Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-23 / 19. szám
real megyei 1971. JANUAR 23., SZOMBAT asaD oniBaT SZELLEMI PENTATLON RÖPÜLJ PÁVA - FOTON FARSANGI BÁL Olvad mindenfelé. Városban kövezett járdán mégcsak megjárja, de a mellékutcákon ... Ilyenkor felüdülést- szórakozást inkább otthon keresünk. Akik mégis kimozdulnak h#»u!í*jl, találnak azért szórakozási lehetőséget szép számmal. Elsősorban — farsang lévén — a táncmulatságokat. Ebben nincs hiány a megye egyik végétől a másikig különböző hangzatos nevű együttesek pengetik a gitárt. Szombatom este Nagykátán Kamarásék, Tápiószelén a Hydra, Tóalmásom a Lars- együttes játszik. A Csepel Autógyár művelődési házában vasárnap délutánra nem mindennapi ötórai teára hívják meg az érdeklődőket. Tánc a PAX-zenekar közreműködésével, utána egy kis szellemi pentatlon, vagyis vetélkedő öt ágazatból. A sikeres megfejtések után ismét tánc s újabb szórakozás. Ugyanitt szombat estétől hajnalig vidám farsangi bált rendeznek. Jó zenekarról, kultúrált szórakozásról a művelődési ház vezetősége gondoskodik. Vasárnap délután és este az „Ö, az a csodálatos háború” című angol filmkomédiát vetítik. Vetélkedő lesz szombaton este Tá- piógyörgyén „Játszótársam mondd, akarsz-e lenni” címmel a fiataloknak, amit az ifjúsági klub rendez tánccal egybekötve. Ráckevén az Ács Károly Művelődési Házban várják a táncolni vágy ókat a Tramps-zemekar műsorához. Művészi filmvetítés lesz szombaton este 9 órai kezdettel Szentendrén a művelődési ház filmklubjában: Ágnes Varda világhírű „Boldogság” című alkotását mutatják be a filmklub tagjainak és az érdeklődőknek. Vácott a Madách Imre Művelődési Ház mozija szombaton délután a gyerekeknek vetíti a Fehér farkasok című színes NDK-filmet. este a felnőtteknek a „Szép lányok, ne sírjatok!” kerül műsorra. Cegléden színházba mehetnék szombaton este. Fél nyolcas kezdettél a Kossuth Művelődési Házban a kecskeméti Katona József színház társulata vendégszerepei, az Én és a kis- öcsém című zenés vígjátékot mutatja be. Még egy kiemelCSAK TISZTA FORRÁSBÓL Pácolt, öreg síindísznó „A házasság kaloda, Ne tedd a lábad oda!” Tréfásan így értékeli a házasságot a nép, ám ez tényleg csak tréfa, hiszen faluhelyen a legszínesebb ünnep — még ma is — a ^akodalom. A lagzit megelőző vasárnapon összeírják, hogy kiket hívnak meg, de a meghíváshoz nem elég egy díszes papír, hanem vers kell. Külön vers szól arról: hogyan búcsúztatják indulás előtt a vőlegényt, s arról is, hogyan a leányt. Példának csak egy. Az alanti verset Valkó monográfiájában is olvashatjuk. Ezt akkor mondják, amikor a násznép leül a terített asztalhoz, de még nem tálalták fel az ételt: „Rendben van az asztal, csak étel hiányzik, Mert a tányérokban nem látok én semmit. De mindjárt lesz már, néhány perc alatt, Desz itt az asztalon sok jóféle falat. Az első tál étel lesz patkány nyerítés, Utána következik a kecske mekegés, Csirke turbékolás, borjú köhögés, Es végre érkezik egy üres kocsizörgés. Egy öreg sündisznó lészen bepácolva, Egy beteges bolha pedig nyársra húzva. Sült pecsenye helyett egy nagy fejsze foka, Háromszáz esztendős kirántott, vén gólya.” Ezután pedig valódi enni-in- nivalókat hoznak be, természetesen minden fogás előtt — mintegy aperitifként — verselnek. A vacsorát a menyasszony és a vőlegény közös tányérból eszi, s vacsora után következik a menyasszonytánc. Ez a szokás a legismertebb, hiszen sok városi esküvőn sem marad el. Megszólal a zene, táncra kérik a menyasszonyt, s aki elkapja, azt kiáltja: — Enyém a menyasszony, eladó a menyasszony! — Ilyenkor az új vevő pénzt tesz a kalapba vagy kosárba és táncol addig, míg újabb vevő nem akad. Ha a menyasszony már fulladozik, a vőlegény vet véget a táncnak, mégpedig úgy, hogy (Valkón) egy szem cukrot vagy (Zsámbokon) almát, illetve vereshagymát tesz az asztalra. Éjfélkor leveszik a menyasszony fejéről a koszorút, helyére fejkötőt tesznek, miután kontyba csavarták a haját. Ez jelenti azt, hogy „feltették a kontyot”, asszony lett. Természetesen ilyenkor sem maradhat el a vőfély verse: „Feljött aranyszínű hajnala 1 sziveteknek, Elértétek napját örömeteknek, Turbékoljatok galambok módjára, Szaporodjatok meg jövő nemsokára." A lakodalom végeztével az ifjú párt elküldik „kölest szedni” ... Másnap a vőlegényes háznál, egy héttel később pedig a menyasszony otthonában ünnepelnek újra. Természetesen ez a fönt leírt lakodalom hiányos, de a téma gazdagsága miatt teljességre nem is vállalkozhatunk. Egyébként is: a lakodalmi szokásokat faluja válogatja. —Sunyó — kedő filmvetítés lesz: Tóalmáson az ifjúsági filmklub vitával egybekötve bemutatja j az elévülhetetlen Körhinta cí- I mű magyar filmet. Fótra vendégeket várnak vasárnap. A gyermekvárosban a tápiószecsői művészeti együttes nyilvános bemutatót tart délelőtt. Délután megismétlik — kibővített műsorral — a Vörösmarty Művelődési Házban. A tél a múzeumlátogatások klasszikus ideje. Igen emlékezetes, szép sétát tehetnek Budapesten az Üllői úton az Iparművészeti múzeumban. Állandó kiállításaik; a szőnyegek, a magyar és európai csipkék, a művészi bőrmunkált, az európai kerámia művészet, a XVIII. századi legyezők. Gazdag anyagot találnak az érdeklődök az ötvösművészet remekeiből is. Itt láthatók az Eszterházy-kincstárból származó, különböző nemzetiségű mesterek kiváló munkái. 400 év anyagából válogatva megismerteti a közönséget a legnemesebb iparművészeti ág technikai és esztétikai törekvéseivel. Végül pedig nézzük meg, mit ígér hétvégére a rádió és a televízió? A tv szombat esti csemegéjének kétségkívül Hofi Géza műsora ígérkezik, míg vasárnap a Daktari-soro- zat negyedik részét, és a Vád Mihály szavalóverseny második fordulóját láthatják. A rádióban a Kossuth adón szombaton este Lope de Vega „Hős falu” című színművét sugározzák, vasárnap Peter Luke nálunk is nagy közönségsikert elért drámáját, a VII. Had- riánt. Komáromi Magda — A Puskin Filmszínházban mutatták be csütörtökön este a Szerelem című új magyar filmalkotást, amelyet Déry Tibor novellái nyomán Makk Károly rendezett. A főbb szerepeket Darvas LUi, Törőcsik Mari és Darvas Iván játssza. Igények és lehetőségek A FEJLŐDÉS TEREMTETTE új lehetőségek nemcsak az emberrel, hanem annak művelődésével szemben is új követelményeket támasztanak. Az új feladatokat csupán a régi tudás birtokában sikeresen megoldani már nem lehet. A megszakítás nélküli oktatás szakaszába léptünk — csak a folyamatos tudás- szerzés biztosíthatja, hogy lépést tudjunk tartani a gyors és egyre fokozódó ütemű fejlődéssel. Ez az igény. És kielégítésének lehetősége? A lehetőség — sajnos — ma még ennél lényegesen kevesebb. Ezt bizonyítja az a kulturális mérleg is, amelyet a közelmúltban készítettek a dabasi járás vezetői. A járás területén — pedig ez alapkövetelmény lenne! — jelenleg még sehol sem alakult ki olyan kulturális centrum, ahol — mint alapokra támaszkodva — formálhatnák, fejleszthetnék az új igényeknek megfelelően a korszerű népművelést. A járás művelődési otthonainak többsége az épülésekor fennálló követelmények szerint létesült. Nagy befogadóképességű termeket alakítottak ki bennük. Ezeket az új igényeknek megfelelően csak átalakításokkal és bővítésekkel lehetne kellő módon hasznosítani. Ám még ilyen lehetőségekkel sem rendelkezik a járás jó néhány községe. Nincs művelődési ház Tatárszentgyör- gyön, Alsónémedin, Gyálon, Kakucson, Pusztavacson és Felsöpakonyon. Ugyanakkor maga a járási művelődési központ épülete is elavult, rossz állapotban van, így feladatát betölteni nem tudja. A MÁSIK NAGY GOND: nemcsak a modem létesítmények hiányzanak, hanem a népművelés személyi feltételei is. A jelenlegi vezetők többsége nem rendelkezik az előírt képzettséggel. És még ilyen engedmények árán sincs függetlenített vezetője az Örkényi művelődési háznak, a dabasi művelődési központban pedig jelenleg két állás betöltetlen, még igazgató sincs. És nem akadt jelentkező máig sem, pedig valamennyi állást hivatalosan is meghirdették. A kedvezőtlen tárgyi és személyi feltételek ellenére bizonyos előrehaladás mégis tapasztalható a dabasi járás kulturális életében és ez elsősorban a járás vezetőinek igyekezetét bizonyítja. Sikerült megértetniük a járás gazdasági vezetőivel, hogy a népművelésben előbbrelépni csak közös erőfeszítések árán lehet. Az emberek tudatának alakítása, formálása nem csupán az erre hivatott vezetők feladata, hanem valamennyi gazdasági vezető érdeke is: ahhoz, hogy dolgozóik lépést tudjanak tartani a gyors ütemben korszerűsödő termeléssel, nagyobb szakmai tudásra, szélesebb körű általános műveltségre van szükségük. Ennek megszerzéséhez pedig — az iskolák mellett — elsősorban a művelődési intézmények nyújthatnak segítséget. A járásban — de a megyében is — elsőként a hernádi Március 15 Termelőszövetkezet vezetői vállalták, hogy a helyi tanáccsal közösen fedezik a művelődési ház költségeit, sőt, azt a követelményeknek megfelelően átépítették és korszerűen be is rendezték. A hernádi kezdeményezés rövid időn belül követőre talált. Dabas első kerületének — a volt Sári községnek — a művelődési otthonát teljes egészében átvette a Fehér Akác Termelő- szövetkezet, sőt függetlenített vezetőt is kinevezett az intézmény élére. Ezzel szinte egy időben Dabas harmadik kerületében — a volt Gyón községben — a Dabas és Vidéke ÁFÉSZ lépett egyezségre a tanáccsal és — az ÁFÉSZ-ek közül az országban elsőként — vállalta a művelődési ház működési költségének felét. a három példa nagy visszhangra talált a járásban. Örkény, Bugyi, sőt Öcsa is jelezte: „gondolkodnak a dolgon”, s nem lehet kétséges, hogy a „gondolkodást” rövidesen tettek követik. Várható tehát, hogy ezekben a községekben is javulnak majd a kultúra terjesztésének feltételei és ezzel a művelődési intézmények tevékenysége is tartalmasabbá és hatékonyabbá válik. Ami már több, mint elképzelés: a községi tanács és a Dabas és Vidéke ÁFÉSZ közös összefogásával még az idén klubkönyvtárat építenek Tatárszentgyörgy községben. Az esztendő végére tehát ismét eggyel kevesebb fehér folt lesz a dabasi járás népművelési térképén. Azt, hogy nem lesz haszontalan a kultúrára fordítandó nagyobb anyagi erő, már az elmúlt évben is több dicséretes eredmény példázta. Az ócsai művelődési ház kamarakórusa „aranykoszorús” c'met nyert. Dabas harmadik kerületének Gyóni Géza Művelődési Otthona néptánc- csoportjával aratott megérdemelt sikert a Siófokon megrendezett nemzetközi néptáncfesztiválon. Menyecskekórus és néptánccsoport alakult a Fehér Akác Termelőszövetkezetben. Kibontakozóban van a járás képzőművészeti élete is. A Nagy István alkotócsoport máris szép sikereket ért el a különböző — a járás területén túl rendezett — kiállításokon. Ugyanakkor — ennek közvetlen hatásaként — a ma már rendszeresen, egy-két havonként rendezett tárlatok mind nagyobb közönséget vonzanak. Az elmúlt esztendőben olyan neves művészek alkotásaival találkozhatott a dabasi közönség, mint Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Főnyi Géza, Gábor István, Kmetty János, Mihálcz Pál. A VÁLTOZÁS tehát — ha ma még lassan is — de megkezdődött a dabasi járásban. Remélhetően a negyedik ötéves tervben e változások folytatódnak, s a lehetőségek közelebb kerülnek a jogos igényekhez. Prukner Pál NAPLÓ Utcák, házak au N agyon sok szegény, lakásínségben szenvedő családnál voltam akkoriban hívatlan vendég. Először mindenütt utálkozva fogadtak, blazírt képpel kérdezték, mit akarok. Később, hogy megbarátkoztunk, úgy panaszkodtak nekem, mintha enyém volna Budapest és a teljhatalom a lakások felett, amely senkinek sem adatott meg. Nem riasztottak, sőt vonzottak, húztak az ócska, elhanyagolt utcák, az emberek, akik élő kontrasz- ként élték a málladozó viskókban. Palotákba illettek volna. Sorsukra éreztem, sorsuk az enyém volt. Kistemplom utca. Nyolcig számolok, míg lábaim lefelé visznek a kopott falépcsőn. Pincelakás. Első meglepetés a tisztaság, második az asszony. Elém jön fiatalon, csinosan, hellyel kínál a díványon, pontosan úgy, mintha a legszebb szalonban lennénk. Szemem hozzászokik a félhomályhoz, az orrom azonban még védekezik a kellemetlen, savanyú szag ellen, melyét a vizes, sa- létromos fal áraszt. A gyors- forralón étel fő, de ennek az illata is hasztalan hadakozik, mindenen győz a gyilkos lehelet. Egymás mellé tolt szekrények, két dívány, terítővei borítva, asztal, rajta tiszta abrosz, alatta vödör és lavór. A két pici ablak, mely a járdára néz, függönnyel eltakarva, hogy a járókelők tekintete ne zavarja életüket. A padlón méteres lyukak, olcsó, de tiszta szőnyeggel takarva. — Vizes a fal? — Igen, vizes — válaszai és megemeli a dívány mellett a falra szögezett szőnyeget, mely zöld és darabokra mállva ragad a falhoz — ezt három hónapja tettem fel — mondja. — Édesanya, kenyerét kérek — két gyerek ront közénk, a hangjuktól egyszerre virágos tavasz költözik az egészségtelen odúba. A lány kilenc, a fiú nyolcéves. Mindketten tiszták, rendesen öltözöttek. Várják a kenyeret, közben nagy szemekkel bámulják az idegent. Nem sokáig bírják az Hiedelmet, a hatalmas zsíroéke- nyérrel élvágtatnak. Két kis gondatlan csikó. Pedig a fiú szívbeteg. Itt kapta télen a szövődményes influenzát, ebből szívizomgyulladás maradt vissza. Két hónap itthon, három hónap szanatóriumban, egy évet vesztett az iskolában. Még nincs teljesen rendben, nehezen gyógyul, napi tíz-ti- zenkét órát tölt a súlyos boltíveik alatt. Az asszony 13 éves kislány volt, amikor egy roskadozó házból az édesanyjával ide költöztek. Tizenhét éves korában szerelmes lett, hozzáment a fiúhoz. Helyesebben a fiú jött hozzá a pincébe lakni. Aztán váratlanul a szerencse feléjük fordította arcát. A mama megkapta a szomszéd pince- helyiséget. És 1957-ben úgy látszott, végre kitörnek a napfényre. Felköltöztek a félemeletre, igazi lakásba. A férj megbolondult, nem dolgozott, ivott és eladta fejük fölül a lakást A gyerekekkel az asz- szony nem mozdult összeszorította a fogát Éjszakánként elbődült a borzalmas hang, „gyere ki...” A szomszédok összebújtak, és megállapították, hogy Kovácséknál kezdődik a házibuli. Végül mégis neki kellett feladnia az egyenlőtlen harcot Az éjszakai ökölpárbaj három hónapig tartott, mélyben az állattá fajult férj győzött. Az asszony visszaköltözött a gyerekekkel a pincébe, és most az embereket újból alulról nézik. A férj eltűnt a semmibe. Most a második menetben a gyermektartásért folyik a küzdelem. Kovácsné ktsz-ben dolgozik, havi 1500-ért. Tizennégy tél telt él, de a tizennégy nyárból sem jutott sok meleg a pincébe. Egyszer rájuk mosolygott az élet, azután ismét földhöz vágta őket. De a gyenge asszonyok nem hagyják magukat Dolgoznak, mosnak, súrolnak, vasalnak és takarékos- kodnak. Tiszta minden, a gyerekek rendesek, a fiatalasz- szony, ha mosolyog, valószínűtlen mesének tűnik a tragédia. Déry Miksa utca. Kérek egy Franck-kávét, a többiért stollwerkot, jut eszembe a gyerekkori gondolat. De ez vicc. Ezt nem mondom, csak gondolom, amikor belépek az üzlethelyiségbe. Egyébként is itt a pult helyett két vaságy, asztal és tűzhely áll. És a szolgálatkész boltos helyett egy fáradt munkásember pihen az ágyon. Bakó Aladár rakodó- munkás felül. Nézem, nemcsak a keze, az arca is inas. Ránéz az egymás hegyén-hátán nyüzsgő gyerekekre, aki teheti, szalad. Dezső, a nyolcéves ugrik ki először az ajtón, már rúgja is a labdát. Utána a hatéves Gizi iszkol, a kétéves Aladár már megfontoltabban totyog, a kis pöttöm, egyéves Samu pedig azt tartja, lesz, ami lesz, de ő marad ketreces birodalmában. Az ám, hiszen ide ón hozhattam voiLna stollverkot. — Rossz kedvű egy kicsit a férjem — mondja az égő szemű, láthatóan fiatal, de egy kissé már megfáradt asszony. — Most jött haza a munkából, és alig maradt neki étel. Pedig másfél kiló lisztből csináltam a nokedlit, de a gyerekek... — Közlékeny, menteni akarja a helyzetet, látszik, nincs vendégekhez szokva. Legszívesebben eltakarná előlem az egész helyiséget. Zavarában most olyat is mond, amit azonnal megbán. — Nem a hasamról van szó — szól a férfi, és feddőleg az asszonyra néz. — Fáradt vagyok, most kell egy kicsit pihennem, mert éjszaka hárman alszunk egy ágyban. Több ágyat nem tudunk behozni, nem fér — mondja, és szétnéz a pici, zsúfolt helyiségben. A falon papír, rajzszeggel felerősítve. Szemben egy színes családi kép, mellette Krisztus a Golgotán, és mellette egy kiválódolgozó-oklevél. A levegőben lógva, mint hatásos színpadi kellékek száradnak a kis ingek, pelenkák. Bakó Aladár 33 éves. Húszéves korában jött Pestre Nóg- rádból. Egy népes családnál a fáskamrában húzódott meg mint albérlő. A főbérlők is tizenöten laktak egyszoba-kony- hában. Nappal nehéz munka, éjszaka fáskamra. Ezen változtatni kell, mert különben hamar tönkremegy. De nem jutott el a cselekvésig, mert megfogta a háziék lányának nagy, égő szeme. Érte még a poklot is vállalta volna. Dezsőké már megszületett, amikor az üzlethelyiségbe költöztek. Micsoda luxus, hárman és önállóan egy ilyen szép helyiségben. De jöttek a gyerekek, és az ajtón besivító szél hamar megfagyasztotta boldogságukat. Itt is a természet végezte el a maga munkáját. Az utolsó tél mérte rájuk a legkegyetlenebb csapást. Egyszerre két gyerek is a kórházban feküdt tüdőgyuladással, az asszony izületi gyulladást kapott, a nagy fiú, Dezsőké, pedig tbc-t. A férfi 1900 forintot keres, a vállalatnál mindenki támogatja. Egy ruhája van és két inge. Az asszonynak három rendes ruhája. Takarékosai?:, beosztok. A férfi napi nyolc cigarettát szív, fizetés napján egy korsó sört iszik, a többit fillérig hazaadja, tanú a ház, az egész utca. Moziban házasságuk óta nem voltak. Az üzlethelyiségben zajlik az életük. Itt főznek, mosnak, játszanak, tanulnak a gyerekek. Innét megy korán reggel fáradtan a férfi, és ide tér meg munka után. Ilyenkor délután alszik egy-két órát, éjszaka már alig lehet á mellé bújó, mocorgó két fiútól. Az asszony a kislánnyal alszik egy ágyban. Sámuel, a legkisebbik, hercegi előnyöket élvez. Egyedül alszik kicsiny ketrecében. Egyébként szerencsés fickó a kicsi, hamar megúszta a csecsemők pépes étrendjét, hathónapos kora óta egy koszton él a felnőttekkel. „Nem tudok én, kérem, külön pancsolni szegénykémnek, se időm, se pénzünk erre” — mondja az asz- szony. Mindenesetre a kicsi kondíciója azt mutatja, hogy néhány elméletet a szabályos csecsemőtáplálkozást illetően már felrúgott dundi kis lábával. A táskarádió halkan szól, odakint őszi eső pásztáz. Az asszony kiszól a gyerekeknek: „Dezsőké, gyertek mosakodni, lefekszünk!” (S) (Folytatjuk)
