Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-31 / 26. szám
1971. JANUAR 31., VASÁRNAP HEGY» x-Kírlftp Árpád-kori halásztanya A keszthelyi Balaton Múzeum munkatársai részletesen feltérképezték a szántódpusz- tai település régi értékeit. A Balaton déli partján levő major lakó- és gazdasági épületei érdekes néprajzi látnivalót kínálnak. Ezért terv készül a település idegenforgalmi bemutatására. Az ezzel összefüggő leletfelderítések számos régészeti emléket is felszínre hoztak. A szakemberek 12, eddig ismeretlen lelőhelyet fedeztek fel, amelyek között rátaláltak egy Árpád-kori halásztanya maradványaira is. Tragikus körülmények között eiiiunyt Vaszil JLászló a kókai Kossuth Tsz elnöke. Mád községben született 1923-ban. Apja vincellérként Kereste a kenyeret a helyi szőlőgazdaságban. Mint más családokról, az ő hatgyermekes kisközösségükről is elmondható, hogy rossz anyagi körülmények között éltek, s Vaszil László volt az egyetlen, alti tovább tanulhatott. Kecskeméten végezte el a szőlészeti szakiskolát még a felszabadulást megelőzően, majd Inár- cson lett szőlészgyakornok. A földosztáskor másfél hold szőlőt kapott juttatásként, s több évig ezen gazdálkodott. 1952- ben a Szentmártonkátai Állami Gazdaság főagronómusa lett, majd 1959-ben a szentlő- rinckátai Újvilág Tsz elnökévé választották. Ekkor — az országban az elsők között — elvállalta egy másik, akkor a járás legrosszabb termelőszövetkezetének, a kókai Kossuth Tsz-nek a vezetését is. Ez a gazdaság rohamos fejlődésnek indult. Vaszil László 1963-ban, egy évvel később eredményes tevékenységéért megkapta a Kossuth-díj III. fokozatát. Újabb egy esztendő múltán — saját kérésére — felmentették a szentlőrinckátai Újvilág Termelőszövetkezet elnöki tisztségétől, s ezután csak a kókai Kóssuth-ban tevékenykedett napjainkig. Ez az egykor gyenge gazdaság a megyében a közepesnél jobb termelőszövetkezetek kategóriájába került. Vaszil László 1957-ben kérte felvételét az MSZMP tagjainak sorába, s 1962-től mostanáig a járási pártbizottságnak is tagja volt. Jelentős szerepet játszott a járás társadalmi életében, mint kiemelkedő mező- gazdasági szakember, nagy szerepe volt a szövetkezeti mozgalom szervezésében, illetve a gazdaságok megerősítésében. Mindig számíthattak Kistarcsa lesz egészségügyi központja 30 új orvosi körzet — Szakorvosi rendelők — Bölcsődék Harkányi milliók Harkányban, a „mintások Mekkájában” az elmúlt esztendőben, 1,2 millió vendég fordult meg, közttük sok tízezer külföldi. A fürdőhely minden évben szépül, gyarapodik. Rövidesen újabb 17 millió forintos beruházáshoz kezdenek. Űj szárnnyal bővítik a téli pavilont. Részleteiben is kidolgozták már Pest megye egészségügyi fejlesztési tervét az idén megkezdődött új tervidőszakra. Mit várhat a lakosság, hogyan javul a megye egészségügyi ellátottsága? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Békés Zoltán megyei főorvossal. — A negyedik ötéves tervben is egyik legfontosabb célunk a kórházi ágyak számának növelése — hangsúlyozza a megye főorvosa. — A harmadik ötéves terv folyamán a váci és a ceglédi kórházak megépültével eljutottunk odáig, hogy a múlt év végén csaknem ezernél több ággyal rendelkeztünk, mint öt évvel korábban. Akkor 1663, most ,2531 ágy van a meye kórházaiban. Ez tehát annyit jelent, hogy a megyében tízezer lakosra 29 ágy jut, szemben az országos 56 ágyas átlaggal. Kórházi vonatkozásban tehát Pest megye, sajnos, a többi megyénél sokkal rosszabb helyzetben van. • — Az űj megyei kórház megépítése után jobb lesz a helyzet? — Ami a kórházi ágyak arányát illeti, csak valamivel, Ezerágyas lesz az új kórház, és ez, tekintve a megye lakosságának rohamos, állandó növekedését, még a kórházi ápolásra szoruló Pest megyei beteg részére a fővárosi gyógyintézetekben rendelkezésre álló ágyakat számításba véve sem elég. Kórházi ellátottság tekintetében tehát a megyék sorrendjében