Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-11 / 35. szám
4 ™&Círiap 1971. FEBRUAR 11-, CSÜTÖRTÖK A kőfaragó legény, akit Apponyi gróf irigyelt... 1871. február 11-én született Bokányi Dezső 1920- szilvesztere. Fűtetlen cellájában Bokányi Dezső levelet ír. Három nappal előbb mondták ki rá és három társára a halálos ítéletet a népbiztosok perében. „... röpke órák. múltán új esztendőbe könyökelünk át. Az 1920-as esztendőhöz, mint egy negyedszázados emlék jelzőjéhez két esemény fűz: huszonöt esztendővel ezelőtt lettem nagykorú és huszonöt esztendővel • ezelőtt választottak meg pártvezetőségi tagnak... Az én életem micsoda élmények! És mind a mozgalomhoz fűződnek. Mennyi fordulat és kanyarulat ... és mégis egy világos cél felé való törekvés: diadalra juttatni a szocializmust ...” Ez a negyedszázad Magyar- országon a munkásmozgalom viharos növekedésének és időleges győzelmének időszaka. A fiatalember mögött, mikor 1895-ben a szociáldemokrata párt vezetőségi tagja lesz, már harcos múlt áll. Fömunkatársa a kőfaragók lapjának, vezetője sztrájkoknak. Itáliából bevándorolt őseitől örökli tehetségét szakmájához, a kőfaragáshoz. Apja is az volt. Fiatalon elvitte a szilikózis. Mostohaapja p. fiúból papot szeretne nevelni. Jófejű, szép hangú, olaszosan temperamentumos gyerek — tanulni is szeret, de azt nem szereti, hogy a gimnáziumban a többiek a szegénységéért lenézik. Kimarad az iskoláiból és kőfaragó inasnak álL Mesterétől — apjának barátja, nemcsak a szakmai fogásokat tanulja meg, hanem azt is — miért kegyetlen a munkások sorsa. Az ő hatására felszabadulása után azonnal belép a szakegyletbe és annak vezetőségi tagja lesz. Szakmájában .csak pár .évig dolgozhat — tüdejét megtámadja a por —, de ettől függetlenül a sztrájkokban játszott szerepe miatt a munkaadók fekete listára teszik _ ke ze nyomát mégis ma’ is őrzi a század utolsó évtizedében épülő budapesti paloták közül nem egy. Nagyobb, tízezres tömeg előtt 1894-ben beszél először. Témája a nyolcórás munkaidő és a — választójog. Az utóbbi lesz a következő két évtized harcaiban a fő téma. A kétórás beszéd végén mámorosán ünnepük. Nemcsak azért, amát mond — hanem alhogy mondja! „Ilyen lehetett Petőfi Sándor”, „Uj Kossuth Lajosunk született” ujjonga- nak a munkások. Szónoki tehetsége az ellenfél irigységét — és dühét váltotta ki. Gróf Apponyi Albert, az a&lkori parlament legjobb szónoka meghallgatta egyszer, és így kiáltott fel: Irigylem ezt a borzas kőfaragólegényt az orgánumáért. A klerikálisok féltek tőle — féltek az erősödő munkásmozgalomtól. Ellenmozgalmat szerveztek, ennek legfőbb irányítója Prohászka Ottokár, Székesfehérvár „aranyszájú” püspöke, szabályos szópárbajra hívta ki Bokányit, mikor az egy gyűlésre Székesfehérvárra utazott. Az eredmény: vita közben megkondult az esti harangszó. A püspök hívei levették kalapjukat és keresztet vetettek. A szocialisták fenntartották kalapjukat. Őlk voltak tölbben... Bokányi nemcsak szóval terjesztette a szocializmus eszméit. Az ő munkája nyomán került sor a Kommunista Kiáltvány első teljes kiadására Magyarországon. És ő fogalmazta meg a kiáltvány jeligéjét „Világ proletárjai egyesüljetek” ebben a fordításban. Az első világháború előtt és alatt a Szociáldemokrata Párt egyre messzebb kerül a forradalmi úttól, és Bokányi is, bár érzi a tömegek szembefordulását a hivatalos pártiránnyal — maga, a pártegységet féltve — nem fordul azzal szembe. Mégis őszinte lelkesedéssel üdvözli 1917. november 25-én százezres tömeg előtt az orosz forradalmat, az Iparcsamok- ban. , A kommunistáikhoz csak a proletárforradalom győzelme után csatlakozik, de hű marad hozzájuk a bukás után is. A vésztörvényszék elptt is bátran viselkedik, a fehér tisztekből álló hallgatóság nem bírja elviselni szavait, kitör a botrány, fel kell függeszteni a tárgyalást. Bokányit a népbiztos per többi elítéltjével és más kommunistákkal együtt a Szovjetunió kicseréli, Ott is a betegbiztosítás területén dolgozik. A harmincas évektől pedig újból felcsendül a hangja a moszkvai rádió magyar adásaiban. Sokan hallgatják itthon régi elvtársai, harcostársai, zárt ajtók mögött. Azután megkezdődnek kint a koncepciós perek. Öt is elnémítják. Rabkórházban hal meg, hetvenéves korában ... Hofman Éva GALSAI PONGRÁC: BAJOR GIZI JÁTÉKAI IX. A régi kávéház 1911 telén megszűnik. A Kecskeméti utcai sarokház tulajdonosa — a rosszul megépített kéményekre s a helyiség tűzveszélyességére hivatkozva — fölmondja a bérletet Beyer Marcell akkor minden anyagi erejét megfeszíti : forgótőkéjéből részvényeket vásárol, külföldi hitelbankokkal tárgyal, uzsorások kegyeit keresi. így sikerül is megnyitnia az új Báthory kávéházat, a Kálvin tér közepén, a templommal szemben levő pavilonépületben. Ez a kávéház valóban szebb, korszerűbb, tágasabb a réginél. Éjszaka úgy ragyog hatalmas, körbefutó tükörablakaival, mint egy kivilágított akvárium. Az ablakok mögött páfrányok, délszaki növények zöldellnek. Fent, az épület tetején terasz, a hold ingyen-világításában. A tulajdonos heteket tölt Bécsben, maga válogatja össze a berendezést. Nem sajnálja a pénzt. Ezüst evőeszközöket vásárol: ey.üst kávéstálcát, hamutartót, fogvájó-hengert, sószórót — mindenből csak ezüstöt. De Beyer Marcell rosszul számít. A Báthory bávéház törzsközönségét nem tudja étcsalogatni. Az új közönség pedig nehezen verődik össze. A kamat nőttön nő. Az ezüstök meg a beugró vendégek miatt ígyre fogynak. S Marcell bácsi mind cinikusabb, keserűbb lesz. Egyesek már „báró úrnak” szólítják. Ami egy üzletembernél rossz jel. Nos, Gizi ebbe a veszendő látszatragyogásba csempészi Vajdaemlékkiáliítás Háttérben a kerti pad 125 éve halt meg Szarvason Vajda Péter, a múlt század magyar pedagógustársadalmának kiemelkedő alakja. A haladó szellemű pedagógus, irodalmár és természettudós emlékére pedagógiai heteket rendeznék Szarvason. A Vajda Péter Művelődési Központban emlékkiállítás nyílt, amely bemutatja a pedagógus életművét, ezit követően emlékülést tartottak, amelyen Elek László irodalomtörténész méltatta Vajda Péter munkásságát. Cseretárlat A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum legszebb képeiből múlt év őszén Pécsett rendezett kiállítás viszonzásaképpen szerdán Kaposvárott, a Rippl- Rónai Múzeumban megnyílt a pécsi Modern Képtár legszebb grafikáinak kiállítása. A rendezők hetven grafikai lapot válogattak ki, amelyek a magyar grafika történetének keresztmetszetét adják a nagybányaiaktól napjaink művészetéig. NEM TUDOM, hogy kié volt az ötlet s a kezdeményezés: a megye vásárolja meg Szőnyi István Kossuth-díjas festőművész zebegényi házát az ihlető szépségű parkkal egyetemben. Ügy gondolom, nem az illető neve az érdekes, hanem sokkal inkább a tény: hogyan lett országos, sőt nemzetközi hírűvé az elhunyt művész gazdag öröksége? Amikor a megye megvásárolta Szőnyi István egykori lakóházát, még csak az volt a cél, hogy múzeumot alakítsanak ki benne. Arra még nem mert gondolni akkor senki, hogy néhány esztendő alatt nyaranta képzőművészek kedvelt találkozóhelyévé lép majd elő. Pedig ez történt. 1968 nyarán megkezdte működését a Szőnyi István nyári képzőművészeti szabadiskola. Kossuth- díjas professzorok vezetése mellett fiatalok és már kevésbé fiatalok szállták meg a festői szépségű parkot, állították fel festőállványaikat, hogy újra és új rá megörökítsék a maguk gondolataira fogalmazva mindazt, amit a mester egykor már megalkotott. Talán csak a híres kerti pad nem került újra a vásznakra, tiszteletből és alázatból: annak úgy kell tovább élnie, ahogyan Szőnyi István látta s örökítette meg. Városlődi majolika Évente 400 tonnányi készáru hagyta el a városlődi majolikagyárat. A folyamatban levő üzembővítés befejeztével — termelési értékét az idén megkétszerezi a nagy múltú gyár. Modern vonalú, ízléses dísztárgyaik keresettek belföldön és külföldön egyaránt. be a kolléganőit. Még sejtelme sincs, hogy nemsokára ő is a szegényebb sorsú diákok közé fog tartozni (a képen). Tóth Imre, a Nemzeti Színház igazgatója az 1911—12-es évadban hozzájárult, hogy az Akadémia növendékei — az intézet felügyelőjének vezetésével — végignézzék a próbákat. A Nemzeti Színház az ország első színháza: az egész nemzeté. Ezekben az években a magánvállalkozások föllendülése idején mégis gyéren látogatták. f A nézőtér, amelynek egy- egy széksorát rajvonalban foglalták el az akadémisták, sokszor az előadáson sem nyújtott tömöttebb képet, mint a próbákon, s a teremnek este is délelőtti akusztikája volt; a színészek díkciója üresen zengett a fél- vagy negyedházak hangverő térségében. Az arisztokraták, akiknek nemrég még törzsszínházuk volt a Nemzeti, csak az Operaház földszinti páholysorát tartották rangjukhoz illőnek, a megtollasö- dett polgárok és újgazdagok a Vígbe öltözködtek ki, az úgynevezett „pesti közönség” — amelyet Ambrus Zoltán a földkerekség legléhább publikumának hívott — a Király Színházban lakott jól operettérzelgősséggel, a sznobokat a kísérleti színpadokra csábította jólértesültségük, vagy a szimatuk; a külvárosok népe a szórakozóhelyek ' közül még csak a Ligetet meg a cirkuszt ismerte — a Nemzetinek tehát mi jutott? A konzervatív középosztály. A tanárok, tanítók, hivatalnokok lapos er- szényű rétege. A Nemzeti ebben az időben arc nélküli színház volt. Stílusában pedig hermafrodita, sőt többnemű. A „maradiak” és „modernek” stílusháborúja ugyanis már eldőlt, de nem ért véget. Az egyik tábor vezére Iván- fi Jenő volt, példaképe a Commedie Francaise és jelvénye a kothurnus. Xvánfi, e magyműveltségű, széles látókörű, ám halovány képességű színész-rendező a régi kiasz- szikus-romamtifcus játékmódért lelkesült; azt hitte, a Nemzeti Színház akikor áll „hivatása magaslatán”, ha verses tragédiákat játszik. De Ivánfi egyébként is kedvelte a magaslatokat. Még a deszkából ácsoltakat is. Színészeit külön kis dobogókra állíttatta volna, s magát, mint színész, a legmagasabbikra. Rendezéseit a kebelre szorított kéz, a hunyt pillák s az elnyújtott szóvégek pátosza jellemezte. Míg a másik front vezére Hevesi Sándor volt, példaképe Sztanyisziavszkij és a párizsi Teatre Libre s jelszava az Ibsem jelszó: ne hazudj! De Hevesi ekkor már túlugrott naturalista korszakán. S vélekedését így szőhetnénk tovább: igen, az igazmondás kötelező, de nem elég. A színház játék is. Illúzió is. Stílus is. A szerep nem több, mint HATVANNÉGYEN KEZDJÉK az első nyáron, százket- ten folytatták a következőn, s tavaly már kétszázan jöttek el az ország legkülönbözőbb tájairól, sőt a határokon túlról is, hogy két vagy négy hetet töltsenek el a park évszázados fái- között, rajzoljanak, fessenek. szobrokat készítsenek, sőt: ismerkedjenek az alkalmazott grafika és kerámiakészítés művészetével is. Már nemcsak a napsütötte völgyben, a szelid lankajú dombokon, hanem az iskola tantermeiben, a művelődési ház mozitermében, az egész faluban. Az elmúlt nyáron kétszáz életvidám képzőművésztől volt hangos egész Zebegény. Tarka sátortábort vertek, járták a zegzugos utcákat, mindent látni akartak, ismerkedni és beleolvadni, eggyé válni a falu életével, hogy mindazt, amit látnak és tapasztalnak, megörökíthessék vásznaikon, szobraikba formálhassák, vagy pedig művészi kerámiák formájában fogalmazzák újjá. ZEBEGÉNY, amely néhány esztendővel ezelőtt még csak szépségéről és csendjéről volt híres, és vonzotta a pihenni és felüdülni vágyó embereket, új nevezetességgel gazdagodott. Múzeumát egy esztendő alatt húszezren látogatták meg. Nem véletlenül. Ez a múzeum sokkal többet kínál annál, amit a múzeumok többségében kap a látogató.. Miközben Szőnyi István életművének legjavában — A kerti pad, Zebegényi temetés — gyönyörködik, bepillantást nyerhet a művész életébe, sőt művészetének műhelytitkaiba is. Láthatja lakószobáit, ugyanúgy berendezve, mint halála napján volt, műtermét, a rézkarcok készítéséhez berendezett műhelyét. S ha a látogató még bensőségesebb ismeretséget kíván kötni az elhunyt mesterrel, megtekintheti Kollányi Ágoston filmjét, amelyet Szőnyi Istvánról készített. S hogy a látogatók közül sokan élnek a lehetőséggel, bizonyítja az a tény: az elmúlt esztendőben kétszáz- harminchatszor vetítették le a filmet közel hatezer ember előtt! És sorolhatnánk még hosz- szan, mivel több ez a múzeum a többi múzeumnál. Nemcsak egy nagy művész életét és munkásságát őrzi, hanem gazdag ismeretanyaggal bővíti a látogatók művészeti ismereteit. Bizonyság rá, hogy a legkülönbözőbb művészettörténeti és művészetelméleti előadások, irodalmi estek, sőt szabadtéri hangversenyek színhelye is volt. S lesz ezután is. AZ IDÉN NYÁRON ismét megrendezik a képzőművészeti szabadiskolát. Kétszáz részvevővel. Hogy kik lesznek a szerencsések? Nem tudni még. Csák annyit, hogy már az elmúlt esztendőben is többszörös volt a túljelentkezés. Pedig akkor még csak sátortáborban lakhattak a részvevők. Az idei nyáron pedig már a park egyik sarkában felállítandó takaros faházak várják majd a művészeket. A tervek már elkészültek, felállításukról a fóti Tö- VÁL-lal kötött szerződést a Múzeumok Pest megyei Igazgatósága. A megyei tanács mintegy félmillió forinttal, a Váci Járási Tanács kétszázezerrel járul hozzá, míg a Múzeumok Pest megyei Igazgatósága a közművesítés költségeit vállalta magára. Ez az újabb előbbrelépés nemcsak a kulturáltabb elhelyezési lehetőségét biztosítja, hanem megteremti a feltételeit annak is, hogy ezután tavasztól őszig művészek vehessék birtokba a parkot, s tovább folytatva Szőnyi István művészi örökségét, újabb alkotások egész sorában örökíthessék meg e festői szépségű tájat. HÁROM NYÁRON AT egy hónapig már hangos volt e táj a művészektől. Ezután már évente négy-öt hónapon át dolgozhatnak itt mindazok, akiket vonz ez a vidék, s ezzel Szentendre, Vác és Nagymaros mellett újabb képzőművészeti központ kialakulásával számolhatunk. Elismerés érte mindazoknak, akik lehetőséget biztosítottak rá. Prukner Pál Háromszoros túljelentkezés Vezet az orvosegyetem Több mint 50 ezer idén érettségiző diákot megkérdeztek az egyetemi számítóközpont szakemberei: mit szándékoznak tenni, ha befejezték középiskolai tanulmányaikat ? A válaszokból kiderült, hogy a diákság zöme tovább kíván tanulni, a szakközépiskolások és a technikumot végzők kökivonat egy emberből. A művésznek pedig ebből a kivonatból kell — egyéniségének teljes mozgósításával — egész embert alkotnia. Hevesi Sándor sohasem a nézőtér mélyéből, a rendezői lámpa fény- köréből adta fel utasításait a színpadra: ő magyarázva, csevegve, járkálva, mintegy bőbeszédű sétálgatás közben építgette a darabot. Minél több próbát írt ki. S elvárta, hogy ellentmondjanak neki. Ebben is különbözött a német színpad professzorától, Reinhardt- tól. Hevesi nem a fegyelem, hanem a megértés csodáját akarta létrehozni. Azt vallotta, hogy a rendezőt ne tévesszük össze a karnaggyal. Hiszen a jó társulat nem instrumentum, amelyen a rendező játszik, hanem a meggyőzés erejével összehangolt, organikus együttes. Hevesi egy választógyűlésen bizonyára nagy szavazattöbbséget kapott volna. De ne becsüljük le az ellenfelet sem. Az igazgató Ivánfinak is, Hevesinek is zöld utat nyitott. Ez igen rokonszenves álláspont volt. De az Ivánfi - féle romantikus és a Ht-vesi- hirdette impresszionista-realista játékmód egy átmeneti, a hagyományokat rosszul őrző és az újat következetesen nem vállaló színházformát hozott létre. S megingatta a társulat biztonságérzetét (Folytatjuk) zül is csak alig több mint őO százalék szándékozik munkába állni. Az eddigi számítások alapján kiderült, hogy a felsőoktatási intézményekre, köztük a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, valamint a Szőlészeti és Kertészeti Főiskolára is, háromszoros a túljelentkezés. Az összegezésből kitűnt, hogy az orvosi és gyógyszerészi, a bölcsész és a természet- tudományi karokra történt a legtöbb jelentkezés. Érdekes az is, hogy több mint hétezer érettségizett tanulót tudnának a szakmunkásképző-iskolák felvenni, ám a felmérés szerint alig háromezer diák akarja ilyen Iskolában folytatni tanulmányait. Á TATABÁNYAI SZÉNBÁNYÁK FELVESZ 14—17 éves, az általános Iskola 8. osztályát végzett fiúkat vájár szakmunkástanulónak. A képzési idő: 3 év. A tanulók kollégiumi elhelyezést, teljes ellátást és a tanulmányi eredménytől függően ösztöndíjat kapnak, A harmadik évben már a teljesítménybérezés Is lehetséges. A tanulmányi ösztöndíjon és a teljesítménybéren telül a vállalat havi 250 Ft társadalmi ösztöndíjat fizet. A fenti feltételekkel építőipari tanulókat Is felveszünk. Jelentkezni lehet á Tatabányai Szénbányák Személyzeti és Oktatási Osztályán, Tatabánya L, Vértanúk tere 1.
