Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-20 / 16. szám

1971. JAVT7ÁR 20., SZERDA «ST ßSIGVEI kMtríap A jó vetőma« az egyik legfontosabb feltétele a jó termés­nek, ezért a Vetőmagtermcltető Vállalat monori üzemében minden tételt megvizsgálnak a laboratóriumban. Mérik a mag (súlyát, csíraképességét, ellenőrzik a fajtatisztaságot. Foto: Gárdos SZAKSZERVEZETI VÁLASZTÁSOK Jogos bírálatok, hasznos javaslatok Beszélgetés Kovács Istvánnal, az SZMT titkárával Sportnyelven szólva, túlju­tottak a félidőn a szakszerve­zeti választások. November 15-én kezdődött meg a legna­gyobb tömegszervezet e fontos eseménysorozata, s március közepén ér véget a megyei szakszervezeti bizottságok, majd a Szakszervezetek Pest megyéi Tanácsa megválasztá­sával, hogy végül a szakszer­vezetek május elején sorra ke­rülő országos kongresszusával fejeződjék be. Az eddig lezaj­lott választások tapasztalatai­ról beszélgetett munkatársunk Kovács István elvtárssal, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa titkárával. — Számokba sűrítve a vá­lasztások eredményét, hol tart a munka? — A megyében mintegy 150 ezer szervezett dolgozót érint a választás, s eddig a bizal­miak megválasztásán túl sor került a műhelybizottságokra s a nem nagy létszámú alapszer­vezetek szakszervezeti bizott­ságának megválasztására is. Az eseménysorozat kiterjedt­ségét talán az az egyetlen adat is érzékelteti, hogy több mint A pihenés bére (2) Nyugdíjasok országa A tréfa olykor hatalmas horderejű történelmi változá­sok kifejezője. Szokás hazán­kat — okkal — a nyugdíjasok országa”-ként emlegetni. A tréfálkozáshoz az kellett, hogy... Történelmi sorsfordu­ló kellett hozzá! 1934—1938 kö­zött 1,25—1,28 pengő volt a jiapszámbér a mezőgazdaság­ban. A mezőgazdasági munká­lok járadéka — amennyiben uruk fizette a nyugdíjbiztosí­tást — 65. életévük betöltése után volt megadható. Havi öt pengő. A férfiaknak. Nők nem részesülhettek benne ... Az ipari munkások — 1929. január 1-én életbe lépett — nyugdíj- biztosítása feltételként a 65. életévet s legkevesebb 400 hét szolgálati időt követelt meg. 1938-ban az ipari munkások átlagos öregségi járadéka havi 18 pengőre rúgott... A köz- szolgálati alkalmazottak nyug­díjrendszere tekintett vissza a legnagyobb múltra. Negyven­évi szolgálat után keresetük *5—90 százalékát kapták meg nyugdíjként. Tízszer, tizen­négyszer annyit, mint a mun­kások, a magánalkalmazottak... A hárommillió koldus országa volt ez, s nem a nyugdíjasoké. Az új rend a sokféle társa­dalmi igazságtalanság eltörlé­se közepette sort kerített a nyugdíjakra is. 1952. január 1-én lépett életbe az első át­fogó nyugdíjtörvény, amely — hatalmas változás volt ez — kimondta: minden munkavi­szonyban állónak jár az öreg­kori ellátás. Igaz, szerény volt a mérték. Átlagos munkabérük 15 százalékát, valamint az 1945 óta munkában töltött évek után esztendőnként a törzs­nyugdíj két százalékát kap­hatták meg ellátásként a. pi­henőre térők. A második nyugdíjtörvény 1954. október 1-én lett hatá­lyos. Űjabb lépés előre: a munkabér átlagának ötven százaléka a törzsnyugdíj, s a nyugdíj fele az özvegyi nyug­ellátás. (Addig 15 százalék volt.) 1958-ban kongresszust tar­tottak a szakszervezetek. Ott a többi között kimondták: „.,. a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő rendezésével és az 1945 előtt munkában eltöl­tött időnek a nyugdíjpótlékba va.ló beszámításával növelni kell a különbséget a rövid és a hosszabb