Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-11 / 35. szám

W11, FEBRUAR 11., CSÜTÖRTÖK «»T ftECYEI K^lúiap GYÁREGYSÉG ÉS ÖNÁLLÓSÁG Rekonstrukció-robbanás „A rekonstrukció robbantot­ta ki a problémákat!” — mondtak a Beton- és Vasbe­tonipari Művök szentendrei gyáregygségében. A gyárban ugyanis 400 millió forint ér­tékben új csarnokok épülnek, korszerű gépeket állítanak üzembe, új műhelyekben áll­ványok között indul a terme­lés, s közben régi részlegek dolgoznak, illetve szűnnek meg. Hadiállapot ez. Az új nehéz születése, természetes, hogy gondokkal terhes az átmenet. A feszült légkörben éleseb­ben jelentkeznek a gyáregysé­gi önállóság problémái. E cikkben csak példaszerű bizo­nyításra vállalkozhatunk. Érdekelleniét ? Kezdjük a Művek szerkezeti felépítésével. A csúcs: a ve­zérigazgatóság (vezérigazgató . és négy helyettes), ez irányít­ja a tíz termelőüzemet és a tervezőirodát. A vezérigazgató és helyettesei között természe­tesen munkamegosztás van. Máris a témában vagyunk. Ho­gyan néz ki ez a munkameg­osztás szentendrei szemszög­ből? A műszaki vezérigazgató-he­lyettes a gyár rekonstrukció­iáért felelős. A termelési he­lyettes azért, hogy a termelés a rekonstrukció alatt is zavar­talan legyen. A gazdasági he­lyettes célja: gazdaságos re­konstrukció, párhuzamosan a pénzügyi terv teljesítésével. Az érdekek tartalmukban azono­sak! • És a gyakorlatban? A mű­szaki helyettes kérdez: a sza­nálási munkák még nem kez­dődtek meg? — és intézkedik. A termelési helyettes a gyári főmérnököt vonja felelősségre a tervelmaradás miatt. Mind­két vezetőnek igaza is van, csakhogy nehéz egyszerre re­konstrukciót folytatni és ered­ményesen termeim is. A he­lyes közös érdek látszólagos érdekel leírté tbe csap át, ame­lyet így fejezett ki Zsarkó Já­nos gyári főmérnök: „Ha a termelési, gazdasági vezérigaz­gató-helyettesnél jók vagyunk, rosszul áll a szénánk a műsza­ki helyettesnél, s végered­ményben a vezérigazgatónál is.” Az azonos érdekek megosz­tottsága a gyárban feszültséget okoz. Nem a megértés hiánya szüli ezt a látszat-érdekellen­tétet? Tervmódosítás Nézzünk egy másik példát. A szentendrei gyár elkészítet­te 1971. évi termelési tervét. A tavalyihoz képest ugrássze­rűen nagy termelési értéket Ígértek, 170 millió forintot. Ezt az eredményt a termelékeny­ség 23 százalékos emelésével kívánták elérni. A rekonstruk­ció miatt is 15—17 millió fo­rintos veszteséget irányoztak elő. A terv megérkezett a ve­zérigazgatóságra, s csakhamar megkapták a gyáriak a módo­sítást is. A Művek vezetői egyetérte­nek a 170 milliós termelési ér­tékkel, a termelékenység nö­velésével is. A veszteséget azonban hétmillió forintban határozták meg, hozzátéve, hogy háromszázalékos bérfej­lesztést csak hatmillió forintos veszteségnél hajthatnak végre. A gyári tervkészítés tehát illuzórikussá vált, semelyik szentendrei vezetőt nem kér­dezték meg a módosításkor. A gyáriak nem kaptak olyan do­kumentumot, ellenszámítást, amely meggyőzte volna a ve­zetőket az új terv helyességé­ről. Ök ugyanis részletesen bi­zonyították, miért ' szükséges ekkora veszteségre számítani. Egy végszámmal semmit sem lehet kezdeni — mondotta a gyári főmérnök —, csak az in­formációk özönével. A vezérigazgatóság, a gyár, de mindenki azon van, hogy csökkenjen a veszteség. Nem lehetne ezt a célt úgy elérni, hogy a szentendreiek is job­ban ismerjék a módját? Bérfejlesztés Nézzünk egy harmadik pél­dát. A Művek vezérigazgató­sága, a szakszervezeti tanács­csal egyetértésben alakítja ki az egyes gyárak bérszínvona­lát. A szentendrei gyáré éves szinten: 26 800 forint, ezzel negyedikek a gyáregységek rangsorában. Csakhogy... Csakhogy a rekonstrukció miatt változik a dolgozók szakmai összetétele, a szak­munkások, illetve a techniku­sok, mérnökök számaránya nő. Bizonyíték: olajtüzelésű ka­zánhoz csak olyan munkást lehet állítani, aki lakatos, ka­zánkezelő, kazángépész, ka­zántelep-kezelő vizsgával ren­delkezik. Ilyen komplex szak­munkás a „piacon” 14—17 fo­rintos órabérért kapható. Korszerűsödik a gyár, kvalifi­kált dolgozóikra van szükség — s a következmény: na­gyobb bétíceretre! Az alkalmazott létszám ará­nyaiban nem változhat, ide­értve a műszakiakat is. Ugyan- akikor egy automata üzemben szükségeltetik egy üzemveze­tő, három művezető, hat auto­matika kezelő, egy Automati­ka kezelő mérnök, meós, üze­mi adminisztrátor stb. A gyárban azt tartják, korsze­rűtlen az ilyen szakembere­ket alkalmazotti kategóriába sorolni! A gyárban 465-en dolgoz­nak, közülük 133 alkalmazott. A jövőben 172 alkalmazottra, műszakira lesz szükségük. Csakhogy az alkálmazotti lét­szám arányában nem változ­hat. Tehát munkásállomány­ba veszik majd, fel a műsza­kiakat. Már persze azokat, akik ilyen körülményeik kö­zött is jönnek. Ugyanis, akár helyes, akár nem, sok műsza­ki rangon alulinak találja az ilyen besorolást. E kérdések is rendezésre várnak a Művek és a szent­endrei gyár kapcsolatában. Harmónia Nézzük a negyedik, ötödik, hatodik stb. példát — de most SZÖVETKEZETI JAVÍTÓ SZOLGÁLAT BÁRMILYEN TÍPUSÚ SZEMÉLY- ÉS TEHERGÉPKOCSI kis- és nagyjavítását, szerviz v- (Ceglédi út 8.) HÁZTARTÁSI KISGÉP ÉS VILLANYMOTOR (Ceglédi út 8.) MOTORKERÉKPÁR ÉS KERÉKPÁR (Ceglédi út 6.) HÍRADÁSTECHNIKAI ESZKÖZ (Szolnoki út 1.) garanciális és garanciaidőn túli javítását váliaija a Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsz már csak távirati stílusban. Minden kérdésihez az előbbi­ekhez hasonló, részletes bi­zonyítást lelhetne adini. Röviden: a szentendrei gyár vezetői több erkölcsi elisme­rést várnak; szeretnék, ha a fejlesztési alapok felhasználá­sánál növelnék a gyárak ha­táskörét; amennyire lehet, enyhítenék az értékesítés kö­töttségeit stb. összegezve: na- j gyobb gyáregységi önállósá­got! A Beton- és Vasbetonipari Művek nagy fejlődés előtt áll, 1971-ben elérik a kétmilliárd forintnyi termelési értéket, a szentendrei gyár is felfut knajdan az évi 350 millió fo­rintra. Ismert az építőanyag­ipar sok-sok gondja, a har­monikus munkastílus azonban több nehézségen átsegítene. A szentendrei gyár önma­gában sohasem tudott volna 400 milliós rekonstrukciót végrehajtani. A korszerű gyárban jobb, eredményesebb lesz a munka. Nem szabad engedni, hogy a rekonstrukció problémákat robbantson ki. Szentendrén új születik, ter­mészetes, hogy gondolokal ter­hes ez az átmenet. A feszült légkörben élesebben jelent­keznek a gyáregységi önálló­ság problémái. Pedig most épp fokozóit harmóniára van szükség. E harmónia kialaku­lását szeretnénk mi is segi- teni, amikor a vezérigazgató elé tárjuk a mai gondokat. Következő utunk ezért a Beton- és Vasbetonipari Mű­vek központjába visz... Fóti Péter ABOXVI MEREEG A korábbi éveket eltüntetni nem lebet Nem jó az abonyi József Attila Tsz tagjainak hangula­ta. Az okok kiderítésére köz­readjuk az alábbi három be­szélgetést. Beszélgetés az elnökkel Az újságíró anélkül lépett be a tsz-irodába, hogy bár­mit- is tudott volna a tagok rossz hangulatának tényezői­ről, Az elnök arcáról azonban leolvashatta, hogy ő sincs ró­zsás kedvében. — Nem nagyon aktuális, hogy nyilatkozzam, így zár­számadás előtt — kezdi az el­nök, de becsületére legyen mondva, rossz kedvét fegyel­mezetten palástolva, készsé­gesen válaszolt mindenre, s ez azért is a javára írandó, mi­vel sok jóval nem szolgálha­tott. — A bérek csupán nyolcvan százalékát tudja a tsz tagjai­nak biztosítani, már megkap­ták havi bérként, a kiegészítő részesedést — tehát a hiányzó 20 százalékot — nem fizethet­jük — kezdi őszintén az el­nök, Tamasi István —, olyan rossz időjárású év volt a ta­valyi, annyi eső esett — mé­réseink szerint 1600 millimé­ter —, hogy kedvezőtlen volt a növények fejlődésére és hát­ráltatta a földmunkákat. Rossz években pedig minden hiba hatványozottabban kijön. — Milyen hiba? Gödöllőn a Mezőgazda­sági Gépkísérleti Intézet elektromos laborjában fedettségmérő műszert terveztek. A szerkezettel azt állapítják meg, hogy mennyire takarja be a növényeket, leveleket, gyü­mölcsöket a permetlé. Foto: Gárflos ZÁRSZÁMADÁSOK UTÁN Nyolc nap alatt egy hónapot Árkedvezmények ' Ruházatnál 28 százalékos forgalomnövekedés — öregeik a tagok, csaknem 60 év az átlagéletkor, így ter­mészetesen nem vagyunk jól eleresztve munkaerővel. S ez kinek a hibája? — kérdezné az újságíró, de nem- kérdi, csak elgondolkozik azon, Hogy néhány jó tsz-ben nemhogy középkorúak, de sok fiatal is szívesen vállal mun­kát ma már. . — Tehát gépesíteni kellene — mondja az újságíró a szok­ványos választ a munkaerő­nehézségekre. — A gépek meg elavultak, elhasználódtak — folytatja az elnök, szinte a kérdéssel egy- időben —, igen, gépesíteni kel­lene, de nincs rá pénzünk, a hitel segíthetne. — No és a vezetésben sincs minden rendben — hangzik az elnök szájából, s az újság­író meglepődik, mert ezt csak akarta kérdezni, de megelőz­ték —, egy sor dolgot meg le­hetett volna előzni, ha a ve­zetés előrelátóbb, tudása leg­javát nyújtja, aprólékosabban, tervszerűbben dolgozik... Tehát, ha mondjuk, terv­szerű gépesítési programja van — fogalmazza meg ma­gában. az újságíró... — ... ha nagyobb a felelős­ségérzete — folytatja önkriti­kusan az elnök. — Mi ezt őszintén elmondjuk minden tagnak.-Íme, az elnök mindennel tisztában van, őszinteségre is törekszik, tehát aki-tor -miért rossz a tsz — kérdezi az új­ságíró. — Mert úgy látszik, a hibák hibák maradnak, ha nem szüntetik meg azokat — válaszol az újságíró saját ma­gának. — Nehéz a helyzetünk, mert rendkívül rosszak az adott­ságaink, szikes, agyagos, ho­mokos. földjeink bőven van­nak, sőt nagyüzemi művelés­re alkalmatlan régi nadrág- szíjparceliák is. — És a hibák? — Intézkedéseket hozunk, ha támogatást kapunk, szeret­nénk fölszámolni azokat. Beszélgetés a főkönyvelővel — Mit tehet tenni, hogy jobb legyen a tsz? — Mit? — s most a főköny­velő, Táncos Gyula hosszabb szünetet tart, habozik. — Első­sorban a valóságnak megfe­lelő, a tényleges munkákat tükröző béreket kellene fi­zetni, mert voltak lazább és feszítettebb normák, ezen szeretnénk változtatni. — Ez lényeges? — Ez nem is annyira — gondolkozik el —, inkább a munkák szigorúbb ellenőrzése. — Laza volt a munkafegye­lem? — Nem is ezt akarjuk vizs­gálni, inkább azt, hogy ami­ért kifizettük a pénzt, azt a munkát úgy végazték-e el, ahogy kell, ezért a pénzért. — Gépesítésre korábban ke­veset gondoltak? — Korábban használt gépe­ket vettünk át főleg, de az idén már nagy teljesítményű erőgépeket vettünk, kaptunk géphitelt. — Tehát; sikerült a jobb gépesítés? — Nézze — válaszol a fő­könyvelő óvatosan — az egész népgazdaság teherbírásától függ, hogy mennyi lehetősé­günk lesz. Egyelőre inkább saját erőnkre kellene támasz­kodnunk. — S milyen ez a saját erő? — Elég gyenge. — Tehát rossz adottságú, gyenge a tsz, ezért kevés pén­ze van a gépesítésre, lema­rad, még kevesebb jut gé­pesítésre, hitelekben nem nagyon reménykedhet, mert alig hitelképes, továbbra is elmarad gépesítésben, akkor ebből a „körforgásból” mi a kiút? — Ezt az utat keressük. Nem is tudom, hova jutunk-. Nem tudom, hogy kapunk-e hitelt, lehet, hogy azt mond­ják „itt van, mennyi kell?”, de nem nagyon bízhatunk eb­ben. Befejezetlen beruházá­sainkra is sóik pénz kell, mo­dern tehenészetre és sertés- hizlaldára. — A hitelfeltételeiknek meg­felelnek? — A zárszámadáskor kide­rül. Itt különböző mutatók érvényesülnek... Beszélgetés a párttitkárral — Ebben a rossz évben ug­rott ki minden hiba — kezdi a tsz csúcsvezetőségének tit­kára, ifj. Kovács István — az elmúlt esztendők összes hibái: a vezetés elképzelés nélkülisége, a fejlett agro­technika elmaradása, pél­dául a gépesítésé, vagy a ke- mizálásé. — Miért maradtak el? — kérdezi az újságíró, pedig tudja a választ. — A vezetők szakmailag igénytelenek voltak — igen, ezt a választ tudta az újság­író, de azt már nem, hogy — új vezetőség van tavaly óta, csak az elnök maradt. Az új vezetők' a régebbi problémá­kat nem tudták orvosolni egy esztendő alatt. Én is csak négy hónapja vagyok itt — mondja a párttitkár. — Mi hiányzott a vezetők­ből? — A vezetőkészség, az env- berek véleményének figye­lembe vétele, értékelése, meg­valósítása. — Mitől függ, hogy kap­nak-e hitelt? — kérdezi az újságíró, hogy ne neki kelljen kimondani a kellemetlen vá­laszt. lesz-e veszteség — Hogy vagy sem. — Lesz? — Nem valószínű. Ha 100— 200 ezer lenne csak, az nem jelentene a hitelképesség szempontjából problémát — de a korábbi évek hibáit egy- csapással eltüntetni nem le­het ... Berkovits György Hogyan érezteti hatását a zárszámadási időszak a megye boltjaiban? Erről kértünk rö­vid információt a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalattól és a Pest megyei Ru­házati Kiskereskedelmi Válla­lattól. Elsőnek a Pest megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­lat áruforgalmi osztályvezető­je, Papp Tibor tájékoztatott. — Van olyan boltunk, ahol február 1-től 8-ig annyit árul­tak, mint egész januárban, azt hiszem ez mindennél többet mond a forgalomnövekedésről. Még annyit — az előző évek­nél sókkal nagyobb árukész­lettel várjuk a vásárlókat: 145 boltunkban 122 millió forint értékben lehet vásárolni. Ter­mészetesen zajlik a téli vásár is — különböző árkedvezmé­nyekkel leptük meg a boltunk- | ba látogatókat: 20 százalékos árkedvezménnyel tart a csil­lárvásár, két televízió típushoz j negyedéves előfizetést kap a j vevő, két fajta robogót adunk olcsóbban, mint eddig és si­kere van a babakocsi-vásár­nak is. Milyen forgalomra szá­mítunk ebben a hónapban? Nagyon szeretnénk, ha feb­ruár végén 60—70 millió fo­rinttal zárnánk a hónapot. A Pest megyei Ruházati Kis­kereskedelmi Vállalat tájéKoz- tatása: — Pest megye 89 boltjában tart a téli vásár. Csak egy számadatán rendelkezésünkre: tavaly február 1 és 6 között 4 millió 600 ezer forintos for­galmunk volt, idén 5 millió 800 ezer, ami 23 százalékkal na­gyobb forgalmat jelent. t. e. Sürgős belépésre keresünk: villanyszerelőket szerszámkészítőket "■ szerkezeti és géplakatosokat ’ műszerészeket forgácsoló és sajtoló gépmunkásokat f 4 • női és férfi segédmunkásokat takarítónőket Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalat Budapest XIII., Révész utca 27/31. TF Milyen a takarás?

Next

/
Thumbnails
Contents