Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-23 / 19. szám
1971. JANUAR 23., SZOMBAT "c’&ŰrliiP 3 Pullai Árpád Zalaegerszegen Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára kétnapos látogatást tett Zala megyében. Csütörtökön pártmunkásokkal találkozott. Péntek délelőtt a zalaegerszegi népfrontklubban a népfrontmozgalom megyei tisztségviselőivel tanácskozott, délután felkereste a Zala Bútorgyárat. BESZÁMOLÓ A TANÁCSÜLÉSRŐL Öt évre tízmilliárd OLAJÖTLET Az üzemi olajféleségek újbóli felhasználására nagy jelentőségű újítást vezettek be az ország első vidéki Dieseljavító bázisában, a szombat- helyi MÁV Járműjavítóban. Darázs Károly műszaki szocialista brigádja olyan tisztító és szűrő berendezést szerkesztett, amelyen átszűrve az egyszer már felhasznált motor-, csapágy, és egyéb olaj újból felhasználható. Természetesen nem az eredeti technológiai fázisban, hanem egy alacsonyabb fokozatban, de így is sok tízezer forintot takarítanak meg. Ez egyébként a 12 tagú brigád 50. újítása. A tíz éve együtt dolgozó ínun- káskollektívát újabb ötletéért megjutalmazták. (Folytatás az 1. oldalról.) szükséges. Ehhez 114 millió áll rendelkezésre, a különbözetet a vállalati vagy más forrásból kell előteremteni. A megye lakossága megközelíti majd az egymilliót: 54 ezerrel növekszik. Hozzávetőleg 30 ezer új munkahely létesítésével számolnak, mindenekelőtt a Százhalombattai Hőerőműnél és az olajvárosKEGENDAK NÉLKÜL Albertirsa, Nyáregyházi út A városban a hó már majdnem oly’ fekete, mint a háztetők. De ebbe a falusi utcába most nem hajthat be autó. Így az ú. hava is épp olyan fehér, mint a háztetőkön ülő. A hó fehér, a cserép piros. S a Veres Péterrel levelezett Virág Mihály „öreg paraszttudósító” alakja is olyan valószínűtlen, mintha egy kalendáriumból vágták volna ki. Tollat ragadott, mert egynéhány újságcikk túl gazdágnak, újgazdagnak rajzolja, aranyozza a termelőszövetkezetben dolgozó családokat. Nézzünk szét — például — az ő utcájukban, a szomszédai között. ★ Albertirsa, Nyáregyházi út. A nyárikonyhának épült kis udvar végi ház alacsonyabb, mint a régi istálló, ahol az sgyéni időben két ökröt, két tehenet tartottak. Az egyetlen lelyiség szoba is, konyha is; litt nevelte fel a korán megözvegyült háziasszony három gyermekét a nagyanyja, nagybátyja segítségével. Kettőt azóta szépen kiházasított, ma kármán élnek itt, illetve az istállóból átalakított szobáiban. A nőtlen fia festő-mázoló — de a szövetkezetben dolgozott rakodóként, két-háromezret is megkeresett. Csakhogy sokat meg is ivott. Akkor az özvegy elővette: „Édesanyám, muszáj a többiekkel tartanom!” Megbeszélték a fiával, otthagyja a téeszt, visszamegy a szakmájába. A nagybácsi takarmányos- ként ezerötszázat keresett a szövetkezetben, az asszony mint állatgondozó, ugyanany- nyit. Már egyikük sem fiatal — mindketten betegállományban. De az udvar elején új ház emelkedik. — Nemsokára beköltözünk. Hát, nekem is lett házam. Még ezután rendezzük be. ★ öt gverek, öt gyerek, és a férje elhagyta, nem adott pénzt sem haza. A maga erejéből, napszámból nevelte fel őket, s most beköltöztek a szőlőből, tanyáról. Fél háza van a faluban. A férje is bekopogott, hová is mehetne öregkórára? A gyerekek azt mondták, fogadjuk be, hiszen az apánk. Most itt él, de nem beszélnek vele. Heten vannak megint a szobakonyhában — mert igaz, két gyereke elköltözött, de jött a veje, s unoka is született. Rendesen felnevelte őket: az egyik traktoros, nyáron kétezret is keres, a lánya is keres annyit, csoportvezető a helyi kötődében. öt gyereket felnevelni ’egyedül, napszámból, mert az ura fizetését mind elvitte az ital, s még egy fél házat is vettek... ★ A házigazda hetvenegy éves. Tizenhét éve termelőszövetkezeti tag! Brigádvezető volt, majd üzemegység-vezető. Nyugdíja négyszázhatvan forint. De kiegészíti jövedelmét: most portás a szövetkezetben. És később? — Majd segítenek a gyerekek! — Vagy van itt a községben egy nagyon rendes szeretetház — mondják tréfásan. És vajon hogyan értik? Persze, ők is segítenek magukon, ahogy tudnak, és egyelőre ügyesen tudnak. Az ólban két gyönyörű hízó — ha e jelző alkalmazható disznóra. De olyanok, hogy a háziasszony büszkén kifuttatja mindkettőt az udvarra. ★ És ahol már nem jut erő a háztájira? A termelőszövetkezet a nyugdíjasnak nem műveli meg. Az olyan helyen legfeljebb a tyúkok lesik, mikor nyílik a konyhaajtó. Mint ebben a házban, ahol a gazda nyolcvankét éves. Gyermekük nincs — két özvegy házasodott itt össze. A bácsinak két fia is meghalt. A háborúban elhajtották hat tehenét. Az átszervezés előtt is, a termelő- szövetkezetben is töretlen kedvvel dolgozott — igaz, a szövetkezetben, hetvenen túl, már csali mint éjjeliőr. Most háromszáz forint a nyugdíja, a termelőszövetkezet százzal kiegészíti, és a felesége is kap negyven forintot. Ahol már csak a nyugdíj van, és nem maradt erő, ott legfeljebb a tyúkok törik meg az udvar csendjét. Marad a tisztes szegénység — amelyet ebben a házban enyhít a tisztaság, a tárgyalt, színes szőttesek, nyikorgó bútorok, családi fotográfiák öreg, barátságos arca. Tisztes szegénység, de nagyon nagy szegénység. Ez a jellemző? Oly nehéz meghatározni a jellemző állapotokat. Persze, hogy a magas kereset, a családok jómódja is jellemző a termelőszövetkezetekre — kivált, ha gazdag a szövetkezet, és ha a bemutatott családokban több a fiatalok, a munkát jól bírók száma. De az ezerötszáz forintos keresetek, a csak öregkorra felépített ház, vagy a négyszáz forint körüli nyugdíj — ez is jellemző. Legalább annyira, hogy nem lehet kihagyni a faluról festett képből. P. A. nál, a nagykátai telefongyárnál, a Csepel Autógyárnál, a Pest megyei Közműépítő Vállalatnál, a Dunakeszi Hűtőháznál, Abonyban a Mechanikai Művek új gyáregységénél és így *ovábo. az építőipar nyolcezer új munkást vár, a kereskedelem, szolgáltatás és közlekedés 10 ezer új helyet biztosít. Mindehhez jelentős összegekre van szükség, es egyedi nagy beruházásokkal, illetve fejlesztési kölcsönnel, mintegy 17 milliárdot fordítanak új kapacitások előteremtésére, illetve bővítésére — központi erőforrásokból. A megye mezőgazdasági üzemei 800 milliós állami támogatást kapnak. Dr. Mondok Pál szóbeli kiegészítésének végén megállapította, hogy az országos szervek figyelembe vették a megye elmaradott helyzetét, nagy megértéssel támogatták, hogy nagyobb lépést tudjon tenni a IV. ötéves tervben. Kétségtelen azonban, hogy ez sem hozza meg a végleges megoldást. Feszített, de reális terv A vb-elnök szóbeli kiegészítése után a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője, Békési László is szót kért. Hangsúlyozta, hogy 1971-től ugrásszerűen növekedik a tanácsok gazdasági önállósága és anyagi érdekeltsége. A költségvetési kiadások több mint 90 százalékát helyi erőforrásokból fedezik, és annak csupán 10 százaléka állami támogatás. A várható évi tízszázalékos fejlődési ütem természetesen nem azonos minden településen, mint ahogy a bevételi források is különbözőek. Százhalombatta például.kiadásainak nyolcszorosát is megkaphatná a környező ipari nagyüzemektől, míg Cegléd helyi forrásai a kiadásoknak alig 60 százalékát fedezik. A kiegyenlítés a pénzügyi gazdálkodás feladata. Érdekes megemlíteni, hogy az új bevételi konstrukcióban a pénz legnagyobb részét, több mint 38 százalékát a megye területén működő vállalatok, 21 százalékát a lakosság, 18,5 százalékát a mezőgazdasági termelőszövetkezetek fizetik be. A költségvetés erőssége, hogy figyelembe veszi a várható évenkénti 2,5 százalékos árszínvonal-emelkedést is, ugyanakkor reálisan számol azzal, hogy egy sor témában nem jutnak el a megfelelő megoldásig. így a IV. ötéves terv ideje alatt — a jelentős növekedés ellenére — sem emelkedik megfelelő színvonalra a megye útjainak, hídjainak fenntartása, felújítása, a régi, elhasználódott épületek felújítása, a kül- és belterületi vízrendezés, az általános iskolák szemléltetőeszköz-ellátása, a rendszeres szociális segély átlaga és így tovább. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a hét- milliárdos költségvetés mellett három és fél milliárdos fejlesztési alap áll rendelkezésre a lakosság közvetlen ellátását biztosító kommunális beruházásokra, vállalati és egészség- ügyi fejlesztésre és különböző hozzájárulásokra. Végezetül megállapította, hogy reális, megalapozott, de ugyanakkor viszonylag feszített terv áll előttünk, amely biztosítja a felsorolt feladatok végrehajtását. Papp György tervosztály vezető többek között arra emlékeztetett, hogy már az idén érezhetjük az új költségvetés hatását. Még 1971-ben ezer lakást adnak át, s többek között befejezik a gödöllői rendelő, több általános iskola és a leányfalui strand első ütemének építését. Ezt követően sok felszólaló méltatta a tervkészítés alapos, minden részletre kiterjedő munkáját, egyúttal elmondták körzetük problémáját, s bizonyos változtatásokat is kértek. Mindez azonban nem érinti a terv, az elképzelés lényegét. A tanácsülés, amelyen a megye országgyűlési képviselői is részt vettek, egyhangúlag elfogadta az előterjesztést és a szóbeli kiegészítést. T. Gy. SEGÍTENEK AZ ÜZEMEK Szolnok lesz a centrum Díjak a legjobbaknak Szolnokon nagyarányú fejlesztési programot hajtanak végre, amellyel a város a Kö- zép-Tiszatáj regionális centruma lesz. Az új városközipont építése megkezdődött. A lakóépületek sorát két tizennyolc emeletes toronyház és két tízemeletes lakóépület gazdagítja, több kisebb lakóházzal együtt. Ütemesen halad a több mint egymiilliárd forintos vasúti rekonstrukció is. A városépítést az idén még intenzívebben folytatják. Megkezdik az előkészületeket a kisigyepi új városrész építésére, ahol 1980-dg mintegy tizennyolc ezer új lakás, ezeregyszáz ágyas egészségügyi központ,- számos szociális-kulturális létesítmény épüL A lakosság, az üzemek, vállalatok részt vállalnak a program végrehajtásából. A negyedik ötéves terv időszakára, huszonhét beruházáshoz, 200 millió forint támogatást ajánlottak fel az üzemek és vállalatok. Azok számára, akik a városért a legtöbbet teszik, a tanács Pro Űrbe és Pro Arte díjat alapított A PIHENÉS BÉRE (5.) És még mi minden! Tény, hogy a nyugdíjasok helyzetét alapvetően és elsősorban a pénz, a nyugellátás címén kapott összeg határozza meg. Arról, hogy mit jelent ez társadalmi összességben, a riportsorozat előző részében közöltek sok mindent elmondottak. Ahogy sok mindent elmondanak a személyes tapasztalatok is, amelyeket a riporter a különböző hivatalokat, intézményeket járva, anyaggyűjtés közben szerzett. Beszédesek azok a tények is, amelyekről a Hável, a Simon és a Majoros családnál tett látogatás alapján beszámolhattam. Rajtuk kívül még hat nyugdíjas családnál, illetve egyedülálló nyugdíjasnál fordultam meg, az általános tapasztalat leszűrését elősegítve. Nincs mód arra, hogy e hat család, illetve személy mindegyikéről külön- külön számot adjak, hiszen túl hosszúra nyúlna akkor a beszámoló. Ám mielőtt a náluk szerzett tapasztalatokat összefoglalnám, annyival tartozom nekik, hogy fölsoroljam őket. Tehát: Balogh Ernő és családja Vácott, az Egyesült Izzó nyugdíjasa; Tusán Károly és családja Vecsésen, az Egyesült Villamosgépgyár nyugdíjasa; Demeter Irma Gödöllőn, nyugdíjas tanárnő; Fokk József tsz-nyugdíjas Dabason; Puskás Ödön és családja Dunakeszin, a Magyar Hajó- és Darugyár nyugdíjasa; Tószegi István és családja Szigetszeptmiklóson, a Gumiipari Vállalat nyugdíjasa. Mit jelölhetünk meg általános tapasztalatként? Csupán a tömör megfogalmazásra szorítkozva: — a különböző átlagkeresettel nyugdíjazottak életszínvonalbeli különbségeit tetézi a különböző időpontokban — tehát különböző rendelkezések szerint — megállapított nyugdíjösszeg erős eltérése; — könnyebb azoknak a nyugdíjasoknak a helyzete, akik gyermekükkel vagy gyermekeikkel együtt élnek; — a legnehezebb körülmények között a termelőszövetkezeti nyugdíjasok vannak, különösen akkor, .ha feleségük semmiféle járandóságot nem élvez; — az egyedülállók az anyagi gondok mellett erősen küszködnek a magárahagyatottság szörnyű érzésével is; — sokasodnak azok a jelek — a termelőszövetkezetek adta támogatás, az öregek napjának megrendezése faluhelyen, nyugdíjasklub létrehozása a gyárak némelyikében stb. —, amelyek a társadalom fokozódó segíteni akarását, a probléma összetettségének fölismerését igazolják. Mert bármilyen fontos is a pénz, csak a több pénz nem old meg mindent. Sőt a növekvő anyagiakkal együtt gyarapodnia kell azoknak az intézményes kereteknek s társadalmi öntevékenységgel megteremtett lehetőségeknek, amik elősegítik a nyugdíjasok életének, mindennapjainak köny- nyebbé tételét. Az ugyanis hatalmas vívmány — még ha sokan biggyesztenek is ennek olvasásakor —, hogy az öregkori ellátás jog, tehát jár! Ez az alap. Az alapra építkezni mindenkinek dolga. Építkezünk? Gödöllőn híre van a Ganz Műszer Művek Árammérőgyára sokoldalú tevékenységének, amit nyugdíjasai érdekében kifejt. Járható útnak bizonyul az egyre több településen — de ma még elsősorban a városokban — létrehozott nyugdíjasok klubja, napközi otthona. (Különösen az egyedülállók, s közülük is a férfiak nagy problémája a bevásárlás, főzés.) Fontos lépés a szociális gondozónővéri ihálózat kiépítésének megkezdése, s itt erőteljesebb lehetne a haladás, ha a társadalmi öntevékenység is besegítene. Hiszen a Vöröskereszt aktívái fölváltva elláthatnának rendszeresen — mert időközönként megteszik, s köszönet érte — egy-egy idős házaspárt, egyedülálló embert. Vállalhatnák a patronálást szocialista brigádok is — ennek megoldása ugyan nehezebb —, úttörőcsapatok, mert a korábban oly’ sokat dicsért ilyesfajta fáradozásuk bizony lelohadt az elmúlt években... tudnak mit kezdeni vele. Szundikálnak nap közben, s ezért éjszaka nem tudnak aludni... néha szomszédokhoz mennek, de legtöbbször ott is csak — lévén hasonló korúak azok is —, a jajt, a bajt hallják... a városlakók időnként körülnéznek itt meg ott, a falusiaknak ez sincsen, ahogy egyik helyen mondták, „bolondnak néznék érte”, ha csak úgy sétálni menne... Elgondolkoztató, hogy legtöbbjüknél a gyermekekkel való kapcsolat — hacsak nem együtt laknak — rendkívül laza, sőt, már-már kapcsolatnak is alig nevezhető. Jó néhány gyermek évente egyszer, ha hazalátogat — ha egy településen élnek, akkor is legtöbbször az öregek mozdulnak, mennek —, de e haza- látogatások nem többek felszínes, kapkodó beszélgetéseknél. Nem táplálnak olyan tudatot az öregekben, hogy a gyermek érzelmileg még mindig kötődik hozzájuk, megosztja örömeit és gondjait, kíváncsi a véleményükre. Sőt legtöbbször, mint ezt az öregek mondták, az hangzik el: apuka nem érti már ezt, édesanyám ezt nem tudja... Az amúgy is mély, „világból való kihullás” érzete így még fájdalmasabbá lesz». A kilenc családnál, illetve személynél szerzett ismeretek alapjan leírhatjuk, hogy, túlnyomó többségük megérti az anyagi lehetőségek korlátozott voltát, csupán egyetlen esetben hallottam olyan véleményt, amelynek vallója mindent és mindenkit elmarasztalt nyugdíjügyben. (Amire nincs módom kitérni, de elgondolkoztat: nem tartozik a minimális nyugdíjat élvezők közé...) Panaszaik éppen ezért nem magát a konkrét összeget érintik, hanem más, de aligha lényegtelenebb dolgokat. így például: minimális a nyugdíjasoknak nyújtott kedvezményes üdülési lehetőség; az orvosi ellátásban szerepe van annak — sajnos! —, hogy a nyugdíjas nem képes „háláját” úgy kifejezni, mint a kereső; kevés az olcsó árucikk, még az élelmiszerek esetében is, márpedig elsősorban a nyugdíjasok azok, akik fogyasztóként az ilyen cikkeket keresik; az ötszáz forintért való foglalkoztatás szeszélyes, hol van, hol nincsen, költségvetésében a nyugdíjas nem számolhat vele. Amit a magam tapasztalatai szerint fűzhetek ezekhez: legkiegyensúlyozottabbnak azok a nyugdíjasok — elsősorban értelmiségiek — látszanak, akik életük folyamán hozzászoktak a szabad idő tartalmas kitöltéséhez. A legnehezebb helyzetben azok vannak, alak szellemi érdeklődése csekély, s fizikai foglalatosságuk is alig akad. Rengeteg az idejük, s nem Az orvostudomány — az átlagéletkor rohamos emelkedésével párhuzamosan — egyre nagyobb figyelmet szentel az öregkor kérdéseinek. Pszichológusok, szociológusok figyelme fordul e kor szerint egységes, de ezerféle társadalmi csoportosulás felé. Országos intézmények — amelyek közül néhány átfogó felmérésekbe, kutatásokba kezdett e témakörben — gyakorlatukkal igazolják, hogy a társadalom kellő fontosságot tulajdonít a nyugdíjasok sokféle problémáinak. Ám nagy hiba lenne ölhetett kézzel várni míg a tudomány különböző ágazati módszereket, eszközöket tár elénk, hogy azokat hasznosíthassuk. Van mit tenni addig is, győzzük csak erővel, elhatározottsággal és — szívvel, tisztességgel. Mert javítani kell az anyagiakon, s fokról fokra sor kerül erre, a negyedik ötéves terv is feladatként határozza meg. Ám javítani kell a társadalmi gondoskodás másféle eszközein, módjain is, s javítani a közgondolkodáson, a szemléleten. Addig eljutottunk, hogy — ritka kivételektől eltekintve — az öregember a fiatalabbak szemében már nem teher, nem megtűrt nyűg. Ám addig még rengeteg a tennivaló, hogy az öregek ne csak az anyagi támogatást, a koruknak kijáró tiszteletet érezzék, hanem azt is, ami nélkül nem lehetnek meg: a szeretetet. Mészáros Ottó (Vége)