szolgálati idővel ren­delkezők között”. így került sor az 1958. évi 40. törvény el­fogadására, mely különböző módosításokkal máig is ér­vényben van. A törvény nö­vekvő időalapot — 1970-ben 25 évet — követel meg a tel­jes nyugdíj megállapíthatósá­gához. E törvény alapján emel­ték fel az 1954 előtt megálla­pított nyugdíjakat legalább havi 500 forintra, később — 1963-ban — az alacsony ösz- szegű özvegyi nyugdíjakat, 1966. február 1-én újabb eme­lést valósítottak meg... Ki állítaná, hogy hincs rengeteg gond a nyugdíjak s nyugdíja­sok körül? Ám ki állíthatja, hogy érdekükben, javukra nem tett tiszteletre méltó erő­feszítéseket a társadalom? Milyen formái vannak nap­jainkban a nyugellátásnak? Saját jogon öregségi, rokkant­sági nyugdíjat vagy baleseti járadékot élvezhet valaki. Sa­ját jogú nyugdíjához még csa­ládi vagy házastársi pótlék is tartozhat. A hozzátartozók nyugellátása lehet özvegyi vagy szülői nyugdíj s árvaellá­tás. Ezeken kívül még járadé­kok, illetve kivételes edáíás formájában élvezheti valaki az állam adta támogatást. Tekintsünk ki a világba, hogy reálisan értékelhessük hazai eredményeinket s gond­jainkat. A világ 92 államában van nyugdíjrendszer, illetve szervezett nyugdíjbiztosítás. A jogosultság alapja erősen kü­lönbözik a legtöbb országban. Hazánk a nyugdíjkorhatárt tekintve — ellentétben a köz­hiedelemmel — jó helyen áll a 92 állam alkotta mezőnyben. A nők 55 éves életkorát 45 or­szág szabja meg feltételként, 47 ország ennél többet határoz meg. A férfiak 60. életévét 57 ország tekinti feltételnek — mindössze 18 ország van, ahol az 55. évet —, a többi ország­ban magasabb a korhatár. Ennél is nagyobbak az elté­rések a nyugdíjalap kiszámítá­sában. Van, ahol a nyugdíjat megelőző öt esztendő átlaga, másutt a nyugdíjat megelőző tíz évből a dolgozó kívánsága szerint kiválasztott egymást követő három-öt év, míg több államban a teljes szolgálati idő alkotja a törzsnyugdíj ki­számításának alapját. Erősen változik országonként az előb­biek szerint meghatározott át­lagkereset nyugdíjhányada is. Van, ahol az átlagkereset 60— 65 százaléka — pl. Belgium, Románia, Egyesült Államok —, másutt — pl. Franciaor­szágban —, csupán húsz száza­léka 60 éves korban, s 40 a 65. életév után. Több országban — Szovjetunió, Egyesült Álla­mok, Lengyelország — ún. degresszív kulcsokat alkal­maznak, a kisebb keresetűek a havi átlag nagyobb hányadát kapják, mint a magasabb fi­zetéssel nyugdíjba mentek. Néhány országban akkor is fo­lyósítják az öregségi nyugdí­jat, ha valaki fenntartja mun­kaviszonyát ... S ami nem kicsiség: o vilá­gon mindössze 15 olyan ország van, ahol tekintettel az árak és bérek emelkedésére, a nyugdíjakat is automatikusan, rendszeresen emelik. Hazánk most már e 15 ország közé tar­tozik. öregkor. Szorongás a feles­legesség érzésétől, fétólem a betegségtől, az elhagyatottság- tól. Orvosi, pszichológiai, tár­sadalmi problémák bonyolult csoportja, ez az öregkor. Ha­zánkban — hála a megválto­zott életfeltételeknek — foko­zatosan emelkedik az átlag­életkor. 1949-ben a meghaltak átlagos életikora 47,56 év volt a férfiak, s 52,02 a nők esetében. 1960-ban 60,04, illetve 64,50, 1969-ben pedig 63,08 év a fér­fiaknál, s 67,83 év a nőknél. 