Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-31 / 26. szám

6 ns T MEGYEI Krtírlap 1971. JANUAR 31., VASÁRNAP Mikor történt a gyilkosság, doktor? Tettes: Pereg a film a tv-képer­nyőn. A kandalló lángjai széles szőnyegre vetítik vibráló fé­nyüket. A szőnyegen egy fér­fi fekszik, széttárt karokkal, mozdulatlanul. Mellette re­volver. Vaku lobban. Civil­ruhás bűnügyi technikusok fényképeznek. Maigret fel­ügyelő elgondolkozva szip­pant pipájából: — Mikor történt a gyilkos­ság, doktor? Orvosi táskával kezében, szemüveges férfi hajol az ál­dozat fölé. — Másfél órája... — vála­szol, aztán kilép a képből... ★ — Hogyan lehet ilyen biz­tonsággal megállapítani az időpontot? — Sokféleképpen: például a test bizonyos elváltozásai­ból. Az egyik legkorszerűbb módszer: a testben levő elektromosság műszeres mé­résével megközelítő pontos­sággal mondhatjuk meg a ha­lál beálltának idejét, bűncse­lekménynél: a gyilkosság idő­pontját — válaszol dr. Várnai íjászló, a Pest megyei Rend­őrfőkapitányság orvosi cso­portjának vezetője. HALOTT A KAPUBAN Rendelőjük: egész Pest me­gye. 1 — A szakértő elsődleges fel­adata — mondja a csoportve­zető — olyan döntő kérdé­sekre választ adni, amelyek kiegészítik, megerősítik a nyomozás más adatait, illet­ve új adatokat szolgáltatva, új irányt szabhatnak a nyo­mozásnak. Munkánk nagy ré­sze a közlekedési balesetekkel kapcsolatos. A gödöllői járásban történt. Egy mikrobusz vezetője beje­lentette: az úttesten észrevett egy fekvő férfit, autójával már nem tudott megállni, át­ment rajta. A férfi meghalt. A buszsofőr, mint felfedező tanú állította: a férfit előtte már elgázolta valaki. A nyomozás során gyanúba került a mik­robusz vezetője. Az orvos­szakértő feladata volt töb­bi között megállapítani: va­lóban fekvő helyzetben ha­ladt-e át az áldozaton a gép­kocsi. A hosszas vizsgálat eredménye: a busszal történt ütközéskor a férfi álló hely­zetben volt. Az egyetlen gá­zoló tehát: a buszvezető. A „tanú” beismerte bűnösségét. — Állásfoglalásunk segíti a nyomozókat az események rekonstruálásában, a felelős­ség megállapításában. A cser- benhagyásos balesetek olykor különösen bonyolult orvos­szakértői munkát követelnek. Egy este magatehetetlen f§r- fit találtak az egyik község buszmegállójában. Akik feltá­mogatták és hazakísérték, ré­szegségre gyanakodtak, a fér­fin valóban érződött az alko­holszag. Pontosan emiatt nem fogadta be viszont lakásába elvált felesége, az ő házához vitték ugyanis a rosszulléttel küszködő, beszélni sem tudó férfit, akit a családtagok ki­tettek a kapu elé és otthagy­tak. A férfi reggelre meg­halt ... A boncolás különös tényt állapított meg: autó­baleset áldozata lett. A bal­eset után továbbhajtó gázoló abban a buszmegállóban ütöt­te el, ahol a „csak” részegnek hitt embert megtalálták. A nem mindennapi ügyben fel­vetődött a családtagok fele­lőssége is: terheli-e őket mu­lasztás, amiért nem nyújtot­tak segítséget a súlyosan sé­rült férfinak? Ennek eldönté­se végső fokon a bíróság fel­adata lesz. Az 'orvosszakértő két pontban foglalta össze vé­leményét. 1. Az ütközéstől — ritka módon — olyan sérülést szenvedett a férfi, hogy a fe­lületes szemlélő — a vastag ruha miatt stb. — nem ve­hette észre: nemcsak részeg­ségről. sebesülésről is szó van. 2. A Meteorológiai Inté­zet budatétényi és marton- vásári megfigyelő állomása a tanú szerint viszont ezen az éjsza­kán, ebben a körzetben 1,8— 1,2 C-fok volt a hőmérséklet, a családtagok tehát tudhat­ták volna: ilyen hidegben szabad ég alatt hagyni egy tehetetlen embert — életve­szélyes. Mint ahogy ez a kö­rülmény végül közre is ját­szott a halál bekövetkezté­ben ... SIKERTELEN BOSSZÚ — Emberölési bűnügyekben — folytatja dr. Várnai László — a rendőrorvostól várnak szakvéleményt: milyen mó­don, milyen eszközzel követ­ték el a gyilkosságot, s ha kéz­re kerül a tettes, minderről el­fogadható-e vallomása, s még sorolhatnám a kérdéseket. A mód, az eszköz, a sérülések jellege, keletkezésük időpont­ja a testi sértéses ügyekben is fontos adatokat jelent a nyo­mozóknak. — S ha nem történt bűn- cselekmény? — A bűncselekmények bi­zonyítása talán egy fokkal könnyebb, mint a bűntett le­hetőségének kizárása. Az ön- gyilkosságoknál, a hirtelen be­következett, gyanús halálese­teknél azt vizsgáljuk: nincs-e idegenkezűség. Valóban ön­szántából akasztotta fel, mér­gezte meg, vagy vetette ma­gát vízbe az áldozat, vagy is­meretlen tettes próbálta lep­lezni bűntettét, öngyilkosság látszatát keltve. Más ügyek­ben előfordul, hogy az orvos­szakértő, bűntettel gyanúsítot­takról bizonyítja be: ártatla­nok. Cáfolnunk kellett például nemrégiben egy fiatal lány és mamájának feljelentését, akik egy idős embert vádoltak erő­szakos nemi közösüléssel. Ki­derült: szó sem volt erőszak­ról, inkább bosszúról. Az öregember ugyanis nem vál­totta be házassági ígéretét... — Nem minden eset lehet ilyen egyszerű. NAPLÓ T ulajdonképpen a gyomor­sav hiányáról lesz most itt szó. N.-ben, 1945 elején orvul, hátulról, akkor még ismeret­len tettesek lelőttek néhány szovjet tisztet és magyar rend­őrt. Riasztó hírek keltek szárnyra, a kisváros szívét görcsbe szorította a pánik. És az események, hírek nem csi­tultak, sőt! Vandalizmus, gyil­kosság, félelem, aljasság, mintha vérszemet kapott vol­na, egyre fokozódott. A féle­lem azok szívébe költözött, akik semmi rosszat nem tet­tek, akik mindenről csak ké­sőbb hallottak, akik attól fél­tek, esetleg az ő rokonaikat gyilkolták meg, vagy éppen az ő rokonuk a gyilkos. A helyi újság megírt mindent. De ez az újság hetenként egyszer, mindössze néhány száz pél­dányban jelent meg akkori­ban, és a gyilkosok ennek nagy részét is fölvásárolták. A gyilkosok örültek, biztonság­ban, jól érezték magukat, na­gyon gazdagok voltak, mond- h_tni, mindenük volt, fegyve­rük, pénzük, gyilkos szándé­kuk, hitük a gyilkossághoz. Kovács mama is csak fia halála után két hét múlva esett kétségbe, akkor tudta meg, hogy a fia meghalt. Sírt, zokogott szegény, nyomkodta szeméhez az ócska, de tisztá­ra mosott lepedőből szakított zsebkendőjét. — Meggyilkolták, ó, drága szívem! Pedig mondtam, drá­ga Józsikám, hogy ne menj el rendőrnek, ott csak bajod es­het! De te elmentél, semmiért, még ruhát sem adtak, abban szolgáltál, amiben hazajöttél a háborúból... Enni is alig ad­tak. hazajártál jóllakni. És most megöltek, drágám. Nincs már énnékem senkim sem! Az apád is odaveszett, tudod — A közelmúltban egy fa­lusi lakásban a szülők, távol­létükben a nagymama gond­jaira bízták kisgyermeküket. A nagymama el volt foglalva, s a kisfiú véletlenül egy üvegből petróleumot ivott. A gyereket súlyos állapotban szállították kórházba. Néhány óra múlva újabb hír érkezett: a nagyma­ma meghalt. Felmerült a gya­nú, hogy a gyerek szerencsét­lenségéért a nagymamát hi­báztató szülők tettleg bántal­mazták az idős asszonyt, alán több sérülést találtak. A gya­nút hamarosan eloszlattuk. Megállapítottuk: a sérülések 5—6 nappal korábban kelet­keztek, a hirtelen halál oka agyvérzés volt. A KRIMIBEN EGYSZERŰBB... Súlyosabb, erőszakos jelle­gű bűncselekmények orvos­szakértői munkáiban a főka­pitányság nyomozói apparátu­sának segítséget nyújtanak az Igazságügyi Orvosszakértői In­tézet, az Igazságügyi Orvosta­ni Intézet, a BM bűnügytech- nikai osztályának munkatár­sai is. A megyei