változatlanul a legutolsó hely lesz a miénk. Viszont az új kórház képes lesz maradók tál anul betölteni a megyei vezető kórház feladatát, amit a mostani, avult épületében és egyébként ip szűkös körülmények között, már-már alig tud. • — Mikor épül meg az új kórház? — Ma még nehéz lenne erre pontos választ adni. Mostanában, talán már napokon belül, elkészül az építkezés tanulmányterve, és'' ha azt elfogadják, kerül sor a kivitelezési tervek kidolgozására, csak azután az építési munkák megkezdésére. Mikor? Mindenesetre nem túl távoli időpontban. Befejezésének határidejét azonban egyelőre még nem lehet megszabni. Remélem, az sem lesz túl távoii. • — Az új megyei kórházzal kapcsolatban különböző elképzelésekről hallottunk. Egyéb egészségügyi intézmények is épülnek mellette? — Igen. Előbb azonban a kórház épületének kell elkészülnie, azután a továbbiakban sor kerül egy 500 ágyas elmekórház építésére is. Ezidő sze' rint a tavaly megnyílt 60 ágyas elmeosztályon kívül, ilyenfajta gyógyintézetünk nincsen a megyében, s betegeinket egyre nehezebb a fővárosban vagy más megyékben levő túlzsúfolt elmekórházakban elhelyezni. De az új megyei kórház mellé kétszázágyas utókezelő kórház is kerül, valamint a megyei tbc- és a bőr- és nemibeteggondozó intézet, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Az a cél, hogy Kistarcsa a megye egészségügyi központja legyen. • — A megyei kórházon kívül ebben a tervidőszakban kc- rül-e sor más kórházépítkezésekre, vagy a meglevők bővítésére? — A gazdasági lehetőségek határt szabnak az egyébként jogos fejlesztési igények teljes kielégítőére, örülnünk kell, hogy a végre annyira szükséges megyei kórház megépül. De azért az ágyak száma adnégy gyerek is ugyanezt megkapja tőlük. Úgy látszik, szorgalomban, nagyotakarásban náluk sincs hiány. Jellemzőül: Ágnes egész évben mellékesen dolgozott, tanított, összegyűjtött kis pénzén svájci körutazást tett. Tehetséget, szorgalmat, kitartást örököltek, ezt nevelték beléjük s a mi rendszerünk megadta hozzá a kereteket. Szinte mindegyikük eljegyezte magát a zenével. Emlékeznek a legutóbbi „Ki mit 1ud”-ra, abban is a középdöntőig eljutott Madrigál-trióra? Ágnes, Magda és Laura állt akkor a kameráik elé, s kis híján a legelsők közé jutottak. Nem akarok mindig a zenéről írni, de kell, mert az életüket annyira át- meg átfonja. Szeretnék hallani a problémákról, a gondokról, de a gyors válasz után mindig visz- Szakanyarodunk a muzsikához. Az imádott tanárra, Kardos Pálra, Bárdos Lászlóra, Forral Miklósra és Szekeres Ferenc karnagyra. Jancsó Ad- rienre, Laura londoni sikereire, a Madrigál-kórus nyvíati kőrútjára, a várható újabb turnékra. Arra, hogy a nemesvonalú, hímzett színpadi ruhák az anya kezéből kerülnek ki. Éjszakánként, pihenésiként fűzi a tűt. A szereplések egyelőre csak ezzel a haszonnal járnak. — Tudja, milyen öröm ez nekem? Pihenés. A mai fiatalasszonyok mosógéppel, centrifugával, önműködő mosószerekkel nem is tudják, mi az, pelenkát mosni. Amikor mi főztük a háború alatt minden vacakból a szappant. Csipkés babaholmit vasalni megállás nélkül, mert akkor még az volt az illő. Húsz év telt el úgy az életemből, attii- kor minden áldott nap gyerek- holmit mostam! Közben szeme a színezüst, meghökkentően modern pávaszobron, amelyet Laura kapott. — Azon a tízezer forinton, amelyet a kislányom a versenyen nyert, azonnal elutazott Moldovába, a csángó dalok forrásához és utána Domonkos Péter ‘ Pálhoz, mert ő hozta a háború után a csángókat a baranyai falvakba. Ott a forrásnál tanulmányozta őket s jött haza azzal, hogy: nem jól csinálom, nem jól csinálom. Még simábban, még sokkal egyszerűbben. Pedig éppen ezzel az énekstílussal ejtette csodálatba Londonban az anglikán templomban hallgatóit. Itthon is folyton cseng a telefon; hívják sikeres szerzők, táncdalénekesek maguk közé. De az nálunk nem megy. Szívesen meghallgatjuk a modern irányzatokat, de aztán ha valamennyien itthon vagyunk, azok a legszebb óráink, amikor Laura a zongora mellé ül, Barni előveszi a csellót. Klára a fuvolát, Zsuzsa hozza a hegedűjét. Szeretik egymást, büszkék eredményeikre. Ezen belül mégis külön kialakult, ki kivel van a legjobb barátságban. Míg kisebbek voltak, gyakran huzakodtak, ami alól mindig kivétel volt az éppen pólyás és a „kiskedvenc”. a totyogós. — Egy lépcsőfokkal alattam, eggyel felettem ellenség volt — nevetnek visszaemlékezve. öt lány a cinkotai kollégiumban nevelődött. Az igazgató valósággal meghökkent, hogy nem jön az utánpótlás: — Mi az, Faragók? Hát már nincs több — kérdezte. — Hiányozni fogtak a névsorból! Még egy év és Faragóné is búcsút mond a péceli napközinek. Elfáradt. Egy kicsit fél a jövőtől — mert még öt gyereket kell útra készíteni és a két nyugdíj bizony kevés. A nagyobbak részben már maguk is családot alapítottak és nagyon nem akarnak rájuk támaszkodni. ök már könnyebben éljék a maguk életét. Mégsem termének másként. Most várják az unokát. — Mégis, hogyan sikerült? — kérdez vissza az apa. — Talán úgy, hogy jók az emberek. Hányszor kaptunk váratlan segítséget, együttérzést. Számított a rend ruha, a táborozás, az ajándékba kapott könyvek. — Nevelési elvem — veszi át a szót az anya — kölcsönös tisztelet, engedelmesség. Én mindig emberszámba vettem a legkisebbet is. Nem parancsoltam, még amikor nagyon fáradt voltam sem, csak mindig kértem. A türelmet hirdettem egymás közötti kapcsolatunkban, de a tennivalók teljesítését vaskövetkezetességgel elvártam. Másképpen kormányozni egy ilyen kis köztársaságot, mint mi vagyunk, nem lehet. Komáromi Magda dig is növekszik valamivel. Vácott, a régi kórház épületében utókezelő, Cegléden szintén, de itt ezenkívül az egyik korszerűsített régi épületbe kerül helyéről a baleseti sebészet is. Törökbálinton pedig a megyei tüdőbetegkórházban a tetőtér beépítésével még egy kórterem alakítható ki hat ággyal, ami ugyan nem. sok, de a mi ágyínségünkben mégis jelent valamit. Ezek a bővítések nyilván az új megyei kórház építkezésének befejezte előtt elkészülnek. • — Vagyis a negyedik ötéves terv során javul a lakosság kórházi ellátottsága. Vajon javul-e legalább ugyanilyen mértékben a járóbetegellátás Is? — A szentendrei és a gödöllői szakorvosi rendelők megépítése áthúzódik az előzőről a mostani ötéves terv idejére. Remélhetőleg rövidesen megkezdheti működését mind a kettő. De ezekkel együtt is csak akkor érhetnénk el a szakorvosi ellátás országos átlagszintjét, ha még további nyolc, 22 munkahelyes rendelőintézet épülne. Erre viszont a negyedik ötéves tervben sincs lehetőség. Nagykőrösön azonban az új rendelő építése halaszthatatlan. Az agglome- lációs övezetben több, úgynevezett törperendelőre lenne szükség, ahol nyolc-tíz munkahelyen a leggyakrabban igénybe vett szakorvosok dolgoznak. Ilyen típusú épül Százhalombattán, majd Gyálon is, mindkettő kilenc munkahellyel. Ä — A harmadik ötéves terv ben az orvosi körzetek száma 257-ről 300-ra emelkedett és ezzel 3167 főről 2701 főre csökkent az egy körzeti orvosra jutó emberek száma. Hogy ez a még mindig magas átlag a lakosság szaporodásával ne növekedjen, ugyebár szükség van újabb körzetekre és orvosokra is? — Hogyne. Az elkövetkező öt évben további 30 körzet kialakítását tervezzük. Valamint azt, hogy egyre kevesebb körzeti orvosnak kelljen a 14 éven aluli gyermekekkel is foglal-' . koznia. Ezért a jelenlegi 26 I körzeti gyermekgyógyász-allo- ! máson felül még 60 újat szervezünk, most már nemcsak városokban, de nagyobb községekben is. És a mostani tervidőszakban jelentősen megjavul a fogászati ellátás is. Negyven új fogorvosi állást tervezünk. • — Sok a panasz, mert kevés a hely a bölcsődékben. — A panaszok jogosak, noha 1965 óta az akkori 2101 hely 2410-re nőtt. A negyedik ötéves tervben további 580 kisded száméra lesz hely, de még ez sem elég. él — Mindent összevéve a megye egészségügyi fejlesztési tervével elégedettek? — Az orvos önmagával nem lehet elégedett, ha a fejlesztés mérvét elégségesnek tartaná. Természetesen belátom, hogy az adott lehetőségek között több el nem érhető, és bizonyos, hogy amit csak lehet, megteszünk. Külön-külön örülök minden egyes továbblépésnek, minden új kórházi ágynak, de elégedettséget ta' Ián még akkor sem éreznék, ha kétszer annyi jutna a fejlesztésre, mint amennyi telik. Orvos va°vok, és a betegekre, a gyógyításra, meg a megelőzésre kell gondolnom. De azért — teszi h^zzá a megyei főor*- vos — megyénk egészségügyi ellátottsága az elkövetkezendő öt évben valóban jelentősen bővül. És ez a lényeg. Sz. E Készülő kollektivek Az előjegyzési naptárba külön-külön kerültek be az egymondatos emlékeztetők még a múlt év utolsó negyedében. Most összeolvasva azonban lehetetlen nem fölfedezni a véletlen adta, de korántsem véletlenszerű ösz- szefüggéseket. Az előjegyzési naptárban ez áll: „1891. január 31-én fogadta el az országgyűlés a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényt”; „1951. január 31-én jelent meg a rendelet, amely február elsejei hatállyal életbe léptette a Munka Törvény- könyvét” ; „Január végén megnézni, milyenek a tapasztalatok a kollektív szerződések végrehajtásában, s hogyan készülnek az új, öt évre szóló megállapodások.” A három mondat, a nyolcvan, a húsz évvel ezelőtti esemény, s a jelen valahol szorosan összetartozik. Nem arra az olcsó párhuzamra gondolok, hogy nyolcvan esztendeje még vasárnapi pihenő sem járt a munkásnak, „most bezzeg” még a védőétel, a munkaruha is külön fejezetet tesz ki a kollektív szerződésben. S arra sem, hogy a húsz esztendeje megalkotott Munka Törvénykönyve — amely az első, egységes, összefoglaló munkajogi szabály, s ez nagy pozitívuma, ám sokféle negatívumot is hordott magában — gazdaság és társadalom fejlődésével hogyan lett öreggé, változtatásra szorulóvá. A három esemény ösz- szetartozását ott s abban vélem fölfedezni, hogy a jogalkotás egyre közelebb kerül azokhoz, akik sorsát szabályozza; a tömegekhez. Nyolcvan esztendeje a szervezkedő munkásosztály ereje, s a sokasodó nemzetközi példa vette rá az országgyűlést, hogy törvényadta jogként mondja ki a vasárnapi pihenőt. („Még az igavonó baromnak is megadatik, hogy kifújja magát, s ezt embertől még kevésbé lehet megtagadni” >— hangzott el a törvényjavaslat vitájában.) A jog— bár törvény volt — sokáig és sok helyen papíron maradt, mert betartatására a jogalkotók keveset ügyeltek, a jogélvezőknek pedig nem voltak a jog tiszteletét kikényszerítő eszközeik. Húsz esztendeje, a Munka Törvénykönyve minden korábbi munkajoghoz mérten hatalmas haladást igazolt, ám ahogy a kidolgozásban, úgy az értelmezésben és a betartatásban is a széles tömegeknek passzív szerep jutott. Most viszont — döntő mértékben a legutóbbi három esztendőben szerzett tapasztalatok, az érvényben volt két szerződés hatására — a kollektív szerződések tervezetének készítése, széles körű vitája, végleges formába öntése és aláírása minden különösebb szervezés nélkül közüggyé lett. Csupán annyi történt, hogy az emberek — legalábbis nagyobb részük — fölfedezték: a maguk mindennapjáról van szó. Jogalkotás és jogélvezet szoros kapcsolódásának e fölismerés nélkülözhetetlen feltétele. Ahogy a jogérvényesítés igazságossága is. Ezért, hogy munkaadó és munkavállaló azonos rangú partner a szerződés megkötésekor. S ezért, hogy ettől az évtől kezdődően, kötelező érvénnyel rendelet írja elő: a gyár, a vállalat vezetője minden esztendőben adjon írásbeli jelentést a kollektív szerződésben foglaltak előző esztendei végrehajtásáról, s e jelentést — a szakszervezeti testületek állásfoglalásával kiegészítve — vitassák meg a dolgozók. Mr" ebben az esztendőben így lesz ez, azaz az 1970. évi tapasztalatokról — e napokban készülő jelentéseikben — már számot adnak az igazgatók vállalatvezetők. Lesz miről beszámolni, de lesz miről — vitatkozni is! Csak példaként: hét gyárban, illetve vállalatnál szerzett tapasztalataink szerint a munkáltatók nagy gondot fordítottak a szociális körülmények javítására, a munkásvédelemre. (A Dunakeszi Járműjavító Vállalat, az Egyesült Izzó váci képcsőgyára öltözőt, fürdőt építtetett, a Mechanikai Művek lakásépítési akciót bonyolított le stb.) Ám az is igaz, hogy ugyanakkor néhány területen megszaladt a szekér, s nem a kívánatos irányba. Ez történt a túlmunkák esetében — például a Csepel Autógyárban —, vagy akkor, amikor a szerződésbe foglaltak végrehajtásának fedezetét — például a megyei útépítő vállalatnál — nem kellő alapossággal határozták meg. A szerződés — szerződés. Minden fejezete, bekezdése kétoldalúan kötelező, de e kétoldalúsággal — mindkét oldalon — akadnak bajok. A Munkaügyi Minisztérium 61 vállalatnál vizsgálta meg az 1969—1970. évre szóló kollektív szerződések végrehajtását. Az így szerzett tapasztalatok — s ez természetes —, s a megyei jellemzők egybeesnek. Általánosítható vonásokról van tehát szó, mégpedig olyanokról, amelyeket most, az új szerződések kidolgozásakor hasznosítani kell. A szerződések egy része bonyolult, nehezen áttekinthető, ' az egyszerűbb dolgozók számára alig érthető. A szerződések nagy többségéből kitűnik, hogy a vállalatoknak nincs középtávú — több évre terjedő — munkaerő- és bérgazdálkodási, valamint szakképzési koncepciója, s ezért ezeknek a kollektív szerződésekben sincs nyoma. Ugyancsak lényeges hiányosság — holott a vállalati életszínvonal politika egyre inkább előtérbe kerül —, hogy a bér- és jövedelempolitika elvei, ha egyáltalán szerepelnek is a szerződésben, általánosak, semmitmondók, ismert rendelkezések, határozatok kivonatai, a vállalati sajátosságok tükrözése nélkül. Hasonló a helyzet az anyagi ösztönzés rendszerét tekintve is. Érdekes — s nem véletlen — tapasztalat, hogy ameny- nyire hiányos, általános a kollektív szerződések ún. gazdasági része, annyira precíz, konkrét az ún. munkajogi rész. A gazdasági rész roeg- tervezése-megszövegezése valóban nehezebb, hiszen szorosan összefügg a vállalat tevékenységének eredményességével (nyereségével), s ezért, hogy az öt évre szóló, most kidolgozásra kerülő szerződések esetében is e kérdések szabályozása értelemszerűen csak egy-egy esztendőre terjedhet. Am ezt nagy hiba úgy értelmezni, hogy akkor hosz- szabb távra nem is kell semmit megjelölni! Más dolog a részesedési alap konkrét felosztását, a bérfejlesztést, a nyereségprémiumban részesíthetők körét számszerűen meghatározni — ezt valóban csak egy-egy évre lehet —, s megint más rögzíteni a koncepciót, a haladás kívánatos irányát, a célok elérését segítő eszközöket, módszereket, szervezeti feltételeket! Az új, öt, övre szóló szerződésekben tapasztalatainkból következő megítélésünk szerint nagyobb gondot szükséges fordítani a dolgozói érdekek védelme mellett a vállalati és a népgazdasági érdekek képviseletére, oltalmára is. Nem ritka jelenség ugyanis, hogy „dörzsölt” emberék kezében a kollektív szerződés az ügyeskedés, a lógás, a munka látszatával elért kereset menlevelévé válik, s ezt csak félxe- érthetetlenebb fegyelmi szabályozással, szigorúbb számonkérési, ellenőrzési rendszerrel lehet megszüntetni. Az előjegyzési naptárba fölírt három mondat, jogalkotás és jogélvezés közeledése talán tükröződik abban is, amit tapasztalatai alapján az újságíró leírt. Ám vessük ösz- sze, e tapasztalatok mennyiben egyeznek meg az általánosabb, a megyei összképpel? Erre a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsánál kerestük» választ, s az ott elhangzottakról keddi lapunkban számolunk be. Mészáros Ottó » szaktudására, segítőkészségére. Felesége, két lánya, munkatársai és barátai, harcostársai gyászolják. Temetése ma délután két órakor lesz: Ka- kucson. Meghalt Vaszil László Kossuth-díjas