1930 és 1968 között az ország népessége 18 százalékkal növe­kedett, a 60 éven felüliek szá­ma viszont megkétszerező­dött... Az 1949-es népszámlá­láskor a népesség 11,6 százalé­ka volt hatvan év feletti, 1960- ban 13,8 s 1970-ben 16,7 szá­zalék. (1949-ben 1 073 000, 1969*ben 1 719 000 fő.) Kommentár nélküf is sokat­mondó számok, örömteljeseik, s gondokat is hordozók. Hi­szen ha az összlakosság 20 százaléka, minden ötödik ál­lampolgár — mivel a nők 55. életévükben érik el a nyugíj- korhatárt , — nyugdíjaskorú! Az ezredfordulóra, számítások szerint 2,5 milliósra nő a nyugdíjaskorúak tábora, ez az ország lakosságának 22—22,5 százalékát teszi majd ki! S mi­vel — számítások szerint — a a 60. életévükben nyugdíjazott férfiak átlagosan 1"6 évig, az 55. évesen nyugdíjazott nők 23 évig élvezik a nyugdíjat, az államnak egyre szélesebbre kell nyitnia a közös bukszát Azt. amelyet mi töltünk meg több vagy kevesebb pénzmag­gal, s amelyből ennek megfe­lelően fizethetik a pihenés bé­rét, a nyugdíjat. Mészáros Ottó (Következik: SOKFELE IGAZSÁGBÓL...) kilencezer bizalmi megválasz­tására került sor, illetve — el­ső alkalommal, főként a ME- DOSZ, az Építők és a HVDSZ területén, ahol viszonylag bo­nyolultabb a csoportok ügyei­nek intézése és érdekvédelme — ezer bizalmihelyettes meg­bízatásának megadására is. — Szervezeti szempontból za­vartalan volt a választások eddigi menete? — Igen. A csoportértekezle­teken, taggyűléseken a tagság 90—95 százaléka megjelent, ami a kellő előkészítést bizo­nyítja. Az SZMT elnöksége pe­dig megállapította, hogy a szakmai megyebizottságok döntő többsége mindent meg­tett a választások sikeres le­bonyolítása érdekében. — És a másik oldal, a tag­ság reagálása? A megjelenés még nem aktivitás ... — Néhány ritka kivételtől eltekintve, a választási gyűlé­seket a részvevők aktivitása jellemezte. A megjelentek mintegy húsz százaléka szólalt fel átlagosan, s ez, a korábbi választásokhoz mérten, előre­lépés. Ahogy a munka javulá­sát igazolja az a tény is:'a bi­zalmiak 70—75 százaléka is­mét megválasztásra került. — Bírálnak is a megjelentek vagy inkább ne szólj szám, nem fáj fejem alapon ... — Akad egy-két példa ez utóbbira is, ám döntő többsé­gében a választási gyűlésekre a jogos bírálatok és a hasznos javaslatok a jellemzők. El­marasztalták például sok he­lyen a gazdasági vezetőknek azt a típusát, amely „elfeled­kezik” a szakszervezetről, amikor véleményt, tanácsot kellene kérnie, de egyszeriben eszébe jut, hogy van szakszer­vezet, amikor túlórázni kell, amikor termelési nehézségek vannak... — Ez valóban nem ritka tí­pus, de úgy hiszem, ha már bírálatról van szó, akad sö­pörni való a szakszervezeti bizottságok portáján is. — Igaz! A felszólalók nem hallgattak erről sem, bírálták a nem kielégítő tájékoztatást, a szakszervezeti szervek nem egy helyen tapasztalható hatá­rozatlanságát, a Szakszervezeti demokrácia formális voltát, sőt néhány helyen megsértését. Ahogy azt is, hogy nem tartják meg rendszeresen a csoport­gyűléseket és taggyűléseket, a napirendek nemegyszer össze- csapottak vagy a dolgozók szá­mára érdektelenek... — Az elmondottak alapján forró lehetett a légkör a vá­lasztási gyűlések némelyi­kén ... — A mulasztás mulasztás: állni kell érte az elmaraszta­lást. A választási gyűlések hangulatára, légkörére nagy hatással volt mindaz, ami a párt X. kongresszusán, az or­szág legnagyobb nyilvánossága előtt történt. Tréfásan fogal­mazva, de komolyan gondolva: ötletet kaptak a szakszervezeti tagok. A nyílt szóra, az őszin­teségre, az igényesség mércé­jének megemelésére. — Az üzemekben sok szó hallatszik az élet- és munka­körülmények javításáról, illet­ve bajairól. Tükröződött