főkapitány­ságon működő csoport tagjai a rendőrorvosi feladatokon kí­vül a bíróság részére szakértői munkát is végeznek. Vala­mennyien sokoldalúan képzett szakemberek. Dr. Kleiber Fe­renc nyolc éve dolgozik a fő- kapitányságon, vagyis Pest megyében, gazdag tapasztala­tokat hasznosítva. Dr. Nagy Gábor gyógyszerekkel kap­csolatban folytat kutatást, ké­szül kandidátusi értekezésére. Dr. Várnai László csoportve­zető a Tudományos Akadémia ösztöndíjával a lipcsei tör­vényszéki intézetben volt ta­pasztalatcserén, kandidátus­nak készül, hazai és külföldi szaklapokban publikál. Munkájuk nem olyan egy­szerű, nem olyan látványos, mint a krimifilmek orvosaié. A bűntettek kiderítésekor a nyomozókkal egyijtt osztoznak a névtelenek sikerében. Szitnyai Jenő negyvennégyben, amikor el­vitték Kistarcsára azok a go­noszok ... Tóth mama ott lakott a szomszédban, napokig hallgat­ta a sírást, a beszédet, ami­kor nem bírta már tovább, át­jött vigasztalni, ök is, fél könyvből, de nem fél szívvel imádkoztak a halottakért. Sze­rették egymást, jószerével ro­konok, testvérek voltak, egyek jóban-rosszban, örömben, bá­natban. Fiatal asszony koruk­ba szövődött e barátság kö­zöttük, mindenük közös volt, gondolatuk, kenyerük, életük. Sanyarú világ, nagy isten­csapás, mérhetetlen bánat, még jobban összeforrtak. Ö sem tudott semmit a fiáról, már régen elment. Él-e, hal-e, ki tudja? Tóth mama a szom­szédban megfőzte a paprikás­krumplit és úgy melegen át­hozta a fazékba, ott mertek a tányérba, Kovács mama kony­hájában, hogy az étel gőze, il­lata itt is keltsen valamit az otthon illúziójából. Mindket­ten szemérmes asszonyok vol­tak, sokat láttak már, sokat szenvedtek, kevés szóból is ér­tették egymást, megértőek, jók voltak egymáshoz. Igaz, még ebben a nehéz helyzetben sem jutott eszükbe, hogy vigaszta­lásként megcsókolják egy­mást. Három álló hónapig tartott szívükben a bánat és az együttérzés. Három hónap nagy idő, sok ételt lehet főz­ni. sokat lehet hallgatni, imádkozni, mérhetetlenül so­kat virrasztani és kegyetlenül sok embert lehet megölni, há­tulról, orvul, oroszt és ma­gyart egyaránt. A hús puhasá­ga egyformán könnyen enged az éles golyónak, a gyilkos tőrnek, főleg hátulról. A fia­tal demokratikus rendőrség végre megvetette a lábát. Igaz, ilyesmire eddig ebben a Gyomorsav Egy négyzetcentíméteren 361 öltés Kiállítást rendez termékei­ből február elején a Gobelin Htsz; vitrinbe kerülnek a vi­rágcsendéletet, pásztorjelene­tet ábrázoló milliméterfinom- ságú öltésekkel varrott ékszer­kapcsos estélyi táskák, finom meggyszínű és drapp cigaret­tatartók, púderdobozok, szem­üvegtokok. A Gobelin Htsz minden évben meghívja, vendégül látja kül­földi üzletfeleit. Raggi urat Rómából — akinek névjegyét az a gobelinkép díszíti, ame­lyet a szövetkezet mint a leg­sikeresebb terméket évek óta szállít. Locatti urat Milánóból, akinek bemutatótermében a vitrinekben csak a magyar asszonyok keze által hímzett ékszercsatos estélyi táskákat lehet látni. Nicolas Majdalanit, akinek áruháza van Kuwait- ban és a legnagyobb megren­delő« közé tartozik, és Miss Nadja Amint, aki az apró női luxuscikkeket — pudriét, szemüvegtokot, gyufatartót — rendeli a legszívesebben. Meg­érkezik Koucker úr képvise­lője, aki angol királyi udvari szállító és estélyi táskalapokat vásárol. Első alkalommal je­lentkezik a japán Meiva-cég képviselője, aki már lefordí- tatta japán nyelvre a gobelin kézimunka történetét. A Gobelin Htsz munkájával — tűvel, cérnával dolgozva — napi 1000 dollárt tesz le a népgazdaság asztalára. A húszas években bécsi ke­reskedők hozták a gobelin ké­zimunkát a Pest környéki fal­vakba. Kialakult egy „gobelin bokor“, amelybe beletartozik Kóka, Dány, Tóalmás, Zsámbok, Tá- piószele. Vannak családok, ahol ez a finom művészi mun­ka nemzedékről nemzedékre száll, a család minden nőtagja a nyári mezei munka után té­len ezzel foglalkozik. Ezekben a falvakban és a fővárosban mintegy háromezer bedolgozó készíti a ma már világhírűnek' nevezhető magyar gobelint. A gobelin kézimunka érték. Finomabb fajtái a csipkével vetekszenek. Ez könnyen ért­hető, ha megtudjuk, hogy a petit poénhez, a lupé poénhez olyan finom selyemszitát hasz­nálnak alapanyagul, amilyet még ma is kínai asszonyok a selyemgubó fonalából kézzel sodornak. Egy svájci cég szál­lítja ezt a finom alapanyagot a szövetkezetnek. A szitát a legfinomabb selyemszállal töl­tik ki, egyes munkáknál 221 öl­tést, a nagyítóval készített lu- pégobelinnél 361 öltést tesznek egy négyzetcentiméteren. A grosz poen-öltéssel leginkább németalföldi festmények má­solatait készítik. Legújabban négy-öt négyzetméter nagysá­gú falikárpitokat rendelnek a külföldi ügyfelek. — Feltűnést keltett a szövetkezeti iparban, hogy szövetkezetünk és a Hungaro- coop megállapodást kötött. Bel- és külföldi piacunk egy­re bővül. Megtaláljuk számí­ti tapasztalatokat Nagy Imré- né, aki immá öt éve vezeti a szövetkezetét. A Hungarocoop kiállításo­kon mutatja be a magyar go­belinmunkákat. A szövetkezet munkáiért a múlt évben 300 ezer doLárt fizettek a külföldi cégek. Japán után Kuwadtban rendeznek kiállítást, és szere­pelnek majd a Budapesti Nem­zetközi Vásáron is, ahol több ízben nyertek díjakat. Most a Vadászati Világkiállításra ké­szülnek, ötvöskeretű gobelin­képeket hímeznek a meghívott vendégek számára — ajándék­tárgyként. Az Intercontinentál Szállo­dában az elnöki fogadó gobe­linnel hímzett szalongamitúrá- ja minden külföldiből elisme­rést vált ki. A külkereskedel­mi miniszter elismerő levele után megérkezett a nemzetkö­zi elismerés is. A minden év­ben Offenbachban megrende­zett bőripari vásáron díjat nyertek, mert munkáikat a szakemberek és látogatók egy­aránt kiválónak találták. Kovács Margit Ilyen korán kezdik, mert a gobelint szeretni kell... kis városban még nem volt példa. Ilyen okosan-ravaszul megtervezett és megszerve­zett, állati kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosság-soro­zattal még sohasem találkoz­tak. Furcsa, de a gyilkosok soha semmit sem vittek el az áldozataiktól, csupán fegyve­reiket. Ilyen vandál vérfür­dőre csak megfertőzött, lelki­leg fogva tartott, misztikus mágiában égő emberek képe­sek. Holdkóros gyilkosok. A nyomok egy ferenc-rendi atyához vezettek. A rendőrség fiatal ügyész-századosa, ra­gyogó kriminalista abból in­dult ki, amiből Dosztojevszkij. Illetve abból, amiből Doszto­jevszkij Bűn és bűnhődés re­gényének ügyésze. Raszkolnyi- kov, az értelmiségi baltás gyilkos szentül meg volt győ­ződve, hogy neki érvényesülé­se érdekében joga van két öregasszonyt meggyilkolnia. Hiszen Napóleon sok százezer katonáját áldozta fel 1812-ben az orosz hómezőkön, hatalmá­ért, hódító szándékáért, hír­nevéért. Raszkolnyikov meg­szállott volt, itt is megszállot­takról lehet szó, a gyilkosok hisznek tetteikben és aki ma ilyesmiben hisz, az csak poli­tikai ellenfél lehet... Amikor a pátert letartóztat­ták, az úristenre hivatkozott, az úristen hatalmára az isten­tagadók fölött. Amikor a fia­tal gyilkosokat tartóztatta le a rendőrség, azok egy kissé ijedten és megilletődötten, de konokul ők is az úristenre hi­vatkoztak. A második napon már viszont a gyilkosságra bujtogató páterre. Bár jólle­het, ekkor még mindannyian büszkék voltak tetteikre, és szemlátomást elégedettek ma­gukkal. Később összetörtek persze. Az a gyenge, nagyritkán megjelenő kis újság azért le­közölt mindent. A főszerkesz­tő, bár felindult, a tragédiá­ban megérezte a szenzációt, oldalakat szánt az ügyre. Pre­cízen felsorolta a gyilkosságo­kat, az áldozatok névsorát, korát, rangját és nemzetisé­gét. Azután a gyilkosok név­sorát, korát, rangját... Itt a nemzetiségek megjelölésénél könnyű dolguk volt. Ott volt a neve a meggyilkoltak kö­zött Kovács Jóskáénak is. „Ko­vács József, 22 éves, magyar rendőr tizedes elvtárs ...” ö a listán éppen a 16. volt. Ez­után következett részletesen a gyilkosságok reprodukálása, elemzése. Kovács néni köny- nyein át alig látta olvasni a betűket. Az újság egyébként is elhasznált, agyonolvasott, nagyon gyűrött volt. Az öregasszony átnyújtotta Tóth mamának, nézze meg ő. Az van-e odaírva, amit ő látott, olvasott? Tóth néni átvette a gyűrött papírt, elkérte Kovácsné szemüvegét, akkurátusán a szemére illesztette- az okulá­rét és halkan mormolta, mint nemrégen az imát: „Kovács József, 22 éves...” Szeme lejjebb futott a gyilkosok név­sorára, és a félhalk mormo- lást most sem hagyta abba. „... Tóth Károly, 18 éves ma­gyar gimnáziumi tanuló ...” Már ő sem látott a könnyek­től, nem is olvasott tovább, nem is bírt volna, összeom­lott, de azért valahol legbelül érezte, sajnálta, tudta, hogy ezt nem lett volna szabad han­gosan olvasnia. Az ő fia gyil­kos? Hát akkor itt volt, sze­génykém ... Kovács mama azt kérdi tőle szepegve. — Juli, ez a te fiad, a Kar­csi? Tóth néni nem válaszol, sír, öreg, elfáradt testét rázza a zokogás. Szótlanul feltápász- kodik, és kibotorkál a kony­hából. Eltelt 10 év. Űristen, meny­nyi tenger idő, mennyi pap­rikáskrumpli, ima, fájdalom, szégyen. Hány nap is ez fekete kendőben, szótlanul? Mind a ketten fekete kendőben jár­tak, és tíz évig nem szóltak. Károly letöltötte, akkor ha­zajött. Istenkém, ez volt a leg­nehezebb, hogy Karcsi haza­jött. (És Jóska már sohasem jön haza.) Anya és fia hóna­pokig bújkáltak, zárt ajtók, csukott spaletták mögött örül­tek egymásnak. Senki se lás­sa irigyelje boldogságukat Akkor a fiú egy napon elment a városba, munkát keresni. Raktáros lett, jó helye akadt a szállodában. Boldog volt, és hogy megmelegedett az új he­lyen, az igazgatónak elmondta, hogy a sok éhezéstől gyomor- savhiánya van, börtönbeteg­ség, kóros. Az igazgató enge­délyezett néki napi egy liter folvóbort, védőitalként kiváló medicina erre a bajra. A gyil­kos jói élt, támogatta az édes­anyját, néha azt mondta, hogy ő ezért megszenvedett, sőt, úgy érzi, hogy bűneiért túl is fi­zették. Szóval nem ingyen van a mostani boldogság, a napi egy liter bor. A központból revizorok ér­keztek és azt mondták az igaz­gatónak, hogy ennek vessen véget, az állam pénze nem csákiszalmájr. „Mint egy rossz vezércilát hangzatos címe a helyi sajtóban” — füstölgőit az igazgató, de a bort letiltot­ta. — Anyám, menjen át Ko- vácsnéhoz, az igazgató a roko­na, én nem keresek annyit, Elvégre ők tettek tönkre ... Tóth mama felkötötte a fe­kete kendőjét, kezébe vette imakönyvét és átment a szom­szédba. — A fiam gyomra — mond­ta és könnyezett. — Az igazgató a rokonod, 5 tiltotta le, ha nem lesz bor, meghal a fiam... És magasra emelte az imakönyvét, mint parlamenterek emelik a fehér zászlót. Az árva öregasszony a falra nézett, meredt, égő szemmel bámulta fia aranykeretes ké­pét. A meggyilkolt Jóska bol­dogan, büszkén mosolygott vissza édesanyjára. Hajadon­fővel állt ott a képen, katona­köpenyben, vállán puska. Ak­kor már őrsparancsnok volt a demokratikus rendőrségben. A sorozatot írta: Suha Andor —> Vége —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents