Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 12. szám

I jetunióbeli láto­gatáson tartózkodó Muskie amerikai demokrata párti rtsi »jegyzi cMírlap 1971. .TANTAR 15., PÉNTEK 2VDK-XSZK­előzetes Muskie és Schröder Ahlers, a nyugatnémet kor­mány szóvivője szerdán este a stuttgarti rádiónak adott nyi­latkozatában kijelentette, hogy a pénteken kezdődő újabb nemzetközi tárgyalásbkon az NSZK fenntartja a maga ál­láspontját, amely szerint a négy nagyhatalom előzetes „szabad jelzése” nélkül nem lehet megvitatni a Nyugat- Berlinhez vezető utak szabad megközelítésének kérdését. Hozzáfűzte, hogy a nyugatné­met kormány a maga részé­ről „hajlandó megvizsgálni a német-közi kapcsolatok min­den vonatkozását, beleértve a két állam közötti közlekedés­sel és forgalommal kapcsola­tos kérdéseket". Úrfoöl Edwin Aldrin ezredes, aki Neil Armstrong után először tette lábát a Holdra, vissza­tért a légierőhöz és nem vesz többé részt az amerikai űrku­tatásban. Bár az asztronauta ezzel kapcsolatban nem bo­csátkozott részletekbe, úgy tudják, hogy rövidesen egy ka­liforniai támaszpont pilótaki­képző iskolájának élére kerül. Gromiko szov­jet külügyminisz­ter fogadta a szov­szenátort. Képün­kön az elnökje­löltségre pályázó szenátor a Vörös­téren. Schröder, a nyu­gatnémet ellen­zék egyik vezető politikusa a Szov­jetunióban tartóz­kodik. Képünkön: Schröder (közé­pen) a szovjet parlamentben. Singapore-i kérdőjelek Csütörtökön délelőtt Singa- pore-ban megkezdődött a brit nemzetközösség harmincegy tagállamának csúcstalálkozó­ja, amelyen nyolc köztársasá­gi elnök, tizenhét miniszterel­nök, hat országiból pedig kü­lönböző magasrangú politikus (alebiök, illetve külügyminisz­ter) vesz részt. A világszerte ismert vezetők közül jelen van Nyer ere elnök (Tanzá­nia), Heath miniszterelnök (Nagy-Britanmia), Kaunda el­nök (Zambia), Obote elnök (Uganda), Bandaranaike asz- szony, miniszterelnök (Cey­lon), Makariosz elnök (Ciprus) és Trudeau miniszterelnök (Kanada). Az első ülést az elnöklő Li Kuang-ju singapore-i minisz­terelnök nyitotta meg. Han­goztatta, hogy a nemzetközös­ség csak akkor maradhat fenn, ha rendezik a Nagy- Britannia dél-afrikai fegyver- szállításával kapcsolatos né­zeteltéréseket. Szavaira a nem­zetközösség legfiatalabb tag­államának, a Fidzsi-szigetek- nek miniszterelnöke, Mara vá­laszolt. Az ülésen még nem került sor kenyértörésre a dél-afri­kai fegyverszállítások kérdé­sében. A brit küldöttség ra­gaszkodik ahhoz az álláspont­jához, hogy ezt a kérdést az Indiai-óceán „biztonsága” té­makörben kell megvitatni, de Anglia mindenesetre saját belügyének tekinti a hivatalo­san még meg sem hozott dön­tést. Az afrikai országok vi­szont az általános világhely­zet vitája során kívánnak fog­lalkozni a fegyverüzlet kér­désével. Li Kuang-ju megpróbálkozik a közvetítés nehéz és kényes feladatával. Az itteni Eastern Sun csütörtöki vezércikke sze­rint az értekezlet presztízs­szempontból élet-halál kérdés lesz nemcsak Li, hanem Heath számára is. A fegyverüzlet kérdésében még mindig fennáll a komp­romisszumos megoldás lehető­sége. Az afrikai küldöttségek szóvivői elmondták az MTI tudósítójának, hogy egyelőre nem terveznek látványos ki­vonulást, legalábbis addig nem, amíg nem használták fel a meggyőzés minden eszkö­zét. Álláspontjukat támogatja Trudeatu kanadai miniszterel­nök is, akire ugyancsak fon­tos közvetítőszerep vár. A konferencia vitáin kívül pénteken az Intrepid hadiha­jón találkoznak a tervezett öt­hatalmi katonai paktum tag­államai — Anglia, Ausztrália, Üj-Zéland, Singapore, Malay­sia — kormányfői, hogy meg­vitassák a paktum terveit, amelyekkel szemben Malaysia kormánya az ‘utóbbi időben érezhetően hűvösebb ‘ állás­pontra helyezkedett. CSAK RÖVIDIN SZERDÁN hat őrá hosszat tartó műtéttel szétválasztották a texasi sziámi ikreket, akik gerincük alsó részénél nőttek össze. Az ikrek jelenleg tíahó- naposak. BENZINNEL leöntötte és felgyújtotta magát egy érzé­keny lelkületű lyoni hentes­inas, mivel mestere valami ki­sebb vétség miatt megdorgál­ta. Szerencsére a szomszédok­nak sikerült „kioltani” az égő fiatalembert. EGY NYUGAT-BERLINI ál­latkereskedő hanglemezt adott ki, amely beszélni tanítja a törpepapagájokat, s megkíméli gazdájukat az ismételgetés fá­radságos munkájától. A lemez bő szókincse igyekszik kielégí­teni valamennyi papagájtartó igényeit. JOHN A. VOLPE amerikai közlekedésügyi miniszter szer­dán a nemzetközi légibiztonsá­gi értekezlet harmadik napján megtartott sajtóértekezletén kijelentette: minden ország köteles az utazóközönségnek olyan légi közlekedési rend­szert biztosítani, amely teljes biztonsággal igénybe vehető. Csütörtökön Prágában^ nyil­vánosságra hozták „A CSKP 13. kongresszusa után a párt­ban és a társadalomban kiala­kult válság tanulságai” című dokumentumot, amelyet a köz­ponti bizottság decemberi ülé­sén hagytak jóvá, majd a párt­tagság elé terjesztettek megvi­tatás végett. Az okmány a csehszlováklai társadalmi válság hosszú évek­re visszanyúló eredetét vizs­gálva megállapítja, hogy az önelégültség eluralkodása,' a lenini normáknak az «életben és a pártmunkában való kö­vetkezetlen alkalmazásé, á de­mokratikus centralizmus és a pártdemokrácia elveinek meg­sértése, az ideológiai és a poli­tikai nevelőmunka elhanyago­lása, valamint a burzsoá ideo­lógia és a kispolgári irányza­tok elleni harc meggyengülése törvényszerűen meglazította a párt és a tömegek kapcsola­tait. Azt a körülményt, hogy a pártvezetés képtelen volt a hi­bák kijavítására, majd az 1966-ban megtartott 13. kong­resszus lényegében helyes ha­tározatainak érvényesítésére, kihasználták a már jóval a kongresszus előtt szerveződő jobboldali és revizionista erők. A párt egészséges marxista— leninista irányzatú része felis­mer .. a helyzet súlyosságát, őszintén törekedett arra, hogy megszüntesse a fogyatékossá­gokat, s követelte a hibák ki­javítását. A pártvezetés azon­ban nem értette meg és nem is támogatta ezt az őszinte igyekezetei, nem állt ennek az irányzatnak az élére. A‘poli­tikai irányvonalat Antonin Novotny szabta meg, akinek — mint a dokumentum megálla­pítja — nem volt érzéke a ter­vezőmunkához, sommásan el­utasította a bíráló hangokat, nem tett különbséget a jászán - dókú kritika és a jobboldali támadások között Gyakran erélyesebben lépett fel a pár­ton belüli helyzet orvoslására törekvő erőkkel, mint a jobb­oldali elemekkel szemben. Ahelyett, hogy a marxista-le­ninista áramlat élére állt vol­na, objektíve fékezte a párt tevékenységét a 13. kongrfesz- szus határozatainak alkotó szellemű érvényesítéséért, a párt eszmei és akoióegysé- géért, valamint vezető szere­pének megszilárdításáért. No­votny hibái több személyes tulajdonságában gyökereztek: a testületi vezetés elvének megsértésében, önhittségében, szubjektivizmusában, 'nagyzási hóbortjában, gyanakvó termé­szetében. A dokumentum sze­rint az ideológiai területen végzett pártmunka fogyatékos­ságaiért Novotnyn kívül fele­lősség terheli1 J. Hendrychet és V. Kouckyt is. A Novotny szükségszerű tá­vozásával és Alexander Dub­Egy híján száz (Folytatás az 1. oldalról.) pán a közvélemény megtévesz­tését szolgálja. „Teljesen nyil­Ők, hetVenen Chilébe érkezett az a hetven brazil politikai fogoly, akiket Bucher svájci nagykövet élete és szabadsága fejében engedett ki a brazil kormány. Képünkön a ki­szabadultak egy csoportja a santiagói repülőtéren. vánvaló, a Nixon kormány­zatnak az a célkitűzése, hogy jelentős számú amerikai kato­nát állomásoztasson továbbra is Dél-Vietnamban, fenntartsa az ország katonai megszállá­sát és támogassa a saigoni báb­rendszert a indokínai háború kiszélesítésére irányuló törek­véseiben." Xuan Thuy követelte, hogy az Egyesült Államok kormá­nya adjon végre „megfontolt és komoly választ” a DIFK és a VDK szeptemberben és de­cemberben előterjesztett ja­vaslataira. Bruce nagykövet, az Egye­sült Államok képviselője nem adott érdemi választ a fent ismertetett felszólalásokra, ehelyett visszatért az ameri­kai hadifoglyok problémájára. ★ .A szerdán megindított álta­lános és nagyarányú offenzíva keretében dél-vietnami páncé­los és tengerészgyalogos egy­ségek a kambodzsai kormány- csapatok alakulataival karölt­ve déli és északnyugati irány­ból támadják a Phnom Penh- től 60 mérföldnyire fekvő 4-es számú országutat, amely a ten­gerhez való kijutás szempont­jából létfontosságú a Lón Nol rezsim számára. cek megválasztásával végződő 1968-as januári plénum ered­ményei kifejezték a CSKP-ben kialakult válság haladéktalan megoldásának szükségességét, azt, hogy a párt tevékenységé­ből, különösképpen pedig ve­zetéséből el kell távolítani a párt és társadalom mozgósítá­sát akadályozó tényezőket. Az 1968 januárja utáni fej­lődés azonban — állapítja meg a dokumentum — azt mutatja, hogy a párt, új vezetése Dub- cekkel az élén képtelennek bi­zonyult a feladat teljesítésére. Az áprilisi plénumon elfoga­dott akcióprogram már tük­rözte a párton belüli jobboldal fokozott bomlasztó tevékeny­ségét. Nem marxista megfo­galmazásokat tartalmaz a párt, az állam és a szocialista tár­sadalom szerepéről, a nemzeti frontról, a gazdaság és a kul­túra irányításáról. Tartalmaz továbbá más opportunista és revizionista tételeket is. A központi bizottság ezért 1970- es decemberi ülésén az akció- programot helytelen és ér­vénytelen dokumentumnak minősíti, amelyből nem lehet kiindulni a párt elméleti te­vékenységében és gyakorlati politikájában. A „Tanulságok” című doku­mentum részletesen ismerteti a január utáni események ala­kulását, a jobboldali opportu­nista és ellenforradalmi erők térnyerését, majd megállapít­ja: Az ellenforradalom Cseh­szlovákiában hasonló szándé-t kokat és célokat követett, mint’ 1956-ban Magyarországon. Csu. pán taktikájában tért el a fel tételek és az időpont különbö­zősége miatt. A szocialistáéi- lenes erők Csehszlovákiában a jelenkori imperializmus szándékaival összhangban min­denekelőtt a politikai, ideoló­giai és hatalmi bomlasztás módszereinek alkalmazására összpontosították figyelmüket. Ellenforradalmi céljaik foko­zatos megvalósítását hosszabb időszakra tervezték, mint Ma­gyarországon. Ezek az erők azonban Csehszlovákiában is számoltak azzal, hogy alkal más időpontban — ha terveik ellenállásba ütköznék — fizi­kai terrort is alkalmaznak a marxista—leninista káderek és a szocializmushoz hű állam­polgárok ellen. Ma már — mutat rá a do­kumentum — válaszolni le­het arra a kérdésre, hogyan hatalmasodott el a nép forra­dalmi vívmányait fenyegető veszély, miért nem sikerült belső erőkkel, politikai harc­ban, akár saját hatalmi esz­közök alkalmazásával útját állni az események ellenfor­radalmi alakulásának, s ‘meg­védeni a szocializmus ügyét Csehszlovákiában.. Az I9G8. januárja utáni fejlődés azt bi­zonyítja, hogy a jobboldal cél- . tudatos támadást hajtott végre a szocializmus érdekei és nor­mái ellen, s módszeresen bom­lasztotta a pártot és az egész szocialista politikai rendszert. Ezt az általános támadást megkönnyítette, hogy Alexan­der Dubcek, aki kezdetben él­vezte a párt és az ország bi­zalmát, fokozatosan letért a marxizmus—leninizmus tala­járól, a jobboldali opportunis­ta és szocialistaellenes erők uszályába került, s végül jel­képükké vált. 1968-ban a Csehszlovák Kommunista Párt fokozatosan megszűnt a szo­cialista társadalmi rendszer irányító központja lenni. A révizionizmus hatására elvesz­tette marxista—leninista jel­legét, eszmei, politikai és ak­cióegysége megrendült, társa­dalmi vezető szerepe megbé­nult. Ugyancsak nagymértékben előrehaladt az államhatalmi szervek felbomlása. A bizton­sági szolgálat, a jogszolgálta­tás, a hadsereg megbénult, 'képtelenné vél az ellenforra­dalmi alvilág támadásával vagy a külső ellenség diver- zióiával megbirkózni. A politikai rendszerben szé­les kommunistaellenes koalí­ció alakult ki, s olyan új struktúra jött létre, amellyel gyakorlatilag felújult az 1948 februárja előtti helyzet, s amelyben végül is megjelen­tek a München előtti burzsoá köztársaság jellegzetes Voná­sai. Elméletben és gyakorlat­ban fokozatosan előkészítették és . szakaszonként megvalósí­tották a szocialista gazdaság­nak egy olyan rendszerre va­ló átalakítását, amely a mun­kásosztályt és a dolgozókat megfosztotta volna a forradal­mi vívmányoktól, a politikai és gazdasági biztonságtól. 1968 januárja után az ideo­lógia területén a már hosszabb ideje kirajzolódó válság a marxista—leninista világnézet alapelveinek elferdítésébe, vé­gül pedig megtagadásába tor­kollott. A jobboldal külpolitikai koncepciója végső következ­ményében nemcsak az állam stabilitását, biztonságát és szu­verenitását fenyegette, hanem védtelenné tette a szocialista közösség nyugati határait is. 1968 augusztusában. Csehszlo­vákiában kiélezett ellenforra­dalmi helyzet alakult ki, s az ország a polgárháború szélére sodródott. A legélesebb for­mában napirendre került a ki kit győz le kérdése: vagy a nemzetközi reakció támogatá­sát élvező ellenforradalom be­fejezi müvét, vagy a szocia­lista erőknek sikerül elháríta­ni az ellenforradalmat és meg­védeni a szocializmust.1 Kommunisták és nem kom­munisták, akik tudatában vol­tak a szocialista rendszert fe­nyegető veszélynek — írja a dokumentum — kérték a párt­ós az államvezetést, hogy eré­lyesen szálljon szembe az el­lenforradalmi erőkkel, s kel­jen a forradalmi vívmányok védelmére. A CSKP Központi Bizottságához címzett számos határozat és levél tartalma­zott ilyen sürgető felhívást Ezek azonban .válasz nélkül maradtak. Több ezer kommunista, egyes állampolgárok, dolgozók egész kollektívái, a lakosság valamennyi rétegének és kü­lönféle szervezeteinek képiselói — hangsúlyozza a dokumen­tum —, beleértve a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságá­nak tagjait, a csehszlovák kor­mány tagjait, a nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőit, a szocializmus sor­sáért reájuk háruló osztályfe­lelősségük, nemzeti és inter­nacionalista felelősségük tuda­tában erőteljesen keresték a kibontakozást a nehéz, kriti­kus’ helyzetből. Miközben a pártvezetés jobboldali része semmi olyan intézkedést nem akart megtenni, amely meg­hiúsíthatta volna az ellenfor­radalmi fordulatot és polgár- háborút, az említett személyek azzal a kéréssel fordultak a testvérpártok vezetőségeihez és a szövetségesek kormányaihoz, hogy ebben a nehéz történel­mi pillanatban a csehszlovák, népnek nyújtsanak internacio­nalista segítséget a szocializ­mus védelméhez. Abban a meggyőződésben cselekedtek, hogy osztály testvéreik nem en­gedik kiszolgáltatni Csehszlo­vákiát a vérontással fenyegető ellenforradalom kényének, s megakadályozzák, hogy orszá­gukat kiragadják a szocialista közösségből. A dokumentum negállapítja: a pártvezetés jobboldali képviselőinek poli­tikája általi megbénított belső erők képtelenek voltak az el­lenforradalom frontális táma­dásának megfékezésére. Ilyen helyzetben arról kellett dönte­ni, megvórják-e, amíg az el­lenforradalom testvérhábotút robbant ki, amelyben ezrek pusztulnak el, s csak azután nyújtsanak internacionalista segítséget, vagy időben érkez­nek, s megakadályozzák a vé­res tragédiát, még az otthon és külföldön tapasztalható kezde­ti értetlenség árán is. A szö­vetséges csapatok Csehszlová­kiába érkezése megakadályoz­ta a vérontást, s ezért szüksé­ges és az egyetlen helyes meg­oldás volt. A csehszlovákiai szocializ­mus megvédése érdekében végrehajtott internacionalista akció lehetővé tette a cseh­szlovák kommunisták számára, hogy teljes mértékben kibon­takoztassák a politikai harcot az ellenforradalmi szocialista­ellenes és jobboldali opportu­nista erők e’len, s politikai eszközökkel számolják fel az ellenforradalmi fenyegetést. A dokumentum végül részle­tesen ismerteti a párt tevé­kenységének legfontosabb ál­lomásait a husáki pártvezetés munkájának megkezdése óta Prágai tanulságok

Next

/
Thumbnails
Contents