ez a választások során? — Nagymértékben. így pél­dául joggal mutattak rá a szakszervezeti tagok, hogy a nagyarányú munkaerőmozgás­nak nemcsak bérezési okai vannak, hanem megtalálhatók az okok a munkahelyi légkör­ben, az egészségtelen munka- körülményekben, a bánásmód­ban is. Különösen ott, ahol már a törzsgárda is menni kezd ... Elsősorban a vasas és textiles üzemekben, de másutt is, napirendre került a túlórák egészségtelenül megnövekedett mértéke, s igaza van a dolgo­zóknak: hol itt a 44 órás mun­kahét, ha újra meg újra túl­órázni kell?! A szociális és munkásellátási problémák a legélesebben a helyiipari és kommunálisrszolgáltató válla­latoknál merültek fel, de var* tennivaló a vasas és textilüze­mek némelyikében is... — Az üzemi vezetés részéről megfelelő figyelmet kapnak a választások? — Nagy segítséget nyújta­nak a pártszervezetek, s a KISZ is szorosan együttmű­ködik a szakszervezetekkel, örvendetes, hogy a korábbi választásokhoz mérten meg­nőtt a gazdasági vezetők rész­vétele ezeken a .gyűléseken, s többségük nemcsak ott van, hanem aktívan közreműködik a tisztségviselők kiválasztásá­ban, a problémák megvitatá­sában. * — A tisztségviselők kiválasz­tása ... Milyenek a tapaszta­latok? — A tagság maga. dönti el, kit talál alkalmasnak, kit nem. A szervezett dolgozók egészsé­ges arányérzékére mutat, hogy megfelelő a fizikai dolgozók, a nők, a fiatalok száma a tiszt­ségviselők között, holott sem­miféle „statisztikai szempont” nincsen. Az igényesség viszont nőtt, a választások során föl- készültebb emberek felé for­dult a bizalom, a politikai, szakmai és emberi alkalmas­ság egyaránt mérlegelésre ke­rült. — A választások tartanak, sőt, most kerü[ sor a felsőbb irányító testületek kialakítá­sára. Mi az, amit ilyen érte­lemben teendőként jelölhet meg? — A sokf éle teendő közül csak a legfontosabbat emelem ki: a vállalati szakszervezeti bizottságok, szakszervezeti ta­nácsok választása alkalmával már hasznosítsák a korábban tartott választási gyűlések ta­pasztalatait, az ott elhangzott javaslatokra adjanak, érdemi .választ, s a testületek munka­tervébe a dolgozók észrevéte­lei, javaslatai kerüljenek be. A, vállalati szakszervezeti testü­letek jó összetétele érdekében rendkívül fontos a jelölő bi­zottságok felelősségtéljes, ala­pos munkája. Tanulmányozzák az emberek véleményét, hall­gassák meg a javaslatokat, észrevételeket, adjanak így is rangot, a választott tisztségnek. A szakszervezetek'tevékenység ge iránti Igényesség megnőtt, tehát a tisztségviselőknek nemcsak érdemeseknek kell lenniük a bizalomra, hanem képeseknek arra is, hogy a bi­zalomból következő feladatok­nak maradéktalanul, megfelel­jenek — mondotta befejezésül Kovács István, az SZMT tit­kára. _ (in. o.) SZMT-ülés Ülést tartott tegnap délelőtt a Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsa. A résztvevők megtárgyalták az SZMT már­ciusi küldöttértekezletének írásos anyagát és szóbeli ki­egészítését. Második napiren­di pontként beszámoltak a ta­valyi, második félévi munka­terv végrehajtásáról. és meg­vitatták, illetve elfogadták az SZMT 1971. évi első féléves munkatervét. Pest megyei művészek a Nemzeti Galériában A Nemzeti Galéria az idén folytatja a vidéki képzőmű­vészek bemutatását: tervezik a miskolci és a Pest megyei művészek■ seregszemléjét is. A Galéria külföldi kiállításai évről év re nagy sikert arat­nak a szocialista és a nyugati országokban egyaránt. Az 1971-ben a Nemzeti Galéria anyagából és rendezésében magyar művészeti kiállítás nyílik Moszkvában. Csehszlo­vákiában és a Német Demok­ratikus Köztársaságban sor kerül Derkovits Gyula em­lékkiállítására. Angliában, Exeter-ben rendezik meg a komplex jellegű magyar mu- zeológiai kiállítást. Jugoszláv íróküldöttség Budapesten A Magyar Írók Szövetségé­nek meghívására, kedden Bu­dapestre érkezett a jugoszlá­viai írók szövetségének hatta­gú-küldöttsége, élén Ivó Fran- ges akadémikussal, a szövetség elnökével, a zágrábi egyetem irodalmi tanszékének Vezető­jével. A delegáció tagjai kö­zött van Slavko Mihalic költő, a jugoszláv írószövetség főtit­kára is. A vendégeket — akik a Magyar Írók Szövetsége de- ■ legáckífa-nalf -ősszel tett jugo­szláviai látogatását viszonoz­zák — megérkezésük után az írószövetség Bajza utcai szék­házában fogadta Darvas József elnök, valamint a szövetség több más vezetője. A jugo­szláv küldöttség több napos magyarországi programja so­rán eszmecserét folytat a ma­gyar írótestülettel való együtt­működés időszerű kérdéseiről. TAPIOSZENTMÁRTON SZAVAKTÓL KAPUNYITÁSIG - EGY HÓNAP • Nsppah öregek otthona • Este: művelődési ház Tegnap délelőtt Tápiószent- mártonban felavatták az öre­gek napközi otthonát. Az ese­mény csupán egy hír volna, ha nem lenne mögötte az egész község összefogása. Tavaly decemberben vb-ülé- sen tárgyalták a község egye­dülálló, idős lakóinak helyze­tét, körülményeit. Közismert volt, hogy a járás két szociá­lis otthonába elhelyezni nem tudjak őket; tenni kellett va­lamit. Nem egészen egy hó­nap múlva, január 19-én avat­ták az öregek' napközi ottho­nát. Hogyan készülhettek el ilyen rövid idő alatt egy szociális létesítménnyel? Faludi Imre községi tanácselnök mondja: Segített, egy emberként dolgo­zott az egész község, s nem maradt ki a járás és a megye sem. Példa lehet másutt is; a művelődési ház egész nap zár­va, este kezdődnek a különbö­ző szakkörök, rendezvények, miért ne lehetne napközben az öregek rendelkezésére bocsá­tani. Már csak a berendezés kellett, s a fenntartás, az élel­mezés anyagi fedezete. Meg­könnyítette a dolgot, hogy a tápiószentmártoni művelődési ház tulajdonképpen társulás, s közösen tartja fenn a tanács, a két termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ és a takarékszövetke­zet. Valamennyi állami és tár­sadalmi szerv segített a beren­dezés elkészítésében, fűtőanya­got adta, a művelődési házba a kisiparosok soron kívül be­vezették a vizet. A szövetke­zetek vezetői az avatáson is ígéretet tettek, segítenek, ha kell. A művelődési ház a község központjában levő legszebb épület. Egyelőre három helyi­ség fogadja az idős embereket Berendeztek számukra egy társalgót, ahol tévé, rádió, fo­lyóiratok várják őket, ebből nyílik egy négyágyas fektető, ahol lepihenhet ebéd után. akinek szüksége van rá. Külön épületben a kon/ha, ebédlő. A bejáró öregek reggel nyolctól délután négyig bir­tokba vehetik a művelődési házat, este azonban már nem lesznek egyedül, hiszen- szak­körök. klubok doLgoznak itt; szabadegyetemeket, akadémiá­kat, ismeretterjesztő előadáso­kat tartanait rendszeresen. Naponta háromszor hideg­meleg ételt kapnak az öregek, az iskola konyhájáról hozzák az ennivalót, s hetenként há­romszor eljön a doktornő is, ho; • ne kelljen várakozniuk a rendelőben. Az avatás fényét növelte, hogy eljött rá a község leg­idősebb asszonya, a 92 éves Pikó Balázsné, Tera néni is. S. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents