek... Tehát: mi mindent intézett el, mely dol­gok fölött vállalt — sikerrel — fáradságot, védnökséget Du­nakeszi—Főt körzet képviselő­je? — A megye az időközben nagyközséggé előlépett Duna­keszi és Főt negyedik ötéves tervi költség-előirányzatát megkülönböztetett módon ve­szi figyelembe, különös tekin­tettel a közművesítésre, amely máris előrehaladt: Dunakeszin például majdnem mindenütt bevezették a vizet, és a lakás­telepítési koncentrációra. Tu­dott, az OTP összesen három­ezer lakást kíván Dunakeszin építeni, de a járműjavító KISZ-lakásépítési akciója is jelentős, a KISZ-lakások egy része, hetvenkettő, már fel­épült. — Nagy könnyítés volt, hogy az építési és városfejlesztési miniszter a hosszasan húzódó üzemi rekonstrukciónkat fel­szabadította a korlátozó ren­delkezések hatálya alól. így tavaly már egy kilencszáz fő­re méretezett öltözőt és mos­dót, egy ezerötszáz adagos konyhát és éttermet, ezenkívül jelentős raktárterületet adhat­tunk át a Dunakeszi Jármű­javítóban. Egy tizennégyezer négyzetméter alapterületű sze­relőcsarnok építése az idén be­fejeződik. — A közlekedés- és posta­ügyi miniszter az alsógödi ár- vízvédelmi áteresz megépítésé­re vagy a dunakeszi helyi já­ratú busz indítására soron kívül intézkedett... A megye a du­nakeszi gyümölcstermesztő társulattól igényelt és már megkezdett szabadságligeti híd építéséhez kétszázezer forintot biztosított... Az ÁFOR-Igaz­gatóság, elhúzódva ugyan, de megoldotta a fűtőolaj-szolgál­tatást Dunakeszin, Fóton pe­dig a benzinkút építése előre­haladt ... Fóton gyalogoshád is épült, amelynek vasszerke­zetét üzemünk készítette el so­ron kívüli munkában... Végül sikerült elintéznem több ma­gánkérelmet, szociális otthoni elhelyezést, nyugdíjügyet, is­kolai felvételt... (A képviselő eddig névtelen levelet még egyet sem kapott.) — Milyen fontos ügyekben nem sikerült mindmáig eljár­nia? — Még mindig nem történt egyetlen kapavágás sem annak a csatornának az építésében, amely a dunakeszi szennyvi­zeket, a folyó, a káposztásme­gyeri kutak szennyezését kike­rülendő, elvezetné. Ez gátolja a. lakásépítést, üzemünk fej­lesztését, nem beszélve arról az egyre nagyobb bírságról, amelyet úgy a konzervgyár, mint üzemünk folyamatosan fizet. A csatorna terve már kész, s az idén talán elkezdik végre a munkát... Káros koncepcióhiány mutatkozik a dunakeszi gázve­zetéknél. A vezetéket először a házgyárig vitték, utána a konzervgyár, az alagi mecha­nikai labor és a járműjavító a saját költségükre meghosszab­bították. Akkor a tanácsnak nem volt pénze, hogy betársul­jon. Most már az OTP- s a KISZ-lakásokhoz is kellene a gáz, ám a jelenlegi vezeték keresztmetszete, úgy néz ki, szűk ehhez... — Milyen témában szólalt fel az országgyűlésen Kalmár János képviselő? — Legutóbb az ipartelepí­téshez kapcsolódva előadtam, hogy hiába a Pest-közeli kor­látozás — Dunakeszin felépült a házgyár, egy százvagonos hűtőház, bővült a járműjavító, a mechanikai labor, a kon­zervgyár —, a munkaerőhiány hatalmas gonddá terebélyese­dett. Ilyenkor legtöbbször az ipartelepítés, a beruházás gaz­daságossága áll szemben a te­lepítési koncepcióval. Könnyí­ti a Pest-közeli beruházást, hogy a lakosság közvetlen el­látását érintő objektumokra — ilyen a hűtőház is — a korlá­tozás nem vonatkozik. Viszont hiába gazdaságos a Pest-közeli telepítés, a munkaerőhiány, a munkaerő-elszívás már gazda­ságtalanná teszi. Ezért a Par­lamentben a fokozottabb kor­látozás mellett emeltem szót, illetve kértem, kérjék ki s ve­gyék figyelembe a helyi ta­nácsok véleményét. P. A.

Next

/
Thumbnails
Contents